Kápolnai csata emlékműve - Kápolna - Északi-közép-hegység

                      A kápolnai csatában 1849. február 26-27-én a magyar honvédsereg ugyan nem szenvedett vereséget, a csatatér az császári és királyi csapatok kezén maradt, akik nem aknázták ki a helyzetet, és visszavonultak Budára. Klapka tábornok nem biztosította biztosítani a Siroki-völgyet, így a magyarok visszavonulása is elkerülhetetlen volt. A szabadságharc egyetlen kétnapos ütközetének mérlege valójában a "döntetlen" felé hajlott, hiszen egyik fél sem érte el stratégiai célját, bár Windisch-Grätz, a Császári és Királyi hadsereg vezetője túlértékelte a csatát, és azt jelentette, hogy „a lázadó hordákat iszonyú mennyiségben pusztította el”. Ennek hatására adta ki I. Ferenc József, aki a hadvezéri jelentést komolyan vette, 1849. március 4-én az olmützi alkotmányt. A későbbiek – tavaszi hadjárat sikerei – igazolták, hogy a magyar hadtestek megőrizték ütőképességüket, harckészségüket, Windisch-Graetz jelentése tehát mindenképpen valótlanságon alapult.

Szerinte itt a tavasz - Megérkezett Szombathelyre az első fehér gólya

Az az igazság, hogy kezdjük unni a sötétet, a hideget, az ünnepek is elmúltak már, így egyre inkább elegünk kezd lenni a télből. Napok óta melegebb az időjárás, beköszöntött az tavasz  télen. Persze a kutya nem eszi meg a telet, de akkor is egyre közelebb vagyunk a valódi tavaszhoz. Így érezheti ezt az fehér gólya is, amelyik szombat este hosszú vándorlását követően hazaérkezett  Szombathelyre. A Petőfi utcában "személyesen" hirdette, hogy szerinte itt a tavasz. Csaknem 16 ezer kilométert tesz meg kóborlásokkal együtt egy fehér gólya míg Afrikába eljut, és ugyanannyit, mikor hazajön.

Csergezán Pál-kilátó - Budai-hegység - Dunántúl

                        A kilátó a Budai-hegység legmagasabb pontján, az 559 métres Nagy-Kopaszon épült 2005-ben, úgy néz ki, mint egy dagadó vitorla Innen szabad kilátás nyílik a környékre; áttekinthető a Budai-hegység nagy része, a Zsámbéki-medence, a Pilis és a Gerecse egyes vonulatai, sőt, tiszta időben a Mátra vonulatai is látszanak. A Csergezán Pál kilátó 32 méter magas, 100 lépcsőfokon érhető el a felső szintje.

Bayer Zsolt: Orbán, Putyin, Gyurcsány 1. rész

Teveszar szárazságú cikk következik Putyin budapesti látogatásáról. Kezdjük a koszorúzásokkal. Az orosz elnök látogatásának előestéjén bevetették a köztudatba, hogy Putyin a Fiumei úti sírkertben olyan emlékművet fog megkoszorúzni, amely az „ellenforradalomban” elesett szovjet katonáknak állít emléket. Akik ezt bevetették, tudták, hogy nem igaz. Parancsot teljesítettek. Idegen érdeket szolgáltak. Cégéres gazemberek tehát. Akik nem tudták, csak vonyítottak a falka után, azok meg semmilyenek. Ők egész életükben vonyítani fognak a falka után, és mélyen meg vannak róla győződve, hogy páratlanul bátrak és intellektuálisak, sőt ők az egyedüli függetlenek. Lássunk egy jellemző írást, a 444-ről: „Két hete a német kancellár, Angela Merkel járt Budapesten. Míg Merkel Németországa gazdasági nagyhatalomként kulcsfontosságú e térségben, addig Putyin Oroszországa katonai nagyhatalomként kulcsfontosságú errefelé. Merkelnek volt egy igen látványos gesztusa. Elment a Dohány utcai zsinagógába, ahol egy órán át beszélgetett a magyarországi zsidó egyházak vezetőivel. Merkel azokat látogatta meg, akiknek szüleit vagy nagyszüleit német vezérlettel igyekeztek kiirtani Magyarországon. Putyinnak is volt egy igen látványos gesztusa. Orosz katonák sírját koszorúzta meg, többek között azokét, akik az 56-os magyar szabadságharc leverésekor estek el. Merkel a német hadsereg egykori áldozatai felé fordult. Putyin nem 56-os szabadságharcosokat látogatott, nem a 45-ös szovjet megszállás vagy a sztálini terror áldozataira volt kíváncsi, hanem a magyar szabadságot eltipró katonák sírjára. Merkel nem ment német katonasírok közelébe, pedig szép számmal vannak itt olyanok is. Ez a különbség Európa keleti és nyugati felének értékrendje között. Míg Németország kormánya elutasítja saját totális diktatúrájának emlékét, és vezekel, addig Oroszország saját totális diktatúrájának örököseként tetszeleg.” Ezt egy „magyarip” jelzésű ócska szarjankó jegyzi. Dolgozatában nagyjából semmi sem igaz. Amúgy a második világháborús szovjet katonai emlékműveket Nyugaton is becsben tartják és koszorúzzák, azt pedig, hogy a fényességes Nyugat mire volt képes a második világháború alatt, hogy Sztálint bent tartsa a Hitler elleni koalícióban, egyszer majd elmesélem a „magyarip” nevű fehérjehalmaznak. Legyen elég annyi bevezetőnek, hogy a Nyugat konkrétan feláldozta és megalázta Lengyelországot és a lengyeleket e cél érdekében. És ez csak egy a bűnök hosszú sorában. De lássuk, mi az igazság, szemben a hazugsággal. Putyin megérkezésekor megkoszorúzta a Hősök terén a Hősök emlékkövét. Amely többek között a második világháborúban elesett magyar katonáknak állít emléket, így azoknak is, akik a doni csatákban estek el. Putyin elég nagy gesztust gyakorolt ezzel. Ezt követően ment ki a Fiumei úti sírkertbe, ahol megkoszorúzta a második világháborúban elesett szovjet katonák emlékművét. Ennél magától értetődőbb, természetesebb dolgot nem is tehetett volna, teljesen függetlenül attól, hogy egyébként mit gondolunk Magyarország Szovjetunió általi felszabadításáról (nem azt, amit a Mazsihisz). De ha elvárjuk, hogy mi koszorúzhassunk az Oroszországban lévő magyar katonai temetőkben (elvárjuk), akkor ugye nem gondoljuk, hogy Putyin nem koszorúzhatja meg elesett honfitársai obeliszkjét? Akik pontosan olyan szerencsétlen katonák voltak, mint a mieink odakint, vagy éppen a német katonák, akik a budaörsi katonai temetőben nyugszanak. Isten áldja őket, mindnyájukat. Amúgy Putyin, amikor 2006-ban Gyurcsány meghívására Magyarországra látogatott, a Parlament előtt megkoszorúzta az 1956-os emlékművet. Vagyis akkor már eléggé világossá tette álláspontját ’56-tal kapcsolatban. Felesleges volt kilenc évvel később „ellenforradalmi” koszorúzással megvádolni, de hát valakik éppen ezt bírták kitalálni. Valakik, a gazemberek. Az ügynökök. A csorda meg bőgött hozzá. Coki. (Jegyezzük meg, hogy odaát egyetlen tisztességes ember akadt: Gazda Albert a Cinktől.) Ezzel akkor végeztünk is. A látogatás egyéb körülményeivel kapcsolatban jó, hogy a gazemberek és a csorda képtelen volt összehangolni a cseszegetés fő csapásirányát, így aztán meglehetősen vicces dolgokat produkáltak és produkálnak. A Népszabadság a harcos és kérlelhetetlen Gyalázat címet adta vezércikkének, amelyet ezzel a felütéssel indít: „Vlagyimir Putyin felmosta a padlót Orbán Viktorral. Ha futballról beszélnénk, azt mondhatnánk, oda-vissza kötényt adott neki, aztán a gólvonalon lehasalva fejelte be a gólt.” Az Index sem akart lemaradni ebben a versenyben, így kommentált: „Nagyon készséges vendéglátója volt Orbán Putyinnak”. Majd a bevezetőben ezt írja: „Nem kellemetlenkedett semmivel, gazdasági célokról beszélt, és az orosz elnök szavahihetőségét méltatta.” (És tényleg. Pedig combon is bökhette volna fogpiszkálóval.) Ehhez képest érdekes a New York Times cikke Putyin látogatásáról. A HVG beszámolóját egyszerűen muszáj hosszabban idéznem: „A New York Times azt írta, »visszafogott villámlátogatássá« silányodott az orosz elnök nagy budapesti útja. A lapnak nyilatkozó szakértő szerint nem véletlen, hogy az Orbán-kormány sem kerített akkora feneket a Putyin-vizitnek. Míg Szerbiában tavaly ősszel nagy katonai parádéval fogadták és kitüntették az orosz elnököt, Budapesten szinte dugdosták a nép elől. A New York Times szerint a találkozó nem annyira tűnt hódításnak, inkább azt mutatta meg, hogy mennyire lecsökkent Putyin diplomáciai hatóköre. A lap szerzője szerint »visszafogott villámlátogatássá« silányodott az orosz elnök nagy budapesti útja. A lap megszólaltatta Krekó Pétert, a Political Capital elemzőjét, aki azt mondta, nem véletlen, hogy az Orbán-kormány sem kerített akkora feneket a Putyin-vizitnek, »Orbán megértette, hogy az ukrán válság előtt teljesen rendjén való volt Putyinnal üzletelni, ma viszont már más a helyzet« – fogalmazott. Egész más volt Szerbiában, ahol októberben katonai parádéval, nagy csinnadrattával fogadták az orosz vezetőt, és a legmagasabb állami kitüntetést adományozták neki. Magyarországon viszont a sajtótájékoztatót leszámítva elrejtették a szemek elől Vlagyimir Putyint. Krekó szerint mindez világos üzenetet közvetít Moszkva felé: Magyarország nem Szerbia. Az amerikai lapnak az is feltűnt, hogy Putyin nyilvános megszólalásában csak röviden tért ki az ukrán válságra. A New York Times szerint feltűnő volt, hogy Orbán nem hangoztatta szokásos illiberális nézeteit, és »a megélhetési bevándorlás« témáját sem hozta szóba, ehelyett a minszki tűzszüneti megállapodást éltette.” Most akkor nem értem: túl készséges volt Orbán, sőt Putyin „feltörölte vele a padlót”, vagy Orbán jelezte, hogy Magyarország nem Szerbia, és eldugta az orosz elnököt? Jó lenne egyeztetni elvtársak, mert így a sok bába között el fog veszni a gyerek! Továbbá szeretném felhívni a figyelmet Krekó Péter következő megállapítására: „Orbán megértette, hogy az ukrán válság előtt teljesen rendjén való volt Putyinnal üzletelni, ma viszont már más a helyzet”. Igen, értjük. Miután Washington ideszólt Brüsszelnek, hogy mostantól tilos üzletelni Oroszországgal, érdekes módon az elmúlt néhány hónapban húsz százalékkal nőtt az amerikai áruk aránya az orosz piacon, mert hát vannak ugye a nagy elvek, a nagy elvek mögött pedig ott settenkedik a kalmármentalitás, az ócska, szemforgató, amerikai gazemberség. Mert hát, ha már egyszer a nagy elvek miatt űr támad az orosz piacon, akkor azt az űrt csak be kell valakinek töltenie, igaz? (De erre cikkünk második részében még visszatérünk.) A másik közös és összehangoltnak tűnő mondandó az volt odaát, hogy igazából semmi jelentősége nem volt a találkozónak, ugyanis gázügyben már nem kellett semmiről megállapodni, nem kellett semmit megbeszélni, hiszen már minden le volt/van vajazva, sima ügy az egész. „Ez csak ürügy volt” – bőgött a csorda. Ehhez képest roppant érdekes, hogy a fényességes Európai Unió energiaügyi biztosa kissé sértődötten közölte, hogy roppantul szeretne részt venni a magyar–orosz kétoldalú energiaügyi tárgyalásokon. Akkor most ezt megint nem értem. Ha ennyire jelentéktelen ez az egész, és ennyire nulla a két tárgyaló fél, akkor a brüsszeli helytartó miért akar feltétlenül beülni a dupla nullába? (Folytatás a hétfői számunkban) Magyar Hírlap

Száz éves a magyar védőnői szolgálat

                                Országos Stefánia Szövetség az anyák és csecsemők védelmére (1915.) Az anya-, gyermekvédelemnek korábbi hagyományai, a századforduló Magyarországának társadalmi, gazdasági és ebből következően demográfiai, népmozgalmi változásai keltették életre a védőnői hálózatot, melyek napjainkig érezhetően meghatározták a célokat, elveket és módszereket. Megalakulásakor két főcélkitűzése volt: -a csecsemőhalandóság csökkentése és a - nemzet számbeli erősbítése. A magyar védőnők képzettsége kiemelkedően magas fokú és feladatuk széles körű, az egész országra kiterjedő  magyar védőnői hálózat egész Európában egyedülálló, 100 éves múltja pedig büszkeséggel tölt el bennünket.

Elhunyt Erdélyi Zsuzsanna néprajtkutató

                          Kilencvennégy esztendősen elhunyt Erdélyi Zsuzsanna Kossuth-díjas néprajztudós, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a magyar folklórkutatás egyik legnagyobb alakja. Szakrális szövegfolklórral, a népköltészet szimbolikájával foglalkozott. 1968-ban találkozott először népi imádságokkal, amelyek a Bibliától függetlenül ezer éve hagyományozódtak családban, faluközösségben nemzedékről nemzedékre. A kutatóként rátalált valamire, ami századokon keresztül megvolt, mégsem vette észre előtte senki. Társaival két év alatt az egész magyar nyelvterületet bejárva összegyűjtötték az imákat. Több tízezer szöveget gyűjtött. 1980-ban Esztergomban létrehozta a népi vallásosság gyűjteményét. Isten nyugosztalja a professzor asszonyt, aki munkásságával örökre beírta a nevét a magyarság történetébe. Tisztelegjünk előtte egy általa gyűjtött nagyheti népi imára: Virágszombatja estéjén Mária Fiát kérdezvén, Hogy nagyhéten mi lesz dolga, Néki Szent Fia megmondja.   Virágvasárnap mit teszel? Szent Fiam, hogy mit mívelöl? Akkor anyám király leszek, Jeruzsálembe bemegyek.   Hát nagyhétfőn mit fogsz tenni? Szent Fiam, mit fogsz mívelni? Akkor anyám beteg leszek, A templomba nem mehetek.   Hát nagykedden mit fogsz tenni? Szent Fiam, mit fogsz mívelni? Akkor anyám vándor leszek, Utcáról utcára megyek.   Hát nagyszerdán mit fogsz tenni? Szent Fiam, mit fogsz mívelni? Akkor Olajfák hegyére Megyek gecemáni kertbe.   Hát a nagy zöld csütörtökön Szent Fiam, hogy mit mívelöl? Akkor anyám hamis Júdás Harminc ezüst pénzér' elád.   Nagypénteken mit fogsz tenni? Szent Fiam, mit fogsz mívelni? Akkor anyám egy keresztre Föl leszek én majd szögezve.   Majd a kereszt alatt állasz, Kezeiddel el nem érhetsz, Kezeiddel el nem érhetsz, Szűz öledbe le nem vehetsz.   Nagyszombaton mit fogsz tenni? Szent Fiam, mit fogsz mívelni? Akkor anyám föltámadok, Dicsőségben uralkodok.   Nagyvasárnap mit fogsz tenni? Szent Fiam, mit fogsz mívelni? Akkor anyám mennyországba Leszek örök boldogságba.   Húsvét után negyven napra, Felmé'k Atyám országába, Elküldöm a vigasztalót, A fehér színű galambot.   Pünkösd után nyolcvan napra nagyboldogasszony napjára felviszlek a mennyországba a mennyei boldogságba  

Turul-szobrok a Kárpát-medencében - Turul-szobor Tatabánya felett - Dunántúl

                      Európa legnagyobb bronzmadara. Kiterjesztett szárnya 15 méter. Karmai közt az Árpád-kardot tartja, mely 14 méter hosszú. A fején a stilizált, aranyozott, magyar szent korona. A szobrot Árpád honfoglaló magyarjainak a bánhidai síkon 907-ben Szvatopluk morva fejedelem fölött aratott győzelmének emlékére állították. Érdekesség, hogy a Millenniumi ünnepségek idején, 1896-ban 7 kiemelt jelentőségű emlékmű épült a történelmi Magyarországon a honfoglalás és államalapítás tiszteletére: például a pannonhalmi apátság melletti emlékmű, a Nyitra melletti 558 méter magas hegyen az Árpád-oszlop (amit 1923-ban a csehek leromboltak), az ópusztaszeri műemlékegyüttes, a fővárosi Hősök terének emlékoszlopai és a bánhidai Turul-emlékmű. A jeles alkotás mára Tatabánya meghatározó jelképévé vált. A város címerében is szerepel. Környékét, a Turul parkerdőt mint védett területet azóta rendbe tették, Turul-tanösvényt alakítottak ki a Szelim-barlangig, felújították a turistajelzéseket, tárgyakat és kiépítették a vízvezetéket, a világítást.    

Hungarikumok – Kacsóh Pongrác – Bakonyi Károly - Petőfi Sándor – Heltai Jenő János vitéz daljátéka

                        A János vitéz Kacsóh Pongrác daljátéka három felvonásban. Szövegét Petőfi Sándor elbeszélő költeménye alapján Bakonyi Károly írta, Heltai Jenő verseinek felhasználásával. A mű 1904. augusztus 20-án készült el. Beöthy László a sikeres előadásban gondolkodva Takács Mihályt, az Operaház művészét szerette volna Kukorica Jancsi szerepében látni, míg Iluska és a francia királykisasszony szerepét egyaránt Fedák Sárinak, a kor ünnepelt primadonnájának szánta. Számításait keresztül húzta, hogy Fedák Sári a szövegkönyv elolvasása után inkább a főszerepre, azaz Kukorica Jancsi szerepére vágyott. A színigazgató nem akart ellenkezni rajongott primadonnájával, ezért a szerepet neki adta. A darab elsöprő sikere még az alkotókat is meglepte. A színpad hol felpezsdült, hol megnyugtató vidámságot árasztott. A közönség derült, nevetett, majd Bagó meghatóan szép dala alatt már a sírás is felcsuklott innen-onnan. A dal befejeztével újrázást követeltek, de az ismétlés egy kicsit váratott magára, mert a Bagót alakító Papp Mihálynak is könnyek peregtek az arcán, a karmester Konti József is a zsebkendője után kutakodott, de még a zeneszerző Kacsóh Pongrác szeme is könnyes lett. Fedák Sári úgy emlékezett vissza a darab bemutatójára, mint addigi legnagyobb sikerére, melyben a közönségnek is hatalmas szerepe volt. Kacsóh Pongrác daljátéka ezidáig hetven különböző bemutatót élt meg hazánkban, és számos határon túli bemutatót is számon tart a történelem.

Hans Kuitert holland újságíró véleménye a magyarokról 2001. július 31-én jelent meg a “De Telegraaf”-ban: “A nacionalizmus gyakran ellenérzést vált ki a világban: másokkal szembeni felsőbbrendűség érzését sejteti s olyan kellemetlen nevek kapcsolódnak hozzá, mint Hitleré, Milosevicsé és – néhány palesztin számára – Sharoné. A magyar nacionalizmus azonban más természetű, veszélytelen jelenség. A magyar nacionalizmus ugyanis a Marsról jön. A Marsról, a nap negyedik bolygójáról, ahová a NASA áprilisban kutató szondát indított, noha kutatás végett elég lett volna egy Concordot küldeni Budapestre. Hisz Magyarország a Földre szállt Mars, s a magyarok olyanok, mintha földöntúli elmék lennének: virtuózok a számítástechnikában, briliáns tudósok, akik Nobel-díjakat nyernek, kiváló matematikusok. Egyszóval ha igaz a mese – az emberiség krémje."  

Emlékképeink - Adj király katonát!

                        - Adj király katonát! - Nem adok! - Ha nem adsz szakítok! - Szakíts ha bírsz! Két csapat áll egymással szemben ebben az ősi játékban, és a felad:  a másik csapat "kézfogás-láncát" elszakítani. Ha sikerül: a két gyereket ahol a lánc megszakadt, magával viszi saját csapatába. Ha nem sikerül, ő marad a másik csapatnál. Egyszerű testi erőpróbának látszik. Pedig nem csak az. Bátorságpróba. Csapaterő-mérő. A gyerekek mindeközben megtapasztalják, mi a "leggyengébb láncszem". Mi a lelkierő. Mit jelent, hogy a csapat építőköve: az egyén. Mi a "szellemanyag", és mi az energia- és anyagmegmaradás. Minderre tanít szellemi szinten ez a játék. fotó: Hoppál Mihály felvétele, Göcsej, 1997