Festő, grafikus, a magyar romantikus festészet jelentős alakja. 1842-től Pesten jogi tanulmányokat folytatott s egyidejűleg Marastoni Jakab festőiskolájának növendéke volt.
1844-ben Bécsbe került. Itt készült 1846-ban első jelentős műve, a Mentőcsónak c. festménye, mely a romantika kedvelt témáját mély pszichológiai kifejezőerővel dolgozta fel.
1847-től Waldmüller ajánlására Szentpéterváron a cár egyik rokonának rajztanára lett. Az első magyar miniszterelnök, Batthyány Lajos arcképének megfestésével (1849) hitet tett a szabadságharc eszméje mellett.
1850-től egy fényképésznél dolgozott retusőrként, miközben számos ceruzarajza, akverell- és olajportréja látott napvilágot.
A gatsinai vadászatról a cár megrendelésére 1853-ban készült rajzsorozata megszerezte számára az udvari művész rangot. Az udvari élet eseményeit megörökítő rajzokon kívül azonban a népélet ábrázolására is talált módot utazásai során.
1867-ben a nyomorgó festők támogatására megalapította az ún. Pénteki Társaságot. 1868-ban festette a spanyol inkvizíció borzalmait megelevenítő Autodafé c. festményét. 1871-ben nagy európai utazásra indult, majd 1874-ben Párizsban telepedett le.
1881-ben elhagyta Párizst, s rövid nizzai, bécsi és zalai tartózkodás után visszatért Szentpétervárra.
Ettől kezdve főleg illusztrálással foglalkozott. Ebben a műfajban alkotta legjelentősebb műveit. Madách Imre A ember tragédiájának (1887) és Arany János 24 balladájának illusztrációja (1894-98) fakszimile kiadásban jelent meg.
Ritka rajzkészséggel és drámai erővel elevenítette meg Lermontov, Gogol, Puskin, Madách, Arany és Petőfi műveit.
Alkotásainak mély politikai, filozófiai és erkölcsi mondanivalója biztosított rendkívüli és maradandó hatást.
Mi az a csalikorsó? Olyan vicces, furfangos edény, melynek célja nem a praktikusság, hanem sokkal inkább a vendégek megtréfálása és a fazekasmester ügyességének bizonyítása.
A képeken rögtön feltűnik, hogy bizony ebből a korsóból nem lehet értelmesen kiönteni a benne levő folyadékot! A nyakán levő lyukakból mindenfelé folyik a bor vagy pálinka, csak a poharakba vagy a szomjas ember szájába nem!
Pedig az lenne a feladat, hogy igyuk ki a benne levő nedűt.
"Csalikorsó vagyok,
Jó bort tartogatok,
Aki megtalálja lyukamat,
Megihatja boromat."
Bizony, a rejtély titka az elsőre csak funkciótlan díszeknek tűnő, a nyélen és a szájon található "rügyek". Más kancsókon is találhatók ilyenek, sőt, néha tényleg ezekből lehet inni.
Itt azonban hiába próbáljuk ezeket a szánkhoz tartani, ha megdöntjük a korsót, ugyanúgy a nyakunkba ömlik a tartalma. Sokan fel is adják a küzdelmet, vagy nem isznak belőle, vagy beletörődnek, hogy a fele bor elvész. Pedig ha megtalálnák a megfelelő lyukakat!
Az ilyen kancsók nagy részének az a titka, hogy bizonyos lyukakat az ujjainkkal be kell fogni és így valamelyik szabadon maradón keresztül ki lehet szívni a korsó tartalmát.
Nem szabad megdönteni, mert akkor vagy leöntjük magunkat vagy a belül található titkos járat a levegőbe kerül. Sokszor egy kéz nem is elég a művelethez, olyan távol helyezkednek el a befogandó lyukak, hogy mindkét kéz ujjaira szükség van.
Zsellérszülők gyermeke volt. A budapesti Mintarajziskola rendes, 1888-89 között pedig vendéghallgatójaként Székely Bertalan, Lotz Károly, Gregus János növendéke volt.
1894-től ösztöndíjjal Párizsba a Julian Akadémián képezte magát, ahol igen nagy hatást gyakorolt rá Munkácsy Mihály festészete. 1897-ben bejárta Német- és Olaszországot, majd hazatért Hódmezővásárhelyre.
Megélhetési gondokkal küzdött, műteremhez is csak 1903-ban jutott.
1933-34-ben néhány hónapig Szentendrén dolgozott. Műteremben c. képét az 1933. évi Nemzeti Képzőművészeti Kiállítás aranyéremmel tüntette ki. A Képzőművészek Új Társasága (KUT), a Munkácsy Céh, a Magyar Képzőművészek Iparművészek Egyesülete (KÉVE), a Paál László Társaság tagja volt. 1934-ben Hódmezővásárhelyen művészek, írók és műbarátok Tornyai Társaságot alapítottak.
A magyar paraszti sors realista ábrázolójaként kezdetben Munkácsy nyomdokain haladt.
Műveiből többet őriz a Magyar Nemzeti Galéria.
A nagybányai művésztelep egyik alapító tagja és a nagybányai mozgalom teoretikusa. 1850-ben a Mintarajziskolát egy hónapi tanulás után otthagyta.
1891-ben Münchenbe ment, ahol Hollósy Simon szabadiskolájában képezte magát 1893-ig. Utána Párizsban a Julian Akadémiát látogatta.
1902-től a nagybányai telepen működő iskola tanára volt.
Katonai mérnök-tábornok, festő, rajzoló és rézmetsző.
Az 1809-es nemesi felkelés vezérkari főnöke volt. Számos akvarellen és gouache-on örökített meg hazai és külhoni tájakat.
Munkácsy Mihály (1844-1900) világhírű festőművészünk kedves témája volt a kisleányka.
Számtalan híres festményén ott láthatjuk alakját.
Kubinyi Anna (1949-2015 ) Kossuth-díjas gobelintervező, textilművész, tegnap, március 27-én elhunyt.
Az Iparművészeti Főiskola gobelinszakán diplomázott. Erőteljesen bordázott rusztikus felületeit, térplasztikáit szövőszéken készítette kenderből, amelyet maga festett.
Eleinte a természet jelenségei, szimbólumai inspirálták, majd erdélyi utazásainak hatására az ősi és népművészeti hagyaték motívumait dolgozta fel. Az Erdélyi sorozat című gyűjteményét 2002-ben kezdte szőni főhajtásként a székelység ezeréves története előtt, a székely kapuk megszövésével hirdette a magyar örökség gazdagságát.
Alkotásai minden esetben kenderből készültek, mivel a szál kiválóan alkalmas a puhaság, ugyanakkor az erő, a rusztikusság, a szilárdság megjelenítésére.
Kubinyi Anna részt vett Kőrösi Csoma Sándor dardzsilingi sírhelyének rendbehozatalában, majd a város és a magyar külügyi tárca felkérésére 2013 tavaszán kiállítása is nyílt az indiai városban. Itt az érdeklődők megtekinthették legújabb művét, a több mint egy négyzetméteres Csoma-oltárt, amelyet öt hét alatt készített el úgy, hogy napi 12 órát szőtt.
Kubinyi Anna munkásságát Magyar Művészetért Díjjal és Prima Primissima Díjjal is elismerték, 2013-ban Kossuth-díjban részesült rendkívül népszerű, térben táguló látványos alkotásaiért, az ősi és népművészeti hagyományokat megőrző és továbbvivő műveiért, itthon és határainkon túl egyaránt nagy sikert aratott kiállításaiért.
Az akkor még önálló városban, Újpesten született.
Budapesten és Nagybányán tanult. Mesterei voltak: Ferenczy Károly és Réti István. Fiatalon megnősült, ám felesége hamar meghalt, 1916-ban született lányukat Anna nevű nővére nevelte fel. Már 1914-ben behívták katonának az első világháborúba, amit főhadnagyi rangban végigszolgált.
Korai képeinek plasztikus stílusa nagy hatással volt fiatal kortársaira, Aba-Novák Vilmosra, Patkó Károlyra, Korb Erzsébetre. Pályájának kezdetétől nagy tehetsége volt a rézkarcok készítéséhez.
1923-ban Zebegénybe költözött, ezzel új korszak kezdődött festészetében. Képei egyre líraibb, harmonikusabb, idillibb hangúvá váltak. Fő témája a zebegényi táj és a paraszti élet mindennapi eseményei. Művészete a posztnagybányai stílust stílust képviselte. 1941-ben munkássága elismeréséül átvehette a Corvin-koszorút.
kattints a képekre - érdemes!
Körösfői Kriesch Aladár (1863-1920) – A szecessziós festészet mestere
Havi Boldogasszony katolikus templom freskói - Zebegény - Északi-középhegység
Az épület tervezője: Kós Károly