Bayer Zsolt: Szövetségbe szakadtak
Bizony. Szó szerint: beleszakadtak. A tartótisztek leszóltak. Közölték, hogy elég volt a szórakozásból. Tessék összeállni. Hát összeálltak. Vissza-visszatérő gondolata volt ez beszélgetéseknek, lakossági fórumoknak, találgatásoknak. Mármint, hogy az egész veszekedés csak színjáték, és a végén úgyis összeállnak.
Azoknak lett igazuk, akik erre voksoltak. Bár nem hiszem, hogy a huzavona pusztán színjáték lett volna. Nem. Néhány pillanatig úgy tűnt, Mesterházy komolyan gondolja a baloldal megújítását. De nem volt hozzá sem bátorsága, sem ereje, sem elegendő intellektusa. Pedig tehetett volna valamit.
Legkésőbb akkor, amikor Gyurcsány kilépett az MSZP-ből. Akkor kiállhatott volna a nyilvánosság elé, hogy „ameddig a volt miniszterelnök a párt egyik vezetője volt, nem volt erőnk szembeszállni vele, és megválni tőle. Ezért osztozunk az összes bűnében, amiért bocsánatot kérünk. De most új fejezetet nyitunk, és megmutatjuk, hogy a magyarországi baloldal képes megújulni”. Ennyit kellett volna mondania. De nem mondta. Helyette odaállt Gyurcsány mellé, hogy ott folytassák, ahol 2010-ben abbahagyták.
Ráfért volna erre a hazai baloldalra valami megújulás, mert szellemi-lelki örökségük maga a bűn. Pedig nagy utat tettek meg. Hajdanán, a hőskorszakban, ha azt mondták nekik, irtsd ki a családodat, csak annyit kérdeztek: hány golyóm van rá? Ma, ha azt mondják nekik, add el a hazádat, csak annyit kérdeznek vissza: mennyiért?
Ez a hazai baloldal útja. Vállalt örökségük Lukács György és Jászi Oszkár – a gyilkos és a hazaáruló. Csak titokban merik imádni Kun Bélát és a többi népbiztost, s legfőképpen Kádárt. Egyetlen progresszív örökségüket, a népi írókat már régen megtagadták. Németh Lászlót előbb kiátkozták, aztán megvették és „konszolidálták”.
És Gyurcsány Ferenc az új bálványuk, ő maradt az ígéret, a remény, a megváltás. Kár lenne s elpocsékolt idő, ha most a fejükre olvasnánk egykori szavaikat és ígéreteiket. Amióta odaálltak egymás mellé, Gyurcsánytól Kunczéig, kár minden szóért. Vagy most tényleg Szanyi Tiboron akarjuk számon kérni, hogy három hete azt mondta, Gyurcsány vagy elmebeteg vagy gazember, most pedig büszkén odaáll a kamera elé, és kijelenti, Gyurcsány bizony benne lesz az első ötben a listán. Mit akarunk számon kérni ezeken? Ezek Cserny József és a Lenin-fiúk óta nem változtak semmit.
Jávor Benedekékről pedig legalább minden tudható most már. Nekik nem most szóltak le a tartótisztek. Őket eleve azok küldték. Csak a többieknek szóltak most. De most szóltak. Mesterházy nem tudta semlegesíteni őket. Az egykorvolt SZDSZ odaküldte mellé Lendvait meg Kovács Lászlót – és a tartótisztek most elérkezettnek látták az időt, hogy véget vessenek a komédiának.
S végül a legnagyobb parancs jött: Tessék a becsületet kiköhögni! Az öreg Kunnénak könnyű dolga volt, neki csak a tüdőt kellett… (Olvassatok Adyt!)
Mesterházy kiköhögte. És most ott állnak egymás mellett. Legitimálták, felmentették a rendszerváltás legnagyobb, legaljasabb, legundorítóbb gazemberét, Gyurcsány Ferencet. S mindössze három évet kellett várni erre a szégyenteljes pillanatra.
Mesterházy, Bajnai, Gyurcsány, Fodor, Kuncze. Ez a megújult baloldal. S olvasom a sok kommentet, elemzést a saját oldalunkon, miszerint ez milyen jó nekünk. Tévedés. Ostobaság. Felületesség. Önbecsapás. Ez nem jó nekünk. Egyfelől azért nem, mert íme, tovább él és jogfolytonos a magyarországi baloldal beteg, gyilkos, elviselhetetlen öröksége.
Másfelől ez a szövetségbe szakadás igenis megnehezíti a jobboldal dolgát. Ne tagadjuk: ez a Cserny József-féle baloldal politikai értelemben kifejezetten racionálisan cselekedett. És hülye, aki azt hiszi, ezzel nekünk tettek szívességet. Mert az igaz, hogy a mozgósító kampányt megspórolták a jobboldalnak Gyurcsánnyal, de azt már most felejtsük el, hogy Gyurcsány többet visz, mint hoz nekik.
Hoz nekik. Mert ezek ilyenek. Odafent és odalent egyaránt. Úgyhogy kétszer annyit kell dolgoznunk a győzelemért. És győznünk kell. A hazánkért, és azért, mert így viszont egy esély mindenképpen teremtődött: ha áprilisban kikapnak, akkor tényleg végük van. Örökre és végérvényesen. Ha Mesterházy ellen tudott volna állni a tartótiszteknek, gondolhatott volna 2018-ra. Most már nem gondolhat. Együtt fog eltakarodni a többi gazemberrel. Örökre.
„Az öreg Kun a múltra gondol, / Eszébe jut a lakodalma. / Ölni szeretne. A mécs pislog / S a vénasszony ránevet halva.”
Áprilisban Mesterházy lesz az öreg Kun. S Gyurcsány az ő vénasszonya. Na, ezért lesz érdemes megverni őket, a muszájon túl.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Feltámadt a panoptikum!
Ez a "játék" nem babra megy. Feltámadt a panoptikum. Akik együtt tették tönkre hazánkat, akik elárulták a magyar embereket, a családokat, a nyugdíjasokat, a fiatalokat, az országot, a nemzetet - most megint vissza akarnak jönni. Vissza akarnak jönni azok, akik külön-külön is veszélyesek és károsak a magyar értékekre, a magyar érdekekre - hát még falkában! Ébresztő Magyarország! Ébresztő magyarok! Patrióta Európa Mozgalom
Akik együtt tették tönkre az országot - akik ennek ellenére most újra próbálkoznak
Nyolc éven keresztül tönkre tették az országot, szó szerint elárulták a nemzetet - elárulták a itthoniakat és a határon túlrekedteket egyaránt.
Az elmúlt négy évben sem tettek egyebet mint Brüsszelbe és Washingtonba rohangáltak "elintézni, segítséget kérni", hogy buktathassák már ugyan meg az Orbán-kormányt, mert nekik egyedül nem sikerül. Tavares-jelentésekkel és más "trükkös akciókkal" folyamatosan elárulták a magyar emberek családok, a a nyugdíjasok, az egyedülállók, az egész ország, a nemzet érdekeit.
Az ellenzéki, új szerepükben is megtalálták az árulás a legkörmönfontabb módszereit - ebben otthon vannak. Cselekedeteik mozgatórugója változatlan: szolgálni a megbízók, a multik érdekeit a magyar emberekkel szemben!
Kabarétréfának is beillene az új szlogenjük: a jövő elkezdődött. (soha egy eredeti jó gondolatuk nem nincsen - ez is a Fidesz korábbi kampánymondata volt).
A szent cél érdekében most "megújultak" - a három kis MSZP, újra eggyé állt össze . Ez az igazi három az egyben. A hatalom megszerzése érdekében, a közös célért most úgy tesznek, mintha már nem is utálnák annyira egymást. Úgy gondolják, együtt, falkában talán könnyeben szerezhető egy-egy darab a koncból.
Csak egyet felejtenek el - ez a konc nekünk, nem is mellékesen a hazánk!
Nem engedjük még egyszer őket a nemzet kormányrúdjához. Soha többet árulókat, soha többet maffiabaloldalt!
Mészáros László
a Patrióta Európa Mozgalom alapítója
Máté T. Gyula: Csecsemőlista
Raportra hívták a múlt héten Bajnai Gordont. A hasonló ügyekben kivételesen jól értesült Népszava szerint az Együtt–PM vezetőjét Fischer Iván karmester lakására rendelték. Bajnainak azonban nem szolfézsből, hanem demokráciából kellett vizsgáznia.
Nagyszerű volt a zsűri, vagy ha úgy jobban tetszik, a számonkérő szék is: Heller Ágnes filozófus, Konrád György, Parti Nagy Lajos és Závada Pál írók valamint Radnóti Sándor esztéta. Náluk-nélkül nem is lehet rendes demokrata az ember e hazában. Jobb nyugati lib-bal lap hasábjain aztán meg végképpen sehogy.
E társaság arról győzte meg a „demokratikus ellenzék” fakuló fényű milliárdosát, hogy hagyja abba a hülyéskedést, és vegye be a buliba Gyurcsány milliárdos és demokrata kollégát. Miután az Együtt–PM lassan a parlamenti küszöb alatt kúszik, Gyurcsány meg felhekkelte magát – azért egy pillanatra mi, újságot írók is mélázzunk el azon, hogy így lett volna-e, ha Fletót a bűnügyi krónikákba száműzzük, és nem politikai bűneit csámcsogjuk agyon -, a parlamentbe meg mégis be kell jutni valahogy, Bajnai bólintott. Szerdán a ki tudja hányadik összefogás is megtörtént, s amikor-e sorokat olvassák, talán már Gyurcsány is beborult az üdülésből az összeborulásba.
És ezen a nagyszerű sikeren felbuzdulva, a fenti kitűnő gyülekezet ünneplésbe kezdett. Modern demokrata a jelek szerint leginkább felhívásokban szeret vigadni, ami rendkívül praktikus, mert az ilyesmit alá is lehet írni, ami még mindig sokkal kellemesebb, mint ha az embernek csinálnia kellene valamit ebben a randa, ködős időben.
Demokratáink az ilyesmiben egyébként is nagyok, nyilván a kapcsolati háló mellett van aláírási háló is. Most is semmi idő alatt összegyűlt több mint kétszáz szignó a kikerülhetetlen Ungvári Tamással, Gálvölgyi Jánossal vagy éppen Eörsi Mátyással az élen. S miután maga Herényi Károly is aláírt, nincs az a jobbközépül gondolkodó választó, aki Dávid Ibolya nevével az ajkain ne esküdne fel az orbáni „autokratikus hatalom leváltásának szent ügyére”. Pláne akkor, amikor a „magyar demokrácia és jogállamiság újjászületése” a tét.
Főleg ilyen szülőkkel.
Mert akár Mesterházy Attila vezeti majd a közös listát, akár valamilyen titokban kikasztingolt „demokrata személyiség”, a befutó helyekre kerülők kiléte aligha okoz meglepetést. Csupa politikai újszülött lesz: két exminiszterelnök, exminiszterek és exállamtitkárok, néhány rég-új pártpotentát és hozzájuk idomult álkakukktojás.
Utóbbiak mindenre hajlandók azért, hogy ők is egyszer majd exminiszterek és exállamtitkárok legyenek, habár demokrata nyelven ezt másképpen mondják: „mindent alárendelünk az Orbán-rendszer leváltása érdekében”. A fulldemokrata drogliberalizátor Juhász Péter tegnap hihetetlen elvszerűséggel jelezte: Gyurcsánnyal és Mesterházyval neki nem lehet egy az útja, de ha az urak úgy gondolják, azért ő szívesen lesz közös jelölt a belvárosban…
Kiktől, ha nem tőlük lehet várni az újjászületést? Mi, ha nem ez a korszakváltás?
Ki melyik helyen lesz?
Nyilván majd lealkudják, hiszen programról már PR-ból sem akarnak egyeztetni. Jogos, minek? Hiszen szinte mindannyiuk kormányzott már a másikkal, ismerik egymás hátát és hátsóját is, akár kés, akár nyelv szempontjából. A három „nagy” kezében most is az előbbi van, a „kicsik” pedig, Bokrostól Fodorig benyalnák magukat a remélt fazék közelébe.
A közös kormányváltó lista résztvevőinek sok céljuk van, az egyik viszont biztos: a kormányváltás. Ez csak a szocialista nagymamáknak szánt maszlag, az antifasizmussal és a demokráciadumával együtt. A cél, amelyhez a lib-bal értelmiség jelesei is odazsarolják a pártführereket, a tábor összetartása.
Hogy a kötőanyag ehhez a bosszúvágy vagy a félelem, netán a remélt személyes haszon, az tök mindegy. Mert a tábort, azt a jelenleg harminc százalék körüli baloldali, illetve liberális szavazót nem szabad elveszíteni. Nem szabad, hogy más gondolatot kövessenek, ne a számukra megszabott mezsgyén haladjanak. Ne azon filozofáljanak, hogy mi jó az országban, sőt azon se töprengjenek, ami rossz.
Az sem kell, mert még az is önálló gondolatot szülhet, ráadásul, mi van, ha ezután a rosszat náluk is észreveszik?
Nekik csak Orbánt kell gyűlölniük! Ismételgetni a diktatúra és összefogás mantrát, aztán leszavazni.
Ha a szükséges „x” megvan, négy évre visszaérhetnek fogyasztónak.
Ennyi. Avagy, ahogy az MSZP politikai csecsemőinek – többek között Kiss Péter és Hiller István korszakváltóknak – tegnap osztogatni kezdett szórólapjain olvasható: a változás elkezdődött. Add tovább!
Máté T. Gyula
Magyar Hírlap
Gyurcsány Ferenc - manapság nagybetűs demokrata - 1988-ban huszonhét évesen még “kőkomcsi” volt
"Fel kell lépni az elfogadhatatlan törekvések ellen, és politikai munkával kell elszigetelni az esetlegesen megalakuló Fidesz-csoportokat.” küldte utasítását Gyurcsány Ferenc a kőkomcsi pártfunkcionárius, KISZ titkár elvtársi üdvözlet kíséretében .
Bayer Zsolt: Gyávák
Itt állunk a Kúria döntésével, árván. Árván, egyedül, csalódottan. Mert hát lássuk be: mindenhol másképpen van. A szintúgy uniós tagállam Horvátország például meglépte, amit meg kell lépni. A horvát kereskedelmi bíróság elítélt nyolc bankot, amelyek az indoklás szerint a devizahitelezéssel egyszerűen becsapták ügyfeleiket. Az egyik horvát illetékes egyebek mellett a következőket jelentette ki: „Az országban túl nagy piaci koncentráció alakult ki: a bankok egymás között megállapodnak, és ez az alapvető probléma. Mert ha egymásnak konkurenciát jelentenének, akkor nemigen történhetne meg, hogy folyamatosan emelik a kamatokat, és ebből fedezik a rossz hitelkihelyezéseket. Ha ez így van, akkor Horvátországban csődöt mondtak a fogyasztóvédelmi rendszerek.”
Az illetékes véleménye szerint mindezért együttesen felelős a pénzügyminisztérium, a horvát nemzeti bank és a versenyhivatal. A horvát bíróság döntése szerint a szóban forgó devizahiteleket a FELVÉTEL NAPJÁN ÉRVÉNYES ÁRFOLYAMRA KELL ÁTVÁLTANI, ÉS EZ A HORVÁT KUNÁBAN SZÁMON TARTOTT ÖSSZEG JELENTI A TÖRZSTŐKÉT, NEM PEDIG AZ AKTUÁLIS ÁRFOLYAMON SZÁMÍTOTT ÉRTÉK. Az uniós tagállam Horvátország bíróságának döntése után nem történt katasztrófa, nem dőlt be a kuna, nem tört ki a háború, és nem vonult be Horvátországba az unió egyesített hadereje. Mindenki hallgat, a bankok fellebbeztek, várjuk a jogerős bírói döntést.
Most borítékolom, hogy a horvát legfelsőbb bírói szerv pontosan ugyanígy fog dönteni, és a jogerős döntés után sem történik semmi. A bankok lenyelik uzsoráskodásuk, gazemberségük következményeit, a horvát hitelesek pedig fellélegeznek. De lássuk, mi történt a szintén uniós Romániában!
„Romániában egy 2010-ben elfogadott sürgősségi rendelet tette lehetővé a végtörlesztést a hitelesek számára, egyben azt, hogy kedvezőbb kamatfeltételek mellett újrafinanszírozhassák hitelüket. Ezt a rendeletet módosítaná a törvénytervezet úgy, hogy a devizahitelesek lejben fizethessék vissza tartozásukat azon a devizaárfolyamon, amelyen a hitelt annak idején felvették. Arra a kérdésre, hogy vajon hogyan fognak reagálni a bankok, ha törvénnyel akarnak a hitelszerződéseikben garantáltnál lényegesen kedvezőtlenebb feltételeket rájuk kényszeríteni, Szabó Ödön azt mondta: ha józanul mérlegelnek, nekik is érdekük lehet ez a megoldás.”
Ez történt Romániában. És nem dőlt össze a világ, nem vonultak be a kéksisakosok, de még a lej sem szakadt be, pedig Románia felett jelenleg ugyanúgy az IMF gyakorol gyámságot, mint tette ezt mifelettünk 2010-ig.
Ehhez képest a Kúria jogegységi határozata egy gyáva, semmire sem jó és ostoba döntés. De a hangsúlyt mégis csak a gyávára helyezem. Mert hát amit azonnal és határozottan meg mert lépni a horvát és a román bíróság, azt természetesen képtelen meglépni a magyar.
Mintha valami delejes álomban ringatózva csak azt tartaná itt szem előtt bíróság és ellenzék egyaránt, hogy minekünk mindig, minden körülmények között fizetnünk kell mindenkinek. Uzsorát, rossz terméket, hibás terméket, aljas és becstelen kamatemeléseket, árfolyamkockázatokat – mindent. És az MSZP-nek a Kúria semmirevaló és gyáva döntése után természetesen van pofája a nyilvánosság elé állni azzal a hihetetlenül vérlázító dumával, miszerint a kormány nem halogathatja tovább az érdemi lépéseket a devizahitelesek ügyében.
Lássuk csak, hogy is kezdődött ez az egész?
Úgy kezdődött, hogy 2002-ben Medgyessy Péter kijelentette: „Mindent, ami az Orbán-kormány idején jó és bevált, azt továbbvisznek, csak még jobban kibővítik.” És kijelentette azt is, hogy ebbe a körbe tartozik a kedvezményes lakáshitelezés államilag garantált rendszere.
Aztán megnyerték a választásokat, és első körben szüntették meg a kedvezményes lakáshitelezést. És jött helyette a devizahitel. A devizahitel, amelyet hatalmas propagandával, pénzt nem kímélő reklámhadjárattal ajánlottak a bankok a hitelfelvevők figyelmébe, majd egy ponton túl a hazai bankok egyszerűen nem is adtak forinthitelt.
Közölték, hogy az márpedig nincs. Ez a tény, akkor is, ha most, utólag, megpróbálják az egészet letagadni. S persze a devizahitelek mellett ott volt a sokkal magasabb kamatozású forinthitel –legalább papíron. S vajon miért is volt ennyivel magasabb a forinthitel kamata? Azért, mert a Magyar Nemzeti Bank „minden erejével küzdött az infláció ellen”. S a liberális mantra szerint az infláció ellen magas kamatokkal kell küzdeni. Ezért volt Magyarországon a legmagasabb jegybanki alapkamat mellett az unió egyik legmagasabb inflációja.
Igen: az egész helyzetért egyetemleges felelősség terheli a Simor András vezette Magyar Nemzeti Bankot. A Magyar Szocialista Pártot és koalíciós partnerét, a liberálisokat. Továbbá az akkori PSZÁF-ot.
Most a folyamatosan csökkenő alapkamat mellett negyven éve nem látott mélyponton van az infláció. A szocialisták meg a liberálisok pedig ki merik nyitni a pofájukat. Ez sincs rendjén – de leginkább a Kúria gyáva döntése nincs rendjén. Az viszont biztos, hogy a kormányon a sor. Már megint.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Szabó Anna: Apró betűs féligazság
Nem erősítette a bíróságokba vetett, amúgy is megtépázott bizalmat a Kúria tegnapi döntése, amely szinte teljes egészében a bankok érvelését fogadta el a devizahitelek ügyében, a leglényegesebb kérdésekre (pl. egyoldalú szerződésmódosítás) pedig egyszerűen nem mert válaszolni. A Kúriának nemcsak azért kellett volna bátrabban fellépnie, mert a társadalom ezt várja el tőle, hanem mert alapjában véve ez lenne a dolga.
Állásfoglalásuk több szempontot is figyelembe vett, ám sajnálatos módon ezek közül éppen a pénzügyi fogyasztóvédelem hiányzott. A bírók jogegységi határozata szerint ugyanis a deviza- alapú hitelek nem ütköztek jogszabályba, sem jó erkölcsbe, nem uzsorás és nem színlelt szerződések, az árfolyamkockázatot pedig kizárólag a hitelfelvevőnek kell viselnie.
Sőt, a Kúria szerint „a terhek előre nem látható egyoldalú eltolódása” ellenére is ugyanúgy érvényesek a szerződések, amelyek még akkor is kikényszerítendők, ha egy-egy pontjuk érvénytelen (!). A döntés kihirdetése után a forint erősödött, ami mutatja, hogy a probléma nem „csupán” 700 ezer családról és közel 4600 milliárd forint lakossági tartozásról szól, hanem közvetve az egész országot érinti.
A forint gyengélkedésének ugyanis az egyik legfőbb oka, hogy az állam, az önkormányzatok, a vállalatok és a lakosság korábban erején felül adósodott el devizában, miközben bevételei forintban keletkeznek. Mindez óriási nyomás alatt tartja a forint árfolyamát, amely az importáruk árán azonnal érződik.
A Kúria határozatának mindössze egyetlen pontjával lehet messzemenőkig egyetérteni: a testület valóban nem alkalmas a nagy tömegű szerződésből fakadó társadalmi és szociális problémák orvoslására. Ez azonban nem jelenthet számukra kibúvót. Nem mertek véleményt nyilvánítani abban, hogy vajon megengedett-e egy pénzintézetnek, hogy a szerződésben meghatározott hitelkamatot saját kénye-kedve szerint emelhesse különböző indokokra hivatkozva.
Még akkor is, ha az indokok egy része akár igaz is lehet. Márpedig amennyiben egy hitelnél (forinthitelnél is) nem kiszámítható a következő havi törlesztőrészlet, akkor maga a szerződés több sebből vérzik. A példát megfordítva: vajon mit szólnának a betétesek, ha a fix kamat fejében lekötött megtakarításaik után a bank egy szép napon ilyen-olyan ürüggyel a megállapodásban foglaltnál kevesebb kamatot fizetne?
A kérdés megválaszolását a Kúria tegnap elegánsan áttolta az Európai Bíróság asztalára, hadd időzzön ott is egy keveset az ügy, végül is a devizahitelesek ráérnek, még csak 50-55 százalékuk nem képes időben törleszteni. Nem gond. Sőt! A Kúria szerint a jó erkölcsnek is megfelelnek azok a szerződések, amelyek az eredeti kölcsön többszörösét kérik vissza, élete végéig hitelcsapdában tartva az ügyfelet. Mert a bankok úgyis tudják, mi az a jó erkölcs, nyilván eszerint is fogalmazták meg a szerződéseiket…
A Kúria a nagy várakozások ellenére nem oldott meg semmit, holott nyilvánvaló, hogy az állam és a lakosság, illetve a bankszektor közötti (jog)vitát évek óta nem sikerült rendezni. Bár abban az országban, ahol a gyermekeknek járó, elmaradt tartásdíjak ügyében még arra sem hajlandó a tisztelt bíróság, hogy közalkalmazott (!) apák fizetéséről információt kérjen ki a munkáltatótól, ott mit vártunk?
A devizahitelezés igazi felelősei pedig élik világukat. Simor András volt jegybankelnök aranyszín Mercedesén gördül a budai dombokon, ha éppen hazaruccan Londonból, korábbi alelnöke, Király Júlia külföldi lapokban szitkozódik, Farkas Ádámot, a pénzügyi felügyelet volt elnökét pedig ötéves teszetoszasága jutalmául magas állami kitüntetésben részesítették…
Szabó Anna
MNO
Fricz Tamás: Hogyan jutott el a PM a „lehet más a politika” gondolatától Gyurcsányig?
Az elmúlt huszonhárom év egyik híres-hírhedt „fenegyereke”, Torgyán József valamikor a kilencvenes években feltette a kérdést a szocialisták felé a parlamentben: vajon hogyan jutott el az MSZP Marxtól a Fotexig? Nos hát, én meg azt kérdezném 2013 decemberében: hogyan jutott el Jávor és Karácsony, Schiffer Andrástól Gyurcsány Ferencig?
Hozzá kell ehhez tennem: a szocialisták – pontosabban: posztkommunisták – néhány éves „vajúdás” után fedezték fel magukban azt, hogy a marxista osztálytudatnál egyre fontosabb számukra a magáncégekből feléjük áradó pénzmennyiség, s így váltak kapitalizmus-ellenesekből „Fotex-tudatú”, neo-neoliberális kapitalizmusimádókká.
S bár ez is teljesen hiteltelen fordulat volt – Torgyán erre helyesen mutatott rá –, mégis, ehhez képest Jávor Benedek, Karácsony Gergely és a többi Párbeszéd Magyarországért-os politikus röpke egy év alatt tett meg egy 180 fokos fordulatot, ami mindent növelhet politikusok és politikai párt esetében, csak éppen az érintettek hitelességét nem. Jávorék nem tettek kevesebbet, mint hogy a „lehet más a politika” gondolatától elfordultak és immáron „a magyar politika csak ugyanolyan lehet” elvét hirdetik fennen és bőszen.
És ezért kár.
Schiffer Andrással az élen – aki továbbra is kitart a kezdeti elvek mellett – abból indultak ki az LMP megalakulásakor, hogy szakítani kell a magyar politikai élet hiábavaló és lejáratott törésvonalaival, amelyek mentén csakis a megosztottság és a széthúzás uralkodhat el a politikában, ami nem vezet sehová, csak ahhoz, hogy az ország tönkreteszi önmagát.
Emellett kiemelten hirdették, hogy a hatalom mindenáron való megszerzése nem lehet a politikai élet öncélja, illetőleg egyetlen valóságos célja: helyette az ország sorsát felemelni hivatott közös értékek és érdekek mentén kell politizálni, ezek közül is gyakran hangoztatták a szabadság, a környezetvédelem, a demokrácia, a politikai tisztesség, a korrupció elleni közös és határozott fellépés s a többi értékeit és fontosságát. A politika morális tartalmát helyezték előtérbe, a jogszerűséget, a hatalommal való visszaélés elleni határozott fellépést.
Azt hangsúlyozták a kezdeti időszakban, hogy nem tudnak közösséget vállalni az általuk lejáratottnak mondott, bal- és jobboldali politikai elittel. Nem fogadják el az általuk hatalomkoncentrációval vádolt Orbán-kormányt, de ugyanúgy nem kívánnak közösködni a szocialistákkal, s különösen nem a „Ferenc testvér” (tudják, a hetente bérmálkozó) által irányított Demokratikus Koalícióval.
Utóbbival kiemelten nem, hiszen Gyurcsány miniszterelnöksége és irányítása alatt történtek a 2006. őszi rendőri brutalitások, az emberi jogok lábbal tiprása. S miközben a baloldali Európa hallgatott, Schiffer András és jogvédő társai mindent megtettek a jogsérelmet szenvedett, ártatlan emberek védelme érdekében. (Európa akkor bizony „csendes” volt, nem úgy, mint most, az ukrán felkelők elleni brutális rendőri fellépés esetén…)
És tessék: a Schiffer Andrással és az LMP-vel szakító PM-vezetők, többek között Karácsony Gergely néhány napja azt nyilatkozta: megfelelő feltételek között nem zárható ki a Gyurcsány vezette DK-val az együttműködés…
Így múlik el a világ rövid életű dicsősége, így lesz „lehet más a politikából” a következő gondolat: „szövetkezzünk az ördöggel, sőt az általunk néhány hónapja alapjaiban és mélyen elutasított Gyurcsány Ferenccel is Orbán megbuktatásáért”.
Mi is történt valójában? Az eddig egyöntetűen elutasított politikai elit egyik oldalához odaálltak Karácsonyék, odaálltak az Orbán-gyűlölő politikai táborba, s ezzel elárultak mindent, amiben eddig állítólag hittek, amiért állítólag szövetkeztek.
A Párbeszéd Magyarországért „beállt a sorba”, egy lett a sok unalmas, egyedül az Orbán-kormány megbuktatásában egyetértő, baloldalinak gúnyolt kis pártok sorában. A PM ez által tekintélyét vesztette és hiteltelen lett.
Hiába hivatkoznak arra, hogy mindezt azért teszik, mert az Orbán-kormány veszélyt jelent az országra és a demokráciára. Ha még egy pillanatra feltennénk, de nem megengednénk, hogy ebben igazuk van, akkor is óriási logikai bukfencet hajtanak végre: a szocialistákkal, illetve az emberi jogokat lábbal tipró Ferenc testvérrel akarják majd megvédeni (!) a demokráciát és az országot, azokkal, akik mindkettőt tönkretették – egyébként többször is.
Vicces ez, kedves Karácsony Gergely és Jávor Benedek. Vicces, logikátlan és hiteltelen.
Inkább beszéljetek őszintén: már megint ugyanaz a politika: hatalom, hatalom, hatalom… (És talán még valami, amit ki sem merek mondani…)
Fricz Tamás
MNO
Bayer Zsolt: A becsület - végre tiszta, világos beszéd az erdélyi magyar politikai élet szégyenletes szereplőiről, vezetőiről
FIGYELEM - FONTOS!
Különösen erdélyi barátaink figyelmét hívjuk fel Bayer Zsolt legújabb írásárára.
Az erdélyi magyarságnak is szembe kell végre néznie azzal a gyalázattal, amit a "nevükben, és értük" művel saját korrupt, és áruló politikusi gárdája és annak holdudvara.
Amíg a romániai magyarság eltűri, hogy egy élősködő, a saját nemzete megmaradásának szent ügyét, népe politikai, gazdasági, kulturális érdekeit a saját "boldogulásuk" önös szempontjai oltárán, gazember vezetőik feláldozzák, addig ne is álmodjon senki autonómiáról, de még a magyarok számára élhető viszonyokról sem az elkövetkezőkben Romániában.
Amíg a romániai magyarság megtűri, és négyévente újraválasztja azokat politikusokat, politikai pártot, akik/amely a saját hatalmuk megtartása érdekében, bármilyen szélsőséges - illetve bármilyen színezetű román párttal - képesek "együttműködni", miközben a magyarországi nemzeti kormányzatot, a magyar miniszterelnököt, Orbán Viktort ellenségüknek tekintik, és aszerint is viszonyulnak hozzájuk, addig a romániai magyar nemzettest nem tesz mást, mint közreműködik saját maga erodálásában, végső soron felszámolásában - a románok nagy örömére!
Mint ismeretes: minden magyar, így minden helyi magyar nemzeti közösség számíthat a magyarországi nemzeti kormányzatra, annak széleskörű segítségére, a megmaradásuk és a jobb boldogulásuk érdekében. De azzal is mindenkinek tisztában kell lennie, hogy saját közösségének a vezetőit saját magának helyben kell megválasztania - azt sem a magyarországi kormányzat sem más, nem vállalhatja át. A romániai magyarság esetében sem.
Az a romániai magyarság saját felelőssége, ha rossz vezetőket tűr meg - és szégyene is egyben!
A mostanra kialakult romániai "magyar helyzetért" minden romániai magyarnak személyes felelőssége is van, de a helyzet "jobbrafordulásának" a kulcsa is a ő kezükben van!
Barátsággal: Mészáros László
a Patrióta Európa Mozgalom alapítója
Volt egykoron Kézdivásárhelynek egy, az erdélyi Magyar Polgári Párt színeiben mandátumot nyert polgármestere. Rácz Károly a neve. 2008 és 2012 között viselte ezt a tisztséget, bár ez így nem egészen pontos. Történt ugyanis, hogy 2011. március 11-én, nemzeti ünnepünk előestéjén, amikor a Magyar Polgári Párt kongresszusára készülődött minden küldött Kézdivásárhelyre, s odavárták Kövér Lászlót is, nos, azon a napon a román korrupcióellenes ügyészség őrizetbe vette Rácz Károly polgármestert. Letartóztatták, előzetesbe került. A korabeli hírek úgy szóltak, hogy a nyomozók „tetten érték” Rácz Károlyt, miközben éppen korrumpálódott, vesztegetett s vesztegették, és egyéb fertelmes bűnöket követett el.
Egy hónapig ült börtönben Rácz Károly, majd szabadlábon védekezve járta a bíróságokat két éven keresztül. Most, 2013. december 10-én szűkszavú híradás tudósít arról, hogy Rácz Károlyt BŰNCSELEKMÉNY HIÁNYÁBAN felmentették. Erre majd még visszatérünk – de lássuk dióhéjban, mi is történt ez alatt a két év alatt!
Mindenekelőtt az történt, hogy 2012-es letartóztatásának első pillanatától kezdve az RMDSZ és az Erdélyi Magyar Néppárt egymással versengve gyalázták Rácz Károlyt. Őt soha, semmilyen körülmények között nem illette meg az ártatlanság vélelme. Másokat persze igen. Nemrég ítélték (nem jogerősen) négy év börtönre Nagy Zsoltot, az RMDSZ egykori miniszterét. Ennek kapcsán Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke arról beszél, hogy Nagy Zsolt ügye az erdélyi magyarság Dreyfus-pere. Igen? Milyen érdekes hasonlat, történelmi párhuzam! De akkor minek nevezzük Rácz Károly ügyét?!
A szintén RMDSZ-es egykori államtitkárt, Markó Attilát szintúgy börtönbüntetésre ítélték. Az RMDSZ őérte utcai tüntetést szervezett. Rácz Károlyért ki fog tüntetni?
Amikor az idén megjelent a tusványosi táborban Borboly Csaba, a Hargita megyei tanács RMDSZ-es elnöke, akkor az Erdélyi Magyar Néppárt farizeusai, élükön Toró T. Tiborral, megtapsolták és megünnepeltették őt – pedig Borboly szintúgy büntetőeljárás hatálya alatt áll.
Rácz Károlyt mikor tapsoljátok meg, mikor ünneplitek, mi, gazemberek?
Persze jó, ha tudjuk, nem Rácz Károly becstelen, aljas meghurcolásával kezdődtek a bajok. Sepsiszentgyörgy RMDSZ-es polgármestere, Antal Árpád már 2009. december 2-án, mindjárt a román nemzeti ünnep másnapján összefogott a városi tanácsban a román baloldali párt képviselőivel, hogy leválthassák a neki nem tetsző alpolgármestert, Bálint Józsefet, aki természetesen szintén a Magyar Polgári Párt tagja volt.
Az erdélyi magyar média éppúgy kussolt erről a gyalázatról, miképpen kussol most Rácz Károly felmentéséről.
Ez ugyanaz a média, amelynek gazemberei egymással versengve gyalázták Ráczot a letartóztatásakor, és előre kikiáltották bűnösnek. Most mind befogja a pofáját. És nincs bennük szégyenérzet, szemernyi sem.
És természetesen Antal Árpádban sincs. Miért is lenne? Hiszen ez az alak 2004-ben még a román szocdem párt, a PSD kampányfőnöke volt! Aztán kiírták a logójukra RMDSZ-esként, hogy „minden magyar számít”, és ennek jegyében tették tönkre Bálint Józsefet és persze Rácz Károlyt.
Ebbe a társaságba tartozik Tamás Sándor, az RMDSZ háromszéki elnöke, Kovászna megye tanácsának elnöke is. Ő volt az, aki Rácz Károly letartóztatásakor „Háromszék legnagyobb szégyenének” nevezte Ráczot. Ő volt az, aki már 2008-ban azzal kampányolt Rácz ellen, hogy ha ő nyer, akkor „fideszes cégek fogják megkaparintani és megdrágítani a székelyek ivóvizét”.
Maradt-e benned annyi becsület Tamás Sándor, hogy bocsánatot kérj Rácz Károlytól?
Nem, nem maradt. Hiszen miből is maradt volna…
Amúgy a már emlegetett Antal Árpád nemrégiben arról értekezett a román televízióban, hogy a székelyeket Mária Terézia telepítette le a Székelyföldön! És ilyenkor azon töpreng az ember, ez az alak alanyi jogon ennyire hülye, vagy pénzért?
S az is kiderült már, hogy a Rácz Károly elfogásához felhasznált „vállalkozó” szintúgy magyar, és a városban az RMDSZ embereként ismerik.
Ez a szégyen, hallod-e, Tamás Sándor! Ti vagytok a szégyen, mindannyian!
Rácz Károly pedig szobrot állított a Székely Hadosztály vezetőjének. Politikai karrierje odalett, házassága ráment két évig tartó meghurcolására, élete romokban hever. Az őt tönkretevő gazemberek, politikai kalandorok és gátlástalan karrieristák pedig mind-mind az erdélyi magyar politikai élet szereplői. Döntési helyzetben, mind a mai napig. Holott bottal kellene végigverni őket a magyarok lakta települések főutcáin.
De majd eljön annak is az ideje. Addig pedig: tisztelet Rácz Károlynak. Ő mentette meg a politikai és emberi becsület reményét.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Ásottbarom
Az történt, hogy a Toroczkai László, valamint barátai és üzletfelei fejében lévő sok-sok kicsi fekete lyuk Ásotthalomnál összeállt egy nagy fekete lyukká, életbe lépett a minden vagy semmi törvénye, és beindultak a fizikai folyamatok. A Toroczkai László, valamint barátai és üzletfelei fejéből kilépő és Ásotthalomnál összeálló sok-sok kicsi fekete lyuk meggörbítette a teret, a meggörbült tér pedig csapdába ejtette az időt. Ásotthalomnál. És a csapdába esett időben hirtelen összerendeződtek a dolgok, minden kristálytiszta és világos lett, holott éppen az ellenkezőjére számított volna az ember.
De nem: Ásotthalomnál a meggörbült térben eltűnt a káosz és minden kiegyenesedett.
Az történt, hogy Ásotthalmon még novemberben az összes MSZP-s testületileg átlépett a DK-ba. (Erről sok míves beszámolót lehetett olvasni annak idején.) Aztán eseménytelenül folydogált tovább a csapdába esett idő, és Ásotthalom polgármester-választásra kezdett készülődni a meggörbült térben. Ketten gondolták úgy, hogy megmérettetik magukat. Egyikük a volt fideszes polgármester, másikuk pedig a fejében kicsike fekete lyukat ápolgató Toroczkai László (Jobbik, Hatvannégy Vármegye, Betyársereg, miegymás).
Az egykor volt MSZP-s ásotthalmi brigád pedig (amely éppen az utolsó pillanatban lépett át a DK-ba, ugyanis ha egy kicsit halogatja az átlépést, teljesen eltévedt volna a meggörbült térben) felismervén önmaga fejében ugyanazt a fekete lyukat, kinyilvánította, hogy ők bizony ezen a választáson Toroczkai Lászlót fogják támogatni.
És támogatják.
Vezetőjük, bizonyos Márki József, átkiabálta a fejében lévő fekete lyukat, és kijelentette, hogy márpedig ez a támogatás akkor is érvényben fog maradni, ha maga Gyurcsány Ferenc telefonál oda neki, hogy ne támogassanak. Egy ilyen telefonnak amúgy volt némi valószínűsége, lévén Toroczkai László, aki körülnőtt annak idején egy kicsike és büdös fekete lyukat, szóval ő már kinyilvánította, hogy a maga részéről gondolkodás nélkül agyonlőné Gyurcsány Ferencet. (Ezt készséggel elhisszük neki, mivel láttuk az arcát, amiről sugárzik a gondolkodásra való teljes képtelenség.)
Tehát azért gondoltuk, hogy a Gyurcsányék csak odaszólnak majd az MSZP-ből kollektíve DK-ba átlépett pofás kis orkoknak, mert az mégiscsak furcsa, hogy annak a pártnak a tagjai támogassák Toroczkait, amely pártnak az elnökét Toroczkai agyon akarná lőni.
Amúgy nevezett Márki József, egykor volt MSZP-s, ma már DK-s pártember olyan színtiszta egyszerűséggel indokolta meg lépését, hogy abba aztán senki sem tudna belekötni. Mondá Márki József, hogy ő nem akar kormánypárti polgármestert a teret fekete lyukkal meggörbítő Ásotthalomra, mert neki a kormány elvette a kedvezményes nyugdíját. Íme a cáfolhatatlan bizonyíték arra, miképpen csiszolódik össze a közérdek a magánérdekkel ott, ahol összeállnak a kicsike fekete lyukak…
Amúgy pedig csak első látásra olyan fura ez az egész. Második belegondolásra viszont logikus minden. Hiszen az északi megyékben is az egykorvolt derék munkásőrérzelmű honpolgárok lettek a Jobbik feltétlen hívei, akkor miért maradnának ki a jóból az ásotthalmiak?
Jelen állás szerint mindenesetre nagyon valószínűnek tűnik, hogy az ásotthalmi DK-sok hamarosan kollektíve visszalépnek az MSZP-be, vagy kollektíve belépnek a Betyárseregbe. (Ezt a lépést kötelező jelleggel fogja üdvözölni Gyurcsány, mert ennél pataktisztább megnyilvánulása nincs sehol az Orbánt leváltó teljes összefogásnak.) Ha pedig a DK-sok átlépnek a Betyárseregbe, akkor az MSZP-sek oda kell küldjenek néhány embert, hogy legyen, aki újra átlép a DK-ba. Olyan ez, mint amikor a rendőr magyarázza a fiának a negatív számokat: – Na, figyeljél! Ha utazik a buszon öt ember, és a megállóban leszáll belőlük hét, akkor a következő megállóban fel kell szálljon kettő, hogy senki se legyen a buszon…
Nagyjából ez most a helyzet Ásotthalmon.
S ostorpattogás is hallik. Mert a fekete lyukak ugyan meggörbítették a teret, és csapdába ejtették az időt, de a betyárok pattogtatnak. A többi néma csend…
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap