Mi a fehér ló népe vagyunk
A ló a magyar ember hűséges társa évezredek óta - Mi a fehér ló népe vagyunk
A ló ma már csak háziasított vagy háziasítottból visszavadult formáiban ismert.
Legközelebbi rokona a vadló. A ló háziasítása a korai civilizációk idején, nagyjából 4000 évvel ezelőtt, Közép-Ázsiában kezdődött, majd a mai Dél-Oroszország, illetve Mezopotámia területén folytatódott.
A nomád lótartók hamarosan rájöttek, hogy lovon szállíthatják felszerelésüket, elkezdték tehát málhás lovakként, igavonóként használni őket.
A ló a magyar emberek hűséges társa ősidőktől fogva. Ló és lovasa szinte összenőttek egymással. Ha nem így lett volna, a lovas nem tudott volna pontosan célba találni íjával. Amikor ugyanis a lovas íjával lő, mindkét kezét a nyilazáshoz használja. Ha nem éreznék egymás testét tökéletesen, a célzás sem sikerülne, s a lovas is leeshetne lováról.
Mondáinkban nagy királyaink is szinte kivétel nélkül lovasként szerepelnek, s a csodálatos események is sokszor a hős lova segítségével történnek.
A falu népe nem is vette emberszámba azt a férfit, aki nem tartott lovat. Hogy is tudott volna földet művelni nélküle? A ló nagyon érzékeny állat, megérzi, ha szeretik. Nekünk, magyaroknak különösen kedves a ló. Mi a fehér ló népe vagyunk.
Már Atilla, hun őseink nagy királya is fehér lovon járt, később Turul nemzetségbeli szent királyaink, az Árpád-házi királyok is. A székelyek házain ősidőktől fogva kint volt a lókoponya.
A fehér ló ugyanis a Nap állata, a ház homlokzatára pedig a Nap jeleként tették. A sokfelé Székelyföldön a székely gyermekeknek még ma is az „aranycsitkó” hozza a karácsonyi meglepetést. Eleink lóval temetkeztek. A régészek nagyon sok olyan sírt tártak föl, ahol az eltemetett ember mellett ott voltak a ló csontjai is.
Népművészetünkben is gyakran megjelenik a ló. Faragott, hímzett életfáinkat gyakran lovak „őrzik”, máskor szarvasok vagy madarak. Meséink egyik leggyakoribb szereplője a ló, méghozzá nem is akármilyen: táltos!
A táltosnak három –, öt –, vagy hat lába van, s beszélgetni tud az emberrel. Parazsat eszik, ettől kap erőre, s ekkor nincs előtte lehetetlen. Fölrepül a levegőbe, s olyan gyorsan száguld, mint a gondolat.
A ló végigkísérte a magyar ember életét a születéstől a halálig. Ha fiúgyermek született, miután apja a kalapját az újszülött feje fölé emelve beáldotta a családba, kivitte az istállóba, s meztelenül a ló hátára tette.
A ló megérzi, ha fiúgyerek született, s mindketten várják a találkozást.Leánygyermekkel ezt nem tették, de a lányok, asszonyok is tudtak lovagolni. Az esküvőre lovaskocsi vitte az ifjú párt, s ló kísérte az embert utolsó földi útjára, a temetőbe is. A magyar emberhez évezredek óta hozzátartozik hűséges társa, a ló.
2019. November 19. 00:00
Híres nők a magyar történelemben - Magyarországi Szent Erzsébet (1207-1231)
Magyarországi Szent Erzsébet (Sárospatak, esetleg Pozsony, 1207 – Marburg, 1231) II. András magyar király és Merániai Gertrúd lánya.
Az öt gyermek közül Erzsébet volt a harmadik. Bátyja később IV. Béla néven lett magyar király.
Erzsébetet a kor szokásának megfelelően négyéves korában eljegyezték Hermannal, az őrgróf fiával. Vőlegénye, a betegeskedő Hermann 19 évesen meghalt, ekkor Hermann öccse, Lajos, aki Erzsébet legjobb pajtása volt, jegyezte el. Erzsébet a nála 7 évvel idősebb Lajossal boldog házasságban élt. Négy gyermekük született.
Erzsébet korán elkezdte a vezeklő életmódot: gyakran böjtölt, ostorozta magát, vezeklőövet is hordott. Éjjelente gyakran virrasztott. Menedékhelyet alapított árva gyerekek részére, szegényeket segített, 28 ágyas kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban.
1225-ben Lajos vazallusként II. Frigyes oldalán hadba indult, Erzsébet vette át a tartomány kormányzását. Az éhínségek, járványok okozta sebeket orvosolni igyekezett, kinyittatta Wartburg éléstárait, a szegényeket élelmezte.
Maga is mértéktartóan élt. A családtagok aggódva nézték Erzsébet „pazarlását”, Lajos azonban visszatértekor mindent jóváhagyott. Két évre rá férje elhunyt.
Erzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében, kosarában ábrázolják. Ennek eredete az a legenda, mely szerint férje halála után Erzsébet továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, mikor sógorával, Henrikkel találkozott. Annak kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt: rózsákat.
Mikor megmutatta, a kenyerek helyett illatos rózsák voltak kosarában – eszerint Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon.
Gyakran ábrázolják még korsóval, amelyből a szegényeknek adott inni, illetve pálmaággal, ami a halál feletti győzelem jelképei.
kattints a képekre - érdemes!
2019. November 05. 00:00
Régi magyar filmcsillagok - Páger Antal (1899-1986)
Régi magyar filmcsillagok - Páger Antal (1899-1986)
Kossuth-díjas magyar színművész, kiváló művész.
Iparoscsaládban született Makón, édesapja csizmadia volt. Édesanyja, aki jegyszedőként dolgozott a makói Hollósy Kornélia színháznál, fiát gyakran elvitte az előadásokra. Hét testvére közül négy korán meghalt.
Gyermekkorában a zene és a festészet érdekelte, később fordult a színház felé. Csizmadia apja nem pártolta fia művészi érdeklődését, összetörte hegedűjét és festőállványát is (Páger 45 évig nem vett újra ecsetet kezébe).
Az érettségit követően Pestre ment továbbtanulni. Az orvosi karon nem volt már hely, így a jogi karra iratkozott be. Az évnyitóig visszautazott Makóra, ahol szórakozásból részt vett néhány műkedvelő előadáson. Az egyik előadást követően felkereste a székesfehérvári színház titkára, és felajánlotta neki, hogy menjen el Fehérvárra színésznek.
Az első világháború alatt Olaszországban szolgált. Utána visszakerült társulatához Székesfehérvárra (1919–1922), majd játszott Kecskeméten (1922–1924), Pécsett (1924–1925). Nagyváradon egy évadon keresztül, az 1925–1926-os évben, majd 1926 és 1930 között a Szegedi Nemzeti Színház tagja volt. Szegedről Beöthy hívta 1931-ben Budapestre, ahol kezdetben az Andrássy úti Színházban, majd a Magyar Színházban töltött el egy-egy munkával teli évadot.
Hamarosan sztárnak számított: 1937 és 1939 között a Vígszínházban akkoriban horribilisnak számító gázsit, fellépésenként 250 pengőt kapott.
A színházi szerepek mellett kedveltté vált a filmszakmában is. 1932-ben lépett először a felvevőgép elé. Kabos Gyulával és Dajka Margittal a főszerepben eljátszotta a "Piri mindent tud" című film egyik főszerepét.
Több mint kétszáz filmet, tévéjátékot forgatott élete során. Megsokasodott filmszerepei közepette végezte színpadi feladatait. Pontos, korrekt munkáját hallatlan mély belső átéléssel megformált alakításaival megszerette a filmszakma, s a közönség teljes elismerését.
Az 1944 előtti filmek egyik legtöbbet foglalkoztatott színészeinek egyike volt. „Rengeteget dolgoztam, de megkértem, és meg is adták, ami kijárt” – vallotta egy riporteri kérdésre.
A háború előtt a művészvilágban jobboldali nézeteket képviselt, antiszemita művekben is szerepet vállalt. Egyik pártba sem lépett be, de színészi hírneve ezt is is felnagyította.
Végül 1944. augusztus 20-án elmenekült a fővárosból és Pornóapátiban telepedett le. Az orosz csapatok érkezése előtt, 1945. március 28-rói 29-re virradó éjjel lépte át az osztrák határt.[3]1945-ben belügyminiszteri rendelettel mind a 112 filmjét irredentizmus vádjával indexre tették, és megtiltották azok további forgalmazását.
Emigrációban
1948. január 24-én - két évi ausztriai és hét hónapi franciaországi tartózkodás után - Argentínában telepedett le. Buenos Airesben festő-grafikusként dolgozott. Önálló tárlata volt Venezuelában, Brazíliában a São Pauló-i Biennálén pedig 45 képpel szerepelt.
1948-54 között az argentínai Magyar Színjátszó Társaság vezetője volt. 1951-ben megkapta az argentin állampolgárságot. 1954. augusztus 14-én a Buenos Aires-i Casa de Catalunya színháznál az ő rendezésével, díszlettervezésével és főszereplésével bemutatták Curt Goetz A montevideói ház c. színdarabját.
Az 1955-ös évtől kezdődően csak vendégjátékokon vett részt. 1956 augusztusában Bécsből, a számára biztosított különrepülőgéppel, hazatelepült Magyarországra. Az októberi forradalom eseményeitől távol maradt, így hazatelepülése a kommunista kulturális diplomácia sikere volt.
Sikerei ellenére igazi otthonra nem talált az emigrációban és sokszor gondolt a hazatérésre. Végül kormányengedéllyel 1956 augusztusában érkezett meg Budapestre, rettegve a várható megaláztatásoktól.
Hamar kiderült, hogy népszerűsége múlhatatlan, első színházi fellépésén a közönség hatalmas tapsviharral fogadta. Második fénykorában több mint száz tévéjáték és film főszerepét játszotta el, miközben szinte haláláig a Vígszínház színpadán volt, utoljára a Kőműves Kelemen Vándorának énekes-táncos szerepében láthatta a közönség.
Visszakapta egykori villáját, újra megnősült, második felesége Szilágyi Bea (1908–1987), színművésznő, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára; a Színház- és Filmművészeti Szövetség főtitkára.
Klasszikus és modern darabokban, tragédiában, komédiában, groteszkben egyaránt kiválóan alakított. Számtalan kisembert formált meg hitelesen, naturalizmusba hajló parasztábrázolása újdonságnak számított.
Időskori szerepei mély humánumot sugároztak. A hatvanas évek elejétől több magyar filmsiker részese volt: Dálnoki Miklós Béla szerepét játszotta a Honfoglalás című filmben,
Kéri építészmérnököt a Fűre lépni szabad-ban, Tamburás szerepét a Hattyúdalban, Elnök Jóskát a Húsz órában. 1964-ben a cannes-i filmfesztiválon a legjobb férfi főszereplőnek járó díjat kapta - megosztva Saro Urzìval - Vajkay Ákos megformálásáért Ranódy László Pacsirta című filmjében.
Főbb színpadi szerepei:
Csehov: Három nővér (Csebutkin, katonaorvos)
A dohányzás ártalmasságáról (Nyuhin Ivan Ivanovics)
Tolsztoj: Anna Karenina (Karenin)
Háború és béke (Öreg herceg, Andrej apja)
Molnár Ferenc: A testőr (A kritikus)
Játék a kastélyban (Turai)
A hattyú (Albert herceg, trónörökös)
Williams: Macska a forró tetőn (Atyus)
Ibsen: John Gabriel Borkman (John Gabriel Borkman)
G. B. Shaw: Szent Johanna (Érsek)
Goethe: Faust (Philemon)
Mrozek: Tangó (Eugeniusz)
Szép Ernő: Kávécsarnok (Alajos)
Karinthy Ferenc: Különös tárgyalás (Tanú)
Gyurkovics: Az öreg (Öreg)
Eörsi: Széchenyi és az árnyak (Ápolt)
Szakonyi: Adáshiba (Bódog)
Békeffi: Egy asszonygyilkos vallomása (Rose, nyomozó)
Bródy - Szörényi: Kőműves Kelemen (Vándor)
Fejes - Presser: Jó estét nyár, jó estét szerelem (Személyzetis)
Garcia Lorca: Donna Rosita (Nagybácsi)
O’Neill: Eljő a jeges (Harry Hope)
Sartre: Altona foglyai (Az apa, hajógyáros)
Nash: Az esőcsináló (Starbuck)
Nicolaj: Hárman a padon (Luigi Lapaglia)
Chase: Barátom, Harvey (Elwood P. Dowd)
De Filippo: A cilinder (Agostino)
Brandon: Charlie nénje (Sir Francis Topplebee ezredes)
Patrick: Teaház az augusztusi Holdhoz (Sakini)
Filmjeiből:
Csókolj meg, édes! (1932) – Keszeg András
Piri mindent tud (1932) – Fodor L. Árpád, háztulajdonos
Köszönöm, hogy elgázolt (1935) – Asztalos Péter
Pesti mese (1937) – Kubik
Hotel Kikelet (1937) – Földi Péter
Férfi mind őrült (1937) – Jónás
Péntek Rézi (1938) – Dr. Gerleszegi Gerle Géza
Döntő pillanat (1938) – Bálint Gábor
Rozmaring (1938) – Kery István
Fehérvári huszárok (1939) – Onódy István
Hazajáró lélek (1940) – Török Ágoston
Földindulás (1940) – Kántor János
Igen vagy nem? (1940) – Id. Péteri János
Erdélyi kastély (1940) - Monostory Ádám gróf
Zárt tárgyalás (1940) – Benedek Gábor ügyvéd
Szűts Mara házassága (1941) – Simaházi Tamás
Régi keringő (1941) – Dudva Mihály
Egy éjszaka Erdélyben (1941) – II. József
Doktor Kovács István (1941) – Dr. Kovács István
Őrségváltás (1942) – Takács Péter
Fráter Loránd (1942) – Fráter Lóránd
Férfihűség (1942) – Sándorffy Péter
Szerető fia Péter (1942) - Balogh Péter
Aranypáva (1943) – Forintos Mátyás
A nagyrozsdási eset (1957) – Barka Sándor
Sóbálvány (1958) – Mohai doktor
A Noszty fiú esete Tóth Marival (1960) – Tóth Mihály
Felmegyek a miniszterhez (1961) – Balogh Bódog
Nem ér a nevem (1961) - Pintér bácsi
Mici néni két élete (1962) – Gál Alfréd
Pacsirta (1963) – Vajkay Ákos (Cannes-i filmfesztivál (1964) – Legjobb férfi alakítás díja)
Hattyúdal (1963) – Tamburás
Honfoglalás (1963) – Dálnoki Miklós Béla
Ezer év (1963) (tv-film)
Váltás (1964) (tv-film) - Márkus főmérnök
A kőszívű ember fiai (1965) – Öreg Pál
Húsz óra (1965) – Igazgató Jóska
Utószezon (1966)
A bíró és a hóhér (1968) – Bärlach felügyelő
Isten hozta, őrnagy úr! (1969) – Tomaji plébános
A varázsló (1969) – Csilli Csalla bácsi, a varázsló
A beszélő köntös (1969) – Lestyák András, szabómester
A fekete város (televíziós sorozat, 1971) – Bibók Vince
Fuss, hogy utolérjenek! (1972) – Tanár úr
Bob herceg (1972) – Tom apó
Keménykalap és krumpliorr 1–4. (1974) – Leopoldi
Fekete gyémántok (1976) – Thibald herceg
Philemon és Baucis (1978, rend. Makk Károly) – Öregember
Társkeresés N 1463 (TV film1982) - Hankóczi Márton - Táti
Szent Kristóf kápolnája (1983) – Esperes
Különös házasság (1984) - Medve doktor
Eltüsszentett birodalom (1985) – Szépapó
A vén bakancsos és fia, a huszár (1985) – A vén bakancsos
Elveszett paradicsom (töredék) (1986) – Zoltán apja
2019. November 04. 00:00
Süttő legszebb ékessége a 400-420 éves nagy levelű hárs. Törzse 4 részre bomlik 6 kisgyerek tudja körülölelni. Magassága 16 méter. Lombsátra alapján hazánk 8. legnagyobb nagylevelű hársfája. Rákóczi-hárs néven vált ismertté, mert szájhagyomány szerint a fejedelem is megpihent alatta. Ha a fa mesélni tudna, beszélhetne arról, hogy a település többször lakatlanná vált, hogy Fellner Jakab kiváló építész, kőfaragó üzemet tartott fenn a faluban vagy arról, hogy a háborúban elesettek emlékművénél az első koszorút 1925-ben József főherceg helyezte el. A falu a fát mindig nagy becsben tartotta. Az 1980-as években megyei védettséget kapott. Állapota egyre romlott. Önkéntes iskolások az üregeket kitakarították. Almády Zoltán tanár barlangász és munkatársai műgyantával az üregeket kiöntötték és a nyílásokat elzárták. Ennek köszönhetően a fa továbbra is csodálatosan díszlik. A védett hársfán elsősorban pintyfajok és cinegék fészkelnek, költenek. A fánál lévő madáretetőnél tengeliceket, zöldikéket, kék- és széncinegéket is megfigyelhetünk. A falu diákjai rendszeresen gondoskodnak az itt élő madarakról.
[
