Nyelvlecke Egyik olaszóra sodrán, Ím a kérdés felmerült: Hogy milyen nyelv ez a magyar, Európába hogy került? Elmeséltem, ahogy tudtam, Mire képes a magyar. Elmondtam, hogy sok-sok rag van, S hogy némelyik mit takar, És a szókincsben mi rejlik, A rengeteg árnyalat, Példaként vegyük csak itt: Ember, állat hogy halad? Elmondtam, hogy mikor járunk, Mikor mondom, hogy megyek. Részeg, hogy dülöngél nálunk, S milyen, ha csak lépdelek. Miért mondom, hogy botorkál Gyalogol, vagy kódorog, S a sétáló szerelmespár, Miért éppen andalog? A vaddisznó, hogy ha rohan, Nem üget, de csörtet - és Bár alakra majdnem olyan Miért más a törtetés? Mondtam volna még azt is hát, Aki fut, mért nem lohol? Mért nem vág, ki mezőn átvág, De tán vágtat valahol. Aki tipeg, mért nem libeg, S ez épp úgy nem lebegés, Minthogy nem csak sánta biceg, S hebegés nem rebegés! Mit tesz a ló, ha poroszkál, Vagy pedig, ha vágtázik? És a kuvasz, ha somfordál, Avagy akár bóklászik. Lábát szedi, aki kitér, A riadt őz elszökell. Nem ront be az, aki betér ... Más nyelven, hogy mondjam el? Jó lett volna szemléltetni, Botladozó, mint halad, Avagy milyen őgyelegni? Egy szó - egy kép - egy zamat! Aki 'slattyog', mért nem 'lófrál'? Száguldó hová szalad? Ki vánszorog, mért nem kószál? S aki kullog, hol marad? Bandukoló mért nem baktat? És ha motyog, mit kotyog, Aki koslat, avagy kaptat, Avagy császkál és totyog? Nem csak árnyék, aki suhan, S nem csak a jármű robog, Nem csak az áradat rohan, S nem csak a kocsi kocog. Aki cselleng, nem csatangol, Ki 'beslisszol' elinal, Nem 'battyog' az, ki bitangol, Ha mégis: a mese csal! Hogy a kutya lopakodik, Sompolyog, majd meglapul, S ha ráförmedsz, elkotródik. Hogy mondjam ezt olaszul? Másik, erre settenkedik, Sündörög, majd elterül. Ráripakodsz, eloldalog, Hogy mondjam ezt németül? Egy csavargó itt kóborol, Lézeng, ődöng, csavarog, Lődörög, majd elvándorol, S többé már nem zavarog. Ám egy másik itt tekereg, Elárulja kósza nesz Itt kóvályog, itt ténfereg. Franciául, hogy van ez? S hogy a tömeg mért özönlik, Mikor tódul, vagy vonul, Vagy hömpölyög, s még sem ömlik, Hogy mondjam ezt angolul? Aki surran, mért nem oson, Vagy miért nem lépeget? Mindezt csak magyarul tudom, S tán csak magyarul lehet... Gyimóthy Gábor, Firenze 1984
Csak annyit pusztíts, annyit használj, ami a te életedet védi! Minden oktalanul leszakított virág, minden oktalanul elpusztított állat a mi életünket rövidíti meg
Papp Lajos (1948) - orvos, író
Az örökös siránkozás helyett, magunk kis lépéseivel is előbbre vihetjük a társadalmunkat
Mindennapi munkánkban ne csupán az évezredek mozgásának fáradt inerciája vigyen előre, ne becsületből játszódjuk végig az életet, mint egy "vesztes meccset", hanem higgyünk a holnapban, higgyünk abban, hogy az emberiség nagy tortájában, a mi generációnk által megvívandó mérkőzést igenis megnyerhetjük.
Igen, a magunk kis lépésével előbbre vihetjük a társadalmunkat, egy tisztább, nyugodtabb, verejtékes munkánk által is szépülő világot hagyhatunk a gyermekeinkre
Böjte Csaba (1959) - ferences szerzetes
Csurka az elsők között mondta ki ezt is - így ő lett az egyik legnagyobb "közellenség"
"S mihez ragaszkodik leginkább az SZDSZ és az MSZP, illetve a mögötte álló, és őket mozgató nemzetközi bankárkaszt?
A sajtóuralomhoz. Ez mindennek az alapja. A hazugság termelésének és terjesztésének a privilégiuma. A leütendő ellenfél pedig mindig az, aki fellebbenti a fátylat, aki megszakítja a hazugság áradását."
kattints a VIDEÓRA!
http://www.youtube.com/watch?v=wqlLE1wiIc4&feature=youtu.be