Bayer Zsolt: Függetlenség
Néztem a Brazília–Mexikó meccset. Ahogy a kanárisárga tengerbe belesimultak a vörös szigetek - vagyis ahogy összefolytak a brazil és a mexikói szurkolók. Közeli képeken gyakran látni lehetett, ahogy ülnek egymás mellett, semmi kordon, semmi rohamrendőrség, csak derű, napsütés, mosoly, barátság.
Nézem ezeket a képeket, és eszembe jut a világbajnokság előtti sok-sok hangulatjelentés. Ahogy harsogták mindenhonnét, a legbefolyásosabb, „legfüggetlenebb”, „leginkább mérvadó” csatornák és lapok, hogy most aztán vége mindennek. A brazilok egy emberként az utcán vannak, tüntetnek a vb ellen, erőszakos cselekmények várhatók, figyelmeztették a külföldieket, a fociünnepre készülődő turistákat, eszükbe ne jusson Brazíliába utazni, mert nemcsak a testi épségük, az életük sincs biztonságban.
Aztán lement az első hét, és csak a nyugalom, a derű, a barátság, a karnevál, a szamba és a bitangjó csajok képei érkeznek onnan. A különböző csapatok drukkerei pedig együtt ülnek a lelátón.
S ilyenkor azért felmerül a kérdés: kiknek az érdeke volt, hogy a világbajnokság előtt elriasszák az embereket Brazíliától? Kiknek és miért jó ez?
Azt se felejtsük el, hogy a világbajnokság rajtja előtt néhány nappal megkezdődött a riói olimpia feletti kesergés, a vészharangok kongatása. Hogy a létesítmények készültségi foka alig tízszázalékos, a népek az olimpiát még a foci-vb-nél is jobban gyűlölik, s hogy a NOB elkezdett komolyan gondolkodni azon, hogy a két év múlva esedékes olimpiát visszaadja Londonnak. Rendezze meg ismét, az legalább biztos.
Én is elhittem mindezt.
Amióta bámulom a világbajnokságot, nem hiszek el semmit. És már jó előre tudom, hogy a riói olimpia is nagyszerű lesz, derűs és jól szervezett. Van erre egy egészen közeli és konkrét bizonyítékom a vb nagyszerűségén túl.
Ez pedig a téli olimpia Szocsiban.
Emlékeznek még, mi mindent hallottunk arról is, s ahogy közeledett a megnyitó napja, úgy érkeztek egyre vadabb jóslatok, úgy szaporodtak az elrettentő riportok és beszámolók a „független” és „megbízható” médiában. Hogy „aszongya”, Szocsiban nincsen kész semmi. Szocsiban rettenetes állapotúak a létesítmények. Szocsiban nincs víz és angolvécé a sportolók szállásán. Szocsiban óriási a terrorveszély, senki élete és testi épsége nincs biztonságban. Mire eljött a megnyitó pillanata, az egész világ meg volt róla győződve, hogy Szocsiban semmi más nem fog történni, csak rettenetes tragédiák sorozata.
Ehhez képest lezajlott minden idők egyik legfantasztikusabb, legszebb, legjobban szervezett és legbiztonságosabb olimpiája. Sportolók, szakvezetők, tudósítók nem győzték dicsérni a látottakat.
Az a pánik- és hisztériakeltés kiknek az érdeke volt?
Hogy miközben Párizs mellett cigány gyerekeket lincselnek meg, cigánytelepeket számolnak fel, cigányokat toloncolnak ki az országból (és Olaszországból is!), a „művelt” Nyugat azon borzongjon, hogy micsoda szörnyűségek történnek a cigánysággal Közép- és Kelet-Európában. Hogy míg Franciaországban és Belgiumban zsidókat gyilkolnak meg fényes nappal a nyílt utcán, addig a „művelt” Nyugat befolyásos és „független” lapjai azzal traktálják olvasóikat, hogy például Magyarországon elviselhetetlen méreteket öltött az antiszemitizmus.
Kiknek jó ez az egész hazugsággyár, amelyet természetesen sajtószabadságnak illik becézni, és muszáj félteni, persze nálunk?
Apropó! Sajtószabadság! Már meséltem, de most is elmondom. A kelet-közép-európai rendszerváltások hajnalán Erdélyből származó operatőr barátomat megkereste egy befolyásos német televízió, hogy menjen el szerkesztő-riporterével Bukarestbe forgatni. Olyan nagyon „független”, nagyon „objektív” dokumentumfilmet a Ceausescu utáni Romániáról.
Egyik nap a derék német szerkesztő a következőket mondta az erdélyi operatőrnek: „Te, ma kellene egy idősebb ember, aki valamelyik bukaresti panelrengetegben lakik. Beszélnénk vele nála a konyhájában, aztán elmondaná, hogy mennyivel jobb volt Ceausescu idején, aztán elindulna a temetőbe, és virágot vinne a diktátor sírjára.” Az erdélyi srác nagyot nézett, és azt felelte: „Ilyet nem fogunk találni.” Mire a német: „És ötszáz márkáért?”
Barátom ekkor otthagyta ezt a rakás szart, de mindenki nyugodjon meg: a film biztosan elkészült. És a televízió ma is létezik, ma éppen ilyen objektív dokumentumfilmeket készít, többek között rólunk, és természetesen most nagyon aggódik a magyar sajtószabadságért.
Ahogy a brazilok is utálják a világbajnokságukat.
Amúgy én a magam részéről egy brazil–német döntőben reménykedem, ahol ádáz csatában megverjük a brazilokat. Kettő–egyre.
Ahogy majd előbb-utóbb a „független” világmédiát is leverjük. Az lesz az új világ kezdete.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Magyar közmondások, szólások
"Ne bolygasd a régi gyepűt, kígyó jön ki belőle!"
(Gyepű = telek széli tüskés sövény, vagy határ)
Magyarázat: Nem jó az elintézett és kellemetlen ügyeket újra elővenni, felmelegíteni.
Magyar közmondások, szólások
"Sok beszédnek sok az alja."
Magyarázat: A sok beszéd csak szófecsérlés,a lényeget kevés szóval is el lehet mondani.
Rövid az élet, - nincs sokféle lehetőség
"Rövid az élet, - nincs sokféle lehetőség. Amit művelni akarsz, - annak neki kell ugranod, - mert mire tűnődésedből körülnézel, - minden elmúlt! Ha elvéted a tempót, a ritmust - minden későn érkezik."
Füst Milán (1888-1967) - író és költő
Magyar közmondások, szólások
"Segíts magadon, az Isten is megsegít!"
Magyarázat: Csak az boldogul, csak az ér el eredményt, aki maga is mindent megtesz a siker, a cél érdekében.
Az én apámat ártatlanul elfogták, börtönbe zárták
"Az én apámat ártatlanul elfogták, börtönbe zárták, úgy összeverték, hogy a hasnyálmirigye szétszakadt, és nem kapott orvosi ellátást. Ennek következtében miután kiengedték, néhány napra rá meghalt.
Sokáig nem éreztem mást, csak fájdalmat, gyűlöletet és keserűséget - mint fiatal fiú arról álmodoztam, hogyan álljak bosszút. Aztán rájöttem: kin is kellene bosszút állni tulajdonképpen...? A rendszeren? Hiszen apám valójában a mérhetetlen butaság, önzés és embertelenség áldozata lett.
Nem egy ideológia ölte meg őt, hanem az embertelenség. És akkor rájöttem, hogy az embertelenséget, a sötétséget nem lehet erővel, agresszióval széttörni, szétdarabolni. Az egyetlen esélyünk, hogy lámpát gyújtsunk, fényt teremtsünk - és akkor megszűnik a sötétség."
Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
Akinek gyereke van
"Akinek gyereke van, nem vénülhet meg, annak gondoskodni és idegeskedni kell."
Móricz Zsigmond (1879-1942) - író, újságíró, szerkesztő
Fényes Adolf (1867-1945) - festményeiből
Fényes Adolf a kiegyezés évében, 1867-ben született Kecskeméten.
Jogi tanulmányokat folytatott, amit félbehagyott és 1884-től 1887-ig a Mintarajziskolában Székely Bertalan és Greguss János növendéke lett. Weimarba költözött, ahol 1887–1890 között Max Thedytől tanult.
1891-ben Párizsban telepedett le, ahol a Julian Akadémia hallgatója lett. Mestere itt William-Adolphe Bouguereau volt. Párizsból visszatért két évre Weimarba, Max Thedyhez. Miután hazatért, 1894–1898 között Benczúr Gyula mesteriskoláját látogatta.
Az 1900-as évet Olaszországban és Franciaországban töltötte. A Szolnoki Művésztelep alapító tagja. 1902-től minden nyarat Szolnokon töltött, ott alkotott.
Ahol gyűlölet, pusztító indulat van
"Ahol gyűlölet, pusztító indulat van, ott lehet ugyan, hogy igazság is van - de abból az igazságból én nem kérek. Az az igazság ugyanis olyan, mint az a leves, amely nagyon ízletes ugyan, de döglött legyek vannak benne." Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
Szenzáció! - 106 év után került elő egy Csontváry-festmény
106 éve eltűnt Csontváry-festmény került elő. Az 1908-ban eltűnt festmény az Iskolai emlék Párizsból című munka, és az első vizsgálatok után szinte bizonyosan a világhírű művész alkotásáról van szó.
Személyazonosságát felfedni nem kívánó tulajdonosa lelkes műgyűjtő, aki fáradhatatlanul keresi azokat a rejtett kincseket, amelyeknek eladója nincs tisztában, milyen érték birtokában is van. A most megvásárolt festményt is rögtön a vétel után bevizsgáltatta.
Végvári Zsófia, a festményvizsgálati labor vezetője úgy fogalmazott, kimutatták, hogy a festék, amellyel a kép készült, a Csontváryra oly jellemző egyedi és különleges mixtúra. Az anyag a sok száz átvizsgált festő közül csak rá jellemző. A főállásban patikus Csontvárynak nem volt elég pénze megvenni a drága olajfestékeket, így minden létező anyagot összekevert, ami elérhető volt: a gácsi textilgyár festékeitől kezdve a patikában fellelhető terpentinen át egészen a kaolinig.
Végvári szerint ezeket mind megtalálták a képen, amelynek a festéke a különleges, olajmentes anyaghasználattól pereg.
Az Iskolai emlék Párizsból valószínűleg Isadora Duncant ábrázolja, aki vissza-visszatérő múzsája Csontvárynak, és alakja megjelenik a Szerelmesek találkozása és a Zarándoklás a Cédrushoz című festményen is.
Az amerikai táncos alakja miatt feltételezhető, hogy a festmény 1898 körül vagy utána készült. Annyi bizonyos, hogy egy 1908-as kiállításon látható volt a kép, ezt követően azonban sorsáról semmit nem tudni.
Hivatalosan 130-140 Csontváry-kép létezését tartja számon a szakma, de a termékeny festő életműve akár 300-400 darabos is lehetett. Csontváry ugyanis maga válogatta a festményeit, és a neki nem tetsző darabokat a gácsi patika padlására száműzte, így bármikor előkerülhetnek újabb és újabb remekművei.