Turul-szobrok a Kárpát-medencében - Honvéd-emlékmű - Győr - Kisalföld
A Honvéd-emlékmű a főpályaudvarral szemben Kossuth születésének századik évfordulójára, és a szabadságharc emlékére állíttatta az akkor kiépülő városközpontban 1902-ben.
Már Zichy Ottó, ill. az általa vezetett Győri Honvédegylet tagjai felvetették a szabadságharcban elesettek emléke méltó megörökítésének gondolatát, amit Rómer Flóris is támogatott.
1861-ben meg is vásárolták a "honvéd emléktér" céljából azt a területet, ahol ma az emlékmű áll. A Kiegyezésig - 1867 - ez volt az aradi vértanúkra való megemlékezések színtere.
1870-ben a város átvette a ligetet, parkrendezésként bekerítették és akácfákkal öltették be. A szabadságharc 50. jubileumi éve alkalmából újra előtérbe került egy szobor, vagy emlékmű felállításának gondolata, ami végül 1902-re tolódott.
Ekkor "Kossuth napját" szervezett Győr városa, amit díszközgyűléssel kötöttek egybe.
Az emlékmű felirata:
Szabadság - egyenlőség - testvériség
az 1848 -március 15-éhez fűződő események /emlékére emelte Győr sz. kir. város közönsége. - 1902
Árpád-kori templomaink - Római katolikus templom - Tarnaszentmária - Északi-középhegység
Kívülről egyszerű, román kori falusi templomocskának tűnik. A belső tér azonban igen változatos, ami szerteágazó hipotézisek felállítására adott lehetőséget. Fala gondosan és szépen faragott kövekből van rakva.
A templom teljes belső hossza 10 méter. A templom kórusa alatt patkóíves szentélyű altemplom helyezkedik el, melyhez a hajóból levezető lépcsőn jutunk le. A szentélyben aknasírt találtak 5 méter mélyen, erősen megbolygatott állapotban.
Külön figyelmet érdemel, hogy a felső szentély két oldalkaréjából is vezet egy-egy letekintő kürtő az altemplom boltozatába.
Bayer Zsolt: Levél Vlagyimir Putyinnak - Nem gondoltam, hogy egyszer még várom önt - most várom önt - mert most önnek van igaza
Európa ma Amerika akar lenni, Elnök úr. És ez a sors volt szánva önöknek is.
„…És megy ez az agglegény is – hová legyen máskülönben. Magával viszi két hegedűjét is. Ha megérkeznek, meghűl a szibériai hidegben, hektikát kap és meghal csendesen, szótlanul, észre sem veszi senki, a hegedűi pedig, amelyekkel hol felvidította, hol elszomorította szülőfalvát, húsz kopejkáért egy idegen írnok vagy egy száműzött kezébe kerülnek, az idegen gyermekei letépik a húrokat, letörik a nyerget, vizet öntenek belsejébe… Fordulj vissza, bácsi!” (Csehov: Szibéria)
Egészen pontosan ezért mentem Szibériába. Mert Csehov mester is odament még 1890-ben. És én már régóta 1890-et keresem, abban élek, és Csehovot csodálom. És Dosztojevszkijt. És Puskint. És Turgenyevet. És Bulgakovot. Tolsztojt is, de tőle félek. És Tarkovszkijt. No és persze Nyikita Mihalkovot.
Amikor először megnéztem a Szibériai borbélyt, már egészen biztos volt, hogy elmegyek Szibériába. Látnom kellett egyszer Oroszországot, mert úgy éreztem mindig, közöm van ahhoz az igazi, mély, semmihez sem hasonlítható orosz bánathoz. Mert az tényleg nem hasonlítható semmihez.
Csak az igazi, mély, semmihez sem hasonlítható magyar bánathoz. Meg is akartam nekik bocsátani, azt hiszem. És ezek a bánatok, ezek segítettek a megbocsátásban. Csehov a Perm, Tyumen, Isim, Tomszk, Krasznojarszk, Irkutszk, Szretyenszk, Nyikolajevszk, Szahalin útvonalon ment. Mi éppen fordítva. Alaszka felől. Hogy még élesebb, még döbbenetesebb legyen az élmény.
Alaszkából egy héten egyszer lehet átrepülni Kamcsatkára. A világ két nagyhatalma itt van egymáshoz a legközelebb, ezért nyilván legtávolabb. Heti egy repülő, a Magadan Airlines gyanúsan lestrapált kávédarálója Anchorage-ből Petropavlovszk Kamcsatszkijba. Csehov és Nyikita Mihalkov lelkével érkeztünk, és a Csukcs-félsziget déli csücskén, Magadanban talált bennünket a délután. (…)
Visz a vonat. Különös, borzongató végtelenség. A világmindenség végtelensége is az. Néha fáj, néha egészen nevetséges. Reménytelenül, szerelmesen bámulva az éjszakába – olyankor inkább nevetséges. A halálon töprengve inkább fájdalmas. És persze reményteli. Hiszen ha van végtelenség, akkor semmi sem egyszeri és megismételhetetlen. Akkor abban a végtelenségben sok Föld nevű bolygó kering – és végtelen sok magamban ülök a Transzszibériai expresszen, és elmélkedek a végtelenről éppen. Mert a végtelenben végtelen minden pillanat, s akkor nincsen halál…
De a legszomorúbb végtelenség mégis csak Szibéria. Az benne a legszomorúbb, hogy még csak nem is végtelen. És mégis az.
Visz a vonat.
Néha leszállunk. Birobidzsan maradék zsidói közt. Az öreg, nyomorék rabbi szívesen fogad, mesél a különös, kegyetlen sorsról, és azt mondja, zsidónak egy hazája van: Izrael.
Csita. Pjotr Beketov jött ide először, a cár megbízásából, mert híre ment, hogy a Bajkálon túl sok a kincs. Jött Beketov, és itt, a Csita és az Ingada folyók között ráfagyott az orosz tél. Hát visszaküldte csapatának egy részét Moszkvába, ő pedig egy földbe ásott viskóban megpróbálta kihúzni a telet. Abból a viskóból lett Csita.
Visz a vonat.
Alhanajban is leszállunk. Muszáj, mert a dalai láma is eljön ide minden esztendőben imádkozni. Átjáró van itt, ég és föld között. A Bajkálnál is leszállunk. Mert igenis van vége a világnak, hiába találták ki a tudósok, hogy nincs.
Ide jár halászni a világ végére az ördög. Találkozónk van vele is…
És Irkutszk és Novoszibirszk, haldokló szimbólumok, és a régi orosz világ maradékát lassan benövi a jelen. Aztán Hanti-Manszijszknál, az Obnál véget ér az út. Véget ér a végtelen Szibéria. Bizony. És még a szél is meggondolja, hogy nekivágjon-e. Leül a szél az Ob és az Irtis összefolyásánál a hullámokra, és eltöpreng. Mereng. Dudorászik. Csónak jár arra, halászokkal. Megszólítja őket, de nem hallják. Csak az olajmezők fáklyái világítanak távol. Átvágtunk hát Szibérián…
Még nem értjük. Talán csak Csehovhoz kerültünk közelebb. És Dosztojevszkijhez. És a saját bánatunkhoz. Csenevész kis halálok szaladnak riadtan szerteszét. Az éjjel valamelyik régi, pogány isten feltűzte a holdat egy hanti-manszijszki kupola tetejére.
A Teremtő pedig megharagudott, mert nincsenek is régi, pogány istenek. És ez a legutolsó, legfontosabb tanulság. Ez Szibéria érthetetlensége…
Tisztelt Elnök Úr!
Én 2005-ben jártam arrafelé, és írtam ezeket a sorokat egy film és egy könyv előszavaként. És nem gondoltam, hogy egyszer még leszek olyan bátor, hogy várjam önt.
Most várom önt.
Mert most önnek van igaza.
Ez az első és a legfontosabb, amit el kell mondanunk.
Önnek van igaza majdnem mindenben. Leginkább abban, hogy nem hagyta Oroszországot elveszni.
Van egy pillanat Mihalkov Szibériai borbélyában, amikor Tolsztojék a többiekkel leteszik a katonai esküt a cár előtt, és eskü után díszlépésben elvonulnak az ünnepi emelvény alatt. S amikor a díszlépést verő kadétoknak be kell venniük a kanyart, az egymás mellett állók menet közben egy pillanatra észrevehetetlenül összeakasztják a kisujjukat, hogy egyenesen tudják tartani a sort.
Az a pillanat nekem Oroszország, Elnök úr.
S persze a „zapoj” bája… Amit úgyis hiába magyaráznánk bárkinek is, Nyugaton…
Tudja, Elnök úr, én azért félem önöket. Okom van rá, ezer. Nekem is, a népemnek is, a hazámnak is. Paszkijevics, Zsukov, Brezsnyev. Ők az okok. És a legkisebb nagynéném gyerekágyába bújt nagyanyám, amikor önök megérkeztek Budapestre felszabadítani bennünket. Oda bújt a nagyanyám, hogy elkerülje a megerőszakolást. Aztán később egy kicsivel egy tatárképű orosz katona majdnem agyonlőtte nagyapámat, mert észrevette, hogy belepisil a vécébe. És kiderült, hogy a tatárképűek akkor már vagy egy hete onnan ittak, mert még soha nem láttak angolvécét, és azt hitték, az a falikút.
Igen. „Oroszország messze van. Oroszország hegyeken túl van.”
Mindezért félem önöket, Elnök úr. És végtelenül megnyugtat a tudat, hogy nincs közös határunk.
De most önöknek van igazuk, Elnök úr, majdnem mindenben.
És legyen biztos benne, hogy nekünk is igazunk van. És tudjon arról is, hogy akik most ön és Oroszország ellen hőzöngenek itt minálunk, azok remekül kijöttek a Szovjetunióval, és helyeselték, amikor a Szovjetunió legázolt bennünket ’56-ban.
Így éltek negyven évig. És pontosan annyira gyűlöltek engem akkor, amikor gyűlöltem a Szovjetuniót, mint most gyűlölnek, amiért szeretem Oroszországot, és igazat adok önnek.
Éppen ezért ők a legkevésbé sem számítanak, Elnök úr.
Ők Európára hivatkoznak, Európát sikoltozzák, most, amikor már nincsen Európa.
Amikor még volt Európa, és én, mi, Európát vágytuk, akkor ők a Szovjetuniót éltették.
Fáziskésésben vagyunk mi itt, középen, egymáshoz képest is, és minden máshoz képest is.
Európa ma Amerika akar lenni, Elnök úr. És ez a sors volt szánva önöknek is. Ha marad az ön elődje, a szerencsétlen és akarattalan, alkoholista Jelcin, akkor maradnak a Hodorkovszkij-féle idegen ügynökök is, és akkor most már nincs Oroszország. Akkor most egy, a fogyasztásba belerokkant, hatalmas gyarmat van, amely nyomokban Oroszországot tartalmaz. És lehet, hogy már fél óránként járnának a gépek Kamcsatka és Alaszka között, Elnök úr.
Ahogy annak idején megvették az amerikaiak a cártól Alaszkát, úgy vették volna meg egész Oroszországot azóta, csak még annál is kevesebbért.
Viszont ki lenne mondva, hogy önök egy hibátlan demokrácia, elsőrendűen szabad ország. Mert tudja, Elnök úr, mostanában ilyen furcsa lett a szabadság arca. Felismerhetetlen, és mindenhol másmilyen.
Ön nem hagyta Oroszországot. Erőssé tette. Orosszá szerette és megtartotta. Ennél többet, nagyobbat nem tehetett volna.
Az összekapaszkodó kisujjak mögött évszázadok elevenednek meg, Elnök úr. És önnek méltónak kell lennie ahhoz a hagyományhoz. Csehov útjához, Dosztojevszkij mélységéhez, Tarkovszkij fájdalmához, Mihalkov mindent tudásához.
Hogy ne jöjjön a szibériai borbély soha többé letarolni a végtelen erdőségeket. És hogy önök se taroljanak soha többé le semmit és senkit.
Hogy elmélázhassunk örökre egymás igazi, mély, megfejthetetlen bánatában.
„Elkártyáztam a gyenge szívem,
suhogasd le a szoknyád, hajnal!
Pálinkát lehelek rád szelíden,
megháglak nehezen, halkan.
Jőjj, Oroszorság, vodka-virág,
nevetés nékem a véred,
pince-fehérek a volgai fák,
tejszínű, szűz ez az ének.
Lebukik fejem és úgy zokogok,
haloványul bennem a bánat,
veretik körülöttem az ősi dobot,
szaladok, hajnal, utánad!
Ez a csont-pufogás, ez a hanti rege
hitemet hirdeti híven,
kataton bálvány, légy fekete,
hiszen elkártyáztam a szívem!”
Isten hozta, Elnök úr…
Magyar Hírlap
Az ember élete két részből áll
"Az ember élete két részből áll. Az elsőben reménylünk egy boldog jövőt, a másodikban bánkódunk elkövetett hibáink felett. E két időszak között alig marad egy percünk a csendes, boldog élvezetre."
Széchenyi István (1791-1860) - politikus, író
Család - lét, nem lét
Most ért véget a Házasság Hete - a nemzet léte, megmaradása a családok, a gyermekek számától függ - ezért a másik 51 hét legfontosabb feladata az ő segítésük, támogatásuk!
Józsa Judit (1974) - Korond - Erdély - Magyar család
Fekete-bérc és a Talabor legendás völgye - Kárpátalja - HD minőségű rövid VIDEÓ!
Ismerjük meg Kárpát-hazánkat!
Nézzük meg ezt a rövidfilmet is - ismerjük meg gyökereinket!
Osszuk meg ezt az anyagot is, hogy sokakhoz eljuthasson!
kattints a VIDEÓRA és a képekre - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=nuVfsZzp7UA
Hungarikumok – Magyar rajzfilmek – Magyar népmesék – A talléros kalap – rövid VIDEÓ!
kattints a VIDEÓRA - és a képekre - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=XvNnSkqcmeg
Bayer Zsolt: Kikötő-gate - Újabb felháborító korrupciót és disznóságot leplezett le a baloldali sajtó
A Népszabadság híréből idézek: „Készül a boltok vasárnapi zárva tartásának részletszabályozása. A rendelet több új kivételt is behoz, a kertészetek és Tüzép-telepek mellett például nyitva maradhatnak a kikötőkben üzemelő boltok. Utóbbi nyertese Orbán Viktor veje, aki most vette meg a keszthelyi kikötőt.” A botrányos nepotizmus hírét aztán sorra átvette a többi kérlelhetetlen ellenzéki orgánum, így estére minden becsületes ember értesülhetett mindenről. Aztán az esti zsíros döfi mellett lehetett megint orbánozni meg kurvaanyázni meg fokhagymásat böfögni. Csak egyet nem kellett tegnap sem: gondolkodni. Legalább egy icipicikét. Nos, lássuk csak! Magyarországon kikötőfronton így áll a helyzet: A balatoni hajózással foglalkozó honlap így ír: „Jelenleg 74 db kikötő, 23 db hajóállomás és 17 db csónakkikötő szerepel adatbázisunkban.” Ez ha jól számolom, 114, azaz száztizennégy darab kikötő. A Velencei-tavon ez a helyzet a vonatkozó honlap bevezetőjének tanúsága szerint: „A velencei-tavi hajózás 5 kikötőt és 4 nagyobb (15-25 m-es) hajót jelent.” A Duna magyarországi szakaszán tizenöt (15) kikötőt tart számon a vonatkozó honlap, a Tiszán tizenegyet (11), a Tisza-tavon kilencet (9), a Fertő tó magyar oldalán pedig egyet. Próbáljuk meg összeadni ezeket a számokat, hátha nem haladja meg képességeinket. Ez mindösszesen százötvenöt (155) kikötő, de jegyezzük meg, hogy további vizeinken meglévő kikötőket egyszerűen lusták voltunk megkeresni. Bár annyi biztos, hogy a Körösökön egy tavalyi projekt keretében három (3) új kikötő épült, Gyomaendrődön is van egy, a Dráván pedig négy (4) új kikötőt épített a kormányzat az előző ciklusban. Úgyhogy állapodjunk meg most hirtelen 163 kikötőben. Az üzletek vasárnapi nyitva tartását (zárva tartását) szabályozó törvényhez benyújtott módosító javaslatokban tehát az szerepel, hogy a magyarországi tavak mentén lévő kisboltok kinyithatnak vasárnap is, továbbá a kikötőkben lévő üzletek szintúgy. Hinné az ember, mindez abból a tényből következik, miszerint tavaink mellett óriási a turistaforgalom, különösen szezonban, valamint a kikötőkben – ezzel összefüggésben – szintén, így aztán logikus, ha ezen turistaforgalom szükségleteinek kielégítésére e helyeken a boltok kinyithatnak vasárnap is. De ezt csak az első pillanatban gondolná így az ember. Ezért van szükség Népszabadságra, RTL-híradóra meg a többi végtelenül tisztességes sajtótermékre. Hogy tudja meg a polgár, mit kell valójában gondolnia. Ugyanis az a helyzet, pupákok, hogy a kormány csak azért teszi lehetővé 163 kikötőben (ebből 114 balatoni!) a vasárnapi nyitva tartást, hogy így kinyithasson Keszthelyen Orbán veje is egy szatócsboltot. Mert ebből fog meggazdagodni… A többi 162 kikötő tulajdonosa mindössze járulékos haszonélvezője lesz ennek, mert a fő cél, hogy Orbán veje árulhasson Keszthelyen ropit, gumicukrot, csatos Bambit és kotont. Na ugye, pupákok, erre nem gondoltatok volna magatoktól, igaz? Amúgy azt is megtudjuk a Népszabadságból, hogy „Tiborczék (…) december 10-én írták alá a keszthelyi önkormányzattal a szerződésüket. A kikötőt üzemeltető, 22,8 millió forintos adóssággal terhelt önkormányzati cégért hétmillió forintot adtak, míg – élve a társasággal együtt megszerzett vételi opcióval – nettó 330 millió forintért megvásárolták az épületeket és az eszközöket a tulajdonostól, a Balatoni Hajózási Zrt.-től. A 2004-ben épült, kétszáz hajó, húsz csónak befogadására alkalmas kikötőhöz 221 négyzetméteres fürdőház, 192 négyzetméteres recepció és egy 102 négyzetméteres »snack bár« is tartozik. Maga az ingatlan ugyanakkor önkormányzati tulajdonban maradt. Tiborczék tizenöt éven keresztül összesen nettó 53,9 millió forint bérleti, illetve földhasználati díjat fizetnek a területért.” Vagyis: adott egy 23 milliós adóssággal terhelt cég, amely üzemelteti a kikötőt. Ezt veszik meg hétmillióért, vagyis összesen (adóssággal együtt) harmincmillióért. A kikötői épületekért és létesítményekért nettó 330 milliót adnak, s mivel az INGATLAN ÖNKORMÁNYZATI TULAJDONBAN MARAD, további 54 millió forint bérleti díjat fizetnek ki. Ez akkor összesen 414 millió forint. Közel félmilliárd. Egy keszthelyi kikötőért, amelyet üzemeltetője nem tudott nyereséggel fenntartani. És most ezen rugózik az összes kretén ellenzéki politikus a környéken, és az összes barom sajtómunkás odaátról. De azt még senki sem mondta meg, hogy ugyan vajon mennyiért kellett volna megvenni a keszthelyi kikötőt? Hm, elvtársak? Ezermilliárdért? A kikötői boltok nyitva tartását szabályozó módosítót pedig úgy kellett volna beadni, hogy 162 kikötőben kinyithatnak a boltok vasárnap, de a keszthelyiben a következő tizenöt évben nem, mert azt most Orbán veje bérli. Majd tizenöt év múlva meglátjuk. Nektek tényleg el kellene menni az anyátok keservébe, gyerekek… Magyar Hírlap
Mátyás király domborműve - Budai Várnegyed - Budapest
A dombormű a leghitelesebb Mátyás király ábrázolásnak tartott bautzeni Olmützer haus kaputorony (Matthiasturm) - másolata. A budai Várnegyedben a Hess András tér egyik épületének oldalán látható. A trónon ülő király felett korhű címerek láthatók.
Teleki Pál (1879-1941) - geográfus, politikus, miniszterelnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja
"A magyar ember igazán és maradandóan azt tiszteli, aki tiszta életű és egyenes, akinek tehát a fegyverei is mindenkor tiszták." Teleki Pál (1879-1941) - geográfus, politikus, miniszterelnök, a Magyar Tudományos Akadémia tagja