Székely Bertalan (Kolozsvár, 1835 – Mátyásföld, 1910) festőművész munkkáiból

                                  A romantikát és az akadémizmust elegyítő magyar történelmi festészet egyik legnagyobb képviselője. Kiváló pedagógus volt. Eredetileg mérnöknek készült Bécsben, de 1851-ben átiratkozott az akadémiára, majd Waldmüller szabad iskolájába járt. Tanult Drezdában, ezután Münchenben képezte magát. Megfordult Berlinben, Franciaországban, Hollandiában, Németországban, Olaszországban, Londonban. 1855-ben visszatért Erdélybe, ahol éveken át cégtáblafestéssel, rajzóraadással tartotta fenn magát. A 1880-1890-es években készültek legszebb tájképei. Élete vége felé mindjobban lekötötték festőpedagógiai munkái. Nemcsak technikailag, de elméletileg, esztétikailag is a kor legműveltebb mestere volt, aki a tanításhoz szükséges minden adottsággal rendelkezett. 1871-től a Mintarajziskola tanára, 1902-től pedig igazgatója volt, majd 1905-ben a II. mesteriskola igazgatójává nevezték ki. Korának legnagyobb elméleti műveltséggel bíró mestere volt, akinek irodalmi munkássága is jelentős.    

2014. January 04. 00:15

Giergl Kálmán (1863-1954) - Aranykönyv - 1896 bőr, fém, zománc - Budapesti Történeti Múzeum

                          Az ezredéves kiállítás vendégkönyve - 1896 - melybe a kiállítás látogatói beírhatták megjegyzéseiket. A külön erre a célra emelt, Korb Flóris és Giergl Kálmán által tervezett Aranykönyv-pavilonban volt elhelyezve.

2014. January 03. 00:00

Magyar népi díszítések - Buzsáki hímzés - Dunántúl

                              Buzsákon három hímzésfajta ismert, a vézás, a boszorkányos, és a rátétes, más nevén „bécsis” hímzés. Az eredeti vézás hímzés vászonra készül, piros-fekete illetve piros-kék fonallal töltik ki az előzőleg grafitceruzával megrajzolt motívumokat. A községben több úgynevezett „rajzolóasszony” van, akik a hímző asszonyok részére megrendelésre előrajzolják a motívumokat. A vézás hímzés leggyakoribb motívumai a rózsa, a katykaringó, a hajó, a csibeláb, a lánc és a legyező. A boszorkányos hímzés eredete a régi úri hímzésre vezethető vissza. A kézimunkát előrajzolt minta szerint a rajzolás vonalán láncöltésekkel körbevarrják, utána töltik ki magát a mintát „boszorkányos” öltéssel. Valamikor fehér vászonra varrták a tulipán, rózsa, bimbó, nefelejcs, levél mintákkal.

2014. January 01. 23:40

Magyar népi díszítések - Szatmári hímzés - Alföld

 

2014. January 01. 23:35

Magyar népi díszítések - Sóvidéki varrottas - Székelyföld - Erdély

 

2014. January 01. 23:32

Petőfi Sándor: A nemzetgyűléshez - VIDEÓ!

                                kattints a rövid VIDEÓRA! http://www.youtube.com/watch?v=CoXkiKEFVYE

2014. January 01. 20:09

Magyar népi díszítések - Matyó hímzés - Északi-középhegység

                                  A színpompás viseletéről, szabad rajzú hímzéseiről jellegzetes matyó népviselet a 19. században alakult ki - virágkora az 1860-70-es években kezdődött.Eleinte piros-kék vászonfonállal, később fényes selyemfonállal, többszínű (piros, kék, sárga, zöld, fekete, lila, és ezek más-más árnyalatai) hímzéssel díszítették a fekete klott, vagy fehér vászonból készülő lepedővégeket, a legénying ujját, és a surcnak nevezett női, illetve férfi kötény alját. Később a szűcshímzés színei, motívumai jelentek meg a matyó hímzésművészetben: a kezdetben szabályos cipés-madaras, virágos motívumokat felváltották a forma gazdag, pompás színekben tündöklő matyórózsás, nagy rózsás, cserfarózsás és szívrózsás motívumok. Napjainkban a vásznakat, párnákat, terítőket, és a különböző ruhaféléket leginkább rózsával, tulipánnal, csillagokkal, bimbókkal, levelekkel, tulipános levelekkel és bokormintákkal díszítik, de kedvelt minta a macskafark, valamint a kis kakast ábrázoló motívum is. A matyó hímzés jellegzetessége, hogy a középen lévő nagy rózsákat alul és felül kisebb motívumokkal egészítik ki. Minden színnek megvan a maga jelentése: a sárga a Napot, a fekete a Föld erejét, a piros az örömöt, a kék a bánatot, a zöld pedig a gyászt jelenti.

2014. January 01. 00:00

Gyóni Géza: Csak egy éjszakára - Greguss Zoltán előadásában - rövid VIDEÓ! - és a vers írott változata is!

                                   

Kedves Barátaink!
Az I. világháború véres, katasztrofális eseményei után egy évszázaddal sajnos nem csak a centenárium miatt aktuális Gyóni Géza világhírűvé vált költeménye.
Sajnos a nagyhatalmak mit sem tanultak a huszadik század világégéseiből, folyamatosan gyártják a tömegpusztító fegyvereket, és azokat a "a profit realizálása" érdekében használni is akarják!
A világ számos pontján fájdalmas, sírást és könnyeket hozó kegyetlen öldöklés folyik a mai napon is - a Közel-Keleten Izrael, szövetségesei "hozzájárulásával" folytat agressziót, a szomszédunkban, Ukrajnában az USA kíván "katonai hídfőállásokat" kiépíteni Oroszország határainál, ami természetesen viszont agressziót szül a "nagy orosz medve" részéről. Európa módszeres, muszlim invázióval történő megszállásáról nem is beszélve.
Barátaink!
Ezeknek a nyugtalanító fejleményeknek immár fele sem tréfa! Egy újabb világégés kitörésével játszadoznak a világ urai. Az Ukrán parlament határozata szerint behívják a katonakorú férfiakat az országukban, háborúba küldik őket az "oroszok szakadárok" ellen.
De abban az országban - Kárpátalján is, élnek magyar testvéreink. Őket is behívják, esztelen nagyhatalmi érdekekért háborúzni - olyan célokért, amelyekhez semmi közük, semmi közünk.
Olyanokért, mint az első és a második világháború "céljai" voltak: a világ újra felosztása, az "ellenséges nagyhatalmak" leradírozása a térképekről!
Hallgassuk meg ezt nagyszerű, emberi, de egyben rémisztő verset, mely száz év múltával is aktuális - sajnos!
Hallgassuk meg Gyóni kiáltását, melyben azt kéri, hogy csak egy éjszakára éljék meg a "a háborúban érdekelt hatalmasságok" azokat borzadalmakat, szörnyűségeket, amiket a frontokon "a dolgokról mit sem tehető katonák" nap mint nap, éjszakáról, éjszakára megélnek.
Hallgassuk meg és adjuk tovább, osszuk meg ezt az anyagot, így tiltakozva az esztelen és értelmetlen újabb világégés ellen!
Barátsággal: Mészáros László a Patrióta Európa Mozgalom alapítója
Az első világháborúban katonaként részt vevő Gyóni Géza (1884-1917), maga is áldozata lett az értelmetlen világégésnek. Oroszországban, Krasznojarszkban halt éhen, 1917-ben szibériai hadifogolyként, a születésnapján.
Leghíresebb költeménye a Csak egy éjszakára című vers, melyet számos nyelvre, köztük angolra, németre, lengyelre, olaszra, szlovákra és románra is lefordították.
Ennek a versnek az univerzális üzenete teszi Gyóni Géza költészetét európaivá. Mert a szenvedés hangja, a háború embertelensége, értelmetlensége minden nyelven egyformán érthető.
Csak egy éjszakára...
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
A pártoskodókat, a vitézkedőket.
Csak egy éjszakára:
Akik fent hirdetik, hogy - mi nem felejtünk,
Mikor a halálgép muzsikál felettünk;
Mikor láthatatlan magja kél a ködnek,
S gyilkos ólom-fecskék szanaszét röpködnek,
Csak egy éjszakára küldjétek el őket;
Gerendatöréskor szálka-keresőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor siketitőn bőgni kezd a gránát
S úgy nyög a véres föld, mintha gyomrát vágnák,
Robbanó golyónak mikor fénye támad
S véres vize kicsap a vén Visztulának.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
Az uzsoragarast fogukhoz verőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor gránát-vulkán izzó közepén
Ugy forog a férfi, mint a falevél;
S mire földre omlik, ó iszonyu omlás, –
Szép piros vitézből csak fekete csontváz.
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
A hitetleneket s az üzérkedőket.
Csak egy éjszakára:
Mikor a pokolnak égő torka tárul,
S vér csurog a földön, vér csurog a fáról
Mikor a rongy sátor nyöszörög a szélben
S haló honvéd sóhajt: fiam… feleségem…
Csak egy éjszakára küldjétek el őket:
Hosszú csahos nyelvvel hazaszeretőket.
Csak egy éjszakára:
Vakitó csillagnak mikor támad fénye,
Lássák meg arcuk a San-folyó tükrébe,
Amikor magyar vért gőzölve hömpölyget,
Hogy sirva sikoltsák: Istenem, ne többet.
Küldjétek el őket csak egy éjszakára,
Hogy emlékezzenek az anyjuk kinjára.
Csak egy éjszakára:
Hogy bujnának össze megrémülve, fázva;
Hogy fetrengne mind-mind, hogy meakulpázna;
Hogy tépné az ingét, hogy verné a mellét,
Hogy kiáltná bőgve: Krisztusom, mi kell még!
Krisztusom, mi kell még! Véreim, mit adjak
Árjáért a vérnek, csak én megmaradjak!
Hogy esküdne mind-mind,
S hitetlen gőgjében, akit sosem ismert,
Hogy hivná a Krisztust, hogy hivná az Istent:
Magyar vérem ellen soha-soha többet!
- Csak egy éjszakára küldjétek el őket.
kattints a rövid videóra:
http://www.youtube.com/watch?v=v37ji33NzX0

2013. December 28. 16:01

Munkács városa - Kárpátalja

                          Munkács Kárpátalja központi részén terül el az Északkeleti-Kárpátok aljában, az Alföld és a hegyvidék találkozásánál. Gazdasági potenciálja, továbbá a lakosságszáma szerint a megye második legnagyobb városának számít. Ungvártól 42 km-re délkeletre, a Latorca partján fekszik, Klastromalja, Munkácsváralja, Oroszvég, Őrhegyalja, Várkulcsa és Várpalánka tartozik hozzá. Munkácson halad át a Budapest–Keleti pu.–Hatvan–Miskolc–Tiszai pu.–Sátoraljaújhely–Csap–Bátyu–Munkács–Volóc–országhatár (–Lavocsne–Lemberg–Kijev–Moszkva) vasúti fővonal. A vonal Bátyu–Munkács közti szakaszát a Magyar Északkeleti Vasút (államosítva 1890-ben) építtette 1872-ben, a Munkács–Volóc–országhatár közti szakaszát a Magyar (Királyi) Államvasutak (MÁV) építtette 1887-ben.

2013. December 28. 02:56

A Zentai csata emlékműve - Zenta - Délvidék

                                  A zentai csata, 1697. szeptember 11-én a török hódoltság alatti magyarországi területek visszafoglalásának egyik legjelentősebb és legvéresebb csatája volt, amelyben a szövetséges keresztény sereg Savoyai Jenő herceg vezetésével győzelmet aratott az Elmas Mehmed nagyvezír által vezetett török hadakon, a jelenlevő II. Musztafa szultán seregén.

2013. December 27. 18:03
<< Első< ElőzőKövetkező> Utolsó>>

179. oldal/223