Lábműtéten esett át Orbán Viktor miniszterelnök sportsérülés miatt hétfőn egy budapesti kórházban - tájékoztatta a Miniszterelnöki Sajtóiroda vezetője az MTI-t.
Havasi Bertalan közlése szerint edzés közben sérült meg a kormányfő, aki a sikeres kezelést követően kedd reggel el is hagyta a kórházat.
MTI, Patrióta Európa Mozgalom
„Ekkor kezdetét vette ama pompás ponyvaregény, ami annyi csodálatot és iszonyatot váltott ki Európában. Három főhőse: legelőször is Jean-Paul Marat, e megveszett pincepatkány, akinek a közcsatornarendszer eldugulása lehetőséget ad, hogy előugorjon latrinájából és őrjöngve mindent felzabáljon. Mocskos, megszállott, korcs, vérbajos, és csillapíthatatlan gyűlölet tölti el mindenki ellen, aki mosakszik, épelméjű, és vérbaj nélkül való – jellegzetes képviselője egyszóval a forradalmi söpredéknek, a föld alatti egzisztenciáknak, akik lumpenkocsmákból, omladozó műhelyek sötétjéből, erdei rejtekhelyekről és föld alatti lyukakból bukkannak elő hirtelen.”
Egon Friedell halhatatlan és tökéletes sorai ezek, amelyeket a nagy francia forradalom vezéralakjairól írt. És ezeket láttuk őrjöngeni vasárnap a Lánchíd budai oldalán.
Ott volt mind. Ott voltak, nagyjából ezren. Az örök, akasztani, lincselni mindig kész lumpenprolik. Az igazi csőcselék, ami szemernyit sem változott a római arénák vérszomja óta.
S ott voltak az ő vezetőik. Hiánytalanul. Marat, Danton és Robespierre – és a lárvaarcú alvezérek. Ott voltak mindnyájan, csak miképpen pitiánerebb lett a kor, úgy lett pitiánerebb a bűn is.
Ennyire futja nekik. Intellektuálisan. Összeeszkábálnak egy műanyag szobrot, aztán meggyalázzák. Mindenhogyan. Összetörik, késsel szurkálják, tépik körömmel, marokkal, ráfekszenek. Beteg állatok. Golding írt róluk A legyek urában. Ralph űzi a tömeg élén Röfit. S az iszonyat hátterében ott teázik a viktoriánus angol társadalom, és kényesen eltartja a kisujját.
Ezek mögött pedig Tóth Imre olvasztár áll, és egy másik „bazmegoló” büdös bunkó. Ezek mögött ott van a restik budijára felkarcolt összes malacság, meg a férfias, megkerülhetetlen húgyszag. Ez a lényegük. Létezésük legbensőbb lényege.
Ott volt az összes zászló is, ami alá ezek odagyűlhetnek. Ott volt az Együtt, az MSZP, a DK meg a PM – minden logó, amely alatt Európáról szokás vakkantgatni, s amely alatt valójában a restik budijára irkálnak csorgó nyállal.
Ott voltak mind, aztán megtagadták, letagadták, úgy tettek, mintha nem is, mintha mégse, megpróbálták kényesen eltartani a kisujjukat.
Török Zsolt még a Facebookra is kiírta, hogy odament, aztán lelépett, mert nem tetszett neki a dolog – este pedig megnézhettük a híradókban, ahogy vihogva menetel a levágott fej mögött.
Karácsony is jelezte, mennyire nem tetszett neki, de a zászlót azért ő vitte.
Ott volt az a Kónya, a „földalatti egzisztencia”, „előugrott latrinájából” ő is.
És ott volt a harmadik: „(…) a harmadik pedig Maximilian Robespierre, e gimnáziumi tanár, akit egyszerre démon szállt meg, aki zsarnokságát rendes viszonyok között a házaséletben élte volna ki, s aki diktatúrájához nem hozott otthonról egyebet, mint átlagos értelmet, gimnáziumi műveltségének híg főzetét, s a középszerű stréber jó hírnevét; már az iskolában osztályelső volt, és más korokban vagy más országban az lett volna belőle, ami az osztályelsőkből lenni szokott: zugügyvéd (…), községi tisztviselő, könyvelő vagy rendőrségi besúgó – és az lett, ami csak abban a korban és csak abban az országban lehetett egy osztályelsőből: a jakobinus Franciaország teljhatalmú önkényura.”
Ott volt hát ő is. Csak a jakobinus Franciaország nincsen már sehol. Ezért állt olyan sután, olyan nyomorultul, olyan utánozhatatlanul hülye mosollyal a képén, és beszélt a vérszomjas bunkóknak. Az ezernek. És számolgatta magában az elúszó remények karcsapásait. Teljhatalomról álmodott. Mint a másik hülye. Munkát s fizetést ígért minden fiatalnak, s még a másik hülye gázrezsójára is felült volna örömmel – de be kell érnie ennyivel.
Szegény Gordon későn futott, neki csak a Dopeman jutott, zimme-zumm…
De ettől még a bűn bűn marad.
Ettől még meggyaláztak mindent, ami fontos és szent. Nem, nem Orbánt. Addig fel sem érnek. 1956-ot gyalázták meg. A Forradalmat. S egy iszonyatos diktatúra áldozatainak emlékét, a túlélők fájdalmát.
Meggyalázták, mert mindez semmit sem jelent ezeknek. Nem is jelentett soha.
Hát ideje van az elemi erejű felháborodásnak, amit méltóságba kell rejtenünk. Mert az erőszak visít, ordít, lincsel és retteg. Az erőszak fél. Mi nem félünk. Ezt mutassuk meg nekik október 23-án. Lássák, hol az erő, s mi az erő.
Hogy visszatakarodjanak disznóságokat firkálni a budik falára. Mert az az ő helyük.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Bajnai-Bajnai Gordon ma egyedül saját magát leplezte le, megmutatta, hogy fogalma sincs arról, mi az a szolidaritás, amiről naponta prédikál. Amiből Bajnai Gordon és barátai ma viccet csináltak és szórakoztak, az egy tragikus és fájdalmas időszak emléke az 1956-os forradalmat követő kommunista terror és diktatúra által tönkretett magyar családok százezreinek.
Fidesz Sajtóiroda
Martonyi János: Eddig mintegy félmillióan folyamodtak egyszerűsített honosításért, a rendkívüli siker a kormányt is meglepte. Új lendületet kaptunk, mert a demográfiai zsugorodásunkkal szemben áll az összetartozás érzésének erősödése és növekedése, a kettő reményeink szerint ellensúlyozza egymást.
Magyar Hírlap
Minőségi változás állt be a balliberális ellenzék stratégiájában, ami a gyűlölködési spektrumot illeti. Évek óta megfigyelhető az egyenletes radikalizálódás, szélesebbre sodródás, ám eddig mindig letagadták utólag, hogy a kormánypártok és támogatóik elleni retorzióra készülnének hatalomra kerülésük esetén. Mostanában viszont már elmaradnak a megkésett szabadkozások és arra való hivatkozások, hogy félreértették őket.
Megyeri Dávid
Magyar Nemzet
Csak azért nem írom, hogy a legvisszataszítóbb csőcselék ünnepelte múlt vasárnap az önmagát pofátlan módon Szolidaritás Mozgalomnak nevező gyülevész banda második születésnapját, mert még azt mondják, hogy gyűlölködöm, s tudjuk, milyen érzékenyek a fiúk, kimondottan háklisak a kulturáltságukról szóló kijelentésekre.
Ők a „normális” Magyarországot jelenítették meg (mondta is a Bajnai az ő gázsütő után kiáltó szónoklatában, hogy ők a normális Magyarország), még művészi produkciót is kreáltak, s történelmi áthallásokkal aktualizálták saját ünnepüket. Bizony – s ezt gyűlölködés, sőt mindenféle indulatok nélkül írom – bemutatót tartottak abból az országból, amelyben ők nyernék a választást. Ami azt illeti, s most nagyon visszafogottan fogalmazok, nem csináltak nekünk nagy kedvet ahhoz, hogy valaha is őket hatalmazzuk fel az ország irányítására.
Az Orbán Viktort imitáló (ábrázolásról beszélni túlzás lenne) szobor felállítása, ledöntése, a torzó végigcipelése a városon a Sztálin-szoborral történteket volt hivatott idézni, csakhogy azok az ordenáré megnyilvánulások, amelyek az akció részei voltak, Orbánra vonatkoztatva teljesen indokolatlanok.
Ily módon a szobordöntögetők váltak hasonlatossá Sztálinhoz, s mindazon gyalázathoz, amelyet személye és szobra megjelenített. Ha a lincshangulatba belehajszolt lumpen képviseli a normális Magyarországot, akkor Ady szavaival élve „Menjünk vissza Ázsiába”.
Ám ne a szellemileg retardált Dopeman-Pityinger- meg Kónya-félék nívóján ítéljük meg a rendezvényt, hiszen ott volt egy állítólagos igazi européer, egy széles látókörű technokrata, egy honmentő gazdasági szakember, egy politikailag korrekt politikus is Bajnai Gordon személyében, akinek politikusi imidzsét a tárgyszerűséggel, az empatikus készséggel és a visszafogottsággal szokták jellemezni.
Mit keresett egy olyan „összművészeti” (képző-, mozgás-, zeneművészet- és irodalomlejárató) rendezvényen, ahol a regnáló miniszterelnök – igaz, műanyagból készült, de mégiscsak rá utaló – fejét rugdossák, testét elvadult szadistaként szaggatják? Egy olyan politikus, akinek a Haza és Haladás nevű alapítványának céljai közt a mindenkori magyar kormány támogatása szerepel? Erre kapja a pénzt amerikai gazdáitól, akarom mondani: támogatóitól.
Utólag hivatkozhat arra, hogy nem tudott a szobordöntésről, mert korábban távozott, de bizton állíthatjuk, ahogy eddig már annyiszor, ezúttal is hazudik.
Ugyanis a szobordöntés nem néhány eszement randalírozó spontán cselekménye volt, hanem a hatalomra törő szervezet részleteiben is megkomponált műsorszáma, amiről Bajnai is tudott, hiszen beszédében a szobordöntésre is utalt. Ez komoly pénzbe került, ezt meg kellett szervezni, a demonstráció résztvevőivel részletesen egyeztetni.
Hogy Bajnai ebbe holmi kívülállóként, tudta és akarata nélkül, netán ellenére belecsöppent volna, az pont annyira életszerűtlen, mint az, hogy sejtelme nem volt a libaügyletről.
Azt eddig is tudtuk Bajnairól, hogy egy jellemtelen, erkölcsi nulla. Most az is kiderült, hogy intelligenciaszintje is valahol a Dopeman-Pityinger-magaslatokban állomásozik, ami még az elvakult baloldaliak elvárásait sem éri el.
Ő maga mondta volt, a szolidaritás lényege az, hogy a többség segítse azt, aki segítségre szorul. A szolidaritás szellemében kérem honfitársaimat, segítsük a mentálisan megbomlott, egyébként jobb sorsra érdemes Bajnai Gordont!
Ugró Miklós - Magyar Nemzet
Kedves Barátaink!
Józsa Vince, esztergomi barátunk kérésére tesszük fel ezt az anyagot, azzal a megjegyzéssel, hogy az Orbán Viktor miniszterelnökségével fémjelzett mai Magyar Állam, lélekben és cselekedetekben minden magyart képvisel, valamint azzal, hogy a Fidesz-KDNP többségű Magyar Országgyűlés meghatározó fontosságú törvényekben biztosította, tette lehetővé a nemzet határokon átnyúló egyesítését.
Köszönjük megkeresését. Várjuk tagjaink kívánságait, ötleteit! Barátsággal: Mészáros László
kattints a VIDEÓRA!
http://www.youtube.com/watch?v=-_dLMdeEUt0
Régóta igyekszünk már figyelmeztetni arra, miként próbálja átírni vagy inkább „visszaírni”, azaz újra a maga képére formálni a hazai baloldal a magyar történelmet. Különösen annak 20. századi szakaszát. Általában azt a meglehetősen szemérmetlen nyilatkozatot hoztuk fel példaként, amelyben Gyurcsány Ferenc Nagy Imre politikai reinkarnációjának nevezte magát.
Sinkovics Ferenc - Magyar Hírlap
Régóta igyekszünk már figyelmeztetni arra, miként próbálja átírni vagy inkább „visszaírni”, azaz újra a maga képére formálni a hazai baloldal a magyar történelmet. Különösen annak 20. századi szakaszát. Általában azt a meglehetősen szemérmetlen nyilatkozatot hoztuk fel példaként, amelyben Gyurcsány Ferenc Nagy Imre politikai reinkarnációjának nevezte magát.
Sinkovics Ferenc
Magyar Hírlap
Dessewffy Arisztid - aradi vértanú utolsó két napján történt:
"Csoda, hogy minden magyart ki nem irtottak a Habsburgok háromszáz év óta" - mondta este a siralomházban, majd mély álomba merült. "Tiszta lelkiismeretem van, s az hagyott aludni" - magyarázta papjának reggel, majd teljes nyugalommal állt a kivégzőosztag elé."