Magyar népi díszítések - Sárközi főkötőhímzés - Tard - Dunántúl

                              A hímzést a főkötő kerek fenéklapján kör alakban, oldalain pedig széles sávban helyezték el. A mintát fehér pamutfonallal varrt egyszerű rozetták kettős sora alkotja, melyeknek hátterét széles fekete vagy sötétbarna szőrfonalból varrt hurokhálóval töltötték ki. Néha szerény piros keresztöltéses sorok is tagolják. A fekete alapú fehér fonallal finoman kivarrt régi sárközi, gömöri és torockói főkötők nyers ellenpárja.

Virágoznak a tél végét jelző növények - de mint mondják, a kutya nem eszi meg a telet

                          Téltemető normál esetben január végén- február elején szokott kibújni a földből, de most egyes helyeken már december vége felé előbújt és elkezdett virágozni. A Pécsi Egyetem botanikus kertjében több olyan növény is virágozni kezdett, amely normál időjárás mellett csak hónapokkal később tenné. A téltemető mellett ilyen a jázmin és a mediterrán hunyor is. Az egyik pécsi kiskertben rügyezni kezdett az orgona, de virágzik a sárga kikerics és a bazsarózsa is. A gyümölcsfák közül a körte és a barack ágain pattantak ki a rügyek.    

Gyurcsány Ferenc - manapság nagybetűs demokrata - 1988-ban huszonhét évesen még “kőkomcsi” volt

                    "Fel kell lépni az elfogadhatatlan törekvések ellen, és politikai munkával kell elszigetelni az esetlegesen megalakuló Fidesz-csoportokat.” küldte utasítását  Gyurcsány Ferenc a kőkomcsi pártfunkcionárius, KISZ titkár elvtársi üdvözlet kíséretében .  

Tisza István (1861-1918) - politikus, miniszterelnök

                          Tisza István (1861-1918) -  politikus, miniszterelnök, az MTA tagja. A nevéhez kapcsolódó két legismertebb esemény az Osztrák–Magyar Monarchia háborúba lépése második miniszterelnöksége idején, s az ellene elkövetett gyilkosság az őszirózsás forradalom napján, 1918. október 31-én. Politikusként az osztrák-magyar dualista rendszer (a monarchia) fenntartásának híve, s az akkoriban elterjedt „liberális-konzervatív konszenzus” képviselője volt. Egyszerre volt meggyőződéses híve a joguralomnak, a parlamentarizmusnak és az alkotmányosságnak, ugyanakkor az arisztokrácia és a dzsentri vezető szerepének s a korlátozott szavazati jog fenntartásának, mert úgy vélte, ez utóbbiak révén maradhat csak fenn a nemzeti kisebbségekkel szemben a magyar szupremácia, a hagyományos társadalmi rend és kultúra.

Krisztus-keresztek a Kárpát-medencében

                                    Krisztus-kereszt az erdőn   Havas Krisztus-kereszt az erdőn, Holdas, nagy, téli éjszakában: Régi emlék. Csörgős szánkóval Valamikor én arra jártam Holdas, nagy, téli éjszakában. Az apám még vidám legény volt, Dalolt, hogyha keresztre nézett, Én meg az apám fia voltam, Ki unta a faragott képet S dalolt, hogyha keresztre nézett.   Két nyakas, magyar kálvinista, Miként az Idő, úgy röpültünk, Apa, fiú: egy Igen s egy Nem, Egymás mellett dalolva ültünk S miként az Idő, úgy röpültünk.   Húsz éve elmult s gondolatban Ott röpül a szánom az éjben S amit akkor elmulasztottam, Megemelem kalapom mélyen. Ott röpül a szánom az éjben. - Ady Endre

Magyar népi díszítések - Székelyudvarhelyi varrottas - Életfa motívummal

Esztergom - Dunántúl

                        Nagyboldogasszony és Szent Adalbert prímási főszékesegyház - Bazilika - a Szent Tamás-hegyről nézve - előtérben a vár Budai kapuja - Esztergom - Dunántúl

Piros-fehér-zöld - Magyarkirályfalva - Erdély

Évezredek óta a magyar ember hűséges társa - a ló

                            A ló az emlősök osztályának a páratlanujjú patások rendjéhez, ezen belül a lófélék családjához tartozó faj. Ma már csak háziasított vagy háziasítottból visszavadult formáiban ismert. Legközelebbi rokona a vadló. A ló háziasítása a korai civilizációk idején, nagyjából 4000 évvel ezelőtt, Közép-Ázsiában kezdődött, majd a mai Dél-Oroszország, illetve Mezopotámia területén folytatódott. A nomád lótartók hamarosan rájöttek, hogy lovon szállíthatják felszerelésüket, elkezdték tehát málhás lovakként, igavonóként használni őket. A ló a magyar emberek hűséges társa ősidőktől fogva. Ló és lovasa szinte összenőttek egymással. Ha nem így lett volna, a lovas nem tudott volna pontosan célba találni íjával. Amikor ugyanis a lovas íjával lő, mindkét kezét a nyilazáshoz használja. Ha nem éreznék egymás testét tökéletesen, a célzás sem sikerülne, s a lovas is leeshetne lováról. Mondáinkban nagy királyaink is szinte kivétel nélkül lovasként szerepelnek, s a csodálatos események is sokszor a hős lova segítségével történnek. A falu népe nem is vette emberszámba azt a férfit, aki nem tartott lovat. Hogy is tudott volna földet művelni nélküle? A  ló nagyon érzékeny állat, megérzi, ha szeretik. Nekünk, magyaroknak különösen kedves a ló. Mi a fehér ló népe vagyunk. Már Atilla, hun őseink nagy királya is fehér lovon járt, s így később Turul nemzetség-beli szent királyaink, az Árpád-házi királyok is. A székelyek házain ősidőktől fogva kint volt a lókoponya. A fehér ló ugyanis a Nap állata, a ház homlokzatára pedig a Nap jeleként tették. A sokfelé Székelyföldön a székely gyermekeknek még ma is az „aranycsitkó” hozza a karácsonyi meglepetést. Eleink lóval temetkeztek. A régészek nagyon sok olyan sírt tártak föl, ahol az eltemetett ember mellett ott voltak a ló csontjai is. Népművészetünkben is gyakran megjelenik a ló. Faragott, hímzett életfáinkat gyakran lovak „őrzik”, máskor szarvasok vagy madarak. Meséink egyik leggyakoribb szereplője a ló, méghozzá nem is akármilyen: táltos! A táltosnak három –, öt –, vagy hat lába van, s beszélgetni tud az emberrel. Parazsat eszik, ettől kap erőre, s ekkor nincs előtte lehetetlen. Fölrepül a levegőbe, s olyan gyorsan száguld, mint a gondolat.  A ló végigkísérte a magyar ember életét a születéstől a halálig. Ha fiúgyermek született, miután apja a kalapját az újszülött feje fölé emelve beáldotta a családba, kivitte az istállóba, s meztelenül a ló hátára tette. A ló megérzi, ha fiúgyerek született, s mindketten várják a találkozást.Leánygyermekkel ezt nem tették, de a lányok, asszonyok is tudtak lovagolni.  Az esküvőre lovaskocsi vitte az ifjú párt, s ló kísérte az embert utolsó földi útjára, a temetőbe is. A magyar emberhez évezredek óta hozzátartozik hűséges társa, a ló.

Parasztpolgári szoba Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark - Alföld