Zilah városa - Erdély - rövidke VIDEÓ!

                          kattints a VIDEÓRA! http://vimeo.com/91593759    

Megszámolták a határon kívül rekedtek levélszavazatait: tarolt a Fidesz

                          Befejezte a Nemzeti Választási Iroda (NVI) a levélben leadott listás szavazatok számlálását csütörtökön. Az NVI honlapján szereplő adatok szerint összesen 128.378 érvényes szavazólapot összesítettek. Az érvényes szavazatok 95,49 százalékát a Fidesz-KDNP pártszövetség kapta. A Jobbikra 2,28 százalék, a „kormányváltó” baloldali összefogásra 1,16 százalék, az LMP-re 0,45 százalék voksolt. A magyarországi lakcímmel nem rendelkező magyar állampolgárok csak az országos pártlistákra szavazhattak a múlt vasárnapi országgyűlési képviselő-választáson. A levélben szavazók névjegyzékében 193.793 külhoni magyar választópolgár szerepelt. A pártlistákra leadott érvényes szavaztok száma és aránya a következő:   1. FIDESZ-KDNP (95,49 százalék, 122.588 szavazat)   2. JOBBIK (2,28 százalék, 2.926 szavazat)   3. MSZP-EGYÜTT-DK-PM-MLP (1,16 százalék, 1.495 szavazat)   4. LMP (0,45 százalék, 573 szavazat)   5. ZÖLDEK PÁRTJA (0,18 százalék, 229 szavazat)   6. SEM (0,10 százalék, 125 szavazat)   7. KTI (0,06 százalék, 80 szavazat)   8. MUNKÁSPÁRT (0,05 százalék, 63 szavazat)   9. SZOCIÁLDEMOKRATÁK (0,05 százalék, 61 szavazat)   10. FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT (0,03 százalék, 43 szavazat)   11. JESZ (0,03 százalék, 40 szavazat)   12. EGYÜTT 2014 (0,03 százalék, 33 szavazat)   13. A HAZA NEM ELADÓ MOZGALOM PÁRT (0,02 százalék, 29 szavazat)   14. SERES MÁRIA SZÖVETSÉGESEI (0,02 százalék, 27 szavazat)   15. ÖSSZEFOGÁS (0,02 százalék, 25 szavazat)   16. ÚDP (0,01 százalék, 18 szavazat)   17. MCP (0,01 százalék, 17 szavazat)   18. ÚMP (0,00 százalék, 6 szavazat)

A hadi dicsőség még mindig szélesebb elismerést nyer

                        "A hadi dicsőség még mindig szélesebb elismerést nyer, mint a tudományos vagy művészi alkotás. A londoni Szent Pál templom kriptájában nyugszik Wellington és Nelson. Mindkét nagy katonának hatalmas síremléke van. Közelükben egy szerény sírkövön mindössze két betű áll : „A. F.” Ki ez? Alexander Fleming, a penicillin felfedezője. Több ember életét mentette meg, mint amennyit Wellington és Nelson valaha is elpusztított." Napoleon utókora - részlet Feleki László (Szatmárnémeti, 1909 Budapest, 1989) - író, újságíró  

Legendák Kárpátalján: Csap város keletkezésének története

Csak a Fidesz - az esélyt győzelemre kell váltanunk! - VIDEÓ!

                      Magasba a zászlókat! Fel győzelemre! Hajrá Magyarország! Hajrá magyarok! kattints a VIDEÓRA! http://www.youtube.com/watch?v=JmrbpALeTyg

Fricz Tamás: Miről szólt az elmúlt hétvége?

                                Két politikai tábor felsorakozásáról. Nem a programok részletezéséről, mert már ezeknek nincs igazán jelentősége. Annak és kizárólag annak volt jelentősége, hogy az időjárás szempontjából csodás hétvégén melyik politikai oldal tudja megmutatni: erősebb, nagyobb, hatalmasabb, összetartóbb, mint az ellenfél. És e csatát a nemzeti oldal fölényesen megnyerte, ami előrevetíti az április 6-ai választások eredményét is. A választások előtti utolsó hétvége tehát szimbolikus jelentőségű volt. A látvány vált fontossá, a felvételek a tömeggyűlések nagyságáról, s bizony, bármilyen fájó vagy bármennyire is nem „emelkedett” dolog ez, de a résztvevők számának – legalábbis nagyjából megítélhető számának – is központi jelentősége volt. De miért lett ez így? Miért nem a programok összevetése, a részletkérdések megvitatása, a pártok ígéretei stb. körül feszültek az indulatok a választások előtti utolsó napokban? Két oka van ennek. Az egyik ok: a politikai szövegek, szavak súlya néhány éve már devalválódott az állampolgárok előtt, mert 2006-ban, az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülése után az emberek megtanulták, hogy a politikusok bármikor manipulálhatják, félrevezethetik őket, s nem áll rendelkezésükre semmilyen intézményrendszer, amely által védekezhetnének a csalásokkal és hazugságokkal szemben. A magyar emberek pedig – minden ellenkező híreszteléssel ellentétben – nem ostobák, nem buták, hanem gondolkodó lények. Jómagam az elmúlt hetekben több helyen tartottam vidéken előadásokat, s meggyőződtem róla, hogy a magyar választó nem most jött le a falvédőről. Kérdéseik pontosak, lényegre törőek, az emberek nem szervilisek, nem vakok. Meggyőződésem, hogy ebben a „tudatosodásukban” a Gyurcsány-féle tragikus őszödi beszédnek és az abból következő felismeréseknek döntő szerepük volt. Minden politikusnak és pártnak tudnia kell – és a felkészültebbek már tudják is –, hogy Őszöd után nem érdemes mellébeszélniük és hablatyolniuk. Magyarul a magyar választópolgár már nem a szavakból ítél, hanem valóban a tettekből. Azt vizsgálja meg nemes egyszerűséggel, hogy a nemzeti oldal, illetve a balliberális oldal mit tett kormányon az elmúlt években, évtizedben. Egyértelmű, hogy a ballib nyolc év, illetve a második Orbán-kormány négy éve alapján alkotnak ítéletet arról, hogy melyik pártra, pártokra érdemes a szavazatukat leadni. Ne ringassa illúzióba magát a balliberális szövetség: az emberek döntő többsége jól megvan miniszterelnök-jelölti és pártok közötti nyilvános viták nélkül is. Inkább hisz az általa megélt nyolc baloldali, illetve a baloldal bukása után négy jobboldali évnek. A többi, ahogyan Shakespeare írta vala, szó, szó, szó… És igen jól látszik: a választók látványos különbséget tesznek a szocialista-balliberális kormányzás totális csődje, illetve a nemzeti kormány válságkezelő, majd fokozatosan növekedést beindító gazdasági teljesítménye között. A tények fényesen az Orbán-kormány mellett szólnak. És hát, ahogyan már Hegel megírta egykoron, a tények makacs dolgok. A közvélemény-kutatások alapján a nemzeti oldal iránt elkötelezettek száma két és félszer nagyobb, mint a szocialista-balliberális oldal híveié. A másik ok: két – a Jobbikot ide véve immáron három –, világnézetében, szemléletében, normáiban és értékeiben erősen elkötelezett, egymáshoz nem racionálisan, hanem érzelmi, lelki alapon kötődő politikai tábor alakult ki Magyarországon 2010-re.  S ami nagyon fontos: a 2010 óta eltelt négy évben a két vagy három érték- és világszemléleti tábor stabilizálódott, ha tetszik „megkötött”, az átjárások szinte teljesen megszűntek, aminek következtében Magyarországon olyan politikai megosztottság és szembenállás jött létre, amelyre alig van vagy talán nincs is példa szerte Európában. Következmény: a másik oldal ígéretei már nem számítanak. Szinte minden szavazó ott van és ott marad, ahová eddig is tartozott lelki alapon, ha tetszik, hitből. Egyik oldalon állnak a kádárizmust magukban hordozó posztkommunista politikai erők, szövetségben a neoliberális nézeteket valló, globalista-kozmopolita liberális körökkel, másik oldalon a nemzeti, polgári és keresztény nézeteket vallók táborával. A két tábor között négy év alatt megmerevedtek a frontok; bármennyire fáj, ez sok tekintetben hideg, sőt időnként már-már „melegedő” polgárháború. A két tábor valóban csatát vív egymással, s ebből a szempontból a seregek felvonultatásának és szemlézésének óriási jelentősége van. Ez s nem más történt a választások előtti utolsó hétvégén. Személyesen is érintett vagyok a hétvége eseményeiben, ezért minden részletezés nélkül, egyszerűen leírom: a választások előtti utolsó „összetartást” fölényesen nyerte meg a nemzeti tábor. Aki nem hiszi, járjon utána április 6-án este!! Fricz Tamás mno  

Bayer Zsolt: Nyílt levél - Ilyesféle alakokat nem tisztel meg tisztességes ember veréssel

                        A  Békemenet kapcsán írok önnek. Teljesen feleslegesen – de a magam lelki békéje miatt. Legelőbb is azt kell sajnálkozva az ön tudomására hoznom, hogy soha, egyetlen pillanatra sem fogja azt érezni, amit az a tömeg érez, amelyet ön most (ismét) vérig sértett. Soha nem fogja érezni, mit jelent egyszerre lélegezni, kimondatlanul és megfoghatatlanul ugyanazt érezni, és valamiért kiállni. Önök nem érezhetik ezt, mert az önök attribútuma az irigység és a gonoszság. Ortega egyenesen önöknek üzen a Tömegek lázadásában: „Csak bosszankodunk, ha halljuk, hogy még az aránylag művelt emberek is mit fecsegnek korunk legegyszerűbb kérdéseiről. Olyanok, mint a faragatlan földműves, aki vastag, ügyetlen ujjal igyekszik felvenni egy tűt az asztalról.” Ortega mester szerencsére elmondja helyettem, amit gondolok. Ha én mondanám, brutálisabb lenne. Ön szombaton, Szolnokon azt mondta a Békemenet résztvevőiről, hogy egy részüket fenyegetéssel vették rá a részvételre, másik részüknek pénzt fizettek, míg a harmadik rész volt a „hívő tagozat”, aki jött magától, mert nekik mindegy, mi történik az országban. Ezt a fejtegetését a következőképpen vezette fel: „Volt ez a békamenet… jaj, nem! Békemenet! Így pontos…” Békamenet – Békemenet. Ez annyira lapos, annyira szánalmas, ennél egy hatéves gyerek is kreatívabb. De ez legyen az ön gondja. Miképpen az is, ahogy miniszterelnöknek készülődve vérig sért félmillió embert. Teljesen oktalanul, feleslegesen és ostobán. Ön egy szánalmas, primitív bunkó, elnök úr! Ott liheg teljesítményével Szanyi Tibor nyakában. S ezt is alul tudta múlni ott, Szolnokon, a saját odaadó hívei körében. Amikor arról beszélt, hogy mi ba…unk kecskét. „A kecskével ők is csinálhatnának valamit pluszba’; azt most nem mondanám ki, hogy mit. De szerintem tudják, mire gondolok. Bár az állatvédők tiltakoznának. És joggal. Mert ezt még a kecskék sem érdemlik. Csak a fideszesek.” Ezek az ön szavai. Ezért egy kocsmában rongyosra vernék önt, és ez nagyon hasznos megoldás lenne. Ugyanakkor lenne benne férfiasság, s éppen ezért nem fog soha bekövetkezni. Hiszen itt önről van szó. Ön pedig alkonyatkor malacságokat rajzol a budi falára. Kakival. És felizgulva liheg közben. Ilyesféle alakokat pedig nem tisztel meg tisztességes ember veréssel. Inkább átlép rajta, miközben illatos keszkenőt szorít az orra alá. Szép, hosszú sorba állt be, elnök úr. Ez a sor Kun Béláéktól ér egészen az ön puhány alakjáig. Amikor a patkánylázadás után emigrációba kényszerültek az önök elődei, ott folytatták, ahol idehaza abbahagyták. S mert akasztani már nem tudtak, maradt nekik a verbális pusztítás. Az egyik legundorítóbb féreg az önök elődei közül Kunfi Zsigmond volt. Ő például így írt a Világosság című szennylapban, 1920. június 29-én: „A megvetés, az undor és felháborodás tarajos hullámai csapkodnak Magyarország körül. A gyűlölet drótsövénye zárja el Magyarországot az egész világtól. Minden erkölcsös és tisztaságra valamit adó ember befogja az orrát, ha a magyar nevet hallja. Annak a trágyadombnak dögletes bűze, amelyet kereszténykurzusnak neveznek Magyarországon, az európai erkölcsi és politikai köztisztaságnak égető problémájává lett, és mindenki, nem csak szocialisták, egyetért abban, hogy ezt a szemétdombot el kell hordani, és ki kell füstölni azt az országot, ahol a rend fenntartói és a hatalom birtokosai ilyet művelnek.” Kunfi mindezt azért veti papírra, mert a magyarok nem kértek őbelőlük. S ezt ők is pontosan tudták. Böhm Vilmos már 1919. július 5-én ezt mondta egy bizalmas összejövetelen: „A front és a gyárak munkásai egyaránt, már nem csak elégedetlenek, hanem gyűlölik ezt a rendszert.” A főpatkány, Kun Béla így beszélt a munkástanács előtt, amikor lemondott a hatalomról: „A proletáriátus elégedetlen volt a mi kormányzatunkkal szemben, és immár a gyárakban hangosan kiabálta minden agitáció ellenére, hogy »le a diktatúrával!«.” Nos, ennek a szellemi hagyatéknak örököse ön, elnök úr. Az elvtársai­val együtt. Miközben állandóan a népre hivatkozik, megveti és gyűlöli ezt a népet, ha nem önökre szavaz, ha nem kér magukból. És mint megzsarolt, megvesztegetett kecskeb…ókra gondol erre a népre. De a világért sem mulasztaná el, hogy politikai ellenfeleit antidemokratikus, szélsőséges gazemberekként bélyegezze meg. Egyszóval ön a tipikus kommunista, tisztelt elnök úr. Az elvtársáról, korábbi helyetteséről, az ön pártjának második emberéről pedig éppen szombaton derült ki, hogy az eddig ismert titkos számláin túl további számlákkal is rendelkezett. S ezeken 2008 és 2010 között alkalmanként napi (!) egymillió euró fordult meg. Készpénzben. Ön pedig nem megy el a nemzetbiztonsági bizottság ülésére, és azt mondja, hogy Simon Gábor előző életéből származik a felhalmozás. Mindeközben kecskét akar b…atni mivelünk. Elmegy ön a p…ba, elnök úr! Az elvtársaival együtt. Bayer Zsolt Magyar Hírlap

Árpád-kori templomaink - Temetői kápolna - Nagylózs - Kisalföld

                                        A mai temetőkápolna. építését egyesek Szent István korára, mások – és ez a valószínűbb – első királyunk szentté avatása (1083) utáni évekre teszik. A kis templom napjainkig megmaradt eredeti nagyságában és megőrizte a romantikára jellemző stílusjegyeit, félköríves apszisát, boltíves ablakait. A már XIII. századi gótikus, csúcsíves ablakokkal áttört falú tornyocska alig emelkedik a hajó fölé.

Márffy Ödön (1878–1959) festőművész képeiből

                            Márffy Ödön a MIÉNK, a Nyolcak, a KUT tagja. Festői stílusa leginkább a fauve-ok majd a Párizsi iskola látásmódjával rokonítható. Cézanne tanítványa, a magyar konstruktivizmus egyik mestere, a Nyolcak avantgárd csoport tagja, és nem utolsósorban Boncza Bertának, azaz Boncza Bertának, Csinszkának, Ady Endre özvegyének második férje. Itália szerelmese volt. Korai művei a posztimpresszionizmus jegyében készültek, majd érdeklődése a fauvizmus felé fordult. 1906-tól a magyar Vadak egyik legmarkánsabb képviselője lett. A Nyolcak idején - Cézanne hatására - szigorúbb kompozíciós rend jelent meg a képein. A tízes évek végére - leginkább Oskar Kokoschka hatására - az expresszionizmushoz közeledett. Csinszkával kötött házasságát követően kifejezésmódja sokat szelídült, közérthetőbbé vált. A vibráló színeket oldottabb hangulat váltotta képein, dekoratív stílusa az École de Paris modorával rokonítja művészetét. Legfőbb festői témája ebben a másfél évtizedben a felesége és a családi környezet lett, ezért joggal nevezhető e periódus Csinszka-korszaknak. A harmincas években laza szállal kötődik a Gresham-körhöz. Mind a táj- mind az alakábrázolásban kiváló volt, keresett portréfestő is volt, nevezetesek például önarcképei, Csinszka képek, s Gulácsy Lajosról festett portréja. Az utóbbi évtizedben kezdik felfedezni, újraértékelni, képei magas árat érnek el az aukciókon.

Békemenet 2014. március 29. - Budapest - Zászlók a szélben

                      "A játszi szél a szövetembe kap: Ma zászló – holnap rongydarab, Ma lobogok, ma fennen lengek még, Ki tudja, holnap kinek kellenék? Ma még talán jelentek valamit, Hordom a Szent Szűz liliomait: Egy fegyveráldó Szent Szűz Máriát Úgy visznek zajló táborokon át." Zászló a szélben - részlet Reményik Sándor (1890-1941) költő