Bayer Zsolt: A két Rostás
A két Rostás bujkál. Az Elemér meg a Henrik. Apa és fia. Furcsa, hogy van nevük. Hiénáknak, sakáloknak, patkányoknak többnyire nincs nevük… Bujkálnak. Valahol. Pincében, ólban, széna között, rossz padláson, odakint az erdőn, fa odvában, állat rokonságnál – valahol.
A két Rostás. Meg a többi. Az „ároktői banda”. Idős, védekezésre képtelen emberekre támadtak. Mindannyiunk szüleire, nagyszüleire, dédszüleire. Összeverték, kínozták őket. Kettőt meg is öltek. S vitték, amit találtak. Az életükért rettegő öregek odaadták volna mindenüket, olykor azt a semmit is, amit magukénak mondhattak, de az állatok a szenvedést akarták. Mások szenvedését, a náluk gyengébbek szenvedését élvezték.
Visszavonok mindent. Nem állatok: emberek. Ilyenre csak ember képes. Az ilyen embereket pedig el kell tüntetni a társadalomból. Hogy mindnyájan élhessünk nyugodtan, s hogy minden tisztességes cigány élhessen nyugodtan. Mert ezek nekik ártanak a legtöbbet. De sajnos nem lehet elvenni az életüket. Kirekeszteni, eltüntetni, elzárni viszont kötelesség. Mindet, aki ilyet tesz. Örökre.
Ehhez képest a két Rostás most bujkál valahol. Menekül. Szabad. És a többi is az. Mert ugyan emberek, de koponyáikban akkor is egy-egy állat lakik. Tehát ameddig nincsenek rácsok mögött örökre, addig szabadnak érzik magukat.
És most bujkálnak. A többi meg nyilván készülődik. Hiszen ha a két Rostásnak sikerült, akkor nekik miért ne sikerülne?
A társadalom pedig áll és néz. És szűköl. Nem a félelemtől, most még csak a tehetetlen, bénító dühtől. Hogy miképpen lehetséges mindez…
A politika meg hozzászól. Belepofázik, ugat, tőkét kovácsol, kérdez, érdeklődik, kinyilatkoztat. Kérdezi az ellenzék: hogyan lehetséges, hogy négy évig nincs ítélet egy ilyen ügyben? Mert hát ezek mégsem a körteformákat lopták el a homokozóból, ezek embereket öltek és kínoztak és raboltak ki. Még sincs ítélet, immár négy éve!
Helyénvaló a kérdés: hogyan lehetséges ez? Csak e mellé a kérdés mellé mindjárt tegye oda ez az ellenzék a lelkiismeretét is meg a szégyentől égő pofáját is, amiért végighaknizta a világot azzal a megveszekedett hazugsággal, amely szerint az ügyáthelyezés a demokrácia halála és a legsötétebb diktatúra.
Nem. Nem az a diktatúra, ha a túlterhelt és az ügyszámmal megbirkózni képtelen bíróságokat tehermentesítik azzal a bizonyos ügyáthelyezéssel. Az a diktatúra, ha szadista állat emberek kerülnek szabadlábra, mert a bíróság képtelen négy évig ítélkezni. Ez az önmagát liberalizmusnak és szabadságnak becézgető, rothadó hazugság diktatúrája.
Aztán azt a bírót is szeretném látni, aki meghozza a szabadlábra helyezés határozatát – mert kénytelen így ítélni négy év tehetetlenkedés és bűnös aktatologatás után! –, de nem rendelkezik arról, hogy a szabadlábra kerülő, szadista állat emberek a lehető legszigorúbb házi őrizetbe kerüljenek. Állandó rendőri felügyelet, jeladó karperec stb. Mégis, mit gondolt az a bíró? Mi járt az idióta fejében? És most mit gondol?
Hát a rendőrség? Igen, a rendőrség, amely rendőrség most a bíróságra mutogat. Rendben. De maguktól nem jutott eszükbe, hogy ezeket a gyilkos rohadékokat talán mégiscsak rendesen kellene őrizni, akkor is, ha a bíró egy kretén? Hogy nincs rá ember? Bravó! És arra van, hogy most hajtóvadászatot rendezzünk ezek után, országon-világon keresztül? Mi kerül többe, uraim? Megőrizni Rostásékat mindaddig, ameddig eltűnnek végre a börtönben örökre, vagy előkeríteni őket a föld alól is? Erre van válasz valahol?
Szégyelli magát egyáltalán valaki mindezért, vagy csak mutogatni tud, és kibúvókat keresni? Szégyelli magát valaki, vagy megint csak a társadalom szégyenkezik, amiért ez megtörténhetett?
Aztán az emberi jogokra oly felettébb érzékeny ellenzék szégyelli-e magát? Igen-igen, maguk ott, az LMP-től az MSZP-n és a DK-n keresztül egészen Bajnaiig! Maguk, akik ordítoznak, ha „sérelem” ér valahol egy bűnözőt, ájuldoznak, ha a társadalom meg merészeli fogalmazni kínját, és közben nem elég korrekt politikailag, maguk, akik szerint a szabadság egyenlő minden korlát és szabály eltüntetésével.
Maguk, akik szerint az a normális, ha az ítélkezés hiányában szabadlábra kerülő bűnözőt meg kell kérdezni, szeretne-e jeladó bilincset hordani. Uramisten! Maguk, akik szerint a börtön amúgy is olyan csúnya és idejétmúlt intézmény, éljen hát az alternatív büntetés. Dédelgessünk minden deviáns rohadékot, aztán majd meglátjuk, mi lesz.
Az lenne a jó, ha maguk elmennének végre egy lakatlan szigetre, vinnék magukkal az összes gyilkost, rablót, kábszeres szociopatát, szexuális bűnözőt és aberráltat, vinnék a két Rostást is meg az egész ároktői bandát, aztán ott fognának együtt bele egy izgalmas kísérletbe. Mi pedig megígérjük, hogy évente egyszer vetünk magukra egy érdeklődő pillantást…
De addig is: kerítsék kézre sürgősen ezt a két patkányt. És vágják sittre az összeset, de azonnal. És ha valamelyik szakértő képtelen elvégezni a DNS-vizsgálatot (állítólag ezért nem született ítélet négy évig), azt a „szakértőt” haladéktalanul zavarják el az anyja keservébe. Mert ez így tovább nem fog menni. Mert a társadalom most még csak tehetetlen dühében szűköl. Ha majd félelmében szűköl, akkor iszonyú dolgok fognak történni. És az is a maguk felelőssége lesz.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Liberális téveszme, hogy egy gazdasági egységet csak a profit érdekében lehet üzemeltetni - rövid lapszemle
Járosi Márton, az Energiapolitika 2000 Társulat elnöke szerint liberális téveszme, hogy egy gazdasági egységet csak a profit érdekében lehet üzemeltetni.
A célfüggvény lehet más is. Az állam szuverén módon dönthet úgy, hogy a közösség érdekeit képviseli, s az önköltséget (üzemeltetési költség, amortizáció karbantartás, fejlesztési hányad) meghaladó profitot, amit a magántulajdonos zsebre tesz, vagy kioszt a részvénytulajdonosok között, az ár csökkentésére fordítja.
Lánchíd Rádió
II. János Pál pápa Laborem exercens enciklikája rámutat arra, hogy az Egyház tanításával ellenkeznek azok a gazdasági és társadalmi rendszerek, amelyek föláldozzák a személyek alapvető jogait, vagy a profitot tekintik kizárólagos törvényüknek és végső céljuknak. Farkas Péter szerint ezért az Egyház elutasítja a kapitalizmus gyakorlatában az individualizmust és a piaci törvényeknek az emberi munkával szembeni abszolút elsőbbségét.
Magyar Hírlap
Az inflációt a monopolhelyzetüket rendre kihasználó multinacionális cégek okozzák - rövid lapszemle
Boros Imre szerint az árak stabilitását az elmúlt negyven évben minden jegybanki vezetés a kamatok magasan tartásával vélte elérni. A pénzintézetek nem akarnak kölcsönözni a hazai vállalkozásoknak. Miért is tennék, ha zsírosra kereshetik magukat a magyar államon, illetve a „devizahiteles” túszokon.
Rövid másfél év alatt bebizonyosodott, nem magas, hanem csökkenő kamatok mellett lehet hatékonyan az infláció ellen küzdeni, ha az infláció valós okozóit is megtaláljuk. Sikerült végre megfejteni a rejtélyt, hogy az infláció nem a kiáramló reálértékben növekvő bérek és a reálértékükben növelt nyugdíjak okozzák, hanem a monopolhelyzetüket rendre kihasználó multinacionális cégek.
Magyar Hírlap
Európa hazug liberális világában, aki kimondja a nyilvánvaló valóságot - megbélyegzik - rövid lapszemle
Az Európai Bizottság szankciókkal fenyegette meg Franciaországot, arra emlékeztetve Párizst, hogy a romák európai állampolgárok és így joguk van szabadon közlekedniük az Európai Unió valamennyi országában.
Olivier Bailly, szóvivő közölte, az európai polgárok alapvető és az uniós alapszerződésből fakadó joga az is, hogy bármely tagországban letelepedjenek, és a bizottság a rendelkezésére álló valamennyi eszközt be fogja vetni azért, hogy ezen jogok megsértését szankcióval sújtsa.
Magyar Nemzet
Az Amnesty International szerint tízezer romát telepítettek ki az év első felében franciaországi telepekről.
A franciák 77 százaléka egyetért Manuel Valls belügyminiszterrel, akinek romákkal kapcsolatos kijelentései nagy megrökönyödést váltottak ki.
Népszabadság
Francois Fillon volt (konzervatív) miniszterelnök helyeselte Vallsnak a cigányokkal kapcsolatos kijelentését. Szerinte Valls kijelentései csak azokat sokkolják, akik eltakarják a szemüket és nem látják, ahogyan a cigányok nagy része, beleértve gyermekeiket, koldulásból élnek, a maffiahálók karjaiba futnak és illegális táborokban laknak. Hasonló kijelentéseket tettek más francia politikusok is, akik szerint csak azok nem látják, hogy Vallsnak igaza van, akik nem járkálnak az utcán.
Magyar Nemzet
Azok a jogvédőknek titulált bajkeverők, akik a többséget hibáztatják a cigányság gondjaiért, mind a cigányság, mind a magyarság ellenségei - rövidke lapszemle
Tarnazsadányban a rendőrség tehetetlen, annak ellenére nem kapnak el egyetlen bűnözőt sem, hogy több esetben tudják ki az elkövető. Volt, akiről kamerafelvétel is készült, a rendőrség mégsem járt sikerrel. Állítólag azért, mert az ellopott tárgyak sohasem kerültek elő. Nem bizonyító erejű az sem, hogy a nyomozókutya ágyig követte a tettest.
Magyar Nemzet
Kövér László a keresztény roma szakkollégium hálózat hallgatóival találkozva tévútnak nevezte azon jogvédők gyakorlatát, aki kizárólag a konfliktuskeltésben érdekeltek, és a többséget hibáztatják a cigányság minden gondjáért.
Kövér arra kérte a hallgatókat, hogy a kölcsönös szeretet és elfogadás szellemében próbálják megoldani a gondokat. Bár a cigányság sokrétű közösség, és vannak „tradicionálisan integráltabb” csoportjai, akadnak olyanok is, amelyek integrációja reménytelennek tűnik. A kormány leginkább az utóbbi réteg miatt vezette be a három éves kortól kötelező óvodát, ezzel is segíteni próbálva a beilleszkedést.
Magyar Hírlap
Az állam senkit sem hagy segítség nélkül, de senki sem kaphat ellátást, ha semmit sem nyújt cserébe - rövidke ellenzéki lapszemle
Közmunkára vagy átképzésre kötelezik a régóta munkát kereső briteket. George Osborne brit pénzügyminiszter a kormányzó Konzervatív Párt kongresszusán kijelentette: az állam senkit sem hagy segítség nélkül, de senki sem kaphat ellátást, ha semmit sem nyújt cserébe. Ha közmunkára nem hajlandók, akkor mindennap álláslehetőség iránt kell érdeklődniük a munkaközvetítő központban vagy képességfejlesztő képzésen kell részt venniük.
Népszabadság
Fricz Tamás: Pityinger, Kónya, Bajnai és társaik kiléptek a demokratikus keretekből
Kónya Péter és a Szolidaritás, Pityinger (Dopeman) László és a bemutatójukhoz asszisztáló Bajnai Gordon, az Együtt 2014 vezetője az Orbán Viktort (pontosabban Orbán–Sztálint) ábrázoló „szobor” ledöntésével, fejének rugdosásával kiengedte a szellemet a palackból, mégpedig a gyűlölet és az agresszió, a szélsőségesség és az embertelenség szellemét.
Márpedig ez már valóban nem Európa. Az elmúlt hetekben módom volt a német és az osztrák választási küzdelem véghajráját a helyszíneken, Berlinben és Bécsben végigkövetni, s a személyes megfigyelés mindig többet ér, mint külföldről követni az eseményeket (lásd a Magyarországgal foglalkozó nyugati írásokat, amelyek sokszor halvány helyismeretről sem árulkodnak).
A leglényegesebb tapasztalatom, hogy jó értelemben európaiak voltak ezek a kampányok: a mértékadó politikai pártok mindegyike elfogadta a rivális pártokat a demokrácia, a demokratikus pártverseny legitim résztvevőjének, témákról, irányokról, értékekről, koncepciókról zajlott a vita, s mindenki abból indult ki, hogy a másik párt is az ország, a nemzet érdekében tevékenykedik.
Szó sem volt – még az utolsó napokban sem – gyűlölködésről, személyek meggyalázásáról, szó sem volt arról, hogy az egyik vagy a másik pártot, kormányt vagy politikust, még ha virtuálisan is, de meg kellene gyalázni, el kellene pusztítani, meg kellene semmisíteni.
(Két jó példa erre: Németországban a legnagyobb botrány az volt, hogy a zöldpárti vezetőről, Jürgen Trittinről kiderült: valaha, ’68-as fiatalként, egy lap főszerkesztőjeként engedélyt adott egy, a pedofíliát támogató és helyeslő cikk megjelentetésére. Az utolsó tévéviták egyikében megkérdezett a riporter egy CDU-s minisztert, hogy mit szól ehhez, erre ő annyit felelt – magyar füllel már-már elképesztő önkorlátozással –, hogy ez számukra nem kampánytéma. Ausztriában pedig gyakorlatilag végig botránytól mentes volt a kampány, a legnagyobb ügyet az jelentette két nappal a választások előtt, hogy az SPÖ az egyik plakátjára Danke feliratot írt, vagyis szinte szuggerálta a választókat, hogy ők győztek. Ez volt a legnagyobb „skandalum” Bécsben.)
Nálunk viszont Kónya, Bajnai, Pityinger és a többiek átlépték a demokratikus politikai kultúra határát. Ha ugyanis arra buzdítanak, hogy a politikai ellenfelet, pontosabban ellenséget, ha szimbolikusan is, de meg kell semmisíteni és meg kell gyalázni, az valóban veszélyt jelent a magyar demokráciára, a szabadságra.
Ez a mentalitás ugyanis a predemokratikus korszakokat idézi fel, amikor az egyes társadalmi osztályok, csoportok, ideológiák és értékrendek egymás legyőzésére, az ellenség politikából való végleges kiszorítására törekedtek, hogy ők és kizárólag ők szerezhessék meg a hatalmat minden más politikai irányzat felett. Ez az osztályharcok és polgárháborúk kora, amikor nincs megbékélés, nincs rend és nincs demokrácia.
Az Európai Unió, egyes nagyhatalmak és a nemzetközi sajtó az utóbbi időben eleget támadott minket, hogy eltávolodunk a demokráciától, mert például a bírósági törvényünk vagy a médiatörvényünk egyes passzusai kifogásolhatóak, miközben ezek a kérdések valójában egy demokratikus rendszeren belül eljárások körüli viták, melyekre van ilyen és olyan példa is Európában.
Ehhez képest az, ami szeptember 29-én a Clark Ádám téren történt, valóban veszélyes fejlemény a magyar demokrácia stabilitása szempontjából. Itt ugyanis a demokratikus önmérséklet helyett a szélsőséges, korlátozatlan gyűlölet jelenik meg, amely Afrika felé visz el bennünket, ahol sok országban még mindig hadurak, klánok és etnikai csoportok törnek a másikak életére, nem ismerve el semmilyen választási eredményt legitimnek.
Igaza van Schiffer Andrásnak: itt nem Orbán Viktor, hanem Bajnai Gordon szobra dőlt le: a kedves, szimpatikus, mérsékelt és racionális „szakemberé”, aki békét és konszenzust akar, illetve, hogy ő a lenne politikai közép.
A baloldalnak és a bal-balliberális értelmiségnek most kellene a legegyértelműbben elhatárolódnia a „szoborgyalázástól”, de milyen érdekes, erre még igazán nem került sor.
Amikor Mesterházy Attila és Karácsony Gergely arról beszélt, hogy a performansz nem az ő ízlésük szerint való volt, akkor pusztán a formáról szóltak, és nem a tartalomról, tehát valójában nem határolódtak el Kónyától és Pityingertől. (Ez olyan, mintha valaki azt mondaná, hogy az illető nem az ízlésem szerint öltözött, de egyébként jó ember.)
Aki az ellenzék soraiban ténylegesen és tartalmilag elhatárolódott a Clark Ádám téren történtektől, az Fodor Gábor, Vona Gábor, Schmuck Andor, Szili Katalin, Thürmer Gyula. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy nemcsak Orbán Viktor, hanem az ’56-as forradalom emlékét is meggyalázták az akcióval. Márpedig ’56 emléke valóban a rendszerváltás és a demokráciánk alapvető tartópillére. Ezt meggyalázni egyben a jobboldal és a baloldal közötti utolsó, még meglévő konszenzus szétrúgását is jelenti.
Nos, innen kell majd visszaindulni Európa felé 2014 tavaszán. Combos feladat lesz, szent igaz.
Fricz Tamás
MNO
Üvöltöztek a szocialisták – Mesterházy elmondta őszödi beszédét?
Sajtóinformációk szerint durva kiszólásoktól sem mentes kiabálásba fulladt a szocialisták legutóbbi frakcióülése. Az éles vitát az országos lista váltotta ki.
Értesülések szerint többen kifogásolták, hogy az országos lista élmezőnyében csak Mesterházy Attila közvetlen környezete kap biztos befutási lehetőséget. A pártelnök indulatosan reagált – többször káromkodott is –, és közölte: ő az elnök, ő dönt, és akinek nem tetszik, elmehet. Volt olyan képviselő is, aki ezek után eljött a frakcióülésről.
Más frakciótagok úgy vélekedtek, hogy Mesterházy elmondta őszödi beszédét. Véleményük szerint ebből a beszédből csak a kiszólások maradtak meg, a progresszív szemlélet és bátrabb cselekvésre ösztönzés elmaradt.
Az MSZP közleményben azonnal reagált a Hírhatár hírére: „a cikkben megjelent állítások nem felelnek meg a valóságnak, mivelhogy a frakcióülésen nem esett szó az országos listaállításról”.
Gyurcsány Ferenc, a Demokratikus Koalíció elnöke néhány napja sms-ben küldött üzenetet Mesterházy Attilának, az MSZP elnökének és Bajnai Gordonnak, az Együtţ–PM Szövetség vezetőjének. A bukott miniszterelnök – sürgetve a baloldali összefogást – országjáró körútjának egyik állomásán ragadott telefont, és azt írta, „Attila és Gordon! Országjáráson vagyok. Mást se hallok, mint hogy össze kell fogjunk. Nem gondoljátok, hogy az MSZP-nek, az E14-nek és a DK-nak közösen kellene ünnepelni október 23-át? Gyf.”
A Magyar Szocialista Párt köszönte szépen, de nem kíván élni a lehetőséggel.
Október 23-án közös demonstrációra készül az MSZP és az Együtt–PM Szövetség – számolt be korábban a Magyar Nemzet. Bár Tölgyessy Péter szerint egységesnek tűnik, az összefogás nem valódi szövetség, s az ellenzéki paktum számításait még Gyurcsány Ferenc is keresztülhúzhatja.
Mint ismert, a DK elnöke nem jutott megegyezésre a szocialistákkal az összefogást illetően, megalázó feltételeket kínáltak számára, így megegyezés nélkül távozott a szeptember 10-ei tárgyalásról. A Szabadság hídon néhány hete elhangzott gázsütős beszólása után a DK-elnök úgy nyilatkozott: mindenkinek üzent vele, aki nem szenvedéllyel akarja megdönteni Orbán Viktor rendszerét.
hirhatár.hu
A cigány pedellus a cigány diákokkal jobban szót tud érteni - rövid lapszemle
A kulturális különbségek miatt gyakran van gondjuk a pedagógusoknak a cigány tanulókkal. Több északkelet-magyarországi oktatási intézményben a speciális fegyelmezési nehézségek kezelésére bevált a tíz esztendővel ezelőtt indult cigány pedellus program.
A felügyelőket alkalmazzák a kirándulásokon, családlátogatásokon, az iskolából elcsellengők megkeresésére és visszavitelére, a diákok közti erőszak megelőzésére. Berki Lajos, az ózdi cigány kisebbségi önkormányzat vezetője szerint a szülőkben bizalmat kelt, ha a tanárt családlátogatásra elkíséri a cigány pedellus. A pedellus a cigány diákokkal jobban szót tud érteni, rá inkább hallgatnak. A kezdeményezés hatására csökkent a városban és környékén az erőszakos cselekedetek száma.
Magyar Nemzet
A neoliberalizmus súlyos következménye a tőkediktatúra kialakulása lett - rövid lapszemle
Róna Péter szerint a neoliberalizmus uralmának megvalósulása egy személytelen hatalom, vagy, ahogy Pierre Dardot és Christian Laval új könyvében olvasható, egyfajta tőkediktatúra eljövetelét jelenti.
A tőke immár átalakítja az élet minden területét, és ez a változás nem több mint harminc-negyven év alatt ment végbe. Összeomlott az erényalapú erkölcsiség, és felülíródott az érdekalapú „erkölccsel”.
Tőkéczki László úgy vélte, az állam tulajdonképpen szolgáltató intézmény, amely azonban napjainkban sokszor nem a társadalom, hanem inkább a tőke érdekeit tartja szem előtt, pedig pont az államnak kellene egyfajta érdekvédelmi őrként fellépnie. Míg régen a közjó és a szabadság közösségi erénynek számított, a neoliberalizmus szakít ezzel a hagyománnyal, miként a szolidaritás is kivész belőle. A tulajdon fontos, de nem szabad, hogy korlátlan legyen. A neoliberalizmusban a közösségi racionalitás elhagyásával a hangsúly az egyéni racionalitásra tevődik.
Magyar Nemzet