Újabb magyargyalázás

Kinn vagyunk a vízből?

                          Mintha egy nagy rendező állna az elmúlt napok eseményei mögött. Még véget sem értek a trianoni megemlékezések, megmutathattuk, mit jelent az a bizonyos nemzeti összetartozás. Mikor ezeket a sorokat írom, a fél ország birkózik az árral: katonák, rendőrök, katasztrófavédelmisek, önkéntesek és hivatásosok, idősek és fiatalok, mozgáskorlátozottak, sőt, elítéltek is. Mindenki. Ki járművel, gépekkel, ki puszta kézzel, gumicsizmában vagy anélkül, nappal és éjjel. Fáradt, kialvatlan, de elszánt tekintetű emberek a gáton. Aludni most nincs igazán idő, minden óra, minden perc sorsdöntő lehet.   A határon túlról is érkeztek segítők. Erdélyi, kárpátaljai emberek nyilatkoznak a rádióban két zsákcipelés közt zihálva: „Hogyne jöttünk volna, mi is magyarok vagyunk. Most itt kell a segítség, hát itt vagyunk…” Még az elvadult belpolitika is rendkívüli fegyverszünetet hirdetett, Mesterházy Attila pártelnök a múlt hét közepén bejelentette: az MSZP hétfőig (?) felfüggeszti politikai kommunikációját, nem támadja a kormányt. (Utána talán bepótolják.) A Népszava is kibillent ritmusából: „Minden tisztességes, hazáját szerető magyar állampolgárnak kötelessége támogatni a kormányt és a kormányszerveket az elemi csapás elleni küzdelemben.” Hogy belülről jött mondatok ezek, vagy taktikus okoskodás áll mögöttük, most édes mindegy. Így vagy úgy, a közös baj olykor kovász – összehozza az embereket. Öregeink mesélik: az ostrom utáni háborús fővárosban még föl sem szállt a füst, amikor a pincékből előbújt emberek már ásót, lapátot fogtak, romot takarítottak – mosolyogni tanultak. Az optimizmus a legerősebb kapocs az élethez. A háború, a katasztrófa – dolga végeztével – kézfogást követel. Csak maradjon hozzá kéz… Pilhál György Magyar Nemzet

Megnyerte az Attraction a Britain's Got Talent magyar együttes a tehetségkutatót Londonban! - VIDEÓ!

                          Az Attraction naponta 10-12 órát edzett a Britain's Got Talent tehetségkutató szombati döntőjére, de megérte: a magyar csapat megnyerte a brit Csillag születiket.  A Csillag születik hazai és németországi műsorából kiejtett csapat megnyerte a szombat esti brit döntőt. A tehetségkutató nyereménye 250 ezer font, illetve ami még ennél is többet jelent: nemzetközi ismertség és fellépések. A Hip Hop Boyz egykori tagja, Szűcs Zoltán által vezetett árnyékszínház nem bízta a véletlenre a dolgot, produkciójukban a brit történelem és kultúra néhány kiemelt elemét jelenítették meg, köztük Churchillt, II. Erzsébet királynőt, valamint a királyi testőrség jellegeztes alakját. Érdemes megfigyelni a zsüri tagjainak arcát és a közönség reakcióját. Látszik, hogy az angol zsüri teljesen meghatódott a magyar csapat teljesítményétől. Többen sírtak az előadás alatt. a linket kattintva megtekinthetjük a produkciót: http://www.youtube.com/watch?v=UvvkJrKKYF8

Itt az ideje az erkölcsi jóvátételnek, a bocsánatkérésnek

                        Sokan azért ismerik ki magukat nehezen a felvidéki magyarság huszadik századi történetében, kálváriájában, mert annyi és oly sokféle, változatos, de egyformán kegyetlen sorcsapás érte ott élő nemzettársainkat, amit már önmagában nehéz pontosan nyomon követni. Erre a nehéz feladatra vállalkozott, ebben az eseménysorban, szinte üldözéstörténetben vágott rendet az ELTE Bölcsészettudományi Kar Gólyavárában Izsák Lajos történész professzor. A felvidéki magyarság jogfosztása és eltávolítása szülőföldjéről (1944–1949) című előadásából kiderült: végül is beteljesedett a negyvenes évek második felében az a benesi terv, hogy kétszázezer magyar nemzetiségű polgártól megszabaduljon a győztesek sorába emelt csehszlovák állam, amely a holokauszt emberiségellenes gyakorlatával kelt versenyre a magyarság elleni kíméletlen fellépéssel.   Családja Felvidékről való kitelepítése fontos szerepet játszott abban, hogy történész lett – mondta el a népes hallgatóság előtt Izsák Lajos, aki néhány évesen élte meg a drámai eseményeket. A Gólyavári esték programsorozat rendezvényén a professzor nem hagyott kétséget afelől: a magyarság meghurcoltatása Trianon, a vesztes első világháború utáni diktátum előestéjén elkezdődött, hisz 1919-től több mint százezren hagyták el szülőföldjüket, tartva a foglalók önkényétől. Az 1938-as müncheni egyezmény nyomán az elcsatolt területek egy része visszakerült az anyaországhoz, ám ez 1945 után csak újabb vádpontként jelent meg az ottani magyarság bűnlajstromában – derült ki az előadásból. Az egyetemi tanár azonban aláhúzta: bármilyen népszavazás ugyanezt az eredményt hozta volna a visszatérő területeken. Másrészt – amit ma sem igen hangsúlyoznak – Magyarország sohasem állt háborúban a csehszlovák állammal, ennek ellenére ítélték bűnösnek a nemzetet. Edvard Benes és Gustáv Husák kommunista pártvezér rögtön a második világháború után a magyaroktól és a németektől megtisztított államot tűzte ki célul, és ezt az elhatározást következetesen végig is vitték.   A gyűlöletkeltés hullámai A magyarság elleni gyűlöletkeltés hullámai elárasztották az országot, olyan cikkek születtek, amelyekben ázsiai cigányoknak bélyegeztek minket, akikkel szemben minden megengedett. Deklarálták: még a magyar kommunistáknak sincsen helyük az új köztársaságban. Izsák Lajos szavaival: az új állam fundamentumába szervesen épült be a gyűlölet. Az 1945. áprilisi kormányprogram is ebben a kirekesztő nacionalista szellemben fogant. A magyarsággal szemben már ekkor kollektív felelősséget határozott meg, s három kategóriába osztotta nemzettársainkat. Ennek harmadik fokozata volt a legsúlyosabb, akiket örök kitiltással fenyegettek. Jellemző módon főként a Szovjetunió elleni állítólagos vétkek estek különös súllyal a latba. 1945-ben viharos gyorsasággal követték egymást a diszkriminatív intézkedések. Szeptemberben minden magyar és német nyelvű iskolát bezártak, megtiltották a magyar nyelvű miséket, térítés nélkül elkobozták a mezőgazdasági ingatlanokat, elbocsátották a közalkalmazottakat. Évtizedekig szintén hallgatás övezte azt a tényt, hogy számos internálótábort hozott létre az állam, amelyekbe több mint húszezer magyart deportáltak. Egyedi kivégzések, tömeggyilkosságok egyaránt előfordultak. A vegyes lakosságú városokban nem lehetett magyarul beszélni. A potsdami konferencián 1945 közepén a magyar lakosság kitelepítésére vonatkozó csehszlovák terveket mégis elutasították. Paradox módon ez váltotta ki a legfontosabb magyarellenes benesi dekrétumokat.   Háromnegyed millió magyart érintett a megkülönböztetés Az 1945. augusztusi dekrétum szerint mindazok, akik német, illetve magyar állampolgárságot szereztek, elvesztették csehszlovák állampolgárságukat, így sem egészségügyi, sem szociális, sem nyugdíjellátásra nem lehettek jogosultak. Ez háromnegyed millió magyart érintett. Egy szeptemberi dekrétum értelmében minden férfit és nőt munkaszolgálatra hívhattak be, ennek következtében mintegy húszezer személyt Csehországba deportáltak. Később hiába vesztette el érvényét a jogszabály, szülőföldjükre többé – saját törvényeiket is megsértve – nem engedték vissza őket. Az akkor még kisgazdák vezette magyar kormány valamennyi nemzetközi fórumon tiltakozott a rasszista, jogellenes lépések miatt, ám mindenütt elutasításra talált. 1946 februárjában megszületett a két állam közötti lakosságcsere-egyezmény. A történettudós kiemelte: a szöveg tükrözi, hogy nem két egyenrangú állam megállapodása volt, hanem győzteseké és legyőzötteké. Clementis külügyminiszter nem rejtette véka alá: a csehszlovák állam továbbra is meg akar szabadulni a magyar lakosságtól, vagyis ragaszkodtak az etnikai tisztogatáshoz. Szlovákiában pontosan előkészítették a kitelepítendők több mint száznyolcvanezres listáját. A csehszlovákok csupán első lépésnek tekintették a lakosságcserét a homogenizáció felé. Mindezzel párhuzamosan megkezdődött a „reszlovakizáció”, amelynek ideológiai alapját az képezte, hogy Benesék szerint a felvidéki magyarok valójában elmagyarosodott szlovákok. Mintegy négyszázezren nyilváníttatták magukat kényszerből szlováknak, ám mint kiderült, jelentős részüket így is kitelepítették.   Mintha magyarnak lenni bűn volna 1946 júliusában a tiltakozó Gyöngyösi János külügyminisztert még válaszra sem méltatta a külügyminiszterek tanácsa. Az 1946 nyarán összeülő párizsi békekonferencia érdemben nem változtatott a jogfosztásokon, sőt. A Trianonban elvett terület tovább nőtt. Nem véletlenül jelentette ki Mindszenty József bíboros, hogy a párizsi béke nyomasztóbb, mint a trianoni, mivel még papíron sincsenek kisebbségi jogok. Mintha magyarnak lenni bűn volna. Sulyok Dezső polgári politikus azt fejtegette, igazságos béke helyett olyan békét adtak nekünk, amelyet nem lehet elvonatkoztatni a büntetés és megtorlás gondolatától. Figyelmeztetett, Magyarország ezután sohasem válhat egyetlen nagyhatalom vazallusává. Benes elnök személyes ismerőse, a polgári radikális politikus Zsolt Béla is keserűen jegyzi meg a csehszlovák állam diszkriminatív eljárásáról: olyan módszereket alkalmaznak, amelyek Európában ismeretlenek voltak a fasizmus előtt. „Nemzetiségi politikájuk nemcsak eszközeiben, de végcéljában is fasisztikus.”   Kétszázezer embert üldöztek el Dobos László felvidéki író 1997-es jellemzése tragikusan találó. Programozott népirtás zajlott Felvidéken, amely a zsidó holokauszt tragédiájához mérhető. 1947 őszétől folytatódott a magyarság kitelepítése. Az utolsó transzport 1949. január 5-én lépte át a határt. Mindent elmond azonban a csehszlovák állam túlbuzgóságáról, hogy még 1949 januárjában is további 5000 háborús bűnössé nyilvánított magyar családot akartak áttelepíteni. Izsák Lajos professzor úgy összegzett: mintegy 120-130 ezer főt üldöztek el szülőföldjéről, ám ez az ötvenezer Csehországba deportálttal és és a maguktól elmenekülőkkel együtt csaknem kiadja azt a kétszázezer főt, amit eredetileg célul tűzött ki a benesi Csehszlovákia. Ezek a családok mindmáig semmilyen kártérítésben nem részesültek, csupán részleges kárpótlást igényelhettek az 1992-es törvény szerint. Szomorú fejezete a magyar történelemnek, hogy 1949-ben a csorba-tói egyezményben Rákosi Mátyásék érdektelennek nyilvánították a magyar államot a felvidéki nemzettársak jogi igényeinek ügyében, vagyis lemondtak a magyarok kárpótlásáról. A történész ítélete: az emberiségellenes bűntett tényállása megáll a felvidéki magyarság üldözésével, jogfosztásával kapcsolatban. Ezzel szemben nemhogy bocsánatkérés, de még szolid főhajtás sem történt északi szomszédaink részéről. Sőt, 2007-ben a nyíltan kirekesztő Benes-dekrétumokat megerősítették, sérthetetlennek nyilvánították egy európai uniós tagállamban. Mindezek fényében a felvidéki magyarság erkölcsi jóvátételének nagyon rég elérkezett az ideje, s nem várathat tovább magára. Megyeri Dávid Magyar Nemzet

A magyar nem kudarcos, hanyatló nemzet, hanem az egyik legnagyobb újjászülető

                            A magyarság harmadik alkalommal ünnepelte a Nemzeti Összetartozás Napját. A Fidesz 2010-ben azt vállalta, hogy minden magyar állampolgárt képvisel a kormányzása alatt. Ezt a felelősségvállalást Magyarország új Alaptörvényében is rögzítették.   Nagy öröm az mindannyiunk számára, hogy évről-évre egyre többen ünneplik ezt a napot Magyarországon és külhonban is. Egyre többen győzik le a csendes fájdalmukat vagy félelmüket, és vállalják fel magyarságukat. A Nemzeti Összetartozás Napja lebontotta a fájdalmat és a félelmet, és szeretetté és tenni akarássá fordította azt át. A magyarság ennek köszönhetően egyre erősebb szívében és lelkében. A Nemzeti Összetartozás Napja a bizonyíték, hogy a magyar nem kudarcos, hanyatló nemzet, hanem az egyik legnagyobb újjászülető, amely újra és újra saját magát állítja talpra, és egyre ellenállóbb a gyűlölettel, a megosztással szemben. A magyarság visszavonhatatlanul ráébredt, hogy ér annyit, mint bármely európai nemzet. Teljesít annyit, mint bármely európai nemzet. Kérhet, annyi tiszteletet, mint bármely európai nemzet. Nem hagyjuk, hogy visszatérjenek azok, akik tönkretették és megosztották a magyarságot, akik magyart magyar ellen fordították, akik nyomában csak a gyűlölet és a kudarc járt. Ugyanők, együtt 2004-ben elárulták a külhoni magyarokat és hazugságaikkal megvezették a hazai közvéleményt is. Ha rajtuk múlna, ma is csak a megtűrt kategóriába tartoznának a külhoni magyarok. De hallunk ma is olyan hangokat a Gyurcsány-Bajnai-Mesterházy Szövetség tájáról, hogy ők megfosztanák a kettős állampolgárságtól ezeket a magyar embereket. A magyar emberek nem kérnek a hamis és felszínes gesztusok mögötti nem szűnő gyűlöletből. Magyarország 2010-ben összefogásra szavazott, a nemzeti érdekek elhivatott képviseletére. Ezt kell tovább folytatnunk, még jobban megerősítenünk! Patrióta Európa Mozgalom

Trianon gyógyítása

                                                      A nemzeti összetartozás napjáról döntő törvény indoklásában ezt állt:„a nemzeti emlékezés, a Kárpát-medence népei közös jövőjének elősegítése és az európai értékek érvényesülése azt a feladatot rója ránk, hogy segítsük Trianon döntéseinek megértését és feldolgozását. Ugyanakkor lehetőséget ad arra is, hogy bebizonyítsuk: a nyelvéből és kultúrájából erőt merítő magyarság e történelmi tragédia után képes a nemzeti megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására”. Jó látni, hogy komolyan gondolták. Lukács Csaba  Magyar Nemzet

Trianon - nem kell beszélni róla sohasem, de mindig, mindig gondoljunk reá

                      Egy szó, amelybe szinte benne foglaltatik az egész XX. századi magyar történelem, pontosabban annak az 1920. június 4-e utáni időszaka. Az I. világháborús vereséget követően a győztes antant hatalmak a korábban hangoztatott békeelveket „feledve” igazi győztesként viselkedtek. Nem figyeltek sem a korábbi ígéreteikre, sem a legyőzöttek helyzetére. Új világot alakítottak ki a Párizs környéki békeszerződések – amelyek inkább voltak diktátumok, mint szerződések – által.   A világháború vesztesei nem egyszerűen legyőzettek, hanem meg is aláztattak. Nemzeti önbecsülésüket is porba taposták, és a győztesek diadalittas elégedettségével osztották az igazságot és a legyőzött országok területét az arra érdemeseknek vélteknek. Magyarország, mint az Osztrák-Magyar Monarchia társországa a lehető legsúlyosabb feltételeket kapta. Elveszítette területének több mint kétharmadát, magyar nemzetiségű lakosságának egyharmadát, és a békediktátum katonai előírásai segítségével örökre a legyőzött helyzetét írták elő a számára. E helyzet akkor sem politikai, sem katonai erővel nem volt megváltoztatható. A győztesek már 1919 tavaszára lényegében eldöntötték Magyarország sorsát. Európai kis országgá fog változni a valamikori európai nagyhatalom, amelynek létezése sokak számára szinte elfogadhatatlan volt. A háború folyamán annak a területéből ígértek sok tízezer négyzetkilométert Romániának, Szerbiának, a létrehozni szándékozott Cseh-Szlovák államnak. S ezeket az ígéreteket betartották. S hogy ennek a következménye egy soknemzetiségű ország feldarabolása lett és annak következtében sok soknemzetiségű állam jött létre, már senkit nem érdekelt. Mert mivel is gondolták elejét venni a jövő háborújának? Többek között azzal, hogy a soknemzetiségű államok helyét a nemzetállamok foglalják el Európa térképén – mert a világháború azért a területi kiterjedését tekintve inkább csak európai volt --, amelyek nem akarnak és nem is fognak nemzettársaik sérelmei miatt fegyvert fogni. A feltételezés természetesen csak álom maradt. A békekötéseknek az igazi értelmét – a tartós békét -- a Párizs környéki békerendszer nem hozta, nem hozhatta el. Egykori sérelmeket újabb, másfajta sérelmekkel váltott fel, s alapozta meg azzal egy alig két évtizeddel később kirobbant háború lehetőségét. Magyarország annak a háborúnak is résztvevője és vesztese lett, mert nem tudta elfogadni és elviselni a trianoni igazságtalanságot. Trianon ugyanis nem a régi sebeket gyógyította be, hanem újakat ejtett, egy nemzet egész testén. S ezek a sebek a magyarság egészét érintették. Nem csoda és nem véletlen, hogy társadalmi állásra, politikai szimpátiára és felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül elutasította a békediktátumot az egész magyar társadalom. Konzervatívok és liberálisok, keresztények, keresztyének és zsidók, szegények és gazdagok fogadták el a korszak általánossá vált jelszavát: Nem, nem soha! Azaz nem, nem és soha nem fogadja el a magyarság a trianoni megaláztatást, az ország addig nem látott megcsonkítását, több mint három millió magyar kisebbségi sorsba taszítását. Trianon – ez a Párizs melletti Versailles-ban található kastély (abból is a nagyobb) – örökre beírta magát a magyar történelembe, a magyar szívekbe. Több mint kilenc évtizeddel a tragikus szerződés aláírása után is emlékeznünk és emlékeztetnünk kell arra, hogy a magyarság ezen XX. századi tragédiája napjaikig hat. Az egykoron elcsatolt területeken az elmúlt néhány évtizedben rohamosan csökken a magyarság lélekszáma, a beolvadás végleges megsemmisüléssel fenyeget, a magyar múlt emlékei eltűnnek, és új történelmet írnak, amelyből bennünket kiírnak. Ha többért nem is, de ezért emlékeznünk és emlékeztetnünk kell magunkat és másokat is a múltra. A múltra, amely a miénk (is) volt, és amelynek megtartása a jövőnk záloga is lehet, mert múlt nélkül nem létezik sem jelen sem jövő. Nekünk, magyaroknak pedig a múltunk, a jelenünk és a jövőnk is fontos és meghatározó. Ne vegye el tőlünk azt se Trianon, se a felejtés, se más. S mivel lehet azt megtartani? Talán Juhász Gyula fejezte ki legszebben a Trianonról írt versében, amikor azt írta:   "Nem kell beszélni róla sohasem, de mindig, mindig gondoljunk reá." Tegyük most mi is ezt, valamennyien magyarok, éljünk is a világ bármely pontján, közös múltunk szomorú emlékezetű történésének napján, amely mára Nemzeti Összetartozás Napjává nemesedett, és szétszakíttatásunkban fejezi ki a remélt együvé tartozást. Szakály Sándor történész

Mága Zoltán - Ifjú Mága Zoltán - Székely Himnusz - VIDEÓ!

                      Kattint a VIDEÓRA: http://www.youtube.com/watch?v=axvi_ZdArmk

Megérkezett a zarándokvonat Csíkszeredába

                              Pénteken este megérkezett Csíkszeredába a Székely Gyors és a Csíksomlyó Expressz zarándokvonat, amelyeknek utasai részt vesznek a csíksomlyói búcsúban. A rangos eseményen jelen lesz a magyar köztársasági elnök és neje is. A csíksomlyói Nyeregben a Hármashalom oltárnál tartandó szentmisére félmillió zarándokot várnak.   A Csíksomlyó Expressz Szombathelyről indult, a budapesti Keleti pályaudvaron összekapcsolódott a Székely Gyorssal és egyetlen, csaknem fél kilométer hosszúságú vonatként haladt tovább. A vonatot a MÁV külön erre az alkalomra Hunyadi Mátyás arcképével feldíszített, fekete-aranysárga mozdonya vontatta, tisztelegve 555 évvel ezelőtti királlyá választása előtt. A vonat útközben rövid időre megállt Kolozsváron, ahol utasai a helyi magyarsággal közös ünnepség keretében a vasútállomáson emlékeztek meg a város szülöttéről, Hunyadi Mátyásról. A zarándokút különlegessége, hogy a 2008 óta évente közlekedő vonatot először vontatta végig az úton MÁV-mozdony Magyarországról a Székelyföldig. Magyar Hírlap

Aki ezt a szülőföldet szereti, a legnehezebb emberi sorsot szereti

"Aki ezt a szülőföldet szereti, a legnehezebb emberi sorsot szereti." Cs. Szabó László (195-1984) -  író, esszéíró, kritikus