Bayer Zsolt: A dolgok állása - 3. rész - A 2010 és 2014 közötti ciklusban az ellenzék egyetlen mondandóra összpontosított. Ez a „demokráciadeficit” volt

                          Négy éven keresztül próbálták elhitetni a társadalommal, hogy az Orbán-kormány sárba tiporja a demokráciát, valójában egy „lágy”, „rejtőzködő” diktatúrát épít ki az országban. Ez a stratégia tökéletes kudarcnak bizonyult. Számos okból. Az első és legfőbb ok az volt, hogy az ellenzék mondandója és a valóság köszönő viszonyban sem volt egymással – ezen a téren a mai napig ez a helyzet. Ráadásul az EU különböző szervei, képviselői és legfőképpen a nyugati sajtó túlzásba vitte a kormány elleni támadásokat, és ezzel éppen ellenkező hatást ért el, mint amit szeretett volna: a társadalom teljes joggal érezte azt, hogy kívülről, jogtalan támadások érik a kétharmados felhatalmazással hatalomra került kormányt. Pontosan ennek az érzésnek és hangulatnak volt köszönhető a Békemenet elképesztő sikere, amikor valóban soha nem látott tömeg ment utcára azért, hogy megvédje az Orbán-kormányt, és hitet tegyen mellette. (A hazai politikai ellenzék és aljasabb sajtómunkásai azóta is azzal vannak elfoglalva, hogy bármilyen módon és bármi áron hiteltelenítsék a menetet, „birkának”, „békának”, pénzért, élelemért megvásárolt zombiknak titulálva több százezer magyar állampolgárt.) S miközben az ellenzék ezzel volt elfoglalva, és erre az egy mondandóra tett fel mindent – meg Bajnai Gordonra –, aközben a kormány és a kormánypártok egyrészt egészen kiváló kormányzással és ezzel párosuló kiváló kommunikációval erősítették meg társadalmi pozícióikat, másrészt egészen elképesztő dolgok derültek ki az ellenzékről. Gondoljunk csak a bajai videohamisításra vagy Simon Gábor ügyére, hogy csak a két legnagyobb botrányt említsem. Mindezek eredményeképpen a 2014-es választásokon is meggyőző fölénnyel győzött a Fidesz–KDNP pártszövetség. És itt álljunk is meg egy szóra. Már a 2010-es, kétharmados győzelem után elindult a propaganda, amely azt akarja sulykolni a társadalomnak, hogy valójában szó sincs semmiféle kétharmadról, a választásra jogosult állampolgárok egy kisebbsége választotta „csak” meg a Fidesz–KDNP-t ilyen arányban. A 2014-es választások kapcsán pedig ez az érvrendszer kiegészült azzal, hogy a kétharmados többség csak annak köszönhető, hogy a kormánypártok megváltoztatták a választási törvényt. Akkor nézzük a számokat! 1994-ben az MSZP és az SZDSZ több, mint kétharmados győzelmet aratott a választásokon. Az eredmények így alakultak: Akkor 1 689 081 ember szavazott az MSZP-re és 1 005 766 ember az SZDSZ-re. Ez összesen 2 694 847 szavazat. Ezzel szemben az akkori ellenzékre leadott szavazatok száma a következőképpen alakult: az MDF-re 649 966 fő, a Független Kisgazdapártra 425 482 fő, a Kereszténydemokrata Néppártra 397 887 fő, a Fideszre pedig 416 143 fő szavazott. Ez összesen 1 889 478 szavazat. Akkor ezeken kívül még 29 (!) párt indult a választásokon, amelyek mindegyike ellenzéki volt, viszont egy sem jutott be a parlamentbe, így elveszett a rájuk leadott 441 318 szavazat. Ha ezt is hozzáadjuk az ellenzéki szavazatokhoz, akkor 1994-ben az ellenzékre összesen 2 330 796 szavazat jutott. Vagyis az MSZP–SZDSZ-koalíció 364 051 szavazattal kapott többet az ellenzéknél, és így kormányzott több, mint kétharmados többséggel a parlamentben. Nézzük a 2010-es választások eredményét. 2010-ben a Fidesz–KDNP pártszövetség 2 743 626 szavazatot kapott, vagyis csaknem ötvenezerrel többet, mint az MSZP és az SZDSZ 1994-ben. De ennél is fontosabb, hogy mi maradt a baloldali és liberális szavazatokból! Az MSZP kapott 1 088 374 szavazatot, az LMP pedig 259 220 szavazatot. Ez összesen 1 347 594 voks. Vagyis arról az oldalról eltűnt 1 347 253 szavazat. A baloldali-liberális ellenzékhez képest a Fidesz–KDNP összesen 1 396 032 szavazattal kapott többet, szemben az 1994-es MSZP–SZDSZ többség 364 051 szavazatával. Mégsem jutott eszébe 1994-ben egyetlen nagyokosnak sem, hogy megkérdőjelezze a kétharmados győzelmet. A számok 2014-ben pedig így alakultak: a Fidesz–KDNP-re 2 142 142 ember szavazott. A baloldali-liberális pártszövetségre (MSZP–Együtt–DK–PM–MLP) 1 289 311 voksot kapott, az LMP pedig 268 840-et. Összesen a baloldali-liberális erők tehát 1 558 151 szavazatot szereztek. A Fidesz–KDNP előnye tehát a baloldali-liberális szavazóbázissal szemben még 2014-ben is közel 600 000 fő, vagyis még mindig kétszerese az 1994-es MSZP–SZDSZ-előnynek. (A Jobbikról csak azért nem ejtettem most szót, mert ők még nem léteztek 1994-ben, másrészt ők nem a baloldali-liberális ellenzék táborához tartoznak.) Mindezt csak azért volt fontos tisztáznunk, hogy végre egyszer lássuk a számokat, és tudjuk, mit hazudnak azon az oldalon. E cikksorozat előző két részében talán sikerült felvázolnom azt is, milyen okokból döntött úgy Washington – és vele együtt természetesen brüsszeli csicskásaik –, hogy nekiesnek az Orbán-kormánynak. Az amerikai szakértők pedig feltehetőleg azt is elmagyarázták a hazai ellenzéknek – természetesen a Jobbikot kivéve –, hogy most a „demokráciadeficit” vonal nem lesz elegendő. Ez persze nem jelenti azt, hogy arról lemondtak volna. Ezzel kapcsolatban két kiváló írás is megjelent a közelmúltban. Az egyiket Megadja Gábor eszmetörténész jelentette meg a Mandineren, és a következő fontos megállapítások olvashatók benne: „A maga nemében szórakoztató olvasni, nézni, hallgatni az értelmiségiek megfejtéseit a jelenlegi magyar »rendszerről« – bármit jelentsen is ez. Minden különösebb önreflexió nélkül képesek a stúdiók székeibe süppedve olyan mondatokkal dobálózni, hogy Magyarországon diktatúra van, hogy épül a totalitarizmus, illetve, hogy Magyarországon már most is »fél-totalitárius« rendszer van. (…) Mindez még szórakoztatóbbá válik, ha egyesek az aluljárók Freudjaiként megfejtik a politikusok cselekvéseinek legmélyebb forrásait, és az apa pofonjaiban vélik azt megtalálni. (…) A magyar »rezsim« vagy »rendszer« tehát számos értelmiségi szerint már most (fél-) totalitárius, vagy abba az irányba halad. Mondják mindezt szabadon, mindenféle kényszer és cenzúra nélkül a nyilvánosságban. A valósággal való kapcsolat teljes hiányánál talán az irónia nem-észlelése a komolyabb probléma. Elveszítették a humorérzéküket, így nem érzékelik az általuk tálalt abszurdot sem. A szabadság nem azért veszhet el, mert az értelmiségiek azt mondják nekünk a tévéképernyőről, hanem épp azért, mert inflálják a szavakat. Az értelmiségi megmondás értelmetlenné vált. Konfucius talán nem volt értelmiségi. Szerinte ugyanis, amint a szavak elveszítik jelentésüket, az emberek elveszítik szabadságukat.” A másik Ábel Attila írása, ebben egyebek mellett a következő megszívlelendő megállapítások vannak: „Miközben a kormányt pocskondiázó média naponta kap sírógörcsöt a sajtószabadság állítólagos hiányától, már csak egysíkú véleményt közölnek, híreket alig. A háttérben nagyhatalmak nagy hatalmú pénzosztói: az ő megmondóembereik rágják a szánkba, hogy miért rossz a jó, és miért jó a rossz. Az ő forradalmuk zajlik most a médiában és a tereken. (…) Kezdetben volt a totális balliberális fölény. A nyugati cégek piacot és befolyást vásároltak maguknak a rendszerváltás idején, a sajtószabadságot meghagyták otthonra. Ha kólából az ízetlenebbet hozták, mit csodálkozunk ezen? Így aztán az Antall-kormányt majd az első Orbán-kormányt is szétszedték a kommunista nyaloncokból lett demokrácia- és sajtószabadság-szakértők. Hol voltak ezek, amikor Horn Gyula kinyírta az egyetlen polgári napilapként működő Új Magyarországot? Sehol: még örültek is neki. Megtanultuk, hogy számukra az a demokrácia, ahol csak ők jutnak szóhoz. Medgyessy még ki is osztotta Orbánt: ha olyan médiát akar, ahol megjelenhet, csináljon magának.” Erről van szó. És módszereikről még egy friss adalék: az RTL a minap felkérte a Szörényi–Bródy szerzőpárost, hogy az aktuálisan futó tehetségkutató műsorukban énekeljék el legendás számukat, a „ne gondold, hogy a tied a világ” kezdetű dalt. Majd ezt követően bejárta a médiát a „hír”, hogy az RTL-en már Szörényiék is „beszólnak” a Fidesznek. Igen. A gátlástalan „médiagecik” úgy döntöttek, nem elég a „demokráciadeficit” vonalat vinni. Annak megőrzése mellett totális támadást kell indítani a kormány ellen, minden fronton, mint 2002-ben. Azt pedig már Udo Ulfkotte hamarosan magyarul is megjelenő könyvéből is tudhatjuk, miképpen működik a média világa, odaát a „sajtószabadság” Mekkájában, a fényességes Nyugaton. A szerző, aki 17 évig volt a FAZ újságírója, részletesen beszámol arról, melyik lap melyik újságírója melyik titkosszolgálathoz van beütve, kik szerepelnek a CIA fizetési listáján, és hogyan születnek bizonyos írások. Ennyit a független és szabad nyugati sajtóról, és hazai ágenseikről. De mindezeken túl ott vannak a rettenetes hibák, amelyeket mi követtünk el. folytatjuk Magyar Hírlap      

Óriási magyar siker a Katar fővárosában - Dohában: a pénteki napon négy magyar arany, két világcsúccsal

                        Gyurta Dániel 200 mellen aratott győzelmet, Hosszú Katinka a 200 méter háton és 100 méter vegyesen lett első, valamint Bernek Péter  a 400 méter gyorsot nyerte meg a rövidpályás úszó világbajnokságon. Hosszú Katinka  a világon elsőként került nőként 2 perc alá a 200 méter háton, amely óriási világszenzáció! Bernek Péter  első felnőtt világbajnoki aranyérmét óriási úszással világcsúcsot megdöntő időeredménnyel szerezte meg. Gratulálunk versenyzőinknek, igazán nagy örömet szereztek minden magyarnak, és dicsőséget a nemzetnek is! Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok!

Magyar népdal - Pál István Szalonna és Bandája (Visk - Kárpátalja) és Pál Eszter - Zöld erdőben de magas - rövid VIDEÓ!

                          kattints a népdalra - érdemes! https://www.youtube.com/watch?v=H0uXQw2l3WM

Wass Albert Napjainkban is különösen aktuális gondolatok

Klarisszák temploma - Pozsony - Felvidék

                      Pozsony egyik legrégibb gótikus stílusú temploma. Oldalához ötszögletű, vízköpőkkel és szobrocskákkal gazdagon díszített gótikus tornyot emeltek. Itt őrizték hajdan Szent Margit földi maradványait és valószínűleg a mai napig itt vannak eltemetve. Miután II. József 1782-ben eltörölte a szerzetesrendet, az apácáknak el kellett hagyniuk kolostorukat. Az egykori kolostort átalakították a jogakadémia és a katolikus gimnázium számára. A gimnázium egykori diákjai közül meg kell említeni Bartók Béla és Dohnányi Ernő nevét.

Jezsuita Kollégium - Pozsony - Felvidék

                          A Jezsuita Kollégiumot 1626-ban Pázmány Péter esztergomi bíboros érsek alapította. A kollégium nagyszerű példája a 17. század második felében alkalmazott késő reneszánsz stílusnak. Miután II. József 1782-ben megszüntette a jezsuita rendet, az épületben a Császári és Királyi Jogakadémia működött. 1915-ben hozzácsatolták az újonnan létesített Magyar Királyi Szent Erzsébet Tudományegyetem jogi karához.

Bayer Zsolt: Nyílt levél John McCainnek - Ön az igazi becsületes (ebben nincs cinizmus!), együgyű, háborús plakátra való, kőbunkó amerikai

                        Szenátor Úr! Ön neofasiszta diktátornak nevezte Magyarország miniszterelnökét. Magyarország a hazám. A neofasisztának nevezett miniszterelnök a barátom, még ha nem is a szó klasszikus értelmében. Évente körülbelül háromszor beszélünk egymással, de ő azon kevés emberek egyike, akivel elmennék a háborúba, ha érti, mit jelent ez. Az ön szavaira egyetlen mentség van: önnek fogalma sincs arról, mit beszél. És ezzel nincs egyedül. Európai bulvárértelmiségiek hada, kommunizmusból jött „entellektüelek”, mértéket és eszet vesztett amerikai republikánus szenátorok fasisztázzák ellenfeleiket. Ahogy Ernst Nolte írta: „A nyugati világ számos szerzőjénél találkozunk a fogalom – többnyire implicit – használatával, annak ellenére is, hogy a kommunisták előszeretettel használják azt támadó fegyverként összes ellenfelükkel szemben.” Ön szakított az eddigi implicit használat szemérmes sunyiságával. Viszont csak alátámasztani tudja Nietzschét, akinek zseniális tévedéseiben is félelmetes igazságok lapulnak, és aki szerint a zsidó-keresztény ressentiment elszegényíti a világot. Ön az elszegényített világ cégére és cégérese. Persze vannak a fasizmus tárgyában hozott és természetesen megfellebbezhetetlennek mondott ítéletek között olyanok is, amelyek mögött legalább van némi intellektuális teljesítmény, még akkor is, ha semmi sem igaz belőlük. Thomas Mann például Hitler bukása után azt írta az Ez a béke című munkájában, hogy a fasizmus a tömegek diktálta kortendencia, amely teljes győzelmet aratott. A győzelem pedig „Európának a politikai, morális, intellektuális területen jelentkező fasiszta beszivárgás iránti pszichológiai fogékonyságának” köszönhető. E tárgykörben szintén Nolte jegyzi meg, hogy Mann a Bruder Hitler című esszéjében „döbbent csodálkozással fedezi fel Hitler sajátos egzisztenciája és a művészlétről alkotott saját alapelgondolása közötti mély rokonságot”. Lám, egy Thomas Mann szintű elme paranoiájában önmagában is felfedezi a fasizmus (sőt, a nemzetiszocializmus!) magvait. Ez a veszély az ön esetében természetesen nem fenyeget. Ön ugyanis képtelen bármit is felfedezni. Ön az igazi becsületes (ebben semmi cinizmus nincs!), együgyű, háborús plakátokra való, kőbunkó amerikai prototípusa. Aki megtanulta egyszer a fasiszta kifejezést, és azóta bárkire ráhúzza, aki éppen nem tetszik valamiért. Amúgy Thomas Mann a már idézett művében azt írja, hogy a fasizmus „olyan korbetegség, amely mindenütt otthon van, amelytől egyetlen ország sem mentes”. Az ön hazája sem, szenátor úr! Bizony, ilyen bonyolult és összetett a világ. Egy önhöz hasonló idióta, egy bizonyos Dorothy Thompson nevű egykori újságíró és rádióriporter fedezte fel Amerikában a fasizmust annak idején, éppen úgy, mint most ön Magyarországon. Nolte írja: „Még Roosevelt Amerikája sem kerülhette el a hasonló szemrehányásokat. Dorothy Thompson a New Dealben igyekezett fasiszta tendenciákat felfedezni, Rooseveltet 1934-ben már Mussolinivel hasonlították össze, és még 1940-ben is számos amerikai szállt szembe szenvedélyesen az elnök »cezarizmusával« és »vezér-elvével«.” Miért is történt ez? Mert a világgazdasági válság hatására egyre többen elkezdtek azon gondolkodni, fenntartható-e a kapitalizmus addigi formájában. És sorra születtek a nemleges válaszok. A sort a 19. század végén XIII. Leó pápa nyitotta meg Rerum Novarum enciklikájával. A keresztényszocialista áramlatok keresték a megoldást a proletariátus tarthatatlan helyzetére. A pápai enciklika – miután elveti a marxizmus megoldási javaslatait – hitet tesz a kizsákmányolás megszüntetése és a munkásság jogainak biztosítása mellett. Hangsúlyozza a család primátusát és a korporativizmus fontosságát. És bizony, szenátor úr, éppen ezért lett például a kommunisták szemében a Rerum Novarum is a reakciós fasizmus dokumentuma. S talán nem véletlen, hogy az osztályharcot elvető olasz fasizmus is éppen a korporáció miatt lett a kommunisták első számú ellensége, és a baloldali meghatározásokból soha sem hiányozhat annak hangsúlyozása, hogy a fasizmus és a korporativizmus kéz a kézben jár. A Rerum Novarum: fasiszta enciklika. Aztán folytathatjuk a sort Keynesszel. Úgy is, mint a New Deal ideológiai megalapozójával. Ő volt az, aki A laissez-faire vége című tanulmányában először bírálni merte a liberális gazdaságpolitikát, amennyiben is az teljes mértékben elveti az állami beavatkozást a gazdaságba. Az általános elmélet című fő művében pedig olyan „istentelenségeket” állít, miszerint olykor érdemes a pénzt a bankok helyett magunknál tartani. S hogy válságok idején igenis az államnak kell beavatkoznia a folyamatokba, mégpedig úgy, hogy például beruházások finanszírozásával fenntartja a keresletet és csökkenti a munkanélküliséget. Megengedhetőnek tartja a fedezet nélküli pénzkibocsátást, még a költségvetési hiány növelése árán is. Keynes kimondta, hogy a piac önmagában nem tudja fenntartani a gazdasági egyensúlyt. Tehát Keynes is fasiszta volt. Miképpen Roosevelt, aki Keynes elvei alapján dolgozta ki a New Deal rendszerét, amelyben szakított a szabad piac dogmájával és az állam minden addiginál erőteljesebben avatkozott be a gazdasági folyamatokba, és aki hatalmas közmunkaprogramokat hirdetett. Fasiszta volt, mint Orbán. Vagy mint ön, szenátor úr. Emlékszik, mit írt önről a Libertarian Today nemrég? Ezt: „Neo-fascist McCain says constitutional, due process protections for American citizens should be suspended because terrorism exists.” Nem várom el öntől, hogy bármit is megértsen mindebből. Nem kell értse, hogy a Dreyfus-ügy nélkül nincs Action Francaise, Action Francaise nélkül nincs olasz fasizmus. Azt sem kell megértenie, hogy az ön hazájának nyomorult gazemberei által okozott legutóbbi világgazdasági válság ismételten újféle megoldásokat követel. Olyasmiket, mint a New Deal volt annak idején. Csak ameddig a Fed szabadon nyomhatja a pénzt rogyásig, és ameddig bármekkora lehet az amerikai államadósság, addig ez itt nekünk, a gyarmatokon tiltva van. És ha valaki mégis tenni akar valamit, azt lefasisztázzák. Nolte igazságát pedig végképp nem kell megértenie: „Az úgynevezett imperializmus 1914 előtt mindenütt a nemzetállamok banális egoizmusa, illetve a liberális és szocialista tradíció kifinomultabb igényei között kötött kompromisszumnak mutatkozott. Sem Cecil Rhodes, sem Theodore Roosevelt, sem pedig Friedrich Naumann nem akart mást, mint a mindenkori kultúreszmét minden érintett nép előnyére és üdvére kitágítani. De nem volt-e kézenfekvő az is, hogy ez az imperializmus alaptermészeténél fogva önmagára tanult meg fenntartás nélkül igent mondani?” (Ui.: A ki takarodjon hamarabb az anyja keservébe verseny tegnapi és mai fordulóját összetettben az ön szavait hozsannázva üdvözlő magyarországi hazaáruló sajtómunkások nyerték. De egyéniben öné az aranyérem! Gratulálunk hozzá!) Magyar Hírlap

Vida Ildikó, a NAV elnöke: Nem lehet következmények nélkül rágalmazni valakit

                        Nyílt levélben követel magyarázatot André Goodfriendtől Vida Ildikó, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal elnöke az ideiglenes ügyvivőnek a Heti Válaszban megjelent interjújában megfogalmazottakra. A NAV elnöke az MTI-hez is eljuttatott, André Goodfriendnek címzett nyílt levelében azt írta: az ügyvivő minden eddiginél súlyosabb kijelentést tett, és ezzel egyértelműen arra utalt, hogy ő bűncselekményt követett el. André Goodfriend az Amerikai Egyesült Államok képviseletében magyar kormánytisztviselőkről ország-világ előtt állította, „úgy hisszük, vannak olyan magyar kormányalkalmazottak, akik korrupt cselekményekben vesznek részt” – írta Vida Ildikó. Hozzátette: mivel kitiltása tényét ő hozta nyilvánosságra, nem kérdés, hogy André Goodfriend kijelentése, az eddig meg nem nevezettek mellett, konkrétan rá vonatkozik. Vida Ildikó kitért arra is, hogy személyes találkozásukkor az amerikai ügyvivő nem fedte fel, milyen indokok alapozták meg az ellene hozott intézkedést. A NAV vezetője közölte, hogy André Goodfriend most „minden eddiginél súlyosabb vádakkal” illette őt a magyar sajtóban, ezért magyarázattal tartozik a diplomata „a magyar állampolgároknak, nekem és az általam vezetett Nemzeti Adó- és Vámhivatal 23 ezer munkatársának, akik alázattal végzik munkájukat, miközben kénytelenek eltűrni az etikátlan, ízléstelen és mindenekelőtt méltánytalan támadásokat – fogalmazott Vida Ildikó. – Valakinek a becsületébe gázolni, valakit rágalmazni nem lehet következmények nélkül.” Az Egyesült Államoknak tudomása van a magyar adóhatóságon belüli csalásokról, és információi szerint ezekben az ügyekben nem indult nyomozás – mondta a budapesti amerikai nagykövetség ügyvivője a Heti Válasznak. Az, hogy egyeseket nem engednek be az Egyesült Államokba, annyit jelent, „úgy hisszük, vannak olyan kormányalkalmazottak, akik korrupt cselekményekben vesznek részt” – mondta. Hozzátette: az információ, amelyre a beutazási tilalmat alapozták, nem pusztán arra vonatkozik, hogy az érintettek keveset tettek a csalások ellen. Az, ha valaki jó szándékú, de nem tesz eleget a csalás megakadályozásáért, természetesen nem minősül korrupt cselekménynek – jegyezte meg. MTI, mno

Körmendy Zsuzsanna: Túl a tűréshatáron

                        Nem akartam hinni a szememnek, ezért megkerestem az angol változatot is. Semmi kétség, John McCain arizonai szenátor szavai szerint egy Putyinnal ágyba bújó újfasiszta diktátort („a neo-fascist dictator getting in bed with Vladimir Putin”) választottunk meg demokratikusan, szabadon, elsöprő kétharmaddal. McCain szavai John McCain arizonai republikánus szenátor az új amerikai nagykövet, Colleen Bell kinevezéséről tartott szenátusi szavazás alkalmával a következőket mondta Magyarországról: „egy nemzet annak a határára került, hogy feladja a szuverenitását egy újfasiszta diktátornak, aki ágyba bújik Vlagyimir Putyinnal” (A magyar kormány elfogadhatatlannak tartja és határozottan visszautasította McCain szavait – többek között ezt hangsúlyozta a Külgazdasági és Külügyminisztérium (KKM) gazdaságdiplomáciáért felelős államtitkára szerdán a berendelt ideiglenes amerikai ügyvivővel folytatott megbeszélésén.) Azt hittük, az a legrosszabb, ha nagyhatalmak politikusai ideológiai okokból országokat bélyegeznek meg, ahogy azt a Szovjetunió tette a Nyugat összes államával. De a republikánus szenátor indulatos kifakadása a magyar kormány ellen azt bizonyítja, van rosszabb is: amikor gazdasági okokból ideológiai bélyeget sütnek arra az országra, amelynek gazdasági válságkezelése és kiútkeresése eltér a szokványostól. Nehéz higgadtan írni erről az amerikai szenátusban elhangzott hozzászólásról. Colleen Bell kinevezését megakadályozandó McCain olyan érvelésben tört ki, amellyel többet ártott hazánknak, mint az utóbbi években bármely más politikus. Miközben Magyarországot nagyon fontos országnak nevezte. Ahol szerinte „rossz dolgok történnek”. Európa közepéről uniós tagországként a Nyugat minden tisztelete mellett gazdaságilag Kelet felé tapogatózni nyilván „rossz dolog”. Miért is lóg ki Magyarország a sorból, amikor küszöbönáll a Nagy Alku, a szabad kereskedelmi megállapodás Amerika és az EU között? A renitensek sosem önmagukban veszélyesek, hanem mert a példájukat mások is követhetik. Márpedig Amerika éppen most lendült bele a palagáz-kitermelésbe, amelyből kolosszális biznisz csak akkor lehet, ha van rá kereslet Európában is. Akármilyen kis ország vagyunk, felvevőpiacként mégis csak fontosak vagyunk a közép-európai térséggel együtt. Mert Amerika palagázbiznisze és a zuhanó kőolajár, ami miatt Oroszország a vártnál is nehezebb helyzetbe került (egyetlen dollár áresés az oroszoknak 70 milliárd rubel kárt okoz), összefüggenek azzal, hogy Magyarország, ahol „rossz dolgok történnek”, „fontos lett”. Pontosabban fontos lett az ország bemocskolása. 2008 szeptemberében, amikor az amerikai elnökjelöltek vitája folyt, McCain szenátor Obama riválisaként egyik fontos programpontjául ugyanúgy az adócsökkentést jelölte meg, mint két évvel később Orbán Viktor. Hátborzongató belegondolni, hogy ha nem Obamát, hanem McCaint választják elnökké, konzervatív programjával esetleg ő is a fasizálódás útjára vezette volna az Egyesült Államokat...? Vagy aki egy világhatalom tetején csücsül, az eleve nem lehet újfasiszta diktátor? McCainnek az amerikai szenátusban elmondott korbácsos mondatai erőszakosan elválasztották a nemzetet a kormányfőtől: „egy nemzet annak a határára került, hogy feladja a szuverenitását egy újfasiszta diktátornak, aki ágyba bújik Vlagyimir Putyinnal és mi a Gazdagok és szépek (szappanopera) producerét küldjük nagykövetnek”. Tényleg feladtuk volna szuverenitásunkat az április országgyűlési választáson? Mi azt hittük, éltünk demokratikus jogainkkal. Hogyan feledkezhet meg egy szenátor a „demokrácia hazájában” arról, hogy Orbán Viktor szabad választásokon került az ország élére? Pártja másfél hónappal később ismét fényes győzelmet aratott az EP-választásokon, majd ősszel az önkormányzati választásokon. Vagy mindazok, akik rá szavaztak, egytől egyig újfasiszták lennének? De ha itt többségben újfasiszták vagyunk, akkor hogyan tudjuk föladni a szuverenitásunkat, ami nincs is? A hazai balliberális médiában érződik némi zavarodottság. Mintha még ők is meglepődtek volna, s azon morfondíroznának: ennyire azért nem kellene a kezünk alá dolgoznia McCain szenátornak, mert honfitársaink úgy megutálnak minket idehaza, hogy fuccs a tüntetéseinknek, amelyeket, hála a kormánypártok szaporodó melléfogásainak, hetente szervezhetünk amerikai támogatóink segítségével. Ha nekem fontos egy ember, akkor meg akarom ismerni. Ha egy magas rangú politikusnak fontos egy ország, akkor meg kellene ismernie. McCain járt Magyarországon, nem is régen. Egy fasiszta országban ezer jelből megállapítható, hogy ott a szabadságot elhantolták. Sztálin Szovjetuniójában, Hitler Németországában a totalitarizmus levegője fullasztóan árulkodott az állami erőszakról. Az ilyen országokban nemhogy tüntetni, de még viccet mesélni sem lehet. A külügy már kiadta a tiltakozásról szóló közleményt, de az édeskevés. Kormányszintű, nagyon erőteljes és nagyon profi külügyi-kulturális szervezésben Magyarország valódi arcát, valódi karakterét kellene hivatásszerűen és szinte sulykolva megmutatni a világnak ahhoz, hogy a rólunk szóló hazugságok ne fonjanak be minket folyondárként. Megtérülne. McCain szenátor észrevételével, miszerint jobb lenne, ha Amerika tapasztalt diplomatát küldene Magyarországra, még egyet is érthetünk. Mi sem bántuk volna, ha André Goodfriend helyébe, valamint a szappanopera-producer Colleen Bell helyett egy tapasztalt, az országot és diplomáciai protokollt jól ismerő nagykövet érkezett volna a tengerentúlról hazánkba. Aki nyitott szemmel, nyitott szívvel, s a lehetőségekhez képest elfogulatlanul ítél rólunk, és hajlandó híven tájékoztatni az amerikai politikusokat arról, mi történik Magyarországon. McCain valóságtól elrugaszkodott érvelése felesleges volt: Colleen Bradley Bellbõl amerikai nagykövet lesz, a szenátus megszavazta. S nem árt, ha tudjuk: a hölgy kinevezése valójában Goodfriend pozíciójának megerősítését jelenti. Goodfriend a rábízott fellazítási feladatot végrehajtotta, jutalmul a nagy politikai álarcosbálon most már egy szőke hölgy maszkját tarthatja a saját arca elé. mno

Böjte Csaba

                        " A megfékezhetetlen birtoklásvágy, mint pusztító drog, függővé tesz, kiéget, elszigetel mindenkitől, és a kárhozatban maga alá temet." Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes