Ott kell megállni a helyünket, ahová az Isten rendelt
Kürti Tamás írta, Szatmárgörbed – Aranyosmeggyesről - Partium
Csak amint kinek-kinek adta az Isten, amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. (…) Kiki amely hivatásban hívatott el, abban maradjon. (…) Ki-ki amiben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt. 1Kor 7,17a.20.24.
„Nem találom a helyem..” – szoktuk mondani. De vajon miért nem találjuk?
Az ige szerint Isten elhívott mindannyiunkat az Úr Jézus Krisztusban, de elhívott egy adott feladatra. Ezt a feladatot pedig látnunk kell. Pál apostol arról beszél, hogy az élet minden helyzetében megtalálhatjuk helyünket, hiszen Isten éppen ott akar megáldani, ahol vagy.
Abban az élethelyzetben kell gyümölcsöket teremni, amelyben éppen vagyunk. Talán nem kellemesek ezek az élethelyzetek, talán éppen nyomasztóak, de ezekben is lehet Isten szerint járni.
Ki van jelölve a helyed. Csak sajnos mi sokszor ezt nem vesszük észre, vagy csak nem akarjuk észrevenni. És ezért van az, hogy nem találjuk helyünket.
Van, akit az Úr Isten lelkipásztornak hívott el. Van, akit presbiternek, van, aki szerető édesanyának, vagy felelős családapának. Vannak féltő nagyszülők, és játékos unokák. Mindannyiunknak meg van saját személyre szabott helyünk és szerepünk ebben a világban. Nem szabad megfutamodni. Ott kell megállni a helyünket, ahová az Isten rendelt.
„A szomszéd fűje mindig zöldebb.” Az a baj, hogy amíg csak a másét nézzük, nem leszünk megelégedve a magunkéval. Amíg mások élete után sóvárgunk, sosem lesz elég jó a magunké. Nem találjuk a helyünk, mert nem felel meg elvárásainknak. Pál apostol olyan élethelyzeteket említ, amelyben voltak akkor a korinthusiak. De a mi saját élethelyzetünk? Meg vagyunk vele elégedve?
Adjon az Isten megelégedett életet, hogy meglássuk helyünket ebben a világban, szerepünket az életben, személyre szabott feladatunkat. Ne futamodjunk meg előle, hanem örömmel és megelégedéssel vállaljuk, mert Isten adta.
Csak így teljesül a káté mondata: … hogy így mindenki az ő tisztét és hivatását oly örömmel és készséggel töltse be, mint az angyalok a mennyben.
refszatmar.eu
Áldott hetet mindenkinek!
Töhötöm
Türelem
Az emberek többsége számára világos, hogy provokálnak minket, hátha elveszítjük a türelmünket. Nehéz visszafogni magunkat, nehéz nem viszonozni a verbális és fizikai inzultusokat, de muszáj, mert különben felüvöltenek, hogy Magyarország fasizálódik, már nem lehet szabadon tüntetni, véleményt nyilvánítani, rágalmazni és gyalázkodni.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Hatástalanított aknák
Kit kellett eddig megmenteni? Először a végletekig eladósított államot, mert a két szocialista kurzus eredményeként minden egyes magyar lakosra 1,2 millió forinttal több tartozás jutott. Az adósságcsökkentéssel kikerülhetett az ország a kamatcsapdából.
Ezt követte a költségvetés rendbehozatala: az ország bevételeit és kiadásait a bankadóval és a multinacionális nagyvállalatokra kivetett válságadókkal egy-két hónap leforgása alatt kellett egyensúlyba hozni.
Hogy visszatérjen a bizalom és kikerülhessünk a pazarló gazdálkodás miatt ellenünk folyó túlzottdeficit-eljárás alól. Majd következett a felelőtlen devizahitelezés utáni romeltakarítás: a nemzetközi pénzügyi ellenállásba ütköző végtörlesztéssel, az árfolyamgáttal, a bankoktól fogcsikorgatva kialkudott könnyítésekkel és a Nemzeti Eszközkezelő létrehozásával.
A konszolidáció folytatódott a megyéknél. Az ott felhalmozott adósságszolgálat szintén teljesíthetetlen volt: forintbevétel alig jelentkezett, és devizában álltak a lejárt hitelek, eközben a megyei fenntartású kórházak és iskolák számláit is sürgősen rendezni kellett.
Az utolsó állomás a falvak és városok kimenekítése az adósságcsapdából, és remélhetőleg ennek a záróakkordja a főváros tegnapi kistafírozása.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Pozsonyi Ádám: Versenyfutás
Az M2-n van valami ifjúsági hülyítés hétvégenként. Pontosabb, részletesebb meghatározást ne várjanak, mert, éppen úgy, ahogy füvezni se szoktam meg nem szedek mérgeket, tévét sem nézek, lévén majd mindegyik csatorna úgy felháborító és színvonaltalan, ahogy van. Emlékszem, mekkora nekibuzdulás volt a Médiahatósággal annak idején, hogy ment a hiszti körülötte, aztán, tessék, békésebb, mint egy misszionárius a kannibálok gyűrűjében. Engem, ha odaültetnének, két nap alatt százmilliókat szereznék a magyar államnak, annyi bírságolni valót találnék.
Szóval van ott valami bárgyú filmsorozat, amiben egy malacnak jut kiemelt szerep. A történet, a létező országok legszörnyűbbikében, Németországban játszódik, és legutóbb még eme borzalom földjén is a lehető legszörnyűbbet követték el.
Gyilkosság? Nem. Felgyújtották az árvaházat? Fenéket. Porig bombázták Drezdát? Á, dehogy, azt különben is a mai lelkes antifák szerint derék dolog volt megcselekedni, sőt, ha lehet, kérünk ismétlést. (Februárban, Drezdában azt szajkózták az antifasiszta felvonulók, hogy „Bomben Harris do it again!” – utalva a brit Royal Air Force parancsnokára –, Münchenben pedig a „Németország szar”, „Utáljuk Németországot!”, „Szeretjük a nemzethalált!” (”We love Volkstod!”, „We love Vaterlandsverrat!”, „No love for Deutschland!”) mondatok szerepeltek molinóikon. A végső harc kezdete előtt a frontvonalak szétválnak, és a bujkálásnak vége.)
Mivel biztos nem találják ki, elárulom: előítéletesség történt és faji megkülönböztetés. Ezt követték el az ifjúsági filmsorozatban. Vannak a helyi német kisgyerekek (szőkék, heteroszexuálisak, és férfiak, akiket az antifák szerint már csak származási alapon is le kéne bombázni) és van a török bevándorló.
Ő jó. Szeretni kell. Sajnálni. Egyrészt önmagáért, mert idegennek, bevándorlónak, másnak lenni a létezés egy magasabb fokát jelenti, mint őslakos németként rontani a levegőt (lebombázatlanul, és még élve), másrészt meg azért, mert a gonosz, kék szemű, német, heteroszexuális fiúk bezárják valami ólba. (Komolyan mondom, a Timur és csapata egy minőségi propagandafilm volt a mai kor polkorrekt selejtjéhez képest).
Hogy kiszabadította-e később valami kis hős, akarom mondani hősnő, vagy valami idősebb tanító néni, aki minden valószínűség szerint feminista, leszbikus, fajilag kevert, természetesen három diplomával, négy nyelvvizsgával, hatalmas öntudattal és nulla gyerekkel, azt nem tudhatom, mert elmentem Mikszáthot olvasni.
Engem csak az érdekelne, hogy a propagandafilmek készítőit nem zavarja, hogy ha a néző kiteszi a lábát az utcára, ott teljesen mást lát?
Ott a saját szemével tapasztalhatja, hogy a bevándorlókat a kutya nem bántja – nem is meri, mert azon nyomban feljelenti valami egyenlőségpárti –, ellenben a török és arab bevándorlók szabályosan terrorban tartják az őslakosokat.
Mondom, engem a lelki folyamat érdekel, miszerint mennyire tartják reálisnak, hogy egy film képes ellensúlyozni az embernek a saját bőrén tapasztalt valóságot. Igazából versenyfutás van az idővel. Ha nyugaton hamarabb omlik össze minden, mint ahogy a magyarságot is le tudják süllyeszteni arra az önfeladó, életképtelen szintre, akkor győztünk. Megúsztuk. Ha fordítva, akkor velük pusztulunk mi is.
Pozsonyi Ádám
Magyar Hírlap
Esterházy János (Nyitraújlak, 1901. március 14. – Mírov, Csehszlovákia, 1957. március 8.)
Csehszlovákia legjelentősebb magyar mártír politikusa.
Emberi jellemének, életszemléletének kialakulásában nagy szerep jutott családjának, illetve azoknak a családi tradícióknak, amelyek hosszú évszázadok során jellemző vonásává váltak a történelmi Esterházy családnak.
Az 1938-ban, az első bécsi döntés után, Kassa képviselőjeként a város átadásakor sokak meglepetésére bejelentette, hogy a visszacsatolás ellenére Szlovákiában marad az odaszakadt mintegy 65-70 ezer magyarral vállalva sorsközösséget, bár Magyarországon felsőházi bársonyszék és tárca nélküli miniszteri poszt várt volna rá.
A város átadásakor mondott beszédének első mondataiban nyilvánosan kérte Horthy kormányzótól, hogy tartsák tiszteletben a Magyarországhoz került szlovákok jogait. A Tiso-féle Szlovák állam diktatórikus politikai körülményei között nagy kitartással szervezte meg a magyar néptöredék saját hagyományaira épülő politikai és kulturális életét.
A nagyrészt szórványban élő, alig százezer fős szlovákiai magyarság megmaradásának érdekében kidolgozta az osztályon, felekezeten és fajon felüli nemzeti összefogás programját. Ennek jelmondata a „Magyar Család” összefogása, első konkrét eredménye pedig a „Magyar Ház” program építésének beindulása volt.
A második világháború kirobbanásakor tevékenyen részt vett a lengyelországi menekültek magyarországi befogadásának szervezésében, és írásaiban, nyilatkozataiban a szlovákiai magyarságot a lelkiismeret intő szavának betartására szólította fel.
Egyetlen magyar képviselőként az önállóvá vált Szlovákia parlamentjében (és a parlamenten kívül magánemberként) védelmébe vette az üldözött szlovákiai magyarokat, szlovákokat, cseheket és zsidókat. Mindvégig következetes hirdetője maradt a magyar-szlovák egymásra utaltságnak és sorsközösségnek. („Mi a szlovák népet … mindenkor testvérünknek tekintettük és fogjuk tekinteni a jövőben is. Az ezeréves sorsközösség az Úristen műve volt, és ezt a sorközösséget emberi erő szét nem bonthatja.”)
Sohasem vált az egész államberendezkedést egyre jobban befolyásoló náci ideológia kiszolgálójává.
„A mi jelünk a kereszt, nem pedig a horogkereszt.” – mondotta.
1942. má-jus 15-én, egyedüli képviselőként nem szavazta meg a zsidók deportálásáról szóló 68-as számú törvényt. Nyitraújlaki házában üldözött zsidókat bújtatott. Magyarország 1944-es hitleri megszállása ellen memorandummal tiltakozott, melyet a pozsonyi svájci követségen keresztül juttatott el a szövetséges nagyhatalmakhoz.
Egy ízben nyilvános helyen jelentette ki, hogy az önálló Szlovák állam lényegében egy nagy „svindli”.
Kijelentéseiért feljelentették, megvonták parlamenti mentelmi jogát és képviselõi mandátumát, majd Szlovákiában bíróság elé állították. 1944 karácsonyán Budapesten a nyilasok is letartóztatták és halálosan megfenyegették az őket Esterházy részéről ért éles bírálatért és azért, mivel nem volt hajlandó pártját nyilas párttá átszervezni. A háború vége felé háborúellenes megnyilatkozásaiért a Gestapo is hajtóvadászatot indított ellene.
Menekülve, bujkálva vészelte át a háború utolsó időszakát és bár elmenekülhetett volna, mégis a helyén, Pozsonyban maradt, mint mondta: „Ezen a földön születtem, szívem lelkem gyökere annyira ezen a földön él, hogy itt maradok köztetek, és veletek fogom átélni a rossz napokat is… mert ha másokat maradásra bíztatok, én sem mehetek el innét.”
A háború befejezése után szlovákiai magyar értelmiségiekkel együtt memorandumot készített, amelyben a csehszlovák hatóságok védelmét kérték a magyar lakosság üldözése, kibontakozóban lévő kollektív jogfosztottsága miatt.
A memorandum átadása érdekében kihallgatást kért Gustáv Husák belügyi megbízottól, aki letartóztatta, s átadta őt az NKVD pozsonyi rezidenseinek. Legközelebbi hozzátartozóit, feleségét, gyermekeit soha többé nem láthatta. A szovjet belügyi szervek tíz pozsonyi magyarral együtt 1945 júniusában Moszkvába hurcolták, ahol koholt váddal tíz év javító munkatáborra ítélték. A Gulágok poklát megjáró Esterházy János a sarkkörön túl végzetes tüdőbetegséget kapott, egészségi állapota válságosra fordult.
Közben Pozsonyban 1947. szeptember 16-án – távollétében – a Csehszlovák Köztársaság felbomlasztásának és a fasizmus kiszolgálásának vádjával kötél általi halálra ítélte őt a Pozsonyi Szlovák Nemzeti Bíróság, de később azt életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták.
1957. március 8-án, 56 éves korában halt meg, 12 évnyi, rabságban eltöltött súlyos szenvedés után.
Patrióta Európa Mozgalom
Kövér: Bajnai a legarcátlanabb
Az alkotmánymódosítást körülvevő hisztériakampányhoz külföldről is jön segítség, Victor Pontát nem fogják kitiltani az országból, míg Bajnai Gordon a legarcátlanabb – többek között erről beszélt Kövér László, az Országgyűlés elnöke a Hír Televízió Péntek 8 című műsorában.
Azok lépik át a határokat, akik a parlamentben a maradék egyharmadba sem fértek be – mondta Kövér László, az Országgyűlés elnöke azzal kapcsolatban, hogy csütörtökön önmagukat civileknek nevező személyek elfoglalták a Fidesz-székház udvarát.
A fideszes politikus úgy véli, hogy ez egy hisztériakampány, amihez külföldről jön a segítség. Sokakat zavar az alkotmánymódosítás, és ennek érdekében minél nagyobb hisztériát csinálnak, hogy a külföldi média sok vágóképet tudjon készíteni, aztán ezzel lehet majd bizonyítani, hogy Magyarországon nem stabil a demokrácia és külföldi beavatkozásra is szükség van – mondta a házelnök.
Kövér László szerint Magyarországon szellemi és politikai értelemben vett hideg polgárháború zajlik, amelynek jegyében a baloldali értelmiség az emberekben lévő rosszra apellál és próbálja kikezdeni azokat az értékeket, amelyek összetartják a társadalmat, így az egymás iránti bizalmat, az együvé tartozást, valamint a jövőbe vetett hitet.
Kövér hozzátette, hogy ebbe a kategóriába sorolható a Financial Times cikke is. Az ilyeneket olvasva az embernek az az érzése, mintha a világban minden rendben lenne, csak Magyarországon kell kiküszöbölni a hibákat – mondta. Érdekes, hogy húsz éven keresztül senkinek sem volt problémája az alkotmánnyal, most meg mindenki ezzel foglalkozik – fogalmazott az Országgyűlés elnöke.
Ezzel kapcsolatban Kövér elmondta, hogy „mi nem fogjuk kitiltani az országból Pontát, ugyanis mi nem tekintünk a románokra ellenségként. Nekik is meg kell érteniük, hogy itt, Közép-Európában közös csónakban evezünk. Sajnos nekik a székelyek a legnagyobb problémájuk, miközben a valós veszélyt nem érzékelik.”
Az Országgyűlés elnöke bízik abban, hogy az emberek látják a kormány erőfeszítéseit. Úgy véli, hogy a válság abból a nyolc évből ered, amikor az akkori kormány irányítói és az MNB vezetői nem érzékelték a problémákat. Arra még nem volt precedens, hogy egy adott hivatali idő alatt a kormány népszerűsége felfelé íveljen. Ezt senki sem gondolta volna – fűzte hozzá Kövér László.
Bajnai inkább ne kezelte volna a válságot
A fideszes politikus kiemelte, hogy az ellenzék irányítói közül Bajnai Gordon a legarcátlanabb. Ugyanis az MSZP kormányzási időszakában Bajnai volt miniszter és miniszterelnök is, míg Mesterházy Attila „csak” államtitkár.
Így Bajnainak tudnia kellett volna kezelni a válságot. „Bár lehet, jobb lett volna, ha nem is kezeli, és akkor a polgári kormánynak nem kellett volna hirtelen előteremteni 500 milliárdot. Aki figyeli a politikai történéseket, az tudja, hogy a Bajnai-féle társaságot Amerikából pénzelik” – mondta Kövér László.
„Bajnai Gordonnak azt kellett volna mondania, hogy szégyellem a pofámat, (...) el is megyek a fészkes fenébe” – tette hozzá.
Az MSZP-s kampányfilmet Kövér László nem látta. Az Országgyűlési Őrséggel kapcsolatban a fideszes politikus kifejtette, hogy fel kell készülni olyan dolgokra, amelyek még nem történtek a Parlamentben. „Ez nem Kövér László magánhadserege, hanem a Parlament őrsége” – mondta az Országgyűlés elnöke.
Hír TV, mno.hu, Patrióta Európa Mozgalom
Böjte Csaba a szülői szeretetről
"A szülői szeretet hasonlít leginkább a krisztusi szeretethez: az édesanya nemcsak világra hozza, dajkálja, babusgatja gyermekét, hanem felneveli, feltarisznyálja és útnak indítja. Ha szükséges, beadja a keserű pirulát, szeretettel inti és a helyes irányba terelgeti magzatát…"
Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
Böjte Csaba a szeretetről
A szeretet olyan játék, mint a tenisz: te elütöd a labdát, a másik visszapattintja. Néha elhibázod, néha elhibázza. De újra szerválsz, míg egyre jobban játszol. Az a legcsodálatosabb, ha megtalálod azt, akivel egy életen át játszhatod.
Böjte Csaba
Ellenzék mint vágókép
A kormányellenes csoportok mögött itt is, ott is felfedezhető az átütő társadalmi támogatás híján kulcsfontosságú külső segítség, valamint a hatalom provokálásának szándéka. A fő cél, hogy a törvényesség határáig elmenő vagy azt át is lépő tiltakozó vágóképpé váljon, mint a hatalmi önkény áldozata, lehetőleg a CNN tudósításában. Magyarországon két és fél éve balliberális mártír kerestetik, egyelőre nem sok sikerrel, többek közt azért, mert – éles ellentétben 2006-tal – a gyülekezési jog tekintetében a földkerekség egyik legszabadabb vidékévé vált hazánk.
Szerető Szabolcs
Magyar Nemzet
Jagland elvtársnak, a bukott norvég munkáspárti, kommunista miniszterelnöknek
Mi, magyarok ugyanis ezen állva nem várunk egyebet, mint méltányosságot. Jó lenne végre ugyanolyan intenzitással beszólni Robert Ficónak, Victor Pontának, Mikola Azarovnak, Ivica Dacicnak, de Aljakszandr Lukasenkának vagy Nurszultan Nazarbajevnek is, mint nekünk.
A jogállamiságot ők veszélyeztetik, Jagland elvtárs.
Amikor őshonos kisebbségek lakta területeket terveznek román régiókba beolvasztani, amikor magyarokat ítéltetnek indokolatlanul hosszú börtönévekre, amikor egyre inkább erősödik a fehérorosz ellenzék és média elleni terrorkampány, amikor kazah pártokat technikai indokok miatt nem regisztrálnak a hatóságok, amikor vajdasági magyarokat rabolnak ki, és a rendőrség karba tett kézzel (nem) intézkedik, amikor nem engedik be Ukrajnába a nemrég hatályba lépett vámtörvény rendelkezései miatt a segélyszállítmányokat, köztük a Kárpátaljai Református Egyházkerület rászorulóinak szánt humanitárius rakományokat, amikor a román határrendőrség egyik főfelügyelője a nemzetisége miatt sértegeti és fenyegeti magyar beosztottját, amikor kitiltják Sólyom László államfőt Szlovákiából, amikor a székelyeket a nemzeti jelképeik miatt vegzálják.
Kristály Lehel
Magyar Hírlap, Patrióta Európa Mozgalom