Budapesti Operettszínház - Budapest, VI. kerület Nagymező utca 17.
Féltorony őrvidéki község A. Nezsidertől 14 km-re délkeletre, a magyar határ mellett fekszik. A Harrach-kastély a lerombolt vadászkastély helyén 1711-ben épült copf stílusban. A kastély a barokk világi építészet egyik kiemelkedő alkotása. Mennyezetfreskóját Maulbertsch festette 1765-ben.
Alexa Károly szerint példátlan és megszokhatatlan a tagadásnak, az utálkozásig hevült gúnynak, a kíméletlen elhatárolódásnak az az áradata, amely némely nemzeti „kódunkat” fogadja a rendszerváltozás kezdete óta. „Miért vált ki olyan eszement ellenkezés egy turulszobor, olyan csillapíthatatlan haragot a Szent Korona elhelyezése a magyar szuverenitás legfőbb kultuszterében, a Parlamentben, fel nem foghatom”. De talán veszélyesebbek még ezeknél is azok, amelyek lappangóbbak, csöndesebbek, „tudományosabbak”. Bámulatos történelmi „adatáradattal” teszik kétessé egyesek Ópusztaszert, a Feszty-körképet, a tárogatót, az oly sok mindent magába foglaló Szent István-napot, a székely rovásírást, a hun-magyar hagyományt, a Czuzor-Fogarasi-féle nyelvi gyökrendszert, meg egyebeket. Most meg úgynevezett „irodalmi hetilapunk” megtalálta a Talpra, magyar!-t, a Himnuszt és a Szózatot is. Egy szépíró esszéistánál mindhárom „szent szöveg” célkeresztbe kerül. Vörösmarty Szózata „gőg és elbizakodottság”, a „magyarok istene” Petőfinél „szabadságdémon” és „istenkáromlás”, a Nemzeti dal „kizárólag frázisokból áll össze”. Csupa szarkazmus, gúny, irónia – az a mély megvetése ezeknek a verseknek, de elsősorban azoknak, akik magukénak tartják őket. A kívülállók, a magukat tudatosan kirekesztők lenézik azokat, akiknek – sajnos - a nyelvét kénytelen beszélni. Hiszen, ha lefordítják „ezeket” az irományokat: „meglehetősen groteszk szövegek jönnek létre”. Igen persze, lehet röhincsélni-göcögni azon, hogy miként is szólna németül vagy angolul az a szó, hogy „átoksúly”. De az is, hogy „rendületlenül”, hát még az, hogy „Bendegúznak vére”. Magyar Hírlap
Szedres község Tolna megyében, a Szekszárdi járásban.
"...A legmeglepőbb, a legelragadóbb képek egyike áll előttünk. Még az is, ki Felső-Olaszország nagyszerű és Svájcnak ünnepelt tavait látta, bámulattal fog e látvány előtt megállani. Nagyobbszerű tüneményt talán igen, de szebbet, vonzóbbat bizonnyal nem rejtenek a havasok keblökben." Orbán Balázs (1829-1890) - A Székelyföld leírása - II. kötet
Az Afrika-kutató Sáska László (1890-1978) az erdélyi Nagyenyeden született, iskoláit a híres enyedi kollégiumban végezte, feljegyezték róla, hogy már akkor mindene volt a kaland, a természetjárás, a rovar- és növénygyűjtés. Beiratkozott a kolozsvári orvosi egyetemre, de tanulmányait már Budapesten fejezte be. Az első világháborúban Stájerországban, Cilliben teljesített kórházi orvosi szolgálatot, majd a háború után Budapesten, később Isaszegen nyitott rendelőt. 1932-ben különös kalandra vállalkozott: anyagilag sikeres orvosi praxisát felhagyva, ugyancsak kalandvágyó ifjú feleségével felkerekedtek és letelepedtek Abesszíniában, ahol Hailé Szelasszié császár vejének orvosa lett. Abesszínia Albert Schweitzereként is emlegették, hiszen a négymillió lakosú területen ő volt az egyetlen orvos. Közel fél évszázadot töltött el ott. Az olasz megszállás elől 1937-ben sikerült Tanganyikába áttelepülnie, ahol a Meru vulkán tövében elterülő Arusha városában talált végső menedéket. Itt teljesedett ki orvosi és kutatói tevékenysége, és itt domborul sírja is. A két világháború között tudósításait, afrikai leveleit rendre közölték a korabeli lapok: a Magyar Vadászújság, a Természettudományi Közlöny, az Enyedi Hírlap. Számos gyűjtőutat tett Abesszíniában, Szomáliában, Kenyában, Ugandában, Kongóban és Tanganyikában. Gyűjteményeivel megajándékozta a világ nagy múzeumait, hagyatékát – csaknem egy mázsa súlyban – a Magyar Földrajzi Múzeumnak küldte haza. Sáska doktor orvosi szakmája keretében évtizedeket szentelt a malária és a rák gyógyításának. Kutatótevékenységéért az Angol Királyi Rákkutató Intézet levelező tagjává választotta, A maláriától a rákig c. könyvét saját költségén adta ki. Fél évszázados munkássága elismeréseként a Semmelweis Orvostudományi Egyetem jubileumi, Arany diplomával tüntette ki.
Székről való párna, rámán varrott technikával, lenvászonra hímezve. Ezt a mintát szekfűsnek, más autentikus források szerint tulipánosnak hívják.
"Mert élek még! Ha törten is, ha vérben is, ha görcsben is, még ha utolsó is vagyok, kit az özönvíz meghagyott, de harcom végig harcolom s a lobogót megmarkolom!" Wass Albert (1908-1998) - író, költő
"Sokszor külső erőktől várjuk a nemzet olyan gyarapodását is, amelyet erős, önérzetes nemzet mindig csak önmaga hajt végre."
Teleki Pál - (1879-1941) - tudós geográfus, egyetemi tanár, politikus, miniszterelnök
Tőkés László szerint az erdélyi-partiumi magyarság mostani szabadságharca az autonómiaharc. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnöke Nagyváradon, Szacsvay Imre szobránál mondott beszédet a nemzeti ünnepen. Tőkés megemlítette, a 2014-es évet a partiumi autonómia évévé nyilvánította az EMNT, de nem szabad megelégedni csak a Székelyföld vagy csak a Partium autonómiájával, Erdély autonómiájáért is síkra kell szállni. Arra utalván, hogy Románia jelenlegi himnusza is Petőfi Nemzeti dalából ihletődött, kijelentette: a szabadság egy és oszthatatlan, és egy elnyomó nép soha nem lehet szabad. Tőkés László úgy véli, a jelenkori szabadság kivívásához a szabadságharc mellett igazságharcra is szükség van.