Jókai a tudatlanság és tájékozatlanság nyugalmáról
Ne hagyjuk, hogy bekövetkezzék a saját tragédiánk is! Most legalább annyit tegyünk meg mindannyian, hogy osszuk meg ezt az idézetet, hogy minél többek szemét felnyissuk, nincs már időnk a halogatásra, félrenézésre, önnyugtatásra, önámításra! Ki kell állnunk mindannyiunknak, és hangosan, nagyon hangosan kell kiáltanunk: nem akarunk Európában háborút! Jókai a tudatlanság nyugalmáról: “A lőporos zsákon igen jól lehet aludni, amíg az ember meg nem tudja, hogy mi van benne!” Jókai Mór (1825-1904) - regényíró
Bayer Zsolt: Összeesküvések
Vannak hírek, melyek óriási hullámokat vetnek odaát, az „Entzen túl”, ám valami rejtélyes oknál fogva idehaza egyszerűen meg sem karcolják a nyilvánosság amúgy is érzéketlen és buta felszínét. (Ebből is láthatjuk, hogy az „Entzen túl” (Entz: osztrák folyó) az tényleg nagyon messze van olykor. Nem hiába lett ebből az „Entzen túlból” meséink Óperenciás tengere. Vö.: Ober Entz = „óperenc”, vagyis az Entzen túl.)
Lássuk tehát a tényeket: Silvio Berlusconi pártja, a Forza Italia azonnali vizsgálatot követel az olasz államfőtől és az Európai Uniótól, ugyanis a volt amerikai pénzügyminiszter, Timothy Geithner arról számol be a „Stress Test: Reflections on Financial Crises” című memoárjában, hogy mindenekelőtt Németország és Franciaország nyomására állították félre Berlusconit még 2011-ben.
Geithner – az MTI beszámolója szerint – egészen konkrétan azt írja: Az EU „egyes képviselői” 2011 őszén azt akarták, Washington ne támogassa a Nemzetközi Valutaalapot (IMF) abban, hogy támogassa Olaszországot, egészen addig, ameddig le nem váltják Berlusconit. Meglepő módon Obama elutasította ezt a felvetést. Később maga Berlusconi is megerősíti ezt a tényt, mondván, hogy az amerikai elnök „igazi barátként viselkedett vele”.
Ennek a verziónak homlokegyenest ellentmondanak a Corriere della Serának nyilatkozó névtelen uniós források. A névtelenségbe burkolózó európai hivatalnokok arról számolnak be, hogy minden pontosan fordítva történt: 2011-ben az Egyesült Államok akarta eltávolítani a kormány éléről Berlusconit. Ugyanebben a cikkben megemlítik Alain Friedman olasz újságíró könyvét, amelyben egyebek mellett az olvasható, hogy Giorgio Napolitano olasz államfő 2011 nyarán kapcsolatba lépett Mario Montival Berlusconi leváltásának ügyében.
Ennél is érdekesebb a Financial Times rovatvezetőjének, Peter Spiegelnek a cikke. Spiegel arról számol be, hogy a 2011. november 3-án kezdődött G20-csúcstalálkozón Angela Merkel bejelentette, mindaddig nem járul hozzá semmilyen olaszországi támogatáshoz, ameddig Berlusconi a helyén van. A Wall Street Journal pedig arról ír, hogy Merkel gyakorolt nyomást Napolitano köztársasági elnökre Berlusconi megbuktatása érdekében.
Maga Silvio Berlusconi most május 14-én adott hosszú interjút a Die Weltnek. Ebben úgy fogalmaz, hogy kormánya bukását „meghatározott gazdasági és politikai körök okozták”. Ebben az interjúban ismételten hivatkozik Geithner könyvére.
A GB Times című angol internetes lap pedig arról ír, hogy a Geithner által közöltekhez kísértetiesen hasonló információkról számolt be Zapatero volt spanyol miniszterelnök, valamint Hans-Werner Sinn, a Német Statisztikai Intézet elnöke.
A The Telegraph internetes kiadása egyenesen „alkotmányos botrányt” és „monetáris diktatúrát” emleget, és arra figyelmezteti olvasóit, hogy az Európai Központi Bank egykori olasz igazgatósági tagja, Lorenzo Bini-Smaghi szintén könyvet írt, amelyben arra utal, hogy Berlusconi megbuktatását azt követően határozták el, hogy a volt olasz miniszterelnök megfenyegette az uniós vezetőket: országa vissza fog térni a lírához.
A The Daily Bell újságírója, Anthony Wile már 2012-ben foglalkozott Berlusconi eltávolításának körülményeivel. Erre most májusban emlékeztette is olvasóit. Wile megfogalmazása szerint az európai hatalmi elit számára „nem komfortos” együttműködni Berlusconival, ők Montit választották. Szerinte ennek tudható be, hogy Berlusconi ellen hatalmas jogi és médiatámadás indult. Wile szerint az európai politikai-hatalmi elit a különböző gazdasági eszközöket a „saját érdekei mentén használta és használja fel”.
Nos, mindez „Ober Entz” élénk érdeklődést és visszhangot váltott ki. Nálunk szinte semmit. Pedig ez az életünk – és ez az EU működési mechanizmusa. Innen érthető meg mindaz, ami velünk (is) történik. Így válik nyilvánvalóvá, miért jelent politikai öngyilkosságot az IMF „segítségének” elfogadása, s hogy az európai nagyhatalmak (és az USA) milyen érdekek által vezérelve és milyen eszközök bevetésével írják felül bárhol a világon a demokráciát, a demokratikus közösségek döntéseit.
Berlusconinak nem sikerült megvédenie önmagát, s ami fontosabb, nem tudta megvédeni hazája demokratikus döntését. Jó, ha tudjuk, ugyanezt a forgatókönyvet írták meg Magyarország és Orbán Viktor számára is. Számításukat és terveiket pedig kizárólag a Békemenet fellépése hiúsította meg.
A vasárnapi európai parlamenti választások előtt nem árt végiggondolni, hogy a következő ciklusban ki és kik képviselhetik valójában a nemzeti érdekeket.
Azok-e, akik a „több Európát” jelszavával készségesen kiszolgálnának bármilyen nagyhatalmi igényt, s akik mind a mai napig az IMF üdvözítő voltát zengik? Esetleg azok, akik egyszer csak nem értik, mit jelent a konspiratív találkozó egy orosz ügynökkel? Vagy azok, akik tudják, miért és mi ellen kell vállalniuk a küzdelmet, akik már megharcolták az elmúlt négy évben a harcok javát, és akik felelősséget is tudnak vállalni.
Emlékezzenek Orbán szereplésére az Európai Parlamentben, az ordítozó Cohn-Bendittel szemben. És gondolják végig Berlusconi sorsát.
Aztán menjenek el vasárnap, és hozzanak felelősségteljes döntést. Hogy ne a demokrácia háta mögött történjenek a dolgok, és ne a demokrácia esküdt ellenségei hazudozzanak a nemzeti érdekekről.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Orbán Viktor: Szükség van a konfliktusokra - rádióinterjú - összefoglaló
Szükségszerűnek tartja a konfliktusokat Brüsszellel Orbán Viktor miniszterelnök, mert szerinte aki nem vállalja a vitát, az balek, az nem képes arra, hogy képviselje az országát - mondta a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában.
A konfliktusos magyar ügyek közül kitért a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre, amelyről azt közölte: a strasbourgi bíróság indoklása alapján úgy látja, abból nem következik, hogy Magyarországnak meg kellene változtatnia a jogi szabályozást.
A kabinet álláspontja az, hogy minél szigorúbbak a büntetések, annál kevesebb bűncselekményt követnek el. A nemzetközi vitákban a halálbüntetés mellett is ez a legfontosabb érv, vagyis hogy igenis van visszatartó ereje – mondta, hozzátéve: kétségkívül nagy dilemma, hogy a halálbüntetés végrehajtásakor valakinek elveszik az életét, de miután ennek visszatartó hatása van, ezért néhány életet meg is mentenek. Az Európai Unió tiltja a halálbüntetést, „pedig ez is megérne egy misét” – jegyezte meg.
Vissza a döntési jogot
A szabad pálinkafőzéssel kapcsolatban Orbán Viktor arról számolt be, hogy dolgoznak egy új jogi megoldáson, amely „lényegében továbbra is lehetővé fogja tenni – de az Európai Bíróság ítéletét is tiszteletbe tartó módon – a pálinkafőzést Magyarországon”. Jelezte azonban, hogy szerinte ezt is megtámadják majd.
Az akác ügyében feltette a kérdést: „Miért gondolja azt bárki a világ bármely sarkán, hogy neki köze van ahhoz, beleszólhat abba, hogy Magyarországon milyen fák nőjenek?” Szerinte ez abszurd. „Akác, méz, pálinkafőzés, uborka mérete, görbületi szögei és egyéb ilyen szamárságokban az uniónak vissza kellene adni a döntési jogot a nemzetállamokhoz” – összegezte véleményét.
„Szügyig állunk most is” a konfliktusokban
Mint mondta, „szügyig állunk most is” a konfliktusokban, de ez nem baj, mert minél kevesebb a konfliktus, annál kevesebb érdeket lehet érvényesíteni. Értékelése szerint "aki „nem áll ki magáért, az balek, lúzer, az nem alkalmas arra, hogy képviselje a saját nemzetét”.
Ezért a miniszterelnök szükségszerűnek tartja a konfliktusokat Brüsszellel. Szavai szerint „számos olyan döntésünk van Magyarországon, amelyet Brüsszelben meg lehet akadályozni”. Úgy fogalmazott, Brüsszel egyfajta végvár, ahonnan „tesznek is kísérletet arra, hogy – a magyar emberek szempontjából fontos kérdéseket ott kint megváltoztatva – ránk kényszerítsék az akaratukat”. Példaként említette, hogy „vissza akarják csinálni” az energiaár-csökkentést, és „meg akarják akadályozni” a magyar föld védelmét.
Fontosnak nevezte ezért, hogy Brüsszelben a magyarok érdekéért kiálló, tiszteletet kivívni képes politikusok képviseljék az országot. Sürgette egyúttal Európa teljes megújítását, mert az ma nem versenyképes, továbbá újból kiállt az Európai Unió bővítésének folytatása mellett, mert Magyarországnak az az érdeke, hogy lehetőleg minden irányból uniós tagállamok, illetve az EU-val mély, stratégiai megállapodást kötő országok vegyék körbe.
A miniszterelnök kifejtette azt az álláspontját is, hogy ő azok közé tartozik, akik szerint bár vannak „csúcsjelöltek”, de semmilyen kötelezettség nincs, hogy közülük kerüljön ki az Európai Bizottság elnöke. „Az a körülmény, hogy valamelyik pártcsalád csúcsjelöltté tett egy embert, abból nem következik Magyarország számára, hogy nekünk a győztes párt csúcsjelöltjét kellene támogatni. Ilyen automatizmus nincs” – jelentette ki.
Orbán Viktor szerint a magyarországi európai parlamenti (EP-) választásnak az ad sajátos ízt, hogy az elmúlt öt évben a hazai baloldali ellenzék a kormány intézkedéseinek elgáncsolására próbálta használta az EP-t. Ezért arra kérte a választókat, ne küldjenek olyan pártokat Brüsszelbe, akikkel „aztán nekünk ott kint meg kell küzdeni”.
Arra a kérdésre, hogy mit fog képviselni a következő években az Európai Tanácsban, válaszában megemlítette az adócsökkentést, a bürokrácia radikális leépítését, a kis- és középvállalkozások támogatását és az állam munkaadói felelősségvállalását ott, ahol a piac nem tud munkát adni.
Azt is kérdezték a kormányfőtől, hogy Magyarország tagja lesz-e az eurózónának öt év múlva, amire úgy felelt: se nem mindenható, se nem jós, ezért erre a kérdésre nem tud válaszolni. Azt azonban célként fogalmazta meg, hogy az euró világpénz legyen.
A rádióinterjúban szóba került a kémgyanúba keveredett jobbikos EP-képviselő, Kovács Béla ügye is, amelyről Orbán Viktor azt mondta: „eleget tudok, de higgye el, hogy nem minden tudás boldogít”. Arra a kérdésre, hogy az ügyet vizsgálták-e külföldi titkosszolgálatok is, úgy reagált: „a titkosszolgálatok nemzetközi együttműködés keretében dolgoznak”.
Az ukrán válsággal összefüggésben kijelentette: szerinte a legjobbkor beszélt a napokban a kárpátaljai magyarok autonómiájáról, hiszen most jön létre az új Ukrajna, ezért az EU-nak most kell világossá tennie az elvárásait. Az új Ukrajnának föderálisnak kell lennie, „igenis kellenek autonómiák”, meg kell adni az ott élő kisebbségeknek a jogokat, „a kettős állampolgárságot nem lehet eltiltani” – sorolta. Megjegyezte azt is, hogy Magyarországnak a következő években megfontoltan, de növelnie kell majd a katonai kiadásait.
Orbán Viktor végül elmondta, célegyenesben van a kormányalakítással, a miniszterek esetében már teljesen, az államtitkároknál pedig 80 százalék felett „tisztán lát”.
"Brüsszellel folyamatosan vívjuk a csatáinkat a rezsicsökkentés ügyében, a földvédelem ügyében, a pálinkafőzés ügyében (…), ehhez azonban nagyon erős jogi hátországra van szükség” – mondta még csütörtökön a kormányfő, indokolva egy önálló Igazságügyi Minisztérium és önálló igazságügyi munkakeret megalkotását.
Balmazújvárosban ugyanezen a napon pedig arra kérte a választókat: ne szavazzanak azokra, akik egyfajta Európai Egyesült Államokban gondolkodva áldoznák fel a magyar szuverenitást, nyelvet, gazdaságot, politikai önállóságot. De azokra se hallgassanak, akik az Európai Unióból kilépve képzelik el az ország jövőjét.
mno
Vona Gábor vállalja a felelősséget Kágébéláért
Elismerte személyes felelősségét Vona Gábor a Jobbik pártelnökeként abban, hogy milyen embereket ültetett be a például az Európai Parlamentbe, így az „árulóvá vált” Szegedi Csanádot, az önjáró Morvai Krisztinát és a kémügy miatt napok óta címlapon szereplő Kovács Bélát. Ha jobban megvizsgáljuk a három személy ténykedését, a legkevésbé sem mondható, hogy sikertörténet lenne Vona választása.
Szegedi Csanád volt az első, aki komoly botrányt követően kiesett a sorból; ő volt az, akit egy felvétel szerint eltitkolt zsidó felmenőivel zsarolt meg egy volt jobbikos párttársa, akinek a származása titokban tartásáért Szegedi uniós pénzeket ígért. Az EP-képviselő párton belüli összeesküvésre és manipulált felvételre hivatkozott, és azt állította, hogy ő maga is csak ekkor szerzett tudomást felmenői származásáról, később aztán kiderült, hogy a párt vezetése is régóta tudott róla.
Szegedi végül kilépett a Jobbikból, és miután némi segítséggel új identitást talált magának, teljes mellszélességgel pártja ellen fordult. Azóta a Jobbikon belül már csak úgy nevezik: „az áruló.”
A Jobbik EP-listavezetőjére, Morvai Krisztinára pedig a párton belül is „elszabadult hajóágyúként” tekintenek. Emlékezetes a legutóbbi Gaudi-ügy, aminek kapcsán a képviselő asszony egyszerűen közölte, őt nem köti semmiféle pártfegyelem.
A botrány annak kapcsán robbant ki, hogy a Gaudi-Nagy által felheccelt emberek leköpték Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, majd Gaudi-Nagy másnap rátett még egy lapáttal azzal, hogy közölte: örüljön, hogy ennyivel megúszta, hiszen „lámpavason szoktak lógni a hazaárulók". Morvai Krisztina jelen volt a rendezvényen, míg pártja elhatárolódott a történtektől, Morvai azt mondta, nem fordít hátat legjobb barátjának és harcostársának.
Vona EP-listás favoritja egyébként kis túlzással pont fordított utat járt be, mint Szegedi Csanád: ultraliberális radikális feminista aktivistából lett a Jobbik metéltfarkincájúzó, zsidózó kulcsfigurája. Morvai a Heti Válasz hasábjain erről azt mondta: nem volt elég népszerű a jogvédős projekt, nem tudta eladni a könyveit sem.
És itt a legutolsó ügy, a kémbotrányba keveredett Kovács Béláé, akit párttársai kiterjedt orosz kapcsolatai miatt csak Kágébélának neveztek; vele kapcsolatban egyre több olyan információ lát napvilágot, hogy tulajdonképpen bevásárolta magát a pártba. Hézagos önéletrajza egyébként is sok kérdést kellett volna, hogy felvessen a párt vezetőségében.
Amikor az MNO munkatársa Vona Gábor sajtótájékoztatóján rákérdezett, hogy pártelnökként érez-e felelősséget azzal kapcsolatban, hogy a Jobbik színeiben ilyen embereket sikerült az Európai Parlamentbe küldeni, Vona azt mondta: természetesen a Jobbik elnökeként felelősséget érez minden képviselőjelöltjének kiválasztásáért, mind azok munkájáért.
mno
A műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék
“A műveltség jó sorsban ékesség, balsorsban menedék. ” Arisztotelész (Kr. e. 384-Kr.e. 322) - görög tudós, filozófus
Bayer Zsolt: Béla - 2. rész
Nézem a Bélát. Béla leszegett fejjel, némán halad az újságírók között. Léptei határozottnak tűnnek, de Béla menekül. Alig várja, hogy kint legyen, hogy egyedül legyen, hogy csend vegye körül és nyugalom. Hogy ne is legyen.
Nézem Bélát, ahogy érkezik. Eldugva érkezik. Vona és Mirkóczki háta mögött bújik meg. A pártelnök és a szóvivő körülveszi, körülfolydogálja, nehogy véletlenül hozzáférjen egy sajtómunkás. És beszélnek helyette. Hogy aljas lejáratás, meg különben is a Fidesz, és a Béla teljesen feddhetetlen.
Nézem Bélát a nemzetbiztonsági bizottság ülése után. Ahogy kijönnek. Úgy jönnek ki, ahogy bementek. Elöl Vona és Mirkóczki, mögöttük eldugva a Béla. Az újságírók kérdeznek a Bélától valamit, ő nekifog a válasznak, de Vona eléje nyomakodik, és folytatja. A Béla helyett. Aztán meg is mondja az újságíróknak, hogy most tőle kérdezzenek, tőle lehet kérdezni, a Bélától nem. Mert a Béla nem ér rá. A Bélát várják Szegeden. (Aztán a szegedi programot a Jobbik lefújja. Nehogy kérdezzenek valamit a Bélától…)
Nézem a Vonát. Vagy a hülyék vagy a kétségbeesettek magabiztosságával áll a stúdióban. És beszél. Azt mondja, ő bizony hibának tartja, hogy a Béla nem állt szóba az újságírókkal. Mondja ezt azok után, hogy ország-világ szeme láttára tiltotta meg a Bélának, hogy szóba álljon az újságírókkal.
Azt is mondja a Vona, hogy neki bizony nem mutattak semmiféle bizonyítékot a Béla ellen, pedig elvárta volna. Mert hát mégis ő az elnök, vagy mi a csoda. Neki jár a bizonyíték.
Úgy mondja ezt a Vona, hogy pontosan tudja: mivel nem tagja a nemzetbiztonsági bizottságnak, így nem kaphat semmiféle tájékoztatást a minősített adatokról. Az adatok titkosak – az ügy természetéből fakadóan.
Ezzel természetesen a Vona is tisztában van, de annyit már megtanult a baromi nagy, nemzetért vívott harc közben, hogy miképpen kell elterelni a szót, miképpen kell hazudozni, félrebeszélni, öntudatos hülyének lenni a nyilvánosság előtt. És úgy tenni, mintha ők lennének a gyöngyharmat, s bárki más a trágyalé.
Azt is mondja a Vona – újságírói felvetésre reagálva, ostoba arcán erőltetett, kínos vigyorral –, hogy „miért, mit jelent az, hogy konspirálva? Azt jelenti, hogy nem kötötte az ön orrára, mikor fog találkozni orosz diplomatákkal? Vagy hogy nem abban a kávézóban találkoztak, ahol szoktak?”
Nem. Nem ezt jelenti. És ezt a Vona is tudja, mert nem teljesen hülye, csak szelektíve, hogy ne mondjam, politikailag vezérelten hülye ő. A konspiráció mibenlétéről egy óvodással is lehetne dolgozatot íratni nagyjából öt perc előkészítés után. De a Vona természetesen most nem érti, mi az.
Nem érti, mert nem értheti. Mert a Vona és a Jobbik mára elhitte magát. Nem csak azt hitték el, hogy ők majd lesznek valakik, de azt is, hogy ők érinthetetlenek. Ebből következően rohan a szánalmas végkifejlet felé. A Béla némán, fejét leszegve menetel ugyanarra. A Vona hangosan, öntudatosan mondja menetelés közben a baromságokat.
S az út végén ott lesznek azok a hang- és képfelvételek, amelyek alátámasztják a Béla bűnösségét. Mert a Szolgálatok hál’ istennek nem a Vonához hasonló hülyékből állnak. És amikor a Bélát majd elítélik, a Vona akkor is öntudatosan és ellentmondást nem tűrően fog hülyeségeket beszélni.
Éppen, mint a komcsik. Ahol ezek összeérnek. Mint a Béla meg a Vona. Meg a többi. Akik most majd lassan tényleg elhiszik, hogy a Fidesz, meg az Orbán, meg az amerikai alelnök, meg a cionisták, meg a meleglobbi leszólt, és a magyar titkosszolgálatok nekifogtak lejáratni a szegény Bélát.
És megfigyelték, mindenki konspirált a Bélán kívül, és hamis bizonyítékokat gyártottak, mert így épül fel a jobbikos világ. Hogy van a mindenki más, és a mindenki más csupa-csupa gazember, összeesküvő, hazaáruló, zsidó, cigány, nem jó magyar, és vannak ők. Az igaziak. A jó magyarok, a hazafiak, a derekak, az igazak, a bölcsek, akik tudják.
Van a mindenki más meg a Béla meg a Vona. Meg a vizslakölykök.
Olyan egyszerű ez, mint egy ácskapocs. Mint a Vona. Meg a híveik. Akik köpködnek a tereken. Tényleg egy csőcselékünk van. Meg a Béla és a Vona. Akik mind-mind feltételezik egymást.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Simon-ügy: még súlyosabb a gyanú
A Központi Nyomozó Főügyészség (KNYF) folytatólagos gyanúsítotti kihallgatás keretében módosította a Simonnal korábban közölt gyanúsítást. A módosított gyanúsítás a korábban közölt, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettének minősítését nem változtatta meg, azonban a most közölt tényállás lényege szerint a vagyoni hátrány mértéke nagyobb. Emellett Simont az ügyészség hamis magánokirat ötrendbeli felhasználásának vétségével, valamint felbujtóként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettével gyanúsítja – derült ki a KNYF közleményéből.
Honnan van a pénz?
A főügyészség Mesterházy egykori elnökhelyettesének terhére rótta, hogy a korábbi gyanúsításban foglalt, osztrák bankszámlán elhelyezett összegeken túl egy másik osztrák bankszámlán elhelyezett euróösszeg, valamint az általa vásárolt üdülőingatlan és lakóingatlan ellenértékeként kifizetett forintösszeg is olyan ismeretlen forrásból keletkezett jövedelméből származott, amelyet a tárgyévekben benyújtott adóbevallásaiban nem tüntetett fel, és amely után az adót nem fizette meg – olvasható az ügyészségi nyilatkozatban.
Erre figyelemmel a korábbi gyanúsításhoz képest a költségvetési csalással okozott vagyoni hátrány magasabb összegű, közel 100 millió forint. A módosítás szerint bővült a vagyonnyilatkozatokkal kapcsolatban közölt megalapozott gyanú tényállása annyiban, hogy Simon a korábban ismertté vált bankszámlája mellett nem tett eleget a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségének további, szintén osztrák bankszámlákon tulajdonaként szereplő, százezer eurós nagyságrendű összegek vonatkozásában – tették hozzá.
Simon maga írhatott alá
Az újonnan közölt gyanúsítás szerint Simon Gábor a hamis útlevéllel való bankszámlanyitáshoz szükséges iratokat saját kezűleg látta el Gabriel D. aláírással. Erre figyelemmel a korábbi háromrendbeli hamismagánokirat-felhasználás vétsége miatti gyanúsítás ötrendbelire emelkedett. Simon a módosított gyanúsítás közlésével szemben panasszal élt, és a vallomástételt megtagadta.
Öt eltitkolt bankszámla
Mint arról a Magyar Nemzet 2014. március 31-én beszámolt, az MSZP bukott elnökhelyettesének már öt eltitkolt bankszámlára kellene magyarázatot adnia, melyeken százmilliós összegek voltak felhalmozva. A Simon-ügyben végrehajtott házkutatások és banki információk beszerzése során a pénzügyi és nyomozóhatóságok olyan pénzintézeti dokumentumokat és tárgyi bizonyítékokat foglaltak le, amelyek révén több újabb, Simon Gáborhoz tartozó bankszámlát tudtak azonosítani.
Simonnak a salzburgi Bankhaus Spänglernél, a grazi Bankhaus Krentschkernél és a zürichi UBS AG Banknál is voltak számlái, amelyeken nagy összegű, esetenként akár az egymillió eurót is elérő készpénzes be- és kifizetéseket bonyolított le.
Május 12-én a Fővárosi Törvényszék megszüntette előzetes letartóztatást, és egyúttal elrendelte a volt politikus házi őrizetét. Az időközben hazaérkezett Simon a Hír TV-nek azt mondta, a nyilvánosság elé áll, de erre azóta sem került sor. Egykori jobbkeze százmillióinak eredetét Mesterházy Attila szocialista pártelnök sem segít felderíteni.
mno
Orosz ügynök okozhatta a vesztét a jobbikos kémnek
Egy most is aktív, volt KGB-s ügynökkel osztott meg információkat a jobbikos Kovács Béla – értesült a Magyar Nemzet. Úgy tudják, a jobbikos európai parlamenti képviselő a lebukásáért is az orosz személlyel tartott kapcsolatát hibáztathatja.
A lap információi szerint a szovjet diktatúra állambiztonsági szervezetének, a KGB-nek az egyik, jelenleg is aktív ügynökével tartott kapcsolatot a kémbotrányba keveredett jobbikos Kovács Béla. A Magyar Nemzet úgy értesült, külföldi jelzés alapján a magyar polgári kémelhárítás az orosz személyre vonatkozóan gyűjtött adatokat, amikor Kovács Béla is a szolgálatok látókörébe került.
A jobbikos politikus rendszeresen találkozott a szóban forgó orosszal. Úgy tudják, ráadásul Kovács Béla tökéletesen tisztában volt azzal, kivel tart fenn kapcsolatot, ezt támasztja alá az is, hogy a találkozókra konspiratív körülmények között került sor. Kovács kényesen ügyelt rá, nehogy bárki tudomást szerezzen az „információátadásokról”. Amíg a „célállomáshoz” elért, többször váltogatta a taxikat és a tömegközlekedési eszközöket.
Az Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentése alapján a Legfőbb Ügyészség kezdeményezte Brüsszelnél az európai parlamenti (EP-) képviselő mentelmi jogának kiadását az unió intézményei elleni kémkedés gyanúja miatt. Az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottsági ülésén az is kiderült, hogy tényekre, kép- és hangfelvételekre hivatkozva tájékoztatták a testületet az ügyről.
A bizottság jobbikos tagját kivéve minden képviselő megalapozottnak nevezte a zárt ülésen elhangzottakat. Németh Szilárd, a testület fideszes alelnöke úgy fogalmazott: egyértelművé vált, hogy Kovács Béla kapcsolatot tartott fenn az orosz titkosszolgálattal, ez a kapcsolat szervezett és konspirált volt.
Az Index.hu eközben arról írt, hogy a magyar polgári elhárítás mellett több külföldi kémelhárító szervezetnek is szemet szúrhatott a jobbikos politikus. Az mno.hu is beszámolt a lengyel és francia szálról, a hírportál tegnap közölte, hogy mindkét ország szolgálatai, rajtuk kívül pedig a belga titkosszolgálat is dolgozhatott a politikus ténykedésének és orosz kapcsolatainak a feltárásán.
Zórád Ernő (1911-2004) - festőművész alkotásaiból
Zórád Ernő képregényrajzoló, festő, grafikus, illusztrátor, karikaturista, iparművész, a "Precíz Bohém".
Zórád felvidéki, elszegényedett középnemesi családból származott. Családjának 1918-ban, Csehszlovákia létrejöttekor el kellett hagynia Nyitrát és felköltöztek Budapestre, a Tabánba.
Kiemelkedő rajztehetsége korán megmutatkozott, 1927 és 1929 között az Iparművészeti Iskolában tanult Haranghy Jenő tanítványaként. Évfolyamtársa volt Ehrenfeld Miklós és Tóth Imre, akik később Michel Gyarmathy és Amerigo Tot néven váltak ismertté.
Zórád a második világháborúban a lovastüzérségnél szolgált Galíciában. A háború után kezdett a sajtóban dolgozni, először a Parragi György vezette Magyar Vasárnapnak, majd a Pesti Izének is rajzolt grafikákat, karikatúrákat. Első képregénye, a Karl May regényéből készült Winnetou 1957-ben jelent meg.
A következő évtizedekben számtalan képregényt rajzolt, amelyek a kor szűkös lehetőségei miatt csaknem mind irodalmi művek adaptációi voltak és néhány oldalas fekete-fehér folytatásokban jelentek meg különböző magazinokban. A hetvenes és nyolcvanas években néhány munkája teljes füzetekben, akvarellel színezett, nagyalakú albumokban, egész oldalas festményekkel gazdagítva látott napvilágot (1975-ben a Winnetout is újrarajzolta);
Rendkívüli grafikai tudása mellé széles körű műveltség párosult, ennek köszönhetően mindig hitelesen tudott megrajzolni letűnt korokat, a történelmi személyeket és helyszíneket igyekezett a legapróbb részletekig hűen visszaadni. Vallotta, hogy egy képregényrajzolónak mindent tudni kell, minden tudományterületen jártasnak kell lenni ahhoz, hogy hitelesen mutathassa be a művének tárgyát. Olyan művész volt, aki nem leereszkedett a lenézett műfajhoz, hanem a képregényt emelte művészi színvonalra.
Zórád nem csak a képregényben alkotott maradandót, 1952-től kezdve számos diafilmet készített, magazinokat, könyveket illusztrált. Sok illusztrációt készített kedvenc írói, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, és Móricz Zsigmond műveihez.
Eredeti hivatásának, a festészetnek sosem fordított hátat, akvarelljeiből többször nyílt kiállítás (először 1947-ben Budapesten) itthon és külföldön egyaránt. Mesterien bánt a vízfestékkel és annak fedőfestékes változatával, a gouache-sal. Legismertebb és talán legszebb képsorozatán az 1930-as években lebontott bohém Tabánt örökíti meg (a képeket évtizedekkel a városrész lebontása után, egykori vázlatai alapján és emlékezetből festette). Művei Balassagyarmaton és a felvidéki Ipolyságon a Városi Képtárban láthatók.
Orbán Viktor: Felháborító a strasbourgi döntés - "a történelem megtanított bennünket arra, hogy ott kell ülni annál az asztalnál, ahol a világ dolgairól döntenek, mert ha nem ülsz ott az asztalnál, ne lepődj meg, ha az étlapon találod magad”
Felháborítónak nevezte Orbán Viktor kormányfő a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága döntését, amely szerint Magyarország nem tarthatja fönn a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés büntetését.
A miniszterelnök Körmenden, a Fidesz EP-választási rendezvényén azt mondta, felháborítónak tartja a döntést, egy újabb bizonyítéknak arra, hogy úgy tűnik, Brüsszelben és Strasbourgban, tehát az Európai Unióban „a bűnt elkövető emberek jogait az ártatlan emberek jogai és az áldozatok jogai elé helyezik”.
A magyar emberek akaratát semmibe véve a tényleges életfogytiglan ellen is támadást indítottak Brüsszelben a szocialisták európai parlamenti képviselői, Tabajdi Csaba és Göncz Kinga javaslatára. A vasárnapi európai parlamenti választás azért is fontos, hogy olyan európai parlamenti képviselőket küldjenek Brüsszelbe, akik meg fogják védeni a tényleges életfogytiglant és ki fognak állni a magyarok döntése mellett.
Hozzátette: a kormány nevében a leghatározottabban vissza kell utasítani ezt, és meg kell védeni az életfogytig tartó szabadságvesztés intézményét, amely jelentős visszatartó erővel bír a bűnt elkövetők vagy az ilyen szándékkal rendelkező emberek számára. A magyar kormány a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőivel szemben továbbra is ragaszkodni fog a tényleges életfogytiglani büntetéshez.
Orbán Viktor a körmendi városháza előtt az öt körülvevő több száz szimpatizáns gyűrűjében arra biztatta hallgatóságát, hogy menjenek el vasárnap szavazni, vegyenek részt az európai parlamenti választáson.
Szavai szerint bár igaz, hogy Magyarországnak nemzeti kormánya van és a magyar ügyeket itt Magyarországon, a magyar emberek fogják eldönteni, de ez nem jelenti azt, hogy „ki tudnánk magunkat szakítani abból a világból, amelyben élünk”.
Magyarország tagja az Európai Uniónak, ezért „bár mi döntünk el nagyon sok kérdést”, de nagyon sok, már itt eldöntött ügyért meg kell harcolni Brüsszelben is, mert ott nagyon sok mindent akasztanak meg – fogalmazott. „Ott erősek a bankok, erősek a multik, erősek a bürokraták, akik néhanapján nem nézik jó szemmel, amit mi csinálunk” – mondta.
„Ha olyanokat küldünk oda, akik nem harcolnak értünk, nem állnak ki a magyarok igazságáért, nem állnak ki a magyar érdekek mellett, akkor Brüsszelben számos itthon eldöntött jó dolgot elgáncsolhatnak” – mondta.
Orbán Viktor arra szólította fel a polgári, keresztény és nemzeti táborral szimpatizáló választópolgárokat, hogy vegyenek részt a voksoláson és adják szavazatukat a Fidesz–KDNP jelöltjeire.
A kormányfő szerint kétfajta szélsőséges politikai irányzat létezik, amelyik „bajt tud hozni a magyarok fejére” Brüsszelben. Az egyik azt mondja, hogy valamiféle Európai Egyesült Államokat kellene létrehozni, feláldozva ezzel egy még nem létező európai egység oltárán az ezeréves magyar államiságot; a másik irányzat pedig azt követeli, hogy indulatainkat követve, a józan eszünket sutba dobva lépjünk ki az Európai Unióból.
Egyik sem szolgálja Magyarország érdekeit – szögezte le a kormányfő, hozzáfűzve: "a történelem megtanított bennünket arra, hogy ott kell ülni annál az asztalnál, ahol a világ dolgairól döntenek, mert ha nem ülsz ott az asztalnál, ne lepődj meg, ha az étlapon találod magad”.
mno