A németek jól profitálnak a görög válság kezelésére nyújtott hitelekből – véli Evangelosz Venizelosz volt görög pénzügyminiszter, a görög szocialista párt (Paszok) elnöke.
Elmondta: a német adófizetők sokat profitálnak" abból, hogy a berlini vezetés részt vesz a görög államháztartás megszilárdítását célzó programokban. Németország a nullához közelítő kamattal jut forráshoz a tőkepiacon, jórészt éppen az euróövezeti válság következtében, a szinte ingyen kapott pénzt pedig jó néhány százalékos kamatra adja kölcsön Görögországnak. Németország így az utóbbi két évben mintegy 400 millió eurót keresett rajtunk
A német pénzügyminisztérium adatai szerint Görögország 2011 végéig összesen 380 millió eurót utalt át Németországnak kamattörlesztés címén.
Venizelosz elmondta: a májusi országos választásokat követően felálló, új kormánynak júniusig véglegesíteni kell a középtávú pénzügyi tervet. Ebben a szerkezeti reformokra és a privatizációra kell a hangsúlyt helyezni, hogy elkerülhető legyen a bérek és a nyugdíjak további csökkentése.
Hozzátette: társadalmi támogatottság híján igen nehéz a fájdalmas reformok végrehajtása, egyes területeken pedig, mint például a privatizáció, fel kell gyorsítani a folyamatokat. A reformok fő célja, hogy a görög államadósság 2015-től külső segítség nélkül is finanszírozható legyen.
Elemzők szerint a júniusra kidolgozandó középtávú tervnek egy újabb, 14 milliárd eurós megszorítócsomagot kell tartalmaznia ahhoz, hogy Görögország megkapja az EU–IMF-hitelcsomag esedékes részletét, és ezzel elkerülje a fizetésképtelenséget.
MN
Marácz László nyelvész, az Amszterdami Egyetem Európai Tanulmányok Tanszékének docense szerint a nyugat-európai keresztény politikusok nem keresztény, hanem liberális politikusok. A belgiumi Leuvenben működtetett „katolikus” egyetem esetében a katolikus jelző nem jelent semmit. Michiel Klinkhamer szerint 2002-ben készült egy felmérés, amelyben újságírók 78 százaléka mondta magát mérsékelt vagy szélsőségesen baloldalinak, s csak 1 százalékuk jobboldalinak. De nagyjából ugyan ez a helyzet az oktatás vagy a könyvkiadás területén. És nem csak Hollandiában, hanem a többi nyugat-európai országban is! Az egyes országokban található intellektuális elitek összeolvadnak. Kibontakozóban van egy európai uralkodó osztály a média szférájában is. Az Európai Unió hatalmas összegekkel támogatja tanszékek felállítását, amelyeket a domináns ideológia ural. Magyarországnak mindenképpen helyt kell állnia, máskülönben az Európai Unióból szocialista szuperállam lesz.
MN
Előbb a Sándor-palotánál, majd a főváros parkjaiban is összeszedte sátorfáját a Lehet Más a Politika (LMP) kempingpárt; átmenetileg befejeződött a cirkusz - azt még nem tudni, hol lép fel legközelebb a társulat. Kiadott nyilatkozataik szerint mindkét szereplésük sikeres volt, lám, a köztársasági elnök is lemondott, népszavazási aláírásgyűjtésük pedig százhatvanezer embert mozdított meg. Ez nem semmi - szól az értékelés -, mindkettőre büszke a párt. Utóbbi esemény ceremóniamestere, Vágó Gábor kijelentette: az LMP kampánygépezete ezerrel pörgött; csoda volt, ahogyan kavartak az aktivista lányok... Az most lényegtelen, hogy nem sikerült összeszedni a szükséges kétszázezer aláírást, a parlament százezer érvényes szignó esetén is dönthet úgy, elrendeli a népszavazást.
Márpedig működő demokráciákban bizony elrendelik, ez alapvetés, sugallja a d’Artagnanra emlékeztető LMP-lovag. Zöldék szerint nagy szükség van a népszavazásra, csak ebből derülhet ki, jól mennek-e a dolgok manapság idehaza. (Ennek feltérképezésére - így az LMP - feltétlenül az általuk szerkesztett négy témakörben kell kérdéseket feltenni: tankötelezettség-korhatár, álláskeresésijáradék-időpont, próbaidő-maximálás, szabadságkétharmad. Csupa-csupa sorskérdés.) Hogy ezekben az ügyekben már megegyezett a kormány az érintett felekkel? Az most nem érdekes; az egészre az LMP-nek is áldását kell adnia, csak akkor stimmel.
Pilhál György
MN
Cohn-Bendit eltorzult arca és fröcsögése merül fel emlékezetünkben, no meg a budapesti tudósítók kendőzetlen véleménye a „klerikálfasizmusról”, amely hazánkban dühöng. Persze mi is dühöngünk, de a pénz mögöttük van, és a jól fizetett hálózat szorosan összezár, így lesz a durva mocskolódásból „igazságbeszéd”, sőt bátor kiállás az emberi jogok, a szabadság és a demokrácia mellett. Hiába berzenkedünk: klerikálfasiszták lettünk.
Szentmihályi Szabó Péter
MH
Voltak egyetemek, mint például a Marxizmus–Leninizmus Esti Egyetem, a közismert Foxi-Maxi, amelynek papírja külsőre pimaszul hasonlít az ELTE diplomájára, csak hát a minőség az előbbinél azonnal elmállik a terhelés próbája alatt.
Vagy milyen értékkel bír az MSZMP Politikai Főiskolája, amely végzettséggel komoly funkciókat töltöttek, töltenek be sokan még ma is?
Seszták Ágnes
MN
Fontos leszögezni, hogy Schmitt Pálnak - másokkal ellentétben - nem remegett a szája széle az államfőségért, azt szolgálatként vállalta. Azt is rögzítsük, hogy a politika nem semmisíthet meg egy egész életpályát.
Schmitt mégiscsak kétszeres olimpiai bajnok, munkájával nemzetközi tekintélyre szert tett diplomata, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság alelnöke, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, az Európai Parlament alelnöke volt. Méltatlan az a mocskolódó kampány, amit a mások erkölcsi integritására mindig finnyás ellenzék művelt.
Kövér László
Heti Válasz
Úgy látszik, két évvel a legutóbbi parlamenti választások után sem sikerült még mindenkinek felfognia, hogy mit jelent, milyen következményekkel járt a magyar választók döntése. Például azzal, hogy az egyharmados képviselethez sem jutó ellenzék demokratikus úton lett megfosztva attól a lehetőségtől, hogy nemcsak az egyszerű, hanem az alkotmányozó többséget igénylő kérdések eldöntését is befolyásolni tudja.
Szerető Szabolcs
MN
Szégyellem, hogy írok, mert senkire nem tartozik a fájdalom, de mégis úgy érzem, hogy ez segít, mert anyukám, Kopp Mária ennek a közösségnek fontos tüneménye volt; és tartozom neki annyival, hogy én írjam meg az első nekrológját.
Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk,
a párás ég alatt mind indulunk a pusztaságon át
a száraz ég alá, ahányan így együtt vagyunk,
olyik még visszanéz, a holdsugár a lábnyomunkba lép,
végül mind elmegyünk, a napsütés is elmarad
és lépdelünk a csillagok mögött a menny abroncsain,
tornyok fölé, olyik még visszanéz és látni vágy,
hullott almát a kertben, vagy egy bölcsőt talán
ajtó mellett, piros ernyő alatt, de késő már, gyerünk,
ahogyan a harangok konganak, mind ballagunk
mindig másként a csillagok mögött, a puszta körfalán,
ahányan végre így együtt vagyunk, mind elmegyünk.
/Weöres Sándor: Bolero/
Ezt a verset a szüleim kiírták a konyhában a falra. Ezt néztem óvodás koromtól, és ezzel éltem, hogy mind elmegyünk. Otthon sohase volt tabu a halál, számtalanszor beszéltünk róla és mondták, mind a ketten mondták, anyukám és apukám is, hogy meg fognak halni. Meghaltak.
Szégyellem, hogy írok, mert senkire nem tartozik a fájdalom, de mégis úgy érzem, hogy ez segít, mert anyukám, Kopp Mária ennek a közösségnek fontos tüneménye volt; és tartozom neki annyival, hogy én írjam meg az első nekrológját.
Anyukám Kopp Jenő művészettörténész, a Fővárosi Képtár igazgatója és Waigand Ilona művészettörténész első lánya volt. Ő volt az első gyermek, még hét testvére született. Ő volt a legidősebb, az első, és ezzel megkapta azt a felelősséget is, hogy példát kell mutatnia. Azt mondják, hogy már kiskorában tudósos volt: nagyon okos.
Az ötvenes években édesapja nem írta alá az egyházi iskolák bezárását követelő nyilatkozatot, ezért kirúgták az állásából. Majd egy ismerősük szólt, hogy rajta vannak a kitelepítési listán, ezért elmenekültek Surányba, az egyszobás nyaralójukba. Anyukám itt nőtt fel, a Duna mellett, kecskéket legeltetett, verseket írt, matematikaversenyeket nyert. Közben édesanyja franciára és művészettörténetre tanította, ahogy az összes többi gyerekét is.
Édesapja belerokkant abba, hogy elveszítette a munkahelyét, hiszen egy ostyakészítő anyuka fiaként nagyon nagy szó volt, hogy művészettörténeti diplomát szerzett, aztán Rómában ösztöndíjat kapott. Amikor pedig kinevezték a Fővárosi Képtár igazgatójának, elérte mindazt, amiről álmodott. Ekkor nézte ki magának a bálkirálynő – Budapest legszebb lánya – nagymamámat, aki 18 évvel fiatalabb volt ugyan, de mégis sikerült meghódítani a szívét. A nagypapa nem bírta elviselni a surányi száműzetést, depressziós lett és megvakult. Anyukám ekkor határozta el, hogy pszichiáter lesz: eldöntötte, hogy kikutatja, hogyan alakulhat ki lelki okokból testi megbetegedés. Nem ismertem a nagyszüleimet, mert még akkor meghaltak, amikor kicsi voltam, de annyit mesélt róluk anyukám, hogy olyan, mintha ismertem volna őket. Meséléssel életre lehet kelteni valakit. Remélem.
Anyukám egyébként a világ legcsodálatosabb anyukája volt. Mindenki azt hiszi, hogy a munka mellett nem jutott ideje ránk, de ez nem igaz. Mindig ott volt mellettem, ha szükségem volt rá. Nagyon okosan tudott szeretni, igaziból. Amikor kicsi voltam, esténként olvasott, és én odabújtam hozzá. Ha rossz jegyeket hoztam, mindig biztatott, hogy nem ez számít, nagyapám is rossz volt matekból. Ha hazacipeltem a legfurcsább barátaimat, ő mindenkit komolyan vett. És dicsért, dicsért, dicsért. Apukámat, nővéremet, engem.
Nagy tudós volt az anyukám, csodálták őt itthon és külföldön. Szerteágazó kutatásai voltak: a boldogsághormonról írt tudományos dolgozatot, kidolgozott egy légzésterápiát a szorongás csökkentésére és felmérte az ország lelkiállapotát apukámmal közösen, és ez alapján javaslatokat tettek az ország testi-lelki egészségének javítására. Együtt alapították újra a rendszerváltás után a lakásunkon a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. Együtt indították a Három Királyfi, Három Királylány Mozgalmat a kívánt gyermekek megszületése érdekében. Nem tudom leírni, hogy mennyi mindent szervezett és dolgozott. Lehetetlen. Mostanában azt kutatta, hogy mitől lehetünk boldogok, boldog házasok. Ő nagyon boldog házasságban élt, bár azt mondta, hogy a szerelem betegség és ő barátságból ment hozzá apukámhoz, de az ő kapcsolatuknál szenvedélyesebbet nehezen lehet elképzelni. Nő volt. Titok. Megfejthetetlen. Bár sokat szerepelt, de nagyon zárkózott volt. Apukám örökké meg akarta hódítani, de kicsit mindig meghódíthatatlan maradt. Fájdalmairól, kétségeiről csak nekünk beszélt. Volt egy titkos énje, a mi titkos anyukánk volt.
Fruzsikám! – mondta. Felszólító módban, mert mindig volt arra ötlete, hogy mit kellene csinálni. Most nem mondja és nem tudom. Agyondolgozta magát, mert adni akart és örült, hogy még az utcában dolgozó munkások is megköszönték neki, hogy mennyit segít.
Hétfőn este még beszéltünk, teljesen jól volt, aztán tegnap holtan találtam otthon. Itt lakunk egy házban, itt voltam felette, de nem tudtam, hogy baj van. Délután még a nővérem kislányával sétáltunk és róla beszélgettünk, hogy milyen okos. Anyukám úgy szervezte, hogy mi mind együtt lakunk, ők, a nővéremék és mi. Egy csoda így együtt élni, együtt ebédelni, átfutni egymáshoz tejfölért. Itt maradtunk egymásnak, nélküle.
Januárban lett 70 éves. Születésnapi ajándékból elutaztunk együtt a Szentföldre. Végigmentünk a keresztúton. Boldog volt és nagyon bánatos. Nem tudott apukám nélkül élni. Meg akart halni, mert vágyott apám után. Most együtt lehetnek. Mi meg együtt itt lent.
Ha végiggondolom, hogy mit várna tőlünk, lányaitól, akkor azt, hogy bizonyítsuk be, hogy elég erős a hitünk ahhoz, hogy elviseljük a halálát és, hogy mindig legyünk bátrak és tegyünk apukám, anyukám dicsőségére!
Skrabski Fruzsina
mandiner.hu
Wittner Mária a Fidesz országgyűlési képviselője nem fogadta el az államfő lemondását, mert, mint az m1 Ma reggel című műsorában mondta: "Nem vagyok hajlandó beállni az üvöltő falkába. Kijelentette: a fiatal ellenzéki képviselők cinikus megjegyzéseit felháborítónak tartja. Egyetértett Kövér László kemény hangú rendreutasításával, mert, mint mondta, az ellenzék viselkedése nem summa cum laude volt, hanem bukás.
Nem beszéltük meg, hogy miként szavazunk, engem nem lehet rákényszeríteni semmire, én emberként nagyon tiszteltem Schmitt Pált, az emberi közelsége, emberségessége mindennél fontosabb számomra - jelentette ki Wittner Mária. Hangsúlyozta: tegnap már nem a disszertációról volt szó, az ellenzék emberi viszonyulása volt nagyon rossz. "Undorított az a hajsza, ami Schmitt Pál ellen folyt, ismerem ezt a módszert, hogy beledöngölik az embert a földbe, és a becsületébe gázolnak, ezért nem vagyok hajlandó beállni a falkába és velük üvölteni" - adott hangot nézetének.
"Sokkal többet tett le Schmitt Pál a nemzet asztalára, mint a disszertációja. Neki kétszer játszották el a Himnuszt, ez az ország dicsőségét jelzi" - szögezte le Wittner Mária.
(hirado.hu)