A történelmi magyar vármegyék
Ismerjük meg Kárpát-hazánkat! A történelmi magyar vármegyék kattints a képre - érdemes!
Egyedülálló munkahelyeket hirdet Böjte Csaba
Nevelőket, nevelőcsaládokat keres Böjte Csaba ferences szerzetes, ha lehet, 15-20 évre, de a kevesebb időt vállalókat is várja.
A Szent Ferenc Alapítvány minden ősszel keres olyan családokat vagy magányos embereket, akik főállásban összeköltöznek egy családba árva gyermekekkel, és akik az elvesztett szülők helyett szülei lesznek a bajba került gyermekeknek. A cél, hogy mindazokat az értékeket, szellemi, lelki készségeket, amik az élethez szükségesek, felkínálják a rájuk bízott gyermekeknek – írja a ferences atya.
Munkaszerződést ajánl Böjte Csaba
„A nevelőket felkészítjük e szép, nemes feladatra, munkaszerződést kötünk velük, és azt szeretnénk, hogy egy évből tíz hónapon keresztül mint jó szülők tegyenek meg mindent az általuk felvállalt gyermekek nevelése érdekében. Mindenkinek jár a két hónapos pihenésen túl az alapítvány által biztosított nyári tábor is, melyet a gyermekeinkkel tölthet. Azt szeretnénk, hogy minél családiasabb legyen a légkör az általa vezetett kis családban, de az egész intézményhálózaton belül is” – hangzik Böjte Csaba különleges „ajánlata”.
Mint fogalmaz, „örvendünk azoknak a nevelőknek is, akik csak néhány évre vállalják e szép hivatást, de leginkább olyan nevelőkért imádkozok, akik életvitel szerint, hosszabb távon vállalják a gyermeknevelést. Az alapítvány számukra biztosítja a szükséges otthont, melyet 15-20 év után végleg meg is kapnak, hogy ugyanott, ahol profi szülők voltak, legyenek profi nagyszülők is a nagyra nőtt gyermekeik gyermekei mellett”.
mno
Magyar közmondások, szólások
"Fő a feje."
Magyarázat: nagy gondban van, nagyon töpreng valamin.
Szijjártó: Hiteltelen a norvég miniszter nyilatkozata
A Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint a norvég európai ügyi miniszter nyilatkozata hiteltelen, homályos általánosításokon alapul és figyelmen kívül hagyja a legalapvetőbb tényeket.
Szijjártó Péter ezt azzal kapcsolatban mondta az MTI-nek, hogy Vidar Helgesen, Norvégia európai ügyekkel foglalkozó minisztere a Financial Times európai kiadásában azt írta, a magyar kormány hátat fordít a Nyugatnak, Orbán Viktor „szellemi vaskupolával” védené ki a külföldi befolyást, szakítani akar a nyugati dogmákkal és ideológiákkal, s illiberális államot szeretne létrehozni.
Szijjártó Péter közölte, hogy ha egy Európai Unión kívüli ország minisztere nyilvánosan kezdi félteni az Európai Uniót egyik tagjától, elvárható volna, hogy tiszteletben tartsa a legalapvetőbb európai értékeket. Vagyis illene tájékozódni és illene tiszteletben tartani a tényeket – tette hozzá.
Az államtitkár kijelentette: Magyarország és a magyar emberek korábban sokat tettek egész Közép-Európa szabadságáért, a kontinens újraegyesítéséért, most pedig komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy Európa visszaszerezze korábbi versenyképességét. „A magyar megoldások sikeresek, a korábban sokat támadott intézkedéseinket egyre több országban látjuk viszont” – fogalmazott.
Szijjártó Péter szerint Magyarország Európa egyik legnyitottabb országa. Kifejtette: a külföldi közvetlen működő tőke állománya meghaladta a 80 milliárd eurót, európai vállalatok folyamatosan hajtanak végre újabb és újabb munkahelyteremtő beruházásokat az országban, ezzel szavazva bizalmat a magyar politikai, gazdasági és társadalmi stabilitásnak. „Ezek a tettek számítanak, nem pedig a hiteltelen, homályos általánosságokon alapuló politikai nyilatkozatok” – mondta.
mno
Mintha Petőfi óta mi sem változott volna - Petőfi óta mi sem változott!
"Ha a mi fényünk nem lobogna
a véghetetlen éjen át,
azt gondolhatnák fönn az égben,
hogy elenyészett a világ."
Európa csendes, újra csendes... - 1849. január - részlet
Petőfi Sándor (1823-1949) - költő
Lovas István : Félezer gázai csecsemő és gyermek meggyilkolása utána Hamasz végre támogatja Abbaszt, hogy forduljon Hágához
Kedves Barátaink!
Akinek igénye van arra, hogy tisztán lásson a hatvan éve tartó közel-keleti rémdráma, mára a világbékét is fenyegető izraeli állami terrorizmus kérdésében, az feltétlenül olvassa el Lovas István legújabb cikkét!
barátsággal: -amabrus
Bevezető:
1. Terminológiai megjegyzés: e cikkben sem használom az izraeli-gázai vagy izraeli-palesztin „konfliktus” kifejezést, mint ahogy senki nem nevezi „német-zsidó konfliktusnak” a holokausztot, vagy „francia-algériai konfliktusnak” a több mint fél milliós veszteség árán kivívott algériai győzelmet az „egyenlőség, testvériség, szabadság” zászlaja alatt egykor harcoló gyarmatosítók ellen.
2. Figyelmeztetés azoknak, akik e cikk érvei ellen netán a Wikipediából idézgetnek, ugyanis az nem megbízható forrás. Az internetes lexikon angol kiadása 54 oldal terjedelmű cikket szentel a „2014-es izraeli-gázai konfliktus”-nak. A szócikk 22-ik oldalán például „Az ENSZ létesítményeinek harci bevetése” alcímben található szöveg azt állítja, hogy az ENSZ iskolai és kórházi létesítményeit a Hamasz használja harci célokra. Olyan forrásokkal támasztva alá állítását, mint a még mindig nem a hágai nemzetközi büntetőbíróság előtt, hanem az izraeli külügyminisztérium élén álló Avigdor Lieberman és társai.
Ezzel szemben – hogy csak a legutóbbi ilyen leleplezett hazugságot idézzük – az UNWRA augusztus 23-i, a nemzetközi és hazai sajtóban szintén elhallgatott felhívásában sürgeti azokat a médiumokat, melyek az UNWRA megkérdezése nélkül azonnal megismételték azt az izraeli vádat, mely szerint az UNWRA dél-gázai iskolájából lőttek ki egy olyan rakétát, mely egy négy éves izraeli gyerek halálát okozta, helyesbítsenek, ugyanis izraeli tisztségviselők maguk ismerték be, hogy vádjuk alaptalan volt. (Az UNWRA az ENSZ 1949-ben létrehozott szervezete, amely feladata segíteni az ősi földjükről elüldözött és most a Palesztinán kívül élő mintegy öt millió menekültet, illetve az izraeli megszállás alatt Ciszjordániában és Gázában élő palesztinokat.)
A helyesbítésre az ENSZ szervezetének sürgetése ellenére nem került sor.) Nem zárójeles megjegyzés: az izraeli szoldateszka eddig 77 UNWRA létesítményt rombolt le és három UNRWA alkalmazottat ölt meg most folyó gázai vérengzésében.
* *
Fordulatot hajtott végre a Hamasz vezetése azután, hogy a világ legnagyobb szabadtéri börtöne, a totális blokád alá vont Gázai-övezet ellen július 8-án megindult az izraeli atomhatalom legújabb mészárlása, amely áldozatainak száma már néhány napja meghaladta a kétezret. Közülük félezer csecsemő és gyerek. Miközben majd’ húszezer házat és egyéb létesítményt bombáztak szét a blokád fenntartói. Hogy a gyerekáldozatok ötszáz fölé emelkedése és a Hamasz alább olvasható fordulata között van-e ok-okozati összefüggés, nem tudható.
Tény viszont, hogy a gázai vezetés döntése valódi földcsuszamlás, amelytől Izrael és az Egyesült Államok - a zsidó állam majdnem fenntartás nélküli támogatója a gázai tömegmészárlásban és pusztításban is – messze jobban retteg, mint a nem létező iráni atombombáktól.
Az a tény, hogy a Hamasz döntéséről tegnap és ma a magyar sajtó egésze elfelejtett hírt adni, az nyilván puszta véletlen.
A Hamasz döntése
Most vasárnap a Hamasz aláírta azt az ígéretét, hogy támogat mindenfajta palesztin beadványt, amelyet az ENSZ hágai nemzetközi büntetőbíróságához (ICC) nyújtanak be Izrael bűntetteiről.
Erre eddig Mahmud Abbasz palesztin államelnök nem mutatott hajlandóságot, noha 2012. november 29-e után minden joga meg lett volna, ugyanis akkor az ENSZ közgyűlése hatalmas többséggel Palesztinát felvette megfigyelői státuszban lévő „nem tagállam”-nak. És mint ilyen, csatlakozhat az ENSZ szervezeteihez. Mint azt megtette az UNESCO-val is, mely lépés nyomán az USA és Izrael leállította tagdíjfizetését és így a párizsi székhelyű szervezet e két latorállam tagságát felfüggesztette.
Abbaszt Izrael és az USA minden eszközt bevetve zsarolta, nehogy a hágai bírósághoz forduljon, amely kimondaná, hogy a megszálló hatalom a nemzetközi kódexek legsúlyosabb bűneit követte el.
Abbasz most azonban megelégelte a legutóbbi gázai mészárlást és úgy döntött, Hágához fordul. Washingtonban és Tel-Avívban erre hatalmas pánik tört ki és azonnal megkezdődött a színfalak mögötti nyomásgyakorlás mind az ICC-re, mind pedig izraeli politikusok követelése, hogy az amerikai kongresszus akadályozza meg (!) a palesztin lépést.
A Hamasz eddig azért vonakodott a lépést megtenni, mert attól tartott, a bíróság őt is elítélheti, amiért rakétának csúfolt röppentyűit Izraeli területek, közöttük lakott területek irányába lövi ki.
Az ICC döntésétől „a liberális, demokratikus Nyugat” kormányai (de nem népeinek óriási többsége, ami mutatja a nyugati demokrácia csalárd lényegét) azért is rettegnek, mert az kimondhatja azt a strukturális, meghozott törvényekre alapuló erőszakot, amely meghatározza az izraeli megszállást, valamint etnosoviniszta, diszkriminációs (apartheid formájú) politikáját.
Egy ENSZ-vizsgálat már megindult
Éppen tegnap (augusztus 25-én) neveztek ki egy new yorki legfelsőbb bírót, Mar McGowan Davis-t az ENSZ genfi székhelyű emberjogi tanácsa bizottságának tagjává, amelynek feladata, hogy megvizsgálja, milyen bűnöket követett el Izrael Gázában, beleértve a háborús bűntetteket. A bizottság korábban kinevezett elnökét, a kanadai William Schabas-t, mint várható volt, úgy érte az antiszemitizmus és az Izrael elleni elfogultság vádja, mint az augusztus 20-i ünnepségeinket a nyári zuhatag. A vizsgálat eredménye márciusra várható. Mint ahogyan az is várható, hogy az ICC-t és tagjait ugyanez a vád éri.
Lesz mit vizsgálni
Mintha nem lenne elég mindaz, amit az évtizedek óta iszonyatos nyomorban tartott és megaláztatásban élő mintegy 1,8 millió gázainak kell elviselnie, augusztus 22-én Giora Eiland izraeli vezérőrnagy sürgette kormányát, zárja el még azt a kevés (és szennyezett) vizet is, amelyhez Gáza népe hozzájuthat.
E felszólítás olyan komoly háborús bűn, amelyet az Egyesült Államok élesen elítélt, amikor e fegyvert Szíria vetette be az (általa pénzelt) zsoldosok ellen.
De a „demokratikus” állam egyik fő katonája azt is követelte kormányától, hogy kapcsolja le teljesen a villanyáramot és mindenfajta élelmiszer beengedését az övezetbe, noha a IV. genfi egyezmény 55-ik cikkelye szerint „a megszálló hatalomnak kötelessége a megszállt nép élelmezési és gyógyszer szükségletét biztosítania”. (Gáza az ENSZ szerint sem szűnt meg megszállt területnek lenni 2005-ben, amikor onnan az illegális izraeli telepesek hatalmas pénzbeli kártérítés ellenében távoztak, mivel az, szintén a világszervezet szerint, „Izrael tényleges felügyelete alatt áll”.)
Több nemzetközi jogász véleménye szerint a vezérőrnagy sürgetése kimerítheti a népirtásra történő felbujtást. (Közéjük természetesen nem tartozik Valki László nemzetközi jogász, akinek felesége, Gönczöl Katalin a Kádár-időkben a kriminológiába bevezette a „cigánybűnözés” kifejezést, majd a 2006 őszi embertelen rendőrségi fellépésről Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnöknek készített arról felmentő jelentést.)
Eiland nincs egyedül azok között, akik Hágában szóba kerülhetnek és olyan ítéletet is kaphatnak, hogy a – remélhetőleg hamarosan - elítélt izraeli vezetéshez hasonlóan szintén majd nem akaródzhatnak külföldön utazgatni, tekintettel az ilyenkor kiadandó nemzetközi letartóztatási parancsokra. Így Mose Fejglin, a Knesszet, az izraeli törvényhozás alelnöke, aki nemrégiben arra szólította fel kormányát, hogy a gázaikat először gyűjtsék össze koncentrációs táborokban, majd deportálják őket.
A Hamasz ellenállása
A történelemkönyvekben nagyon hosszasan kellene keresgélni ahhoz, hogy még egy példáját találjuk annak, amikor egy megszállt ország népét azért ítélik el, mert ellenáll, az ellenállást terrorizmusnak nevezve.
Most azonban ez történik Izrael és az azt visszhangzó nyugati hivatalosság köreiben, fittyet hányva annak, hogy világszerte száz és százmilliók homlokegyenest ellenkező véleményére.
De miért is ne lenne a népeknek más a véleménye, hiszen eddig azt tanították, tanulták, érezték, látták, hogy a történelemben a megszállók elleni küzdelem jogos, helyes és hősi tett. Nálunk se kifogásolta senki, hogy netán túl forró volt a víz, amelyet a várat ostromló egyes törökök fejére öntöttek.
Így volt ez a francia ellenállók vagy a szovjet partizánok, valamint a II. világháború utáni gyarmatosítók ellen harcot vívók esetében is.
Izrael e téren szintén különlegességével tűnt fel, ugyanis az Irgun, a Lehi, a Haganah és a Palmah kifejezetten zsidó terrorszervezetek voltak, noha megszállásról nem volt szó. Olyannyira terrorszervezetekről, hogy az Irgun-t például az ENSZ, Nagy-Britannia, az USA kormánya annak idején szintén terrorszervezetnek minősítette.
Az irgunista Menachem Begint, későbbi izraeli miniszterelnököt és Nobel békedíjas kitüntetettet a New York Times 1948. december 4-én megjelent levelében Albert Einstein 27 más ismert zsidó értelmiségivel „terroristának” és „fasisztának” bélyegezte, amiért egyebek között szervezetével részt vett a palesztin Deir Jasszin falú lakosainak lemészárlásában.
Ugyanez a szervezet 1946. július 22-én felrobbantotta a jeruzsálemi Dávid király nevű szállodát. A terrormerényletnek 91 halálos áldozata volt. Kétezer teherautónyi romot kellett eltakarítani. (Hogy fogalmunk legyen, mekkora teherautó flottára lenne szükség Gázában akár csupán az izraeliek által vasárnap felrobbantott 12 emeletes lakóház törmelékének eltakarítására.)
A Lehi nevű izraeli terrorcsoport 1948. szeptember 17-én gyilkolta meg a svéd Folke Bernadotte grófot, az ENSZ Biztonsági Tanácsa közvetítőjét az „arab izraeli konfliktusban”. A gyilkosságra hárman adtak utasítást, közöttük a fentebb említett béke Nobel-díjas Samír. Bernadotte „nyilván” megérdemelte erőszakos halálát: 1945-ben tárgyalásokkal elérte, hogy 31 ezer foglyot bocsássanak szabadon német gyűjtő (koncentrációs) táborokból.
A világ legmodernebb amerikai haditechnikáját a legnagyobb kegyetlenséggel használó hadserege ellen küzdő Hamasz eddig visszafogottsággal harcolt kínzói ellen, hiszen szemben a megszállókkal, szinte kizárólag csak izraeli katonákat ölt meg.
Izrael szerint a „palesztinok” terroristák. Ami súlyos hazugság, nem beszélve a vád mélyen rasszista természetétől.
Elképzeli valaki, hogy egy palesztin anya – a világon egyedül a népek és anyák közül – arra neveli gyerekét, hogy lépjen a terrorista pályára? Vajon melyik palesztin gyereknek jutna eszébe akár köveket hajigálni a megszállók katonai dzsipjeire vagy tankjai felé, ha nem lennének megszállók és hazájukat nem áthatolhatatlan kőkerítés venné, körül ahonnan az őrök szórakozásból is lődöznek a falhoz túl közel játszadozó gyerekekre vagy akár a gázai strandon labdázókra?
A Hamasz visszafogottságát mutatja, hogy nem szánták el magukat röppentyűik hatékonyabb használatára. Például arra, hogy azok felét kizárólag a Ben Gurion repülőtér irányába lőjék ki, amellyel járataik leállítására késztetnék a megijedő légitársaságokat, másik felét pedig a Negev sivatagban lévő Dimona felé, ahol Izrael mintegy háromszáz atombombáját tárolják. Hogy ennek milyen világvisszhangja lenne, mindenki fantáziájára bízzuk.
Izraelt a ma fenyegető veszélyek közül a három legnagyobb az itt tárgyalt hágai nemzetközi büntetőbíróság ítélete, ha az megkezdi a vizsgálatot; másodszor Izrael rohamos léptekben haladó nemzetközi elszigeteltsége (már amerikai szövetségesének, szerelmének és kitartójának is kezd elege lenni azokból a károkból is, amelyek Washingtont érik, mint egy nemzetgyilkos „demokrácia” feltétlen támogatója”), és, harmadszor, a szintén viharos gyorsasággal terjedő „BDS” (az Izrael elleni bojkottálási, tőkekivonási és szankcionálási mozgalom).
A „vicc” az, hogy az Izrael létét is fenyegető három veszély azonnal eltűnne a megszállás és a blokád megszüntetésével és azzal, ha Palesztinának pontosan olyan jogokat adnának, mint amelyeket a világ több mint kétszáz országa természetesnek tekint.
A saját magát az ötszázadik palesztin gyerek megölése után is „áldozatnak” tekinti Izrael tehát abban a pillanatban megszüntetheti a „létét fenyegető veszélyeket”, amint úgy viselkedik, mint ahogyan a nyugati világ hivatalossága és maga nevezi magát: demokráciához méltóan.
És akik folyamatosan azt az érvet húzzák elő mások által előre gyártott propaganda fiókokból, hogy miért éppen Izraelt ítélik el a világ egyre több fórumán mások helyett, azoknak annyit: ha egy állam önmagát demokráciának nevezi és megköveteli, hogy mások is annak nevezzék, akkor a vele szemben alkalmazott elvárások is olyanok, mint amelyeket egy demokráciától várnak el.
Lovas István, Facebook, 2014. 08. 26.
Körmendy Zsuzsanna: Ki a gengszter?
Normál körülmények között a dán Politiken szerkesztője, Rune Lykkeberg cikkét Orbán Viktor tusnádfürdői beszédével kapcsolatban egynek tarthatnánk a számos vélemény között, esetleg némely állításával vitatkoznánk. Elég lehangoló, hogy Lykkeberg véleményét azért kell pozitív példaként kiemelnünk és megkülönböztetnünk a hazai balliberális értelmezések és a hasonló ideológiai emlőkön csüngő külhoni elemzések közül, mert a magyar kormányfő beszédét nem alapállásból ítéli el, hanem először is megpróbálja megérteni.
Már elhangzása után sejteni lehetett, hogy a kormányfő idei tusnádfürdői beszéde az utóbbi tíz évben elhangzottak között az egyik legfontosabb volt, s hogy sokan és sokszor fognak még hivatkozni rá. Kár, hogy a beszéd főbb állításai nem a vita és az értelmes érvelések áramába csatornázódtak be, hanem faliújságszintű elítélésekkel kellett szembesülnie. Lykkeberg az üdítő kivételekhez tartozik. Őt megdöbbentette az a vad támadássorozat, amely Orbánt érte, s összevetette, arányította a beszédben foglaltak tartalmával.
Ezzel csak azt tette, ami egy gondolkodó értelmiségitől elvárható. Szó sincs róla, hogy mindenben egyetértett volna Orbánnal, egyszerűen csak közvetítette saját értelmezésében az elhangzottak tartalmát, amikor leszögezte, Orbán beszéde elsősorban rendszerkritika. Arról sincs szó, hogy az ideológiai rendezőelvvel, az illiberális demokrácia köré gyűjtött érvekkel Lykkeberg teljes mértékben egyetértett volna, de véleményének nagy pozitívuma az, hogy a Nyugat eredeti szabadságeszményéből kiindulva elsősorban azt kérte számon Orbán támadóin, hogy miért akarják valakibe belefojtani a szót, aki kritizálja azt a Nyugatot, amely valóban számtalan problémával küszködik.
Itt jegyezném meg, hogy az Orbán-beszéd értelmezésekor sajnálatosan összecsúszik két összeérő, de mégis különböző állítás. Az egyik: a fejlett demokráciáknak el kellene végre ismerniük lesajnálás nélkül az illiberális demokráciák jogát a világban való jelenléthez; a másik: Magyarország elutasítja az erősen relativizáló liberális értékszemléletet, nemkülönben a neoliberális, szociálisan érzéketlen gazdaságpolitikát. Orbán a válságból való kiút keresőit vette számba, a megugrott gazdasági fejlődés országainak törekvéseit, eredményeit értékelte.
S bár ezzel vádolják, nem találunk a beszédben egyetlen mondatot sem, amely arra utalt volna, hogy nekünk a putyini rendszert vagy a török mintát kellene megvalósítanunk, vagy akár vissza kellene lépnünk az alkalmazott demokráciák, a „hibrid rendszerek” (Fricz Tamás írt erről nemrégiben) világába. Ha Orbán a magyar demokráciafokot vissza akarná srófolni, és a legközelebbi március 15-i beszédében, teszem azt, Putyin államát állítaná a szabadságszerető magyarok elé követendőnek, megkockáztatom, az körülbelül mínusz félmillió szavazatot jelentene.
Lykkenberg, bár sietett kijelenteni, hogy nem az illiberális demokrácia az előrevezető út, leszögezte, hogy azok, akik Orbánt démonizálják, a könnyebb megoldást választották: „Egyszerű Orbánt a politikai gonoszság ikonjaként beállítani, de az a nyugati ostobaság és süketség jele, ha minden alternatívát moralista alapon elutasítunk.” A helyzetet bonyolítja, hogy még az a Fareed Zakaria is, akinek nevével összeforrt az „illiberális demokrácia” kifejezés, Orbán beszédével kapcsolatban jelezte, hogy ő azt nem pozitív értelemben használta, s ő is a putyini modell követésével vádolta meg a kormányfőt.
Mindez még a lefolytatható viták mezsgyéi között van. A lefolytathatatlan viták jellemzésére szinte már állandó jelképként Charles Gatit idézhetjük. Megint kitett magáért. Ha Charles Gatinak Magyarországgal kapcsolatban többpontos javaslata van, akkor már biztosak lehetünk abban, hogy a tűzön rotyogó fazékban olyan ételt készített nekünk, amelytől kórházi ápolásra szorulunk.
Akárhány pontban foglalja össze javaslatait, abból az egyik egészen bizonyosan a felforgatást, a dezorientálást, a káoszt akarja látni Magyarországon. Nem is igen értjük, miért nem takarékoskodik szürkeállományának nagyszerű produktumaival, miért pazarolja ránk onnan a messzi Amerikából bombasztikus bomlasztó ötleteit.
Akinek akkora agya van, mint őneki, annak hazafias kötelessége lenne megoldást keresni Amerika komoly problémáira. Például foglalkozhatna azzal, milyen következményei lehetnek a Ku Klux Klan megjelenésének az ostromállapotban lévő Missouri állambeli Fergusonban, amiért ott egy rendőr lelőtt egy 18 éves fekete fiút. Sokkal testhez állóbb feladat lenne ez Gatinak, mint a tusványosi beszéd jelentésárnyalatait félremagyarázni. Hiszen Gati az Egyesült Államokban él, oda tartozik, őket szolgálja, mit törődik ő velünk, ha egyszer semmit sem tud rólunk!
Csak azért nem írom, hogy vigye a javaslatait a Fehér Házba, mert lényegében oda vitte. Oda címezte. Ellenünk. A The American Interest című folyóiratban a legarcátlanabb módon arra kérte az amerikai kormányt, hogy folytasson Magyarország ellen „büszke, de udvarias kulturális háborút a hivatalos sajtóban papoló Amerika-ellenes gengszterekkel”.
E szerint nyugati szabadságeszmény ide vagy oda, Amerikát bírálni nem lehet. Aki kritikai megjegyzésekkel illeti, az gengszter. Akárhogy erőltetem a memóriámat, nem emlékszem rá, hogy a függetlenségi nyilatkozatban szerepelt volna ez a mondat: „Amerika bírálhatatlan, aki kritizálja, az gengszter.”
Gati egyébként is imádja a háborút, pláne, ha az nem Amerikában következik be, és hiába szabadkozott egyik cikkében, hogy ő két évvel ezelőtt óva intette Magyarországot a polgárháborútól, mert ez nem így történt. Ő egy interjúban pontokba szedve egyértelműen lehetőségként említette meg Magyarország számára a polgárháborút, hogy megdőljön az az Orbán-kormány, amelyet kétharmados többséggel demokratikusan választott meg a magyar nép. Hogy közben álszent módon beszúrta, ettől „isten őrizz”, az nem perdöntő. Az a perdöntő, hogy az Orbán-kormány megdöntésére fölsorakoztatott lehetőségek számbavételekor le tudta írni azt a szót, hogy „polgárháború”. (Valasz.hu, 2012. január 11.)
Gati szerelmes lehet a háború szóba, mert most, két és fél év elteltével már nem polgárháborúban gondolkodott, hanem kulturális háborút javasolt. Ezt is ki fogja magyarázni, de a „cultural war” kifejezést sajnos sehogyan sem lehet másképpen fordítani. Éppenséggel írhatott volna „kulturális forradalmat” is, akkor legalább a maoista terminológia révén tisztábban látná minden olvasó az ő diverzáns szándékait. Ismerünk furcsa háborút, állóháborút, villámháborút, és sok egyebet, udvarias háborúról még nem hallottunk. Szellemi kéj elképzelni Charles Gati büszke és udvarias háborúját.
Hogyan is kezdődne? Mondjuk így: „Tisztelt Uram! Megsemmisíthetem önt? Pardon, ez csak kulturális háború! Akkor nem is önt semmisíteném meg, ha megengedi a nagyobb liberalizmus nevében, hanem csak mindössze az elképzeléseit zúznám ízzé és porrá a hazájáról, hazája jövőjéről. Mi a véleménye erről, tisztelt uram? Nem akarná inkább helyettem elkezdeni az önmegsemmisítést? Ezt csak udvariasságból kérdezem.”
Aki Washingtont arra biztatja, hogy gyakoroljon nyomást az EU-ra, vizsgálják felül Magyarország uniós tagságát, az megengedhetetlen módon beleavatkozik egy független ország belügyeibe. Lám csak, egy liberális hogyan mutatja ki antiliberalizmustól beszürkült foga fehérjét! És aki ezt még meg is fejeli azzal, hogy Washington folytasson ellenünk kulturális háborút, az már közel van – mihez is?
Keressük a szavakat.
De csak egy kérdésünk van: ki itt a gengszter?
mno
Ha két adaggal több vacsorát fogyasztunk el...
"Ha két adaggal több vacsorát fogyasztunk el, mint amire szükségünk van, elrontjuk a gyomrunkat.
Ha nekem két szoba elég, akkor miért építek 300 négyzetméteres lakást? Otthonaink túlméretezésével, a megvásárolt anyagi javaink halmozásával is átléphetjük a határokat"
Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
Csodálatos az, amit egy nő megbír
"Csodálatos az, amit egy nő megbír! - Egy nő, aki anya; - egy anya, aki szeret."
Jókai Mór (1825-1904) - író
Bayer Zsolt: Szankciók és elvek
Most aztán nagyon komoly szankciókkal sújtja Oroszországot az EU.
Kereskedelmi tilalom, egyes orosz „oligarchák” bankszámláinak befagyasztása (ellopása) stb., stb.
Mindez természetesen szigorúan elvi alapokon. Mert az EU tele van elvekkel. Igaz ugyan, hogy a mai napig senki sem tudta bebizonyítani, hogy az oroszoknak bármi közük lenne a maláj utasszállító lelövéséhez; igaz, hogy az Ukrajnába küldött orosz humanitárius segélyt szállító konvojt már a múlt hét elején „tisztának” minősítették az ukrán hatóságok és a Vöröskereszt – aztán amikor bementek a kamionok az országba, akkor nekiálltak felháborodni, mert mindegy, mi történik a luhanszki meg a donyecki orosz kisebbséggel, ők nyugodtan éhen is pusztulhatnak, fel is fordulhatnak a gyógyszerhiánytól, ők most csak oroszok, és az oroszokra éppen haragszunk; igaz ugyan, hogy ez az egész agyrém kizárólag az Egyesült Államok érdekeit szolgálja, és az EU megint lefekszik Amerikának, igenis lábon lőve saját magát –, a lényeg, hogy legyenek elvek.
Ilyen elvek mentén hazudták a nagyhatalmak azt is, hogy Iraknak vegyi fegyverei vannak, aztán bevonultak/bevonultunk, és most nézzük, milyen nagy sikert arattunk. Nézzük, milyen remekül exportáltuk a nyugati, liberális demokráciát. Nézzük, ahogy egy kelet-londoni rapper levágja a fejét egy amerikai újságírónak a demokráciaexport nagyobb dicsőségére.
És hogy el ne felejtsem: Krím! Mert ez a másik „háborús ok” Putyin ellen. Hogy „annektálta” a Krím-félszigetet. Nos, egyetlen kérdésre szeretnék választ kapni: megengedné valaha az Egyesült Államok, hogy mondjuk Kubában orosz támaszpont legyen? Megengedné? Megengedte? Igen vagy nem? (A kérdés költői, ne strapáljátok magatokat…)
De térjünk vissza a szankciókhoz és az elvekhez. A focus.de portál tegnapi híre szerint a német szövetségi kormány éppen most hagyott jóvá egy üzletet. Egy üzletecskét. Tényleg, igazán szóra sem érdemes. Mindössze arról van szó, hogy a német RWE konszern (amelynek amúgy harmincmilliárd euró adóssága van!), eladhatja DEA leányvállalatát 5,1 milliárd euróért egy luxemburgi bejegyzésű befektetési alapnak. A DEA amúgy kőolaj- és földgázkitermeléssel és -szállítmányozással foglalkozik Németország, Norvégia, Anglia és Egyiptom területén, 1400 alkalmazottja van, részesedése a németországi gáztározókban mintegy 7,5 százalék.
És akkor néhány szót a vásárlóról.
Ez a bizonyos befektetési alap a LetterOne. Mint mondtuk, a cég Luxemburgban van bejegyezve. S láss csodát: orosz tulajdonban van! Képviselője egy bizonyos Mihail Fridman, aki amúgy Oroszország egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb embere. Afféle igazi orosz „oligarcha”.
Nos, tehát ő vásárolja meg az RWE konszern DEA nevű leányvállalatát és egykorvolt zászlóshajóját éppen most, a nagy-nagy szankciók idején. A német szövetségi kormány pedig a hírek szerint, miközben áldását adta az üzletre, szigorúan összevonta szemöldökét és így szólt: „Elvárjuk, hogy a projekt ne befolyásolja hátrányosan az ellátás biztonságát.”
Hát persze.
Szükség van a szigorúságra, hiszen nyakunkon a szankciók, no meg az elvek. Ugyanilyen szigorú elvek mentén fogja eladni Franciaország a legmodernebb haditechnikáját az oroszoknak, de a francia elnök majd kiad egy nyilatkozatot, amelyben elvárja, hogy az orosz kormány ne vesse be a hadihajókat Franciaország ellen.
Mert az elvek azok elvek.
És az EU esetében elérnek egészen a budi faláig.
És nem megvásárolhatók. Legfeljebb ha 5,1 milliárd euróért. Ugyanis az RWE harmincmilliárd eurós adósságát is vissza kell ám fizetni valamiből. Addig az elvek félrenéznek. És pirulnak egy kicsit.
Különben is, igazából nem Oroszország a vevő. Hanem egy Fridman. Mihail, jól van na, Mihail, de a lényeg, hogy Fridman.
És azért így mégis csak egészen más. Nem igaz?
Magyar Hírlap