„Ha a helyzet tovább romlik, elkerülhetetlen lesz a vérontás.” - "Európát meg kell szabadítani ettől az iszonyattól. Ha kell, fegyverrel." Jegyezzük meg ezeket a napokat. Hogy egyszer majd ivadékaink el tudják mesélni, hogyan kezdődött. Kedden kezdődött. Kósz szigetén, Görögországban, ahová hétezer betolakodó érkezett a közelmúltban. A sziget lakossága nem egészen harmincezer fő. Erre a harmincezer szerencsétlen görögre zúdult rá a horda. A sziget élete megbénult. Már hónapokkal ezelőtt. A turisták elmenekültek, a szállodák konganak, a lakosság dühös és kétségbeesett. A horda erről mit sem tud. Csak özönlik. És kedden elkezdődött… Kedden a horda tüntetni kezdett. „Papírokat akarunk! Enni akarunk!” – üvöltözték, és ülősztrájkba kezdtek a sziget legnagyobb városába vezető úton. A görög hatóságok mindeközben egy stadionba igyekeztek beterelni a vadakat, hogy ott lefolytassák a regisztrációs eljárást. Azért egy stadionba, mert minden más lehetőség kimerült, megtelt már minden vadakkal, megtelt Kósz szigete. Aztán a stadionban verekedés tört ki közöttük, a rendőrök pedig gumibottal és poroltóval próbálták meg helyreállítani a rendet. Kósz szigetén csütörtökön folytatódott minden. Csak most már nem egymásnak estek a betolakodók, hanem megtámadtak egy rendőrőrsöt. Egy angol nyelvű görög lap beszámolója szerint: „Illegális bevándorlók hordái megrohamoztak egy rendőrállomást Koson, és megsebesítették a rendőrtiszteket.” A sziget polgármestere nyilatkozatot adott ki. Giorgosz Kiricisz elmondta: ha a helyzet tovább romlik, elkerülhetetlen lesz a vérontás. „Nincs többé rend és törvény a városban” – adta hírül Kiricisz. Jegyezzük meg ezt is: akadt egy bátor és normális ember, aki ki merte mondani a kimondhatatlant: „Ha a helyzet tovább romlik, elkerülhetetlen lesz a vérontás”. S jegyezzük meg azt is, hogy a görög kormány mintha észhez tért volna. A híradások szerint: „A polgármester felhívása után szerdán a görög kormány közbeavatkozott: egy óceánjáró hajót és rohamrendőröket küld a térségbe”. Most már csak az a kérdés, vajon elmerészkedik-e odáig is a görög kormány, hogy bevesse a rohamrendőröket és a hadihajót. Ha igen, akkor a görögök történelmet fognak írni, már megint. Ha be merik vetni a rendfenntartó erőket, ha kell, akkor a hadsereget is, és kitakarítják végre Kósz szigetét ezektől a hordáktól, akkor elkezdődik végre valami. De csak akkor. És akkor, ha a hordák, a zavargók, a rendőröket megsebesítők nem Athénban kötnek ki, hogy onnan aztán ide jöjjenek. Szó sem lehet róla! Akkor írunk történelmet, ha ezeket hazazavarják, eltüntetik Európa közeléből, egyszer s mindenkorra. Akkor elkezdődik végre valami, aminek folytatódnia kell. Mert nézzük csak tovább az elmúlt napok eseményeit! A spanyolországi Salou nevű tengerparti üdülőhelyen a „bevándorlók” összecsaptak a rendőrökkel. Az ok: a razziázó rendőrök elől egy szenegáli zugárus kiugrott az erkélyről és meghalt. Erre a horda nekiesett a rendőröknek. A szenegáli bűnöző volt. Le akarták tartóztatni. Erre inkább kiugrott a harmadikról. Na és? Az ő döntése volt. Kiugrott és meghalt. Ennyi. Pont, nem érdekel. De az annál inkább érdekel, hogy erre a többi veszi magának a bátorságot, hogy nekimenjen a rendfenntartóknak. Ott helyben kellett volna megoldani a problémát, méghozzá azonnal és bárhogyan. Mielőtt ezek elkezdik elhinni, hogy Európában ez a dolgok elintézési módja. És az összeset azonnal ki kell takarítani Spanyolországból, Európából. Lehet menni haza. Ott lehet zavarogni, rendőröknek nekimenni, jogokat követelni, harmadikról kiugrálni, elpusztulni. Itt nem. És nézzük tovább. Hétfőn egy svéd kisvárosban, Västerasban bement két eritreai állat a helyi IKEA-ba és halálra késelt két embert. Anyát és a fiát. Ok? Nincs. Csak. Mert a konyhai részlegen ki voltak pakolva a megvásárolható kések, és a két beteg állat úgy döntött, ölni fog. Mindkettő „menedékkérő” volt. Ott éltek egy befogadóállomáson. A fiatalabb, huszonhárom éves gyilkost húsz perccel a tett után vették őrizetbe. Nem tanúsított ellenállást. Egykedvű volt. Hát persze. Mi baja lehet? Beteszik majd egy svéd börtönbe, ami ahhoz képest, ahonnan jött, maga a paradicsom. Ott fog éldegélni csendben, békességben, aztán úgy tíz év múlva kiengedik, és az egész folytatódik, mintha mi sem történt volna. Sokkal jobb lett volna, ha ellenállást tanúsít, és lelövik, mint egy veszett kutyát. Bár ismerve a svédek állapotát, lehet, hogy harapással leterítette volna a rendőröket is, akik mindeközben attól rettegtek volna, nehogy baja essen, mert akkor szétszedi őket a média meg az idióta, ön- és közveszélyes jogvédők hordája. A svédeknek most van két eritreai gyilkosuk, viszont nincs többé két fehér, svéd állampolgáruk. Biztosan megérte a csere. Éljen a liberalizmus! Éljenek az emberi jogok! Kivéve, ha az európai, fehér, keresztény rassz jogairól van szó… És nézzük tovább. A Sky News újságírói beálltak dzsihadistának, és az interneten beépültek az Iszlám Állam aktivistái közé. Az akció eredménye: feketén-fehéren kiderült, hogy az IS terroristái ott vannak Angliában, és csak parancsra várnak. És arra buzdítják a velük szimpatizáló tetveket, hogy Európában hajtsanak végre öngyilkos merényleteket. Eközben a világ összes biztonságpolitikai szakértője elmondta már, hogy az Európába zúduló hordák soraiban nyilvánvalóan ott vannak az IS terroristái. Mert ezek állatok ugyan, de nem hülyék. És nem szalasztanának el egy ilyen alkalmat. Ráadásul az elhülyült európai döntéshozók és a „jogvédők” hordái a lehető legszélesebbre tárják a kapukat előttük. Mint a nyálfolyató idióták, akik a puskaporos hordón ülve gyújtogatnak, és gügyörésznek hozzá… Itt az idő kimondani: elkezdődött valami rettenet. Aminek véget kell vetni. Most. Minden eszközzel. Európát meg kell szabadítani ettől az iszonyattól. Ha kell, fegyverrel. Mert ha minden így marad, akkor elkerülhetetlen lesz a vérontás. És a hordák ma még úgy hiszik, csak az európaiak vére ontható… Magyar Hírlap
Ezt érdemes elolvasni - osszuk meg, hogy sokan okulhassanak, megismerhessék a szoclib agyrém életveszélyességét! Egy okos Amerikai közgazdasági professzor egyszer kijelentette, hogy ő soha nem buktatott meg egy hallgatót sem , de a közelmúltban megbuktatott egy egész osztályt . Miért? Azért mert az osztály kitartott amellett, hogy az “Obama care” szociális program nagyon is jól működik. Nem lesz tovább szegény , sem gazdag , sőt mindenki egyenlő alapon fog élni és fogja érezni majd magát. A professzor azt mondta, OK, próbáljuk ki a tervet és majd meglátjuk kinek lesz igaza. Mától fogva mindenkinek az osztályzatát csak összeadjuk és egy átlag osztályzatot fog kapni mindenki a végén. Jó? Így majd meglátjuk kinek lesz igaza. Mindenki beleegyezett az osztályban. A legjobb az 5-ös, és a legrosszabb az 1-es osztályzat lesz. Az első teszt után mindenki 4-est kapott. Így azok akik tudtak ,mert sokat tanultak , reklamáltak, viszont aki kevesebbet tanultak meg örültek az osztályzatnak. A második teszt alkalmával a hallgatók akik az első esetben keveset tanultak , még kevesebbet tanultak, és akik először sokat tanultak, úgy gondolták hogy akkor ők minek igyekezzenek és ők is kevesebbet tanultak. Így a második teszt eredménye csak egy elégséges 2-es lett. A harmadik teszt után mindenki elégedetlen volt, mert mindenki kevesebbet tanult, és mindegyik a másikakat okolta az alacsony eredményekért. Tehát senki nem volt megelégedve és mindenki megbukott. Ekkor a professzor azt mondta nekik, a szocializmus ugyanilyen módon alapszik és azért fog az is megbukni. Mert ha a jutalom elég nagy, a szorgalom is nagyobb, a sikeresség kedvéért. De ha egy kormány elveszi a jutalmat az igyekvőktől, hogy a lusta is jól járjon, senki nem fogja törni magát, azért hogy ő azért kevesebbet kapjon. Összegezve: 1. Nem lehet a szegényeket sikeressé tenni azzal, hogy a gazdagabbakat kifosztod. 2. Ha kapsz valamit amiért neked nem kellett dolgoznod, azért egész biztos valaki másnak kellett megdolgozni. 3. A kormány nem tud adni senkinek semmit, addig amíg azt valaki mástól el nem veszi először. 4. Semmit nem tudsz megsokszorosítani úgy, hogy először elosztod. 5. Amikor a nép fele úgy gondolja, hogy nekik nem kell dolgozni mert a másik fele úgyis eltartja, és amikor a másik fele rájön arra, hogy akármennyit dolgozik, a kormány a fizetésük felét azokra költi akik nem csinál semmit, az a kezdete a nemzet bukásának. netbulvar
A szomszédunkban tombol a terror, a polgárháború már a Kárpátalján élő honfitársaink életét is ellehetetleníti, a hazai sajtó, és a "megmondó emberek" fő témája, pedig nem más, minthogy vonulhatnak-e a buzik Budapest utcáin, vagy nem. Most, hogy Budapest Büszkeségei némi kakiszag közepette (trágyáztak az Andrássyn) huszadik alkalommal tudathatták országgal és világgal, hogy ami teljesen értelmetlen,{...} {...} meddő és a természet törvényeivel ellenkezik, az attól még lehet korszerű, előremutató és a szó legeslegszebb (értsd: amerikai) értelmében demokratikus, miként egyes sündisznók vonzódása a gyökérkefe iránt, az örökifjú Kőszeg Ferenc, a lassan feledésbe merülő SZDSZ hajdani üdvöskéje tovább tágította e távlatokat: „Teljesen önkényes módon úgy gondolom, hogy az együttélést házasságnak lehessen nevezni; az együtt élők száma aligha lehet négynél több. A négy fő ideális, együtt jár azonban azzal a veszéllyel, hogy a közösség két párrá esik szét. Ezért talán jobb, ha a csoport háromtagú; heteroszexuális személyeket tételezve fel, az összetétel egy férfi, két nő, vagy fordítva: két férfi, egy nő. A gyerekek jogait és jogállását természetesen szabályozni kell, az együttélés módját azonban nem szabályozhatja a jog. Azt azonban törvénynek kell kimondania, hogy kettőnél több személy is köthet házasságot. Erre azért van szükség, amiért az azonos neműek házasságára. Hogy senki ne mondhassa, ez csak amolyan furcsaság, nem olyan értékű házasság, mint egy férfi meg nő házassága, és a belőle származó gyerekek is csak afféle zabigyerekek. Az egyenlő méltóság elve megköveteli, hogy három vagy négy ember frigye éppen olyan házasságnak tekinttessék, mint bármely más házasság…” Ez azért korszakos jelentőségű megállapítás, mert ahogy korábban Semjén Zsolt, a KDNP elnöke egy interjúban ironikusan megjegyezte, nem érti a liberálisokat: ha két azonos nemű ember házasságot köthet, akkor három miért nem? Nos, megérkezett a válasz. Kőszeg Ferenc nem ironizál, hanem bátran felveti mindjárt négy ember frigyének lehetőségét, ami a hozzá hasonlóan távlatos gondolkodókban fölvetheti az öt, a hat vagy akár a hét ember frigyének eshetőségét is, és mivel az emberi nem létszáma e pillanatban úgy hétmilliárdra tehető, e nagyszerű gondolatfutamnak szinte semmi sem vethet gátat, ellentétben az egymás iránt érdeklődő sündisznók és gyökérkefék feltűnően csekély számával… Eközben egy józan és őszinte magyar miniszter, bizonyos Hende Csaba nyugtalanító bejelentést tett, ami ugyan árnyat vetett Budapest Büszkeségeire, de azok fütyültek rá. Az árnyvetés így hangzott: „Most minden erőnkre, tudásunkra, jóakaratunkra szükség van ahhoz, hogy megőrizzük a békét.” A honvédelmi miniszter az ukrajnai polgárháborúra – amelyre a hazai sajtóban a Demokrata az átlagnál nagyobb figyelmet fordít –, a népvándorlási hullámra és az Iszlám Állam nevű terrorszervezet példátlanul kegyetlen pusztításaira utalt. Egyre világosabban körvonalazódnak ugyanis egy új hidegháború és egy ezzel keveredő, ettől elválaszthatatlan, de egyelőre még korlátozott, ám annál véresebb regionális vándorháború jellegzetességei. A szomszédunkban tomboló ukrán káosz félelmetes hírei azonban messze nem kapnak olyan sajtóvisszhangot, mint a – uram bocsá’ – buzik és más lököttek felvonulása, vagy az a tény, hogy ahová az Amerikai Egyesült Államok demokratizálás ürügyén az elmúlt évtizedekben betette a lábát, ott elszabadult a pokol. És ez a pokol egyszer csak útra kelt és elindult felénk. És meg is érkezik, egyre növekvő hullámokban. A józan ész és a vigyorgó véleményterror, miként Batman és Joker összeütközése, immár elkerülhetetlen. Demokrata
Az EU nyomására Görögország megállapodott a hitelezőkkel, olyan áron, amit higgadtabb szakértők is a nemzeti szuverenitás teljes lerombolásának, bosszúnak tartanak, vagy, ahogy a világhálón is terjed, puccsnak: az eurózóna elitje puccsot hajtott végre egy tagállam ellen. Hallgassa meg hanganyagot! Kattintson! http://109.199.58.1/1Vaw_4gEJtkC6CN_7Zp-SWvf8gDqQKBZacAQ=/4638/_demand/0080ca29_6892171.mp3 Mi történhetett a háttérben, hogy a görög miniszterelnök elfogadta ezt, miközben a népszavazás elutasította a további megszorításokat? A Vasárnapi Újságban Boros Imre és Bogár László közgazdász igyekezett válaszokat találni a kérdésre. Boros Imre szerint Athént egyértelműen megzsarolta a trojka vezette nemzetközi pénzhatalom, amelynek csodálatos képessége "saját disznóságait más cipőjébe helyezni". Szerinte a görögöknek azt mondhatták, ha ezt a megállapodást nem írjátok alá, ti voltatok azok, akik az országot bedöntöttétek, és a bajokat a népre zúdítottátok. „Diszkrét beszélgető hálózat” Bogár László is úgy látja, hogy a háttérben egy ismeretlen és megnevezhetetlen főszereplő, hatalmi struktúra áll. Ez a „diszkrét beszélgető hálózat” tartja szerinte kezében a globális hatalmi rendszert, és egyre több jel utal arra, hogy nem jó felé viszi a világot. Úgy véli, azt a félreértést is el kellene végre oszlatni, hogy ezt a tenger sok pénzt, amelyet a görögök kaptak, ők használták, pazarolták volna el. Görögország ugyanis - hívja fel a figyelmet - az elmúlt 4-5 évben nem növelte, hanem körülbelül 100 milliárd euróval még csökkentette is a felhasználását, a pénzeket pedig, csakúgy, mint korábban, hitelezői kapják. Az Európai Központi Bank már az előző körben is bőven visszapótolta a német és francia bankoknak a korábban elengedett adósságot az ezermilliárd eurónyi olcsó forrással, amin végül többet kerestek, mint vesztettek - emlékeztet Boros. Aztán 240 milliárd eurót dobtak össze az államok, hogy átfolyatva a pénzt a görögökön a bankoknak fizessék ki, most pedig arról van szó, hogy a görög adósságkockázati mutató meredek emelkedését kihasználva a spekulatív tőke megvesz száz egység adósságot harmincért, és százat kap vissza érte a görögöknek címzett pénzből, azaz a befektetés több száz százalékos profitot hoz – értékeli a helyzetet a szakember. Mesterségesen keltett hisztéria Görögország 2008-ig körülbelül 6 százalékon kapott kölcsön, ez 2012-re 36 százalékra nőtt, és egy mesterségesen keltett hisztériával – a görög gazdasági összeomlással fenyegetve – egy óriási adóssághegyet építtettek a görögökkel, akik persze ezt sosem fogják tudni megfizetni. Ezért aztán az adósságukat mindig új pénzekkel terhelik meg, ám ezeket nem ők kapják, hanem a hitelezők, akik, miközben az euró-alapkamat 0,2 százalék, a görög pánikot kihasználva ennek a hozamnak a sokszorosát tehetik zsebre. Magyarország kitört Ebbe a játékba akarták beleforgatni Magyarországot is, és ezt a játékot kapcsolta ki az Orbán-kormány „bűnös módon”, és, bár mi is toljuk még az adóssághegyet, a finanszírozás már sokkal olcsóbb – mondják a közgazdászok. A töréspont szerintük valahol 2011-12 fordulóján következett be, amikor 11,5 százalékon volt a most 1,5 százalékos magyar alapkamat, és hasonlóan próbáltak velünk is elbánni, Orbán Viktor azonban egy másik utat választott: nem megszorított, hanem belföldre forgatta vissza a jövedelmek egy részét, a Magyarországon nagy profitot termelő szektorokat pedig alaposan megadóztatta, és végül sikerült kibújni a szorításból. A FED-nek kell az eurózóna A folytatásról Boros azt mondta, úgy látja, az Egyesült Államok minden áron egyben akarja tartani majd az eurózónát, ezért a "madzagokat rángató" amerikai magánintézmény, a központi bank szerepét betöltő FED mindent meg is tesz majd azért, hogy egy pénzügyi irányítás alatt tartson (az Egyesült Államokkal és Kanadával együtt) 800 millió embert, és tovább nyomtatja majd a bankót. pólus online
2010-ben ugyanonnan indult Görögország és Magyarország. 2015-re azonban máshová érkeztünk.
Úgy tetszik, ismét világossá vált, hogy az eredeti schumani gondolat — egyenrangú és szuverén nemzetállamok közössége — lebutítása jog- és pénztechnikai kérdésekre, nem hozott létre életképes rendszert. Magyarország úgy lázadt az Európai Unió beavatkozási törekvései ellen — „Nem leszünk gyarmat! We don’t want to be a colony!” —, hogy az ország népe elkezdett rettentő keményen dolgozni rémisztően kevés bérért hosszú éveken át, és ezzel az önként vállalt robottal megvásárolta viszonylagos szabadságát az unióban, olyannyira, hogy most már azt is megengedik neki a világ urai, hogy védekezzék nem kívánt benépesülése ellen. A görögök más utat jártak. A szikrázó napsütés, a mélykék tenger, a fehér házfalak és a gyantaillatú borok országának lakói évszázadok alatt fejlesztették tökélyre túlélési technikáikat, mivel hazájuk sokkal mélyebb gyökerekkel rendelkezik, mint az Európai Unió, sőt az európai demokrácia. Az nem igaz, hogy a görögök lusták volnának, mivel több időt töltenek munkával egy héten, mint a németek, de az igaz, hogy nem olyan hatékonyak, és főleg egészen más a felfogásuk államról, adórendszerről, mint a hűvös északi térségek lakóinak. Ez az ellentét most csattant. A görögök nemet mondtak a hitelezőknek. Álláspontjuk az, hogy kifizethetetlen méretű adósságot halmoztak fel, amit éppen ezért nem is óhajtanak kifizetni, ugyanis, ha belerokkannának, akkor sem tudnák az adósságot csökkenteni, de mivel ők Zeusz és Héra gyermekei, eszük ágában sincs bármibe belerokkanni. Azt mondják most Görögországban, hogy ami az adósságot illeti, kettőn áll a vásár: a bankárok pontosan tudták, hogy Görögország eladósodása végül robbanáshoz vezet, de éppen erre spekuláltak, hogy majd a végeladáson milyen jó üzletet csinálnak. Hát nem csinálnak, ha ez a görögökön is múlik. Úgy tetszik, ismét világossá vált, hogy az eredeti schumani gondolat — egyenrangú és szuverén nemzetállamok közössége — lebutítása jog- és pénztechnikai kérdésekre, nem hozott létre életképes rendszert. Az Európai Unió nem tudja homogén egységbe formálni a mediterrán életörömöt és az északi pedantériát (avagy a magyar szabadságeszményt és mondjuk a német öngyűlöletet), mert egész egyszerűen nincsenek mértékei az olyan elvont, de az emberi életben nélkülözhetetlen dimenziókra, mint a szépség, szeretet, romantika, erkölcs és így tovább. Csak a rőföt, a mennyi az annyi mértékrendszerét ismeri. Elég ránézni az unió úgymond legfőbb méltóságára, erre a szenilis idiótára, aki hátba vagdossa, pofon csapdossa, hasba veregeti nála klasszisokkal rangosabb politikustársait, mintha az EU valami gittegylet volna, ahová rövid nadrágban, böfögve, félrészegen is be lehet menni. Az unió belső hazugságai most kíméletlenül lelepleződtek a görögök példátlan lazaságán és magabiztos önzésén. Persze, ennek a jópofa tragikomédiának hamar vége lesz, mert rettentő nagy a tét: egy világhatalmi játszma sikere került veszélybe, és ne legyenek kétségeink, hogy akik e játszma aduit valójában a kezükben tartják, nem lesznek szívbajosak akár keményebb eszközöket is használni. Az unióból mini Amerikát formálni akaró törekvés azonban mégis megbukott, mert akik létre akarták hozni, azok csak a hatalmi játszmákhoz értenek, a magasabb emberi eszményekhez, ha úgy tetszik, az európai ethoszhoz nincs sem fülük, sem szemük, sem szívük. Vagyis nem Görögország van bajban, hanem az a törekvés, ami földrészünket egy agyatlan keverékcivilizáció otthonává kívánta tenni… És ekkor a magyar parlament úgy döntött, nemcsak kerítést húzunk, de pályázunk az olimpia megrendezésének jogáért. Imádom Magyarországot! Van remény. Demokrata
Valaminek muszáj nem stimmelnie. Az van ugyanis, hogy az Egyesült Államokból hetente érkeznek a megdöbbentő hírek és képsorok, amelyek arról tudósítanak, miképpen lő le egy amerikai rendőr egy fegyvertelen embert. Többnyire feketét. Ezek az agyonlőtt feketék többnyire az égvilágon semmit sem csináltak. Álltak, ültek, mentek, esetleg szaladtak. Az amerikai rendőr pedig lelőtte őket. Többnyire hátulról. Futás közben. Érthetetlenül. Vérlázítóan. Mivel pedig hetente érkeznek a hírek ilyesmiről, muszáj eltöprengeni azon, vajon mi történt az amerikai rendőrökkel? Valószínűleg idegronccsá váltak. Stressz, stressz, stressz. Selye János elmélete a gyakorlatban. Tudják: ha szálka megy a kezünkbe, elkapjuk. De csak azt a kezünket. Ha a szemünk felé repül valami, becsukjuk. De csak a szemünket. De létezik olyan inger, amelyre az egész test kénytelen reagálni. Minél erősebb az inger, annál hevesebb a reakció. Ha menekülni kell, kitágulnak az erek, egekbe szökik az adrenalin, nem áll fel a gyík, mert minden vérre szükség van az agyban, a szívben, a lábakban. Ez a stressz. Ha az erős inger állandósul, a szervezet kimerül, és a delikvens akár meg is halhat. Az általános adaptációs szindróma összeomlik, és vége. Vagy a delikvensnek elmegy az esze. Az állandósuló stressz miatt egyszerűen meghülyül. Üldözési mániássá válik, képtelen helyesen megítélni a szituációkat, a legártatlanabb helyzetben is végletesen és érthetetlenül reagál. Valószínűleg ilyenekké váltak az amerikai rendőrök, akik mindenkit agyonlőnek, megbilincselnek, összevernek, válogatás nélkül. Egy beteg társadalom tünetei ők. Kollégáik, a magyar rendőrök valamilyen másféle bajban szenvednek. Ők ugyanis képtelenek bárkit is agyonlőni. Olvasom megint, hogy Ajkán egy bedrogozott állat félholtra vert egy rendőrt a benzinkúton. Minden ok nélkül. Kiérkező bajtársai hatan alig tudták leteperni és megbilincselni. Na most, ha az amerikai rendőrök bárkit agyonlőnek, menekülő, fegyvertelen embereket, vagy földre visznek és megbilincselnek tizenéves, bulizó, bikinis lányokat, viszont a magyar rendőröket félhioltra lehet verni, a többiek meg hatan is alig tudnak elbánni a támadóval, és képtelenek használni a fegyverüket, akkor itt valami el van cseszve. Valahol félúton kéne találkozni. Például azon a metszésponton, ahol a menekülő, fegyvertelen embereket nem lövik le, a bikinis tinilányokat nem bilincselik meg, viszont a rendőrre támadó állatokkal nem lacafacáznak sokat. Ez egy vállalható kompromisszumnak tűnik, szerintem. Bádog - Bayer Zsolt blogja
Ha EU vezetői most nem hoznak határozott ellenlépéseket, vége van Európának! És ez egy csöppet sem túlzás! Osszuk meg az anyagot, ennyit m i is tehetünk hazánk, Európa védelmében! Valós volt a szándék, és már zajlik is az Iszlám Állam (ISIS) Európa megszállására vonatkozó forgatókönyve, amelyről február végén számolt be a nemzetközi sajtó – egyöntetűen így nyilatkozott több szakértő is a Napi Gazdaságnak. Egy brit terroristaellenes csoport jelentésére hivatkozva február végén többek között francia Le Figaro is beszámolt arról: az ISIS azt tervezi, hogy Szíriából és Irakból toborzott fegyveresekkel elárasztja a Kadhafi megbuktatása után káoszba fulladt Líbiát, ahonnan menekültnek álcázott harcosokat küld a Földközi-tengeren keresztül Dél-Európába azért, hogy a kontinens városaiban ámokfutásokat rendezzenek. Azóta felvetődött, hogy a terrorszervezet megváltoztatja a stratégiáját, és szárazföldi útvonalat választ céljai megvalósításához. Mindenképpen valós az ISIS ezen szándéka – jelentette ki a Napi Gazdaságnak Prantner Zoltán biztonságpolitikai szakértő. Felhívta a figyelmet arra, hogy a terrorszervezet soraiban rendkívül sokan képviseltetik magukat külföldi önkéntesek, akik sokkal nagyobb veszélyt jelentenek, mint akár egy Európába küldött iraki vagy szíriai, hiszen ők abba a közegükbe fognak visszatérni, ahol felnőttek. Ismerik a viszonyokat, ismerik az eljárásmódokat, vannak kapcsolataik, sokkal könnyebben tudnak elrejtőzni, mozogni, illetve cselekedni, ha éppen arra kapnak utasítást – mondta Prantner Zoltán. A szakértő ugyanakkor megkérdőjelezte a veszélyes földközi-tengeri útvonal használatát, szerinte a szárazföldi verzió erre sokkal alkalmasabb. Hangsúlyozta, a statisztikák most azt mutatják, hogy míg 40 ezer fölött jár a tengeren keresztül az olasz partoknál kikötő illegális bevándorlók száma, a szárazföldön, Magyarországon keresztül Európába érkezőké már meghaladta az ötvenezret is. Prantner Zoltán szerint azt nem lehet tudni, hogy a mostani menekültek közül hányan lehetnek az ISIS emberei. Földi László volt titkosszolgálati vezető szerint a februári sajtóhírekben közöltek már nem csupán egy szándék, hanem egy megvalósult, jelenleg is zajló cselekmény, a jelenlegi népvándorlás nem célországokról, hanem Európa megszállásáról szól. Az Információs Hivatal volt műveleti igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy az ISIS módszerei árnyaltabbak lettek, a menekültek között nemcsak kiképzett emberek érkeznek Európába, hanem toborzók is. Nekik nem a végrehajtás a feladatuk, hanem azoknak a csoportoknak a megkeresése, akikről korábbi információjuk van. Ők itt élnek Európában, olyan, az iszlámmal szimpatizáló korábbi bevándorlók leszármazottai, akik esetleg a sikertelen asszimiláció miatt frusztráltak, így szimpatizánssá válhatnak, mobilizálhatók, és akár konkrét cselekményeket is végrehajthatnak – mutatott rá Földi László. A volt műveleti igazgató szintén kiemelte, hogy 25 millió muzulmán él Európában, ami abból szempontból riasztó, hogy az ISIS vezérkarát és kiképzett tisztjeit leszámítva az utánpótlását az európai állampolgárokból biztosítja, tölti fel. – Európa ezért is stratégiai célpont az ISIS-nek – jelentette ki Földi. Napi Gazdaság
Tárgy: Magyarország kerülendő diktatúra! Kedves Nigériai Polgárok! Egyre többen vannak önök közül, akik nyakukba veszik a fél világot és akár 5 ezer kilométert is gyalogolnak, hogy elérjék például a bicskei menekülttábort. Itt azt mondják, életüket a Boko Haram dzsihadista csoport fenyegeti. De amikor elbeszélgetek önökkel például a menekülttábortól pár száz méterre lévő Tesco előterében, ahol wifiznek, okostelefonjaikon csevegnek, dollárt váltanak át euróra vagy forintra, egészen más okokat említenek menekülésükre. Liberális jogvédőink erre nyilván azt mondanák, hogy hazudni emberi jog. Nem egyszer javasoltam ide zarándokolt honfitársaiknak, hogy készítsünk rögzített beszélgetést vándorlásuk igazi okairól, de ezt nem akarták, mert – mint mondták – az veszélyeztetné menekültstátuszukat. Én sok mindent megértek azokból az okokból, amelyeket Nigéria elhagyásáról ide került polgártársaik nem hivatalosan nekem mondanak. Csak a hivatalos helyeken előadott okokban kételkedem és abban, hogy fél Afrikán, veszélyes országokon kell átkelniük, hatalmas pénzeket embercsempészeknek fizetniük csak azért, hogy biztonságban tudhassák magukat, illetve családjukat. Ami a nem hivatalos magyarázatot illeti, azzal semmi bajom: ki ne értené meg, hogy szívesebben telepednének le valamelyik nyugat-európai országban, ahol úgy érzik, nagy a jólét és abból részesülhetnek. De itt most maradjunk a hivatalos indokoknál, ugyanis a nemzetközi közösség és benne az Európai Unió erre építi valamennyi intézkedését és építi ki a menekültek fogadásának rendszerét, illetőleg ellátásuk infrastruktúráját. Azaz fogadjuk el, hogy életük féltése miatt biztonságos országot keresnek, ahol menekültként jelentkeznek. Csakhogy Magyarország az önök számára nem biztonságos, és ezt kizárólag nyugati megítélések alapján kívánom önöknek bizonyítani. Mint nyilván tudják, ezek a nyugati ítéletek megfellebbezhetetlenek. Kérdezzék meg bármelyik magyarországi emberjogi szervezetet, balliberális politikust vagy az e táborba tartozó véleményformálókat. Magyarország olyannyira alkalmatlan önöknek, hogy forrón ajánlom messze elkerülését. Ugyanis Magyarország diktatúra. Nem véletlen, hogy Jean-Claude Juncker, az Európai Unió legfontosabb vezetője diktátornak nevezi a magyar miniszterelnököt. A külföldi sajtó váltakozva hasonlítja őt Putyinhoz, Nurszultán Nazarbajevhez, Mussolinihez, Sztálinhoz, Kádárhoz, Rákosihoz, hogy csak néhányat soroljak fel bizonyítékként arra nézve, hogy mire számíthatnak nálunk. Itt, ahol egyetlen területen sincs szabadság, holott az önök szíve-vágya – mint a bennünket lediktátorozó, bírálhatatlan forrásokból tudjuk – egy szabad országban megállni a hosszú, fáradságos és életveszélyes út után. Mi nem vagyunk szabadok. Cenzúrázzák a médiát (leírhatnám én szabadon, hogy hová kívánom önöket?). A kormány olyan nyomás alatt tartja a bíróságot, hogy az a tömeggyilkosságra parancsot adó veteránokat is egymás után menti fel. Nincs alkotmányunk csak – német mintára – „alaptörvényünk”, amely a nemzeti himnusz önöket etnikai alapon kirekesztő kezdő sorával indul. A választási rendszert az uralmon lévők a saját testükre szabták, hogy csak a legfontosabb szörnyűségeket említsem. De ez még semmi. Június 24-én jelent meg sajtónkban, hogy a New York-i Freedom House szerint – és ki meri megkérdőjelezni a globális rangsoroló intézmény ítéletét? – hivatalosan sem vagyunk egészen demokráciák, csupán „félig konszolidáltak”. „Kiraktak az elit klubból”, adta a térségünk változásban lévő demokráciáiról készült amerikai ítéletről szóló írása címéül a Népszabadság nevű napilap. Amely még történeti léptékben is bemutatta romlásunkat a Freedom House tükrében. Romlásunk a 2010-es jobboldali kormányváltás után indult meg rohamléptekkel. Akkor és előtte még minden téren rendben és demokratikusan álltunk. És ha már távlatokban beszélünk, rettegjenek, hogy egy ilyen romlás mit jelenthet önökre nézve ma a konkrét valóságban: ha 2006 őszén, amikor a Freedom House szerint fényes demokráciában éltünk, a rendőrség kilőhette volna fél szemüket, ha rossz helyen sétálgatnak, elképzelhetik, hogy ma mindkét szemüket kilőnék. Sőt – egy Nazarbajev országában semmi nincs kizárva – a parlament előtt nyárson megsüthetik önöket. Holott lenne önöknek egy igen egyszerű megoldás céljuk elérésére, amire még sem önök, sem az önök fogadásával és „beintegrálásával” foglalkozó, és ezekre milliárdos összegeket költő intézmények sem gondoltak. Tegyük fel, hogy a nigériai-benini határtól nem messze fekvő 5 és fél milliós nagyvárosból, Lagoszból indulnak el szabad földre. Semmiképp ne vegyék útjukat észak felé! Elkaphatja és megölheti önöket a Boko Haram. Vagy rablók, banditák és egyéb bűnözők. Nem beszélve arról, hogy saját országuk után át kellene kelniük a hasonlóan hatalmas és veszélyes Nigeren, majd a szintén életveszélyes Líbiában kellene rengeteget gyalogolniuk, hogy a tengerpartra érhessenek. Ne tegyék! Vegyék az irányt azonnal keleti irányba. És csak 118 kilométert kell gyalogolniuk, hogy a másfél milliós, szintén a tengerparton fekvő benini Cotonou városba érjenek. A Freedom House globális rangsorolása szerint Benin ugyanis a szabad országok kategóriájában van, a polgári és politikai jogok együttesére adott 2,0 pontos osztályzattal. Pontosan annyi, mint amennyit nemrégiben mi is kiérdemeltünk. Tehát Beninben önöket már nem fenyegeti semmi. De ez még nem feltétlenül a végállomás. Ha ugyanis egy picit tovább gyalogolnak, a Beninhez hasonlóan keskeny Togót átszelve, 200 kilométert bandukolva elérkeznek Ghánába, pontosabban annak védett lagúnás vidékének szívébe, Ketába. Ahol még Beninnél is nagyobb mértékű demokráciát élvezhetnek: hiszen Ghána demokráciaosztályzata a Freedom House értékelésében fél ponttal jobb Beninnél és a mi volt 2.0 pontunknál. Akkor, amikor még Beninnel együtt az „elitklubban” voltunk. És mindehhez semmit nem kellene fizetniük lelkiismeretlen embercsempészeknek, akik önöket el is veszejthetik a tengeren, vagy képesek egy görög kikötőbe szállítani. Holott Görögország – kérem, ne nevessenek – hivatalosan (Európa szerint) „nem biztonságos ország”. Ha hozzánk akarnak jönni, útjukat nemsokára még drótkerítés is akadályozni fogja. Nem beszélve arról, hogy a jövőben önöket a korábbinál nagyobb rendszerességgel fogom megkérni arra, hogy amikor a Tesco padjain ülnek, strandpapucsos lábukat ne a pad ülőkéjére tegyék. Ami miatt sem Beninben, sem Ghánában senki nem szólna önökre. Magyar Hírlap
Nem tudok szabadulni egy képsortól. A közszolgálati tévé híradójában láttam. A felvétel valahol Olaszországban készült. A napfényes Itáliában, ahol „a gyerekek úgy hajigálóznak a kétezer éves cserepekkel, mint máshol a papsajttal”. A drága Szerb Antal még így látta őket. De a most készült filmfelvétel mást sugall. A képsoron egy utcarészletet látunk. Valami téglafal, a fal mellett sötét bőrű bevándorlók ácsorognak. És mellettük elmegy egy középkorú olasz nő. A nő siet. Szemében iszonyodás, rémület, értetlenség. Szája és orra elé szorítja fehér sálját. Nyilván az elviselhetetlen bűz miatt, de nem csak azért. Azért is, mert kétségbeesésében ezzel a gesztussal akar valahogy kívül maradni az egész helyzeten. Mint a kisgyerek, aki félelmében eltakarja arcát. Ebben a képsorban sok minden benne van. Nagyjából benne van minden. Benne van Európa mostani ábrázata. Ezen az ábrázaton nyomot hagyott az utóbbi harminc-negyven év. Legközelebbi múltunk azon évtizedei, amelyek alatt a Nyugat eljutott a jóléti társadalomból idáig. A félelemig, a reszketésig, a válságokig, a megoldhatatlannak tűnő problémahalmazokig. Elkerülhetetlen volt mindez? Elkerülhetetlen volt ez az út, ez a folyamat? Elkerülhetetlen volt a szája és orra elé fehér sálját szorító olasz nő iszonyata? Az európai polgárok néma értetlensége, elfojtott indulata és kitörni készülő dühe? Elkerülhetetlen a látvány, ahogy az Anglia felé araszoló kamionokat feltörik az immáron semmivel sem törődő és semmitől, csak a visszatoloncolástól rettegő bevándorlók? Meg kell szoknunk az európai városokat, parkokat, pályaudvarokat ellepő idegenek látványát? Meg kell szoknunk a félelmet? Igen. Meg. És azt is tudjuk, mi vezetett idáig. A globális tőkés világgazdaság mohósága vezetett idáig. A nyugati politika farizeussága, aljassága, gazembersége. Az Egyesült Államok semmivel sem törődő, elviselhetetlen, önérdek-érvényesítő erőpolitikája és mérhetetlen ostobasága vezetett idáig. A nyugati ember mértékvesztése vezetett idáig. Az istentelenség, a jövőtlenség, a fogyasztás primátusa, a lassú, ám feltartóztathatatlan elhülyülés vezetett idáig. Disznóvá változtatva zabálunk Kirké szigetén, és várjuk Hermészt, az istenek hírnökét, hogy hozza el nekünk a megváltó gyógyfüvet. Talán már elhozta. Talán a ránk özönlő bevándorlók lesznek a gyógyszereink. Tőlük fogunk kijózanodni, és disznóból visszaváltozni emberré. Talán miattuk tanulunk majd újra mértéket, megtanuljuk újra megbecsülni a világunkat, egymást, a civilizációnkat, az Istenünket, a múltunkat és a jövőnket, az időt, a kultúrát, a porillatú, félhomályos könyvtárakat, a lassú délutánokat, a maradék erdőket, a vizet, a csöndet, a kenyeret, a hagyományokat, nagyszüleink elfelejtett összes bölcsességét. Vagy elpusztulunk. S abban ez is benne lesz: „A jogvédők számára nem elvi, pusztán mennyiségi kérdés, hogy adott esetben száz vagy százezer bevándorlóról van szó, s hogy azok egyetlen év vagy egy évszázad leforgása alatt érkeztek, mindez nem érinti az általuk védelmezett jogelv univerzális érvényességét. Akkor sem, ha az emberiség történetében ismert legnagyobb arányú népvándorlás, amely történetesen épp napjainkban zajlik, rövid idő alatt eltünteti a föld színéről az európai kontinensen kialakult jellegzetes civilizációt, vívmányaival együtt, amelyek közé az egyén önrendelkezésével és az emberi jogok egyetemességével kapcsolatos meggyőződés is tartozik. A liberálisok minden esetben tiltakoznak a külföldiek bevándorlását és letelepedését korlátozó intézkedések ellen, mondván, mindenkinek joga van eldönteni, hol akar élni, s ebben nem akadályozhatják meg a választott területen már ott élő közösség tagjai. Miért is nem? Azért, mert a politikai közösséghez (nemzethez) tartozás nem jelent többet szabadon létesíthető és megszüntethető jogviszonynál, tehát nem korlátozhatja egy olyan alapvető egyéni jog érvényesülését, mint a lakóhely szabad megválasztása. Akik így gondolkoznak, tagadják, hogy egy nemzet több volna az állampolgárok pillanatnyi összességénél, hogy azonosulást követelhet a közös vállalkozás céljaival, ahogyan még a 19. századi liberálisok vallották, és erre hivatkozva, sajátos érdekek szerint mérlegelheti új jövevények befogadását vagy elutasítását. Mondanom sem kell, hogy ez ma Európában lét és nemlét kérdése mindazok számára, akik ragaszkodnak az identitásukat meghatározó közösség megszokott életformájához, és úgy találják, hogy a gyors ütemű és tömeges bevándorlás azt gyökeresen felforgatja, lehetetlenné teszi.” (Lányi András, író, filozófus, filmrendező : Eltorzult liberális alkat, zsákutcás rendszerváltozás) Lányi András tökéletesen összefoglalta a lényeget. Csak legyen képességünk felfogni…