Jelöltjelölés
Történelmi jelentőségű kijelentést tett Bajnai Gordon, jelezve, hogy cégek, pártok, nemzetek vezénylésének nemcsak a gyakorlatban virtuóza, hanem az elmélet is a kisujjában van, alig győzi kirázni onnan. Szólt vala pedig a bölcs szentencia ekképpen: „Miniszterelnök az lesz, akit erre az ellenzék nagy többsége felkér. Önjelöltből általában nem lesz jelölt.”
...Többnyire választások kellenek hozzá, amelyen – az ellenzék szempontjából sajnálatos módon – a kormánypártiak is részt vehetnek, ami jelentős mértékben korlátozhatja az ellenzéki elképzeléseket.
Persze, nem mindig szükségeltetnek választások a kormányfői címhez, maga Bajnai a példa rá, olykor csak kinevezik az embert a kormány élére, de azt általában a kormánypártok teszik.
Ugyanakkor lehet, hogy Bajnait azok a kusza emlékek zavarták meg, mikoron még a baloldali miniszterelnököt elég volt felkérni és kinevezni, szó sem volt jelöltségről, csak kijelölésről, választásról, csak kontraszelekcióról. Az egyetlen párt kormánypárt és ellenzék is volt egyben, pozitív diszkriminációra érdemes kisebbség és elsöprő többség.
Ugró Miklós
Magyar Nemzet
A XXI. század egyháza
XXI. század egyházától sem kell digitális forradalmat várni, hanem azzal újul meg, hogy visszanyúl a múlthoz, a falusi plébániákat helyezi előtérbe. Jó papokat képez, s figyel azokra, akik életüket Istennek ajánlották, nehogy visszaéljenek a bizalommal.
Ferenc pápa egyháza egyelőre csak körvonalazódik, de az biztos, hogy ezeket a körvonalakat nem a templomok fogják kijelölni, hanem a városok, a terek, a kávézók, a repülőterek, a mobiltelefonok.
Sitkei Levente
Magyar Nemzet
Európa, és az ő "komoly" harca az "offshore-lovagok" ellen
Úgy tűnik, Európában is maradtak helyek, ahová az adózatlan pénzek szívesen vándorolnak. de mit gondoljunk az újra fellángoló, eltökélt offshore-ellenes harcokról, amikor az Európai Újjáépítési és Fejlesztési bank alelnöki posztjára egy "adóoptimalizálásáról" elhíresült volt jegybankelnököt, bizonyos Simor Andrást neveznek ki?
Pósa Tibor
Magyar Nemzet
Kierkegaard, Marx és a három áruló
Nagy talány, hogy miről is tud vitatkozni Heller Ágnes és Bauer Tamás Paul Lendvaival. Illetve, hogy mennyi szót érdemel mindez. De mivel mindenki hosszasan hozta e nagy hírt, mi sem mehetünk el mellette.
Szóval: miről tudnak ezek vitatkozni? Talán, hogy melyikük tud gyalázatosabb hazugságot mondani Magyarországról. Vagy versenyezni abban, hogy ki gyűlöli jobban szülőhazáját. Mindenesetre Bécsig kellett annak menni, ki élőben is meg akarta hallgatni, hogyan válik ismét hazaárulóvá három igencsak kétes megítélésű balliberális (vagy mifene) figura. Nem mellesleg ez ma Gyurcsány Ferenc szellemi holdudvara.
Össze is hordtak hetet-havat. Megmondták a tutit. Volt itt „hidegháborút folytató Orbán”, diktatórikus berendezkedés, vagy éppen „leválthatatlan párt”. „Horthy-rendszerhez hasonlatos” diktatórikus Orbán-rendszer. És persze hülye, becsapott, manipulált, agymosott magyar polgár, aki most is a regnáló kormányra szavazna. Ja és ne feledkezzünk meg a szokásos meséről: sok a rasszista és az antiszemita magyar.
Heller Ágnes múltja és jelene jól ismert. A filozófusasszony, (aki néhai férjét is elárulta, csakhogy mentse a bőrét), gyakorlatilag havonta pocskondiázza Magyarországot.
Máskor pedig a magyar embereket alázza meg, vélt rasszizmusuk miatt, valamelyik európai liberális napilapban. Fel sem lehet már sorolni botrányos megszólalásainak számát. Emlékezetes és említésre méltó viszont, mikor az Európai Parlamentben, szemrebbenés nélkül letagadta a 2006-os rendőrterrort, amiben legkedvesebb ex-miniszterelnöke Gyurcsány felelőssége is felmerült. „Senkit nem lőttek meg” – bagatellizálta a 2006-os politikai rendőrattakot Európa nyilvánossága előtt. Pedig egy filozófus Platón óta az igazságot tartja a legfontosabbnak.
De hát nincs itt min csodálkozni! Milyen filozófus is az, aki Kierkegaard Vagy-vagy című könyvéhez 1978-ban írt előszavában a polgári társadalmak válságáról ír. „Immár majd százötven esztendeje itt helyezkedik a választás: Kierkegaard vagy Marx; vagy-vagy”. – írja.
Szerinte a liberális-polgári demokráciák ideje lejárt, és csak két történelmi választás maradt. Ő pedig – a 70-es években – egyértelműen Marxot választja.
Az 1994-es kiadásban viszont már így szól ugyanennek a könyvnek, ugyanazon előszava: „Én már vagy húsz esztendeje lemondtam némi rezignációval a nagy elbeszélésről, és ezzel (Marx után) Kierkegaard-t választottam”. Ez aztán pálfordulás! Marxistából liberális, majd mára a demokrácia leghangosabb bajnoka. Röhej, egy igazságot kutató filozófustól!
A boszorkány egyébként, ha éppen nem az ország lejáratásán ügyködik, manapság Gyurcsány rendezvényekre jár... Seprű nélkül ugyan, de sokat repül ezért mostanság Budapestre. Folt a zsákját – tartja a mondás.
Az est másik főszereplője, Bauer Tamás, nagy terhet hordoz lelkében. A család és a neveltetés terhét. Apja, Bauer Miklós, az egykori ÁVÓ és ÁVH kínzótisztje volt. A körömletépéseiről volt hírhedt.
Marosán György már 1962-ben „körmös-Bauernek” nevezte egy nyilvános beszédében. Ismert volt továbbá újító szellemisége, kreativitása – mármint a kínzások területén. Például a fejre csöpögő víz, vagy a fejen elhelyezett és gumibottal vert, visszhangzó vödör, melyek őrületet okoznak. Ezek mind az ő szellemi termékei voltak. (Copyright Bauer)
Habár felelősségre sohasem vonták (jellemző a rendszerváltásra) több szemtanú is különösen kegyetlen, szadista emberként jellemezte. Ráadásul megállapítható felelőssége Ries István, egykori igazságügy-miniszter halára kínzásában is. Kíváncsiak vagyunk: járt -e a kis-Bauer apa „dolgozójában”?
Mondják: a gyermek nem felelős apja bűneiért. Mindenesetre olyan nagy feszültség azért nem lehetett közöttük, hisz az emberkínzó Bauer Miklóst saját fia hozta össze Eörsi Mátyás párttársával, a rendszerváltás után, akik ezután közös ügyvédi irodát nyitottak.
Furcsa, ugyanakkor jellemző és jelképes történet ez. Eörsi Mátyás az emberi jogok védelmére létrehozott Európa Tanácsban tevékenykedett Gyurcsány megbízásából, miután közös vállalkozást irányított az embereket kínzó állami terrorszervezet egykori tisztjével. De ez legyen az ő lelkiismeretének problémája.
Bauer Tamás egyébként szintén az MSZMP-ben kezdte politikai karrierjét. Az állampártból az abortuszról vallott megengedő nézetei miatt zárták ki 1974-ben. Szerinte a kádárizmusban túl szigorú volt a terhességmegszakításról szóló törvény. Így lett ő nagy liberális ellenzéki....
A rendszerváltás után szép karriert futott be Bauer a szadeszben. Parlamenti képviselőként jelentős szerepe volt abban, hogy 1994-ben a liberálisok összeborultak az egykori kommunistákkal. Elárulva ezzel a rendszerváltást és a demokráciát.
Bauer Tamás egyébként, amikor éppen nem a szülőhazáját gyalázza, Gyurcsány alelnöke a Demokratikus Koalícióban.
Paul Lendvait, a bécsi rendezvény vendéglátóját, szintén nem kell bemutatni. Orbán-utálatánál csupán a saját kényszeres személyiségzavara a legszembetűnőbb.
Úgy szégyelli, hogy magyarnak született, mint azok a skizofrén emberek, akik egy napon arra ébrednek, hogy férfiből nővé akarnak válni. Vagy fordítva. Aztán milliókat költenek hormonokra és operációkra. Paul Lendvai már évek óta igyekszik átoperáltatni a lelkét. És milliókat költ Ausztriában, Magyarország lejáratására.
Bécsben gyalázkodott most Gyurcsány szellemi holdudvara.
Nem először és valószínűleg nem is utoljára. Jó kis este volt ez, talán csak Gyurcsány udvari bolondja, a bértollnok Debreczeni József hiányzott. De csak egy kicsit...
www.tutiblog.com
Bayer Zsolt: Vörös (e)migráció
A minap összeült Bécsben Heller Ágnes, Paul Lendvai és Bauer Tamás. Azért ültek össze, amiért ők és társaik össze szoktak ülni jobboldali kormányzás idején: elsiratni a magyar demokráciát meg előrevetíteni a diktatúra és a pogromok rémét. Ott ült velük szemben a százfős hallgatóság, no és persze a média. A százfős hallgatóság alélt volt a gyönyörtől, hogy egy levegőt szívhat e három kultúrhérosszal, a média pedig odament tenni a dolgát: felnagyítani, megkérdőjelezhetetlenné tenni a három ismert karakter szavait, véleményét, vádjait, rágalmait, nyomorúságát és bánatát.
Ül a három jól ismert karakter a pódiumon, a háttérben Franz Vranitzky egykor volt osztrák kancellár „ministrál a fekete miséhez”. Nézem őket. Először csak az tudatosodik bennem, hogy mennyire hasonlítanak egymásra. Ők valahogy mind elkezdenek Heller Ágnesre hasonlítani egy idő után – majd figyeljék csak meg, Konrád Györgyöt már össze is keverhetjük vele egy búbánatos alkonyatban. De ez a kettő is: asszonyosak, „hellerágnesesek”…
S aztán mindegyiknél ott a hibátlan múlt.
Bauer Tamás 1966-ban lépett be az MSZMP-be. Ami logikus lépés annak ismeretében, hogy honnan jött. Mert önmagában természetesen semmit sem jelent, hogy ki az apja valakinek, de ha nem következik be hamar a nyílt és látványos lázadás, akkor azért csak meghatározza az emberfiát a családja. Így határozta meg Bauer Tamást az apja, a „körmös Bauer”, a keményvonalas kommunisták egyik legszadistább kihallgatótisztje.
Szóval Bauer 1966-ban, húszévesen belép az MSZMP-be, ahonnan 1974-ben kizárják. Álljon itt - mert nagyon jellemző! -, hogy miért: azért, mert ellenezte az abortusz szigorítását. Hát persze, Istenem… S innen vezet Bauer útja az SZDSZ-be s onnan Gyurcsány ölébe.
A másik hibátlan pedigré Lendvai Pálé.
Ő ifjúkorában a Szabad Nép, majd az MTI újságírójaként dolgozott. Olyan nagyszabású remekművek kötődnek hozzá, mint a Tito, a magyar nép ellensége (1951) című rákosista propagandaanyag.
Horváth József, Kádár titkosszolgálatának vezetője a Tábornok vallomása című, 1990-ben megjelent kötetében így emlékezik Lendvai Pálra, legkedvesebb tanárára: „Végtelen tapintattal irányított. Ő úgy javasolta a tennivalókat, hogy nekem csupán bólogatni, egyetérteni kellett.” S hogy hol oktatta Lendvai Horváthot? Hát az ÁVH szombathelyi karhatalmi ezredének pártbizottságán.
Aztán emigrált Lendvai Bécsbe, és azóta ő az egyik megmondóember, már ha demokráciáról, európaiságról és persze Magyarországról van szó.
S a legkiválóbbak legkiválóbbika: Heller Ágnes. A vegytiszta kommunista.
Még az MDP-ben kezdte pályafutását, s egy kicsit mindig „balra” állt a fennálló és létező kommunizmushoz képest (ebben hasonlítanak hozzá leginkább kései utódai, Demszky és Haraszti Miklós, a két derék maoista…). Majd 1956 után - ahogy ő fogalmaz: „kényszer hatása alatt” - megtagadja a forradalmat, és marad a „rendszerben”, ahonnan 1977-ben emigrál, és kiváló múltjának köszönhetően szédítő karriert fut be a dicső Nyugaton.
Ahogy elnézem őket, rádöbbenek, miért talált ennyire egymásra a ’68-as nyugati értelmiség meg az innen emigrált, vérkommunista gyökerű értelmiség.
És most ülnek fent a pódiumon, és megmondják a frankót. Megmondják, hogy vége a demokráciának, és jön az iszonyat, a rettenet, a borzalom.
Tudják amúgy, mi a bajuk e kiváló elméknek és egzisztenciáknak? Az, hogy zsenge ifjúságuktól kezdve mindig ők voltak az igazság birtokosai, az egyedül érvényes üdvtan letéteményesei és hordozói.
Üdvtanok jöttek-mentek - ők maradtak. Végigmentek a nem is olyan hosszú úton a körmök letépésétől és Tito, a magyar nép ellenségétől a globális-liberális szabad kapitalizmusig, s e hosszú úton csak a személyek voltak állandóak, na meg az abortusz igenlése.
És most rájuk dőlt az egész beteg világuk.
De nem akarják tudomásul venni.
S ezért ez a mostani rágalomhadjárat több mint a szokásos nemzet-, tradíció- és keresztényellenesség. Ez most a fontos, mérvadó, releváns és igaz dolgoktól való kényszerű búcsú.
Eddig sem volt soha semmi közük a fontos, mérvadó, releváns és igaz dolgokhoz. De hosszú-hosszú évtizedekig elhitették önmagukkal - és ami ennél sokkal rosszabb: az egész világgal! -, hogy mindehhez csak nekik van közük.
És a valóság most kikandikál a szomorú és szánalmas huszadik század hosszú, fekete köpönyege alól.
És a kifogástalan pedigrék ideje lejár. Végleg és örökre.
Ettől olyan mérgesek. Ezért hazudnak dühödtebben és többet, mint egész eddigi életükben.
„Közönyös a világ… az ember
Önző, falékony húsdarab,
Miképp a hernyó, telhetetlen,
Mindég előre mász s - harap.”
Hát ezért.
Sebaj. Talán most végre, egyszer, csak a változatosság kedvéért, hátha sikerül mindent másképpen csinálni. Az önző, falékony húsdarabok akarata és mindent átfogó, elborító hálózata ellenére. Ámen…
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Az ördög és a részletek
Ha már nem jött be a hivatásos vészmadarak riogatása a 200 forintos krumpliról és az egekbe szökő élelmiszerárakról, akkor belekötnek egy olyan gazdasági adatba, amelynek akár örülni is lehetne. De nem. Hipp-hopp előkerített elemzők már azért aggódnak, hogy miért is rossz a gazdaságnak a „túlságosan alacsony infláció”! Eddig azt hittük, hogy a pénz értékállósága általában pozitív jel, sőt, a Magyar Nemzeti Bank évek óta a három százalék alatti inflációs célt üldözte, legalábbis Simor Andrástól minden hónapban ezt hallhattuk. Most, hogy elértük a hőn áhított célt, hirtelen savanyú lett a szőlő.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
A levitézlett egykori beatgeneráció
Ám a valaha jó célokért küzdő, mára azonban eltorzult látású beatgeneráció tagjai lettek mára a kormányok vezetői, nemzetközi szervezetek irányítói, az EU, ENSZ, valutaalap, G8 és G20 stb. politikájának meghatározói, Barrosótól Cohn-Benditen át Joschka Fischerig. Ők alakítják a mainstream véleményt Európában és a Nyugaton, ők ítélnek el és dicsérnek meg kormányokat és országokat. Élet és halál urai lettek a szabad véleménynyilvánítás egykori követelői; ma pedig eltorzult, egyoldalú szemléletük rabjai, vakok süketek az új kérdések megértésére.
Fricz Tamás
Magyar Nemzet
Tajtékos hetek hordaléka
Nincs olyan ország, ahol ilyen fizetések mellett ne örülne mindenki az áram- és gázár csökkentésének. Nem úgy Magyarország, ahol az ellenzék részéről hadjárat folyik, újabb és újabb csapást küldve arra nézvést, hogy miképpen ne csökkenjen a háztartásokra, bocsánat a "rezsiprolikra" nehezedő kiadások összege. (A kifejezés Lengyel László szellemi terméke). Az ellenzék már csak önző rosszindulata miatt megérdemelne egy méretes zakót.
Seszták Ágnes
Magyar Nemzet
Király Júlia végül egymaga elégedetlenkedett a sajtóban - pechje volt
Kiválasztotta azt a pillanatot, amikor a nemzeti bank és a monetáris tanács bejelentette az ország gazdaságösztönző programját, amelyet mind a szakma, mind a bankok kedvezően fogadtak, így Király Júlia végül egymaga elégedetlenkedett a sajtóban. Pechje volt.
Lemondása ugyanis egybeesett a bankszövetség pozitív véleményének publikálásával, sőt a forint erősödésével is.
Szabó Anna
Magyar Nemzet
Leáldozott a Döbrögik kora
Történelmi lehetőség előtt állnak a magyar gazdák. Azok kapnak most lehetőséget, akiknek a lenézésen és megaláztatáson kívül évtizedeken keresztül nem járt semmi.
...Ők kapnak most történelmi lehetőséget, miután a kormány meghirdette a Földet a gazdáknak programot, amelynek keretében kétszázezer hektár állami tulajdonú föld kerülhet a gazdálkodókhoz haszonbérbe.
A pályázat célja a családi gazdaságok, a kis- és közepes méretű birtokok megerősítése, az agrárközéposztály támogatása, a spekuláció megszüntetése.
2010 előtt a szocialista kormányok hosszú regnálásának eredményeként hatszáz földesúr bérelhette a hatszázezer hektárnyi állami földtulajdont. Hatszáz kiválasztott Döbrögi, akik hóhérként hajtották végre a szocialisták által szignált, a magyar vidéknek címzett halálos ítéletet.
... A gazdák és a kisgazdaságok kezébe adta a kulcsot a kabinet, hogy megváltoztassák az életüket. Ez idáig hatvanötezer hektár állami föld bérleti lehetősége jelentette a szebb új világot, most további kétszázezer hektár került a programba.
Harminchatezer hektár került már a magyar termelőkhöz, kis és közepes családi gazdaságokhoz, de 229 ezer vár még új gazdára. Ekkora területnek a haszonbérlésére nyerhető jog, lehetőség a munkára, a megélhetés és a gyarapodás biztosítására.
... Egyedül az agrárium segítségével törhetünk ki a recesszióból. A Döbrögik kora leáldozott, így a lehetőségek is adottak. Élni kell velük.
Szarvas Szilveszter
Magyar Hírlap