Bayer Zsolt: Magyarok karácsonya - a mi ezeregyszáz éves históriánk igenis sikertörténet!

                        „Most tél van és csend és hó és halál.” Ez hát a legszebb, legigazabb, legmagyarabb verssor. Ez szól leginkább a nemzet lelkéből. Vörösmarty ül e verssor mögött. Félig bomlott elmével, a vesztett szabadságharc feletti kétségbeesés iszonyával. Mindig, mindenhol így ülnek a mi legnagyobbjaink. A váteszeink. Félig megbomlott elmével, halálosnak bizonyuló lelki bajokkal ülnek ők az örök magyar romokon, és rászoktattak bennünket a halálra. „Elhull a virág, eliramlik az élet...” Mások szerint ez a legszebb magyar verssor. Petőfink hagyta ránk, a nászútján írta, amikor a legboldogabb volt. És igen. Eliramlik… Igen, rászoktunk a halálra. A kilátástalanságra. A feleslegesség és az örök egyedüllét érzésére. Illyés szerint is ez a legszebb magyar verssor. Illyés pedig azt jövendölte a Koszorúban, hogy nyelvünket elhagyták szellemei. S ha egy nyelvet elhagynak a szellemei, akkor az a nyelv megszűnik. S ha a nyelv megszűnik, akkor azt a nyelvet beszélő kultúra, civilizáció, nemzet is megszűnik. Illyés talán a határon túli magyarokra gondolt. Mi pedig most adtuk át az ötszázezredik állampolgárságot Böjte Csaba ferences szerzetesnek Déváról. Illyésnek nem volt igaza. „Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet, / nem ölhet, mi csak ölne minket, /mormolj magadra varázsinget, / kiáltsd az éjbe Berzsenyinket.” Neki ebben volt igaza. A mi drága Dani grófunk pedig így szűkölt már kétszáz éve: „Romlásnak indult hajdan erős magyar! / Nem látod, Árpád vére miként fajul? / Nem látod a bosszús egeknek / Ostorait nyomorult hazádon?” Aki hozzászokik, hozzáédesedik, hozzábátorodik a halálhoz, annak furcsa idegenség még a megváltás is. Alig hiszi. S csak azért küzd mindig az életéért, szabadságáért, hazájáért, hogy igazolva lássa küzdelmei hiábavalóságát? Még a Himnuszunk is erre tanít. Csoóri figyelt fel erre a rettenetre: „S ah, szabadság nem virul A holtnak véréből,” Istenem… Ez azt jelenti, hogy hiábavaló minden harc, minden áldozat. S Adynk, a táltosunk is ezt gondolta, ezt hagyta örökül: „Sósabbak itt a könnyek S a fájdalmak is mások. Ezerszer Messiások A magyar Messiások. Ezerszer is meghalnak S üdve nincs a keresztnek, Mert semmit se tehettek, Óh, semmit se tehettek.” Soha egyetlenegy váteszünknek sem volt igaza, nem lett igaza. Egyszer végre, csak egyszer vallanánk már be végre önmagunknak, hogy mi nem halálra vagyunk szánva! Legalább most, a Megváltó születésének nagy, ősi és örök mítoszában nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy a mi ezeregyszáz éves históriánk igenis sikertörténet! Hiszen ezeregyszáz éve hatalmas erők szövetkeznek mindig arra, hogy mi ne legyünk. De megtépázva, összetörve, megcsonkítva, meggyalázva, megtaposva is – élünk. Élünk, vagyunk, s beszéljük a nyelvünket. Az angolok már nem tudják megérteni Shakespeare nyelvét, le kell nekik fordítani. Mi megértjük az ezer évvel ezelőtti szónkat, s valami elpusztíthatatlan, örök konoksággal ragaszkodunk hozzá. „És annyi balszerencse közt, / Oly sok viszály után, / Megfogyva bár, de törve nem, / Él nemzet e hazán. / S népek hazája, nagy világ! / Hozzád bátran kiált: / Egy ezredévi szenvedés / Kér éltet vagy halált!” Így. S csak annyi változott, hogy már nem kiáltunk a nagy világhoz semmit. A nagy világ már csak szégyellheti magát. Saját jogán is, miattunk is. Mindenért. Mert újra úgy születik meg a Megváltó, hogy alig-alig fogja észrevenni valaki. S aki pedig észreveszi, azt megköpködik majd, hogy nem elég modern, nem elég befogadó. Ezért vegyük észre végre mi, magyarok. Az Apocalypto így kezdődik: „Egy nagy civilizáció nem hódítható meg kívülről, amíg nem pusztítja el önmagát.” Ezeregyszáz éve nem tudnak bennünket elpusztítani. Holott nem sajnáltak semmi fáradságot ezért. Akkor ne tegyük meg azt a szívességet, hogy belülről elpusztítjuk önmagunkat. Boruljunk a Megváltó lábaihoz, és menjünk végig az úton. Végre egyszer menjünk végig rajta. Hiába suttogják rettenetes farizeusok, hogy vissza kell forduljunk. Mert ott nincs semmi, csak ők. A farizeusok, az istentagadók, a megbocsáthatatlan bűnök hordozói. Előre, barátaim! Krisztus megszületett! Halleluja! Bayer Zsolt Magyar Hírlap

Besétáltatták a csapdába a devizahiteleseket - tévúton jár a Kúria

                            Több százezer családot besétáltatták a devizahitel-csapdába – jelentette ki Németh Szilárd, a Fidesz rezsicsökkentésért felelős munkabizottságának a vezetője a Kossuth rádió 180 perc című műsorában. A politikus emlékeztetett arra: 2003-ban úgy döntött a Medgyessy-kormány, hogy megszünteti azt a kedvezményes lakáshitel-lehetőséget, amelyet az Orbán-kormány idején vezettek be. Tették mindezt úgy, hogy az utolsó percekben azért a kabinet miniszterei 30-40 millió forintos kölcsönöket vettek fel – olvasható a Hirado.hu-n. Arra a felvetésre, miszerint a Kúria úgy foglalt állást, hogy a devizahitel-szerződések nem ütköznek jó erkölcsbe és nem tisztességtelenek, Németh Szilárd azt mondta: szerinte pedig igen. Úgy vélte: a Kúria nem mert dönteni, inkább az időhúzó taktikát választotta. Vannak olyan országok a környezetünkben, amelyekben a bíróságok meg merték hozni a megfelelő döntést – hangoztatta. Horvátországban például a bíróság ítélete szerint a bankoknak fix kamatozás mellett, a szerződés napján érvényes árfolyamon kellett helyi pénzre átszámítaniuk a hitel tőkeösszegét, és vissza kellett adniuk az ügyfeleiknek a különbözetet; Szerbiában a bankoknak maguknak kell felülvizsgálniuk a hiteleket, és a túlfizetéseket levonni a fennmaradt tartozásból; Romániában pedig a magyar árfolyamgát mintájára az állam mellett a bankoknak is be kell szállniuk a törlesztőrészletek csökkentésébe. A horváthoz hasonló döntés esetén például egy átlagos magyar devizahitelesnek 674 ezer forint járna vissza. Németh Szilárd a devizahitelekkel kapcsolatban elmondta: nem arról van szó, hogy az emberek nem végeztek megfelelő tanfolyamokat, nem volt kellő végzettségük ahhoz, hogy felvegyenek devizahitelt. Egyszerűen ráöntötték ezt a terméket a lakosságra azzal, hogy a monetáris tanács felnyomta az egekbe az alapkamatot, s így a forinthitelek túl drágák voltak. Amikor odateszik a kétszázalékos devizahitelről szóló és a 38 százalékos forinthitelről szóló szerződést, akkor mit választ az egyszerű ember? – tette fel a kérdést. Beszélt arról is, hogy akkoriban elkezdték népszerűsíteni a médiában a devizahitelt. Volt olyan reklám, mely azt hirdette, hogy aki még nem volt Egyiptomban, az utazzon el devizahitel terhére – emelte ki Németh Szilárd. A fideszes politikus azt tartja jó erkölcsbe ütközőnek, hogy a devizahitel-szerződések apró betűs részébe rejtettek el lényegi elemeket. Az átlagember pedig csak azt látta, hogy évek múlva elszáll a kölcsöne. Kifogásolta azt is, miszerint ezen szerződésekben rögzítették a bank elővásárlási jogát is, azt rávezették a tulajdoni lapra, így a nem fizető hitelesek ingatlanját azonnal elvihették a feje fölül. Megemlítette: benyújtották azt a törvényjavaslatot, mely szerint a bankoknak az érintett ügyfeleket tájékoztatniuk kell arról, hogy az árfolyamgát kibővült és beléphetnek a rendszerbe. Akik pedig már az árfolyamgátban vannak, őket arról kell tájékoztatni, hogy mennyi pénzt spóroltak meg. A törvény február 1-jétől lenne hatályos, és az embereket negyedévente kellene tájékoztatni.  

Az óriási felújítási munka 93 éven keresztül tartott

                      Felavatták az Országház megújult homlokzatát. Kövér László házelnök az ünnepségen azt mondta, a közeljövőben a magyar állam intézménye, szervezete és működése is újjászületik az Országház épületéhez hasonlóan. Kövér László úgy fogalmazott, "ami tegnap még remény, terv volt, az mára valóság, ezért alappal bízhatunk abban is, hogy a magyar állam 2010 óta tartó teljes átépítése munkálata nem ért véget". Mint mondta, 1894-ben "született" meg az Országház, ez a nap pedig az Országgyűlés épülete újjászületésének napja. A Duna partján lévő országházi falak tanúi voltak a 20. század magyar történelmének: "láttak országvesztő diktatúrákat és országépítő erőfeszítéseket, láttak bombázást, gyilkos sortüzet, látták magyar emberek kiontott vérét és láttak sok százezer magyar polgárt, aki hisz a demokráciában". MTI, fidesz.hu, Patrióta Európa Mozgalom  

Mérő István

                              Mérő István (1873-1938) - festő. Művészeti tanulmányait Budapesten, Párizsban, és Münchenben folytatta. 1898-ban a Nagybányai Művésztelepen tanult.

Isten szeretete nem elvont

                            "Isten szeretete nem elvont. Isten szeretetteljes tekintetét minden egyes férfira és nőre szegezi, névvel és vezetéknévvel." Ferenc pápa

A szeretetet megélni azt jelenti, hogy nem a saját érdekeinket keressük

                      "A szeretetet megélni azt jelenti, hogy nem a saját érdekeinket keressük, hanem viseljük a leggyengébbek és legszegényebbek terheit." Ferenc pápa

Isten szeret minket. Fedezzük fel a szépségét: szeretni és szeretve lenni

                          "Isten szeret minket. Fedezzük fel a szépségét: szeretni és szeretve lenni." Ferenc pápa

Hogy a ma embere, akit gyakran elborít a zaj, újra felfedezze a csend értékét és meghallja Isten és a testvérei hangját

                          A pápa imaszándéka: "Hogy a ma embere, akit gyakran elborít a zaj, újra felfedezze a csend értékét és meghallja Isten és a testvérei hangját." Ferenc pápa

Turul-szobrok a Kárpát-medencében - II. világháborús emlékmű - Mesterszállás - Alföld

 

Aurélien Sauvageot - A magyarok többet, nagyobbat, maradandóbbat tettek minden más népnél

                                  "Persze az a gondolat, hogy formáljanak és újraformáljanak egy kultúrnyelvet, ismerős volt nekem. Elsősorban a nyelvtörténetből. ... Tudtam, milyen tudós gonddal tökéletesítették a latin nyelvet, hogy méltó vetélytársa lehessen a görögnek. Minálunk ott volt a Pléiade kísérlete és az a nyelvszabályozás, melyet a Francia Akadémia első szótárának 1694-ben megjelent kiadása tükröz. Ugyanez idő tájt lendült fel a német nyelv megújítási mozgalma is. A XVIII. század magyar tudósai, akik tudvalevőleg rendkívül műveltek voltak, tudtak minderről. Én a magam részéről az újnorvég nyelvért való harcban vettem részt, és tudtam, hogyan küzdöttek Finnországban a finn nyelv kultúrnyelvi rangra emeléséért. Arról is volt némi fogalmam, hogy mi történt az észt nyelv érdekében. Tudtam, hogy egy nyelvre lehet tudatosan hatni és lehet ilyen vagy olyan irányban továbbfejleszteni. De ami a magyarok ügyét a többiekétől mégis megkülönböztette, az a nyelvi harc mérete és időtartama volt. Egy egész nép vetette latba minden erejét és minden áldozatkészségét, hogy megmentse a nemzeti nyelvet és ezzel magát a nemzetet is. A magyarok többet, nagyobbat, maradandóbbat tettek minden más népnél." Aurélien Sauvageot -1897-1988 - nyelvész, szótárkészítő, irodalmár, történész, filozófus és filológus, fordító és költő