Alsómocsolád - Dunántúl - Egy perc Magyarország - rövid VIDEÓ!
Másold be a linket - érdemes!
https://www.youtube.com/watch?v=y7Bt0b_bloM
Magyar emlékek a nagyvilágban – Gróf Esterházy János (1901-1957) emléktábla - Motol köztemető - Prága – Csehország
Gróf Esterházy János (1901-1957) előkelő főnemesi családból származott. A család 5000 holdnyi birtokának kilenctizedét veszítette el a trianoni békével Csehszlovákiához csatolt országrészben a földreform miatt. Az 1920-as évek közepén kezdte közéleti pályafutását, a magyarok visszaszorítását is magában foglaló “csehszlovakizmus” ellenzőjeként lépve fel.
Az 1935-ös választásokon Kassáról bekerült a csehszlovák parlamentbe. Önrendelkezési jogot, nemzeti, vallási és kulturális téren a fejlődés biztosítását, Szlovákia és Kárpátalja számára autonómiát követelt. Edvard Benes miniszterséget ajánlott neki, de ő csak úgy vállalta volna el, ha orvosolják a magyarság sérelmeit.
Az első bécsi döntés után, Esterházy János személyesen szlovák területen maradt, és megalapította a Szlovenszkói Magyar Pártot. A hetvenezres magyarság érdekeit védelmezte, és egyben a magyar kormánytól a szlovák lakosság jogainak betartását követelte a visszacsatolt területeken.
Többször tárgyalt a szlovák állam elnökével, Jozef Tisóval a magyar kisebbség jogairól, a szlovák parlamentben ő volt az egyetlen magyar képviselő. És ő volt a szlovák parlament egyetlen képviselője, aki a 68/1942-es alkotmányi törvény ellen szavazott, ami a zsidóság kitelepítéséről szólt.
Esterházy János zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek százainak segített a szökésben. Magyarország 1944. októberi német megszállása ellen memorandumban tiltakozott. A nácik rövid időre internálták, a Gestapo körözte. Pozsony szovjet megszállását követően a szovjet hatóságok internálták, de 12 nap után szabadlábra helyezték.
Majd Husák utasítására letartóztatták, és átadták a szovjet titkosszolgálatnak. Koholt vádak alapján tíz év szibériai kényszermunkára ítélték. 1949-ben kiadták Csehszlovákiának, ahol már 1947-ben halálra ítélték “a fasizmussal való együttműködése” miatt. Elnöki kegyelemben részesült, és életfogytiglant kapott. Külső segítséggel alkalma lett volna megszökni, de ezt elutasította, mondván hogy nem bűnös, tehát nincs miért szöknie.
Az 1955-ös általános amnesztia során a büntetését 25 évre csökkentették, de ebbe nem számították be a szovjet fogságban eltöltött időt. 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönében meghalt. A parancsnok nem adta ki a hamvait a családnak, hanem Prágába szállíttatta. Az urna a Pankrác-i börtön főigazgatóságán került elhelyezésre több éven keresztül (1965-ig), amikor döntés született, hogy 57 más politikai fogoly maradványaival együtt a Motol-i temető közös sírjában helyezzék örök nyugalomra.
1993-ban magyarországi kérésére az orosz legfelsőbb bíróság Esterházy ítéletét semmisnek mondta ki, s rehabilitálta őt. Ez azonban az amúgy EU-hoz tartozó két tagállamban, Csehországban és Szlovákiában mind a mai napig nem történt meg, hivatalosan továbbra is háborús bűnösnek számít.
2011 decemberében a csehországi Politikai Foglyok Konföderációjának (KPV) döntése alapján a kommunizmus áldozatai prágai kegyhelyének központi emlékművére csak két tábla került fel: Esterházy Jánosé és Josef Bryksé. A grófé a csehszlovák börtönben elhunyt politikai foglyok, míg Bryksé a munkatáborokban elhunytak emlékét őrzi.
A sírban nyugvó további ezrek nevei a központi emlékmű körül elhelyezett márványtáblákon sorakoznak. A prágai emlékhelyet a Motol köztemetőben a kilencvenes évek közepén hozták létre azon a helyen, ahol 1954 óta tömegsír volt.
Esterházy táblájának központi elhelyezése szenvedélyes vitát indukált a cseh és – még inkább – a szlovák sajtóban. Az ellenzők főleg azt feszegetik, hogy mi köze Esterházynak a kommunizmussal szembeni ellenálláshoz, és milyen alapon kapott helyet emléktáblája az ellenállás mártírjainak emlékművén.
A Lidové Noviny neves cseh konzervatív napilap helyet adott Bohumil Dolezal politológus írásának is, aki konkrét tényeken és objektív módon mutatja be Esterházy tevékenységét, amely a cseh és a szlovák közvélemény előtt máig szinte ismeretlen.
Pálos-bencés templom - Pápa - Dunántúl
A "fehér templomot" Pápán a a "fehér barátok" építették, majd a bencéseké lett.
Lovas István: Amerika emberellenes globális politikájával a Nyugat hatalmának gyengülését segíti
Jobb ma a helyzet Afganisztánban, Irakban, Líbiában és Szíriában, mint az amerikai beavatkozás előtt?
Nem csak a belháború sújtotta Ukrajna fölött életveszélyes a légiközlekedés, de Afganisztán se tartozik a könnyű esetek közé. Július 17-e hajnalán tálib fegyveresek rakétahajtású gránátokat lőttek ki a kabuli nemzetközi repülőtérre, miután megöltek egy ottani őrt és hatalmukba kerítettek egy közeli épületet. A repteret több órára lezárták, miközben a járatokat elterelték arra az időre, ameddig az afgán biztonsági erők nem küzdöttek meg a milicistákkal.
Az elmúlt hónapokban ez már a harmadik komolyabb támadás volt a kabuli reptér ellen. Aki e szerencsétlen országba szeretne repülni biztonságban úgy, hogy nem Kabulban, hanem Dzsalalabadban, a NATO saját ottani repterén akarna landolni, szintén ne tegye. Ezt utoljára a múlt hónap vége felé találta el nyolc tálib rakéta. Igaz, itt nem halt meg senki. Ellentétben a talibánok július 15-i támadásával, amelyben 81 ember vesztette életét.
Mint az idősebb Bush elnöktől tudjuk, Afganisztán a 2001-es USA/NATO invázió óta sikerrel építi a demokráciát. A róla elnevezett doktrínát a volt elnök egy évvel később fogalmazta meg. E szerint Washington jogosan vet be katonai erőt Amerikának a terrorizmus elleni védelmében akár otthon, akár külföldön. Hogy ennél károsabb doktrínát nem szült amerikai elnök, annak érdekében érdemes egy rövid időre körülnéznünk a globális amerikai politika néhány kedvezményezettjénél.
A „demokratikus” Afganisztánban a közelmúltban lebonyolított elnökválasztás hatalmas káoszt eredményezett, amikor kiderült, hogy az eredményt csalással érték el, és amikor a két vezető elnökjelölt mindegyike saját magát nevezte meg győztesnek.
Aki hajlandó mélyebben a kristálygömbbe nézni és fizetését nem a NATO-tól vagy valamelyik amerikai „szövetséges” ország külügyminisztériumától kapja, azt is kiolvashatja a jövőt körbevevő nagy ködből, hogy a tálibok belátható időn belül akár vissza is térhetnek a hatalomba. Azaz leírhatatlan szenvedés, emberáldozat és költség kidobása után Kabulban ismét azok kerülhetnek a hatalomba, akiket a 2001-es, Amerika elleni támadás kivitelezésével vádolnak.
Szintén a múlt héten történt, de Irakban, egy másik, az USA és szövetségesei által „demokratizált” országban: Tikrit városában üdvrivalgás tört ki az azt éppen visszafoglaló iraki erők körében. Őket az amerikaiak és szövetségesei képezték ki. A stratégiai fontosságú várost korábban az ISIS (Irak és Szíria Iszlám Állam) szunnita militánsai foglalták el. Az iraki kormánykatonák éppen fel akarták vonni a lobogót a tikriti kormányépületekre, amikor „megnyíltak a pokol kapui”, mondták a halálra rémült katonák. Akiket halálos csapdába csalt az ISIS. A visszafoglalás kudarcot vallott.
Irakban, az ősi Mezopotámiában, a sumér kultúra bölcsőjében jóval több, mint egy millió ember halt meg az amerikaiak vezette invázió óta és miatt. Előtte „csak” fél millió gyerek az USA Bagdad ellen életbe léptetett és a világra erőltetett szankciója eredményeként. Milliók váltak földönfutóvá, mint Amerika egyéb célországaiban.
2003-ban Washingtonban az ifjabb Bush által vezetett fontosabb posztokat az amerikai neokonok uralták, számos liberális kollégáikkal együtt. Akkor az volt a véleményük, hogy Szaddam Husszein iraki diktátort erőszakkal kell elmozdítani. Ami meg is történt azzal a gigahazugsággal, hogy Husszeinnek tömegpusztító fegyverei vannak. A média Bush-sal hazudott. Husszeint felakasztották.
Ma ott tartunk – mint mondta a napokban Raphael Sako, Irak káld katolikus egyházának Brüsszeltől segítséget kérő pátriárkája, hogy míg a diktatúrában az iraki keresztények nem élvezték a szabadságot (akár Irak népe általában), ma puszta létük van végveszélyben.
Washington később Líbiát és Szíriát akarta demokratizálni. Az előbbiben bombákkal, az utóbbiban – az amerikai népnek a sikertelen és költséges háborúk iránti fáradtsága miatt – csak a bombázás vágyával és azzal, hogy a damaszkuszi kormány ellen nekiinduló szörnyetegeket támogatta hatalmas összegekkel, beleértve azt az al-Kaidát, amelynek „kisöccse”, az ISIS, most Irakban építgeti ki a Szíriára is kiterjedő kalifátust.
Tegnapelőtt, vasárnap, a líbiai főváros, Tripoli repülőterét lőtték rakétákkal a milicisták. Hárman haltak meg. A líbiai légitársaság egy gépje is megfüstölődött a támadásban.
A globális felméréseket készítő amerikai Pew Research munkatársainak ajánlatos lenne megkérdeznie a fentebb felsorolt országok népét, hogy mikor érezték magukat jobban: a nyugati világ „segítsége” előtti diktatúrákban vagy most, szétdemokratizálva? És a világ népeit arról, hogy mely országokat tartják a világbékére legveszélyesebbeknek. Amely kérdések nyilván feltehetők és nyilvánosságra hozhatók, hiszen Nyugaton szólásszabadság van. Mint tudjuk.
Azután itt van Ukrajna, ahol a törvényesen és demokratikusan megválasztott kormány ellen február 22-én végrehajtott puccs előtt egymásnak adták a kilincset az amerikai és az uniós országok politikusai, tüzelve a kijevi Majdan-téren az állam ellen tüntetőket, akik épületeket és autókat gyújtogattak, illetve foglalták el az előbbieket.
Victoria Nuland külügyi államtitkár – Robert Kagan, közismert neokon szerző felesége - még sütit is osztogatott a tüntetőknek. Ő vallotta be még korábban, hogy az amerikai kormány 5 milliárd dollárt fektetett be azért, hogy Ukrajnát a Nyugat hatáskörébe húzza. Sikerült neki. És olyan helyzetet teremteni, ahol maláj utasszállítót lőnek le, 300 utasával. Mert ha nincs puccs, nincs előzetes süti, nincs szándékos vagy téves rakétakilövés sem.
Ami a gázai öldöklést illeti, annak kulcsa szintén Amerikában és – jóval kisebb mértékben – az EU-ban keresendő. Az USA jóval több, mint évi 3 milliárd dollár összeggel, katonai segítséggel és nagyhatalmi erejével támogatja Izraelt, amely évtizedek óta tartja blokád, illetve megszállás alatt a palesztin területeket.
És a Fehér Ház ura egyrészt-másrésztezett, amikor a „béketárgyalások” azért szakadtak meg, mert a megszálló rendületlenül építette az ENSZ által is illegálisnak tekintett telepeit. Ha itt a Nyugat politikai vezetése nem vált át a múlt század ötvenes és hatvanas éveiben követett gyarmattalanítási paradigmájára (a gyarmatosítónak egyszerűen távoznia kell gyarmatáról), nem csak regionális, de világégés is lehet az eredménye. Főként, ha még Iránt is célba veszik azzal a hazugsággal, hogy már annak is vannak tömegpusztító fegyverei.
De a Nobel békedíjas Obama ennek az ellenkezőjét teszi. Július 17-én, amikor a Fehér Házban a muzulmán Ramadán ünnep tiszteletére rendezett „iftár” vacsorát, ott fejtette ki azt a véleményét, hogy Izrael helyesen vonul be Gázába, illetve támadja az övezetet. Több tucat arab diplomata jelenlétében.
Az uniós hírportál, az Euobserver július 18-i számában Nurit Peled-ElHanan, a 2001-es Szaharov-díj nyertese és a jeruzsálemi egyetem arab származású professzornője – aki egyben a Palesztina ügyében ülésező Russell-bíróság egyik alapítója – szívhez szóló cikket írt Brüsszelnek címezve, arra kérve az Európai Uniót, hogy gyakoroljon már végre valódi nyomást Izraelre. Amely EU-nak pár hétbe tellett csak, hogy Oroszország ellen szankciókról döntsön, jegyezte meg rámutatva arra, ha Brüsszel akar, gyorsan is tud lépni.
Amerika megszállottan méricskéli, hogy hatalma miként csökken. Pontosan ez a téma a „címlap sztorija” és szerkesztői előszava a befolyásos Foreign Policy magazin július-augusztusi számának. A szuperhatalom aggodalma jogos. Hullahegyek és milliók földönfutóvá tétele még a laikus kívülállók számára sem tűnik a legjobb hanyatlásgátlónak. Gazdasági ereje gyengülése mellett.
Míg az USA és szövetségesei „akciórádiuszában” robbannak a bombák és halnak meg csecsemők, addig a BRICS országok (Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika) az észak-brazíliai Fortalezában a napokban hatalmas fontosságú döntést hoztak. Eldöntötték, hogy létrehozzák az Új Fejlesztési Bankot. 100 milliárd dollár tőkével. A BRICS erről megjelentetett sajtóközleménye szerint „Csalódottak vagyunk, és súlyos aggodalom tölt el bennünket az, hogy a 2010-es IMF reformokat még most sem hajtották végre, ami negatív hatással van a valutaalap legitimitására, hitelességére és hatékonyságára.” Putyin orosz elnök a Folho de Sao Paolo című brazil lapnak hozzátette: az intézmény csökkenteni fogja a dollárfüggőséget.
Ha mindez nem hangzik úgy, mint a „washingtoni konszenzus” két alapintézménye, az IMF és a Világbank riválisának színrelépése, akkor Gyurcsány Ferenc őszinte ember és a jegesmedvék élnek-halnak a szaunáért.
Aki azt hiszi, az amerikai kormány e „kihívásra” – hogy egy általa is annyira szeretett szót használjunk – korrigálni fogja bombázásainak, embervadász robotgépeinek, katonai beavatkozásainak számát, lereszeli a konfliktusok éleit, és kevésbé fogja az emberiséget provokatív, monomániás probléma felvetéseivel (lásd az USA budapesti nagykövetségének visszataszító honlapjának tematikáját) és üres retorikájával saját maga és a nyugati politikai világ ellen hangolni, az téved. És az is, aki azt hiszi, mindez nem gyorsítja fel az USA és az EU hatalmának egyenes vonalú erózióját.
Magyar Nemzet, 2014. 07. 22.
A történelmi magyar vármegyék
Ismerjük meg Kárpát-hazánkat! A történelmi magyar vármegyék kattints a képre - érdemes!
Egyedülálló munkahelyeket hirdet Böjte Csaba
Nevelőket, nevelőcsaládokat keres Böjte Csaba ferences szerzetes, ha lehet, 15-20 évre, de a kevesebb időt vállalókat is várja.
A Szent Ferenc Alapítvány minden ősszel keres olyan családokat vagy magányos embereket, akik főállásban összeköltöznek egy családba árva gyermekekkel, és akik az elvesztett szülők helyett szülei lesznek a bajba került gyermekeknek. A cél, hogy mindazokat az értékeket, szellemi, lelki készségeket, amik az élethez szükségesek, felkínálják a rájuk bízott gyermekeknek – írja a ferences atya.
Munkaszerződést ajánl Böjte Csaba
„A nevelőket felkészítjük e szép, nemes feladatra, munkaszerződést kötünk velük, és azt szeretnénk, hogy egy évből tíz hónapon keresztül mint jó szülők tegyenek meg mindent az általuk felvállalt gyermekek nevelése érdekében. Mindenkinek jár a két hónapos pihenésen túl az alapítvány által biztosított nyári tábor is, melyet a gyermekeinkkel tölthet. Azt szeretnénk, hogy minél családiasabb legyen a légkör az általa vezetett kis családban, de az egész intézményhálózaton belül is” – hangzik Böjte Csaba különleges „ajánlata”.
Mint fogalmaz, „örvendünk azoknak a nevelőknek is, akik csak néhány évre vállalják e szép hivatást, de leginkább olyan nevelőkért imádkozok, akik életvitel szerint, hosszabb távon vállalják a gyermeknevelést. Az alapítvány számukra biztosítja a szükséges otthont, melyet 15-20 év után végleg meg is kapnak, hogy ugyanott, ahol profi szülők voltak, legyenek profi nagyszülők is a nagyra nőtt gyermekeik gyermekei mellett”.
mno
Magyar közmondások, szólások
"Fő a feje."
Magyarázat: nagy gondban van, nagyon töpreng valamin.
Szijjártó: Hiteltelen a norvég miniszter nyilatkozata
A Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára szerint a norvég európai ügyi miniszter nyilatkozata hiteltelen, homályos általánosításokon alapul és figyelmen kívül hagyja a legalapvetőbb tényeket.
Szijjártó Péter ezt azzal kapcsolatban mondta az MTI-nek, hogy Vidar Helgesen, Norvégia európai ügyekkel foglalkozó minisztere a Financial Times európai kiadásában azt írta, a magyar kormány hátat fordít a Nyugatnak, Orbán Viktor „szellemi vaskupolával” védené ki a külföldi befolyást, szakítani akar a nyugati dogmákkal és ideológiákkal, s illiberális államot szeretne létrehozni.
Szijjártó Péter közölte, hogy ha egy Európai Unión kívüli ország minisztere nyilvánosan kezdi félteni az Európai Uniót egyik tagjától, elvárható volna, hogy tiszteletben tartsa a legalapvetőbb európai értékeket. Vagyis illene tájékozódni és illene tiszteletben tartani a tényeket – tette hozzá.
Az államtitkár kijelentette: Magyarország és a magyar emberek korábban sokat tettek egész Közép-Európa szabadságáért, a kontinens újraegyesítéséért, most pedig komoly erőfeszítéseket tesznek azért, hogy Európa visszaszerezze korábbi versenyképességét. „A magyar megoldások sikeresek, a korábban sokat támadott intézkedéseinket egyre több országban látjuk viszont” – fogalmazott.
Szijjártó Péter szerint Magyarország Európa egyik legnyitottabb országa. Kifejtette: a külföldi közvetlen működő tőke állománya meghaladta a 80 milliárd eurót, európai vállalatok folyamatosan hajtanak végre újabb és újabb munkahelyteremtő beruházásokat az országban, ezzel szavazva bizalmat a magyar politikai, gazdasági és társadalmi stabilitásnak. „Ezek a tettek számítanak, nem pedig a hiteltelen, homályos általánosságokon alapuló politikai nyilatkozatok” – mondta.
mno
Mintha Petőfi óta mi sem változott volna - Petőfi óta mi sem változott!
"Ha a mi fényünk nem lobogna
a véghetetlen éjen át,
azt gondolhatnák fönn az égben,
hogy elenyészett a világ."
Európa csendes, újra csendes... - 1849. január - részlet
Petőfi Sándor (1823-1949) - költő
Lovas István : Félezer gázai csecsemő és gyermek meggyilkolása utána Hamasz végre támogatja Abbaszt, hogy forduljon Hágához
Kedves Barátaink!
Akinek igénye van arra, hogy tisztán lásson a hatvan éve tartó közel-keleti rémdráma, mára a világbékét is fenyegető izraeli állami terrorizmus kérdésében, az feltétlenül olvassa el Lovas István legújabb cikkét!
barátsággal: -amabrus
Bevezető:
1. Terminológiai megjegyzés: e cikkben sem használom az izraeli-gázai vagy izraeli-palesztin „konfliktus” kifejezést, mint ahogy senki nem nevezi „német-zsidó konfliktusnak” a holokausztot, vagy „francia-algériai konfliktusnak” a több mint fél milliós veszteség árán kivívott algériai győzelmet az „egyenlőség, testvériség, szabadság” zászlaja alatt egykor harcoló gyarmatosítók ellen.
2. Figyelmeztetés azoknak, akik e cikk érvei ellen netán a Wikipediából idézgetnek, ugyanis az nem megbízható forrás. Az internetes lexikon angol kiadása 54 oldal terjedelmű cikket szentel a „2014-es izraeli-gázai konfliktus”-nak. A szócikk 22-ik oldalán például „Az ENSZ létesítményeinek harci bevetése” alcímben található szöveg azt állítja, hogy az ENSZ iskolai és kórházi létesítményeit a Hamasz használja harci célokra. Olyan forrásokkal támasztva alá állítását, mint a még mindig nem a hágai nemzetközi büntetőbíróság előtt, hanem az izraeli külügyminisztérium élén álló Avigdor Lieberman és társai.
Ezzel szemben – hogy csak a legutóbbi ilyen leleplezett hazugságot idézzük – az UNWRA augusztus 23-i, a nemzetközi és hazai sajtóban szintén elhallgatott felhívásában sürgeti azokat a médiumokat, melyek az UNWRA megkérdezése nélkül azonnal megismételték azt az izraeli vádat, mely szerint az UNWRA dél-gázai iskolájából lőttek ki egy olyan rakétát, mely egy négy éves izraeli gyerek halálát okozta, helyesbítsenek, ugyanis izraeli tisztségviselők maguk ismerték be, hogy vádjuk alaptalan volt. (Az UNWRA az ENSZ 1949-ben létrehozott szervezete, amely feladata segíteni az ősi földjükről elüldözött és most a Palesztinán kívül élő mintegy öt millió menekültet, illetve az izraeli megszállás alatt Ciszjordániában és Gázában élő palesztinokat.)
A helyesbítésre az ENSZ szervezetének sürgetése ellenére nem került sor.) Nem zárójeles megjegyzés: az izraeli szoldateszka eddig 77 UNWRA létesítményt rombolt le és három UNRWA alkalmazottat ölt meg most folyó gázai vérengzésében.
* *
Fordulatot hajtott végre a Hamasz vezetése azután, hogy a világ legnagyobb szabadtéri börtöne, a totális blokád alá vont Gázai-övezet ellen július 8-án megindult az izraeli atomhatalom legújabb mészárlása, amely áldozatainak száma már néhány napja meghaladta a kétezret. Közülük félezer csecsemő és gyerek. Miközben majd’ húszezer házat és egyéb létesítményt bombáztak szét a blokád fenntartói. Hogy a gyerekáldozatok ötszáz fölé emelkedése és a Hamasz alább olvasható fordulata között van-e ok-okozati összefüggés, nem tudható.
Tény viszont, hogy a gázai vezetés döntése valódi földcsuszamlás, amelytől Izrael és az Egyesült Államok - a zsidó állam majdnem fenntartás nélküli támogatója a gázai tömegmészárlásban és pusztításban is – messze jobban retteg, mint a nem létező iráni atombombáktól.
Az a tény, hogy a Hamasz döntéséről tegnap és ma a magyar sajtó egésze elfelejtett hírt adni, az nyilván puszta véletlen.
A Hamasz döntése
Most vasárnap a Hamasz aláírta azt az ígéretét, hogy támogat mindenfajta palesztin beadványt, amelyet az ENSZ hágai nemzetközi büntetőbíróságához (ICC) nyújtanak be Izrael bűntetteiről.
Erre eddig Mahmud Abbasz palesztin államelnök nem mutatott hajlandóságot, noha 2012. november 29-e után minden joga meg lett volna, ugyanis akkor az ENSZ közgyűlése hatalmas többséggel Palesztinát felvette megfigyelői státuszban lévő „nem tagállam”-nak. És mint ilyen, csatlakozhat az ENSZ szervezeteihez. Mint azt megtette az UNESCO-val is, mely lépés nyomán az USA és Izrael leállította tagdíjfizetését és így a párizsi székhelyű szervezet e két latorállam tagságát felfüggesztette.
Abbaszt Izrael és az USA minden eszközt bevetve zsarolta, nehogy a hágai bírósághoz forduljon, amely kimondaná, hogy a megszálló hatalom a nemzetközi kódexek legsúlyosabb bűneit követte el.
Abbasz most azonban megelégelte a legutóbbi gázai mészárlást és úgy döntött, Hágához fordul. Washingtonban és Tel-Avívban erre hatalmas pánik tört ki és azonnal megkezdődött a színfalak mögötti nyomásgyakorlás mind az ICC-re, mind pedig izraeli politikusok követelése, hogy az amerikai kongresszus akadályozza meg (!) a palesztin lépést.
A Hamasz eddig azért vonakodott a lépést megtenni, mert attól tartott, a bíróság őt is elítélheti, amiért rakétának csúfolt röppentyűit Izraeli területek, közöttük lakott területek irányába lövi ki.
Az ICC döntésétől „a liberális, demokratikus Nyugat” kormányai (de nem népeinek óriási többsége, ami mutatja a nyugati demokrácia csalárd lényegét) azért is rettegnek, mert az kimondhatja azt a strukturális, meghozott törvényekre alapuló erőszakot, amely meghatározza az izraeli megszállást, valamint etnosoviniszta, diszkriminációs (apartheid formájú) politikáját.
Egy ENSZ-vizsgálat már megindult
Éppen tegnap (augusztus 25-én) neveztek ki egy new yorki legfelsőbb bírót, Mar McGowan Davis-t az ENSZ genfi székhelyű emberjogi tanácsa bizottságának tagjává, amelynek feladata, hogy megvizsgálja, milyen bűnöket követett el Izrael Gázában, beleértve a háborús bűntetteket. A bizottság korábban kinevezett elnökét, a kanadai William Schabas-t, mint várható volt, úgy érte az antiszemitizmus és az Izrael elleni elfogultság vádja, mint az augusztus 20-i ünnepségeinket a nyári zuhatag. A vizsgálat eredménye márciusra várható. Mint ahogyan az is várható, hogy az ICC-t és tagjait ugyanez a vád éri.
Lesz mit vizsgálni
Mintha nem lenne elég mindaz, amit az évtizedek óta iszonyatos nyomorban tartott és megaláztatásban élő mintegy 1,8 millió gázainak kell elviselnie, augusztus 22-én Giora Eiland izraeli vezérőrnagy sürgette kormányát, zárja el még azt a kevés (és szennyezett) vizet is, amelyhez Gáza népe hozzájuthat.
E felszólítás olyan komoly háborús bűn, amelyet az Egyesült Államok élesen elítélt, amikor e fegyvert Szíria vetette be az (általa pénzelt) zsoldosok ellen.
De a „demokratikus” állam egyik fő katonája azt is követelte kormányától, hogy kapcsolja le teljesen a villanyáramot és mindenfajta élelmiszer beengedését az övezetbe, noha a IV. genfi egyezmény 55-ik cikkelye szerint „a megszálló hatalomnak kötelessége a megszállt nép élelmezési és gyógyszer szükségletét biztosítania”. (Gáza az ENSZ szerint sem szűnt meg megszállt területnek lenni 2005-ben, amikor onnan az illegális izraeli telepesek hatalmas pénzbeli kártérítés ellenében távoztak, mivel az, szintén a világszervezet szerint, „Izrael tényleges felügyelete alatt áll”.)
Több nemzetközi jogász véleménye szerint a vezérőrnagy sürgetése kimerítheti a népirtásra történő felbujtást. (Közéjük természetesen nem tartozik Valki László nemzetközi jogász, akinek felesége, Gönczöl Katalin a Kádár-időkben a kriminológiába bevezette a „cigánybűnözés” kifejezést, majd a 2006 őszi embertelen rendőrségi fellépésről Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnöknek készített arról felmentő jelentést.)
Eiland nincs egyedül azok között, akik Hágában szóba kerülhetnek és olyan ítéletet is kaphatnak, hogy a – remélhetőleg hamarosan - elítélt izraeli vezetéshez hasonlóan szintén majd nem akaródzhatnak külföldön utazgatni, tekintettel az ilyenkor kiadandó nemzetközi letartóztatási parancsokra. Így Mose Fejglin, a Knesszet, az izraeli törvényhozás alelnöke, aki nemrégiben arra szólította fel kormányát, hogy a gázaikat először gyűjtsék össze koncentrációs táborokban, majd deportálják őket.
A Hamasz ellenállása
A történelemkönyvekben nagyon hosszasan kellene keresgélni ahhoz, hogy még egy példáját találjuk annak, amikor egy megszállt ország népét azért ítélik el, mert ellenáll, az ellenállást terrorizmusnak nevezve.
Most azonban ez történik Izrael és az azt visszhangzó nyugati hivatalosság köreiben, fittyet hányva annak, hogy világszerte száz és százmilliók homlokegyenest ellenkező véleményére.
De miért is ne lenne a népeknek más a véleménye, hiszen eddig azt tanították, tanulták, érezték, látták, hogy a történelemben a megszállók elleni küzdelem jogos, helyes és hősi tett. Nálunk se kifogásolta senki, hogy netán túl forró volt a víz, amelyet a várat ostromló egyes törökök fejére öntöttek.
Így volt ez a francia ellenállók vagy a szovjet partizánok, valamint a II. világháború utáni gyarmatosítók ellen harcot vívók esetében is.
Izrael e téren szintén különlegességével tűnt fel, ugyanis az Irgun, a Lehi, a Haganah és a Palmah kifejezetten zsidó terrorszervezetek voltak, noha megszállásról nem volt szó. Olyannyira terrorszervezetekről, hogy az Irgun-t például az ENSZ, Nagy-Britannia, az USA kormánya annak idején szintén terrorszervezetnek minősítette.
Az irgunista Menachem Begint, későbbi izraeli miniszterelnököt és Nobel békedíjas kitüntetettet a New York Times 1948. december 4-én megjelent levelében Albert Einstein 27 más ismert zsidó értelmiségivel „terroristának” és „fasisztának” bélyegezte, amiért egyebek között szervezetével részt vett a palesztin Deir Jasszin falú lakosainak lemészárlásában.
Ugyanez a szervezet 1946. július 22-én felrobbantotta a jeruzsálemi Dávid király nevű szállodát. A terrormerényletnek 91 halálos áldozata volt. Kétezer teherautónyi romot kellett eltakarítani. (Hogy fogalmunk legyen, mekkora teherautó flottára lenne szükség Gázában akár csupán az izraeliek által vasárnap felrobbantott 12 emeletes lakóház törmelékének eltakarítására.)
A Lehi nevű izraeli terrorcsoport 1948. szeptember 17-én gyilkolta meg a svéd Folke Bernadotte grófot, az ENSZ Biztonsági Tanácsa közvetítőjét az „arab izraeli konfliktusban”. A gyilkosságra hárman adtak utasítást, közöttük a fentebb említett béke Nobel-díjas Samír. Bernadotte „nyilván” megérdemelte erőszakos halálát: 1945-ben tárgyalásokkal elérte, hogy 31 ezer foglyot bocsássanak szabadon német gyűjtő (koncentrációs) táborokból.
A világ legmodernebb amerikai haditechnikáját a legnagyobb kegyetlenséggel használó hadserege ellen küzdő Hamasz eddig visszafogottsággal harcolt kínzói ellen, hiszen szemben a megszállókkal, szinte kizárólag csak izraeli katonákat ölt meg.
Izrael szerint a „palesztinok” terroristák. Ami súlyos hazugság, nem beszélve a vád mélyen rasszista természetétől.
Elképzeli valaki, hogy egy palesztin anya – a világon egyedül a népek és anyák közül – arra neveli gyerekét, hogy lépjen a terrorista pályára? Vajon melyik palesztin gyereknek jutna eszébe akár köveket hajigálni a megszállók katonai dzsipjeire vagy tankjai felé, ha nem lennének megszállók és hazájukat nem áthatolhatatlan kőkerítés venné, körül ahonnan az őrök szórakozásból is lődöznek a falhoz túl közel játszadozó gyerekekre vagy akár a gázai strandon labdázókra?
A Hamasz visszafogottságát mutatja, hogy nem szánták el magukat röppentyűik hatékonyabb használatára. Például arra, hogy azok felét kizárólag a Ben Gurion repülőtér irányába lőjék ki, amellyel járataik leállítására késztetnék a megijedő légitársaságokat, másik felét pedig a Negev sivatagban lévő Dimona felé, ahol Izrael mintegy háromszáz atombombáját tárolják. Hogy ennek milyen világvisszhangja lenne, mindenki fantáziájára bízzuk.
Izraelt a ma fenyegető veszélyek közül a három legnagyobb az itt tárgyalt hágai nemzetközi büntetőbíróság ítélete, ha az megkezdi a vizsgálatot; másodszor Izrael rohamos léptekben haladó nemzetközi elszigeteltsége (már amerikai szövetségesének, szerelmének és kitartójának is kezd elege lenni azokból a károkból is, amelyek Washingtont érik, mint egy nemzetgyilkos „demokrácia” feltétlen támogatója”), és, harmadszor, a szintén viharos gyorsasággal terjedő „BDS” (az Izrael elleni bojkottálási, tőkekivonási és szankcionálási mozgalom).
A „vicc” az, hogy az Izrael létét is fenyegető három veszély azonnal eltűnne a megszállás és a blokád megszüntetésével és azzal, ha Palesztinának pontosan olyan jogokat adnának, mint amelyeket a világ több mint kétszáz országa természetesnek tekint.
A saját magát az ötszázadik palesztin gyerek megölése után is „áldozatnak” tekinti Izrael tehát abban a pillanatban megszüntetheti a „létét fenyegető veszélyeket”, amint úgy viselkedik, mint ahogyan a nyugati világ hivatalossága és maga nevezi magát: demokráciához méltóan.
És akik folyamatosan azt az érvet húzzák elő mások által előre gyártott propaganda fiókokból, hogy miért éppen Izraelt ítélik el a világ egyre több fórumán mások helyett, azoknak annyit: ha egy állam önmagát demokráciának nevezi és megköveteli, hogy mások is annak nevezzék, akkor a vele szemben alkalmazott elvárások is olyanok, mint amelyeket egy demokráciától várnak el.
Lovas István, Facebook, 2014. 08. 26.