Prohászka Ottokár

Magyar emlékek a nagyvilágban - Magyar ciszterciek Amerikában – Dallas - USA

                          Az Egyesült Államokban, a Kennedy elnök elleni merényletről elhíresült Dallasban található a római katolikus ciszterci rend egyik temploma, amelyhez a magyarországi Bélapátfalva apátsági kolostori temploma szolgált mintául. Ennek magyarázata, hogy a második világháború után a hazai ciszterci szerzetesek közül a pesszimistábbak a mielőbbi külföldre távozás mellett döntöttek, és az 1947-es („kékcédulás”) választások nyomán az addig derűlátóbb rendtársak közül is számosan követték példájukat. A zirci központú cisztercieket 1950-ben gyakorlatilag feloszlatták, iskoláikat, vagyonukat elvették, ez további egyházi személyek külföldre történő távozását indukálta. Számosan nyugat-európai testvér-rendházaknál találtak befogadásra, mások az óceánon túl remélték helyzetük megnyugtató alakulását. Utóbbiak az amerikai vándoréveket követően 1954-ben a dallasi püspök meghívására a texasi nagyváros melletti Fort Worthban leltek otthonra és fontos tevékenységre is: segíthették az University of Dallas katolikus egyetem megalapítását (oktató tevékenységüknek már korábban jó híre kelt Amerika-szerte). Az ott gyökeret vert magyar csoporthoz a további esztendőkben, különösen 1956 után újabb hazai rendtársak csatlakoztak, megerősítve a magyar jelenlétet Dallasban. Munkájukat általános elismerés övezte ennek tudható be, hogy 1961-ben önálló monostort alapíthattak, amely felvette a Dallasi Miasszonyunk Ciszterci Apátság nevet. Ők alapították meg 1962-ben a Cistercian Preparatory School-t, az egykori hazai tanintézeteikre – módszereiben, nevelési elveiben és eredményeiben is - emlékeztető nyolcosztályos, egyetemre előkészítő középiskolát. Az évtizedek során ide érkezett mintegy félszáz magyar szerzetes időközben templomot kezdett építeni, ehhez a mintát a bélapátfalvai román stílusú templom szolgáltatta, amely nemzetközileg is elismert műemlék és történelmi nevezetesség. A dallasi apátsági templom 1991–92-ben, a középiskola öregdiákjainak adományából épült, tervezője Gary Cunningham, az iskola 1971-ben végzett diákja.

Ő mindig a lényegre, a lényegesre mutat rá

                        "Olyan szép, hogy egyre érzékenyebbek vagyunk az állatvédelem iránt. Az lenne az igazi győzelem, ha hasonló lelkesedéssel, lendülettel, erővel mernénk, tudnánk, akarnánk a bajban lévő ember felé is lehajolni." Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes

Bayer Zsolt: Jelölt - Most az úgy van, hogy a Falus Ferencet jelölték a baloldaliak főpolgármesternek - A Magyar Szocialista Párt is

                            Aztán a Magyar Szocialista Párt elnöke, valami Tóbiás József közölte a közzel, hogy ő a maga részéről még nem találkozott Falus Ferenccel, nem ismeri, ezért nem tud róla véleményt mondani. Ezután Falus Ferenc bejelentette a nyilvánosságnak, hogy már szervezik a találkozót közte és Tóbiás József között. A megszervezett találkozót aztán az utolsó pillanatban az MSZP elnökének valamelyik samesze lemondta. Ekkor Falus Ferenc kiállt a nyilvánosság elé, hogy nincsen semmi baj, ők olyan régi jó barátságban vannak Tóbiás Józseffel, hogy igazán belefér meghitt kapcsolatukba egy ilyen utolsó pillanatban történő találkozólemondás. Tóbiás ezt a nyilatkozatot lapzártáig sem kommentálta. Mindenesetre többen érezték, hogy valami ellentmondás feszül a Falus Ferenc és Tóbiás József egymáshoz fűződő kapcsolatát boncolgató nyilatkozatok között, és az ellentmondást maguk az érintettek generálják. Ekkor Falus Ferenc úgy döntött, segítségére siet az őt jelölő és támogató legnagyobb párt elnökének, ha legközelebb megkérdezik, mi a véleménye őróla, tudjon valamit mondani. Ennek érdekében Falus Ferenc ismét kiállt a nyilvánosság elé, és bejelentette, hogy ő a maga részéről egy ló. Vagyis éppen olyan unalmas, szürke és buta, mint egy ló. A lovakat szerető és tisztelő honpolgárok ezen a ponton beírtak egy nagy fekete pontot Falus Ferencnek (három fekete pont egy intő). Viszont Tóbiás József MSZP-elnöknek jól jött a segítség, és hálás is volt érte, ugyanis sok-sok próbálkozás után végre időt szakított rá, hogy találkozzon Falus Ferenccel. A találkozóra titokban került sor, a kíváncsi szemektől távol. Majd a találkozó után mindössze egyetlen hír szivárgott ki a megbeszélésekről. Az nevezetesen, hogy a felek áttekintették a kampány­témákat. Ja, és még egy apróság: Tóbiás József MSZP-elnök közölte Falus Ferenc MSZP által támogatott főpolgármester-jelölttel, hogy azt szeretné, ha minél több szocialista programpont kerülne be Falus Ferenc programjába. Ez utóbbi kijelentés azért különösen lényeges, mert rávilágít néhány fontos dologra. Például arra, hogy Falus Ferencnek még nincs semmilyen programja, de feltehetőleg majd lesz. Meg arra is, hogy a Falus Ferencet támogató és jelölő párt elnöke nagyon szeretné, ha támogatottjuk és jelöltjük néhány programpontot beemelne elképzelései közé annak a pártnak programjából, amely párt támogatását és jelölését élvezi. Azért ez szép gesztus, és méltányolható is. Talán. De nem biztos, mert Gyurcsány még nem nyilatkozott a kérdésről. Apropó, Gyurcsány! A Falus Ferencet támogató és jelölő baloldali pártok másika, a DK elnöke fölöttébb hasznos, előremutató és mindenképpen kurva jó írást tett közzé a baloldal jövőjéről. A nagy ívű program lényege röviden összefoglalva az lenne, hogy a jövőben nincsen szükség több pártra a baloldalon, elég egy is, és annak az egynek a vezetését szívesen magára vállalná a program megálmodója. Az első reakciók érdekesek voltak. Az MSZP-nek elsőre nem tetszett meg az ötlet, az Együtt részéről pedig Szigetvári Viktor nyilatkozott, miszerint Gyurcsány nem osztályfőnök, aki az osztályba lépve megfeddi a rumlizó nebulókat, hanem ő is egy rumlizó nebuló. Sok igazság van ebben is, de talán emlékszünk még az országgyűlési választás kampánykezdetére. Akkor Gyurcsány azzal állt elő, hogy őt nem lehet kihagyni az összefogásból. Mindenki elmondta, hogy de bizony, ki lehet, sőt, ki is kell. Aztán három hónap múlva kamerák kereszttüzében vették be, és csókoltak be neki csontig. Úgyhogy lehet még Szigetvári rumlizó nebuló, Gyurcsány meg az osztályfőnök. De akár így, akár úgy, Falus Ferenc marad, rendíthetetlenül. Most már az örökkévalóságig fog állni egy bánatos ló előtt, csíkos zokeszban, lábán leírhatatlan, hetvenes évekből átmentett klumpusban, jeges víztől csöpögően, előtte a taknyát nyeldeklő, zokogó unoka meg a sáros, sivár, kietlen udvar. És csak a ló szégyelli magát.  Magyar Hírlap

Engedtessék meg nekem...

                                "Engedtessék meg nekem, hogy a magyar nyelv sajnálatos nem tudása ellenére a születésemtől a halálomig szívben és lélekben magyar maradjak." Liszt Ferenc (1811-1886) - A 19. század egyik legjelentősebb romantikus zeneszerzője, minden idők egyik legnagyobb zongoraművésze

Ferenc pápa emlékeztetett az I. világháború száz évvele ezelőtti kirobbanására

                        "Emlékezzünk rá, hogy minden elvész a háborúval és semmi sem vész el a békével." Ferenc pápa

Alsómocsolád - Dunántúl - Egy perc Magyarország - rövid VIDEÓ!

                        Másold be a linket - érdemes! https://www.youtube.com/watch?v=y7Bt0b_bloM

Magyar emlékek a nagyvilágban – Gróf Esterházy János (1901-1957) emléktábla - Motol köztemető - Prága – Csehország

                          Gróf Esterházy János (1901-1957) előkelő főnemesi családból származott.  A család 5000 holdnyi birtokának kilenctizedét veszítette el a trianoni békével Csehszlovákiához csatolt országrészben a földreform miatt. Az 1920-as évek közepén kezdte közéleti pályafutását, a magyarok visszaszorítását is magában foglaló “csehszlovakizmus” ellenzőjeként lépve fel.   Az 1935-ös választásokon Kassáról bekerült a csehszlovák parlamentbe. Önrendelkezési jogot, nemzeti, vallási és kulturális téren a fejlődés biztosítását, Szlovákia és Kárpátalja számára autonómiát követelt. Edvard Benes miniszterséget ajánlott neki, de ő csak úgy vállalta volna el, ha orvosolják a magyarság sérelmeit. Az első bécsi döntés után, Esterházy János személyesen szlovák területen maradt, és megalapította a Szlovenszkói Magyar Pártot. A hetvenezres magyarság érdekeit védelmezte, és egyben a magyar kormánytól a szlovák lakosság jogainak betartását követelte a visszacsatolt területeken. Többször tárgyalt a szlovák állam elnökével, Jozef Tisóval a magyar kisebbség jogairól, a szlovák parlamentben ő volt az egyetlen magyar képviselő. És ő volt a szlovák parlament egyetlen képviselője, aki a 68/1942-es alkotmányi törvény ellen szavazott, ami a zsidóság kitelepítéséről szólt. Esterházy János zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek százainak segített a szökésben. Magyarország 1944. októberi német megszállása ellen memorandumban tiltakozott. A nácik rövid időre internálták, a Gestapo körözte. Pozsony szovjet megszállását követően a szovjet hatóságok internálták, de 12 nap után szabadlábra helyezték. Majd Husák utasítására letartóztatták, és átadták a szovjet titkosszolgálatnak. Koholt vádak alapján tíz év szibériai kényszermunkára ítélték. 1949-ben kiadták Csehszlovákiának, ahol már 1947-ben halálra ítélték “a fasizmussal való együttműködése” miatt. Elnöki kegyelemben részesült, és életfogytiglant kapott. Külső segítséggel alkalma lett volna megszökni, de ezt elutasította, mondván hogy nem bűnös, tehát nincs miért szöknie. Az 1955-ös általános amnesztia során a büntetését 25 évre csökkentették, de ebbe nem számították be a szovjet fogságban eltöltött időt. 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönében meghalt. A parancsnok nem adta ki a hamvait a családnak, hanem Prágába szállíttatta. Az urna a Pankrác-i börtön főigazgatóságán került elhelyezésre több éven keresztül (1965-ig), amikor döntés született, hogy 57 más politikai fogoly maradványaival együtt a Motol-i temető közös sírjában helyezzék örök nyugalomra. 1993-ban magyarországi kérésére az orosz legfelsőbb bíróság Esterházy ítéletét semmisnek mondta ki, s rehabilitálta őt. Ez azonban az amúgy EU-hoz tartozó két tagállamban, Csehországban és Szlovákiában mind a mai napig nem történt meg, hivatalosan továbbra is háborús bűnösnek számít. 2011 decemberében a csehországi Politikai Foglyok Konföderációjának (KPV) döntése alapján a kommunizmus áldozatai prágai kegyhelyének központi emlékművére csak két tábla került fel: Esterházy Jánosé és Josef Bryksé. A grófé a csehszlovák börtönben elhunyt politikai foglyok, míg Bryksé a munkatáborokban elhunytak emlékét őrzi. A sírban nyugvó további ezrek nevei a központi emlékmű körül elhelyezett márványtáblákon sorakoznak. A prágai emlékhelyet a Motol köztemetőben a kilencvenes évek közepén hozták létre azon a helyen, ahol 1954 óta tömegsír volt. Esterházy táblájának központi elhelyezése szenvedélyes vitát indukált a cseh és – még inkább – a szlovák sajtóban. Az ellenzők főleg azt feszegetik, hogy mi köze Esterházynak a kommunizmussal szembeni ellenálláshoz, és milyen alapon kapott helyet emléktáblája az ellenállás mártírjainak emlékművén. A Lidové Noviny neves cseh konzervatív napilap helyet adott Bohumil Dolezal politológus írásának is, aki konkrét tényeken és objektív módon mutatja be Esterházy tevékenységét, amely a cseh és a szlovák közvélemény előtt máig szinte ismeretlen. 

Pálos-bencés templom - Pápa - Dunántúl

                    A "fehér templomot" Pápán a a "fehér barátok" építették, majd a bencéseké lett.

Lovas István: Amerika emberellenes globális politikájával a Nyugat hatalmának gyengülését segíti

                              Jobb ma a helyzet Afganisztánban, Irakban, Líbiában és Szíriában, mint az amerikai beavatkozás előtt? Nem csak a belháború sújtotta Ukrajna fölött életveszélyes a légiközlekedés, de Afganisztán se tartozik a könnyű esetek közé. Július 17-e hajnalán tálib fegyveresek rakétahajtású gránátokat lőttek ki a kabuli nemzetközi repülőtérre, miután megöltek egy ottani őrt és hatalmukba kerítettek egy közeli épületet. A repteret több órára lezárták, miközben a járatokat elterelték arra az időre, ameddig az afgán biztonsági erők nem küzdöttek meg a milicistákkal.   Az elmúlt hónapokban ez már a harmadik komolyabb támadás volt a kabuli reptér ellen. Aki e szerencsétlen országba szeretne repülni biztonságban úgy, hogy nem Kabulban, hanem Dzsalalabadban, a NATO saját ottani repterén akarna landolni, szintén ne tegye. Ezt utoljára a múlt hónap vége felé találta el nyolc tálib rakéta. Igaz, itt nem halt meg senki. Ellentétben a talibánok július 15-i támadásával, amelyben 81 ember vesztette életét. Mint az idősebb Bush elnöktől tudjuk, Afganisztán a 2001-es USA/NATO invázió óta sikerrel építi a demokráciát. A róla elnevezett doktrínát a volt elnök egy évvel később fogalmazta meg. E szerint Washington jogosan vet be katonai erőt Amerikának a terrorizmus elleni védelmében akár otthon, akár külföldön. Hogy ennél károsabb doktrínát nem szült amerikai elnök, annak érdekében érdemes egy rövid időre körülnéznünk a globális amerikai politika néhány kedvezményezettjénél. A „demokratikus” Afganisztánban a közelmúltban lebonyolított elnökválasztás hatalmas káoszt eredményezett, amikor kiderült, hogy az eredményt csalással érték el, és amikor a két vezető elnökjelölt mindegyike saját magát nevezte meg győztesnek. Aki hajlandó mélyebben a kristálygömbbe nézni és fizetését nem a NATO-tól vagy valamelyik amerikai „szövetséges” ország külügyminisztériumától kapja, azt is kiolvashatja a jövőt körbevevő nagy ködből, hogy a tálibok belátható időn belül akár vissza is térhetnek a hatalomba. Azaz leírhatatlan szenvedés, emberáldozat és költség kidobása után Kabulban ismét azok kerülhetnek a hatalomba, akiket a 2001-es, Amerika elleni támadás kivitelezésével vádolnak. Szintén a múlt héten történt, de Irakban, egy másik, az USA és szövetségesei által „demokratizált” országban: Tikrit városában üdvrivalgás tört ki az azt éppen visszafoglaló iraki erők körében. Őket az amerikaiak és szövetségesei képezték ki. A stratégiai fontosságú várost korábban az ISIS (Irak és Szíria Iszlám Állam) szunnita militánsai foglalták el. Az iraki kormánykatonák éppen fel akarták vonni a lobogót a tikriti kormányépületekre, amikor „megnyíltak a pokol kapui”, mondták a halálra rémült katonák. Akiket halálos csapdába csalt az ISIS. A visszafoglalás kudarcot vallott. Irakban, az ősi Mezopotámiában, a sumér kultúra bölcsőjében jóval több, mint egy millió ember halt meg az amerikaiak vezette invázió óta és miatt. Előtte „csak” fél millió gyerek az USA Bagdad ellen életbe léptetett és a világra erőltetett szankciója eredményeként. Milliók váltak földönfutóvá, mint Amerika egyéb célországaiban. 2003-ban Washingtonban az ifjabb Bush által vezetett fontosabb posztokat az amerikai neokonok uralták, számos liberális kollégáikkal együtt. Akkor az volt a véleményük, hogy Szaddam Husszein iraki diktátort erőszakkal kell elmozdítani. Ami meg is történt azzal a gigahazugsággal, hogy Husszeinnek tömegpusztító fegyverei vannak. A média Bush-sal hazudott. Husszeint felakasztották. Ma ott tartunk – mint mondta a napokban Raphael Sako, Irak káld katolikus egyházának Brüsszeltől segítséget kérő pátriárkája, hogy míg a diktatúrában az iraki keresztények nem élvezték a szabadságot (akár Irak népe általában), ma puszta létük van végveszélyben. Washington később Líbiát és Szíriát akarta demokratizálni. Az előbbiben bombákkal, az utóbbiban – az amerikai népnek a sikertelen és költséges háborúk iránti fáradtsága miatt – csak a bombázás vágyával és azzal, hogy a damaszkuszi kormány ellen nekiinduló szörnyetegeket támogatta hatalmas összegekkel, beleértve azt az al-Kaidát, amelynek „kisöccse”, az ISIS, most Irakban építgeti ki a Szíriára is kiterjedő kalifátust. Tegnapelőtt, vasárnap, a líbiai főváros, Tripoli repülőterét lőtték rakétákkal a milicisták. Hárman haltak meg. A líbiai légitársaság egy gépje is megfüstölődött a támadásban. A globális felméréseket készítő amerikai Pew Research munkatársainak ajánlatos lenne megkérdeznie a fentebb felsorolt országok népét, hogy mikor érezték magukat jobban: a nyugati világ „segítsége” előtti diktatúrákban vagy most, szétdemokratizálva? És a világ népeit arról, hogy mely országokat tartják a világbékére legveszélyesebbeknek. Amely kérdések nyilván feltehetők és nyilvánosságra hozhatók, hiszen Nyugaton szólásszabadság van. Mint tudjuk. Azután itt van Ukrajna, ahol a törvényesen és demokratikusan megválasztott kormány ellen február 22-én végrehajtott puccs előtt egymásnak adták a kilincset az amerikai és az uniós országok politikusai, tüzelve a kijevi Majdan-téren az állam ellen tüntetőket, akik épületeket és autókat gyújtogattak, illetve foglalták el az előbbieket. Victoria Nuland külügyi államtitkár – Robert Kagan, közismert neokon szerző felesége - még sütit is osztogatott a tüntetőknek. Ő vallotta be még korábban, hogy az amerikai kormány 5 milliárd dollárt fektetett be azért, hogy Ukrajnát a Nyugat hatáskörébe húzza. Sikerült neki. És olyan helyzetet teremteni, ahol maláj utasszállítót lőnek le, 300 utasával. Mert ha nincs puccs, nincs előzetes süti, nincs szándékos vagy téves rakétakilövés sem. Ami a gázai öldöklést illeti, annak kulcsa szintén Amerikában és – jóval kisebb mértékben – az EU-ban keresendő. Az USA jóval több, mint évi 3 milliárd dollár összeggel, katonai segítséggel és nagyhatalmi erejével támogatja Izraelt, amely évtizedek óta tartja blokád, illetve megszállás alatt a palesztin területeket. És a Fehér Ház ura egyrészt-másrésztezett, amikor a „béketárgyalások” azért szakadtak meg, mert a megszálló rendületlenül építette az ENSZ által is illegálisnak tekintett telepeit. Ha itt a Nyugat politikai vezetése nem vált át a múlt század ötvenes és hatvanas éveiben követett gyarmattalanítási paradigmájára (a gyarmatosítónak egyszerűen távoznia kell gyarmatáról), nem csak regionális, de világégés is lehet az eredménye. Főként, ha még Iránt is célba veszik azzal a hazugsággal, hogy már annak is vannak tömegpusztító fegyverei. De a Nobel békedíjas Obama ennek az ellenkezőjét teszi. Július 17-én, amikor a Fehér Házban a muzulmán Ramadán ünnep tiszteletére rendezett „iftár” vacsorát, ott fejtette ki azt a véleményét, hogy Izrael helyesen vonul be Gázába, illetve támadja az övezetet. Több tucat arab diplomata jelenlétében. Az uniós hírportál, az Euobserver július 18-i számában Nurit Peled-ElHanan, a 2001-es Szaharov-díj nyertese és a jeruzsálemi egyetem arab származású professzornője – aki egyben a Palesztina ügyében ülésező Russell-bíróság egyik alapítója – szívhez szóló cikket írt Brüsszelnek címezve, arra kérve az Európai Uniót, hogy gyakoroljon már végre valódi nyomást Izraelre. Amely EU-nak pár hétbe tellett csak, hogy Oroszország ellen szankciókról döntsön, jegyezte meg rámutatva arra, ha Brüsszel akar, gyorsan is tud lépni. Amerika megszállottan méricskéli, hogy hatalma miként csökken. Pontosan ez a téma a „címlap sztorija” és szerkesztői előszava a befolyásos Foreign Policy magazin július-augusztusi számának. A szuperhatalom aggodalma jogos. Hullahegyek és milliók földönfutóvá tétele még a laikus kívülállók számára sem tűnik a legjobb hanyatlásgátlónak. Gazdasági ereje gyengülése mellett. Míg az USA és szövetségesei „akciórádiuszában” robbannak a bombák és halnak meg csecsemők, addig a BRICS országok (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) az észak-brazíliai Fortalezában a napokban hatalmas fontosságú döntést hoztak. Eldöntötték, hogy létrehozzák az Új Fejlesztési Bankot. 100 milliárd dollár tőkével. A BRICS erről megjelentetett sajtóközleménye szerint „Csalódottak vagyunk, és súlyos aggodalom tölt el bennünket az, hogy a 2010-es IMF reformokat még most sem hajtották végre, ami negatív hatással van a valutaalap legitimitására, hitelességére és hatékonyságára.” Putyin orosz elnök a Folho de Sao Paolo című brazil lapnak hozzátette: az intézmény csökkenteni fogja a dollárfüggőséget. Ha mindez nem hangzik úgy, mint a „washingtoni konszenzus” két alapintézménye, az IMF és a Világbank riválisának színrelépése, akkor Gyurcsány Ferenc őszinte ember és a jegesmedvék élnek-halnak a szaunáért. Aki azt hiszi, az amerikai kormány e „kihívásra” – hogy egy általa is annyira szeretett szót használjunk – korrigálni fogja bombázásainak, embervadász robotgépeinek, katonai beavatkozásainak számát, lereszeli a konfliktusok éleit, és kevésbé fogja az emberiséget provokatív, monomániás probléma felvetéseivel (lásd az USA budapesti nagykövetségének visszataszító honlapjának tematikáját) és üres retorikájával saját maga és a nyugati politikai világ ellen hangolni, az téved. És az is, aki azt hiszi, mindez nem gyorsítja fel az USA és az EU hatalmának egyenes vonalú erózióját. Magyar Nemzet, 2014. 07. 22.