Az USA a szabadság és a demokrácia hazája - állítólag!
Az USA a szabadság és a demokrácia hazája - állítólag! Tette mindezt önzetlenül a demokráciáért. Mindazokat pedig, akik emiatt elmenekültek hazájukból, majd mi szeretettel befogadjuk, lakhatást és megélhetést biztosítunk számukra. Mindaddig boldogan élünk együtt velük, amíg nálunk is szüksége nem keletkezik egy kis demokratizálásnak. :( forrás: Közép oldal
Lánczi Tamás politológus: Téves következtetések
A Bécs mellett megtalált bevándorlók tragédiája kezdi rádöbbenteni az európai politikusokat, hogy tényleg nagy a baj. A gond az, hogy téves következtetéseket vonnak le.
Hetvenegy bevándorló, köztük négy gyermek halt kínhalált abban a járműben, amelyet tegnap találtak meg Bécs mellett. A hír letaglózó és józanésszel felfoghatatlan. A migránsok halálát minden bizonnyal embercsempészek okozták, akik magukra hagyták áldozataikat a koporsóvá váló teherautó rakterében.
Az első gondolat a részvété, a második pedig az, hogy az embercsempészeket minden eszközzel üldözni kell. Nem lehet kellően hangsúlyozni, hogy a modernkori népvándorlás egyik hajtómotorjai azok a pénzéhes embercsempészek, akik kíméletlenül visszaélnek áldozataik kiszolgáltatottságával és hiszékenységével.
A csempész-teherautó tragédiájával kapcsolatban mai nyilatkozatában az osztrák belügyminiszter biztos átlépési pontokat javasolt az EU külső határaira, ahol szét tudjuk választani a gazdasági bevándorlókat a valóban menedékjogra jogosult háborús menekültektől.
Johanna Mikl-Leitner osztrák belügyminiszter elképzelése jól hangzik. Igazságosnak, racionálisnak, egyszerűnek, fekete-fehérnek tűnik. A probléma csupán az, hogy a politikus felvetése teljesen irreleváns, megvalósíthatatlan és elhibázott. Nézzük meg, miért?
1. Kezdjük ott, hogy eleve rossz az osztrák politikus asszony megközelítése: A csempész-teherautó minden valószínűség szerint nem az EU külső határán hozta át a menekülteket, hiszen ilyen formában nem jutott volna át a magyar-szerb határon.
Az embercsempészek a teherautót a migránsok Európai Unión belüli szállítására használhatták: valamelyik távolabbi nyugat-európai vagy skandináv ország lehetett az úti céljuk. A külső határokkal kapcsolatos elképzelések tehát nincsenek kapcsolatban a schengeni határokon belüli embercsempészettel.
2. A javaslat megvalósíthatatlan, hiszen a magyar határra érkező napi 3000 migráns közel fele háborús menekültnek vallja magát. Ez a szám ráadásul növekedni fog azután, hogy Angela Merkel bejelentette: az Unió tárt karokkal fogadja a háborús menekülteket.
Nincsenek papírjaik, nem tudják igazolni származási országukat. Napi több ezer azonosíthatatlan embernél lehetetlen eldönteni, ki menekült és ki megélhetési bevándorló. Hiszen éppen ez a bevándorlás egyik legsúlyosabb kérdése, amelyet a magyar kormány már hónapokkal ezelőtt jelzett.
Ha az osztrák belügyminiszter még mindig nem érti, hogy minden bevándorló menekültnek vallja magát, hogy bejuthasson az EU-ba, ha az európai politikusok ezt még mindig nem tudták felfogni – és úgy tűnik, nem – akkor nagyobb bajban vagyunk, mint gondolnánk.
3. Még ha a javaslat megvalósítható is lenne (nem az), akkor is őrültség volna több millió menekültet befogadni Európába. Csak Szíriából 4 millióan keltek útra az utóbbi időben. Az európai gazdaságok és jóléti rendszerek nem képesek ekkora embertömeg ellátására, integrálására. Feltéve, ha közben saját társadalmunk időseiről, betegeiről és gyerekeiről és gondoskodni szeretnénk.
4. Ha Merkel kancellár legutóbbi nyilatkozata már EU-s doktrínává is vált, ha már kész tény, hogy minden háborús menekültet be fogunk fogadni, az is súlyos problémákat vet fel. Vélhetően ugyanis jó pár háború lesz még a világon, nagyon sokan fognak menekülni, és hatalmas tömegek úti célja lesz Európa.
Az Európai Unió a modern kori népvándorlást mindeddig tehetetlenül szemlélte. A tegnap napvilágra került tragédia után az osztrák politikusok kapkodni kezdtek.
Ennek a kapkodásnak a terméke az osztrák belügyminiszter javaslata is. Ám egy ilyen súlyos helyzetben a kapkodás csak rossz válaszokhoz vezethet.
Ideje lenne egész Európának szembenézni a valósággal ahelyett, hogy a rossz megoldásokat újabb rossz megoldásokkal próbálják toldozgatni.
Öngyilkos politika - Lánczi Tamás szerint, az EU súlyosbítja a migrációs válságot
Példaként említette Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke kijelentését, miszerint Európa mindenkit szívesen lát.
Követendő magatartásnak a bizottsági elnök azt tartja, ha valaki kimegy a Calais melletti menekültekhez, és generátort visz nekik, hogy tölteni tudják a telefonjaikat és tudjanak zenét hallgatni.
Ez olyan üzenet a harmadik világban élőknek, hogy nyugodtan lehet még jönni, Európa tárt karokkal várja őket – vonta le a következtetést.
Úgy vélekedett, Angela Merkel tegnap tett kijelentése is súlyosbítja a helyzetet. A német kancellár azt mondta, Szíriából, Irakból és Afganisztánból bárkit befogad az Európai Unió.
Ezekben az országokban körülbelül 70-80 millió ember él, jelenleg Törökországban mintegy 2 millió szír táborozik.
Ők is olvassák ezeket a nyilatkozatokat, hozzájuk is eljutnak ezek a kijelentések. Ez egy felhívás a táncra, hogy lehet jönni – fogalmazta meg.
híradó.hu
kattints a VIDEÓRA - meghallgathatjuk az interjút!
http://www.hirado.hu/2015/08/27/lanczi-tamas-szerint-sulyosbitja-a-migracios-valsagot-az-eu/
Bayer Zsolt: Áttörtek
Volt egy nap, amikor sokakban remény ébredt.
Ez az a nap volt, amikor a macedón kormány rendkívüli állapotot hirdetett. Kihirdették a rendkívüli állapotot, és könnygázzal, fény- és hanggránátokkal sikerült visszatartani a migránsokat a határon.
A másképpen gondolkodó sajtó erről úgy számolt be, hogy „menekülők ezrei rekedtek a senki földjén a görög és a macedón határ között, és a szabadban töltik a hideg éjszakát”.
Hát igen. Ez szörnyű. Kétségkívül az. De az európai közvélemény ettől függetlenül vagy ennek ellenére óriási megkönnyebbüléssel vette tudomásul, hogy a macedón kormány végre elhatározta magát és végre fellépett a beözönlés ellen.
Logikusnak is tűnt a macedón kormány lépése. Hiszen azt megelőzően elképesztő hírek érkeztek Macedóniából. Iszonyatos mennyiségű migráns rohamozta a határait, özönlött befelé az országba, leírhatatlan jelenetek játszódtak le a Szerbia felé induló vonatállomásokon és a sínek mellett, aztán jött a hír, hogy a migránsok egyszerűen feltartóztatták a nyílt pályán a belgrádi vonatot, úgy özönlöttek fel a szerelvényre. Nyilván ezt elégelte meg a macedón vezetés.
És azt gondolom, ez még a legelvakultabb liberálisnak is érthető és elfogadható. Ugyanis előállt az a helyzet Macedóniában, amelyről a liberális kiskáté így fogalmaz: a szabadságom addig terjed, ameddig nem zavarja vagy akadályozza mások szabadságát.
A migránsok pedig nem egyszerűen zavarták és zavarják a macedónok szabadságát, de ellehetetlenítették a macedónok életét. A görög határnál lévő macedón városokban lassan elviselhetetlen az élet. Megszűnt mindaz, amiért a macedónok ott élnek, amiért szerették a szülőföldjüket.
Emberáradat, mocsok, szemét, bűz, elfoglalt közterek, parkok, járművek, vonatok, állomások és egyre agresszívabb tömegek. Ez most ott a helyzet.
Erre lépett a macedón vezetés, és ezért vezényelte ki a katonaságot és a rohamrendőrséget a határra. A katonaság és a rohamrendőrség pedig tette a dolgát.
Európa pedig örült, és azt gondolta, megint azt gondolta, valami elkezdődött végre, ami véget vet ennek az egyre elviselhetetlenebb őrületnek.
De ismét csalódnunk kellett. Huszonnégy órát tartott a macedón ellenállás. Egy nap elteltével a migránsok tömege egyszerűen áttörte a határzárat, átgázolt a rendőrök és katonák sorfalán. S ahogy ezt már megszokhattuk, a hír is megérkezett: megkéseltek egy macedónt rendőrt.
Igen, itt tart most Európa. De még Európa végvidéke is, ahol nem köt senkit az uniós „PC”.
Macedónia is képtelen volt megvédeni a saját határait. Egy fegyvertelen tömeg előtt kapitulált. És most azt a taktikát választotta, hogy minél hamarabb igyekszik megszabadulni a beözönlőktől. Még a macedónok sem fogták fel, hogy ennek így soha nem lesz vége.
Erről van szó. Erről a megdöbbentő és érthetetlen önfeladásról. Önfeladásunk közepette pedig a beözönlők tömege egyre agresszívabban és egyre elviselhetetlenebbül viselkedik.
Milánóban már tüntetnek, jobb lakhatási körülményeket és igazolványokat követelnek maguknak. Ó, hát persze! Amúgy pedig az olasz rohamrendőrségnek kell visszazavarni őket a táborukba.
Aztán ott volt a horgosi eset. Hír jött, hogy Horgosnál a migránsok egy nagyjából ezerfős csoportja nekiment a rendőröknek, s közben Allah akbart üvöltözött.
A hír közzététele után varázsütésre beindult az ellenpropaganda Szily László karmestersége alatt. Mindenáron hitelteleníteni kellett ezt a hírt, és el kellett hitetni a közvéleménnyel, hogy ebből semmi sem igaz.
Aztán a legilletékesebb, a horgosi polgármester mondta el a következőket: nem ezer, „csak” két-háromszáz migráns szegült szembe a rendőrséggel, és ő nem hallotta, mit kiabálnak, de azt igen, hogy a nők valami furcsa, nyelvpörgető, éles kiáltásokat hallattak közben. „Mindez a házam előtt történt” – tette hozzá a polgármester.
Vagyis akkor a hírből szinte minden igaz volt, csak a létszám nem stimmelt, meg az Allah akbar. Volt helyette nyelvpörgetős ordítás, azt meg ismerjük! Például Gázában, amikor az izraeliek megölnek egy palesztin gyereket, akkor szoktak a palesztin asszonyok így rikoltani, ez pedig a fenyegetés és a bosszú kiáltása. Köszönjük…
Idehaza pedig a Keletinél éppen tegnapelőtt dobta meg a C-pont operatőrét egy muszlim nő a cipőjével. Tudjuk: a mohamedánoknál a legnagyobb sértés és lenézés jele, ha valaki egy cipővel dob meg. Akkor szinte emberszámba sem vesz. Baj lesz. Telik a pohár. A mainstream európai politika pedig mintha elmebeteg lenne…
(P. S.: Scheppele professzor, az amerikaiak legnagyobb „magyarszakértője” ismét írt rólunk. Most a kerítést kifogásolva hazudozik összevissza az országról ez a becstelen gazember. Teszi ezt onnan, ahol nem csak sok ezer kilométeres határzár tartja távol a mexikói bevándorlókat, de ahol akkor is kiutasíthat az országból az immigration officer, ha érvényes vízummal, szabályosan érkezel. Csak úgy, pofára… Micsoda egy rohadék maga, professzor asszony. Nem baj. Ennek is lesz böjtje…)
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Folyamatban
„Európa fizetni fogsz! Lebontásod folyamatban van!”
„Európa a rák, az iszlám a válasz!”
„Az iszlám uralni fogja a világot!”...
Mert az „ügy” folytatása most özönlik be Európába.
Természetesen lehet azt mondani, hogy ez egy régi ügy. Az. Régi. De egyre aktuálisabb. Mert az „ügy” folytatása most özönlik be Európába.
Önök a lap belsejében láthatnak néhány fényképet. Ezek a fotók 2006-ban készültek, Londonban. Egy tüntetésen. A tüntetést egy londoni iszlám közösség szervezte ezzel a címmel: „Vallással a békéért”. Ezen a tüntetésen készültek a képek. És ezek a képek nem járták be aztán a világsajtót, és nem lett belőlük világraszóló botrány. Csak a csönd maradt és a félrenézés. Nyilván azért, nehogy baj legyen. Nézzék ezeket a képeket, és olvasgassák a transzparensek feliratait.
„Öljetek meg mindenkit, aki megsérti az iszlámot!”
„Európa fizetni fogsz! Lebontásod folyamatban van!”
„Mészároljátok le, aki gúnyolja az iszlámot!”
„Fejezzétek le azokat, akik megsértik az iszlámot!”
„Irtsátok ki, aki rágalmazza az iszlámot!”
„Európa a rák, az iszlám a válasz!”
„Az iszlám uralni fogja a világot!”
„Pokolba a szabadsággal!”
„Európa, tanulj szeptember 11-ből!”
„Európa fizetni fogsz! A te szeptember 11-éd is úton van!”
„Készüljetek fel az igazi holokausztra!”
Tegyük fel az ilyenkor felteendő kérdést, amelyet mindig a tehetetlen düh és a kétségbeesés szül: Ha fehér keresztények rendeztek volna ilyen tüntetést, olyan transzparensek alatt, miszerint „Az iszlám a rák, Európa a válasz!”, vagy „Öljetek meg mindenkit, aki megsérti a kereszténységet!”, esetleg „Muszlimok! Készüljetek fel az igazi holokausztra!”, nos, akkor is ekkora lenne a csönd?
Vagy kitörne a világbotrány, és az erre szakosodott beavatottak arról értekeznének, hogy a nácizmus visszatért, és már a kapuk előtt álldogál…
Mindannyian tudjuk a választ. Erre tudjuk. Csak arra nem tudjuk, hogy ezt miért lehet? Arra nem tudjuk a választ, vajon mire gondol az egyik képen látható angol rendőr.
Aki csak áll, szerencsétlenül, a hagyomány szerint fegyvertelenül – de vajon mi jár a fejében? Az, hogy milyen jó lenne közelről, ponyvaregényes kéztartással arcba lőni az összeset?
Ha igen, akkor ez a Bobby egy normális ember. Vagy talán az, hogy „ej, milyen büszke vagyok a hazámra, lám, ez a sok derék fiatalember is elmondhatja nálunk szabadon a véleményét!” Ez utóbbi esetben a mi Bobbynk egy modern, felvilágosult európai…
Sajnos mindkét lehetőséggel számolnunk kell.
A tüntetést amúgy Omar Bakri Mohammed vallási vezető szervezte, aki többek között azt hirdeti az ő híveinek, hogy az ellenség lefejezése fölöttébb üdvös tevékenység az „igazhitűek” számára. S hogy ez miért fontos? Azért, mert ennek az Omar Bakri Mohammednek volt híve, tanítványa, követője két nigériai származású fekete patkány.
Michael Adebolajo az egyik. Michael Adebowale a másik. Fogalmuk sincs már, kik is ezek? Megmondom: ez a két patkány ölte meg 2013-ban, Londonban, fényes nappal a nyílt utcán a brit katonát, Lee Rigbyt. A járdára felhajtva elütötték, majd a fekvő fiatalembert szabályosan kibelezték, és levágták a fejét.
Utána nem menekültek, hanem ordítva buzdították a járókelőket, hogy fotózzák le őket, és véres kezeiket, véres késeiket és bárdjaikat lóbálták közben. Így már rémlik valami? Nos, ez a két fekete, muszlim patkány ott volt ezen a 2006-os tüntetésen. Aztán néhány év elteltével úgy érezték, ideje cselekedni – és cselekedtek.
S hogy világos legyen: Adebolajo ott született Angliában, ott járt iskolába, ott nőtt fel, és kereszténynek nevelték. Aztán áttért az iszlám hitre – és itt ért véget az útja. És akik ezeken a képeken láthatók, többségükben mind Angliában születtek, angol állampolgárok. És e tüntetés után semmi sem történt velük. Nem tartóztatták le őket, nem kerültek börtönbe, nem toloncolták ki őket. De nem ám!
Iszonyatos halált kellett halnia egy brit katonának, hogy legalább kettőt börtönbe zárjanak közülük. Adebojalo szabadlábra helyezés lehetősége nélküli, tényleges életfogytiglant kapott.
Mert Angliában ez lehetséges, csak nálunk nem. A másik minimum negyvenöt évet fog a sitten ülni. Remélhetőleg néhány tökösebb angol elítélt majd elkapja őket odabent…
De már ez sem számít, Lee Rigbyt az sem fogja feltámasztani. Csak az elemi igazságérzetnek esne jól, ha azt hallanánk, hogy a két nigériai fekete patkány kínhalált halt a börtönben. De az egész ügy lényege ott olvasható az egyik 2006-os transzparensen, amit egy szakállas, muszlim állat tart a magasba:
„Európa, fizetni fogsz! A lebontásod folyamatban van!”
Ennél tökéletesebben aligha lehet összefoglalni a lényeget.
És úton vannak a bontók, tömegével. Csatlakoznak majd ezekhez, és elvégzik a munkát. Európa idiótái pedig bukolikus fényképsorozatokat tesznek közzé a felületeiken, ilyen címekkel: „Tőlük tart annyira Kocsis Máté”. Azokon a képeken angyalarcú kisgyerekek bámulnak a lencsébe, vagy mosolyognak ellenállhatatlanul.
Igen. Pontosan ilyen angyalarcú kisgyerek volt az összes. Adebolajo és Adebowale is. És a többi. Ez a kettő már bizonyított. És a tüntetésen látható állatok mindegyike potenciális tömeggyilkos. Fogalmunk sincs róla, mennyi közülük az Iszlám Állam alvó ügynöke, aki csak a parancsra vár.
De talán Európa is csak parancsra vár. Csak nem mindegy, ki fogja kiadni. De hogy ez így nem maradhat, az legalább biztos.
Magyar Hírlap
Téveszmék, mítoszok tartják fogva az európai gondolkodást
Aki az uborkagörbületi vagy a csirkejóléti uniós direktívákat kárhoztató írást vár, nyugodtan lapozzon tovább. Arról itt nem lesz szó.
Sokkal inkább azokról a téveszmékről, amelyek fogva tartják az európai gondolkodást, és amelyek miatt az unió úgy néz ki, mint egy légy, amelyik ahelyett, hogy kirepülne a palack száján, újra és újra az üveg falának ütközik.
Legyen szó görög válságról, közös valutáról, szuverén adósságról, orosz–ukrán háborúról, az elmúlt 70 évben felállított mítoszok tartanak fogva minket. Nincs semmi kifogásom a mítoszok ellen, ha működnek, és ha erősebbé tesznek egy közösséget. A probléma épp az, hogy ezek a mítoszok tesznek tönkre bennünket.
Kezdjük a legerősebbel, amely egy sor téves következtetés levonásához vezet: az EU-nak köszönhetjük, hogy Európa az elmúlt hetven évet békében töltötte. Ez ma az unió létét igazoló legfontosabb érv.
Ezzel az állítással több probléma van, amelyek szorosan összefüggnek. Az európai közösség országainak békéjét nem az unió mennyei harmóniája vagy a fáradhatatlan brüsszeli bürokraták szavatolták az elmúlt bő fél évszázadban, hanem az amerikai fegyverek. Egészen precízen: Európa azért élt békében, mert az Egyesült Államoknak ez érdekében állt.
A hidegháború éveiben a külső fenyegetés, amelyet Szovjetuniónak hívtak, keltette életre a NATO-t, ezt az USA által vezetett szervezetet, amely az európai államokat a külső fenyegetés ellen megszervezte.
Az európai országoknak, ha lett is volna kedvük háborúzni, egymásnak menni két kimerítő világháború után, azt a szovjet fenyegetés és az USA mindenképp megakadályozta volna.
Szintén a hidegháborúnak köszönhető, hogy Franciaország és az Egyesült Királyság atomhatalom lett, amely tény önmagában is elegendő egy európai háború esélyeinek minimalizálására, atomhatalmak ugyanis még korlátozott háborút sem szoktak vívni egymással.
Amikor az európai béke örvendetes megőrzéséről beszélünk, azt is látni kell, hogy 1945 előtt a világ hatalmi központja Európában volt. 1945 után ez Washingtonba és Moszkvába került. Franciaország, az Egyesült Királyság és Németország többé már nem volt világhatalmi tényező, ezért annak az esélye is csökkent, hogy világméretű konfliktusokat robbantsanak ki.
Egész egyszerűen nem volt miért: egy esetleges európai háború kevés haszonnal kecsegtetett, hiszen a zsetonokat már Washingtonból és Moszkvából tették fel a rulettasztalra.
Az európai béke kapcsán mindig az európai államok egymás közti konfliktusainak hiányára gondolunk, és figyelmen kívül hagyjuk, hogy a kontinenst kívülről sem érte katonai kihívás.
Ezt ugyan magától értetődőnek tekintjük, de a valóság az, hogy az Egyesült Államok fegyverei nélkül a Szovjetunió – még a francia és brit atomfegyverek ellenére is – gond nélkül legyalulta volna a kontinenst. Békénket tehát nem az unió biztosítja, hanem az Egyesült Államok geopolitikai érdeke és katonai képessége, hogy ennek érvényt szerezzen.
Ebből következik azonban egy kellően nem hangsúlyozott tény: az Európai Unió nem szuverén entitás. Ha élesebben akarnánk fogalmazni, az Európai Unió egy olyan szervezet, amelyet az amerikai szándék hozott létre, és amelyet amerikai fegyverek védenek.
Lehet-e önálló geopolitikai akarata ezek után az uniónak? Elképzelhető-e, hogy az unió saját érdekét kövesse egy geopolitikai kérdésben, akár az Egyesült Államokkal szemben?
Naivnak vagy ostobának kell lenni, hogy valaki erre igennel válaszoljon. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az Európát érintő legfontosabb kérdésekben (kiváljon-e Görögország ez eurózónából, közeledjen-e az EU Ukrajnához) az európai államok szándékai korlátosan érvényesülhetnek.
Ha nem az unió garantálja az európai polgárok békéjét, akkor az uniónak más legitimáció után kell néznie. Ez lenne a jóléti legitimáció, amivel két probléma van. Csak a bolondok és a közgazdászok hiszik, hogy valami képes a végtelenségig nőni.
2008. szeptember 16-ig úgy tűnt, hogy ennek a két csoportnak lesz igaza. A Lehman Brothers csődje azonban mindent megváltoztatott. A közel hét éve bekövetkezett globális pénzügyi válságot az unió a mai napig nem heverte ki. Sőt, Európa déli része kilátástalanul leszakadt, és csak idő kérdése, hogy ott mikor tör ki egy újabb, a göröghöz hasonló, de azt méreteiben túlszárnyaló válság.
De van itt még valami: a szovjet elnyomás alól felszabaduló és az elmúlt 25 évben keményen dolgozó közép-európai államok képtelenek voltak megközelíteni az európai magállamok életszínvonalát. Lehet okos közgazdasági számításokat végezni, hogy Szlovákia vagy Lengyelország előrébb tart-e, mint Magyarország, de a helyzet úgy áll, hogy a magyarok éppúgy Németországban és az Egyesült Királyságban dolgoznak vendégmunkásként, mint kelet-közép-európai társaik.
A lengyelek ráadásul sokkal nagyobb arányban. Miközben a második világháború után a német gazdasági csodához elegendő volt 25 év, a közép-európai országok ugyanennyi idő alatt nem győznek csodálkozni, hogy miért nem élnek úgy, mint nyugat-európai társaik.
Az Európai Uniónak van egy másik, gyengébb lábakon álló és korántsem mindenki által osztott önlegitimációs érve, sőt ígérete, mégpedig, hogy fel fogja számolni a nemzetállamokat. A római szerződés egy mind szorosabb uniót hozott létre.
A maastrichti szerződés még ennél is tovább megy, és nem a nemzeteket, hanem magukat az állampolgárokat akarja közelíteni egymáshoz, egy új Európai Egyesült Államokat hozva létre. Abba most ne is menjünk bele, hogy maga a nemzetek nélküli Európa mennyire elhibázott és tömegtámogatást nélkülöző politikai szándék.
A mind szorosabb unió olyan rögeszmévé vált, amelytől az EU a tények látványos cáfolata ellenére sem képes szabadulni. Az elmúlt hetven év semmit sem lazított a nemzetállami kötődéseken, sőt, egy nemzeti reneszánsz tanúi lehetünk az utóbbi években. Ennek a rögeszmének egy sor gyakorlati és – tegyük hozzá – káros következménye van.
Ahelyett, hogy az európai államok praktikus, életszerű, megvalósítható, hasznos és az európai emberek által is támogatott megoldásokat keresnének a feszítő problémákra, mint például a bevándorlás vagy a munkanélküliség, elkeseredett küzdelmet folytatnak azért, hogy a fellelt megoldás egyúttal a szorosabb integrációhoz is hozzájáruljon.
Akkor is, ha ez lehetetlen. Akkor is és ott is több Európai Uniót erőltetnek, ahol szemmel láthatóan épp az unió valamely intézménye (például a közös fizetőeszköz) okozza a problémát. Brüsszel úgy érzi, hogy az uniós projekt szenvedne jóvátehetetlen csorbát, ha valahol vissza kéne bontani a nagy „Európa-ház” rosszul megépített falait. Az unió falai visszabonthatatlanok, mert az európai elit hite szerint az háborúhoz és szegénységhez vezet.
És végül a legsúlyosabb tévedés talán az, hogy mindezen falak védelmét egy kiterjedt, szövevényes intézményrendszerre bízták, abból a meggyőződésből kiindulva, hogy csak az erős intézmények szabhatnak gátat a „tomboló nacionalizmus” és az erős vezetők törekvéseinek.
A jól működő intézmények fontosak, szükségesek. Ahogy az azokat működtető, jó képességű, éleslátású, felelősséget vállalni képes és elszámoltatható vezetők is azok. Európa azonban mára szívós, kitartó munkával száműzte a valódi vezetőket a kontinensről, ha pedig mégis talál egyet, akkor arra minden haragját rázúdítja.
Amíg ezek a dogmák tartják fogva az európai elitet, addig fog az a bizonyos légy egyre dühödtebben nekirepülni az üveg falának. Már nem sok ideje van, hogy megtalálja a palack száját.
Lánczi Tamás - politológus, a Századvég Alapítvány vezető elemzője
napigazdasag.hu
Bayer Zsolt: Szent István
(Intelmek nélkül)
„Mért vagyok én a hold? isten, mit vétettem, // Hogy a legnyomorúbb lénnyé tettél engem? // (…) // Oh melyik jó lélek ne szánná sorsomat? // Minden kutya, minden poéta megugat!”
Bizony, úgy járt István királyunk is, mint a szegény hold Petőfinél. Lassan minden kutya megugatja. Nem tudnak őróla semmit, fogalmuk sincsen sem életművéről, sem jelentőségéről, mégis a szájára veszi minden ócska, ostoba proli. Illetve nem is őt, csak egyetlen mondatát, méghozzá ezt: (…)
„megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsad és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.”
A sok ostoba proli közös jellemzője, hogy leginkább az 1990 előtti augusztus 20-kat szerették. Az állt közel szívükhöz. Ahogy Tímár Péter remekében, az Egészséges erotikában megfogalmazódik: „Éljen gusztus 20! Kotmányunk ünnepe!” Igen, ezt szerették. A komcsi alkotmányt, meg a vízi- és légi parádét. Meleg sör, hideg virsli.
Aztán jött 1990, rendszerváltoztatás, miazmás. Kihozták a Szent Jobbot a bazilikából, és negyven év után ismét volt körmenet. Akkor a sok proli felháborodott, és a „tetemcafatról” meg a „svájci sapkáról” kezdett pofázni, ez utóbbin a Szent Koronát értve.
De most, hogy délről özönlik be az idegenség, most hirtelen feltalálták István királyt. Addig tapogatóztak sötétben, mocsokban, míg kezükbe akadt az Államalapító egyetlen mondata a jövevényekről. És most azt mantrázzák, de fogalmuk sincsen, miről beszélnek.
Lássuk hát, még egyszer, utoljára! Mindenekelőtt szögezzük le, hogy az Imre herceghez írt Intelmek első négy fejezete csupa olyasmit tartalmaz, amiktől ezek a prolik kiütést kapnak. Nézzük a címeket:
„A katolikus hit megőrzéséről”; „Az egyházi rend becsben tartásáról”; „A főpapoknak kijáró tiszteletről”; „A főemberek és vitézek tiszteletéről”. Ez tehát az Intelmek első négy fejezete. Valamiért ezt soha nem idézik ezek. De az ezt követő ötödiket sem, ami így szól: „Az igaz ítélet és a türelem gyakorlásáról”.
Életükben nem gyakoroltak sem igaz ítéletet sem pedig türelmet, úgyhogy ez is ugrik. Ezt követi hatodikként a kedvencük: „A vendégek befogadásáról és gyámolításáról”.
De ezt sem értik, úgyhogy erre még visszatérünk. S ezt követően István szót ejt még a „Tanács súlyáról”, arról, hogy „A fiak kövessék az elődöket”, az „imádság megtartásáról”, valamint a „kegyességről és irgalmasságról és a többi erényről”.
Tehát az intelmek döntő többsége vallási intelem, és a katolikus hit megtartásának primátusáról értekezik.
Tegyük mindjárt hozzá: mi másról értekezne? Ez István király életműve. Annak felismerése, hogy a katolicizmus felvétele és a központosított állam kiépítése nélkül a nemzet eltűnne a történelem színpadáról, és ma csak úgy emlegetnék a magyarokat, mint a gepidákat, avarokat, besenyőket vagy longobárdokat.
És természetesen a másik oldal hülyéi ezt emlegetik úgy, hogy István volt az első haza- és nemzetáruló, továbbá a „magyarság” első tömeggyilkosa. Hja kérem, kretének nem csak a „gusztus 20 kotmányunk ünnepe” rajongótáborában vannak… De ragadjunk is mindjárt le kicsit ennél a „nemzet” dolognál.
István idejében ugyanis a nemzet nem azt jelentette, mint manapság. Egészen mást jelentett, mivel mai értelemben akkor nem is létezett. Akkor a „nemesi nemzet” létezett. Annak tagja pedig csak fegyverforgató, birtokkal rendelkező nemesember lehetett, továbbá természetesen a papság. Senki más. De hogy még tovább bonyolítsuk a dolgot, a nemzet, mint olyan, egyáltalán nem volt lényeges identitásképző tényező. Megelőzte sok minden.
Első helyen állt a vallás. Egy István korabeli ember elsősorban úgy határozta meg magát, hogy a „Római Anyaszentegyház tagja”. Miképpen a Szentföldön, mondjuk Szaladin idején ugyanez így hangzott: „Muszlim vagyok”. Igen, és a Szentföldért sem a „francia”, „angol” vagy éppen András „magyar” seregei harcoltak a keresztes háborúkban, hanem a keresztények a muszlimok ellen. Mert ez volt az elsődleges identitás képző tényező.
Ezt követte, hogy ki kinek az alattvalója, familiárisa, vazallusa. Tehát a Szentföldön harcoló keresztények másodsorban Oroszlánszívű Richárd, Fülöp Ágost vagy András magyar király alattvalóiként gondoltak önmagukra. Az alattvalói identitást a szűkebb környezethez való ragaszkodás követte.
Tehát István korában előbb volt valaki „szatmári”, mintsem „magyar”. És ezt a „magyart” még az osztályöntudat is megelőzte akkor, vagyis fontosabb volt, hogy „nemes vagyok”, „pap vagyok”, vagy éppen „paraszt vagyok”, mintsem hogy „magyar vagyok”.
A „magyar vagyok” volt a legutolsó tényező. Így tehát, nem árt tudnunk, hogy Natio Hungarica tagja csak a nemesség és a papság volt, és e Natio Hungarica tagja lehetett egy német vagy egy olasz vagy francia nemes is, ám egy „magyar” paraszt nem.
Így tessék érteni az „idegenek gyámolítását”. Ők azok a királyi udvarnak „hasznot hajtó”, a királyi hatalmat és a központi államot védelmező nemesek, lovagok, papok vagy éppen tudósok, akik a Natio Hungarica tagjaivá válhatnak.
Ők azok, akik ha naponta kétezer muszlim lépte volna át a határt, a királyi szót hallva és a véres kard körülhordozása nyomán lesiettek volna a déli gyepűhöz, és lemészároltak volna minden beözönlő muszlimot. Mint legelsősorban is idegent, vagyis nem katolikust.
Így kéretik idézgetni az Intelmeket, idióták!
(Ja! És ők azok, akikről Tiborc is szól a panaszában. De az már egy másik történet.)
Magyar Hírlap
"Menekült vagyok én is, csak éppen a saját hazámban" - szoclib kártevők és a koldus este
Tegnap este, Keleti Pályaudvar. Tranzitnál a liberálisok épp ételt osztanak a bevándorlók számára. Egyszer csak felcsattanó hang követeli, hogy intézkedjenek a biztonságiak. Odanézek, hogy mi folyik itt?
Egy női hang kiabálja, hogy intézkedjenek az őrök, mert egy hajléktalan odament kéregetni, márpedig az adomány csak a menekülteknek jár.
Az addig csendes csöves ekkor már hangosabban, méltatlankodva mondja, hogy csak egy meleg ruhát szeretne, mert fázik az átázott ingében.
A nő erre elismétli: ott minden a "menekülteké". A hajléktalan erre csak ennyit válaszolt, már ismét csendesen: "Menekült vagyok én is, csak éppen a saját hazámban". Aztán elballagott, vizesen, vacogva...
A liberálisok adományai pedig szokás szerint a kukában végezték. Ennek ellenére a magyar hajléktalan nem kaphatott belőle, mert ő magyar, nem idegen, nem más.
És a liberálisok gyűlölnek mindent, ami magyar. Még azt a szerencsétlen, átázott koldust is...
This is Christian Hungary oldal
A valóságban pedig ők jönnek
Bármelyikünk tehet egy kicsit azért, hogy ne csak a hazugság mételye terjedjen a hazai hírportálokon - Én megosztom ezt az anyagot! Én most ennyivel járulok hozzá!
Mészáros László - Patrióta Európa Mozgalom alapítója
A hazai szoclib média töretlenül hazudik, csúsztat, megtéveszt és elárulja a nemzeti érdekeket.
A "nevét leírni sem érdemes" egyik nemzetellenes portáljuk jó arcú idegeneket ábrázoló fotósorozatot tett közzé olyan címmel, hogy Kocsis Máté ezektől félti az országot. (felsői kép)
Mellétettünk egy, a félelmeinket igazoló valódi fotót (nem műtermit) a sűrű mai valóságunkból:
Azt a címet adtuk neki, hogy "A valóságban pedig ők jönnek"
Pozsonyi Ádám: Előítélet
Az illegális betolakodók nem alkalmazkodni jöttek, hanem kapni, és nem beilleszkedni, hanem elhozni ide a saját világukat, lerombolni a miénket.
A 444 nevű uszító és szélsőséges balliberális oldaltól kezdve a különféle közösségi oldalakig rendre megjelenik az a fogalom, hogy „előítéletesség”.
Természetesen a kormány által tervezett határzárral és a begyűjtőtáborokkal kapcsolatban. (Mellesleg el nem tudom képzelni, a liberálisok szerint mit kéne csinálni a papír nélkül érkező határsértőkkel. Ott mászkáljanak szabadon a városban, és ott aludjanak, székeljenek, ahol eszükbe jut?)
Néha elgondolkodok, hogy az „előítéletesség” ellen harcosan küzdők vagy ostobák, vagy direkt nem értik. Előítélet nincs, csak tapasztalat. Kultúrákat aszerint ítél meg egy közösség, hogy milyen róla a több évszázados tapasztalata.
Ha az XYZ márkájú DVD-t nem olvassa a gép, akkor többet nem veszek belőle. És azontúl ugyanúgy fogok eljárni annak a márkának a többi termékével is. Előítélet? Józan paraszti ész.
Aki nem eszerint él, az hülye. Az idegen népcsoporttal nem az a legfőbb baj, hogy „más a bőre”, hanem más a kultúrája, életformája, viselkedése. Az illegális betolakodók nem alkalmazkodni jöttek, hanem kapni, és nem beilleszkedni, hanem elhozni ide a saját világukat, lerombolni a miénket.
De ami még inkább elgondolkoztató. A sok szivárványos profilképes belvárosi alternatív tényleg nem fogja fel, hogy ha beözönlik a fekete meg az iszlám, akkor nekik végük? Azt a fajta bamba toleranciát, amit a fehér keresztény Európa velük gyakorolt, a pakisztáni egy másodpercig nem fogja, és a töredékéért nyilvánosan botozzák a város főterén.
S a végére egy kis matematika. A tegnapi adatok szerint ma Magyarországon 107 ezer betolakodót tartanak nyilván. Irdatlan szám. Ennek 99 százaléka húsz és harminc közötti életerős férfi. Ez a százhétezer férfi ellenben nem csak enni, inni és üríteni akar. Ez a százhétezer férfi egy idő után testi, biológiai vágyait is ki akarja elégíteni.
S ha nem kapja meg, őrjöngeni fog. Honnan fogja azt megszerezni, kikből s milyen áron? Érdekelne, hogy ezt végiggondolta-e már valaki?
Demokrata