Rövid hazai ellenzéki lapszemle Orbán Viktor politikájáról
Török Gábor szerint voltak már olyan szituációk Magyarországon is, amikor a politikai, a gazdasági és a médiapozíciókban jelentős aszimmetria lépett fel. Most is így van. De ezzel még nem lépték túl a demokratikus határokat. A választási szabályokkal, a kerülethatárokkal való trükközés, az Egyesült Államokban is gyakorlat, de benne van a játékban.
Magyarországon inkább az a kérdés: miért működtethető egyetlen központból, egyetlen akarat által a rendszer? A politika a hatalomról szól, de minden hatalomnak ellenakaratokkal kell megküzdenie. Nálunk van egy ember, aki elképesztő energiával és tudatossággal rengeteg politikai munkát végzett annak érdekében, hogy ezeket az ellenakaratokat először a saját oldalán, majd a politika egészében minimálisra csökkentse.
Sopánkodik az ellenzék pedig az első lépésben csak egy feladata lenne, az embereket meggyőzni. Ehhez azonban dolgozni is kellene, ahogy Orbán és a Fidesz tette. Amíg nem értik meg, hogy Orbán mitől lett ennyire erős, nem győzhetnek. A kormányfő amúgy nemcsak jó hatalomtechnikus, hanem víziója is van.
168 óra
Lánczi András, a Századvég Alapítványnak a vezetője szerint az önmérséklet és a sikeresség politikai kényszeréből a sikeresség erősebb parancs. Mit kell csinálni egy kétharmaddal?
Úgy kell viselkedni, mint ha csak egyharmadom lenne? „Nem lehet, hogy önnek a demokráciával van igazából problémája? Az, hogy egy demokrácia eljuthat oda, hogy ilyen hatalmat biztosít?” A politikában minden próba-szerencse. Orbán Viktor megpróbálta, és úgy néz ki, hogy működik. Hát akkor miért ne csinálná?
Ez nem azt jelenti, hogy ő nem tévedhet, de nagy stratéga, mert egyszerre figyeli, hogy mi történik Magyarországon, van valami nagyon fontos érzéke és igénye, hogy a néplelket megértse. Nem tud senki sem irányítani, ha nem próbálja megérteni a néplelket. A miniszterelnök stratégiai képességének része, hogy ha teheti – ahogy ezt el szokta mondani – a csütörtökjét olvasásnak szenteli. Rendszeres erőfeszítést tesz, hogy megértse, mi zajlik a világban.
Népszabadság
Török Gábor szerint igaza van Tölgyessy Péternek: Orbán állami kontroll mellett működő kapitalizmust akar. Magyar Bálint állítása - nem a politika, nem a hatalom a lényeg, hanem a szerzés - az orbáni politika teljes félreértése.
Ő nem csupán azért biztatja az oligarchákat, hogy azok gyarapodjanak, hanem, hogy kormánya politikai céljait könnyebben, kevesebb ellenerővel valósíthassa meg. Az ellenzéknek köszönhetjük, hogy a mai helyzet kialakult: az ő gyengeségük alapvető oka Orbán példátlan erejének. A rendszer felépítésére a Fidesz demokratikus keretek között volt képes, ami azt jelenti, hogy egy potens ellenzék mellett könnyen bukhatott is volna 2014-ben. 2006 után a baloldal bukási spirálba került; mai formájában, a mai vezetőivel és a mai mondanivalójával már nem tud visszatérni a hatalomba. A baloldal politikusai önsorsrontó politikát folytatnak.
168 Óra
Hamenei odacsap: Amerika hozta létre az Iszlám Államot?
Az Egyesült Államokat, a cionizmust és a „gonosz brit kormányt” vádolta az Iszlám Állam (IÁ) szélsőséges dzsihadista szervezet létrehozásával Ali Hamenei ajatollah, Irán legfőbb vallási és politikai vezetője egy beszédében.
Az iráni vezető szerint Washingtonnak, Londonnak és „a cionistáknak” az volt a céljuk, hogy megosszák a síitákat és a szunnitákat, és szembefordítsák egymással az iszlám vallás két legfőbb ágának követőit. „Amerika, a cionizmus, és különösen a mások egymás ellen hangolásának gyakorlott szakértője, Nagy-Britannia gonosz kormánya jelentősen növelték erőfeszítéseiket, hogy szembefordítsák egymással a szunnitákat és síitákat.
Létrehozták az al-Kaidát (nemzetközi terrorszervezetet) és az Iszlám Államot az (Iráni) Iszlám Köztársaság elleni harc és a megosztottság megteremtése érdekében, de ma mégis ellenük fordultak” – fogalmazott Hamenei honlapján is közzétett beszédében, amely az első volt azóta, hogy szeptemberben prosztataműtéten esett át a 75 éves vezető.
Az iráni síita vezető vélhetően arra utal, hogy az al-Kaidát az 1980-as évek végén a szovjetek elleni afganisztáni ellenállás tagjai hozták létre, akiket az Egyesült Államok erősen támogatott. A Szíriában és Irakban jelentős területeket hatalmába kerítő és ott szunnita „kalifátust” kikiáltó Iszlám Állam pedig az al-Kaida iraki szárnyából nőtte ki magát, bár mára szembefordult anyaszervezetével.
Az ajatollah szerint „a fejlemények körültekintő, elemzői vizsgálata felfedi, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei a valótlanul az Iszlám Állam elleni fellépésnek nevezett erőfeszítéseikkel valójában a muszlimok között akarnak ellentéteket szítani, ahelyett, hogy a (terrorista) hullám alapvető okait akarnák elpusztítani” – mondta Hamenei.
A síita Irán ellenséges a szunnita, a síitákat gyűlölő Iszlám Állammal szemben, és a síita vallás egyik ágának számító alaviták vezette szíriai rezsimet, valamint a síita vezetésű iraki kormányt támogatja.
mno
Izraelnek esze ágában sincs békét kötni a palesztin néppel - rövid lapszemle
Az Egyesült Államoktól kapott éles bírálatot Izrael, amiért zsidó telepesek Kelet-Jeruzsálembe költöztetéséről döntött. Ezzel keresztülhúznák azokat a palesztint elképzeléseket, amelyek saját fővárost hoznának létre a térségben. Washington szerint a lépés megkérdőjelezi, hogy az izraeli kormányzat valóban elkötelezett abban, hogy békét kössön a palesztin néppel.
A Fehér Ház szóvivője szerint az intézkedéssel Benjamin Netanjahu eltávolítja az országát még legközelebbi szövetségeseitől is. Netanjahu ugyanakkor elutasította a washingtoni bírálatot és kijelentette, hogy az arabokat nem lehet megakadályozni izraeli ingatlanok megvásárlásában, úgy a zsidók számára sem lehet megtiltani ennek a fordítottját.
Martin Lindegaard dán külügyminiszter közölte, ha Izrael nem hagy fel az illegális telepek építésével, nem oldja fel a Gázai övezet blokádját, s nem lépnek előre a béketárgyalások során, akkor Koppenhágának módosítania kell kereskedelmi viszonyát Izraellel.
Magyar Nemzet
Wass Albert (1908-1998) hangja: Adjátok vissza a hegyeimet - rövid hangfelvétel!
Ezt a verset legalább egyszer, minden magyarnak meg kellene hallgatnia!
kattints a VIDEÓRA és a képekre - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=TlmucehNcw8
A nyugat ópium és destabilizációs fegyver a "demokrácia erőszakos terjesztése" - rövid lapszemle
Bogár László szerint a Hongkong ürügyén kibontakozni látszó újabb súlyos globális konfliktus évszázadok óta tartó stratégiai konfliktus része, amelyet egyfelől a Nyugat globális dominanciáját megjelenítő angolszász birodalom, másfelől e hatalom földi uralmát egyre nyíltabban megkérdőjelező erők – egyelőre laza és heterogén – „nagykoalíciója” testesít meg.
A nyugati birodalom az iszlám világot az „arab tavasszal”, a volt Szovjetuniót a narancsos, rózsás, szegfűs forradalmakkal, Kínát pedig eddig főként Tibetben, most pedig egyre inkább Hongkongban szított megmozdulásokkal igyekszik szétzilálni. E destabilizálás fő célja az, hogy lekössék a potenciális riválisok minden létező energiáját, és így lehetetlenné tegyék számukra, hogy a birodalommal szemben valóságos kihívóként léphessenek fel.
A globális média szerint a Nyugat a demokrácia eltökélt híve és szelíd terjesztője szerte a világban. Ezzel Kína, Oroszország és az iszlám országok a diktatúra és elnyomás képviselői, ezért a birodalom feladata e népek „szabadságának” helyreállítása.
Mindez azért tragikomikus, mert a Nyugat az elmúlt évszázadok során minden rendelkezésére álló alkalommal igyekezett a lehető legbrutálisabb függésbe hozni, illetve kifosztani ezeket az entitásokat. Ami Kínát illeti, noha évszázadokon keresztül gazdaságilag és katonailag egyaránt sokkal erősebb és hatalmasabb volt, mint a Nyugat egésze, soha fel sem merült benne a Nyugat alávetésének az elképzelése.
Ezzel szemben viszont a Nyugat az ópium szabad kereskedelmének megsértése ürügyén két menetben is olyan megtorló háborút indított ellene, amelynek egyetlen célja Kína egyszerű és nyers kirablása volt. Hongkongot éppen e rabló hadjárat során szakították el Kínától.
Kínát az elmúlt háromezer év során mindig hierarchikus elit vezette, vezeti, és ez a jövőben sem lesz másként. Ennek az évezredes szerveződési rendszernek legfeljebb a felszínét karcolta meg az a sajátos, rövid epizód, amely önmagát kommunizmusnak nevezte. Ám a kommunizmust szintén a Nyugat brutalitása provokált ki, hisz a kommunisták legfőbb stratégiai célja a Nyugattól való teljes elzárkózás volt.
Magyar Hírlap
A magyar nemzet család centrikus - rövid ellenzéki lapszemle
Tóth Olga szociológus szerint a magyar társadalom a vélemények, az attitűdök tekintetében nemzetközi összehasonlításban is igen család- és gyerekbarátnak mutatkozik. Kiugróan magas a házasságot előnyben részesítők aránya. A felnőtt lakosság túlnyomó többsége nem tartja teljesnek egy nő életét, ha nincs gyereke. Az életüket tudatosan gyerek nélkül elképzelő fiatalok aránya, 10 százalék körüli, ami lényegesen alacsonyabb, mint a nyugat európai országokban.
A magyar társadalom családcentrikussága részben abból adódik, hogy az egyének és a makro szintű intézmények (pártok, politika, állam) között közvetítő szereplők - lényegében a civil szervezetek - kis számban vannak jelen Magyarországon, így az emberek számára az egyetlen kapaszkodót a világban a család jelentheti.
Emellett sok vizsgálat bizonyítja, hogy nálunk igen alacsony az emberek bizalmi szintje: sem az intézményekben, sem a többi emberben nem bízunk. Ez is a családba kapaszkodást erősíti.
Népszava
Fricz Tamás: A bukott baloldal
Amint az várható volt, Ludas Matyi ebben az évben háromszor verte el Döbrögit, vagyis: a jobboldal a parlamenti és az európai parlamenti választások után az önkormányzati választásokon is súlyos politikai verést mért a baloldalra.
A baloldal a rendszerváltás utáni legnagyobb mélypontjára süllyedt, s innentől rákényszerül a teljes újrakezdésre. Úgy is fogalmazhatnánk: szinte a nulláról indulnak, egyfajta politikai „zöldmezős” beruházásra van szükségük.
Mi vezetett idáig? Mik az okok?
A legelső, és kézenfekvő ok nyilvánvalóan a baloldal látványos szétesése a két tavaszi választás utáni időszakban. Ne feledjük el, hogy az április 6-ai parlamenti választásokon a baloldali-balliberális pártok (MSZP, Együtt 2014, Demokratikus Koalíció, Párbeszéd Magyarországért, Magyar Liberális Párt) még összefogtak Kormányváltók címmel, de így sem tudták megközelíteni a Fidesz–KDNP-t: utóbbiak a parlamenti mandátumok 66,83, míg a baloldaliak együtt 19, 10 százalékát szerezték meg. (Pártlisták: Fidesz–KDNP 45,04, baloldal együtt 25, 67, Jobbik 20,30 százalék.) A baloldal ekkor vesztette el kormányváltó-párti státuszát, s zsugorodott középpárttá.
A parlamenti választási kudarc hatására úgy döntöttek, hogy a május 25-ei európai parlamenti választásokon külön indulnak, hogy kiderüljön: kin, kiken múlhatott az április 6-ai súlyos vereség, illetve melyik párt válhat a baloldal vezető erejévé. Ekkor jött számukra az újabb csapás: a Fidesz–KDNP 57,14 százalékot ért el, s a külön induló baloldali pártokat még a Jobbik is megelőzte a maga 14,29 százalékos eredményével! Ráadásul a „ki a domináns párt a baloldalon” kérdés sem dőlt el, helyette szétforgácsolódás következett be: az MSZP és a Demokratikus Koalíció (DK) egyaránt 9,52 százalékot szerzett, míg az ezúttal már közösen induló Együtt–PM pusztán 4,76 százalékot ért el (pontosan annyit, mint az LMP).
E két, K.O.-súlyú kudarc után nehezen tért magához a baloldal, sőt, valójában nem is igazán kelt fel a padlóról. Nyilvánvalóvá vált számukra a májusi „eredmények” után, hogy valamilyen szinten mégis össze kellene fogniuk, mert külön-külön esélytelenek lesznek az önkormányzati választásokon is. Tettek is erre ilyen-olyan kísérleteket, de ezek is szánalmasnak bizonyultak, s közben mind az MSZP-n, mind az Együtt–PM-en belül a bomlás és a belső megosztottság jelei is mutatkoztak. (Csak Gyurcsány maradt igazán „állva”, a liberálisokra meg nem érdemes sok szót vesztegetni.) Az októberre kialakult helyzet nem lehetett más, mint teljes zűrzavar és szétesettség: az ország különféle településein – jól nyomon követhető logika nélkül – hol összefogtak, hol külön indultak a pártok és jelöltjeik, volt, ahol részben összefogtak, részben nem. Az egész szétesési folyamat tragikomikussá vált a főpolgármester-jelölti castinggal, majd burleszkbe ment át Falus Ferenc volt jelölt szerepléseivel, a végén pedig a Jolly Jokerként megjelenő, örök túlélő Bokros Lajos felbukkanásával.
Ez tehát a nyilvánvaló és szembetűnő magyarázat a bal-balliberális oldal teljes bukására, ám végre vegyük észre a másik, legalább olyan fontos magyarázatot is: ez nem más, mint a jobboldali pártszövetségnek, jelesül a harmadik Orbán-kormánynak az első néhány hónapos jó teljesítménye. Az Orbán-kormány, illetve a Fidesz–KDNP töretlen népszerűsége elsősorban annak köszönhető, hogy választási ígéreteit betartva, folytatta a neoliberalizmussal véglegesen szakító, „néppárti” – de nem populista! – kormánypolitikáját; ígéreteihez híven folytatta a rezsicsökkentést, határozott lépéseket tett a mintegy másfél millió családot érintő devizahitelesek megmentése érdekekében, folytatta a pedagógus béremelést, a reprivatizációt, a nemzeti érdekek határozott védelmét a külpolitikai viszonyainkban, a nemzetközi közvélemény előtt.
Ez a kiszámíthatóság valódi tartalommal töltötte meg a „Folytatjuk!” jelszót, s hitelesítette az emberek szemében az Orbán-kormányzatot. A kormányzóképesség az egyik legfontosabb szempont a pártok versenyében, s jól látható, hogy az emberek döntő többsége jelenleg egyedül a Fidesz–KDNP-t látja kormányzóképes politikai erőnek. A baloldal ezt a képességét látványosan elveszítette, a Jobbik pedig még nem „puhult meg” annyira, másfelől szakmailag még nem vált annyira hitelessé, hogy a többség rájuk bízza az ország, vagy az önkormányzatok irányítását.
A baloldal bukásának e két oka mellett azonban még van egy harmadik is.
A Népszabadság az április 6-ai választások másnapján leírta, hogy a kormányt váltani akaró szövetség egyik tagjának vezetője így sóhajtott fel hétfőn hajnalban, már kamerákon kívül: „semmit sem értettünk meg Magyarországból.”
Nos igen, ez a lényeg, a vastag betűs lényeg: a balliberálisok csak nemeket tudtak és tudnak mondani (jobboldali diktatúra és antiszemitizmus dúl az országban, segítség!), s csatolt szervezeteikkel az unióba és a tengeren túlra rohangálnak feljelenteni az országot. Igenjeik – átgondolt program, jövőkép, vízió Magyarországról – nincsenek.
Vagyis: nincs mondandójuk Magyarország állampolgárai számára. Most már jó lenne észrevenni, hogy valójában ők azok – s nem a jobboldal! –, akik semmit nem értettek meg az általuk ájultan tisztelt és imádott Nyugatból, a demokráciából.
Sportosan szólva tehát: csere van!
Új muravidéki színházi premier
A lendvai Egy & Más Vándorszínház a ma is sok aktualitással bíró Örkény István darabjával, a Tótékkal nyitotta meg 2014–15-ös évad magyar színházi bérletes előadássorozatot a Muravidéken.
A groteszk fogalmának sajátos örkényi értelmezése – melyben egyszerre van jelen a szarkasztikus humor és a drámai hangulat – a tragikomédia kategóriára mint műfajra is hatással volt. A Tóték megjelenésétől számíthatjuk a magyar dráma és színház – később a film – megújulását, s ha mérföldkő után kutatunk, akkor ez bizonyára az egyik olyan, mely mindmáig biztos fogódzónak számít.
A groteszk fogalmában elrejtett kettősség nem is áll olyan távol egymástól, mint ahogy a „sírva vigadás” is a magyar lélek sajátja, erre a századvégi novellistáktól Mikszáthtól Móriczon át Kosztolányiig rengeteg példa akad.
A hazai társulat új sikerszáma ismét megdobogtatta a színházkedvelő lendvai közönség szívét. A komor téma ellenére – a groteszk jegyében – lehet szórakozni, nevetni is. A bemutató után Szloboda Tibor a rendező is elégedett volt a darab előadásával, s kifejtette, az állandó színház kivételével már minden megvan Lendván: nagyszerű társulat, nagyszerű közönség.
Muravidék
Történelem hamisítás, ballib hazugságok, és a tények - rövidke lapszemle
Ujváry Gábor, a Veritas Horthy-kori kutatócsoportjának vezetője emlékeztet rá, hogy 1944-ben négy német támadó csoportosítás tört az országra, ebből csak az északnyugati önmagában akkora tűzerővel rendelkezett, mint a magyar haderő összessége.
A németek már csírájában elfojtották az ellenállást: amikor bevonultak, letartóztatták, vagy internálták a hazafias és ismerten németellenes politikusokat, közéleti személyiségeket. Április végére körülbelül tíz-tizenháromezer embert hurcoltak el.
Betiltottak 129 újságot s a civil szférát is megfojtották. Magyarországon pezsgő egyesületi élet zajlott, rengeteg társadalmi és kulturális szervezet működött. A Sztójay-féle bábkormány ezerkilencszázat tiltott be közülük. A háború után száz törvény született a zsidó vagyonok sorsáról, de ezek egyike sem rendelkezett arról, hogy a tulajdonosoknak vissza kell adni elvett, elkobzott értékeiket.
Magyar Hírlap
Ferenc pápa szerint a szociális jogállamot nem szabad felszámolni - rövid lapszemle
Reformokra van szükség, hogy biztosítsuk a javak újraelosztásához, az oktatáshoz és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést a legszegényebbek részére is. Ezáltal felszámolhatóvá válik az igazságtalanság, és helyreállhat a felborult egyensúly.
A pápa megerősítette, hogy a munkához való jog nem alku tárgya, valamint elítélte az emberek kihasználásának minden formáját. „Nem lehet a tőzsdék szeszélyének függvénye az, ami az ember számára a méltóságot jelenti. Különösen akkor nem, amikor emberek milliárdjainak méltóságát kevesebb mint napi két dollárra értékelik”.
A munkához való jog nem függhet a pénzügyi és monetáris piacoktól. Ezek olyan szemléletet képviselnek, amely a munkapiaci megszorítások árán akarja növelni a jövedelmezőséget. Ez újabb kirekesztetteket eredményez a társadalomban, ami nem felel meg az ember és a közjó szolgálatában álló gazdaságnak, a részvételi és befogadó demokráciának.
A globalizációról szólva kiemelte, hogy az „gyakran nem tartható ellenőrzés alatt, hiába nőtt ugyanis sok állam gazdagsága, növekedett a társadalmi csoportok közötti különbség, ami egyenlőtlenséget és a szegénység újabb formáit hozza létre a gazdagabbnak tekintett országokban is”.
magyarkurir.hu