Lovas István: Rasszista EU - Az Európai Unió parlamentjének történetében példátlan eset történt: elnöke nyíltan támogatott egy rasszista pártot
Martin Schulz, az Európai Parlament szocialista elnöke lendületes, harcra buzdító videoüzenetét játszották le július 12-én Budapesten a Demokratikus Koalíció Ellenállás napja nevű, gyéren látogatott kormányellenes rendezvényén. „Húzzatok bele!” – rikkantotta negédesen kampfos üzenete bevezetőjében hivatala teljes méltóságával az elnök, s azzal a csattanóval fejezte be buzdítását magyar testvéreinek, hogy „Csabával és Péterrel, a Demokratikus Koalícióval Magyarország jobban jár”.
A DK két újsütetű brüsszeli embere, Molnár Csaba és Niedermüller Péter ugyan nem volt a cigányozási botrányban még az eddigieknél is jobban megroggyant Gyurcsány-féle politikai entitás emelvényre felkapaszkodó szónokainak sorában, de ott volt Schulz Mátyása (Eörsi, az Európa Tanács parlamentjének korábbi tagja), aki picit korábban az ATV-ben igazat adott a párt miskolci polgármesterjelöltjének abban, hogy van romabűnözés.
Pásztor Albert 2009-ben ehhez még hozzátette, hogy a cigány kisebbséggel nem lehet együtt élnie a többségnek. E Schulz által felkonferált rendezvényen a DK rasszizmusa ellen tüntető aktivistákat bántalmaztak; egyiküket, a krétakörös Gulyás Mártont különösen jól elagyabugyálták, széttépve a DK-tól cigányozás helyett baloldali megoldásokat követelő tábláját.
A DK-ban és körötte dúl a háború. Egymás után hagyják el a pártot, amely azt gondolta, üres tarsolyát talán egy kis miskolci pénzzel fel tudja majd tölteni, ha legalább ott nyer. Miközben szorul az egészségügyi kordonhurok a volt kormányfő pártja körül.
Mint közismert, Martin Schulz karrierje azután kezdődött, hogy Silvio Berlusconi volt olasz miniszterelnök kápónak nevezte. Hogy a DK-nak küldött üzenetében Schulz a miskolci cigány gettó lakóival vagy annak egyik korábbi őrét most futtató DK-val azonosul-e, ezt döntse el a balliberális cigányozókról most síri csendben hallgató, illetve őket elítélni nem hajlandó nyugati sajtó.
Mely sajtó az elmúlt csaknem negyedszázad legkínosabb pillanatait éli át, úgy felhagyva Magyarország napi rasszistázásával, mintha egy láthatatlan csuka parancsára tenné. Mely hallgatás kezdődött a Jobbik szintén miskolci polgármesterjelöltjével, aki nyilvánosan elmondta felmenői zsidó származását. Ami éppen úgy nem illett a jobboldali magyarok antiszemitázásának napi sajtófeladatába, mint a bal- és neoliberális DK miskolci jelöltje.
Szemernyi kétség nem fér ahhoz, hogy a rasszizmusra eddig oly szuperérzékenynek mutatkozó Schulz üzenetével maga is rasszistává vált, ezzel azzá téve az általa vezetett intézményt. Mert kettős mérce e tekintetben sem alkalmazható.
Ha Kövér László házelnököt és rajta keresztül a Fideszt antiszemita hírbe hozták Nyirő József székelyudvarhelyi megemlékezésén, holott Nyirő az amerikai Szövetséges Ellenőrző Bizottság erről kétszer is kiadott „bizonyítványában” bűntelen volt, nem is szólva patyolattiszta irodalmi munkásságáról, akkor ugyanezt az analógiát mi is megvonjuk Schulz, az EP és az EU között.
A Fidesz brüsszeli delegációja az önfeledt cigányozás ügyében tegnap intézett hivatalos levelet az EP három legnagyobb frakciója vezetőihez. A válasz borítékolható: menekülés általánosságokba. Ha mindezt a mai kormány egy tagja tette volna, a „Ki velük!!!” ritmikus üvöltés átlyukasztotta volna az EP épületének plafonját.
Merő véletlenségből lapunkat az Európa Tanács rasszizmus és intolerancia elleni bizottságának sajtósa éppen akkor hívta vissza, hogy elmondja, nem szándékoznak elítélni a DK-t és Schulzot, amikor az Európai Bizottság új elnöke, Jean-Claude Juncker EP-beszédében arról szónokolt, hogy az Európai Unió értékeken alapuló közösség. Az elnöklő Schulz átszellemült arccal hallgatta.
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt: Logika
Most kell nagyon figyelni, mert annyira felpörögtek az események, hogy még a végén elveszítjük a fonalat a demokrácia/demokraták vonalon
Összekeverjük őket egy elmegyógyintézet kedélyes ápoltjaival, vagy a Magyar Hajnal frissen alakult katonai-radikális szárnyával.
Tehát akkor a miheztartás végett: a demokraták arról ismerszenek meg, hogy kijelentik, ha az ő emberük beszél cigánybűnözésről, akkor az színtiszta elkötelezett baloldaliság és demokratikusság, ellenben, ha nem az ő emberük beszél cigánybűnözésről, az meg színtiszta rasszizmus és gonoszság.
Ez amúgy onnan is látható, hogy színtiszta demokrata inkább a „romabűnözés” fogalmat használja, a főnöke eközben nyálasan-negédesen-ripacskodva arról elmélkedik, hogy miképpen lehet kimondani az igazságot úgy, hogy közben ne sértsenek meg senkit (Vesd össze: (el)kúrni és szűznek maradni ezeréves problematikája).
A demokraták arról is felismerhetők, hogy szerintük egyszerűen nem lehet együtt élni a cigányokkal. Ezzel szemben a nem demokraták és a gonoszok onnan ismerhetők fel, hogy szerintük csak az értelmetlenül és ok nélkül és bestiálisan gyilkoló cigányokkal nem lehet együtt élni, de ez utóbbi kijelentés elfogadhatatlan, ez utóbbi kijelentés teljességgel bűn.
További fontos ismertetőjelei az igazi demokratáknak:
Az igazi demokraták egy nagy szeretetközösségben élnek. Akkora nagy szeretetközösség ez, hogy amikor befurakszik közéjük egy idegen elem, akkor az igazi demokraták haladéktalanul elveszik és összetépik az idegenséget bizonyító transzparensét, majd leköpik, felpofozzák, elzavarják, és amikor már majdnem azt gondolná az igazi demokraták végtelenül nagy szeretetközössége, hogy ezzel vége a bulinak, akkor még egy égő csikket is beledobnak a befurakodó hátizsákjába.
(Elsőre azt hinné az ember, hogy aki égő csikket dob bárki hátizsákjába, az egy ökörproli, és agyon kellene verni jó, morcos bikacsökkel, de aztán látja, hogy ezen az égő csikket hátizsákba dobó ökörprolin DK-s póló van, akkor viszont ő a szeretetközösség tagja, Gréczy Zsolt meg Gyurcsány Ferenc szellemi-lelki testvére, vagyis így mindjárt rendben van a dolog. A háttérben Vadai Ági hárfán muzsikál…)
Az igazi demokrata onnan is megismerhető, hogy amikor lebukik, amikor kiderül, hogy a hívei ökörprolik, akik verekszenek és égő csikkeket dobálnak hátizsákba, akkor hamar megvádolják provokáció szervezésével legjobb és legfontosabb szövetségesüket, és nagyon felháborodottan kikérik maguknak az egész nemtelen provokációt.
Az igazi demokraták tudják, hogy provokáció volt az egész, mert látták a megvertet megveretése előtt a szövetséges párt valamilyen szervezőjével beszélgetni. Innen pedig már csak logika kérdése az egész, mint a régi viccben:
Egy igazi demokrata találkozik a komájával, akinek a hóna alatt van egy vaskos kötet. – Hát te, komám, mit olvasol? – Én? Hát logikát. – Logikát? Az meg micsoda? – Na figyelj, komám, elmagyarázom. Te szereted a halat? – Igen, komám, szeretem. – És akkor horgászni is szeretsz, igaz? – Igaz… - És ha horgászol, fogadjunk, hogy vittél már magaddal csajt, aztán egész hétvégén ment az etyepetye… – Komám, őrület! Szinte mindig horgászás közben csajozok. De honnan tudod? – Komám, ez a logika. Egy információból ki lehet találni az egész eseménysort. – Komám, add kölcsön ezt a könyvet…
Egy hét múlva egy másik barátjával találkozik a mi emberünk, de már az ő hóna alatt van a kötet. Kérdi a másik: - Mi az ott, a hónod alatt, komám? – Ez bizony logika! – Logika? Az meg micsoda? – Figyelj, elmagyarázom. Te szereted a halat? – Nem komám, én utálom. – Na látod. Akkor te buzi vagy!
Na, innen lehet tudni az összeesküvésről, a provokációról, és így ismerhető fel minden igazi demokrata. Hogy van a hóna alatt egy logika. A másik hóna alatt meg egy használt, összecsukható Gréczy Zsolt, legyen mit használni szükség esetén…
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Fricz Tamás: Gyurcsány újabban B6-ot vagy Daedalont szedhet, mert már nincs hányingere
Úgy látszik, Gyurcsány Ferenc újabban rákapott a B6-ra vagy a Daedalonra, mert már nincs hányingere Pásztor Alberttől, a volt miskolci rendőrkapitánytól, az MSZP, a Demokratikus Koalíció és a helyi Együtt–PM Szövetség közös polgármesterjelöltjétől.
Szüksége is lehet e gyógyszerekre, mert egyetlen „nemes” cél vezeti a baloldalt Miskolcon (is): a hatalom és pénzforrások visszaszerzése. Na ja, így és ezért múlik el – a világ dicsősége mellett – Gyurcsány Ferenc hányingere.
Pásztor Albert 2009-ben mint rendőrkapitány arról beszélt a nyilvánosság előtt, hogy a közterületi rablások elkövetői cigány emberek, e rablások gyakorlatilag száz százalékát ők követik el. Tényekre, adatokra hivatkozott. Erre reakcióként Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úgy fogalmazott, hogy amit Pásztor mond, az nem egyszerűen felháborító, hanem hányingerkeltő.
Következmény: Pásztor Albertet Bencze József országos rendőrkapitány leváltotta. Pásztor nyilatkozatai ellen 2009-ben természetesen nemcsak a szocialisták, hanem Eörsi Mátyás pártja, a Szabad Demokraták Szövetsége is hevesen tiltakozott, az elmondottakat rasszista és cigányellenes megnyilvánulásnak bélyegezték.
És íme, eljött a megvilágosodás ideje. 2014 júliusában Gyurcsány immáron felkészült és jó polgármesterjelöltnek tartja Pásztort, és cseppnyi hányingere sincs, Eörsi Mátyás, a korábbi SZDSZ-es véleményuralom egyik legszélsőségesebb képviselője pedig bánatos arccal kijelenti az ATV-ben: Pásztor jó ember, s valljuk be, hogy – ha cigánybűnözés nincs is, – romabűnözés van, s ezzel tenni kell valamit.
Lássuk be, Eörsi azért mégiscsak megőrzött valamit a pc, azaz „political correct” beszédmódjából: mégsem cigány-, hanem romabűnözésről beszél. Ez azért teljesen más…
A fenti történésekből már sokan vontak le fontos következtetéseket, köztük is a legmarkánsabbat Schiffer András LMP-s társelnök, aki világosan kijelentette, hogy a baloldali politikusoknak nincsenek elveik, csak hatalmi érdekeik. Teljesen egyetértve vele, jómagam a jelenség két másik aspektusára hívnám fel a figyelmet.
1. Amikor Pásztor Albert 2009-ben a cigányság közterületi bűnözésben való részvételéről közölt tényeket és adatokat, akkor nem vált rasszistává, hiába támadtak rá a mindenre elszánt, kőszáli keménységű neoliberális megmondóemberek. Ugyanis feltenném a nem is igazán költői kérdést: ha egy rendőrkapitánytól megkérdezik, hogy száz bűnesetből hányat követtek el magyar, s hányat cigány nemzetiségű emberek, akkor vajon mit kellene válaszolnia? Azt mondja talán, hogy „ezt nem mérjük”, „ez a kérdés nem fontos kérdés”, „ez nem ide tartozik” stb.? Ha így válaszol, a kérdést elkeni vagy egyszerűen hazudik, hogy polkorrekt legyen. De akkor a polkorrektség azzal jár, hogy hazudni kell?
Tisztázzuk: ha valaha is komolyan akarunk foglalkozni a cigány–magyar együttélés valós kérdéseivel és problémáival – néha nem tudom, van-e erre valós szándék –, akkor a tényeket el kell mondanunk. Ha száz rablásból százat cigány ember követ el, akkor ez tény, amelyet azért kell megismernünk, mert valóban fel akarunk lépni a probléma megoldása érdekében.
Vagy talán a tények rasszisták? Nem, azok inkább makacs dolgok. Két lehetőségünk van tehát: vagy továbbra is hallgatunk a neoliberális és baloldali pc-gurukra, és elhazudjuk a tényeket, vagy a problémák kezelése, enyhítése érdekében szembenézünk a tényekkel. Egyébként már csak azért is érdemes a nyílt és igazságkereső beszéd felé fordulnunk, mert már a valahai neoliberális guru, Eörsi Mátyás sem hallgat önmagára.
Pásztor tehát a tények közlésével nem vált rasszistává. Az a 2009-es kijelentése viszont, hogy „Kisebbségi nemzettársainkkal nem megy az egymás mellett élés, ennyi. Ennyi”, valóban nem szerencsés. Ezt a kijelentését valóban lehet és kell bírálni, a tények közlését viszont nem.
2. Világosan kiderült, hogy az a neoliberális pc beszédmód, amelyet a kilencvenes évek elejétől egészen napjainkig az egész országra erőltettek a balliberális és baloldali erők – szabad demokraták és szocialisták –, fabatkát sem ér. Kiderült Eörsi, Gyurcsány és a többiek nyilatkozataiból, hogy a politikai korrektség semmi más, mint a fent nevezett csoportok politikai fegyvere ahhoz, hogy a beszédmód uralásán, a nyilvánosság és közvélemény kézben tartásán keresztül a hatalmat, s vele együtt a forrásokat megszerezzék és megtartsák. Lehullt tehát a lepel: a pc beszédmód nem eszme és értékrend, hanem uralmi forma, amellyel a teljes jobboldal kiszorítható és ledarálható.
Emlékezzünk: az SZDSZ-re nagyon sokan azért szavaztak 1990-ben, mert kőkemény antikommunista állásponton volt. És aztán jött 1994: a párt szövetkezett a posztkommunista MSZP-vel. Vajon miért is?
Eörsi Mátyás pedig az eladdig totál rasszista szónak bélyegzett cigánybűnözés létét 2014-ben – romabűnözés formájában – elismerte.
Legyen ez örök tanulság: ne vegyük túlságosan komolyan a balliberális oldal kőkemény, „örök érvényű”, „emberi jogi” kijelentéseit. Ugyanis ha az érdekeik majd úgy kívánják, azt fogják mondani, amit a többség tart igaznak.
Ám ez után ki tud hinni nekik?
Fricz Tamás
mno
Pilhál Tamás: Pásztor meg a nyája
A Pásztor Albert miskolci polgármester-jelöltsége körüli balliberális haddelhadd egyvalamiről biztosan nem szól. Mégpedig Pásztor Albertről. Nevezett személy valójában a díszlet szerepét sem tölti be a történetben, hiába hangzik el a neve minden híradásban.
Ő csupán egy hajdani rendőrkapitány, aki 2009-ben kendőzetlenül a sajtó elé tárta: abban az időszakban valamennyi közterületi rablás elkövetője cigány származású volt Miskolcon. Azért mondta, mert ez volt az igazság. Az elkövetők származását nem azért ismerte, mert civilben etnográfus, hanem mert kihallgatásakor valamennyi rabló külön kiemelte.
Pásztor Albert nem maszatolt, nem politikailag korrektkedett, ugyanakkor újságírói kérdésre a cigánybűnözés szó használatától elzárkózott. 2009 januárjában ennyi is elég volt ahhoz, hogy az országos főkapitány vizsgálatot indítson, és átvezényelje Pásztort más beosztásba.
Az akkori miniszterelnök (Gyurcsány Ferenc) így minősítette a miskolci kapitány szavait: „nem egyszerűen felháborító, hanem hányingerkeltő”. Kisvártatva a miskolciak Pásztor Albertért tüntetést szerveztek, amelyen többek között a helyi szocialisták is kiálltak a rendőri vezető mellett, aki hamarosan vissza is térhetett a városi kapitányság élére. Most ugyanezt a Pásztor Albertet indítja a szövetségbe forrt baloldal egy része Miskolcon a polgármesteri székért. S ebből lett a haddelhadd.
Az Együtt–PM elnöksége már a jelölt bemutatásának napján kifarolt Pásztor mögül. Fodor Gábor, a Liberálisok elnöke pedig lapunknak azt nyilatkozta: „megdöbbentő, ahogy a baloldal a miskolci polgármesteri szék reményében a saját identitását tagadja meg.” Az MSZP és a DK viszont kiállt a közös jelölt mellett, ezzel mintegy jelezve, elmúlt a hányingerük. Sőt, Eörsi Mátyás, a DK országos tanácsának tagja az ATV-ben kifejtette: statisztikailag igenis létezik „romabűnözés”.
Történelmi a pillanat: a Jobbikot jobbról előzi a szélsőbaloldal! Így érezhette ezt Schiffer András LMP-társelnök is, amikor az interneten azt írta: „Na most van az kedves »demokraták«, hogy elmentek a büdös …-ba, mindahányan!” Szigetvári Viktor, az Együtt–PM ügyvezető társelnöke pedig a „demokratikus oldal legnagyobb pálfordulásának” minősítette, amit a DK művel.
Schiffernek és Szigetvárinak szerencséje volt: őket senki sem vágta ezért képen. Nem úgy, mint a krétakörös Gulyás Mártont, aki az enyhén kritikus „Cigányozás helyett baloldali megoldásokat!” feliratú molinóval érkezett a Gyurcsány-párt szombati kormányellenes tüntetésére, ahol néhány föltüzelt DK-szimpatizáns fölpofozta. Gulyás most borogathatja magát, a rendőrség nyomoz, mi pedig nem hiszünk a szemünknek. Hát mi folyik itt?
Mondom, ez a bábeli történet nem Pásztor Albertről szól, hanem a balliberális oldal hiteltelenségéről, képmutatásáról. Azt eddig is tudtuk, hogy politikai céljaikért bárkit, bármikor képesek lerasszistázni. Új elem, hogy most már bárkit, bármikor le is cigányoznak. (Adott esetben éppen azt, akit előzőleg lerasszistáztak.) És aki mindezt számon kéri rajtuk, azt meg pofán vágják. A Political Capital legfrissebb kutatása szerint a balliberális szavazók majdnem annyira hisznek a zsidók világuralmi törekvéseiben, mint a Jobbik szimpatizánsai. Korábbi felmérésekből pedig az is kiderült, e két csoport cigánysággal szembeni előítélete is körülbelül egy szinten mozog. Látható, a szélsőségek összeérnek.
Közeleg az önkormányzati választás, a túlélésért küzdő balliberális pártok legalább egy nagyvárost meg akarnak szerezni. Az eszközökben eddig sem válogattak, ám meglehet, ez a harc lesz a végső. Gyurcsánnyal szólva „hányingerkeltő” kampány elé nézünk.
Pilhál Tamás
mno
Bayer Zsolt: Romabűnözés
Eörsi Mátyás a kisujját eltartva, hájfejét reformkori szőrzettel takarva, finomkodva szellent a fogadáson. Amikor a szag terjedni kezd, hangos szóval megvádolja a hozzá legközelebb állót, és megpróbálja kiutasíttatni a bálteremből.
Ezek ezt csinálják mind, nagyjából azóta, hogy megtanultak beszélni. Amúgy rebesgetik a bennfentesek, ezt a fazont a szülei Rákosi iránt érzett ájult tiszteletük jeléül keresztelték Mátyásra (dehogy keresztelték, miket beszélek én itt!). Tudom én, erről nem tehet szegény, meg csúnya dolog az apák és fiúk, de azért mégis… A lényegről ez azért sokat elárul.
És ezek tényleg mind ilyenek.
Ennek az Eörsinek nagy haverja például az 1983 óta Budapesten élő Ara-Kovács Attila. Vénségükre szépen hasonlítanak is már egymásra. Ő például erdélyi magyarként legutóbb a nemzeti összetartozás napját ítélte el, de gyalázza a honosítási törvényt is, mert szerinte ezek „elszigetelték” Magyarországot.
Évekkel ezelőtt kijelentette: „Ezek az emberek (Szervátiusz, Páskándi, Czegő) a megtestesítői mindannak a balkanizmusnak, ami Romániában és Szerbiában és másutt 1919 óta ellenünk érvényesül.” Nos, ha Páskándi Géza, Szervátiusz Tibor és Czegő Zoltán képviselik a balkanizmust, akkor vajon mit képvisel Ara-Kovács? Akitől azért tényleg megkérdezhetné valaki, hogy hány útlevele van, és vajon mivel zsarolta a Securitate annak idején, ha zsarolta egyáltalán…
De térjünk vissza az eltartott kisujjal fingókhoz. „Romabűnözés” – fingja Eörsi, aztán körülnéz, és tényleg nem érti, mi a baj. Hiszen ő olyan européer, hiszen ő annyira Mátyás. Éppen ilyen européer volt a másik Eörsi, az István, aki még 1993-ban a német médiának azt fejtegette, a kommunisták legnagyobb bűne az volt, hogy nem irtották ki teljesen ezeket a fasisztákat. A fasiszták alatt akkor az MDF, az Antall-kormány, no és a Göncz Árpádot kifütyülő társaság volt értendő. Képzeljük el, mi lett volna, ha kiirtják. Akkor most ki lenne Molnár Zsolt helyett az MSZP ifjú reménysége?
„Romabűnözés” – bűzölög Eörsi. Eörsi szerint „romabűnözés” statisztikailag létezik, de az állam képviselője ilyet nem mondhat. Ugyanebben a pillanatban Kunhalmi Jogerősen Elítélt Ágnes, új budapesti MSZP-elnök imigyen negédeskedik: „Azt is kell látni, hogy a nyomor valójában már összeköti az embereket, a kilátástalanság sodorja bűnözésbe őket. És nem a cigányokról beszélek, hanem a szegényekről, akik sajnos már a többséget képviselik. A bűnözésnek nincs színe.” Tehát a „romabűnözés” igenis létezik, versus a bűnözésnek nincsen színe. Ez a két állítás azért olyan nagyon jó egymás mellett, mert ezek ketten egyszerre támogatják Pásztor Albertet Miskolcon. (Nyilván szigorúan az elvek mentén.)
Amúgy pedig rendületlenül folyik a megmagyarázás. Bizonyos Lánczos Vera is beszáll a versenybe a Galamuson – ő a DK és Gyurcsány alélt rajongója. A Pásztor Albertet és természetesen az ő jelölését védő hosszú írásának summázata ez a mondat: „A lényeg más: azonosítható-e Pásztor az elhíresült mondataival, pontosabban a belőlük levont következtetésekkel?”
Lánczos Vera válasza a saját kérdésére az, hogy nem, természetesen nem azonosítható. Erre jegyzi meg egy Antigoné nicknevű fórumozó a Mandineren: „Vicces. Ha egy jobboldaliról lenne szó, akinek »volt egy rossz mondata«, akkor is ez a szerecsenmosdatás folyna? Vagy az illető azonnal, örök életre bekerülne a »náci, rasszista, homofób« feliratú dobozba, és még le is zárnák a dobozt?”
Önök szerint?
Persze mindegy is. Már régen nincs szó arról, hogy ezeknek bármiben és bármilyen módon meg kellene felelni. Már régen csak arról van szó, amit Schiffer András oly’ tökéletesen összefoglalt, s amely összefoglaláshoz semmit sem lehet hozzátenni, miképpen elvenni sem belőle semmit:
„Na most van az kedves »demokraták«, hogy elmentek a büdös ***-ba, mindahányan!”
Magam nagyjából húsz éve képviselem ezt, egyre fokozódó meggyőződéssel. Le a kalappal Schiffer előtt. Végezetül pedig még annyit, hogy szívesen megnéznék egy Eörsi–Kunhalmi Jogerős Ágnes vitát a „romabűnözésről”. Hajrá, Kálmán Olga!
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Cigánykodás
A Pásztor-ügy túlmutat önmagán, a Pásztor-ügyben benne van minden, amit a magyarországi ellenzékről tudni lehet és tudni kell. (Kivétel ebben az esetben az Együtt-PM, ezt ne felejtsük el mindig hozzátenni!)
Azt hihettük volna (a feltételes mód esetünkben módfelett indokolt!), hogy a szocialisták és a szocialisták felettes énje, a DK a felszínen foggal-körömmel és a legvégsőkig ragaszkodni fog úgynevezett „emberjogi” lózungjaihoz. Azt hihettük, ez az egyetlen „elv”, amelyet nem fognak kivenni a kirakatból, látványosan megtagadni, elárulni, bemocskolni, összekenni önmagukkal. Megtették.
Látszólag valamiféle pragmatizmus mentén – mint mindig -, vagyis abból kifolyólag, hogy Miskolcon ma emberjogi lózungokkal, „cigányvédelemmel” biztosan nem lehet választást nyerni. Igen, nyilván ez is benne van a történtekben. Hiszen ez a „pragmatizmus” szülte az egész magyarországi baloldalt.
Amikor a nyolcvanas évek közepétől látták, hogy rendszerük, diktatúrájuk eljutott a végkimerülés küszöbére, pragmatikusan nekiláttak a váltásnak. Mindenekelőtt megteremtették a jogi környezetet önmaguk gazdasági átmentéséhez, majd amikor ezzel készen voltak, levezényelték a politikai átmenetet, és szemrebbenés nélkül lettek „nyugatos demokraták”.
És immáron huszonöt éve azok. Nyomorult életük a legjobb bizonyíték Márai igazságára: „A kommunizmus megbukott, minden értelemben, de a kommunistáktól nehéz lesz megszabadulni, mert senki sem olyan veszedelmes, mint egy bukott eszme haszonélvezője, aki már nem az Eszmét védi, hanem meztelen életét és a zsákmányt.”
Miskolc is a zsákmány része volt. Az a bizonyos észak-magyarországi iparvidék az Eszme torzszülöttjeként jött világra, viszont évtizedeken át létező valóságként határozta meg a környéken élők életét. S az Eszme arról szólt, hogy a kistelepüléseknek és a mezőgazdaságnak immáron leáldozott, a hagyományos életformák létjogosultsága megszűnt, irány a város, irány a nehézipar, irány a lakótelep.
Ezen Eszme és ezen létező valóság molochja lett Miskolc, az „acélváros”. A környék kistelepülései pedig elnéptelenedtek, elöregedtek, elgettósodtak, munkahely nem volt sehol, csak az „iparosított” városokban, generációk nőttek fel úgy, hogy elszakadtak gyökereiktől, hagyományos életformáiktól, hagyományos tudásuktól, a földtől, a falutól, a tájtól – mindentől.
Aztán jött a vég, az Eszme összeomlott, és maga alá temette rettenetes teremtményeit. És ami megtörtént évtizedeken át a vidékkel, ugyanaz történt a várossal. Elgettósodott, elmocskolódott, elreménytelenedett, eliszonyodott önmagától és a létezéstől. S ott maradt rettenetes ölében például az a cigány népesség, amelyet az Eszme nevében telepítettek belé, s amely cigány népesség az évtizedeken át létező iparban talált munkát, s amely cigány népesség számára éppen ezért évtizedeken át ugyanúgy el volt zárva a tudás és felemelkedés útja és lehetősége, mint ma. Mert évtizedeken át a cigány éppen jó volt segédmunkásnak, legfeljebb betanított munkásnak, jó volt aszfaltozónak és a Néphadsereg munkásszázadaiban árokásónak.
S amikor megszűnt minden az Eszmével együtt, ők maradtak. Ők is maradtak. A „demokraták” pedig a rendszerváltás két és fél évtizede alatt azzal nyugtatták meg önmagukat (lelkiismeretük sosem volt), hogy emberjogi lózungokba bugyolálták a cigányság általuk okozott nyomorát és kilátástalanságát. Ez a farizeusság jó volt arra, hogy félrevezesse a cigányságot, és arra, hogy lassan szembefordítsa egymással a cigány és nem cigány lakosságot.
S lett, ami lett: Magyarország és legkivált Miskolc megismerte az addig csak filmeken látott fekete gettók világát. Elrágódhatott olyan fogalmakon, mint az idióta, felelőtlen gazemberek által kitalált „megélhetési bűnözés”, és ha kimondta azt, amit naponta tapasztalt, hogy cigányok lopják, verik meg, cigányok rabolják ki, akkor „rághatta szégyenében ökleit”, mert lesújtott rá a véleménydiktatúra. Mindjárt szembe találta magát az emberjogi harcosok különítményeseivel, a rendszerváltás legkegyetlenebb, legkártékonyabb és legaljasabb figuráival, akik nyomban kimondták rá a fatvát.
Ezt a fatvát mondták ki annak idején Pásztor Albertre is.
És ezt vonták most vissza.
Már most megérne egy egész kötetet annak dokumentálása, miképpen mentegetik azokat a mondatokat, amely mondatokért e sorok íróját továbbra is karanténban akarják tartani (már ha lenne még karantén, amelyben ezek tarthatnak bárkit is).
Egyszóval megkapó és mulatságos is lehetne ez az egész, mint Bolgár György felmentése Marx antiszemitizmusára: „Hát az más, Marx annak idején osztályharcos alapon támadta a zsidókat.” Tényleg… Hacsak úgy nem. Pásztor Albert felmentésének egyik csapásiránya pedig az manapság, hogy rendőrként mondta, amit mondott.
De ez az egész nem számít. Ami számít, hogy ugyan miféle ember, aki hozzá dörgölőzik hóhéraihoz, azokhoz, akik a vérét akarták. Akik kicsinálták, meghurcolták, majd kényszerből visszakoztak – és most polgármesternek jelölik, és kikiáltják „tisztességes, baloldali demokratának”.
Most már nincs más hátra, mint hogy Pásztor Albert odaálljon Gyurcsány mellé, nyakában egy táblával, miszerint „én is cigány vagyok”.
Amúgy van erre a viselkedésre, erre a jellemre egy sok-sok évszázados magyar kifejezés. Azt mondja a magyar az elvtelen, sunyi, pitiáner haszonlesésre, odadörgölőzésre, hazudozásra, hogy cigánykodás.
Helyben vagyunk. Már megint.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Rendszerváltás
Döbbenetes tanulmányt közölt Borvendég Zsuzsanna történész Hírszerzés ’89 címmel a Hitel júniusi számában. A szerző a tanulmány elején így fogalmaz: „Saját zsebükre dolgozó, gyakran a hatalom fedésével köztörvényes bűncselekményeket elkövető emberekkel állunk szemben, akik egy széthulló rendszer apró morzsáit igyekeztek minden erejükkel összekaparni.”
A tanulmány végén pedig ezt az összegzést olvashatjuk: „1988 elején a hírszerzés vezetői értekezletet tartottak az előző év munkájának tanulságairól. A megbeszélésen dr. Kőhalmi Zsolt csoportfőnök-helyettes kifejtette, hogy a hírszerző tevékenységet közelebb kell vinni a gazdasági rendszerhez titkos megbízottak, szigorúan titkos tisztek bevetésének segítségével, és a műszaki, technikai hírszerzésből befolyó bevételt is üzleti alapokra kell helyezni.”
E két megállapítás között ismerhetünk meg egy hátborzongató történéssorozatot, hátborzongató szereplőkkel és nevekkel. Az események főszereplője egy bizonyos dr. Dalmady György, aki 1972-ben kérte felvételét a BM III. Főcsoportfőnökségéhez operatív beosztásba. Két év múlva már a III/I-7 osztály munkatársa. Közben felvették az ELTE Állam-és Jogtudományi Karára, ahol 1981-ben szerzett diplomát. Dalmady fő tevékenysége az volt, hogy az NSZK-ban élő emigráns közösséget megfigyelje. Dalmady több beépített ügynököt is irányított, akiknek könnyített utazási feltételeket és vámmentességet biztosított. Ezek segítségével egy nagyarányú csempészhálózatot tartott fenn, és a csempészet profitjából busás összegeket vágott zsebre. A BM 1987-től figyelt fel Dalmady üzelmeire, de nem lépett semmit.
Dalmady több, köztörvényes bűncselekményt elkövető alakot szervezett be hálózatába. Ezek egyike volt Reisch Ernő, aki Kolter fedőnéven lett a hálózat tagja. Szintén Dalmady szervezte be újra dr. Fazekas Árpádot, aki Dandy fedőnéven dolgozott neki. Fazekas különösen ocsmány figura. Korábban Farkas Ákos néven jelentett a Szegedi Orvostudományi Egyetem hallgatóiról, mivel ő is ott volt hallgató.
Ám fegyveres rablást követett el, amiért kizárták a hálózatból, ezt követően 1985-ben elmenekült az országból, és Párizsban telepedett le. Budapest az Interpol útján kérte kiadatását, de ekkor Fazekas felfedte állambiztonsági kapcsolatát a francia hatóságoknak, és politikai menedékjogot kért.
Ezt feleségével együtt meg is kapta. Majd 1987-től mint Dandy fedőnevű ügynök Dalmady csapatában dolgozik ismét. Szintén Dalmady irányítja Újvári Jenőt, akit 1982-ben szerveztek be a Gyorskocsi utcában, ahol büntetését töltötte. A csapat kiemelkedő tagja egy bizonyos Molnár János, alias Burford, aki 1956-ban emigrált, de egy év múlva hazajött és aktív munkába kezdett a KISZ-ben (!).
Taxisofőrként dolgozott, többször lebukott apróbb bűncselekmények elkövetésével, majd 1970-ben ismét disszidált. Kölnben telepedett le, majd 1983-ban felkereste a bonni magyar követséget, és felajánlotta szolgálatait a magyar belügyi szerveknek. Molnár aktívan jelentett, tevékenységét hazafiúi lelkesedésből végezte, és 1988-ban felvételét kérte az MSZMP-be (!) azt követően, hogy megkapta a Haza Szolgálatáért Érdemrend arany fokozatát.
Még egy „nagy” név a csapatból: Siklósi Norbert. Siklósi a Pallas Lap- és Könyvkiadó vezérigazgatója, aki feltehetőleg haszonélvezője a hírszerzés bűncselekményeinek. Siklósit maga Molnár ajánlja Dalmady figyelmébe. Molnár 1988-ban egy egész kamionnyi műszaki felszerelést csempészett be az országba, amelyből Siklósi fia rakott össze és üzemeltetett egy szervizállomást.
A hálózat által alapított Griff Kiadóban tűnik fel Siklósin kívül Griga Ferenc és dr. Márai Péter. Grigáék több szálon kapcsolódnak a titkosszolgálatokhoz, míg Márai néhány évvel később a Tasnádi Péter ellen lefolytatott büntetőeljárás hatodrendű vádlottjaként válik ismertté.
Ezt a bizonyos Griff Kiadót azzal a céllal hozták létre, hogy megszerezzék az NSZK-ban élő Újváry Sándor halála után annak özvegyétől Márai Sándor és Faludy György műveinek kiadási jogát. Ezen kívül – Reisch szervezésében – részt vesznek fegyvercsempészetben egy Lenz nevű osztrák állampolgáron keresztül, aki Ungvár állítása szerint a Moszad őrnagyi rangban lévő embere.
Kereskednek a Magyar Néphadsereg leselejtezett fegyvereivel is, amely tevékenység során segítségükre van Ungvár Jenő bátyja, Ungvár Gyula vezérőrnagy, a Honvédelmi Minisztérium anyagi-technikai főcsoportfőnök-helyettese (!), továbbá Kovács Péter honvéd ezredes, Ungvár Jenő sógora. Az ő segítségükkel Ungvár még a kiemelten védett Fegyver- és Gázkészülékgyárral is kapcsolatba tudott kerülni.
Előkerül Kunos Péter neve is, akit utóbb az Agrobank ügyei miatt fognak elítélni. Kunos ekkor államtitkárként igyekszik hasznot húzni Dalmadyék bűncselekményeiből. Miután a fegyverüzlet kútba esik az osztrák hatóságok fellépése miatt, a csapat elhatározza, hogy nemzetközi luxusbordélyt nyit Solymáron az Agrobank tulajdonában lévő ingatlanban.
Kunoson kívül több magas rangú személy volt érdekelt a bordély megnyitásában. A nevek: Josef von Ferenczy, Dániel Péter a Fővárosi Tanácstól, Schneider János az Agro-innovációs banktól, Horváth László a Kelet-pesti Vendéglátó-ipari Vállalattól, dr. Turai Tamás a Magyar Média Reklám- és Kiadó Vállalat igazgatója, valamint Varga Attila, a Gyapjúfonó vezérigazgatója. Ennyi nagy név láttán a belügy szemet huny a luxusbordély nyitása felett.
Végül Dalmadyt 1990 szeptemberében öt év hat hónapra fogházra ítélik. A csapat szétszéled, mást semmilyen szankció nem ér. Dalmady ma egy ügyvédi irodát működtet. Az irodának Kínával, Oroszországgal és Ukrajnával vannak kapcsolatai.
A Dalmady-csoport tevékenysége azonban csak a jéghegy csúcsa.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Fehér katona
„A katona Fehérben a lába ujjától a feje búbjáig gipszbe és gézbe volt pólyálva. Volt két használhatatlan lába, és volt két használhatatlan keze. Éjszaka csempészték a kórterembe, az embereknek fogalmuk sem volt, hogy közöttük van, amíg reggel föl nem ébredtek, és meg nem látták a csípőből fölmeredő két furcsa lábat, a függőlegesen kipányvázott két furcsa kart.
Mind a négy végtag furcsán kikötve a levegőben sötéten függő ólomsúlyokhoz, s ő meg se moccant soha. A kötésbe nyílást vágtak mindkét karjának hajlata fölött, ezeken át táplálták valami átlátszó folyadékkal egy átlátszó üvegedényből.
Egy béna nikkelcső meredt ki ágyékánál a gipszből, amelyhez egy vékony gumicső csatlakozott, ezen keresztül távozott el a veseürülék, és csepegett szakszerűen egy átlátszó, zárt edénybe a padlón. Mire a padlón álló edény megtelt, a könyökénél a tápláló edény kiürült, úgyhogy a kettőt csak ki kellett gyorsan cserélni, és az a valami csepeghetett beléje vissza. A katona Fehérben tulajdonképpen láthatatlan volt, kivéve egy csorba fekete üreget a szája fölött.” (Heller: A 22-es csapdája)
A katona Fehérben mi vagyunk. Mi, devizahitelesek. És tudják, ki cserélgeti a tápláló edényt és a veseürülékes edényt? Hát a CIB Bank. Erre most döbbentem rá, amikor olvastam ezt a hírt: „Miközben a kormány éppen törvényt hoz a bankok egyoldalú kamatemelése ellen, a CIB Bank egyoldalúan megemelte svájcifrank-hitelesei kamatát egy mostani döntésével.
Az ügyfelek zúgolódnak, a bank a forrásköltségek kedvezőtlen változására hivatkozik (…). A lap azt írja, miközben a politika attól hangos, hogy a bankok jogtalanul emeltek kamatot, és már készülnek a törvényjavaslatok, amelyek miatt akár 600–900 milliárd forintot is visszafizethetnek a bankok, a CIB úgy döntött, bizonyos ügyfeleinél szeptembertől közel egy százalékponttal (0,97 százalékkal) megemeli a hitel ügyleti kamatát.
A CIB az egyoldalú kamatemelésről szóló levélben azt írta, az emelésre azért van szükség, mert nőttek a forrásköltségek.” (Index) Igen. Teljesen világos minden. Éppen kicsöpögött a tápláló edény tartalma. A devizahitelesek, a sok-sok katona Fehérben hangtalanul hörgött egy csorba, fekete üregből a szája helyén, a konzílium összeült, és úgy döntött, ezentúl tilos kicserélni a tápláló edényt és a veseürüléket tartalmazó edényt, s mikor a döntés megszületett, jött a CIB Bank, és kicserélte a két edényt.
Meg is mondta, miért.
Azért, mert nőttek a forrásköltségek.
Ez amúgy teljesen nyilvánvalóan így van. Ugyanis a forrásköltségek minden pillanatában ennek a szomorú, csámpás életnek aszerint változnak, hogy a CIB Banknak hogyan jó. Elmondhatjuk tehát, hogy a CIB Bank Milo géhástiszt és Cargill ezredes legmegragadóbb vonásait egyesíti magában, miközben –mint látjuk – továbbra is cserélgeti az edényeinket.
„Milo óvatosan valami puha, kerek és barna dolgot bontott ki krepp-papírból, és Yossarian felé nyújtotta.
– Kóstolja meg, kérem, és mondja meg, mi a véleménye róla. Szeretném megetetni az emberekkel.
– Mi ez? – kérdezte Yossarian, és nagyot harapott bele.
– Gyapot csokoládébatyuban.
Yossarian öklendezve fuldoklott, és a hatalmas harapás gyapotot csokoládébatyustul egyenesen Milo arcába köpte. –Tessék, tegye el emlékbe – prüszkölt bőszen. – Jézus Isten! Meg van maga veszve? Még azt a rohadt magot se vette ki belőle.
– Ne beszéljen így róla, legyen szíves – könyörgött Milo. – Nem lehet ez olyan rossz. Tényleg olyan rossz?
– Annál is rosszabb.
– És nekem mégis rá kell vennem a konyhákat, hogy megetessék az emberekkel.
– Nem fogják tudni lenyelni.
– Le kell nyelniük – rendelkezett Milo diktátori nagyvonalúsággal, és majd a nyakát szegte, amikor egyik kezével elengedte az ágat, hogy erényes ujjával megfenyegesse az eget.” (Heller: A 22-es csapdája)
A CIB Bank zsenialitása amúgy felülmúlja Miloét. Ugyanis a CIB Bank már nem pepecsel azzal, hogy bevonja csokoládéval azt, amit le akar tuszkolni a torkunkon. A CIB Bank már csak tuszkol.
„Cargill ezredes, Peckem tábornok tótumfaktuma, erőteljes, pirospozsgás férfiú volt, a háború előtt fürge, kíméletlen, rámenős börzeügynök. Nagyon rossz börzeügynök volt. Cargill ezredes olyan félelmetes börzeügynök volt, hogy gyakran keresték fel cégek, ha adóügyi célokból mohón veszíteni akartak. Keresztül-kasul az egész civilizált világban, a Battery Parktól a Pulton Streetig úgy ismerték őt, mint akire adóleírásban bízvást számíthatnak. Árai magasak voltak, mert a bukás gyakran nem jött könnyen. Az alapoknál kellett kezdenie, és onnan szisztematikusan tovább, mert akiknek Washingtonban barátai vannak, azoknak nem könnyű ám veszteségeket szenvedni. Hónapokig tartó kemény munkát és gondosan előkészített hibás tervezést igényelt. Az ember tévedést tévedésre halmoz, zülleszt, rosszul számít, semmit figyelembe nem vesz, minden rést megnyit, és épp amikor már azt gondolná, hogy kész, megcsinálta, kap a kormánytól egy tavat, egy erdőt vagy egy olajmezőt, ami aztán mindent elront.” (Heller: A 22-es csapdája)
Íme, a CIB Bank lényege. Nemrég konszolidálták őket is, és ezzel elrontottak mindent. Ezért nőnek a forrásköltségek, ezért nő a kamat.
De jelentem, a katona Fehérben felgyógyult. És egyre idegesebb…
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Fricz Tamás: Himnuszok és nemzettudat a foci-vb-n
A nemzettudat és a nemzeti érzés, a nemzeti identitás belátható ideig a társadalmi közösségeket mozgató legfontosabb motiválóerő lesz.
Tengernyi időt tölt az ember ezekben a napokban a tévé előtt és issza a söröket, de most megéri: jók, változatosak a mérkőzések, a csapatok nyílt sisakkal játszanak. Ezúttal azonban egyetlen dologra hívnám fel különösen a balliberálisok, kozmopoliták, világpolgárok figyelmét: a himnuszokra mérkőzések előtt, pontosabban arra, ahogyan éneklik a csapatok a hazájuk himnuszait.
Ugyanis az lenyűgöző és fenomenális, különös tekintettel a latin-amerikai csapatokra, elsősorban persze Brazíliára, de igaz ez Mexikóra, Argentínára, Chilére, Costa Ricára és a többiekre is. Az európai országok játékosai jóval visszafogottabbak – tisztelet a kivételnek –, ám a nemzettudat ereje azért még a vén kontinensen is megmutatkozik ezekben a percekben.
A himnuszt nemhogy éneklik a csapatok tagjai, de még egymást is igyekeznek felülmúlni hangerőben és lelkesedésben. Megható volt látni a világklasszis Neymart, amikor a brazil himnusz eléneklése után gyakorlatilag elsírta magát, s aki ezt látta a tévén, nem merné azt állítani, hogy mindezt pusztán megjátszotta. Ellenkezőleg…
És akkor most írjuk ide a balliberálisok, kozmopoliták, világpolgárok, illetve a nemzetközi szervezetek és az EU-s bürokraták által naponta a világsajtóban és -médiában mantrázott tételt: a nemzetállamok ideje lejárt, Európában föderalizmus van, a világnak pedig New World Order, illetve Global Government, tehát Új Világrend és globális kormányzás kell.
Ezt mondják nekünk a világelit képviselői, ezt vallja a Bilderberg Csoport, a Tripartit Bizottság, a Külügyek Tanácsa, ezt mondja Jean-Claude Juncker európai bizottsági elnökjelölt (aki egyébként büszkén vállalja, hogy sokat hazudott már a nyilvánosság előtt), ezt akarják a globális pénzügyi körök, a világkereskedelem nyertesei és így tovább.
Mindenki, akinek ahhoz fűződik érdeke, hogy a globális piac maga alá gyűrje a nemzetállamokat, mert akkor megnyílik a korlátlan, világszintű profitszerzés lehetősége (ami persze félig már megnyílt, de az nem elég).
És ezért nyomják „ezerrel” transzatlanti vezető gazdasági és politikai körök az Európai Unió és az Egyesült Államok közötti tervezett szabad kereskedelmi megállapodást (Transatlantic Trade and Investment Partnership – transzatlanti kereskedelmi és beruházási megállapodás, TTIP).
Ez a megállapodás ugyanis gyakorlatilag lebontja a nemzetközi, globális kereskedelem és piac előtt álló nemzetállami akadályokat. Megszünteti az adott államok lehetőségét arra, hogy a hazai cégeket és vállalkozásokat, a hazai piacot különböző jogszabályokkal megvédje a százszor erősebb multicégekkel szemben, ugyanis ha létrejön az egyezség – márpedig nagy erők dolgoznak ezen –, akkor a nemzetállamok a külföldi és a belföldi cégek között nem tehetnek különbséget, magyarul, nem védhetik meg az országon belüli cégeiket, piacaikat egyáltalán, nemzeti érdekeiket a globális „befektetőkkel” szemben.
Egyszóval a globális szereplők a médiájukon és sajtójukon keresztül beleharsogják az emberek fülébe és tudatába: vegyétek észre végre, a nemzetállamok ideje lejárt! És hogy miért is járt le? Azért, mert „nekünk” (mármint a globális elitnek) ez az érdekünk. Azért, mert a nemzetállamok és a nemzeti demokráciák, a jogállamok gátolják a határokon átívelő profitszerzés lehetőségét. Nos, ezért járt le a nemzetállamok ideje! Lejárt, mert azt akarjuk, hogy lejárjon!
És akkor a TTIP, a föderális Európai Unió, a globális kormányzás előkészítésének időszakában nézzük a futball-vb-t, nézzük a brazil és mexikói játékosok hihetetlen erőt, elszántságot és meghatottságot sugárzó arcát a himnuszuk éneklése (mit éneklése? üvöltése, ordítása!) alatt, nézzük Neymar őszinte elérzékenyülését a himnusz végén, és elmosolyodunk…
És azt kérdezzük: uraim, ott a világelitben, ugyan miről beszéltek?
Uraim, ott a világelitben, egyet tudnotok kell: a nemzettudat a lelkekben van. Ott tükröződik a szemekben, ott van az arcokon, a vonásokban, a tekintetekben. Ott van a szenvedélyben, az elszántságban, a hitben.
És ez, drága uraim, kiolthatatlan. A lélek szenvedélye. Ezt nem lehet hűvös, „a nemzetállamok ideje lejárt”, „az államok nem akadályozhatják meg a pénz, a tőke és a szolgáltatások szabad áramlását” nevezetű mantrákkal megszüntetni. Az extraprofitok és bónuszok nemzettelenített megszerzése, a pénzek elitek felé áramlásának globálissá tétele kétségtelenül egy nagy, igazi és nemtelen cél, de beleütközik Neymarék szenvedélyébe és a himnuszokban rejlő erőbe.
Azt én nem tudom, mi lesz két-háromszáz év múlva, hogy egyáltalán fennmarad-e az emberiség addig, de hogy a nemzettudat és a nemzeti érzés, a nemzeti identitás belátható ideig a társadalmi közösségeket mozgató legfontosabb motiválóerő lesz, abban egészen biztos vagyok.
Uraim! A dolgok legmélyén nem a pénz áll és nem a profit, hanem a lélek és a szenvedély, amely nem kiváltható. És úgy látom, Önök ezt nem értik, és ezért nem értik a világ folyását sem. Talán irányítják, de nem értik.
És ez lesz a vesztük.
Fricz Tamás
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Menetszél
„A kereskedelmi tévék nagy károkat okoztak 1997-től mostanáig…” – mondta Gulyás Gergely az Egyenes beszédben, jogosnak ítélve a reklámadót, elítélve a valóságshow-kat. „Egyetért ön Gulyás Gergellyel abban, hogy a kereskedelmi televíziók az elmúlt tizenhét évben több kárt okoztak, mint hasznot?”
Ezzel a kérdéssel lepte meg hallgatóit a Klubrádió, egészen pontosan Neuman Gábor. Neuman Gábor a világtörténelem legértelmetlenebb rádióműsorát vezeti a Klubrádióban. Az a címe, hogy Ez itt a kérdés!, minden hétköznap délben hallható. Arról szól, hogy Neuman Gábor feltesz egy kérdést, a hallgatók meg igennel vagy nemmel felelhetnek telefonon, emelt díjas hívás segítségével.
Neuman Gábor olyasmiket szokott kérdezni a rádió törzshallgatóitól, hogy „Marek Bertram politológushallgató, aki szakmai gyakorlaton volt a Magyarországi Cigány Pártnál, azt állítja: több párt kicserélte egymással az aláírásokat az állami támogatás megszerzése érdekében. A KTI, a JESZ, az MCP, a SZAVA és a Zöldek Pártja is. Ellenük feljelentést tett.
Ön szerint a nyomozás érdekében és a választási csalást elkerülendő el kellene halasztani az április 6-i választást?” A törzshallgatóknak pedig – úgysem hiszik el! – a 84 százaléka igennel, 16 százaléka nemmel voksolt.
Nos, Neuman műsora nagyjából olyan, mintha valaki megszavaztatná a gyerekeket az utolsó tanítási napon, hogy szeretnének-e mégis inkább suliba járni egész nyáron. De Neuman szellemi képességeivel tökéletes összhangban van ez a műsor, úgyhogy végül is ez az értelme. Mert végül is mindennek van valami értelme. A babirusszának is, Neuman Gábornak is.
Ez a mostani kérdés pedig egyenesen elgondolkodtató. Ugyanis azt hinné az ember, hogy ez nem kérdés. Hogy azért ezzel mindenki tisztában van, még Neuman is, ezért nem fut bele egy olyan késbe, hogy az ő hallgatói egyetértsenek Gulyás Gergellyel.
De be kell lássuk, tévedtünk. A Klubrádió törzshallgatói Gulyással szemben szavaznak, akkor pedig a kereskedelmi tévék létezését valakik mégiscsak hasznosnak ítélik meg. S ezen a ponton illik eltöprengeni. Mert mi hasznosat láthatnak a kereskedelmi televíziókban a mi szeretett felebarátaink?
Talán az egykorvolt Mónika-show hagyott maga után ilyen érzéseket. Amikor a létezés egészen felfoghatatlan bugyraiból előrángatott nyomorultakból csináltak bohócot ország-világ előtt, a nagyobb nézettség oltárán feláldozva a humánum legutolsó morzsáját is. Imigyen hozzájárulva egyszersmind a cigányokkal kapcsolatos össztársadalmi kép és előítélet további rombolásához, elmélyítéséhez. Vagy esetleg a valóságshow-kat ítélik hasznosnak olyanok, akik után aztán gyanútlanul megfogjuk a kilincset?
Az is lehet. És lássuk be, a valóságshow-k is képesek voltak színvonalbeli zuhanást produkálni. A legutóbbi ilyen produktumban például feltűnt egy Aurelio fantázianévre hallgató ázalag, aki azzal tette magát híressé, hogy az összegyűlt villabeli lányok (lányok? Jézusom! Nőstények!) előtt levetkőzött meztelenre, majd a hímtagját roppant ügyesen elkezdte az óramutató járásával megegyező irányba pörgetni. A produkciót pedig nyomban felkapta a valóságshow-kkal megegyező lelkiségű média (444.hu stb.), és nevet is adott neki nyomban, azt, hogy f...helikopter.
Valószínűleg ez az érték honfitársaink meg a Neuman Gábor szerint. No és persze az a tény, hogy amennyiben lenne rá lehetőség, a kereskedelmi televíziók kivégzéseket is közvetítenének élő egyenesben, és egészen elképesztő nézettséget produkálnának hozzá. S ezzel rendben is lenne minden, miképpen most is rendben van minden, ugyanis a nézettség rendben. És ez a hivatkozási alap mindenre.
Ha jól emlékszem, Ákos még a kezdet kezdetén, Bonanza Banzai korában énekelt valami olyasmit, hogy „nem biztos, hogy jót tesz neked, ha kiszolgálják az ízlésedet”, de ez nagyon régen volt. Azóta győzött a nézettség, győztek a kereskedelmi televíziók, dől a lé, dübörög a reklám – kivéve persze, ha a Schindler listája van műsoron, olyankor tilos vécétisztítóval meg intimbetéttel megzavarni a műélvezést. Vécétisztító és intimbetét csak Mel Gibson Passiójához dukál. Ha egyáltalán…
Aztán ha a kormány úgy dönt, hogy megadóztatja a reklámmilliárdokat, melyek a f…helikopter gyümölcsei, akkor nagy lesz az összeröffenés, és elkezdik temetni a sajtószabadságot. Az RTL pedig bosszúból elkezd kormánygyalázó híradókat gyártani. Akkor viszont nem értem az egészet.
Mert ugye mindebből az következik, hogy az RTL eddig meg volt véve, tokkal-vonóval. Kilóra megvették őket az előző kormányok az adóztatás hiányával, cserébe készültek a kétfejű borjakról és édibédi újszülött sünikről szóló híradók. Most meg itt az adó, itt a gyalázkodó, kőkemény politikai híradó. De akkor a sok baromnak ujjongania kellene a reklámadó miatt, és dicsérni a sajtószabadság eljövetelét!
Nos, ehhez képest van, ami van. Megfejelve azzal, hogy bár az érintettek cáfolták, a magyar cég cáfolta, a német anyacég cáfolta, mégis tényként közlik a kretének, hogy Lázár János rúgatta ki az Origo főszerkesztőjét. És szerintük ez a sajtószabadság.
Ez pedig azért lehet, mert ezek mind ott élnek Aurelio helikopterének menetszelében. Ott lakik például az RTL teljes vezetése. A rotort pedig néha kicserélik Neuman Gáborra.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap