Bojkottáljuk a Simicska -médiumokat: nem nézünk Hír TV-t, nem olvassuk a Magyar Nemzetet és az mno.hu-t, nem hallgatjuk a Lánchíd Rádiót - Bayer Zsolt: A kérdések kérdése
Fantasztikus teljesítményt láthattunk a Hír TV-től. Íme, a független, minőségi újságírás újabb csúcsa, ahogy Simicska Geci Lajos hatalmas valagából látszik:
A Magyar Polgári Együttműködés Egyesület sétát szervezett az üldözött keresztényekért. E szervezet elnöke Balog Zoltán miniszter.
A séta alatt a Hír TV „újságírója” odapofátlankodott Balog Zoltánhoz, és a következő felől érdeklődött:
Szerinte hogyan egyeztethető össze a séta szellemisége a kormány bevándorlás politikájával, amelyben a miniszter is részes?
Akkor lássuk előbb a kérdésnek álcázott politikai állítást:
A Hír TV nem kevesebbet állít, mint azt, hogy aki szolidaritást vállal az üldözött keresztényekkel, az nem lehet részese a kormány bevándorlás politikájának, mert…
Ennél a mertnél aztán el is akadok.
Ugyanis a két dolognak olyan mértékben nincsen köze egymáshoz, mint Simicska Lajosnak a tisztességhez.
Tudjuk: ma a világ legüldözöttebb vallási csoportja a keresztények csoportja. Az iszlám világ bizonyos –sajnos egyre nagyobb- területein, Afrikában és a Közel- valamint Távol-Keleten naponta gyilkolnak meg embereket pusztán azért, mert keresztények. S ez innen, Európából, a nyugati demokráciákból talán nem feltűnő, de ne felejtsük el, hogy a keresztények alig negyede él nyugati típusú demokráciában!
Az egyik oldalán tehát ott vannak a világban vallásuk miatt naponta meggyilkolt, megalázott, másod-harmadrendűnek tekintett keresztények.
A másik oldalon pedig itt annak az Európára zúduló menekültek.
Nem állok most neki ezredszer is leírni a dolgok lényegét, még a Hír TV kretén tudósítójának kedvéért sem. Elég annyit tudnunk, hogy Európa megtelt. És a nyugati kormányok –miközben persze farizeus módon bármikor bármit számon kérnek például rajtunk- a magyar kormánynál ezerszer szigorúbban állnak a bevándorlás kérdéséhez. Ami természetes.
Ma a német és a francia elnök közös nyilatkozatban jelenti ki, hogy egyetlen gazdasági menekült sem maradhat Európában. Ma a franciák, svájciak és osztrákok de facto lezárják Olaszországgal közös határaikat, hogy onnan egy bevándorló se mehessen tovább hozzájuk. Ebből következően az olaszok B terv bevezetéséve fenyegetőznek – szintén teljesen érthetően. A bajor belügyminiszter nyíltan felveti, hogy Németországnak ki kell lépnie a schengeni övezetből és vissza kell állítania a szigorú határőrizetet.
Ehhez képest a magyar kormány minden lépése és tette vajpuhának minősül.
Ehhez képest Magyarország áll a szőnyeg szélén Brüsszelben, minket ítélnek el, és a magyar minisztertől kérdezi meg a Hír Tv baromállat tudósítója, hogy miképpen egyezteti össze magában a keresztényekkel aló szolidaritást és a kormány menekültpolitikáját.
Aztán az esetről persze beszámol a Magyar Nemzet is. Az a Magyar Nemzet, amelyben a szebb napokat látott Lukács Csaba vezércikkben megírja, hogy a gyurcsány-féle határon túli magyarok elleni kampány meg a 23 millió románozás ugyanaz, mint a mostani plakátkampány, miszerint ha egy bevándorló hozzánk jön, akkor be kell tartania a törvényeinket.
Tényleg elment mindenkinek az esze?
Tényleg…
Simicska Geci Lajos hatalmas valaga elhomályosította arrafelé az eget. Az egész horizontot. Zavarja a tisztánlátást. És sajnos nem nagyon látszik, hogyan fog ez kitisztulni.
Bayer Zsolt: Európaplakát - Nagyon fontos, hogy jó hangosan kimondjuk ismét: aljas, rohadt gazemberek vagytok!
„Magyarország kiiratkozott Európából, Magyarország kiiratkozott a civilizált világból.” Ezt hallgatjuk ismét.
Ezt ismételgeti a honi liberális-baloldali ellenzék (Ellenzék? Ugyan már…), no és persze az unió. Az unió, ahol éppen most ítéltek el bennünket újfent, méghozzá a bevándorlásügyi konzultáció és a plakátok miatt.
Végül is nincs min csodálkozni. A hazai liberális-baloldali pép semmi másból nem áll, mint Jászi Oszkár, Linder Béla, Kun Béla, Szamuely Tibor és Cserny József reinkarnációiból. És igazából az unión sincs mit csodálkozni. Részben ugyanezért, részben azért, amit Ulfkotte megírt. Apropó! Itt van még ez is, friss, ropogós:
„A német és a nemzetközi sajtóban Magyarországról szóló tudósítások számos sajtóorgánum esetében részben hiányosak, egyoldalúak, és olykor tartalmilag is hibásnak minősíthetők, ennek következtében pedig torz kép alakul ki az olvasókban Magyarországról” - állapította meg a Német Külpolitikai Társaság (DGAP) csütörtökön Berlinben bemutatott elemzésében.
A tekintélyes kutatóintézet Magyarország a médiában 2010–2014 - Kritikai észrevételek a sajtótudósítások kapcsán címmel folytatott kutatási programot. A projekt zárójelentése szerint a tudósításokból kibontakozó „torz képet” a német politikai közélet „egyre inkább magáévá teszi”, holott „Magyarország továbbra is szabad és demokratikus jogállam, amelyben a sajtó nem szenved cenzúrától, az igazságszolgáltatás intézményi függetlensége adott, az Orbán-kormány pedig nem támogatja az antiszemitizmust”.
Ezt olyan személyiségek hitelesítik, mint Klaus von Dohnanyi egykori német szövetségi oktatási és tudományos miniszter, volt hamburgi főpolgármester, a Német Szociáldemokrata Párt (SPD) politikusa, vagy Boris Kálnoky, a Die Welt magyarországi tudósítója. Már csak az nem világos egészen pontosan, hogy a Magyarországról összehordott rengeteg mocskot a megfelelő titkosszolgálatok útmutatásai alapján és pénzért állították elő ezek az aljas, becstelen gazemberek, vagy csak úgy, alanyi jogon, mert képességtelen, szemét bunkók. Szerintem is-is…
Mindenesetre attól teljesen függetlenül, hogy nem csodálkozunk, muszáj újra és újra rámutatnunk ezen virtuális világ működésére és égbekiáltó hazugságaira. Ezért most bemutatunk önöknek néhány bevándorlásügyi európai plakátot. (Megtekinthetők lapunk 4. oldalán - a szerk.)
A brit KORMÁNY plakátjának felirata így hangzik:
„Illegálisan vagy az Egyesült Királyságban? Menj haza, vagy nézz szembe a letartóztatással!”
Az osztrák KORMÁNY tavasszal így üzent egész oldalas újsághirdetésben a koszovóiaknak:
„A csempészek hazudnak! Gazdasági okokból nem jár menedékjog Ausztriában!”
A spanyol kormányzó Néppárt a következő szövegű óriásplakátokat helyezte ki a bevándorlástól leginkább sújtott tartományaiban:
„Megtisztítjuk Badalonát! A Raval nem válhat iszlám gettóvá!”
Az osztrák Szabadságpárt (FPÖ) pedig így üzent, szintén óriásplakátokon:
„Vége a hamis toleranciának! A német kötelező! Nincs török tolmács! Nincs minaret!”
A svájci SVP óriásplakátja így üzen:
„Állítsuk meg a tömeges bevándorlást!”
A dán szociáldemokratáké pedig így:
„Ha Dániába jössz, dolgoznod kell!”
És végül hagyjuk el a beteg Európát, és látogassunk el Ausztráliába. Ott a KORMÁNY a következő szövegű óriásplakátokkal várja a bevándorlókat:
„Esélytelen, hogy Ausztrália legyen az otthonod!”
Fontos tudnivaló továbbá, hogy minden plakát – kivéve az osztrákot – az adott ország anyanyelvén készült. Németül, angolul, dánul, spanyolul. Sehol egy török, arab vagy filippinó nyelven írt üzenet.
Elmondhatjuk hát, hogy az angolok, osztrákok, spanyolok, svájciak és dánok kiiratkoztak Európából és a civilizált világból, az ausztrálok jobban állnak, ők csak a civilizált világból iratkoztak ki.
A civilizált világ és Európa lassan kizárólag Ujhelyi Pistikéből meg Ulrike Lunacekből áll. No és persze bevándorlókból. Úgy is néz ki.
Viszont Strasbourgban csak és kizárólag Magyarország volt ismét a téma. Megint csak minket sikerült elítélni.
Nagyon fontos, hogy jó hangosan kimondjuk ismét: aljas, rohadt gazemberek vagytok! Ott, Nyugaton is, meg idehaza is. És mindig lebuktok az ócska, szemét, politikai motivációk vezérelte manipulációitok között. Viszont van egy szociálpszichológiai tény. Az ember (és társadalom) legősibb, zsigeri érdekei és ösztönei ellenében soha nem lehet politikát csinálni. Ezért jöttök megint házhoz a pofonért. És ezért fogtok eltakarodni megint. Na, puszi!
Magyar Hírlap
Csúri Ákos: A felelősségteli döntés képessége – avagy az Orbán-kormányok öt esztendeje - most 70 (!) százalékkal nagyobbak lennének a devizahitelesek törlesztő részletei - A magyar nemzetnek ki kell állnia önmagáért
Az utóbbi hetek külföldi gyomrozásai (a strasbourgi „vitanap” és annak interpretálása) és a sültmarha Juncker rigai magánszáma után a Polgári Magyarországért Alapítvány rendezvényén Orbán Viktor számot adott 2010 óta tartó kormányzásáról.
Össztűz után, alatt és előtt.
Mert ugyan a Jóbarát már máshol csenget (hogy kedvezzünk egy kicsit a „másságnak”), meg elültek a „Nagy Kormánybuktató Tüntetések” is (a forradalom megint felfalta gyermekeit néhol egészen viccesen lemondató ultimátum után pillanatokkal). Ezek komolytalan dolgok, vannak komolyabbak is – csak éppen elhallgatják.
Valami ilyesmiről beszélt Orbán, s ideje annak, hogy szavaival foglalkozzunk.
Mert az azért egészen vicces, hogy az ország szempontjából teljesen lényegtelen dolgokról pörög a net és a közbeszéd, miközben olyan „apróságok” sikkadnak el, mint a jövő évi adócsökkentések, a gyed extra kibővítése.
Talán nem véletlenül.
Orbán előtt Matolcsy György arról beszélt, hogy mennyire bátor döntés volt a forintosítás időpontválasztása, mert ha a B-verzió (azaz 2015 tavasza) győzedelmeskedett volna a kabineten belül, akkor a keresztszámítások miatt most 70 (!) százalékkal nagyobbak lennének a devizahitelesek törlesztő részletei.
Miközben most arról folyik a szó, hogy mennyit kapnak VISSZA. Gondoljuk csak el, mi lenne (lenne-e 3. Orbán kormány?), ha a miniszterelnök nem hozza meg felelősségteljes döntését. Meghozta. És mégsem erről szól a közbeszéd.
S arról sem, amit Balog Zoltán mondott: az elmúlt esztendőkben 150 ezer 25 év alatti fiatal pályakezdését segítette a munkahelyvédelmi program.
Mindennek alapja – Schmidt Máriától kölcsönvéve a kifejezést – az innovatív kormányzás. Matolcsy megállapítása szerint az új merkantilizmus sikerének forrása az új adórendszer. Amit meg kell védeni, mert ha ezen változtatnak, akkor már nem lesznek javak a családoknál, kvázi vége mindennek.
S hogy mindezek miért tűnnek nóvumnak? Talán azért, mert Orbán – kétszeri kétharmad ide-oda – kommunikációs ellenszélben kormányoz. Ezért aztán az elmúlt öt esztendejét időnként kommunikációs zavarok is jellemezték. Ez kétségtelen. Mint ahogy az is, hogy talán az intézkedéseket nem feltétlenül CSAK a kommunikáció alapján kell megítélni.
És az sem hátrány, hogy ha az is kellő hangot kap, ha valaki – jelen esetben a kormány – belátja hibáit és megváltoztatja döntéseit (például a távközlési adó kiterjesztése). És persze az sem kap kellő figyelmet, ami ennek a kabinetnek a krédója is lehetne: az állam nem elveszi a családoktól a pénzt és újraosztja, mint elődei, hanem a családoknál hagyja.
Nagyon nem mindegy. Mint ahogy az sem, hogy erő mutatását (amely nélkül valóban a multik gyarmatává vált volna hazánk) immáron a koncentrált figyelem váltja fel.
Figyelem minden magyar polgár irányába. Figyelem, hogy az elvégzett munkának értéke, megbecsülése és gyümölcse legyen.
Ezt kell elősegíteni az elkövetkezendő években és persze megvédeni. És a megvédés legalapvetőbb feltevése az, hogy „Magyarország szuverenitása nem lehet alku tárgya”. A magyar nemzetnek ki kell állnia önmagáért.
És a megvédés része az adócsökkentés is. Kevesebb adó, több munkahely. Ma még talán illuzórikusnak hat Orbán álma a teljes foglalkoztatottságról, de nem teljesen elképzelhetetlen, ha a rendszerváltás bekövetkeztét abban látja, hogy a Jászságban cigányok nem segélyért, hanem MUNKÁÉRT tüntettek.
És igen, fontos a jó kommunikáció, de a felelősségteljes döntés képessége még fontosabb. Mert azt már lehet kommunikálni. A kommunikáció időnkénti botladozása azért tűnik fel, mert a jó és mindenki számára hasznos döntéseket nem sikerül elmagyarázni. De a lényeg, hogy ilyen döntések vannak. A kommunikációt meg gyorsan lehet javítani.
Időszakos ellenszélben is.
Bencze Izabella: Szürreális vita Strasbourgban Magyarországról - Jelentsük ki: Európához tartozunk, de egy megújult, tisztességes unióra van szükségünk!
Valljuk be, meglehetősen szürreálisra sikeredett az a vita, amely a napokban zajlott Strasbourgban a „magyarországi helyzetről”. Szürreális volt, mert úgy tűnt, hogy vagy nem ismerem a hazámat, vagy nem is Magyarországon élek. Azon túl, hogy megtudhattuk, hogy országunkban megint „helyzet van”, még arra is rájöhettünk, hogy a „nemzetközi helyzet fokozódik”.
Hogyne fokozódna, amikor az EU néhány képviselőjétől megtudhattuk, hogy a terrorizmust azonosítjuk a bevándorlással. Elfuserált kormányzati intézményrendszerünk van, amelyben nincs értékközösség. Sokkoló nemzeti konzultációs kérdőíveket töltünk ki a halálbüntetésről, és fenyegetjük az EU-t. Egy képviselő asszony tájékoztatott arról, hogy a bevándorlásról szóló kérdőívünk nyelvezete heccelés Brüsszel ellen, egyben előítéletes manipuláció. Az is elhangzott, hogy az unióban nem lehet engedni a nemzeti áramlatok elterjedését, mert az az EU végét jelenti.
Az viszont megható, hogy az uniós külföldi képviselők közül milyen sokan olvasnak Márait, illetve magyar nyelven íródott nemzeti konzultációs kérdéseket. Bőven idéztek ugyanis ezekből. Annak pedig végképp van diszkrét bája, amikor azt kérdezik nyugat-európai illetőségű képviselők: miért hagyják el országunkat több százezren?
Tudjuk az igazat: nagyobb bérek, jobb életkörülmények biztosítása érdekében. De miért nincsenek nálunk olyan lehetőségek, mint tőlünk nyugatra? Bár szívesen visszanyúlnék Trianonig, amikor országunk földrajzilag és gazdaságilag is, előre megfontolt antantpolitikai szándékból darabjaira hullott, de nem teszem.
Sommásan legyen elég a tény, hogy nálunk 45 évig szocializmus volt. A legelnyomóbb, legembertelenebb társadalmi berendezkedések egyike, amelynek gazdasági és lelki következményei máig pusztítanak. Majd jött a rendszerváltás, annak minden, a régi elittől származó gazdasági visszaélésével együtt. Értsük ide a gazdasági hatalom átmentését. A visszaélések csúcsán pedig ott volt a privatizáció. Mindegy, hogy spontán vagy államilag szervezett.
A magyar gazdaság túlnyomó része nyugati tanácsadók közreműködésével nyugati befektetők kezébe került. Termelési szerkezetünk szétesett, iparágaink megsemmisültek, és két-hárommillió munkanélküli került az utcára, mert a nyugati befektetők szélnek eresztették őket.
Az IMF fojtogatott, jelentős megszorításokat kért a hiteleiért. A nyugati országok befektetőinek többsége ma is minimálbérért foglalkoztatja hazánkfiait, s támadja azokat a törekvéseket, amelyek olcsóbb energiát biztosítanának az ország lakosainak vagy amelyek tisztességes banki magatartást követelnek. Ebből a mélységes kátyúból az országot kivezetni látszó és kézzelfogható eredményeket elérő kormányt és vezetőjét pedig ócska hazugságoktól megvezetve vagy a valóságot szándékosan eltorzítva támadják nemcsak az EU-ban, hanem a tengerentúlon is azok, akiknek ez érdekükben áll.
Mert ebben a szürreális vitában egyértelműen kimondatott: az illetékes képviselőknek személy szerint a kormányfővel van bajuk. Miért is? Óhatatlanul eszembe jut ismét Trianon.
John Lukacs írta, hogy Trianon „Lényegét összefoglalva: sajnálatosan döntő fontosságú volt nem csupán a magyarellenes propagandák sikere és a magyar nemzetmentő politika erőtlensége, hanem az is, hogy a […] párizsi békekonferenciák tagjai fáradtak és fásultak voltak”. Úgy tűnik, a harc azóta sem állt meg, csak átalakult.
A magyarellenes propagandák manapság reneszánszukat élik. Azért arra kíváncsi lennék, hogy a 30 ezüst júdáspénzt milyen árfolyamon váltják manapság euróra vagy dollárra? A nemzetmentő politika – a kormányfő jóvoltából – azonban erősebb, mint bármikor is volt. Ismételjük csak meg az egyik zöld EU-s honatya felvetését! Az unióban nem lehet engedni a nemzeti áramlatok elterjedését. Hát itt lehet a kutya elásva.
Van egy kis ország az EU-ban, amelynek gazdasági és humán erőforrásait remekül ki lehetett használni. Manapság is jó megélhetési bázis lenne, amennyiben nem jött volna ez az Orbán a maga kétharmados felhatalmazásával. Elkezdte rendbe hozni a gazdaságot, kifizette idő előtt az IMF-hitelt, csökken a munkanélküliség. Nagyberuházások jönnek létre, és ahelyett, hogy továbbra is a nyugati pénzvilágot szolgálná ki az ország, kelet felé nyit.
A kormányfő „beszól” az EU-nak, ha az országa érdeke úgy kívánja. Arról beszél, amit fontosnak tart, és nem kér hozzá engedélyt. Olyan szavakat ejt ki, mint például illiberális társadalom, és kritizálja az ortodox gazdaságpolitikát. Aljas gyilkosságot követően nem átallja kiejteni a száján a halálbüntetés szót, és őrültségnek nevezi az EU valóban őrült ötletének tűnő kvótarendszert. Azt a rendszert, amely a bevándorlókat – persze az emberi méltóság legnagyobb tiszteletben tartásával, de azért akaratuk ellenére – egy-egy országba kvótaként szétosztaná.
Hát mire jó egy ilyen kormányfő az alapító atyák elképzeléseitől már eltérő, Janus-arcú, jó megélhetést nyújtó unióban? Még a végén módosítani kell az alapokmány néhány szakaszát! Ne adj Isten, törődni kell majd a nemzeti kisebbségek helyzetével, a nyelvhasználati és kettős állampolgársági szenzitív ügyekkel.
Pedig mennyire jó így, hogy csak az uborka méretéről és a sertések moslékjának összetételéről kell dönteni! Lehet, túlzok. És tudom, hogy vannak nálunk is problémák. Vannak nem tetsző tények, kommunikációs stílusok, összeveszések, sőt engedjük meg: fura támogatások is. De akkor se feledjük, ha nincs egy karakán, a nemzetéért kiálló, az ebből eredő összeütközéseket keményen felvállaló kormányfőnk az utóbbi öt évben, már rég a történelem szemétdombján lennénk.
Ott, ahova gazdaságilag már teljesen beszippantott volna a pénzes Nyugat, és ahol egy erodált nemzetből kihullóan, gyökerek nélkül vergődnénk a kihasználásból magasan képzett nyugati befektetők és bankok hálójában.
Volt rá példa, hogyan csinálják. Megtapasztalhattuk.
Ne feledjük John Lukacs érvei közül azt, amely szerint történelmi tragédiánk egyik okozója a nyugati politikai elit fáradtsága. Ma viszont – úgy tűnik – nem fáradtak. Nehogy ez legyen egy új ok az éppen csak a gödörből kilábalni igyekvő országunk ismételt visszataszítására.
Jelentsük ki a legnagyobb tisztelettel: Európához tartozunk, de egy megújult, tisztességes unióra van szükségünk. Olyanra, ahol nem raportra rendelt megbélyegzettek vagyunk, hanem egyenrangú partnerek.
Ennek eléréséhez azonban tenni kell mindnyájunknak! Ki kell mondanunk gondolatokat, szembe kell néznünk azok következményeivel, új megoldásokat kell javasolnunk, és merni kell kritizálni is a magukat törvény felettinek, mindenhatónak gondoló döntéshozókat is. Mint ahogy ezt a magyar kormányfő teszi.
Napi Gazdaság Online
Egyre több román újságíró és történész mondja ki az eddig számukra kimondhatatlant: Romániának semmi joga nincs Erdélyhez
Egyre több román újságíró és történész mondja ki az eddig számukra kimondhatatlant.
Talán-talán a háttérben így készítik fel a románokat, hogy ne csodálkozzanak túlságosan ha Erdély leválik Bukarestről?
Egy román történész szerint Erdélyre nem volt történelmi joga Romániának.
Fontos kötet jelent meg nemrégiben Magyarországon. Lucian Boia bukaresti professzor hazája soviniszta történelemszemléletét haladja meg, s még a román nemzeti ünnephez, az 1918-as erdélyi „egyesítési” népgyűléshez is némileg kritikusan viszonyul. Szerinte Erdélyre nem volt történelmi joga Romániának.
A bukaresti professzor Vesztesek és győztesek - Az első világháború újraértelmezése című esszéje abba a sorozatba tartozik, amelyben a 71 éves történész hazája történelmi mítoszaival birkózik.
Boia nem ismeretlen nálunk sem: Miért más Románia? és A Nyugat hanyatlása című kötetei magyarul is olvashatók. Mostani, a Cser Kiadónál megjelent művéből nekünk, magyaroknak több gondolat is rendkívül fontos:
1. Kifejezetten Trianonról nem állítja, hogy igazságtalan lenne – legfeljebb, hogy a magyarok „igazságtalanságnak” tartják. A versailles-i békerendszer szerinte „részleges igazságot szolgáltatott Európa nemzeteinek”, de ehhez „gyakran igazságtalanság kapcsolódott”.
2. Elismeri, hogy Erdélyre Romániának nem volt történelmi joga, Besszarábiával és Bukovinával ellentétben – román történész ezt ritkán fogalmazza meg ennyire élesen.
3. Az erdélyi románok jobban örültek volna az autonómiának: Románián belül is (1918 után), de korábban akár egy föderatív Habsburg-monarchiában is. Az első világháború előtt ezt akár jobban is szerethették volna, mint a Kárpátokon túli Romániával, a Regáttal való egyesülést – ezt a gondolatot a magyar szakértő, Zahorán Csaba a kötet előszavában emeli ki, mint román történész részéről ritkán megfogalmazott állítást.
4. A duális monarchián belüli erdélyi autonómiát azonban ellehetetlenítette Magyarország kiválása az Osztrák-Magyar Monarchiából 1918 őszén. Az erdélyi románok Bécs és Bukarest között még hezitáltak volna, de Budapest és Bukarest közül csak az utóbbit választhatták.
5. Erdély 1918 utáni hovatartozását nem kérdőjelezi meg. Etnikailag román többségről ír, legfeljebb a városokban említ magyar és szász erős befolyást, magas részarányt. Szerinte az elmúlt majdnem száz év alatt etnikailag egységesebbé váltak a térség nemzetállamai, így - szerinte - Románia is. (Közben a soknemzetiségű államok – Jugoszlávia és Csehszlovákia – szétestek.)
6. A gyulafehérvári román népgyűlés (az 1918. december elsejei „egyesítés”: Erdély egyesítése a Kárpátokon túli román fejedelemségekkel) nem pótolhatta a népszavazást. Boia szerint a népgyűlésen nem vettek részt a magyarok és a szászok, s a gyűlést a román hadsereg bevonulásakor tartották. Ezzel a legfőbb román nemzeti ünnephez viszonyult kritikusan.
7. A szerencsés Románia: Bukarest az antant mellé állva az első világháborúban Erdély megszerzésére tört. De ezzel lemondott az antanthoz (Oroszországhoz) tartozó Besszarábiáról. Végül az antant úgy nyert a háborúban, hogy a cári Oroszország összeomlott, így Erdély és Besszarábia, sőt Bukovina is Nagy-Románia részévé vált a két világháború között.
Dupla árulás
A korábban a központi hatalmaknak tett ígéreteikkel szemben 1916-ban ugyanis a románok megtámadták Ausztria-Magyarországot: Erdélybe törtek be. Ám gyors vereséget szenvedtek, és Bukarest a központi hatalmak uralma alá jutott. Csak Moldvában tudták tartani a franciák által újjászervezett románok az antant keleti frontjának déli szakaszát. Ott az oroszokkal együtt küzdöttek, míg 1918-ban összeomlott a cár uralma. Ekkor a románok különbékére kényszerültek Berlinnel és Béccsel. 1918-ban így voltaképpen az antantot is elárulták.
Ám a történet tovább bonyolódott: miután Oroszország összeomlott, hamarosan ugyanilyen sorsra jutott a Német Birodalom is. Az Osztrák-Magyar Monarchia pedig szinte pillanatok alatt szétesett. Ez a románok sosem látott szerencséjét hozta meg: nemcsak Erdély, hanem Besszarábia, Dél-Dobrudzsa és Bukovina is az övék lett. Ez azonban nehezen igazolható történelmi érvekkel.
Boia itt teszi a bevezetőben ismertetett fontos megjegyzését: Romániának nem volt történelmi joga Erdélyre, hiszen Besszarábia valóban 1812-ig román fennhatóság alatt állt, Erdély viszont sosem képezte a román fejedelemségek részét.
Meg kell azért jegyeznünk, hogy Besszarábiát a cári Oroszország összeomlása miatt Románia már 1918 elején megszerezte a Német Birodalommal és Ausztria-Magyarországgal kötött különbékében – erről Szász Zoltán ír az Erdély története című sorozatban.
Bayer Zsolt: Tűzparancs - Meddig tartható fenn még ez a penetráns, ócska hazudozás? Ez az égbekiáltó igazságtalanság és kettős mérce?
Felelőtlen, ostoba, ön- és közveszélyes kretén. Ez az Egyesült Államok.
No, akkor a teljesen hülyék kedvéért még egyszer: az Economist nemrég egy tanulmányra hivatkozva a következőket írta: „Az eljövendő hetven évben Afrika népessége közel négyszeresére, a jelenlegi 1,2 milliárdról 4 milliárdra fog nőni. Egy konkrét ország, Nigéria esetében ez így néz ki: jelenleg 180 millió ember lakja Nigériát, hetven év múlva 980 millióan lesznek, vagyis csak Nigéria lakossága megközelíti majd az egymilliárdot.
Ennek a népességnek minimum a fele, vagyis kétmilliárd ember fog elindulni Afrikából Európa, Ázsia, Amerika vagy Grönland felé, vagyis mindegy, merre, mert egyszerűen nem lesz mit egyen és igyon.”
Ha az embernek nincs mit enni és inni, elindul. És nem érdekli semmi sem.
Akkor jön el majd a Mad Max világa.
Majd akkor kell eltöprengeni az illiberális világon, kedves liberális elmebetegek. Majd akkor lesz napi élmény az Európa partjainál cirkáló hadihajók látványa, amelyek zárótűz alatt tartják a menekülők ladikjait.
Hetven év. Az unokáink akkoriban középkorú férfiak és asszonyok lesznek. Vagyis ez nem a ködös jövő, hanem a holnap. Történelmi léptékkel mérve egy pillanat.
Csak hát, manapság a napi kommunikációs csatát kell megnyerni, úgyhogy senki nem ér rá gondolkodni.
Pedig manapság már minden látható és tudható a jövőből. Manapság apokaliptikus jelenetek színtere a Földközi-tenger, mert például Afrika már most elindult Európa felé. De az Egyesült Államok és Európa közös erővel szétbombázta Kadhafi rendszerét, mert…
Itt most sok mindent lehetne írni, de teljesen mindegy az a sok minden. Azért, mert az Egyesült Államok és Európa nem normális, önsorsrontó, ön- és közveszélyes elmebeteg. Hát azért. Így aztán most nincsen Líbia. Nincs ott állam. Eddig Kadhafi állama felfogta a menekültáradatot, most már nem fogja fel, hanem a líbiaiak is csatlakoznak a menekülőkhöz, és özönlenek Európába.
Kéretik a Lampedusa szigetén élőket megkérdezni a liberális demokráciáról meg a menekültek befogadásának liberális értelmezéséről. És perceken belül egész Európa Lampedusa szigete lesz.
A Közel- s Távol-Keletről szintén özönlik a menekültek tömege. Mert az Egyesült Államok úgy döntött, Szíriába is elviszi a „demokráciát”. Gyorsan kinevezte hát Aszadot főgonosznak, és szétszedte az országát. Többek között felfegyverezte a jelenleg fejeket levágó és embereket elevenen elégető Iszlám Állam tagjait, éppen Aszad ellen. Aztán amikor látta, mit tett, hamar elkezdett tárgyalni Aszaddal, hogy segítsen lefegyverezni és kiirtani az Iszlám Államot. Ugyanezt csinálta Amerika Irakban és Irakkal, ugyanezt Szaddám Huszeinnel. Ugyanezt Afganisztánban – ugyanezt mindenhol.
Amerika olyan, mint a Népszabadság főszerkesztője. Átgázol mindenen, öl, de nem veszi észre. Vagy úgy tesz, mintha nem venné észre. Csak amikor hazamegy, akkor tűnik fel neki egy hosszú karcolás. A világon. Akkor visszamegy a tett helyszínére, és megpróbálja elsikálni a dolgot.
Felelőtlen, ostoba, ön- és közveszélyes kretén. Ez az Egyesült Államok. És ez sajnos nem megátalkodott vendéglői politizálás, hanem a legszomorúbb tény. És egész működésének egyetlen kézzelfogható eredménye az, hogy immáron Közel- és Távol-Keletről is özönlenek a menekülők Európába. Mert Amerika oda is elvitte a demokráciát.
Közben persze Amerika üzen Európának. Hogy legyünk befogadóak és liberálisok, tartsuk tiszteletben az emberi jogokat. Az ENSZ külön üzen most nekünk, magyaroknak is. Ugyanezt a bullshitet. És ők? Lássuk csak:
„A munkálatok szükségessége világos: a határövezet a tengerig sűrűn lakott, és a múltban rengeteg ember könnyen talált magának utat a tijuanai tengerparton át az Imperial Beachre (a legközelebbi amerikai tengerpartra). Akadályok nélkül az illegális bevándorlás feltartóztathatatlan lenne, és ezért szükségünk van fizikai infrastruktúrára is” – indokolta meg az építkezést Michael Hance, a határőrség munkálatokat felügyelő tisztje.
Ők pedig így.
Ezer kilométer falat épített az Egyesült Államok a Mexikóval közös határára, ahol ráadásul tűzparancs van érvényben. Eddig közel hatezer ember halt meg illegális határátlépés közben – ott. Tényleg megáll az ember esze. Hangosan elítéljük (teljes joggal!) a berlini falnál egykoron érvényben lévő kommunista tűzparancsot, és illedelmesen kussolunk az amerikaiak tűzparancsáról. Nyilván azért, mert az övék egy demokratikus, az emberi jogokat tiszteletben tartó tűzparancs.
Meddig tartható fenn még ez a penetráns, ócska hazudozás? Ez az égbekiáltó igazságtalanság és kettős mérce?
És meddig viselkedik még Európa nyálfolyató hülyeként?
Na, ezek a lényeges kérdések. És ameddig feltesszük őket, válasz nélkül, a menekültek áradata egyre csak nő. Most, ebben a pillanatban is…
(P. S.: Természetesen a gyarmatosítás legalább olyan mértékben felelős a kialakult helyzetért, mint a felelőtlen és ostoba amerikai és európai politika. Ezért ebből a szempontból valóban igazságos a kvótarendszer. Mégpedig úgy, hogy az egykori gyarmattartó birodalmak gyarmataik nagysága szerint legyenek kötelesek befogadni a menekülteket. Az Osztrák–Magyar Monarchia gyarmata a Ferenc József-föld volt. Kötelesek vagyunk tehát haladéktalanul befogadni 307 rozmárt. Támogatom.)
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Cugszfürer úr - Az ember nem lesz áruló, sem ötvenmilliárdért, sem harminc ezüstért. Legfeljebb a Lajos
Nagy Lajos óta tudjuk, hogy „a víziló igen szép állat. Sudár termete, őzlába, karcsú dereka, remek barna színe és sikkes járása egyaránt elbájolók; az ajkai csókra termettek, karószerű fogai miatt a fogorvosok kedvence, apró kidülledő szemei igazi tükrei a víziló szelíd és tiszta lelkének”.
Ha S. Lajos elkövető járt a fejemben, hát ez járt a fejemben, s ebből a megszokásból zökkentett ki a Heti Válasz Csintalan Sándor-interjúja, mert ahogy elolvastam, megint ez jutott eszembe, de most Csintalan kapcsán.
Persze az is lehet, hogy ennek az imprinting az oka. Vagyis a bevésődés jelensége, amikor például a tojásból kikelő kiskacsa azonnal követni kezdi a hozzá legközelebb eső mozgó lényt, amely szerencsés esetben az anyja, kevésbé szerencsés esetben egy elefánt. Na mármost, az emberek között ismert a felnőttkori imprinting jelensége, amikor az egyed már kifejlett példánynak számít (Csintalan), de valamilyen ösztönző hatására (kukorica, zabkása, moslék, marinírozott halszeletek à la Turbigo, kétfelé vágott tojással, vagy csak egyszerűen zsé) követni kezd egy másik lényt (Simicska), és követés közben hasonul hozzá.
Ez történhetett mostan.
És ez Nagy Lajos pontos beszámolóján kívül onnan tudható, hogy S. Lajos elkövető érdekeltségeiben, például a Heti Válaszban, továbbá azon érdekeltségeiben, amelyekről nem szabad tudni, hogy az ő érdekeltségei, például a Népszavában, ugyanazok a gondolatmenetek látnak napvilágot. Fonálféregszerű gondolatok ezek, amelyek közös eredője S. Lajos elkövető szelíd és tiszta lelke, csak a tolmács más és más.
Csintalan például kifejti, hogy a Magyar Hírlap és az Echo Tv szélsőjobboldali orgánumok, amelyektől „jobbra már nincs tér”, és szerinte „vannak ott olyan műsorvezetők, akiktől jobbra már csak szakadék van”.
Értem én a finom, cizellált, burkolt és elegáns célzást, csak azt nem értem, hogy az elmúlt nyolc évben miért nem említette ezt nekem soha a Csintalan. Miként azt sem értem, hogy a sikeres Békemenetek után miért voltam állandó vendége a Hír Tv P8 című egykori műsorának. Hogyan engedhettek be oda egy ilyen magamfajta szélsőséges műsorvezetőt?
Vagy esetleg arról lenne szó, hogy bárki leszélsőségesezése egyszerű politikai furkósbot, amelyet aktuális érdekeink szerint forgatunk? Ki tudja…
Aztán Csintalan elmeséli, hogy ő bizony beszélt velem S. Lajos elkövető ámokfutása után, és nekem szegezte a kérdést, miszerint el tudom-e képzelni, hogy S. Lajos elkövető Orbán gyerekeinek támadására ad parancsot. Most, hogy mondod, kedves Sándor, el. S ugye azt is nekem szegezted, el tudom-e képzelni, hogy száznyolcvan fokos fordulatot rendel el S. Lajos a tévéjénél meg az újságjánál.
S váltig állítottad, hogy ez baromság, és Csermelyék hazudoznak. Aztán eltelt pár nap, és nyilvánosságra került az a beszélgetés, amelyben a földbunkó, seggrészeg barom osztja a célpontosokat. És láss csodát, ott maga a főnököd mondja el a saját mocskos pofájával, hogy utasította Csermelyéket a fordulatra, s még hozzáteszi kedvesen, hogy a nyakukon volt a kés.
Akkor miről beszélünk még, kedves Sándor? Ja, a pénzről! Hogy S. Lajos elkövetőnek nem tetszett, hogy a földbirtokrendszer átalakításával ötvenmilliárdot kivesznek a zsebéből? Elhiszem. Csak hát az ember nem lesz áruló, sem ötvenmilliárdért, sem harminc ezüstért. Legfeljebb a Lajos.
A Népszava meg így fontoskodik: „Rossz jelnek tekintik egyes fideszesek, hogy Orbán Viktor most már az Echo Tv-t is használja – értesült lapunk.” Majd ezt ragozzák, még úgy tizenhárom sorban.
Németh Péter párttitkár úr lapocskáját S. Lajos elkövető tartja életben, hát Németh Péter párttitkár úr most S. Lajos pofájával hazudozik. Mert ugye, Orbán tavaly tavasszal, a választási kampányban is eljött velem beszélgetni egy órácskát, meg most is eljött. Vagyis eljön évente egyszer, így „használja” az Echót, és ezt aggódva figyelik „egyes fideszesek”.
Aha. Mutassatok egyet, egyetlenegyet azokból az egyes aggódókból, kedves szemétládáim! Mert addig ez nulla. Addig ez S. Lajos tollbamondása, akinek elemi érdeke ez az egész gusztustalan hazugságcunami.
Ennyi volna, kedves Sándor. Illetve végezetül álljon itt egy rövidke idézet Karinthytól, hogy lásd, milyen is nektek ott, S. Lajos után totyogva:
„Mi itten sreibolunk, nem liegenstüccöt csinálunk, azért mondom, mert múltkor, mikor cugszfürer úrnak tetszett megrúgni, és cugszfürer úrnak úgy tetszett csudálkozni, hogy egy zeitungsreiber ne tudjon tisztességesen megcsinálni egy liegenstüccöt, amikor az olyan egyszerű, az ember fél karral az orral elvágva előrekap, aztán egyszerre a hasára esik, hátul két lábbal gyorsan kirúg, aztán két kezéről és két lábáról két méternyire felugrik a levegőbe, úgy, hogy egy vonalba maradjon a földdel, übt, gyors tempóban tízszer – mondom, cugszfürer úrnak tetszett mondani, hogy nem érti, valakinek legyen pofája azt mondani, hogy ő újságíró, és még egy liegenstüccöt se tudjon csinálni, cugszfürer úrnak úgy meg tetszett rúgni hátulról, hogy a levegőben halok meg éhen, mert addig esek fölfelé.”
Így, Sanyikám. Csináljátok a liegenstüccöt annak a földbunkónak.
Magyar Hírlap
(szerk. megjegyzése: S. Lajos elkövető = Simicska Lajos)
Bayer Zsolt: Az angol beteg - az Index egy Cameron–Orbán közös fényképet tett ki, és ezt írták alá: „Tovább bosszantja-e Brüsszelt a brit–magyar szövetség?” Igen, gyerekek, tovább.
…meggyógyult. Legalábbis a gyógyulás útjára lépett. Ugyanis győzött Cameron, és az ő konzervatív pártja.
Ez az egyszerű tény pedig jelentős kérdéseket vet fel az Európai Unióval kapcsolatban is.
Az első és legfontosabb, hogy megmarad-e egyáltalán az unió. Ugyanis Cameron nem teheti meg – és esze ágában sincs megtenni! –, hogy ne teljesítse legfontosabb választási ígéreteit. A legfontosabbak legfontosabbika pedig az, hogy legkésőbb 2017-ig népszavazást fog kiírni az EU-tagságról.
Cameron 2013 óta tartja napirenden ezt a kérdést. Akkor vetette fel először, hogy újraválasztása esetén tárgyalásokat fog kezdeményezni az EU-tagság feltételeiről, majd pedig népszavazást ír ki a tagságról magáról.
Cameron tehát immáron 2013 óta billogot visel. Hiszen elkövette az ősbűnt. Fel mert vetni valamit, ami a mainstream média és a brüsszeli tintanyalók szerint nem felvethető.
S ha ezt a tényt szem előtt tartjuk, akkor választ kapunk még egy kérdésre. Nevezetesen, hogyan és miért kelthette és tarthatta fenn egészen az urnazárásig azt a látszatot az európai mainstream sajtó, hogy Cameron és Ed Miliband fej-fej mellett állnak, hogy kiszámíthatatlan és megjósolhatatlan, vajon a toryk vagy a Munkáspárt győz-e. Sőt!
Ez a sajtó azt sugallta, hogy inkább Miliband áll győzelemre. Még tegnap este is Miliband-fotókat táraztak be, hogy illően köszöntsék majd a győztest.
Ehhez képest Cameron fölényesen, minden előzetes „várakozást”, közvélemény-kutatást és médiajóslást meghaladó mértékben győzött, a Munkáspárt rég nem látott mélységbe zuhant, Skóciában pedig egyszerűen taroltak a nacionalisták.
Az európai média pedig leszerepelt. Egyszerűen azért, mert Cameron 2013-as bejelentése miatt úgy döntött, beszáll kicsit a kampányba, és úgy tesz, mintha Miliband esélyes lenne.
Nem így lett. Másképpen lett. És ez a másképpen azt jelenti, hogy az EU komisszárjai kezdhetnek aggódni. És nem csak a hamarosan elkövetkező brit népszavazás miatt. Ugyanis Cameron egyéb tabukat is le akar dönteni. Mindenekelőtt a bevándorlással kapcsolatos idióta és tarthatatlan tabukat. Lássuk csak, mit is ígért a kampányban az angoloknak a konzervatív kormányfő.
Mindenekelőtt bevándorlási kvótát vezet be, és néhány tízezerben szabná meg a bevándorlók összlétszámát évente. (Ami még mindig túl sok!)
Az EU-n belülről érkező bevándorlók négy évig nem kaphatnak szociális juttatásokat és szociális lakást.
Eltörlik a munkakeresési támogatást és a gyerekek után járó szociális segélyt.
Deportálnák a bevándorló bűnözőket, és megakadályoznák, hogy visszatérhessenek Nagy-Britanniába.
Nos, ezen pontok közül egy is elegendő (lenne) ahhoz, hogy például Orbán Viktort keresztre feszítsék. Cameron esetében egyelőre „csak” odáig merészkedtek, hogy megpróbálták a hamis látszat fenntartásával befolyásolni a választás eredményét.
Nem sikerült. S ha a népszavazást kiírják, a skót Nemzeti Párt újra be fogja nyújtani a függetlenségről szóló népszavazási kezdeményezését. Mindez, és a görög állapotok pedig erősen megkérdőjelezik az Európai Unió jövőjét, legalábbis ebben a ma ismert formájában. S ebben az egyértelmű helyzetben a leszerepelt közvélemény-kutatók és a lebukott sajtó azzal vigasztalja magát, hogy a felmérések szerint csak minimális többségben vannak Angliában az EU-ból kilépést támogatók.
Ja. Persze. Tudjuk.
Amúgy a hazai média, tudjuk, melyik része, is tökéletesen igazodik, igazodott az európai sajtóhoz, s így felsült, azzal együtt. A legszebb teljesítményt ismét az Index nyújtotta, ahová tegnap este már egy Cameron–Orbán közös fényképet tettek ki vezető anyagnak, és ezt írták alá:
„Tovább bosszantja-e Brüsszelt a brit–magyar szövetség?”
Igen, gyerekek. Tovább.
Magyar Hírlap
Lovas István: Bocsánatkérések - Vajon melyik nyugati média tudósított arról, hogy április 22-én Jeruzsálemben Halál az arabokra! menetet tartottak az óváros muszlimok lakta negyedében?
Április 20-án indult meg Brüsszelben a Politico.eu
Április 20-án indult meg Brüsszelben a Politico.eu, a legutóbbi idők legnagyobb médiavállalkozása, amellyel a német Axel Springer óriáskiadó „az eddigi médiahatárok robbantására” készül. A minta az üzletileg sikeres amerikai Politico.com.
Hogy fogalmunk legyen a szándék szerint „világítótoronyként” működő projektről, jellemzésül: csak a hírosztályon negyven újságíró fog dolgozni. Összehasonlításként: a Financial Timesnak négy, a Magyar Távirati Irodának, akár a vezető német lapoknak, két tudósítójuk állomásozik az Európai Unió központi városában.
Az előfizetési díjak csillagászatiak lesznek, attól függően, hogy az érdeklődők a híreket milyen mélységben és mennyiségben kívánják megismerni, illetőleg attól, hogy potenciálisan hányan használhatják fel azokat. A legolcsóbb évi hatezer dollárba kerül, míg egy-egy multinacionális cég a teljes hozzáférésért akár százezreket (!) is fizethet.
Aki azt hiszi, hogy ez az óriásvállalkozás majd tárgyilagos lesz, annak elég egy pillantást vetnie a bemutatkozó napon Fasiszta a Kremlben címmel felkerült cikkre. Igen, Putyin orosz elnökről van szó, akinél - német médium – már vártuk a „náci” jelző ráaggatását. Ola Cichowlas írásában erre hamar sor került.
Megtudjuk tőle, hogy „Putyin nácizmust hozott a politikába”. Szerinte ezt az ellenzéki Borisz Nyemcov mondta „egy tudósítónak” órákkal azelőtt, hogy a Kreml tövében meggyilkolták. Majd Orbán Viktor, a fasiszta Putyin „ideológiai társa” következik mint az orosz elnök Európai Unióba előretolt helyőrsége. A tekintélyuralmat bevezetett, a demokráciát lábbal tipró magyar miniszterelnök, aki mind nagyobb veszélyt jelent Európára, és már régen nem szalonképes. A cikk ezzel a mondattal zárul: „Európa nem engedhet meg magának több Orbán Viktort, hanem több Borisz Nyemcovra van szüksége.”
Az amúgy is csődtömeg Brüsszelnek tehát a hazájukban szinte teljesen lényegtelen figurákra van szüksége, akik nyakig korruptak voltak, csak az a lényeg, hogy álljanak ki a képzelt „fasiszták” és „nácik” ellen.
A nagy garral bemutatott első számban megjelent cikket még tragikomikusabbá teszi, hogy az utánközlés. Az eredetit az amerikai Politico.com-ra tették fel idén március 3-án.
Aki azt hiszi, hogy a magyar jobbközép kormányra rendszeresen ráaggatott ideológiai jelzők a vákuumban születtek, vagy netán valóságalapjuk lenne, az az elmúlt negyedszázadban módszeresen kerülhette a külföldi lapok Magyarországról szóló „tudósításainak” és egyéb írásainak olvasását. Nem: mindez folyamatos megdolgozás eredménye, és annak forrása hazai berkekben keresendő. Azoknál, akik minden mai jobbközép kormányt azonosítani kívánnak a német megszállás idején történtekkel.
A magyar kormányban a tapasztalatok ellenére is még sokan makacsul hiszik, hogy a bocsánatkérés, sőt, az ismételt vagy akár rendszeres bocsánatkérés, de akár a sok-sok milliárdos engesztelési projektek mindezen bármit enyhíthetnek. Erről az amerikai FBI vezetőjének nagy vihart kavart legutóbbi kijelentése is tanúskodott, noha az eddig széltében-hosszában terjesztett „bűnös nép” szindrómában számunkra semmi új nincs.
Aki viszont azt hiszi, hogy a második világháború alatt történteknek bármi köze van ahhoz, hogy a magyarokat tekintik a holokauszt legbűnösebb népének, szintén nagyot téved. Csak össze kell hasonlítani az Egyesült Államok lengyel, holland, román, francia és magyar nagykövetségei honlapjának tegnapi nyitóoldalát, hogy lássuk, kizárólag nálunk szerepel a holokauszt emléknap, és a romákról szintén csak budapesti szerkesztésű honlapon emlékeznek. Pedig a felsorolt országok javarészében nagyobb arányban öltek meg zsidó állampolgárokat, mint nálunk. Vagyis a holokauszt témájában a vélhetőleg univerzális álláspontot ismét csak ránk testálták. Sűrű bocsánatkéréseink ellenére.
De nézzük az érem másik oldalát. Menáhém Begint, Izrael egykori miniszterelnökét 1978-ban Nobel-békedíjjal tüntették ki. Ő soha nem kért bocsánatot azért, mert Irgun nevű terrorcsoportja részt vett palesztinok tömeges lemészárlásában Déir Jászínban, vagy szintén e terrorcsoport vezetőjeként 1946-ban parancsot adott a jeruzsálemi Dávid király szálloda felrobbantására, ahol kilencvenegy ember veszítette életét.
De erről nem illik beszélni. Gyöngyösi Márton jobbikos országgyűlési képviselő kérhetne akár ötvenszer is bocsánatot, amiért eredetileg nem azt akarta mondani, mint ami elhangzott az izraeli–magyar kettős állampolgárság nyilvánosságra hozását illetően, de az ő bocsánatkérése nem számít. Ő ugyanis más kategóriába tartozik.
Udo Ulfkotte, a vezető német „konzervatív” lap, a Frankfurter Allgemeine Zeitung egykori, sokat tapasztalt munkatársa pénteken mutatta be Budapesten Megvásárolt újságírók című kötetének magyar kiadását. Noha ezért nem hibáztatható, könyvének van egy nagy hiányossága.
Az, hogy csak a német médiáról szól. Ugyanis ha lenne sok Ulfkotte, kiderülne, hogy a nyugati országok mindegyikében, és egyre inkább: a média tollát nemcsak a kormányok, a titkosszolgálatok és a nagytőke vezeti, de sok tekintetben már ott tartunk, mint a sokat emlegetett közép-ázsiai országok sajtója. Például a kötelező hallgatásban. Mégpedig totális hallgatásban.
Vajon melyik nyugati média tudósított arról, hogy április 22-én Jeruzsálemben Halál az arabokra! menetet tartottak az óváros muszlimok lakta negyedében?
Vagy arról, ami ennél mérhetetlenül nagyobb horderejű: az amerikai kongresszus két házának pénzügyi bizottsága április 24-én egyhangúlag módosított egy kereskedelmi törvényt, amely az illegális ciszjordániai zsidó telepek termékeinek bojkottját egyenlővé teszi Izraelnek az amerikai törvények által tiltott bojkottjával. Ugyanakkor a szintén most elfogadott, vámokról szóló kongresszusi törvénymódosítás büntetni rendeli az illegális telepeket bojkottáló vállalatokat. Egyébként az Európai Unió huszonnyolc államából nemrégiben tizenhat javasolta.
Hogy ezekkel a törvénymódosításokkal a Washington és Brüsszel által zárt ajtók mögött tárgyalt Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség (TTIP) kezét megköti, azt az amerikai zsidó Forward.com hírportál az illegális telepek érdekét tekintve történelmi áttörésnek nevezi. Mint ahogyan azt is, hogy amerikai nyomásra Izraelt a TTIP részéve akarják tenni.
Ha valaki arra kíváncsi, e „történelmi áttörésről” miért hallgat a nyugati sajtó, kérdezze meg Ulfkottét.
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Quaestor
A Quaestorban a nevét bírom a legjobban.
Ami ugye azt jelenti, hogy az államkincstár őre. Hihetetlen… De ez mellékes, ennek szimbolikájáról majd akkor, ha mindenki a megfelelő helyre kerül. Most vessünk egy pillantást a tényekre, és az azokból levonható következtetésekre.
A Buda-Cash bedőlésével kezdődött. Kiderült, hogy nevezett brókerház úgy tíz év alatt 150-160 milliárd forintot tüntetett el.
Miért derült ez ki, és miért éppen most?
Azért, mert most vált esedékessé az átfogó vizsgálat. Azért most, mert a szocialista kormányzat annak idején úgy módosította a vonatkozó törvényt, hogy ezeket a pénzintézeteket csak ötévenként kell átvizsgálni.
Amióta a botrány kitört, még senki sem kérdezte meg a szocialistáktól, miért módosították annak idején így a törvényeket. És tényleg! Miért? Valószínűleg azért, amiért annak idején törvénymódosításokkal és új törvények megszavazásával a szocialista–szabaddemokrata koalíció tette lehetővé az olajszőkítést.
Horn Gyula kormánya volt hatalmon éppen, és olyan jogszabályi környezetet hozott létre, hogy az olajszőkítők szabadon dolgozhassanak és a paradicsomban érezhessék magukat. Még azt sem tudjuk, hány ezermilliárdot loptak el akkor ezt kihasználva, és hogy abból a pénzből mennyi került Portikékhoz és mennyi a szocialista–szabaddemokrata illetékesekhez. És már nem is fogjuk megtudni soha.
De azt talán még megtudhatjuk, miért (kiért, kikért) módosították úgy a vonatkozó törvényeket, hogy öt évig azt csinálhassanak a brókerházak, amit akarnak. Ennek talán még utána lehet menni.
De egyelőre ott tartunk, hogy a Buda-Cash bedőlése után a szocialisták, egyéb baloldali tömörülések és sajtóappendixeik Matolcsy György és Orbán Viktor lemondását kezdték el követelni. Mondom még egyszer, hogy világos legyen: ez a kormányzat most jutott el odáig, hogy az előző kormány idején megváltoztatott törvény alapján először ellenőrizze a brókerházak működését. Az első ellenőrzés során azonnal lebuktatta a csalást és a csaló gazembereket. Mire a csalást lehetővé tevő legnagyobb gazemberek azt követelik, hogy a csalást feltárók mondjanak le.
Ilyet Ionescu sem tudott volna kitalálni.
És még nincs vége. A Matolcsy és Orbán lemondását követelők legfontosabb „érve” az volt, hogy a Buda-Cash brókerházhoz tartozó három bank takarékszövetkezetből bankká alakulását Matolcsyék engedélyezték.
Igen. Ez igaz.
Csak az a baj, hogy a nevezett három bank a Buda-Cash brókerház sikkasztásának éppúgy vesztese és elszenvedője, mint minden más érintett.
A három bank a jó oldalon áll. Olyan ez, tudják, mintha bemenne egy ember a rendőrségre, és így szólna: – Jó napot kívánok! Ellopták az aranyórámat. Mire a rendőr: – Az óra a magáé volt? – Igen. – Akkor tehát magának is köze van a lopott órához, letartóztatom!
Ezek ilyen fiúk. És szemrebbenés nélkül ilyenek. Ez a legfélelmetesebb.
Aztán még fel sem ocsúdtunk a Buda-Cash-ügyből, jött szolid intermezzóként a Hungária Értékpapír szinte elhanyagolható, alig pár százmilliós sikkasztása, hogy aztán kiboruljon a Quaestor-botrány.
Ennek kapcsán pedig – nem fogják elhinni! – az ellenzék Orbán Viktor lemondását követeli. „Érve” a következő: A miniszterelnök szerdán közölte, hogy a Buda-Cash-botrány után utasította a minisztériumokat, ha van közpénz, amit valamilyen hasonló pénzintézetben tartanak, azonnal vegyék ki, mert a hírek szerint dominóeffektus várható, és mások is bedőlhetnek. És a Buda-Cashben például bent ragadt közel hetven önkormányzat pénze, de még a honvédség valamilyen önkéntes biztosító pénztárának pénze is.
Na erre jöttek a szemrebbenés nélküliek, és egymás sarkára taposva tolongtak a kamerák elé, hogy Orbán „beismerte”, Orbán „cserbenhagyta” (mármint az embereket), Orbán „bennfentes kereskedett” stb., stb.
Próbálom megfejteni és érthetővé tenni. Az az új csapásirány, hogy ha Orbán tudta vagy sejtette a Quaestor várható bedőlését, szólnia kellett volna az embereknek is, hogy menekítsék a pénzüket.
Akkor most modellezzük a következőt: Orbán Viktor olyan információt kap, hogy a Buda-Cash után várhatóan a Quaestorral is baj lesz. Ekkor a miniszterelnök rendkívüli sajtótájékoztatót hív össze, ahol bejelenti, hogy a Buda-Cash bedőlése után információi szerint dominóeffektus várható, további pénzintézetek is bedőlhetnek, például a Quaestor, úgyhogy azt javasolja, mindenki azonnal menekítse ki a pénzét.
A sajtótájékoztatót követő két órán belül összeomlott volna a magyar bankrendszer. Egy ilyen miniszterelnöki (pénzügyminiszteri, gazdasági miniszteri, jegybankelnöki – mindegy!) bejelentés után a lakosság megrohamozta volna az összes hazai pénzintézetet, és pánikszerűen vette volna ki a pénzét, megtakarításait.
Ugyanis egy ilyen pánikreakcióhoz nemhogy egy kormányzati bejelentés, de egy suttogó propaganda is bőven elég. Lásd Postabank. (És lásd a szerdai esetet, amikor egy suttogó propaganda miatt az Erste Banknak hivatalos közleményt kellett kiadnia. Meg lennék lepve, ha az Erste várható csődjéről keringő rémhírt nem valamelyik ellenzéki ügynök dobta volna be a köztudatba, mert hát most annyira jól jönne sok-sok ezer bankok előtt tolongó, pánikba esett, pénzét menekítő ember…)
Egyszóval a miniszterelnök csak egy dolgot nem tehetett: azt, amit ezek a gazemberek számon kérnek rajta, és amire hivatkozva a lemondását követelik. Ha megteszi, már összeomlott volna a magyar bankrendszer, és akkor szemrebbenés nélkül követelnék a lemondását ugyanezek. Úgyhogy: nyugalom, türelem. Bármennyire is nehéz ezeket a rohadékokat elviselni…
Magyar Hírlap