Barátaim!

Szervusztok!

Jól véssük fejünkbe mindannyian, ma élő magyarok, amit Wass Albert üzen nekünk a mindennapi szabadságról, a Sztrájkolnak az égben című művében!

A szabadság nem koldusok tarisznyájába való alamizsna.

Meghalni érte dicsőség,

az igaz,

azonban nem elég még ahhoz,

hogy szabaddá tegye az életben maradottakat,

ha azok nem vállalják, a rájok eső részt.

Mert a szabadságot, magyarok,

ki lehet vívni valahogy azzal,

ha sokan meghalnak érte,

de megőrizni csak akkor lehet,

ha minden ember,

aki életben maradt,

élni is tud ám érette,

napról-napra, kemény munkával és tiszta becsülettel.

Mindössze hőseinek halála árán,

ingyen kegyelemből,

még nem nyert szabadságot magának nép ezen a földön, s nem is fog soha.

Mi hát a teendő manapság kedves honfitársaim?

Idősek és fiatalok?

Olyan politikát kell támogatnunk, amely nem hősi halottakat kíván a nemzettől.

Nem meghalni kell a hazáért,

hanem élni tudni érte,

és magunkért a családjainkért.

Meg kell tanítanunk gyerekeket arra,

hogy a föld,

amelyen járnak, nem csupán anyag és por,

hanem az ősök öröksége,

amit szeretni kell.

A hazát nem zászlók és dalok teszik,

hanem a szív, amely dobban érte.

S ha a gyermek szíve dobbanni tanul a haza számára,

akkor nem veszett még el semmi.

És egy percre se feledjük, hogy az összefogás ereje csodákra képes!

Rajtunk múlik a sorsunk!