Virágvasárnapi magyar népszokások - Barkaszentelés, kiszejárás, villőzés
Virágvasárnapi magyar népszokások - Barkaszentelés, kiszejárás, villőzés
Virágvasárnap Jézus Jeruzsálembe való bevonulásának emlékünnepe, húsvét előtti vasárnap. Már a 7. század óta pálmát szenteltek ezen a napon. Nálunk ezt a barka helyettesíti. A barkát a pap rendszerint a nagymise előtt szentelte meg, majd kiosztotta a híveknek.
A virágvasárnapi barkaszentelés egyházi eredetű népszokás ugyan, de a szentelt barkát felhasználták rontás ellen, gyógyításra, mennydörgés, villámlás elhárítására is. Sokfelé élt az a hiedelem, hogy a szentelt barkát nem szabad bevinni a házba, mert elszaporodnának a legyek és a bolhák; a tojásból nem kelne ki a csirke.
A zempléni falvakban azonban beviszik a szobába és a szentkép vagy a gerenda alatt tartják, hogy azután hamvazószerdán ennek a hamujával hamvazkodjanak.
A szentelt barkának az állattartásban jósló, varázsló, rontás elleni hatékonyságot tulajdonítottak. A földműveléssel kapcsolatosan is hatékonynak tartották, például a kert földjébe tűzik le, hogy elűzze onnan a férgeket.
A virágvasárnapot megelőző hetet sokfelé virághétnek nevezték és a névmágia miatt alkalmas időnek tartották a virágmagvak vetésére. Kalotaszegen virágvasárnap kimennek a fiatalok virágot szedni. Ez a szokás ma is él. Este egyikük házánál zenére táncolnak.
Nyitra, Hont, Nógrád, Pest és Heves megye egyes községeiben gyakorolták a kiszejárást, kiszehajtást, és ennél is szűkebb területen, a Nyitra megyei Zoboralján ismerték, sőt néhol még gyakorolják ma is a villőzés szokását. Zoboralján, egyes falvakban a két szokás összekapcsolódott, de a sorrendjük különbözhetett.
Például Béden előbb villőztek, azután vitték a kiszét, Bodokon azonban a kiszejárás után villőztek. A kisze többnyire menyecskének öltöztetett szalmabáb, melyet kici, kiszőce, kicevice, banya néven is emlegettek. A lányok énekszóval vitték végig a falun, majd a falu végén vízbe vetették vagy elégették. A bábu a különböző magyarázatok szerint a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője lehetett.
A kiszi szó egyébként korpából készült savanyúlevest, jellegzetes böjti ételt jelent. A kiszejárást a bábu elkészítése, ruhájának összeszedése előzte meg. Deménden farsangi menyecskeviseletet adtak rá, Menyhén az az évben férjhez ment menyecske ruháját. Őrhalom, Hugyag, Ipolyvarbó községekben azonban az volt a szokás, hogy a kiszére csúnya, rossz ruhákat aggattak és bekormozták.
Drégelypalánkon úgy hitték, hogy akik öltöztetik, még abban az esztendőben férjhez fognak menni. A kiszebábu mozgatásának, a falun való végigvitelének is jelentőséget tulajdonítottak.
Ipolyszécsénkén úgy vélték, hogy aki elsőnek felkapja, hamarosan férjhez megy, Ipolybalogon pedig az a hiedelem élt, hogy amelyik faluvégről viszik, onnan hamarosan férjhez mennek a lányok. Ha véletlenül visszafordult a bábu, Horvátiban, Tompán attól tartottak, hogy visszajön a betegség a faluba, Kelenyén ez esetben a jégesőtől féltek. A kiszebábu megsemmisítése szertartásosan ment végbe.
Levetkőztették, szétszedték, úgy dobták a vízbe vagy elégették, és akkor a tüzet körültáncolták. Ahol a kiszét vízbe vetették, a szalmából minden lány megragadott egy csomót, és például Menyhén a szalmacsomó elúszásából jósoltak a férjhezmenetelre. Felsőszemeréden, Honton, Horvátiban, Tompán a vizes szalmacsomóval dörgölték az arcukat, hogy ne legyenek szeplősek.
A kiszehajtás után a lányok feldíszített, villőnek nevezett fűzfaágakkal sorra járták a falut (zöldághordás). A felvidéki Alsóbodokon például az 1930-as években a szalmabábu kivitele után a lányok a mezőn fűzfaágakat tördeltek, azokat szalagokkal díszítették fel.
Megálltak mindegyik ház ablaka előtt és bekiáltották: „Van magoknak virágvasárnapjok?”
Ha azt felelték, hogy nincs – ami ritkán fordult elő –, tovább mentek, ha azt, hogy van, akkor énekelték a következő szöveget:
Benne van egy vetett ágy,
de nem az ibolyától, hanem a rózsától.
A zsérei lányok Felvidéken a villő-ágra hímes tojásokat is aggattak, és amikor megálltak a ház előtt, az ablakhoz emelték az ágat.
Menyhén a következő szöveget énekelték:
Villő, villő. Vállj meg kërëszt,
vállj meg, a ruzsás pallagon.
hagy vegyem rám gyócsingem.
kattints a képekre - érdemes!
2023. April 04. 00:00
Mi is a virágvasárnap?
De mi is a virágvasárnap?
A virágvasárnapi szertartással megkezdődik a nagyhét. Jézus Krisztussal bevonulunk a húsvéti misztériumot megelőző szent háromnap csendjébe.
Már a IV. század óta ismert, hogy a keresztények e napon megtartották az Úr bevonulásának körmenetét Jeruzsálemben, amely az Olajfák-hegyéről indult a város felé, miközben a nép pálma- és olajágakat lengetett.
A barkaszentelés, a virágvasárnapi körmenet és a passió dramatikus előadása a szentmisében a virágvasárnapi liturgia részei. Az ünnepi liturgiában a barkaszentelés és a körmenet során játszódik le előttünk virágvasárnap jelentős eseménye, Jézus bevonulása Jeruzsálembe.
A bevonulást megelőző első színhely az Olajfák hegye – az ágak (barkák) megszentelése; a másodiké az Olajfák hegyétől a Jeruzsálem kapujáig vezető út – a körmenet; a harmadiké pedig a szent város: az ott történtekre emlékezik a passió és a szentmise.
A virágvasárnapi körmenet hosszabb formája négy állomásból áll. Az első stáció az ágak megáldása és kiosztása. Az ágak kiosztásának jelképes értelme van: átvételével a hívő vértanúnak vallja magát, s alkalmassá válik arra, hogy Krisztust szenvedésében kövesse.
A második állomás az ágak leterítése, amely az evangéliumi szavakat jeleníti meg: “mások ágakat szedtek a fákról, s leterítették az útra”.
A harmadik stáció a ruhák leterítése, a negyedik a hódolat Krisztus Király előtt. A körmenetnek ez a hosszabb formája csak ajánlott, a legtöbb helyen azonban az egyszerűbb, rövidebb forma szerint zajlik a szertartás: az ágak megszentelése után a körmenet azonnal a szentélybe vonul.
2023. April 02. 00:00
Virágvasárnap Csoóri sándor
Valahol most egy tulipán-szájú
Förgeteg-fehér szilvafák közt
máris a borhegyre megyünk,
apostol-felhő jön velünk.
Jártak itt ólom-zord hadak,
sisakjukon, mint sastojáson,
Gyerünk, csöpp állat, fönn a pincék
homályában bort nyakalunk,
„Szent István, térdepelj közénk,
nagyobb király térített minket,
De itt vagyunk, de megvagyunk,
nézzük, hogy nő a völgyi búza,
s a szőlővirág hogy kígyózik
fölrepedt, égő homlokunkra.”
Így éneklünk, s az ördöglábú
asztal lesz majd a nagydobunk –
parasztok és Jézus király,
így mulatjuk majd ki magunk.
Csoóri Sándor (1930) - költő, esszéíró, prózaíró
2023. April 02. 00:00
Petőfi Sándor 1848 március 15-ről - részlet
Petőfi Sándor 1848 március 15-ről
"Magyar történet múzsája,
Vedd föl azt s örök tábládra
Vésd föl ezt a nagy napot!
Nem tevének annyit, mint mink
Csattogjatok, csattogjatok,
Nem vagytok már többé rabok,
Szét szabad már szállani."
15-dik március, 1848 - részlet
Petőfi Sándor (1823-1849) - költő, forradalmár, a márciusi ifjak vezető személyisége
2023. March 15. 00:00
Nemzeti dal című vers keletkezéséről 1848. március
Nemzeti dal című vers keletkezéséről
Hallgassuk meg a vers, Tolcsvay László által megzenésített változatát a zeneszerző előadásában - Hangfelvétel!
kattints a hangfelvételre:!
https://www.youtube.com/watch?v=5HBgjiSJwAc
A Nemzeti dal azok közé a művek közé tartozik, amelyeknek nemcsak irodalmi értékük van, hanem történelmünk formálásában is jelentős szerepük volt.
1848. március 13-án írta Petőfi a verset, a legismertebb magyar versek egyikét. Eredetileg március 19-én akarta elmondani.
Az Ellenzéki Kör ekkorra tervezte, hogy a Rákos mezején megünnepli a párizsi forradalom kitörését.
Petőfi azonban a bécsi forradalom hírére március 15-én a Pilvax kávéházban gyülekező fiatalokkal együtt felgyorsította az eseményeket, és elszavalta versét.
Pesten is kitört a forradalom. A Nemzeti dal a szabad sajtó első terméke. A forradalmi ifjúság által lefoglalt nyomdában kinyomtatták, és röpiratként terjesztették.
2023. March 15. 00:00