Kedvezőtlen időjárás esetén utunkat érdemes a a Balaton ékkövénél, Balatonfüreden, az impozáns Vaszary Villában kezdeni. Az emeleten nagy betűkkel csábít a felirat – a rendkívül humoros Mikszáth-novella címe –, Fürdőre kell menni. A Régi idők – Régi fürdők – Régi emlékek című kiállítás ugyanis a balatonfüredi és az abbáziai fürdővilág hangulatát idézi meg a 19. század második felétől a 20. század elejéig, de kitekint az Osztrák–Magyar Monarchia legendás fürdőhelyeire is. A kellemes atmoszférájú válogatás korabeli képeslapokkal, egy fürdőváros miniatűr makettjével, fürdőbéli kellékekkel, színes összefoglalókkal, tárgyi emlékekkel hitelesen idézi meg a boldog békeidők nyugodt fürdőhangulatait. Azt az időszakot, amikor a fürdőkultúra szárnyait bontogatta, és amikor Balatonfüred virágzó központtá vált.
Kovács Emőke
Magyar Hírlap
Greg Smith, a Goldman Sachs idén lemondott vezérigazgatója azzal indokolta távozását, hogy már nem tudott az ügyfelei és tanítványai szemébe nézni, és a bank már rég elvesztette "pénzügyi kultúráját". Egyetértünk.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Sportolóink nem attól váltak valakivé, mert szerencséjükre vagy pechjükre "átjönnek a médián", s így alkalmasak kreátoraik üzeneteinek közvetítésére. Hanem attól, hogy embert próbáló célt tűztek maguk elé, amelyért dolgozni, áldozatot vállalni, lemondani és akár szenvedni is tudnak. Reggeltől estig. Januártól decemberig. Éveken keresztül.
Borókai Gábor
Heti Válasz
A Businessinsider magazin kimutatta, hogy egy nyolcvanmilliárd dolláros üzlet esetében a kamatláb egy bázispontos, vagyis minimális, szinte nem is érzékelhető manipulálásával szempillantás alatt 2 milliárdot lehet keresni. Ez ráadásul csak egy ügylet, naponta ezerszámra kötnek ilyeneket.
...Egyes felmérések szerint a világ GDP-jének több mint hetvenszeresét forgatják ilyen módon, bármilyen hozzáadott érték előállítása nélkül. Az egészben a legfelháborítóbb az, hogy miközben olyan munkát végeznek, amely gyakran semmivel sem különb egy közönséges bolti lopásnál, s mindössze az üzlet nagysága miatt nem tartóztatják le őket. A globális pénzintézetek vezetői országok sorsáról döntenek egy-egy kijelentésükkel, általuk írt elemzéssel.
Nagy Vajda Zsuzsa
Magyar Nemzet
Egyetlen épkézláb indoklás sem látott eddig napvilágot, amely hitelesen alátámasztaná, hogy a rendkívül magas magyar kamatszint, a gyér lakossági fogyasztás és a stagnáló gazdasági teljesítmény ellenére még mindig hömpölyög az infláció. Mivel a jegybank hivatalos célja, mármint az árstabilizáció elérése nem sikerült, levonhatjuk a következtetést, hogy a magas kamat fegyverével nem az inflációt, hanem a beruházásokat és a gazdaság élénkítését sikerült túszul ejteniük.Egyszerű: ha a bankok biztonságos forintbefektetést szeretnének, akkor állampapírt vesznek, amelynek kamata hét-nyolc százalék. Ezt biztosan megkapják, sem ügyfelekkel, sem kockázatkezeléssel nem kell bíbelődniük. Másrészt vásárolhatnak kéthetes MNB-kötvényt, ez esetben is mérget vehetnek rá, hogy hozzájutnak a hétszázalékos hasznukhoz.
Ha viszont mégis úgy döntenek, hogy hiteleznek a lakosságnak és a vállalkozásoknak, akkor a hét százalékra nyilvánvalóan ráteszik a saját hasznukat, költségeiket, és a hitelkihelyezés kockázatából adódó lehetséges veszteségeket. Így mire a hitel eljutna a beruházóhoz, addigra 11-15 százalékra kerekedik a kamatszint.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
A magyar föld védelme a „rendszerváltozás” óta fontos belpolitikai téma, talán ma a legfontosabb és legérzékenyebb, mert élesen kettéválik az európai uniós és a magyar érdek. Ezért kell idéznem Révész Sándor véleményét a Népszabadságból (A szuverenitás földje), amelyben a szerző kiáll a szabad földkereskedelem mellett, mert szerinte a magyar állam meg akarja fosztani a magyar polgárt attól a szabadságától, hogy annak adja el a földjét, akinek akarja.„A magyar állam a magyar polgár szuverenitását támadja, s ezt a támadást álcázza olyan kommunikációval, mintha a randa idegen el akarná venni a szegény magyar földjét, holott csak meg akarja venni, amit a szegény magyar el akar neki adni: a szegény magyar meg pont attól lesz szegényebb, hogy az állama kizárja a földpiacról és egyáltalán a mezőgazdaságból a tőkeerő javát.”
Jegyezzük meg ezt az érvelést, még sokszor fogjuk olvasni és hallani balliberális politikusoktól és közgazdászoktól. Sajnos nem vicces, mert 1989-től kezdve ugyanezzel a magyarázattal privatizálták, majd tették teljesen tönkre az egész magyar gazdaságot a tőkeerős, randa idegenek, méghozzá a lerablásban közvetítőként részt vevő magyar politikusok, jogászok és közgazdászok segítségével. Ha az idézett véleményt, vagyis azt, hogy „a polgár elemi érdeke, hogy államának szuverenitását korlátozzák” bárki elhiszi, akkor tényleg mindegy lesz, ki vállalja a helytartói szerepet, csak gyomor és sima modor kell hozzá.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Még nem volt bemutatója Csurka művének az Új Színházban, de már kimondatott rá a fatva.
A fatvát kiáltók nagy része – saját bevallása szerint – nem is olvasta a darabot, de ítél: „Az eddigi információk alapján nyilvánvaló, hogy Csurka A hatodik koporsó című darabja fércmű, és ideológiai szempontból káros” – mondja Koltai Tamás. Hát persze. És az előbbi mondatból amúgy leginkább az „ideológiai szempont” szúr szemet. Magyar Fruzsina sem olvasta a darabot, de a Népszava beszámolója szerint azt mondta, hogy a Mein Kampfot sem olvasta, ám ettől még tudja, hogy milyen ideológia szerepel benne.Én nyilván nagyot hibáztam, mert olvastam a darabot, és ez a tény megzavarja ideológiai tisztánlátásomat. Olvastam a darabot, ezért tudom, mi van benne, s ennek alapján vagyok képes ítéletet alkotni róla, ahelyett, hogy a gyűlöletkarmesterek és gyűlöletideológusok rágnák a számba, hogy mit gondoljak. Egészen pontosan: hogy mit szabad gondolnom. Mert a gyűlöletkarmesterek és gyűlöletideológusok ebben a legnagyobbak. Irányt szabnak a gondolatnak – s ha lelépsz a kijelölt útról, kimondják rád a fatvát.
És természetesen mindenhez értenek, mindenben szakértők. A Nyirő-ügy idején huszonnégy óra alatt vált mindegyik megfellebbezhetetlen Nyirő-szakértővé. Soha életükben nem olvastak egy sort sem Nyirő Józseftől (Wass Alberttől, Tormay Cécile-től, Herczeg Ferenctől), de ítéletük s ítélkezésük teljes fegyverzetében pattantak a nyilvánosság elé, s hörögték a szokásos hörögnivalót.
Azt, amivel rajtuk kívül már mindenki torkig van.
De ha kell, akkor ők megfellebbezhetetlen igazságokat mondanak történelmünkről is. Bolgár György például imigyen: „(…) a türk és hun tudat csak annyiban tűnik veszélyesnek a nyugatosok számára, hogy alaptalan. Mi több, ezt az alaptalan rokonságot is a (régi) nyugatiaktól importáltuk, ugyanis amikor a 9-10. században a magyarok rájuk támadtak, ők azt hitték, hogy megint a pogány hunok, szkíták és avarok jöttek vissza. A későbbi magyar királyok krónikásai ezekből a nyugati forrásokból merítettek, amikor a magyarok eredettörténetét először megkonstruálták.(…)” Világos beszéd: mi, magyarok, olyan gyülevész horda voltunk (s nyilván vagyunk), amelynek még arról sincs fogalma, hogy honnan származunk, és nem tudjuk, kik vagyunk valójában.
Anonymus, Kézai Simon és a többiek nyugati krónikák alapján ollózták össze eredettörténetünket. De még Mohács árnyékában is így tett Szerémi György, aki Epistolae de perditione regni Hungariae című munkájában azt mondja, hogy még mindig inkább a törökök, mint a németek, mert azok legalább rokonok.
S Bolgár még arról sem hallott, hogy a finnugor elmélet nagy barátai és szponzorai a Habsburgok voltak, mert hát „vedd el egy nép múltját, és elvetted a jövőjét is”. Amúgy nincs gond a finnugor rokonsággal sem, és semmilyen keleti rokonsággal. Bolgár is csak azért tiltakozik ellene, mert szakértő. Mert része a gyűlöletszimfóniának. Amely most a halott Csurkát kezdi ki – ezredszer.
A hatodik koporsó jó dráma. Csurka az analízisben éleslátó és remek, a konklúziója azonban téves. A tévedés joga pedig megilleti őt – ugyanis csak a gyűlölet mesterei tévedhetetlenek. A hatodik koporsó utolsó jelenetét kellene átírni, átdolgozni értő és avatott kézzel, Csurka tehetségéhez méltón. S mivel még nem volt bemutató, azt sem tudhatjuk, átírták-e, átdolgozták-e.
Nem tudunk semmit, csak azt, hogy lesz nemzetközi felháborodás, lesz sok-sok igaztalan, hamis, ostoba és aljas vádaskodás, az ostobák és aljasok fesztiválján. S ennek ürügyén aztán jönnek majd az ugyanolyan ostobák és aljasok, akik igazolva látják rettenetes elméleteiket, és megmerítkeznek az artikulálatlan zsidógyűlölet mocskában.
Pedig csak gondolkodni kellene. Erről is, szabadon. És elolvasni Ungváry Krisztián kijelentéseit a Heti Válaszban: azokat a balos megközelítéseket, amelyek szerint Magyarország „utolsó csatlós”, „bűnös nemzet” lett a harmincas-negyvenes években, Ungváry abszurdumnak tartja, mert „nem arról van szó, hogy a csecsszopótól az aggastyánig mindenki felelős”. A történész szerint a keresztény középosztály az, amely akkor gyalázatosan leszerepelt. A Heti Válasz érdeklődésére, hogy olyat is ki lehet-e jelenteni, hogy 1919-ben a zsidóság leszerepelt, Ungváry nemmel válaszol, hiszen a honi zsidóságnak csak a töredéke lett kommunista akkor.
A történész nem tagadja ugyanakkor, hogy a zsidóságnak volt szerepe a kommunistává válásban, az antiszemitizmus mögött tehát „racionális tapasztalat áll”. Ez ugyanakkor nem azt jelenti, hogy „mivel racionális tapasztalat áll mögötte”, az antiszemitizmus „jogos”, a zsidók megérdemelték, kvázi ők tehetnek róla. „Csupán arról van szó: nem véletlen, hogy nem a biciklisták ellen voltak pogromok.”
Így valahogy. Szegény Ungváry még nem tudja, igazat szólt, és be is fog törni a feje. De ha már Csurka Trianonról szóló A hatodik koporsójában mindenképpen keresünk valami „zsidó vonalat”, akkor jó, ha tudjuk:
Csurka arról mer beszélni, amiről Ungváry a fentiekben. Minden más: politikai célzatú hisztéria és gyűlöletszimfónia.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Sokan keresik a magyarok kiugró teljesítményének az okát, pedig a dolog egyszerű: a magyar sokkal sikeresebb, ha valamiért kell küzdenie, mintha valami ellen. Akár azt is mondhatjuk: az igazi magyar olyan, hogy tud égni és lelkesedni.
Bencsik András
Demokrata
A Szent Koronára esküszöm…
Így kezdődik minden választott jobbikos képviselő hitvallása. Legyen a hivatala az Európai Parlamentben, a hazai országgyűlésben, vagy bármelyik önkormányzatban. „Csak és kizárólag nemzetemet és magyar hazámat fogom szolgálni. Ellenállok minden anyagi és hatalmi csábításnak, nem engedek semmilyen külső nyomásnak és fenyegetésnek, óvom és védem nemzetemet a hazugságtól, a nélkülözéstől és a szolgaságtól” – folytatódik aztán az eskü. Az elmúlt hetek botrányos, szappanoperába illő eseményei tették aktuálissá e sorok felidézését....Nehezen követhető, hogy az elmúlt években hány képviselőt zártak ki, vagy távozott saját elhatározásból a Jobbik soraiból; de hogy hányan is adták vissza mandátumokat, azt mi is könnyen megszámlálhatjuk. De bárhogy lapozgatunk is vissza, erőltetjük a szemünket a régi híreket olvasgatva, nem találunk egyetlen esetet sem.
Nagy Ervin
Magyar Hírlap
Nekünk a gondviselés mindig ad hősöket. Akik a sorssal szemben megállnak. Nevezzük őket úgy, ahogy a régiek: vannak bajnokaink. Akik úgy tudnak nemzeti jelképek lenni, hogy önmagukat adják, úgy nézik a felfelé emelkedő zászlót, hogy egyek a magyarság legjobb önmagával.
Alexa Károly
Magyar Hírlap