"Ahol gyűlölet, pusztító indulat van, ott lehet ugyan, hogy igazság is van - de abból az igazságból én nem kérek. Az az igazság ugyanis olyan, mint az a leves, amely nagyon ízletes ugyan, de döglött legyek vannak benne." Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
106 éve eltűnt Csontváry-festmény került elő. Az 1908-ban eltűnt festmény az Iskolai emlék Párizsból című munka, és az első vizsgálatok után szinte bizonyosan a világhírű művész alkotásáról van szó. Személyazonosságát felfedni nem kívánó tulajdonosa lelkes műgyűjtő, aki fáradhatatlanul keresi azokat a rejtett kincseket, amelyeknek eladója nincs tisztában, milyen érték birtokában is van. A most megvásárolt festményt is rögtön a vétel után bevizsgáltatta. Végvári Zsófia, a festményvizsgálati labor vezetője úgy fogalmazott, kimutatták, hogy a festék, amellyel a kép készült, a Csontváryra oly jellemző egyedi és különleges mixtúra. Az anyag a sok száz átvizsgált festő közül csak rá jellemző. A főállásban patikus Csontvárynak nem volt elég pénze megvenni a drága olajfestékeket, így minden létező anyagot összekevert, ami elérhető volt: a gácsi textilgyár festékeitől kezdve a patikában fellelhető terpentinen át egészen a kaolinig. Végvári szerint ezeket mind megtalálták a képen, amelynek a festéke a különleges, olajmentes anyaghasználattól pereg. Az Iskolai emlék Párizsból valószínűleg Isadora Duncant ábrázolja, aki vissza-visszatérő múzsája Csontvárynak, és alakja megjelenik a Szerelmesek találkozása és a Zarándoklás a Cédrushoz című festményen is. Az amerikai táncos alakja miatt feltételezhető, hogy a festmény 1898 körül vagy utána készült. Annyi bizonyos, hogy egy 1908-as kiállításon látható volt a kép, ezt követően azonban sorsáról semmit nem tudni. Hivatalosan 130-140 Csontváry-kép létezését tartja számon a szakma, de a termékeny festő életműve akár 300-400 darabos is lehetett. Csontváry ugyanis maga válogatta a festményeit, és a neki nem tetsző darabokat a gácsi patika padlására száműzte, így bármikor előkerülhetnek újabb és újabb remekművei.
Tanulmányait a budapesti Iparművészeti Főiskolán kezdte, majd több évig Münchenben és Párizsban képezte magát. Nyarait mindeközben Szolnokon Fényes Adolf mellett töltötte. 1912 és 1919 között állandó tagjává vált a szolnoki művésztelepnek, ugyanakkor a kecskeméti művésztelepen is megfordult, ahol Iványi-Grünwald Béla mellett dolgozott. Pólya, aki 1920-ban a Szinyei Társaság egyik alapítója volt, néhány közéleti lap munkatársaként is tevékenykedett, mivel kiváló karikatúrákat készített. 1925 és 1928 többször megfordult az Egyesült Államokban. 1925-ben Kis képekben a nagy Amerikából címmel rajzos tudósításokban számolt be útjáról, majd 1928-ban a Kossuth-szobor leleplezésére érkező, ötszáz tagú magyar küldöttségről tájékoztatta az olvasókat.
A Csorba tó a második legnagyobb tó a Tátra déli oldalán, a Szoliszkó-gerinc délkeleti vége alatti teraszon, a Furkota- és a Malompataki-völgy torkolata között, 1346 m tengerszint feletti magasságban. A tó mellett van a Csorbató nevű klimatikus gyógyhely (település). Nevét az alatta fekvő Csorba faluról kapta, amelynek határában fekszik. 1930-ban Miroslav Slavík javasolta, hogy nevezzék át Slovenské pleso-nak, azaz Szlovák-tónak, de javaslata nem talált visszhangra. kattints a képekre - érdemes!
A Vértes-hegység északi részén fekvő Majk területét az Árpád-korban a Csák nemzetség kapta meg királyi adománybirtokként. Első okleveles említése 1235-ből való, amikor is a veszprémi esperességhez tartozó fiókegyházként említik. Okleveles adatok igazolják azt is, hogy már 1252 előtt fenn állt a majki premontrei prépostság, amelynek a patrónája a Nagyboldogasszony volt. Az évszázadok során többször gazdát cserélt Majk területe és maga a prépostság is, amely a 16. század első felében a Vértes falvainak nagy részét feldúló, felégető, portyázó török csapatok útvonalába esett. 1727-ben gróf Esterházy József országbíró, Komárom megye főispánja vásárolta meg az 1200 hold területű, szántóföldből, szőlőből, rétből, legelőből, erdőből, halastóból, három malomból és a volt premontrei kolostor és templom romjaiból álló Majkpuszta területét. Ő volt az, aki majki birtokát 1733-ban a kamalduli szerzetesrendnek adományozta a remeteség megépítéséhez. A majki műemlékegyüttes Oroszlány külterületén található, valaha kamalduli szerzetesek éltek falai között, különálló kis cellaházakban.
Mikes Kelemen (Zágon, 1690 – Rodostó, Törökország, 1761) II. Rákóczi Ferenc íródeákja, kamarása volt.
"Én hiába szeretem a szobám csendjében az utcagyereket! Nem arra van szüksége, hogy könnyes, szende szemembe nézzen, hanem hogy legyen kenyér az asztalán, fedél a feje fölött, étel a tányérján, ceruza a kezében, takaró az ágyán, kapjon jó szót, simogatást." Böjte Csaba (1960) - ferences szerzetes
"Jobb szövetségben élni, mint nélküle halni." Molnár Gábor (1908- 1980) - a 20. század egyik legnépszerűbb magyar vadász- és útleírásírója
Minden idők egyik legismertebb és legkedveltebb magyar színésze, az első magyar férfi filmsztár. Népszerűségét kezdetben jó megjelenésének, tucatfilmekben eljátszott erős karakterű figuráinak köszönhette. Később ismerték fel drámai tehetségét, mély jellemábrázoló képességét, de ezért meg kellett küzdenie. A harmincas-negyvenes évek magyar amorózója botrányairól, lovagiasságáról és emberszeretetéről volt ismert. Híres "cigányozó", bor mellett, cigányzenére mulatozó és nótázó budapesti úr volt, és még ezzel a szokásával is növelte a személyét övező rajongást. 1946-ban Sárossy Süle Mihály társulatával az Egyesült Államokban turnézott, 1950-ben és 1951-ben kisebb filmszerepeket kapott Hollywoodban. Az itthon ünnepelt sztár sokat szerepelt amerikai magyarok előtt nagy sikerrel, rögtönzött, szegényesen díszletezett színpadokon. Az amerikai életszakasza egészében véve azonban sikertelen volt, és honvágyát sem tudta leküzdeni. Kitörő lelkesedéssel fogadták itthon, elhalmozták szerepekkel, de betegsége ekkor már egyre inkább elhatalmasodott rajta. A közönség mindig tökéletes kiszolgálást kapott tőle. Azt kapta, amit akart: ideálképet és vágyteljesülést. Akár grófot, akár mezei gazdát játszott Jávor Pál, a ruhája tökéletes szabású volt, csizmája fényes, autója és bajsza elegáns, ő maga snájdig, a legszebb nőkkel csókolózott, sokat énekelt, és akár búsongva, akár szilajul, mindig példás szakértelemmel cigányozott – írja róla Lukácsy Sándor Filmvilág, 1987/10. számában Az egykori filmsztár utolsó kívánsága volt, hogy halála előtt még egyszer mulathasson úgy, ahogyan azt éveken át tette a székesfőváros ezüst tükrös kávéházaiban, majd néhány esztendővel később az Egyesült Államok magyarlakta vidékein. 1959 augusztusában a János kórház kertjének egy félreeső zugában egy hófehér klinikai asztal mellett Jávor Pálnak utoljára húzták legkedvesebb nótáit a budapesti muzsikus cigányok. A végén a Himnuszt húzatta el a cigányokkal. Minden idők egyik legnagyobb magyar színművészének rövid végrendelete: "Nagyon kérem, halálom után a szószékről hirdessék művésztársaimnak, volt kedves közönségemnek, és minden magyar testvéremnek, hogy egyedül Krisztust követve érdemes élni! Ez az egyedüli igaz érték itt, ami odaát az örökkévalóságban, Isten színe előtt is megmarad. Mert van örökkévalóság! Van örök élet! Van lélek!”