Márffy Ödön a MIÉNK, a Nyolcak, a KUT tagja. Festői stílusa leginkább a fauve-ok majd a Párizsi iskola látásmódjával rokonítható. Cézanne tanítványa, a magyar konstruktivizmus egyik mestere, a Nyolcak avantgárd csoport tagja, és nem utolsósorban Boncza Bertának, azaz Boncza Bertának, Csinszkának, Ady Endre özvegyének második férje. Itália szerelmese volt. Korai művei a posztimpresszionizmus jegyében készültek, majd érdeklődése a fauvizmus felé fordult. 1906-tól a magyar Vadak egyik legmarkánsabb képviselője lett. A Nyolcak idején - Cézanne hatására - szigorúbb kompozíciós rend jelent meg a képein. A tízes évek végére - leginkább Oskar Kokoschka hatására - az expresszionizmushoz közeledett. Csinszkával kötött házasságát követően kifejezésmódja sokat szelídült, közérthetőbbé vált. A vibráló színeket oldottabb hangulat váltotta képein, dekoratív stílusa az École de Paris modorával rokonítja művészetét. Legfőbb festői témája ebben a másfél évtizedben a felesége és a családi környezet lett, ezért joggal nevezhető e periódus Csinszka-korszaknak. A harmincas években laza szállal kötődik a Gresham-körhöz. Mind a táj- mind az alakábrázolásban kiváló volt, keresett portréfestő is volt, nevezetesek például önarcképei, Csinszka képek, s Gulácsy Lajosról festett portréja. Az utóbbi évtizedben kezdik felfedezni, újraértékelni, képei magas árat érnek el az aukciókon.
"A játszi szél a szövetembe kap: Ma zászló – holnap rongydarab, Ma lobogok, ma fennen lengek még, Ki tudja, holnap kinek kellenék? Ma még talán jelentek valamit, Hordom a Szent Szűz liliomait: Egy fegyveráldó Szent Szűz Máriát Úgy visznek zajló táborokon át." Zászló a szélben - részlet Reményik Sándor (1890-1941) költő
A világörökségi faluban máig őrzik az ősi hagyományokat. Hollókő nem csupán szabadtéri múzeum, az idelátogatók úgy tekinthetnek vissza a múltba, hogy a település a mai napig él. A falu mellett a hollókői vár is kihagyhatatlan látnivaló.
Csíkszentkirály egyházközséget először 1333-ban említették az írásos dokumentumok. 1566-ban Zent Király formában, 1570-ben Szentkirál, Szentkirálj, 1602-ben Szentkirály, 1695-ben Szent Király néven fordult elő. A falu neve azt igazolja, hogy egykor Szent István király tiszteletére szentelt temploma volt. Római katolikus temploma Árpád-kori alapokra épült a 15. század második felében. 1759 és 1773 között bővítették, és tornyát magasították. 1790-ben barokk előcsarnokot, 1900-ban oldalkápolnát építettek hozzá. A 13. században épült Árpád-kori templom emlékét őrzi a torony alatti köríves, egyszerűen hornyolt kő ajtókeret, valamint a déli kapu kőkeretének darabjai. Ugyancsak az Árpád-kori templomból maradt meg a keresztelőmedence.
"Kicsi Pottyond vékony szavú harangja nem csilingel többet nékem hajnalba. Harang helyett kürtöt fújnak hajnalba, akkor ülök fel a kis pej lovamra." Csíki népdal
Budapesten a Dob utca 85. szám alatti épület ma is iskolaként funkcionál. Hegedűs Ármin építészmérnök tervei alapján 1906-ban épült fel. A szecessziós stílusú épület külső és belső díszei, funkcionális elrendezése messzemenően a gyerekek egészségi, esztétikai, kényelmi szempontjait vette figyelembe. Az első világháború idején hadikórházzá alakították az intézményt. Csak 1921-ben költözhettek vissza a gyermekek saját iskolájukba. Az időközben megrongálódott épületet 1927-ben felújították, felszerelését korszerűsítették. A II. világháborúban az épület földszintjét a hadviseléssel kapcsolatos célokra vették igénybe. A főváros ostroma során bombatalálat és számos belövés érte az iskolát. Az iskolából az évtizedek során sok későbbi kiválóság került ki, köztük olyan híressé vált diákok, mint Ruttkai Éva, Garas Dezső, Somló István színművészek.
A Zeneakadémia Nagytermébe, a művészet szentélyébe vezető ajtók közti freskón fakad a Művészet forrása, a lenti kútépítmény emeleti ikerpárja. Körösfői Kriesch zarándokai a művészettől remélnek megváltást (a cím is erre utal: „S akik az életet keresik elzarándokolnak a művészet forrásához”). Muzsikáló angyalsereg hódol az égbolt kifeszített kárpitja előtt az építészetet, festészetet, szobrászatot, irodalmat és zenét szimbolizáló, csupán virágfüzérbe öltözött nőalakok körül. Érdekes módon éppen ezek az aktok okoztak olyan botrányt, ami majdnem a freskó leveretéséhez vezetett. Koronghi Lippich Elek, aki a minisztérium részéről felügyelte az építési munkálatokat – és ambiciózus művészetpolitikusként nyilván befolyással volt az ikonográfiai programra és a művészek kiválasztására is – Körösfőinek szabad kezet adott, így a kész freskókkal Apponyi Albert miniszter csak a felavatáson találkozott, amikor is az aktokon felháborodva azok eltávolítását követelte. Szerencsére a miniszter kíséretében volt a nagy becsben tartott vendégművész, Akseli Gallen-Kallela, a finn szecesszió apostola, aki kiosztotta az önkényeskedő minisztert, mondván rég nem lesz már miniszter, amikor Körösfői még mindig csodálatos dolgokat alkot majd hazája dicsőségére, így mentve meg valódi és szimbolikus értelemben véve a művészetet a hozzá nem értő politikusok elhamarkodott döntéseitől.
Az Iharos és a Réhelyi út találkozásánál emelkedik az egykori avasi templom romja. Római kori épület felhasználásával épült. A régi temetőben található, egyenes szentélyzáródású, csúcsos építmény. A tornya csúcsos kősisakú. Oldalkápolnája is van, illetve sekrestye is található a szentély mellett. Az avasi rom a Szigligettől különvált újfalu egykori plébániatemploma. Feltehetően az Atyusznemzetség, esetleg a pannonhalmi bencések építhették a XIII. században. A XIII. század végén, nyugati oldalán kőgúlás, alul négyzetes, feljebb többszögletű toronnyal, a XIV. - XV. században Északi oldalán kápolnával és csontházzal (ossarium) bővítették. A templomba, és köréje temetkezett a falu népe.