Fricz Tamás: Európának vissza kell térnie Jézushoz - a nemzetek és népek között sincs többé kiválasztott, nincs „egyenlőbb”
Európa, az Európai Parlament május végén új képviselőket választ. Ez fontos aktus, amely elvileg megújulást is hozhat. Ám húsvétkor, Jézus szenvedésének, halálának és feltámadásának ünnepén ki kell mondani: Európának és az uniónak legelsősorban lelkileg kellene megújulnia, vissza kellene térnie gyökereihez, melyeket elhagyott, Jézushoz és a kereszténységhez.
Szögezzük le: nem csoda, hogy az unió végül el sem fogadott alkotmányának preambulumába nem került bele a keresztény gyökerekre való hivatkozás (amely viszont az új magyar alaptörvényben szerepel). Nem csoda, mert az unió utóbbi években-évtizedekben folytatott tevékenysége iszonyatos távolságba került azoktól az értékektől és életelvektől, amelyet a négy kanonizált evangéliumban Jézus meghirdetett.
Mit hozott nekünk a próféta, akinek tanai végül európai területeken terjedtek el és váltak európai államvallássá – a kereszténységgé? Mit tanulhatunk tőle a mai napig, mit tanulhat tőle Európa itt és most, a 21. században?
Jézus elhozta a szolidaritás gondolatát, azt, hogy a társadalmak szegényein, elesettjein – mai szavakkal élve: a piacgazdaság vesztesein – újra és újra segíteni kell, nem fogadható el a „hulljon a férgese” szemlélet, nem fogadható el az a gondolkodásmód, amely hallgatólagosan már lemond a társadalmak alsó harmadáról abból a megfontolásból, hogy rajtuk már úgysem lehet segíteni.
A második világháború utáni Nyugat-Európa még értette a jézusi szolidaritás eszméjét: szociális piacgazdaságot és jóléti társadalmakat hozott létre olyan szociális rendszerekkel, amelyek valódi védőhálót jelentettek a szegény emberek számára is.
Nos, ezt a szociális és jóléti, a közjó iránt elkötelezett eszmeiséget „felejtette el” Európa és az unió az utóbbi húsz-harminc évben, éppen a kelet- és közép-európai rendszerváltás óta. Miután egypólusú lett a világ, azt hazudták nekünk, hogy a liberális (neoliberális) piacgazdaság majd magától megoldja a szegénységet, hiszen a gazdaság legfelső elitjének gazdagodása előbb vagy utóbb „lecsorog” az alsóbb rétegekig. Ma már tudjuk: ebből nem lett semmi, s a szegényebb rétegek kiszolgáltatott helyzetbe kerültek Európában, és persze máshol is az IMF és Világbank „övezeteiben”.
Jézus válasza világos: ha igazán üdvözülni akarnak, a gazdagok osszák szét vagyonukat a szegények között. Persze meg kell tanulnunk, kétezer évvel Jézus után, hogy Jézust sokszor nem szó szerint kell érteni. Jézus „gazdaságpolitikájának” lényege pusztán annyi, hogy a kőgazdag elit önmérséklete nélkül ma már nem oldható meg a szegénység problémája, sőt nem is enyhíthető. Bill Gates, Warren Buffet ebből mintha megértett volna valamit, amikor jövedelme felét felajánlotta közcélok megvalósítására. De ez túlságosan egyedi megoldás, az alsóbb rétegek iránti szolidaritás a totálisan értelmetlen extra-extraprofitok intézményesen garantált korlátozásában rejlik.
Európa viszont a bankok és a gigavállalatok irányítása alá került; keresztényi léte háttérbe szorult.
Jézus elhozta nekünk az emberek közötti egyenlőség, az egyenrangúság gondolatát. S bár a zsidók között terjesztette az igét, és őket akarta megváltani, csalódása után más nemzetek fiai felé fordult, és befogadta őket.
Innentől vált egyetemessé a mondanivalója, amely egyetlen nemzetet, népet vagy vallást sem emel a másik fölé, mert minden ember egyenlő, s ha ez így van, akkor – logikusan – a nemzetek és népek között sincs többé kiválasztott, nincs „egyenlőbb”.
Azt üzeni Jézus nekünk és az Európai Uniónak a 21. század elején, hogy a nemzetek uniója nem válhat kétsebességűvé; nem unió és nem szövetség az, amelyben van néhány centrumország, amely pusztán piacként és az olcsó munkaerő miatt foglalkozik a félperiféria – Közép- és Kelet-Európa – országaival.
Az Isten előtti egyenlőség gondolatában már ott rejlik az egyének és a nemzetek jogi, politikai egyenlősége és szuverenitása. És a keresztény szellemiség azt sem engedné meg, hogy az unió bürokratái egy országot, jelesül éppen hazánkat, kipécézzenek, s újra és újra feljelentésekkel, eljárásokkal, büntetésekkel és korlátozásokkal – lásd legújabban az akácfák és a pálinkafőzés ügyét – keserítsék meg a demokratikus, szabad és egyenlő Európával kapcsolatos szájízünket.
Jézus korántsem az alázatos és a gyámoltalan, sorsába beletörődő Isten-hitet hirdette, hanem a cselekvés erejét. Elhozta nekünk a hitet, hogy a világ megváltoztatható, mégpedig a szeretet által. Elhozta nekünk az igazi egyenlőség hitét – ide, Európába és szerte a világba. Hogyan is üzent nekünk?
„Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon. […] Azt hiszitek, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Nem azt, hanem – mondom nektek – széthúzást.” (Lk, 12,49–52.)
Meg kell mentenünk és meg kell újítanunk a kereszténységet, jézusi alapon. S akkor ő valóban velünk lesz az idők végezetéig.
Bayer Zsolt: Ne féljetek!
Az elmúlt huszonöt év legfontosabb, leginkább lényeges és húsba vágó kérdését Szalay Tamás Lajos tette fel tegnap a Népszabadság hasábjain. A kérdés Mesterházy Attilának lett szegezve, és így hangzott: „Mennyiben foglya az MSZP, illetve akár a teljes baloldal annak a véleményformáló értelmiségi körnek, amely például erőteljesen követelte az összefogást? Ha pedig radikális változást szorgalmaz a párt működése és szerkezete kapcsán, akkor mennyiben akarja, illetve tudja szorgalmazni ugyanezt a támogató értelmiség körében is?”
Mesterházy még nincs abban a lelki állapotban, hogy egyenes választ tudjon adni az egyenes kérdésre. És ereje sincs hozzá. De azért jelzésértékű válaszának első két mondata:
„Ez nagyon izgalmas kérdés. Négy évvel ezelőtt elkezdtünk egy megújító munkát, pontos ütemezés szerint haladtunk, illetve haladtunk volna. Ezt a munkát nem tudtam befejezni.”
Ez tényleg izgalmas kérdés. Mindennél izgalmasabb. Arról a „véleményformáló értelmiségről” szól ugyanis, azokról a megmondóemberekről, akik nélkül és akik ellenére – Kornis Mihály szerint – nem lehet politikát csinálni ebben az országban.
Ők követték el az ősbűnt. Létrehozták a Demokratikus Chartát. Ezzel mindjárt a rendszerváltás hajnalán kiengedték a karanténból, és felmentették az utódpártot. Ezzel egyszersmind hozzájárultak a szocialisták 1994-es elsöprő győzelméhez.
Amikor a Fidesz bejelentette, hogy nem hajlandó részt venni a Demokratikus Charta álnevű árulásban, ez az értelmiség átkozta ki, és azóta igyekszik kirekeszteni a demokratikus közéletből (már abból, ami őszerinte az). Ez az értelmiség a legkegyetlenebb, legönzőbb, legantidemokratikusabb és legbosszúállóbb része a magyar közéletnek. (vö.: „Mi kapartunk ki benneteket a szemeteskosárból, és mi is fogunk oda visszajuttatni!”)
Ez az az értelmiség, amely 1994-ben Magyar Bálint szájába adta a híres mondatot: „Egy Horn Gyula vezette MSZP-vel soha nem lépünk koalícióra.” De ekkor már javában folytak a titkos tárgyalások arról a koalícióról, amely mindjárt a választás után megköttetett, ugyanennek az értelmiségnek az akaratából.
Ez az értelmiség jelentette ki, hogy az SZDSZ-nek olyan elnökre van szüksége, akinek nem voltak kommunisták a szülei, és aki nem zsidó. Így szülték meg Kuncze Gábort, akivel, mielőtt elnök lett, lehetett szót váltani, és akinek a legfontosabb kérdésekben felettébb hasonló véleménye volt, mint nekünk.
Ez az az értelmiség, amelyik semmit meg nem értett ebből az országból, ebből a világból, és amelyik lenézi, megveti ezt a társadalmat, ezt az országot, és amelyiknek egyetlen igazodási pontja a holokauszt és a zsidósághoz való viszonyulás. Nincsen e kívül identitása.
Ez az az értelmiség, amelyik azt hiszi, joga, megfellebbezhetetlen joga beleszólni mindenbe, ami ebben az országban történik, s egyszersmind azt is joga és kötelessége megmondani, hogy melyik történés helyes, és melyik helytelen.
Ennek az értelmiségnek egyik képviselője Konrád György, aki a minap bement az ATV stúdiójába, hogy elmondja, megüzenje a szocialistáknak, kinek kell lennie a főpolgármester-jelöltnek. Konrád György legfontosabb tulajdonsága ma már az, hogy kísértetiesen hasonlít Heller Ágnesre. Kísértetiesen és felfoghatatlanul. Ki érti ezt? Ezen túl csak annyit kell megjegyeznünk róla, hogy azt gondolja, bemehet az ATV stúdiójába, és üzenhet. Bárkinek, bármit. Azt hiszi, azt hiszik, közük van hozzá, hogy melyik párt kit indít milyen posztra.
Tényleg azt hiszik, van közük még bármihez.
Pedig már nincsen. Igazából soha nem is volt. Csak fenn tudták tartani a látszatot, hogy mégis. De immáron szertefoszlott mindez. De ők még nem látják. Nem értik. Nem hiszik el. Nem tudnak napirendre térni afölött, hogy világuk semmivé vált. Hogy hiteik, álmaik, utópiáik immáron senkit sem érdekelnek. De ők még bemennek a stúdiókba, és robbantgatják a síneket.
De már nem sokáig.
És előbb-utóbb majd Mesterházynak is kell ereje legyen válaszolni erre az egyenes kérdésre. Az a pillanat, az őszinte válasz pillanata lesz a baloldal oly nagyon óhajtott megújulásának első pillanata.
A kérdés már megfogalmazódott. Néhány éve még ez is elképzelhetetlen lett volna. Ezért aztán mondhatjuk bátran: ne féljetek!
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Locsolóvers
"Erdély közepében kinyílott a rózsa,
Az elhagyott magyar nemzet gyönyörű bimbója.
Megöntözném százszor is én, szálljon áldás rája.
Ne legyen a magyar nemzet szomorú és árva.
Locsoljuk és áldjuk ezt a szép virágot,
Ez terem a magyar népnek édes szabadságot."
Kárpát-medence virágai - Rózsa
A rózsa egy, a rózsafélék családjába tartozó növénynemzetség, illetve az ide tartozó cserjék virága. Több száz vadrózsafajt tart számon a tudomány, mind az északi félgömbre, főleg a mérsékelt égövre jellemző növény. Az egyedek egy tüskés bokor- vagy kúszónövénycsoportot alkotnak, mely akár a 2–5 m magasságot is elérheti, ritkán a többi növény fölé, 20 m magasságba is szökhet. Fajaik nagyon változékonyak, könnyen kereszteződnek egymással, ami nagyon megnehezíti elkülönítésüket.
A rózsák az emberiség első ültetett dísznövényei közé tartoznak. Nemesítésük több ezer éve kezdődött és napjainkban is tart, számtalan fajtát, a színek és formák megszámlálhatatlan sokaságát hozva létre.
A fajták pontos botanikai besorolása szinte lehetetlen az ismeretlen időkbe visszanyúló származás, a számtalan nehezen követhető keresztezés, és az egyre-másra létrehozott újabb és újabb típusok miatt.
Válasz Bacescunak
Tisztelt elnök úr, kissé meglepve vettük tudomásul, hogy tengerészi tapasztalatai ellenére nem érzi az új idők, új szeleit. Bár nyilatkozatából kitűnik, nagyon is tudja honnan fúj a szél, de ezt csak erőtlen szellőnek tartja, ami idővel elmúlik. Legalábbis ezt szeretnék önök, mert rettegnek, hogy egy nagyobb szél mindenestől feldönti évszázados tákolmányukat.
Ön azt állítja, hogy az autonómia alkotmányellenes és, hogy a meglévő önkormányzati autonómiákat is vissza kell vágni, mert nem hatékonyak. Jól érzi amikor a székely megyék vezetőit összehasonlítja a Kárpátokon túli megyék vezetőivel, kétségtelen vannak hasonló vonások.
De nem lehet egy elvet azért elítélni, mert rossz a rendszer, a rendszer amit önök alkottak. Mert nem értik meg, hogy ha egy megyének, régiónak jól megy az az országnak is hasznot jelent. De a mai rendszerben az oligarchák maguk fele nyúlnak és a megyék nem fejlődnek kellő mértékben.
Mi ezt a rendszert akarjuk megváltoztatni, hogy ne legyenek politikusaink Bukarest függőségében. Mert ma, ha egy párt kormányon van akkor polgármesterei, képviselői teljesítenek és gyarapodnak, nem mindig tisztességesen. Meg kell szüntetni a függőséget, a helyi politikusok kizárólag a szavazóktól függjenek és a helyi erőforrásoktól.
Önöknek ez nem érdeke, nem szeretnék elveszíteni vadászmezőiket, mert ezek a parlamenti mandátumaik zálogai. Az örök körforgás, a polgármester hozza a körzetet, a képviselő pedig a pénzt. És egy egy tisztviselő úgy tekint választókörzetére mint saját birtokára. Nem jól van ez így.
Ön azt mondja mindannyian románok vagyunk. Ön ebben téved, de nem kérdés, hogy az ország minden lakosa büszkén mondaná magát románnak, ha ez büszkeség forrás lenne. De addig amíg Európában román állampolgárnak lenni szégyen, amíg itthon nem lehet tisztességesen megélni, amíg a román parlamenterek élen járnak a korrupcióban és lopásban, amíg állampolgárok milliói menekülnek jobb élet reményében, ne várja, hogy mindenki románnak nevezi magát.
Ne legyenek kétségei, hogy a magyar etnikumú román állampolgárok lojalitása is csak nőne, ha Erdély rendelkezhetne saját maga fölött.
Hagyjanak fel a múlt rossz szokásaival, felejtsék el az elavult nacionalizmust, vegye észre az ön előtt álló történelmi feladatot és vezesse be Romániát az Európai államok klubjába, mert most még csak próbaidőn vagyunk és ha semmi nem változik, még itt leszünk egy darabig.
Fancsali Ernő
Kárpát-medence virágai - Tavaszi virágok - Havasszépe - Jeli arborétum - Kám - Dunántúl
A havasszépe vagy rododendron tudományos nevét Linné a görög rodón (rózsa) és dendron (fa) szavakból képezte. Mivel azonban a rododendron nem rózsa és nem is fa, ő maga is elégedetlen volt vele, olyannyira, hogy átkeresztelte azaleának, de ezt a nevet ma főleg a kertészeti, cserépben nevelt szubtrópusi fajtákra használják.
Magyar neve is többféle van: hangarózsa, havasi rózsa, havasszépe. Ez utóbbi azért a legtalálóbb, mert utal arra, hogy ez a növény az Alpokban és a Kárpátokban a fenyvesek fölött él: ott, ahol a gyalogfenyő a havasi rétekkel találkozik.
Magyarországon legnagyobb állományai Kám mellett a Jeli arborétumban, és a Szombathelyhez tartozó Kámoni Arborétumban találhatók.
Bayer Zsolt: Emésztőgödör
Alább szemelvények következnek az emésztőgödörből, ahol, mint tudjuk, a legnagyobb darabok úsznak legfelül. Mifelénk amúgy az emésztőgödör neveztetik „demokratikus ellenzéknek” és a demokratikus ellenzék „szellemi holdudvarának”. Ami persze bizonyos szemszögből érthető, például ebből: A patkánymama sétáltatja kisfiát a csatornában, és egyszer csak elrepül felettük egy denevér. Mire a patkánygyerek felkiált: – Nézd, mama! Tündérke!
Nohát, most a patkányok és denevérek lelkivilága következik, figyeljenek erősen! Kálmán László nyelvész a következő bejegyzést tette Facebook-oldalán: „Kispofám, Schiffer, »túlméretezett hisztéria«, »cirkusz« az, ami a Szabadság téri szobor körül zajlik. Legközelebb, ha látom az utcán, leköpöm, az bizonyosan nem lesz »túlméretezett hisztéria«, hanem kimért, megfontolt lépés. A Szabadság téren még azt hittem, hogy csak véletlenül nincsenek ott LMP-sek, valahol a láncaikat keresik, hogy később odaérve odaláncolják magukat. Hát nem. Bocsánat a kifejezésért, szégyentelen disznóság, amit csinálnak.”
Kálmán nyelvész úr posztjára ezután ömleni kezdtek a kommentek. Kálmán C. György irodalomtörténész, publicista például ezt írta: „Nehezemre esik ilyen ítéletet mondani, de egyre inkább azt hiszem, hogy ez buta ember. Na, kimondtam. Azért ilyen feszült és humortalan, mert ezzel kínlódik. Nemcsak fasz, hanem még ostoba is.”
Kálmán C. György és Kálmán László amúgy rendíthetetlen demokraták. Egyszerűen nem tűrik a diszkriminációt, az előítéletességet, végtelenül toleránsak és szenvedélyesen igazságszeretők. Olyannyira, hogy gondolkodás nélkül kivégeznének mindenkit, aki mást gondol, mint ők. Mivel erre momentán nincs lehetőségük, marad nekik a szellemi térben történő likvidálás. Potenciális gyilkosok. Patkányok az emésztőgödör mélyéről.
Hozzájuk csatlakozik Sándor Zsuzsa. Nevezett így ír Schifferről: „Hál’ Istennek nem láttam ezt a kis görényt ma este, de már attól felforr az agyam, amit László Kálmán leírt. Jól emlékszem, amikor talán tavaly, vagy azelőtt nem ment el a hanukagyertya-gyújtásra, mondván, ő nem vesz részt vallási eseményen. Ritka egy aljas kis tetű. Már bocsánat, de mindig felbosszant, hogy még mindig vannak olyan naiv emberek, akik a szavazatukat vesztegetik egy ilyen aljas, sunyi kis mocsokra.”
Nos, ez a másik toleranciabajnok, amúgy bíró volt egykoron. Aztán bírósági szóvivő. Egy pillanatra képzeljük el, hogyan ítélkezett ez a rohadék, amikor egy „nem elvtárs” került a színe elé. A hanukagyertya ügyébe pedig bele sem mélyedek, mert az nagyon messzire vezetne…
A mi kis demokratáink tehát imigyen diskurálnak egymás között Schiffer Andrásról. De nem csak Schifferrel van ám nagy baj! Hanem a néppel is. Ez a nép, amennyiben nem őrájuk szavaz, egy csődtömeg.
Egy borzalmas, halálra ítélt és ítéltetett, gondolkodásra képtelen, fasiszta csőcselék. Egy bizonyos Krémer Ferenc nevű patkány így értekezik a Galamuson: „Köszönjük meg Schiffer Andrásnak, aki szívesen barátkozik a neonácikkal, de nem áll szóba a demokratákkal, és sohasem látott az orránál tovább. Köszönjük meg a »baloldali« értelmiségieknek, akiknek csak arra telt, hogy elmagyarázzák, miért nem lehetséges megtenni azt, amit meg kell tenni. És végül köszönjük meg azoknak, akik a Fideszre és a Jobbikra szavaztak a határon innen és túl, megérdemlik, ami rájuk vár, nem tudom sajnálni őket. Mi is megérdemeljük, mert képtelenek voltunk megértetni, hogy mire számíthat az ország.
A legrosszabb lehetőség vált valóra. Kellemes elrothadást, Magyarország!”
Andor Mihály nevű elvtársa ugyanott ezt jegyzi: „Hát a meglepetés megvolt! Kiderült, hogy a rejtőzködők nem rejtőzködnek, hanem köpnek az egészre: a magyar nép majd fele, negyven százaléka nem ment el szavazni. Győzött a cselédmentalitás, amely mindig sunyi, egyéni megoldásokban kereste az érdekérvényesítését: ha az intéző nem látta, orrba verte az ökröt, hogy lassabban haladjon a barázdában, ne legyen annyira fárasztó a munka; suttyomban beleköpött vagy belehugyozott az uraság ételébe, hogy levezesse a frusztrációját; csalt és lopott, ahol és akitől csak tudott, hogy egy falattal több jusson; nem bízott senkiben, nem fogott össze senkivel, egyéni alkukkal, talpnyalással, könyökléssel próbált sorsán javítani. A nép nem rejtőzködő fele pedig háromnegyed részt a diktatúrára vagy a fasizmusra szavazott. Mit lehet itt tenni? Ez egy ilyen ország.”
Semmit nem lehet tenni, Misike. Ti csak sétálgassatok a csatorna mélyén, és sikkantsatok fel örömteli meglepetéssel, amikor elszáll felettetek Gyurcsány Ferenc. Mi pedig vessünk egy pillantást a számokra befejezésül, ugyanis most azt a sípot fújják még a patkányok, hogy tudniillik a Fidesz–KDNP „mindössze 2,3 millió szavazatot kapott, és ezzel a kevés szavazattal mégis kétharmada van a parlamentben, pfuj! pfuj!, gazság, meg lejt a pálya!
Megnéztem az 1994-es választás számait, mert a csatorna alján azt tekintik a csodának, a nagyszerűség pillanatának, mert akkor az MSZP egyedül szerzett óriási többséget. Hát akkor a számok: 1994-ben 67 százalékos volt a részvétel (öt százalékkal több, mint most), s az MSZP 1,8 millió szavazatot kapott. Listán 32 százalékot, ebből lett aztán 54 százalékos parlamenti mandátumaránya, 209 képviselővel. A jobboldal akkor 34 százalékot szerzett listán, és lett 106 képviselője. És ugyanúgy otthon maradt hárommillió ember. De az a demokrácia ünnepe volt – nekik.
Mindegy. Mi csak dőljünk hátra, és figyeljünk. És imádkozzunk, hogy ezek ne fázzanak meg, ne törjék ki a bokájukat, ne pofozódjanak föl, mert puszta létezésük a 2018-as kétharmadunk záloga.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
A világ legkisebb kiterjedésű magashegysége - Magas-Tátra - Felvidék
A világ legkisebb terjedelmű magashegysége, egyúttal a Kárpátok láncolatának legmagasabb kiemelkedése. Különösen szép látványt nyújt a Szepesi-medence felől és a Poprád-völgyéből. Már Anonymus is említi Trytur és Turtur néven.
Miből készült az anyag, melyet elszakítanak az emberek, mikor "szakítanak"?
"Miből készült az anyag, melyet elszakítanak az emberek, mikor 'szakítanak'?
A magyar nyelv szavai pontosak, érzékletesek; belső és jelképes értelmükre érdemes mindig odafigyelni; tehát; két ember elválik egymástól, "szakítanak", s e pillanatokban csakugyan elszakad valamilyen finom huzal, fonál, érzésből, vonzalomból, ingerből, kíváncsiságból, szomorúságból, vágyból szőtt... asztrálszövet, mely eddig együtt tartotta őket.
Elszakadt, mert szakítottak, s most már nem tartja őket... Valahogy így szakadt el a Föld a Naptól, a Gondolat az Érzéstől s a végén Jancsi, Juliskától. Most bámulnak az égre, s azt hiszik, a szakítás magányügy. De ilyenkor a világűrben is történik valami."
Márai Sándor (1900-1989) - író, költő
Szomorú, hogy a magyar népben az ősi bizalmatlanság teljesen indokolt
"Szomorú, hogy a magyar népben az ősi bizalmatlanság teljesen indokolt."
Halász Margit (1964) - írónő