Naiv festők képei - Adventtől karácsonyig

                         

Naiv festők képei - Adventtől karácsonyig
 
A naív művészek olyan alkotó emberek akik idősebb korukban gyermekien tiszta, sajátos valóságábrázolással, “tündéri realizmussal” mutatnak be egy már majdnem elfelejtett világot.
 
Többnyire a végigdolgozott civil élet után, saját örömükre, családjuk és közvetlen környezetük biztatására és gyermekkori emlékeik újraélésére kezdenek festeni.
 
Valóságismeretük az ábrázolt világ belső átélésére épül. A hagyományos magyar paraszti életet a falusi munkákkal, vallásos ünnepeivel és népszokásaival ábrázolják.

2019. December 21. 00:00

Adventi egyházi szertartások és népszokások

                       


Adventi egyházi szertartások és népszokások
 
Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali misét (rorate) tartani. E szertartásokon különös hangsúlyt kap Szűz Mária tisztelete és a karácsonyi várakozás.
 
A szentcsalád-járás a 20. század elejéről származó katolikus szokás. A hívek minden nap más házhoz visznek egy a szent családot ábrázoló képet, majd imákat mondanak, és kisebb szertartásokat mutatnak be körülötte.
 
A népszokás arról a bibliai eseményről emlékezik meg, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehembe érvén szállást kerestek maguknak.
 
Kis böjt
Szokás az adventi időszakban böjtöt tartani. Az adventi böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben " az Úr eljövetelében" éri el jutalmát.
Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot.
 
Adventi koszorú
 
Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.
 
Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben lila, kivéve a harmadik vasárnapra jutót, amely rózsaszín.
 
A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.
 
Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, öröm, szeretet.
 
Adventi naptár
Az adventi naptár használatának népszokása 1900 körül kezdődött, kialakulása egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett a várva-várt és megszokott karácsonyi ajándékok miatt.
 
Az édesanya ezért érdekes és meglepő játékot talált ki gyermeke számára: egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet-egyet közülük.
 
Mikor a kisfiú felnőtt, nem felejtette el édesanyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett. Olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy ablakocska mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt elrejtve, s ezek csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá.

2019. December 21. 00:00

Adventi dal - Adventi hírnök - rövid VIDEÓ!

                 

Európa ez!
Ma már a negyedik versszakot is is elénekeljük! - Osszuk meg!
Adventi dal - Adventi hírnök - rövid VIDEÓ!
 
kattints a rövid VIDEÓRA!
https://www.youtube.com/watch?v=cwv_bkk1J_0
 
Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog az első gyertyaláng!
Karácsonyt várva lázban a föld,
Isteni gyermeket köszönt.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
 
Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már két kis gyertyaláng
Ha zörget Jézus, jól figyelj ám!
Betér a szívünk ajtaján!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr.
 
Adventi hírnök, friss fenyő ág.
Lobog már három gyertyaláng.
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr.
 
Adventi hírnök, friss fenyőág.
Lobog már négy kis gyertyaláng.
Azt mondta Jézus, visszajön még.
Újjá lesz akkor föld és ég!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!

2019. December 21. 00:00

A több mint 400 éves Rákóczi-hárs és lakói – Süttő – Dunántúl

                      Süttő legszebb ékessége a 400-420 éves nagy levelű hárs.  Törzse 4 részre bomlik 6 kisgyerek tudja körülölelni. Magassága 16 méter. Lombsátra alapján hazánk 8. legnagyobb nagylevelű hársfája. Rákóczi-hárs néven vált ismertté, mert szájhagyomány szerint a fejedelem is megpihent alatta. Ha a fa mesélni tudna, beszélhetne arról, hogy a település többször lakatlanná vált, hogy Fellner Jakab kiváló építész, kőfaragó üzemet tartott fenn a faluban vagy arról, hogy a háborúban elesettek emlékművénél az első koszorút 1925-ben József főherceg helyezte el. A falu a fát mindig nagy becsben tartotta. Az 1980-as években megyei védettséget kapott. Állapota egyre romlott. Önkéntes iskolások az üregeket kitakarították. Almády Zoltán tanár barlangász és munkatársai műgyantával az üregeket kiöntötték és a nyílásokat elzárták. Ennek köszönhetően a fa továbbra is csodálatosan díszlik. A védett hársfán elsősorban pintyfajok és cinegék fészkelnek, költenek. A fánál lévő madáretetőnél tengeliceket, zöldikéket, kék- és széncinegéket is megfigyelhetünk. A falu diákjai rendszeresen gondoskodnak az itt élő madarakról.

2019. December 20. 00:00

Magyar emlékek a nagyvilágban - Czetz János sírköve az általa alapított első argentin katonai főiskola kápolnájában - Buenos Aires - Argentína

 

[

                         

Magyar emlékek a nagyvilágban

Czetz János sírköve az általa alapított első argentin katonai főiskola kápolnájában – Buenos Aires – Argentína

Katonai erényeivel és földrajzi ismereteivel egyaránt korán kitűnt a gidófalvi (Háromszék – Erdély)születésű Czetz János (1822-1904), aki az 1848-1849-es szabadságharcban Bem tábornok mellett fényes hadisikereket aratott Zsibónál, Piskinél, más csatatereken, ideiglenes erdélyi főparancsnokként is.

A hivatásos katona Czetz – aki ausztriai vezérkari akadémiát végzett kimagasló eredménnyel – a világosi fegyverletétel után az emigrációban kamatoztatta tapasztalatait. Évtizedes vándorlása 1860-ban ért véget, midőn házasságkötése révén Argentínába került.

Előbb földmérőként dolgozott a dél-amerikai országban, majd – miután ezredesi rangban kinevezték egy hadmérnöki csoport főnökévé – feltérképezte az ország Paraguay-jal és Brazíliával határos vidékét. Emellett számos vasútvonal építkezését is irányította. Műszaki alakulatot állított fel, ennek tagjai máig a Czetz által tervezett díszuniformist viselik. Államfői felkérésre ő szervezte meg Argentína első katonatiszti főiskoláját, majd a hadi akadémiát, később pedig a hadmérnöki főiskolát.

“Juan Fernando” Czetz megérte a XX. századot, 1904-ben halt meg Buenos Airesben. Hamvait a temetőből 1969-ben szállították át az általa alapított tanintézet új kápolnájába. Sírtábláján a spanyol szöveg előbb csak arról szólt, hogy az alatta nyugvó “argentin ezredes” a főiskola első igazgatója volt. Argentínai magyarok kérésére később azt is rávésték, hogy itt magyar tábornok és erdélyi főparancsnok alussza örök álmát.

2019. December 17. 00:00

Tamási Áron Mint jelképes erő és hatalom, a magyar szó nekünk

                           


Mint jelképes erő és hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye
 
"A különböző nyelvek melegéből keltek ki a különböző népek, melyeket az atyafiság és az együttes érdek alapján a közös szó szervezett nemzetekké.
 
Velünk is ez történt. A magyarságot is az atyafiság és az együttes érdek alapján a sors verte egybe; hazát a bátorsággal irányzott életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette.
 
Mint jelképes erő és hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt."
 
Tamási Áron (1897-1966) - író

2019. December 05. 00:00

Ma megkezdődik az advent időszaka

                       

 

Ma megkezdődik az advent időszaka
 
Advent (ádvent) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt - december 25-ét - megelőző negyedik vasárnaptól - más megfogalmazásban a Szent András apostol napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnaptól (görög katolikusoknál hatodik vasárnaptól) karácsonyig számított időszak.
 
A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (január 6-ig) tart.
 
Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti. Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát.
 
Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik, míg negyedik, utolsó vasárnapja december 18. és december 24. közé.
 
Az advent szó jelentése „eljövetel”. A latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit tesz: „az Úr eljövetele”. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben éri el jutalmát.
 
Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot. A katolikus egyházban advent liturgikus színe a lila, mely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi.
 
Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnapon az Úr eljövetelének közelségét ünneplik; e nap liturgikus színe a rózsaszín.
 
Az egész időszakban dísztelen a templomi oltár, az orgona szerepe pedig az énekek kíséretére korlátozódik. Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni.
 
Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek.
 
Advent első vasárnapján gyújtjuk meg az első gyertyát.
 
Áldott adventet kívánunk mindenkinek!
 
Patrióta Európa Mozgalom oldalának munkatársai

2019. November 21. 00:00

Mi a fehér ló népe vagyunk

A ló a magyar ember hűséges társa évezredek óta - Mi a fehér ló népe vagyunk
 
A ló ma már csak háziasított vagy háziasítottból visszavadult formáiban ismert. 
 
Legközelebbi rokona a vadló. A ló háziasítása a korai civilizációk idején, nagyjából 4000 évvel ezelőtt, Közép-Ázsiában kezdődött, majd a mai Dél-Oroszország, illetve Mezopotámia területén folytatódott. 
 
A nomád lótartók hamarosan rájöttek, hogy lovon szállíthatják felszerelésüket, elkezdték tehát málhás lovakként, igavonóként használni őket. 
 
A ló a magyar emberek hűséges társa ősidőktől fogva. Ló és lovasa szinte összenőttek egymással. Ha nem így lett volna, a lovas nem tudott volna pontosan célba találni íjával. Amikor ugyanis a lovas íjával lő, mindkét kezét a nyilazáshoz használja. Ha nem éreznék egymás testét tökéletesen, a célzás sem sikerülne, s a lovas is leeshetne lováról. 
 
Mondáinkban nagy királyaink is szinte kivétel nélkül lovasként szerepelnek, s a csodálatos események is sokszor a hős lova segítségével történnek. 
 
A falu népe nem is vette emberszámba azt a férfit, aki nem tartott lovat. Hogy is tudott volna földet művelni nélküle? A  ló nagyon érzékeny állat, megérzi, ha szeretik. Nekünk, magyaroknak különösen kedves a ló. Mi a fehér ló népe vagyunk. 
 
Már Atilla, hun őseink nagy királya is fehér lovon járt, később Turul nemzetségbeli szent királyaink, az Árpád-házi királyok is. A székelyek házain ősidőktől fogva kint volt a lókoponya. 
 
A fehér ló ugyanis a Nap állata, a ház homlokzatára pedig a Nap jeleként tették. A sokfelé Székelyföldön a székely gyermekeknek még ma is az „aranycsitkó” hozza a karácsonyi meglepetést. Eleink lóval temetkeztek. A régészek nagyon sok olyan sírt tártak föl, ahol az eltemetett ember mellett ott voltak a ló csontjai is. 
 
Népművészetünkben is gyakran megjelenik a ló. Faragott, hímzett életfáinkat gyakran lovak „őrzik”, máskor szarvasok vagy madarak. Meséink egyik leggyakoribb szereplője a ló, méghozzá nem is akármilyen: táltos! 
 
A táltosnak három –, öt –, vagy hat lába van, s beszélgetni tud az emberrel. Parazsat eszik, ettől kap erőre, s ekkor nincs előtte lehetetlen. Fölrepül a levegőbe, s olyan gyorsan száguld, mint a gondolat.  
 
A ló végigkísérte a magyar ember életét a születéstől a halálig. Ha fiúgyermek született, miután apja a kalapját az újszülött feje fölé emelve beáldotta a családba, kivitte az istállóba, s meztelenül a ló hátára tette. 
 
A ló megérzi, ha fiúgyerek született, s mindketten várják a találkozást.Leánygyermekkel ezt nem tették, de a lányok, asszonyok is tudtak lovagolni.  Az esküvőre lovaskocsi vitte az ifjú párt, s ló kísérte az embert utolsó földi útjára, a temetőbe is. A magyar emberhez évezredek óta hozzátartozik hűséges társa, a ló.

2019. November 19. 00:00

A Nemzet Színésze - Szabó Gyula (1930-2014)

A Nemzet Színésze - Szabó Gyula (1930-2014)
 
Szabó Gyula, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész.

2019. November 14. 00:00

Híres nők a magyar történelemben - Magyarországi Szent Erzsébet (1207-1231)

                                       

Magyarországi Szent Erzsébet (Sárospatak, esetleg Pozsony, 1207 – Marburg, 1231) II. András magyar király és Merániai Gertrúd lánya.
 
Az öt gyermek közül Erzsébet volt a harmadik. Bátyja később IV. Béla néven lett magyar király.
 
Erzsébetet a kor szokásának megfelelően négyéves korában eljegyezték Hermannal, az őrgróf fiával. Vőlegénye, a betegeskedő Hermann 19 évesen meghalt, ekkor Hermann öccse, Lajos, aki Erzsébet legjobb pajtása volt, jegyezte el. Erzsébet a nála 7 évvel idősebb Lajossal boldog házasságban élt. Négy gyermekük született.
 
Erzsébet korán elkezdte a vezeklő életmódot: gyakran böjtölt, ostorozta magát, vezeklőövet is hordott. Éjjelente gyakran virrasztott. Menedékhelyet alapított árva gyerekek részére, szegényeket segített, 28 ágyas kórházat alapított, ahol maga is segített a betegápolásban.
 
1225-ben Lajos vazallusként II. Frigyes oldalán hadba indult, Erzsébet vette át a tartomány kormányzását. Az éhínségek, járványok okozta sebeket orvosolni igyekezett, kinyittatta Wartburg éléstárait, a szegényeket élelmezte.
Maga is mértéktartóan élt. A családtagok aggódva nézték Erzsébet „pazarlását”, Lajos azonban visszatértekor mindent jóváhagyott. Két évre rá férje elhunyt.
 
Erzsébetet többnyire rózsákkal a kötényében, kosarában ábrázolják. Ennek eredete az a legenda, mely szerint férje halála után Erzsébet továbbra is gondoskodott a szegényekről. Egy alkalommal kenyereket vitt gondozottjainak, mikor sógorával, Henrikkel találkozott. Annak kérdésére, hogy mit visz kosarában, Erzsébet tartva attól, hogy esetleg megtilthatják neki a jótékonykodást, így válaszolt: rózsákat.
 
Mikor megmutatta, a kenyerek helyett illatos rózsák voltak kosarában – eszerint Isten nem akarta, hogy a szent asszony hazudjon.
 
Gyakran ábrázolják még korsóval, amelyből a szegényeknek adott inni, illetve pálmaággal, ami a halál feletti győzelem jelképei.
 
kattints a képekre - érdemes!

2019. November 05. 00:00
<< Első< ElőzőKövetkező> Utolsó>>

21. oldal/223