Pechán József (1875-1922) festményeiből

Pechán József (1875-1922) festményeiből 1891-ben kezdte meg tanulmányait a müncheni Képzőművészeti Akadémián. Utána néhány évig Bécsben élt és alkalmi munkákat vállalt színházaknál, közben karikatúrákat is készített. 1904-ben visszatért Münchenben és Hollósy Simon szabadiskoláját látogatta. 1908-ban már Nagybányán van és Zifferrel ápolt jó kapcsolatot. Megjárta Párizst, majd a kecskeméti művésztelepet is. 1910-ben Budapestre költözött és részt vett a Művészház alapításában és kiállításain (1910, 1912). Szinte az elsők között volt, aki kapcsolatba keült az európai avantgárd mozgalmakkal. Műveinek formavilága Tihanyi Lajos tájképeivel áll rokonságban, később Kernstok hatása is érezhető egyes festményein. kattints a képekre - érdemes!

Pólya Iván (1889-1939) festményeiből

Pólya Iván (1889-1939) festményeiből Előbb szobrászati tanulmányokat folytatott a budapesti Iparművészeti Főiskolán, majd Párizsban már festészetet tanult. Hazatérve éveken át Szolnokon élt, s a művésztelep tagjaként dolgozott. Az I. világháború után Budapestre költözött.

Nagy Sándor (1869-1950) - Jézus Szíve plébániatemplom szentély freskói - Csorna - Kisalföld

Magyar szecesszió üvegablakai - Lipótmezei kápolna üvegablakai - Budapest

                          Tervezte: Nagy Sándor (1869-950) Kivitelezte: Róth Miksa (1865-1944)

Széchenyi-szobor a Széchenyi városban - Kecskemét - Alföld

                        A város legnagyobb lakónegyedének, a Széchenyi városnak a közepén levő ligetben áll a "legnagyobb magyar" két és fél méter magas szobra, Kiss István (1927-1997) szobrász alkotása. Előtte egy hat méter hosszú műkőből készült asztalon a XIX. századi Nagy-Magyarország plasztikus bronzból készült térképe, a reformer munkaterepe. Az országasztalról - mintegy jelképesen- a később elcsatolt területek függőlegesen lelógnak. A szobor a két hektáros Aradi Vértanúkról elnevezett téren, egy ligetben áll, ahová 69 gesztenyefát ültettek 1982-ben, a szobor leleplezésekor. Széchenyi ugyanis 69 évig élt.

Czencz János (1885-1960) festőművész képeiből

                                    A Győri Tanítóképző elvégzése után Bihar megyében tanított. 1907-12 között a Képzőművészeti Főiskolán mesterei voltak Hegedűs László, Edvi Illés Aladár, majd a művésztovábbképzőn Zemplényi Tivadar. 1935-44 között a Százados úti Művésztelepen élt, majd a háború elől áttelepedett nyaralójába, Bátára. A Munkácsy Céh tagja volt. Főként tetszetős életképeket, tájképeket festett. Művei jelentős része csendélet, akt és női portré volt. Nőalakjait szín gazdag ruhákban, gyakran népviseletben, anyagszerűen részletező módon jelenítette meg. Nagy hatással volt rá Csók István, színpompás függönyök között elhelyezkedő aktjai erről tanúskodnak. Tájképei a Duna-parti részleteit, valamint bátai és szekszárdi látványokat örökítettek meg. Művei megtalálhatóak a Magyar Nemzeti Galériában is. kattints a képekre - érdemes!

Czigány Dezső (1883-1937) festőművész képeiből

                                  A müncheni akadémián, majd Hollósy Simon iskolájában tanult, 1901-ben és 1903-ban Nagybányán, 1904-től kezdve pedig ösztöndíjasként Párizsban dolgozott. 1906-ban Budapesten Ferenczy Károly tanítványa volt. Párizsban gyakran kiállított, a "Függetlenek" tiszteletbeli tagja volt. Mint a magyarországi avantgarde törekvések élcsapatának, a Nyolcaknak egyik alapító tagja és kiváló képviselője, kapcsolatba került Ady Endrével is, akinek portréját több ízben megfestette. 1915-ben az Erzsébetvárosi Kaszinó díját nyerte el. A háború után Párizsban, majd Dél-Franciaországban élt. Művészetének kezdeti korszakát Gauguin, majd Cézanne műveinek hatása jellemezte. Több festményét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi. kattints a képekre - érdemes!

Brocky Károly (1807-1855) festőművész képeiből

                              A bécsi Képzőművészeti Akadémia után 1835-ben Itáliában, majd 1837-ben Párizsban folytatta tanulmányait. Itt főként a Louvre régi festményeinek másolásával fejlesztette művészetét. 1838-ban Londonban telepedett le, s hamarosan a királyi udvartól kapott megrendeléseket. Arcképek mellett (Viktória királynő; Albert herceg stb.) számos, az olasz reneszánsz mesterek hatása alatt készült, mitológiai tárgyú kompozíciót készített. Aktfestményei és élettel teli női képmásai teszik vonzóvá művészetét.

Baditz Ottó (1849-1936) festőművész képeiből

                          Főleg életképeket festett akadémikus stílusban. Steinacker Károly tanítványa volt Sopronban és jogot tanult Pozsonyban. 1871-ben művészetet tanult a bécsi akadémián, majd Münchenben folytatta tanulmányait. 15 évig élt Münchenben, egy ideig Spányi Bélával közösen tartott fenn műtermet.

Zichy Mihály (1827-1906) - festő-, és grafikusművész munkáiból

                                Festő, grafikus, a magyar romantikus festészet jelentős alakja. 1842-től Pesten jogi tanulmányokat folytatott s egyidejűleg Marastoni Jakab festőiskolájának növendéke volt. 1844-ben Bécsbe került. Itt készült 1846-ban első jelentős műve, a Mentőcsónak c. festménye, mely a romantika kedvelt témáját mély pszichológiai kifejezőerővel dolgozta fel. 1847-től Waldmüller ajánlására Szentpéterváron a cár egyik rokonának rajztanára lett. Az első magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos arcképének megfestésével (1849) hitet tett a szabadságharc eszméje mellett. 1850-től egy fényképésznél dolgozott retusőrként, miközben számos ceruzarajza, akverell- és olajportréja látott napvilágot. A gatsinai vadászatról a cár megrendelésére 1853-ban készült rajzsorozata megszerezte számára az udvari művész rangot. Az udvari élet eseményeit megörökítő rajzokon kívül azonban a népélet ábrázolására is talált módot utazásai során. 1867-ben a nyomorgó festők támogatására megalapította az ún. Pénteki Társaságot. 1868-ban festette a spanyol inkvizíció borzalmait megelevenítő Autodafé c. festményét. 1871-ben nagy európai utazásra indult, majd 1874-ben Párizsban telepedett le. 1881-ben elhagyta Párizst, s rövid nizzai, bécsi és zalai tartózkodás után visszatért Szentpétervárra. Ettől kezdve főleg illusztrálással foglalkozott. Ebben a műfajban alkotta legjelentősebb műveit. Madách Imre A ember tragédiájának (1887) és Arany János 24 balladájának illusztrációja (1894-98) fakszimile kiadásban jelent meg. Ritka rajzkészséggel és drámai erővel elevenítette meg Lermontov, Gogol, Puskin, Madách, Arany és Petőfi műveit. Alkotásainak mély politikai, filozófiai és erkölcsi mondanivalója biztosított rendkívüli és maradandó hatást.