Ha nem vagyunk biztosak hitünkben
„Ha nem látom… és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét… nem hiszem.” (János 20:25)
Az Odüsszeiában hazatérésekor Odüsszeusz öregembernek álcázza magát, és családja nem ismeri fel őt. Aztán öreg dajkája meglát egy sebhelyet, amelyet Odüsszeusz még gyermekkorában szerzett. Addig, míg azt meg nem látta, még ő sem ismerte fel. Amikor Tamás meghallotta, hogy Jézus él, ezt mondta: „Nem hiszem el, amíg meg nem érintem ujjammal a szegek helyét” (János 20:25 NCV). Jézus sebhelyei bizonyították, hogy keresztre feszítették őt, és feltámadt. Amikor Tamás meglátta őket, így kiáltott fel: „Én Uram, és én Istenem!” (János 20:28). Ez az első hely, ahol a Szentírás feljegyzi, hogy egy tanítvány Jézust Istennek nevezte, és ez a kijelentés sebei láttán hangzott el.
Mindannyian hordozunk sebeket. Dr. Will Willimon mondja: „Van egy barátom, aki életét árvaházban töltötte. Az anyja vitte oda, amikor még kisfiú volt, otthagyta egy nagy cédrusfa alatt, azt mondta, hogy délután visszajön érte, de nem jött. A fiú ma már középkorú férfi. Egyszer megbeszéltük, hogy együtt ebédelünk, de én késtem… Mire odaértem, teljesen feldúltan találtam, fel-alá járkálva, verejtékben fürödve, láthatóan nyugtalanul… Később ezt mondta: »Nem tehetek róla. Rettenetesen felzaklat, ha egy barátom késik, mert az anyám annak idején otthagyott várakozni… és sohasem tért vissza.« Már felnőtt… de még mindig viseli a sebhelyet…
Neked is vannak sebeid, némelyik látható, némelyik nem látható, némelyik az idő elteltével egyre feltűnőbbé válik. A Feltámadt Krisztusnak szintén voltak sebei, hogy bizonyítsák irántad való szeretetét. Ha nem ismered őt, vagy ha, mint Tamás, nem vagy biztos a hitedben, neked is meg fogja mutatni sebeit „…hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében” (János 20:31).
maiige.hu
Áldott napot mindenkinek!
Töhötöm
“… hogy beteljék a próféta mondása..."
Varga Botond Szatmárnémetiből Írta:
“… hogy beteljék a próféta mondása…” Mt 27,35 Olvasandó: Mt 27,31-44
A Nagyhét eseményeit olvasva Máté evangéliumában többször találkozunk a fent idézett versrészlettel: „hogy beteljék a próféta mondása”. Tehát mindaz, ami megtörtént az első Húsvétot megelőző időszakban, sőt már Jézus Krisztus érkezése, megszületése, neveltetése, értünk való szenvedése, halála és feltámadása is mind olyan dolgok, amik nem a véletlen folytán történtek így, hanem az Atya akaratából.
És amikor a Pilátus előtti megcsúfoltatásról, vagy épp a Via Dolorosa eseményeiről olvasunk, önkéntelenül is feltesszük a kérdést: miért? Ahogyan életünk szorongató eseményei alatt, a szenvedésekben, gyászainkban felszakadnak belőlünk ezek a miért-kérdések, ugyanígy Jézus szenvedését olvasva is. Miért nem védi meg magát? Miért nem mutatja meg dicsőségét? És, noha Szentírást olvasó emberekként tudjuk a választ: Ezt kellett szenvednie a Krisztusnak (Lk 24,26), mégis ott a titkolt gondolat, a meg nem értés érzése.
Miért? Hogy beteljék a próféta mondása. Hogy Jézus Krisztus a prófétákat megölő nemzetség előtt megmutassa, az, amit az Atya kijelentett ma is érvényes! Mert a próféták csak azt szólhatták, amit Isten általuk megüzent. A zsoltáros imádságában csak azt sírhatta el Istennek, ami jövendölésként maradhat az utókorra.
Jézus meghalt. Hogy beteljék a próféta mondása. Krisztus feltámadt. Hogy beteljék az Atya akarata. El kell fogadnunk még ma az Ő feltámadását, hogy belesimuljunk mi is az atyai akaratba, azzal az engedelmességgel, amelyet Ő hagyott példaként ránk!
refszatmar.eu
Áldott napot mindenkinek!
Töhötöm
Van még egy lehetőséged!
„…menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek…” (Márk 16:7)
Max Lucado írja: „Elolvastam már ezt a szakaszt vagy százszor, de még sohasem figyeltem fel rá. Talán átsiklottam felette a feltámadás mámoros örömében… látva az asszonyok meglepetését, amint a követ elhengerítve találták… hallva az angyal gyönyörű szavait: »Nincs itt, feltámadt«. Menjünk azonban egy kicsit tovább… és gyönyörködjünk ebben a drágakőben… »menjetek el, mondjátok meg a tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába«… az egész menny látta, hogy Péter elbukik, és segíteni akartak neki felállni. »Mondjátok meg Péternek, hogy nem mondunk le róla… egyetlen kudarc nem jelenti azt, hogy ő maga teljes csődtömeg« … Manapság nem adatik túl sok második esély a világon… kérdezd csak meg a kissrácot, aki nem jutott be a csapatba… vagy azt az embert, akinek épp most adták oda a leszámolási papírokat… a háromgyermekes anyát, aki kiborult valami „apróság” miatt… Manapság az járja, hogy »Itt nem tűrjük az alkalmatlanságot« vagy »nincs mód a feljebb jutásra« vagy »Ha harmadszor is megtörténik, kirúgnak« vagy »Ebben a világban farkastörvények uralkodnak«. Jézus válasza egyszerű… »Mondjátok meg Péternek, hogy van még lehetősége«. Nem minden nap kapsz második lehetőséget. Péter biztosan tisztában volt ezzel. Amikor legközelebb találkozott Jézussal, annyira örült, hogy kiugrott a csónakból, bele a tóba! Ez az öröm arra is elég volt ennek a vidéki galileainak, hogy elvigye a második lehetőség örömhírét (evangéliumát) Rómába, ahol megölték őt. Ha valaha is eltöprengtél azon, mi vihet rá egy embert arra, hogy még a fejjel lefelé való keresztre feszítést is hajlandó legyen vállalni, most már talán érted, hogy mi. Nem minden nap találsz valakit, aki második lehetőséget ajándékoz neked – még kevésbé olyan valakit, aki minden nap ad még egy lehetőséget. Jézusban Péter mindezt megtalálta.” És te is meg fogod!
maiige.hu
Áldott napot mindenkinek!
Töhötöm
Megbocsátani és bocsánatot nyerni
„…legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak…” (Efezus 4:32)
Egy lelkigondozó írja: „Mindannyian sebeket hordozunk. Ki sebzett meg? Azok, akiket szeretünk, és azok, akik szeretnek minket. Amikor elutasítottnak, elhagyottnak érezzük magunkat, ha bántalmaznak, akaratunk ellenére rávesznek valamire, vagy megsértenek, ezt általában olyanok követik el, akik közel állnak hozzánk: szüleink, barátaink, házastársunk, gyermekeink, tanáraink, lelkészeink. Ez teszi a megbocsátást olyan nehézzé. Mert a szívünket érte seb! Felkiáltunk: »Tőled azt vártam volna, hogy mellettem állj, és cserbenhagytál. Hogyan tudnám ezt valaha is megbocsátani neked?« Bár a megbocsátás lehetetlennek tűnik, Isten, aki bennünk él, megadja kegyelmét arra, hogy túllépve sebzett énünkön, kimondhassuk: »Krisztus nevében megbocsátok neked«. Ám ne feledd, a megbocsátásnak két oldala van: adni és elfogadni. Első látásra megbocsátani tűnik nehezebbnek, gyakran azonban azért nem vagyunk képesek bocsánatot kínálni másnak, mert mi magunk nem fogadtuk el teljesen a bocsánatot. Csak, ha mi magunk már megízleltük, milyen öröm bocsánatot nyerni, akkor találunk belső indíttatást arra, hogy bocsánatot adjunk. Miért olyan nehéz elfogadni a bocsánatot? Mert nehéz elismerni, hogy ha nem bocsátasz meg, akkor még mindig hat rám mindaz, ami kettőnk között történt. Segítened kell abban, hogy újra szabad és egészséges legyek. Ehhez nem csupán azt kell elismernünk, hogy bántás ért. Alázatra is szükség van ahhoz, hogy elismerjük, éppen attól az embertől függünk, aki megbántott. Mégis, csak ha el tudjuk fogadni a bocsánatot, akkor tudjuk igazán kiterjeszteni azt másokra is.”
Ezért mondja a Biblia: „Szabaduljatok meg minden keserűségtől… legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.”
(maiige.hu)
Áldott napot mindenkinek!
Töhötöm
Tartsd kincsnek családodat!
„Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat.” (Zsoltárok 128:4)
Ha kedvesebb vagy az idegenekkel, mint saját családoddal, akkor komoly problémád van, amely figyelmet igényel. Tehát olvasd el ezt: „A gyerekek hangosak, zűrösek, lehetetlenek voltak. Fáradt voltam, és elegem volt.
Ezért elhatároztam, hogy elmenekülök, csak egy napra – egy napra, amikor azt csinálhatom, amit én akarok. Azt terveztem, hogy ki fogom használni azt a napot, habzsolni fogom az élvezeteket. Csak magammal fogok törődni. Kiviharzottam a házból, bevágtam magam a kocsiba, és kiló hússzal elsöpörtem. „Megcsináltam” – gondoltam magamban vezetés közben. Elmentem egy bevásárlóközpontba, sokáig elnézelődtem egy könyvesboltban, ahol megvettem Walt Whitman összegyűjtött verseit. Azután egy McDonald’s-ba mentem és két hamburgert rendeltem nagy adag sült krumplival és nagy adag üdítővel, amin nem kellett osztoznom senkivel. Megettem mindent anélkül, hogy valaki félbeszakított volna, vagy elkért volna valamit, senkinek nem kellett megtörölnöm a száját, az orrát vagy a fenekét. Aztán megettem a legnagyobb csokifagyit, amit csak fellelhettem. Szabad voltam! Ezért elmentem a moziba és megnéztem egy filmet, úgy, hogy nem vettem pattogatott kukoricát, nem ült senki az ölemben, és senkit sem kellett kikísérnem a vécére. Szabad ember voltam. Teljes mértékig kihasználtam – és szörnyen éreztem magam. Mire hazaértem, mindenki aludt.
Amikor becsúsztam az ágyba, a feleségem ezt suttogta: »hiányoztál nekünk«. »Ti is nekem« – válaszoltam. Soha többé nem szöktem el otthonról.” A zsoltáros ezt írta: „Feleséged olyan házad belsejében, mint a termő szőlőtő; gyermekeid olyanok asztalod körül, mint az olajfacsemeték. Ilyen áldásban részesül az az ember, aki féli az Urat.” (Zsoltárok 128:3-4)
(maiige.hu)
Áldott napot mindenkinek!
Töhötöm
Programozd át a gondolkodásodat!
„…változzatok meg értelmetek megújulásával…” (Róma 12:2)
Minden cselekedetünk mögött egy gondolat van. Ha tehát komolyan gondolod, hogy változtatni akarsz életeden, először a gondolkodásodon kell változtatnod. Ez nem könnyű, és nem történik meg egyik pillanatról a másikra. Képzeld el, hogy egy hajón vagy, amelyet robotpilóta irányít egy bizonyos irányba, de te hirtelen más irány mellett döntesz. Első lehetőség: akaraterő. Megragadod a kormányt, és abba az irányba kényszeríted, amerre te akarod; nyers erővel felülkerekedsz a robotpilótán. De folyamatosan érzed az ellenállást. Karod elfárad, és amikor elengeded a kormányt, vajon mi történik? A hajó újból az előre beprogramozott irányba fog haladni. Érted a lényeget? Ez történik akkor, amikor az életedet az akaraterőddel akarod megváltoztatni: „Arra kényszerítem magam, hogy abbahagyjam az ivást / ne csaljam többé a házastársamat / hagyjak fel a mértéktelen evéssel” és ehhez hasonlók. Akaraterőd csak rövid távú változást tud eredményezni, miközben állandó stresszt okoz, mert nem kezelted a dolog gyökerét a gondolataid átprogramozásával. A változás nem tűnik természetesnek, ezért végül feladod, visszatérsz a régi viselkedésmintákhoz, és ezt mondod: „Azt hiszem, én már csak ilyen vagyok. Sosem fogok megváltozni.” Második lehetőség: Isten ereje. Ez a jobb módszer!
A Biblia azt mondja: „… engedjétek, hogy Isten újjáformáljon titeket gondolkodásmódotok megváltoztatásával!” (Róma 12:2 NLT). A változás mindig az elmédben kezdődik! Gondolkodásmódod meghatározza érzéseidet, érzéseid pedig meghatározzák cselekedeteidet. Azt kérded, hogyan tudod megváltoztatni gondolkodásmódodat? Azzal, ha elmédet minden nap Isten Igéjével programozod be. „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ember? Úgy, hogy megtartja igédet” (Zsoltárok 119:9 NKJV).
Áldott napot mindenkinek!
(maiige.hu)
Töhötöm
Bizonyítási és megfelelési kényszer
"Mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk." (ApCsel.17:28)
lsten éppen annyira szeret téged a rossz napjaidon, mint a jókon. Valóban így van?
Hogyan lehetséges ez? Mert Ő a (Krisztusban elfoglalt) helyzeted alapján fogad el téged, és nem a (testi) állapotod szerint. Hallgasd meg: "Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi lsten igazsága legyünk őbenne." (2Kor.5:21).
A kereszten lsten fogta minden bűnödet, amit valaha is elkövethetsz, és Fiára helyezte azokat. Mikor bűnösként a kereszthez járulsz, Ő beburkol téged Krisztus igazságába, és ettől fogva csak egyféleképpen tekint rád - Krisztusban! Milyen felszabadító! Felszabadító - igen! Mivel most már látjuk, hogy nem attól vagyunk értékesek, amit teszünk, hanem attól, hogy kik vagyunk Krisztusban.
Valójában lsten azáltal tett téged értékessé, hogy engedte Jézust meghalni érted. "De én nem tudom elhinni, hogy lsten nem törődik azzal, amit cselekszem!" Igazad van! lsten azt akarja, hogy jó dolgokat tegyél, de nem akarja, hogy ezektől a tetteidtől függj; Ő azt akarja, hogy az iránta érzett szeretetből cselekedjél. Mihelyt megérted, hogy ki vagy Krisztusban, ki tudsz szállni a bizonyítási és megfelelési kényszer taposómalmából, és elkezdhetsz helyes indítékból helyesen cselekedni.
(agapesolymar.hu)
áldott napot mindenkinek!
Töhötöm
Isten ismeri gyengeségünket
"Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk ..." (Zsoltárok 103:14)
Bármilyen gyengeség, melynek kezelését vissza utasítod, rossz irányba terel, és a vereség felé visz. Ahhoz, hogy győzelmes életet tudj élni, fel kell ismerned néhány dolgot.
Először, hogy gyengeséged bármikor felbukkanhat. Aminek engeded, hogy gyökeret verjen, növekedni fog benned. Amin most nem tudsz úrrá lenni, később az lesz úrrá rajtad. A zsoltáros így Imádkozott: "Öregkoromban se vess el engem, ha elfogy az erőm, ne hagyj el!" (Zsolt.71:9).
Másodszor, hogy lsten Szelleme újra és újra figyelmeztetni fog. Jézus azt mondta Péternek: "... íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait" (Luk.22:31-32). Képzeld el, az Úr imádkozik érted! "... ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus" (1Ján.2:1). Jézus közbenjár érted, az Ő igazságába öltöztet, és visszavonz magához.
Harmadszor, hogy lsten továbbra is használni fog, még akkor is, ha valamilyen gyengeség növekszik benned. Ő lehetőségeket fog adni arra, hogy segítségét kérd. Jézus így figyelmeztette Jeruzsálemet: "... hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok! Ime, elhagyottá lesz a ti házatok." (Mt.23:37-38). Ha semmibe veszed lsten kegyelmét, mi marad? A következmények.
Azt kérdezed: "Mit tehetek?" Fordulj Istenhez! Őt nem fogja meglepetésként érni gyengeséged, és nem fogja megvonni segítségét. Ismerd el gyengeséged! Válj az ellenségévé! Engedd, hogy lsten Szelleme megerősítsen! Ő nem csak hogy meg tud szabadítani, de képes legnagyobb gyengeségedet legerősebb fegyvereddé kovácsolni.
(agapesolymar.hu)
Áldott napot mindenkinek!
Töhötöm
Betelve az élettel távozni
Papp Dániel írta:
29Akkor elhunyt Izsák, meghalt öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. Fiai, Ézsau és Jákób temették el. ( 1Mózes 35,29)
Mindig csodáltam azokat az embereket, akik valamilyen nagy célt tűztek ki maguk elé, és addig nem nyugodtak, amíg el nem érték. Akár sportolók, felfedezők, diákok, de főként hittérítők és egyszerű hívők nyűgöznek le céltudatosságukkal. Ha ráadásul a céljukat Istentől vették, illetve ráhangolódtak Istenére, az még nagyobb örömre ad okot. Még akkor is, ha egy kissé szomorú eseményhez kapcsolódik a célba érés. Mint például a földi élet befejezése...
Az ősatyák nemcsak a zsidó nép atyjaiként, hanem Isten terve mai végrehajtóinak a hitelődeiként is olyan életpályát futottak be, amelynek a végére figyelmezvén követhetjük hitüket. Ábrahámhoz hasonlóan (lásd 1Móz 25,8) Izsák is betelhetett az élettel. 180 földi évéből nem elege lett, nem halálra unta magát, hanem Isten időzítését élvezte ebben is. Elérte célját, megvalósította álmait, és homályos szemével tisztán látta a számára elkészített örök lakhelyet.
Temetését pedig mindkét fia, Ézsau és Jákób együtt rendezték. Hosszú évek óta talán ekkor találkoztak újra. Mert a betelt életű embernek még a halála is a további saját és mások életének érdekében történik. A tiédnek is ez a célja?
(jubi.siteset.hu)
áldott napot mindenkinek!
Töhötöm
Az elengedett adósság öröme
Gyűrűs Panni Írta:
"Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?" Simon így válaszolt: "Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el." Ő pedig ezt mondta neki: "Helyesen ítéltél" Lukács 7:41-43.
Amikor a gyerekeink kicsik voltak, gyakran elhangzott ez a mondat: „Én jobban!” Általában egy kiadós csikizés után valamelyik bemondta a varázsszót: Anya, én szeretlek. Erre a másik: „Nem! Én jobban!” Aztán vég nélkül vitatkoztak. Én jobban, én jobban. Végül apjuk döntötte el a vitát: „Én meg a legeslegjobban szeretem anyát!”
De hogy azon vitatkozni, hogy kinek engedett el Isten nagyobb adósságot, és ezért ki szereti Őt jobban – még nem hallottam!
Gyakran egymáshoz méregetjük magunkat. Hogy miben vagyunk jobbak, ügyesebbek, esetleg bölcsebbek, mint a másik. Mi az, amit mi már elértünk…
De még olyan összehasonlításról nem hallottam, hogy „Tudod Barátom, neked tényleg sok bűnödet megbocsátotta Isten, de már ne haragudj, nekem sokkal többet, legalább 10x annyit, mint neked!” Ugyanis ezzel azt is kifejeznénk, hogy bűnösebbek vagyunk, mint a barát.
Hidd el, neked bocsátott meg Isten a legeslegtöbbet! Olyan rengeteg bűnödet bocsátotta meg, hogy abba belehalt az Ő drága Fia! Vedd komolyan!
Isten annyira szeretett téged, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érted. Hogyha hiszel benne, el ne vessz, hanem örök életed legyen! És örülj, hogy ez megtörtént!
(reggelidicseret.blogspot.com)
áldott napot mindenkinek!
Töhötöm