Hungarikumok - Kálmán Imre (1882-1953) - Csárdáskirálynő - Nagyoperett

                        100. éves születésnapját ünnepeljük a világszerte ma is játszott magyar operettnek. A Csárdáskirálynő Kálmán Imre legnépszerűbb operettje, melynek zenéjét az első világháború kitörése előtt kezdte el írni. Az alaptörténet: egy pesti orfeumi énekesnőről szól, akibe beleszeret egy trónörökös. Közben kitört a világháború, és Kálmán abbahagyta a komponálást: „Nem tudok zenét szerezni akkor, mikor… a frontokon egymást öli a világ.” Egyéves szünet után Lehár Ferenc tanácsára folytatta a munkát. Az ősbemutató Bécsben, 1915-ben volt. A magyar bemutatásra 1916. november 3-án került sor. A szövegkönyvet Gábor Andor fordította le. Az első előadások Csárdáskirályné címen futottak. A Csárdáskirálynő szerepét Beöthy – a Király Színház igazgatója – Kosáry Emmára osztotta, akinek ez a szerep olyan sikert hozott, hogy ezután végleg az operett világában maradt. Beöthy ennél az operettnél vezette be azt az újítást, hogy a második és a harmadik felvonás megkezdése előtt fehér vásznat eresztettek a függöny elé, amire kivetítették azt a szöveget, amit a zenekar éppen játszott, így a közönség is énekelhette a dalokat. Az operett elindult világhódító körútjára, 1917-ben már Szentpéterváron mutatták be, Sylvia címmel. Az angolok és az amerikaiak Gypsy Princess címmel játszották, és a főhősnőből, Szilviából cigány hercegnőt faragtak. A szövegkönyvet 1954-ben Békeffi István és Kellér Dezső átírta, a primadonna szerepből kiöregedett, akkor már 61 éves Honthy Hanna számára főszereppé bővítették Cecília (az eredeti változatban Anhilte) szerepét, és kibővítették Miska szerepét.

Onódi Béla (1900-1991) festőművész képeiből

                    A Szentendrei Művésztelep (1926) és a Szentendrei Festők Társaságának (1928) egyik alapító tagja. A Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede és Réti István növendékeként tanul 1918-20 között. 1918-ban főiskolai ösztöndíjjal Nagybányára, 1919-ben pedig a kecskeméti művésztelepre látogat. 1921-25. között Amerikában él, Philadelphiában, a The North American újság illusztrátora. Eközben az Academy of Fine Arts-on folytatja művészeti tanulmányait. 1926-tól dolgozik a szentendrei művésztelepen, művei szerepelnek annak kiállításain. Ő is részt vesz negyedmagával a szentendrei Keresztelő Szent János plébániatemplom kifestésében 1932-33 között. 1941-ig a művésztelepen, utána a városban él. 1942-ben székelyföldi ösztöndíjjal Erdélybe megy, Nagybányára is ellátogat. 1946-ban kizárják a teleptagok sorából, de ugyanúgy rendszeresen kiállít a szentendrei művészekkel. Egész életművét meghatározza a nagybányai művészet iránti nosztalgia, az ebből táplálkozó lírai hangvételű természetelvű ábrázolás. Gyakori témája a szentendrei városkép és a környező természeti tájak. A harmincas évektől kezdve egészen haláláig oldott, napfényes, finom színeffektusokat használ, képeit mindinkább a látványt feloldó fény- és színjáték jellemzi.

Ha mindenki tisztára seperné a maga portáját, az egész világ tiszta lenne

                        „Ha mindenki tisztára seperné a maga portáját,... az egész világ tiszta lenne.” Kalkuttai Boldog Teréz - Teréz anya (1910-1997) - Nobel-békedíjas római katolikus apáca -  Szeretet Misszionáriusai szerzetesrend alapítója

Pozsonyi Ádám: Új hülye

                              Sok idiótával találkoztam már az el­múlt év­ti­zed­ben, kik­nek el­me­ál­la­po­ta ve­re­tes so­rok meg­al­ko­tá­sá­ra ösz­tön­zött — pél­dá­nak o­ká­ért em­lít­het­ném Ta­más Gás­pár Mik­lóst, kinek bün­te­tést helyeztem kilátásba, ha nem javul, Tóta W. Ár­pá­dot, ki többszörös okításom el­le­né­re sem okosodott meg, vagy Petri Lukács Ádámot, a tehetségtelen költőt, kinek első sajtóperem kel­le­mes perceit kö­szön­he­tem —, de Kerner Zsolt­hoz egyik sem fogható. (A fent említett urakról pedánsan ki­fej­tett vé­le­mé­nyem szemrevételezhető a Czí­me­res ökrök panoptikuma cí­mű gyűj­te­mé­nyes kö­tet­ben.) Miben is áll Kerner Zsolt újszerűsége? Tamás Gáspár Miklós mindig ügyelt rá, hogy egykori pártja, az SZDSZ érdekeit képviselje a magyarságéval szemben. Tóta W. Árpád páratlan kitartással és vas­szorgalommal ölte bele a munkát, hogy a nemzet összes szimbólumát, ideálját, ereklyéjét, fájdalmát és örömét altesti viccelődésekkel hozza párhuzamba, és sáros cipővel taposson rá arra, ami a magyarnak fáj. Petri Lukács Ádám pedig… Nos, megvallom férfiasan, nem emlékszem rá, hogy a Petri Lukács gyerek voltaképp mit irkált, mert egyetlen emlékezetes sorát nem tudom eszembe idézni, ő az apja miatt került látóterembe, akiről inkább ne értekezzünk, mert nem él. Majd ítél az utókor No de eme illusztris urak – minden sunyi szándék ellenére – legalább annyit megőriztek a magyar nemzethez tartozásukból, hogy mondataiknak értelmük volt. Soraik összeálltak. Tamás sznobkodva filozofált a baloldali értékekről, de nem mondott ilyet: „A friss kenyér jó lesz könyvjelzőnek, ha fáj a fejünk.” Tóta W. mocskolt, de nem írt le ilyet: „Kopaszodás ellen legjobb a fagifor, feltéve, ha este felkel a Nap.” Nem így a Kerner, az Fn24 legendás hülyéje. Másolom fő művét. „Soha olyan jó dolog nem történhet egy ország gazdaságával, mint amikor ellepi egy rakás bevándorló.” Ezt írta ő le, ez cikkének címe. Petri, Tóta W., Tamás, ti ásatag lomok! Hol vagytok ti ehhez?" Demokrata

Pozsonyi Ádám: Első a praktikusság!

                      Rájöttem, hogy nem is akkora baromság ez a szivárványos profilkép. Eleinte idegesített, de felfedeztem a hasznos oldalát is. Ha látom, hogy egy ilyen alak hozzászól, a hozzászólását már nem is kell elolvasnom, mert tudom, hogy mi van benne. Az ember időt és energiát spórol vele. Első a praktikusság!

Bazilika - Eger - Északi középhegység

                        Bazilika - Eger - Északi középhegység Az egri főszékesegyház vagy egri bazilika Eger városának 1831–1836 között, Hild József tervei alapján klasszicista stílusban épült római katolikus temploma, az egri érsekség főtemploma, Magyarország második legnagyobb temploma. Egerben a Pyrker téren áll, dél felől a Törvényház utca, kelet felől az Eszterházy tér határolja. 55 méter magas tornyaival ez a város második legmagasabb épülete. A Dobó téri Minorita templom tornya 57 méter magas. Bejáratát oszlopcsarnok hangsúlyozza, melynek 17 méteres korinthoszi oszlopain timpanon nyugszik. E fölé emelkedik a magasított oromzat, amelyen 3 allegorikus szobor áll. Nyugati végén két 55 méteres torony magasodik, melyekben négy harang lakik. Közülük a legnagyobb a balban található, 6015 kg-ot nyom, és ezzel a harmadik legnagyobb harang az országban. A bazilika külső hossza 93 méter, szélessége 53 méter. A templom külső falán több dombormű található, odabent további huszonnégy. A főbejárat előtti lépcső mellett négy szobor sorakozik: Szent István, Szent László, Péter apostol és Pál apostol. kattints a képekre - érdemes!    

Nagy Sándor (1869-1950) műveiből

                      Festő és iparművész. Budapesten, Rómában és Párizsban tanult. Körösfői-Kriesch Aladárral együtt a gödöllői művésztelep alapítója, majd ugyanott szőnyegszövő műhely vezetője volt. Vallásos tematikájú, szimbolikus freskók (pesterzsébeti, celldömölki templomok) tájképek és rézkarcok mellett üvegfestéssel (lipótmezei kórház kápolnája) és gobelintervezéssel is foglalkozott. Számos könyvillusztáricó közül kiemelkednek az Ady-versekhez készítettek. Szecessziós törekvéseket hordozó műveit külföldön és itthon több kiállításon mutatta be. Iparművészeti terveiben a népi, különösen a kalotaszegi ornamentikát használta fel. Több kül- és belföldi aranyérem és nagydíj birtokosa volt. A szecesszió egyik legjelentősebb magyar képviselője. Néhány művét a Magyar Nemzeti Galéria őrzi.

Kárpát-medence madarai - Ökörszem

                        Testhossza 9-10 centiméter, szárnyfesztávolsága 13-17 centiméter, súlya 7-12 gramm, azaz körülbelül 1 dkg! Fahéj barna tollazata van. Rövid farkát felfelé tartja.

Pénz, pálya, haladás, siker, munka

                                    "Az élet fontos dolgai nem azok, amiket általában fontosaknak tartunk. Pénz, pálya, haladás, siker, munka: ha arról van szó, hogy megtaláljuk magunkat ebben a világban s érdemesnek ítéljük a benne létezést, akkor ezek mind nagyon aprócska dolgok. Az érzések és a hangulatok fontosak, melyek lelkünket színezik s a lelkünkön keresztül a világot is, melyben élünk." Wass Albert (1908-1998) - erdélyi író és költő

Megnyílt a III. nyári színházi évad Aradon. Szerencsésnek mondhatta magát, aki Aradon, a Megyei Kulturális Központban, a Bariţiu utcai székhely udvarán berendezett ETHOS Nyári Színházban ülőhelyhez jutott, akkora volt az érdeklődés. Aztán – mintegy csoda folytán, pótszékek behozásával – mindenki leülhetett (brávó, szervezők!) a III. Nyári Színház megnyitásáig. Ha 20-30 nézővel többen jönnek el, nem tudom, hova lehetett volna elhelyezni őket. A szerencsésebbek – korábban érkezettek – az esővel fenyegető időben a jókora sátor alatt kaphattak helyet, a többiek leshették, hogy jön-e az este folyamán az égi áldásból. Az estet a házigazda – az Arad Megyei Kulturális Központ – igazgatója, Ana Maria Dragoş nyitotta meg, aki arról beszélt, hogy az idei, immáron harmadik évad során is a hazai kulturális élet jelentős személyiségeivel találkozhatnak az aradiak. Nicolae Ioţcu, az Arad Megyei Tanács elnöke rövid beszédében azt emelte ki, hogy ez a szabad ég alatti rendezvény, a közönség részvétele bizonyítja, az aradi kulturális élet egyre fontosabb eseményévé válik. Az idei évadnyitó eddig szokatlan mozzanattal indult: a Horia Ungureanu–Vasile Bogdan szerzőpáros nevében ez utóbbi mutatta be a Ioan Holender de la Viena la Timişoara c. most megjelent kötetet. Ioan Holender, mint már tudhatja lapunk figyelmes olvasója, Temesvárról indult, és 1992–2010 között a Bécsi Állami Opera igazgatója volt. A szerzők szerint „naggyá tette” a nagy múltú intézményt (amely tudomásunk szerint amúgy már minimum egy-két évszázada a világ élvonalában járt zenei tekintetben), gyermekszínházat hozott létre a székhely tetőzetén (ami aztán távozásakor gyorsan meg is szűnt), és ellenezte a híres bécsi operabálak megtartását, amelyek pár napra gátolták az intézményt megszokott tevékenységében.   Ioan Holender elmondta: ezen az eseményen fia, a zenei pályáján most induló Liviu kísérőjeként vesz részt. (A műsorközlő, aki többször is hallható volt hozzáértő és szellemes kommentárjaival, megjegyezte: pár év múlva talán a krónikák arról fognak szólni, hogy Liviu apja Ioan Holender – érzékeltetve, hogy ki apa és fiú közül a jelentősebb művész.)   Az operettgálán a Cristian Pollack osztrák karmester által vezényelt (főleg temesvári, de néhány aradi muzsikust is magába foglaló) Johann Strauss Modern elnevezésű kamarazenekar működött közre a két szólista kíséretében, illetve önálló (operettrészleteket tartalmazó) zenekari számokkal. Felicia Filip szoprán a világ több nagy operaházában is sikerrrel szerepelt már, a mindössze 23 éves (hegedűsként indult) Liviu Holender (Ioan Holender fia) bariton még pályájának kezdetén áll. A két szólista az operett- (és opera)irodalom nagyjainak (Suppé, Millöcker, Johann Strauss, Bizet, Donizetti stb.) műveiből adtak elő áriákat vagy duetteket, a műsor Kálmán Imre Csárdáskirálynő c. operettjének híres kettősével (Táncolnék a boldogságtól) zárult.   Az áriákat többnyire az eredeti nyelven, néhányat románul adtak elő az énekesek, akiknek minden produkcióját elismeréssel fogadta a közönség.   Az est keretében Constantin Tălmaciu, az aradi (egyben a bécsi) filharmónia tagja az operettszerzőként ismert Franz Suppé egyetlen szólóra írt művét tolmácsolta fuvolán, a tőle megszokott magas szinten.   * * * A felcímre visszautalva: tegnapelőtt este Aradon, a ligeti tó színpadán a jelenlegi (2014–2015-ös) évadban utoljára lépett fel az Aradi Állami Filharmónia, 20 órai kezdettel – ugyancsak népszerű szimfonikus művekkel, operanyitányokkal, áriákkal, apró „csecsebecsékkel”, amelyek a kevésbé vájtfülü nagyközönség számára is nagyon kedveltek.   A kívülálló, nyilván teljesen jogosan, azt kérdezheti: miért (ha nem kell, mégis miért) kell egymásra szervezni Aradon egyszerre két, azonos témájú rendezvényt? Akkora világváros lennénk, hogy két közönséget is megbír az ugyanabban az időben szervezett komolyzenei rendezvény?   Netalán tán egyszerűen a rendezők közötti kommunikáció, egyeztetés hiányáról, vagy pedig (mint sokan feltételezik) a rendezők (a megye és város vezetői) közötti konkurenciáról, nézeteltérésről lenne szó?   A cikk írója nem tud állást foglalni, nem ismervén részletesebben a körülményeket, annyi azonban biztos, hogy akármelyik variánsról van szó, az a közönség rovására megy. Megfelelő egyeztetéssel két-három órás eltérést, szerintem, különösebb nehézség nélkül meg lehetett volna oldani.