Gondolatok adventre
Gondolatok adventre - a három éve elhunyt Csoóri Sándortól
A gyermekkorú emberiség minden elképzelhető látomással igyekezett megismerni saját magát és a körülötte lélegző természetet, később pedig saját társadalmát.
Gondoljunk csak a görög kultúrára. Voltak ebben a világértelmezésben gigantikus lények, akik nagy szikladarabokkal dobálóztak, ahogyan mi a kavicsokkal.
A gigantikus lények szerepét ma már roppant erejű szerkezetek, pl. toronydaruk helyettesítik. Valósággá vált a képzelet, de egészen másként, miként az elődeink elképzelték.
A mítoszok világa sose volt realista, de jelképeit mindig meg lehetett fejteni. Európa kultúrájában a középkor óta, egészen a huszadik századig, a realizmus változatos nagy esélyeit ragadták meg a művészetek. Elmondhatjuk ezt az irodalomról, a festészetről és a zenéről is.
A huszadik században a valóságot a "valótlanságok" gazdag képzeteivel fejezzük ki. Mondok egy példát. József Attila egyik verssorát idézem: "Hazám az eladott kabát". Ennek a sornak közvetlenül nincs semmi értelme. Nincs valóságszerűsége, halandzsa is lehetne. Holott nagyon sokat jelentő értelme van.
Fölfedezés és végzet is egyszerre. Igazi költészet. Életem ajándéka.
Csoóri Sándor (1930-2016) - a Nemzet Művésze címmel kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas és kétszeres József Attila-díjas magyar költő, esszéíró, prózaíró, politikus
2019. December 22. 00:00
Wass Albert idején - karácsony előtt advent
Ádvent idején - karácsony előtt
"Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté.
Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül.
Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje."
Karácsonyi üzenetek - részlet
Wass Albert (1908-1998) - író, költő
2019. December 22. 00:00
Naiv festők képei - Adventtől karácsonyig
Naiv festők képei - Adventtől karácsonyig
A naív művészek olyan alkotó emberek akik idősebb korukban gyermekien tiszta, sajátos valóságábrázolással, “tündéri realizmussal” mutatnak be egy már majdnem elfelejtett világot.
Többnyire a végigdolgozott civil élet után, saját örömükre, családjuk és közvetlen környezetük biztatására és gyermekkori emlékeik újraélésére kezdenek festeni.
Valóságismeretük az ábrázolt világ belső átélésére épül. A hagyományos magyar paraszti életet a falusi munkákkal, vallásos ünnepeivel és népszokásaival ábrázolják.
2019. December 21. 00:00
Adventi egyházi szertartások és népszokások
Adventi egyházi szertartások és népszokások
Elterjedt szokás az adventi hétköznapokon hajnali misét (rorate) tartani. E szertartásokon különös hangsúlyt kap Szűz Mária tisztelete és a karácsonyi várakozás.
A szentcsalád-járás a 20. század elejéről származó katolikus szokás. A hívek minden nap más házhoz visznek egy a szent családot ábrázoló képet, majd imákat mondanak, és kisebb szertartásokat mutatnak be körülötte.
A népszokás arról a bibliai eseményről emlékezik meg, amikor a gyermekét váró Szűz Mária és Szent József Betlehembe érvén szállást kerestek maguknak.
Szokás az adventi időszakban böjtöt tartani. Az adventi böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket. A karácsonyt megelőző várakozás az eljövetelben " az Úr eljövetelében" éri el jutalmát.
Régebben egyes vidékeken „kisböjtnek” nevezték ezt az időszakot.
Adventkor a 19–20. század óta szokás koszorút készíteni. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig.
Ma az adventi koszorú általában fenyőágból készített kör alakú koszorú, melyet négy gyertyával díszítenek. A gyertyák színe katolikus körökben lila, kivéve a harmadik vasárnapra jutót, amely rózsaszín.
A gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor.
Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon. Minden gyertya szimbolizál egy fogalmat: hit, remény, öröm, szeretet.
Az adventi naptár használatának népszokása 1900 körül kezdődött, kialakulása egy német édesanyához kötődik, akinek kisfia, Gerhard, már hetekkel az ünnep előtt türelmetlenkedett a várva-várt és megszokott karácsonyi ajándékok miatt.
Az édesanya ezért érdekes és meglepő játékot talált ki gyermeke számára: egy kemény papírlapot huszonnégy részre osztott, mindegyik részre rátűzött egy-egy darab csokoládét, majd megengedte, hogy a gyermek minden este megegyen egyet-egyet közülük.
Mikor a kisfiú felnőtt, nem felejtette el édesanyja meglepetését, és üzleti vállalkozásba kezdett. Olyan naptárt szerkesztett, amelyen huszonnégy ablakocska mögé egy-egy darab csokoládé vagy cukorka volt elrejtve, s ezek csak a spaletták kinyitása után váltak láthatóvá.
2019. December 21. 00:00
Adventi dal - Adventi hírnök - rövid VIDEÓ!
Európa ez!
Ma már a negyedik versszakot is is elénekeljük! - Osszuk meg!
Adventi dal - Adventi hírnök - rövid VIDEÓ!
kattints a rövid VIDEÓRA!
https://www.youtube.com/watch?v=cwv_bkk1J_0
Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog az első gyertyaláng!
Karácsonyt várva lázban a föld,
Isteni gyermeket köszönt.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
Adventi hírnök: friss fenyőág,
Lobog már két kis gyertyaláng
Ha zörget Jézus, jól figyelj ám!
Betér a szívünk ajtaján!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr.
Adventi hírnök, friss fenyő ág.
Lobog már három gyertyaláng.
Múlnak az évek, életünk száll,
De utunk végén Jézus vár.
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr.
Adventi hírnök, friss fenyőág.
Lobog már négy kis gyertyaláng.
Azt mondta Jézus, visszajön még.
Újjá lesz akkor föld és ég!
Ujjong a szívünk, dalra gyúl,
Nincs már messze az Úr!
2019. December 21. 00:00
A több mint 400 éves Rákóczi-hárs és lakói – Süttő – Dunántúl
Süttő legszebb ékessége a 400-420 éves nagy levelű hárs. Törzse 4 részre bomlik 6 kisgyerek tudja körülölelni. Magassága 16 méter. Lombsátra alapján hazánk 8. legnagyobb nagylevelű hársfája. Rákóczi-hárs néven vált ismertté, mert szájhagyomány szerint a fejedelem is megpihent alatta. Ha a fa mesélni tudna, beszélhetne arról, hogy a település többször lakatlanná vált, hogy Fellner Jakab kiváló építész, kőfaragó üzemet tartott fenn a faluban vagy arról, hogy a háborúban elesettek emlékművénél az első koszorút 1925-ben József főherceg helyezte el. A falu a fát mindig nagy becsben tartotta. Az 1980-as években megyei védettséget kapott. Állapota egyre romlott. Önkéntes iskolások az üregeket kitakarították. Almády Zoltán tanár barlangász és munkatársai műgyantával az üregeket kiöntötték és a nyílásokat elzárták. Ennek köszönhetően a fa továbbra is csodálatosan díszlik. A védett hársfán elsősorban pintyfajok és cinegék fészkelnek, költenek. A fánál lévő madáretetőnél tengeliceket, zöldikéket, kék- és széncinegéket is megfigyelhetünk. A falu diákjai rendszeresen gondoskodnak az itt élő madarakról.
2019. December 20. 00:00
Magyar emlékek a nagyvilágban - Czetz János sírköve az általa alapított első argentin katonai főiskola kápolnájában - Buenos Aires - Argentína
[
Magyar emlékek a nagyvilágban
Czetz János sírköve az általa alapított első argentin katonai főiskola kápolnájában – Buenos Aires – Argentína
Katonai erényeivel és földrajzi ismereteivel egyaránt korán kitűnt a gidófalvi (Háromszék – Erdély)születésű Czetz János (1822-1904), aki az 1848-1849-es szabadságharcban Bem tábornok mellett fényes hadisikereket aratott Zsibónál, Piskinél, más csatatereken, ideiglenes erdélyi főparancsnokként is.
A hivatásos katona Czetz – aki ausztriai vezérkari akadémiát végzett kimagasló eredménnyel – a világosi fegyverletétel után az emigrációban kamatoztatta tapasztalatait. Évtizedes vándorlása 1860-ban ért véget, midőn házasságkötése révén Argentínába került.
Előbb földmérőként dolgozott a dél-amerikai országban, majd – miután ezredesi rangban kinevezték egy hadmérnöki csoport főnökévé – feltérképezte az ország Paraguay-jal és Brazíliával határos vidékét. Emellett számos vasútvonal építkezését is irányította. Műszaki alakulatot állított fel, ennek tagjai máig a Czetz által tervezett díszuniformist viselik. Államfői felkérésre ő szervezte meg Argentína első katonatiszti főiskoláját, majd a hadi akadémiát, később pedig a hadmérnöki főiskolát.
“Juan Fernando” Czetz megérte a XX. századot, 1904-ben halt meg Buenos Airesben. Hamvait a temetőből 1969-ben szállították át az általa alapított tanintézet új kápolnájába. Sírtábláján a spanyol szöveg előbb csak arról szólt, hogy az alatta nyugvó “argentin ezredes” a főiskola első igazgatója volt. Argentínai magyarok kérésére később azt is rávésték, hogy itt magyar tábornok és erdélyi főparancsnok alussza örök álmát.
2019. December 17. 00:00
Tamási Áron Mint jelképes erő és hatalom, a magyar szó nekünk
Mint jelképes erő és hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye
"A különböző nyelvek melegéből keltek ki a különböző népek, melyeket az atyafiság és az együttes érdek alapján a közös szó szervezett nemzetekké.
Velünk is ez történt. A magyarságot is az atyafiság és az együttes érdek alapján a sors verte egybe; hazát a bátorsággal irányzott életösztön szerzett neki, de nemzetté a magyar szó teremtette.
Mint jelképes erő és hatalom, a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt."
Tamási Áron (1897-1966) - író
2019. December 05. 00:00
Mi a fehér ló népe vagyunk
A ló a magyar ember hűséges társa évezredek óta - Mi a fehér ló népe vagyunk
A ló ma már csak háziasított vagy háziasítottból visszavadult formáiban ismert.
Legközelebbi rokona a vadló. A ló háziasítása a korai civilizációk idején, nagyjából 4000 évvel ezelőtt, Közép-Ázsiában kezdődött, majd a mai Dél-Oroszország, illetve Mezopotámia területén folytatódott.
A nomád lótartók hamarosan rájöttek, hogy lovon szállíthatják felszerelésüket, elkezdték tehát málhás lovakként, igavonóként használni őket.
A ló a magyar emberek hűséges társa ősidőktől fogva. Ló és lovasa szinte összenőttek egymással. Ha nem így lett volna, a lovas nem tudott volna pontosan célba találni íjával. Amikor ugyanis a lovas íjával lő, mindkét kezét a nyilazáshoz használja. Ha nem éreznék egymás testét tökéletesen, a célzás sem sikerülne, s a lovas is leeshetne lováról.
Mondáinkban nagy királyaink is szinte kivétel nélkül lovasként szerepelnek, s a csodálatos események is sokszor a hős lova segítségével történnek.
A falu népe nem is vette emberszámba azt a férfit, aki nem tartott lovat. Hogy is tudott volna földet művelni nélküle? A ló nagyon érzékeny állat, megérzi, ha szeretik. Nekünk, magyaroknak különösen kedves a ló. Mi a fehér ló népe vagyunk.
Már Atilla, hun őseink nagy királya is fehér lovon járt, később Turul nemzetségbeli szent királyaink, az Árpád-házi királyok is. A székelyek házain ősidőktől fogva kint volt a lókoponya.
A fehér ló ugyanis a Nap állata, a ház homlokzatára pedig a Nap jeleként tették. A sokfelé Székelyföldön a székely gyermekeknek még ma is az „aranycsitkó” hozza a karácsonyi meglepetést. Eleink lóval temetkeztek. A régészek nagyon sok olyan sírt tártak föl, ahol az eltemetett ember mellett ott voltak a ló csontjai is.
Népművészetünkben is gyakran megjelenik a ló. Faragott, hímzett életfáinkat gyakran lovak „őrzik”, máskor szarvasok vagy madarak. Meséink egyik leggyakoribb szereplője a ló, méghozzá nem is akármilyen: táltos!
A táltosnak három –, öt –, vagy hat lába van, s beszélgetni tud az emberrel. Parazsat eszik, ettől kap erőre, s ekkor nincs előtte lehetetlen. Fölrepül a levegőbe, s olyan gyorsan száguld, mint a gondolat.
A ló végigkísérte a magyar ember életét a születéstől a halálig. Ha fiúgyermek született, miután apja a kalapját az újszülött feje fölé emelve beáldotta a családba, kivitte az istállóba, s meztelenül a ló hátára tette.
A ló megérzi, ha fiúgyerek született, s mindketten várják a találkozást.Leánygyermekkel ezt nem tették, de a lányok, asszonyok is tudtak lovagolni. Az esküvőre lovaskocsi vitte az ifjú párt, s ló kísérte az embert utolsó földi útjára, a temetőbe is. A magyar emberhez évezredek óta hozzátartozik hűséges társa, a ló.
2019. November 19. 00:00
A Nemzet Színésze - Szabó Gyula (1930-2014)
A Nemzet Színésze - Szabó Gyula (1930-2014)
Szabó Gyula, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész.
2019. November 14. 00:00