Elkopott a szó varázsa
A rezsicsökkentés esete példa arra, hogy azok a fogalmak, amelyek mindennapi életünket közvetlenül hatják át, nagyobb hatással jutnak el a választókig; könnyebben mozgósítanak, mint az állandó, demokráciát temető „farkas kiáltás”.
Nem a fontosságát vitatom ezeknek az értékeknek. Ezek túlhangsúlyozásának viszont nincs ezzel arányos eredménye a közvélemény-kutatások szerint.
A mindennapi életben ugyanis nem tudatosan vagyunk szabadok vagy demokraták, vagy a Nyugathoz tartozó européerek. Nem gondolunk bele nap mint nap, hogy feltehető-e egyáltalán a kérdés, hogy az Alkotmánybíróság vizsgálhatja-e tartalmilag az alkotmánymódosításokat. Természetesen a „diktatúrakártya” adott volt az ellenzéknek a kétharmados parlamenti többség megszerzését követően, viszont ez a kommunikáció, úgy látszik, nem képes túllépni egy bizonyos hatásfokon. Elkopott a szó varázsa, hiszen ahol zsarnokság van, ott nem kell mindennap erre emlékeztetni az embereket, hiszen „Hol zsarnokság van,/ott zsarnokság van,/nemcsak a puskacsőben,/nemcsak a börtönökben…”
Flick László
Magyar Hírlap
A német ügyek margójára
Hol vannak már azok az euforikus idők, amikor a magyarok „falaztak” a szétszakított Németország családi kapcsolatainak őrzéséhez, vagy később a magyar segélyszervezetek és egyszerű emberek etették, itatták a hazájukat váltani akaró rab keletnémeteket, s segítettek beteljesíteni a német nép sok évtizedes álmát, az országegyesítést.
A kitüntetéseket átadták, a hősöket megünnepelték, nekünk pedig maradt az, amit most tapasztalunk. A sajtójukat nézve az ember azt hihetné, hogy valami rosszat tettünk a német népnek, de akárhogy is vizsgálom az elmúlt évek történéseit, nem látok egy rossz gesztust, egy rossz mozdulatot, egy sértő cikket sem, ami a németség bármilyen magatartásának kritikájára utalna. Azt meg ők sem hihetik, hogy ne akadt volna bírálni való náluk az elmúlt évtizedekben.
Kövér Tibor
Magyar Hírlap
Együtt a megszorításokért!
Együtt a megszorításokért!
IV. elem
Kedves Barátaink!
Íme, emlékezet frissítő anyagunk a negyedik eleme.
Fontos folyamatosan emlékeznünk a Gyurcsány-Bajnai-Mesterházy időszak országromboló, nemzetáruló politikájára, hogy egy pillanatig se felejtsük el, hogy mi mindenre is képes ez a politikai alakulat!
Kérem osszuk meg ezt a képet is, hogy mások emlékeit is felfrissítsük, mit is tettek azok, akik 2014-ben újra ott akarják folytatni, ahol 2010-ben abbahagyni kényszerültek!
Barátsággal: Mészáros László
Bayer Zsolt: Söpredék
Nyugat-Európa ötven szellemi söpredéke (igen, a Nobel-díjas is!) nyílt levélben uszít a magyar kormány ellen. Lázadást szítanának. Hazugság minden szavuk, „átok és hazugság minden ige szádban” –, de ez ma normális.
Egy olasz „újságíró” arról értekezik a La Repubblica című lapban, hogy 500 ezer magyar „emigrált” Orbán elől, „több, mint 1956 után”. Ugyanez a nyomorult alak arról értekezett a minap, hogy Magyarországon a férfiak kedvtelésből gyilkolják a feleségeiket. Ez a senki amúgy Berlinből firkál, ide nem jön, fogalma sincs semmiről, azt hányja ki magából, amit itthoni elvbarátai a szájába rágnak.
Mondhatnánk, nem kell vele foglalkozni. De sajnos ez mégsem ilyen egyszerű. Mert a La Repubblica Európa egyik legocsmányabb lapja volt valaha: a La Repubblica lelkesen üdvözölte a szovjetek beavatkozását 1956-ban, a La Repubblica sokat őrizget ma is egykori kommunista gyökereiből, mégis befolyással bír a nyugati közvéleményre.
S hogy kicsodák a La Repubblica hazai forrásai? Kik az ő elvtársaik? Például Eörsi Mátyás. Aki arról értekezett az ATV nevű itthoni La Repubblicában, hogy „Magyarország kellemetlen fekély az Európai Unió testén”.
Szerintem pedig Eörsi Mátyás egy kellemetlen fekély az emberiség testén. És ez a két álláspont bizony elég messze esik egymástól. Nevezhetném akár antagonisztikusnak is. Ilyen antagonisztikus ellentét van most az EU liberális és baloldali körei, valamint a magyar kormány között is. Miként a tisztesség és a tisztességtelenség, az ördögi és az emberi között.
Ugyanis ezek a körök ott és idehaza az ördöggel cimborálnak. És ez akkor is igaz, ha majd az út legvégén kiderül: még sincsen ördög. Ami könnyen elképzelhető. Viszont ebből senki ne vonja le azt a következtetést, hogy Isten sincsen. Ugyanis nem áll fenn ilyen típusú ok-okozati összefüggés. És ha van Isten, akkor az út végén ő fog számon kérni. Mindent. Ezt a penetráns, aljas, felháborító, gazember viselkedést is Ő fogja számon kérni, amit ezek művelnek most mivelünk.
Nekünk pedig két vigaszunk lehet.
Az egyik, hogy nincs új a nap alatt. Ugyanezek szellemi elődei (esetenként rokonai) ugyanezt művelték a Tanácsköztársaságnak becézett tömeggyilkosság után.
Kimenekültek Nyugatra, ahol tárt karokkal várták őket a La Repubblica „újságírójához” hasonlatos szellemi nyomorékok, és együttes erővel nekiláttak mocskolni Magyarországot.
És megmozgattak minden követ, hogy a kisantant, antant vagy bárki, aki erre kapható, fegyverrel vonuljon be ide, foglalja el a maradék országot is, hogy aztán a „vörös emigráció” hazatérhessen, és folytathassa a tömeggyilkosságokat.
A mai, Magyarországon állomásozó baloldal egyik ikonja, Jászi Oszkár Belgrádban könyörgött a szerbeknek, hogy foglalják el Pécsig az országot. Kun Bélától és Jászi Oszkártól egyenes út vezet Eörsi Mátyásig, az ötven szellemi söpredékig és a La Repubblica gazemberéig.
S miközben a „vörös emigráció” ezt művelte, idehaza zajlott a bethleni konszolidáció, és az ország megélte egyik legfényesebb, legpáratlanabb fejlődési szakaszát, egy vesztes világháború és Trianon után.
Ez az egyik reménységünk.
A másik, hogy ma már odaát, a „fényességes” és lelkét veszejtett Nyugaton is hallhatók emberi hangok. Egyre többen veszik maguknak a fáradságot, hogy az undorító hazugságkórus közepette megkíséreljék megírni a valóságot.
És ez nagyon fontos. Ugyanis az európai baloldal egyetlen mutatványa, hogy el tudja hitetni: az ő értékrendje, mondanivalója és világképe egyedüli, és egyedül elfogadható. És valóban hálózatként működik. Rátelepszik mindenre és mindenkire, mint egy undorító pókháló, és ha valahol meghúznak egy szálat, megremeg az egész televény.
Pedig Európa államainak többsége normálisan gondolkodik, és normálisan érez. Európa társadalmainak többségében nem ez az elfogadott értékrend. Csak nem tudunk egymásról, és ezért mindig úgy érezzük, egyedül vagyunk. Egyedül vagyunk, szégyenünkkel, haragunkkal, megsebzett igazságérzetünkkel.
És ezt a magányérzésünket csak erősíti az EU bürokratáinak arcpirító idiotizmusa. (Lásd Viviane Reding nyilatkozatát az ír gázoló ügyében! Azt merészelte mondani a biztos, hogy megérti, ha az írek nem adják ki Magyarországnak a gázolót, mert itt nem független az igazságszolgáltatás. Micsoda égbekiáltó aljasság ez, édes istenem…)
És az mindegyik.
S ahogy közelednek a választások, úgy lesznek egyre elviselhetetlenebbek. Mert visszasírják a régi alakokat, akik minden fenntartás nélkül és azonnal kiszolgálták igényeiket. Akiknek eszük ágában sem volt hozzányúlni a pénzükhöz, a garantált extraprofitjukhoz. És akik szintén úgy tettek, mintha Európa sorskérdése a melegek házasodásának joga lenne.
Hát nem az. Európa sorskérdései mások. És erről egyre többen mernek beszélni. Európa ébredezik. És ne legyen igazam, de félek, 17-e után ismét utcára kell vonuljunk. De akkor annyian, hogy elakadjon a hangotok, gazemberek!
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Orbán Viktortól
"Ha az unió meg tudna békélni azzal, hogy bár Magyarország más utat választott, mint amit Brüsszel javasolt neki, mégis sikeres lett, akkor ezt akár közös sikernek is tekinthetnénk".
Orbán Viktor
Mi ez a hülyeség, amit Magyarországról terjesztenek? - az eredeti cikk magyar fordítása
Üzenet a hisztérikus nyugati médiának: Magyarország tudja, hogy milyen egy diktátor. Orbán Viktor biztosan nem az.
Tibor Fischer írásának magyar nyelvű fordítása , The Guardian, április 3.
Néha elgondolkozom, mi lenne a reakció akkor, ha egy magyar állampolgár szerkesztőségi cikket írna az Egyesült Királyság demokratikus hiányosságairól. Mindezt tenné úgy, hogy nem beszél angolul, de még csak nem is járt az országban.
Leírná azt, hogy a briteknek még csak írott alkotmánya sincs, azt, hogy az államfőt nem választják, hanem származás útján örökli a tisztségét. Azt is megírná, hogy már nem nagyon érvényesül a szólásszabadság, mert David Cameron felszámolta azt egy uralkodói rendelettel (igen, egy uralkodói rendelettel, és nem egy fügefalevélnyi törvénnyel…van-e ennél fasisztább és ódivatúbb módszer?).
Egy ilyen publicisztika valószínűleg általános közröhej tárgya lenne. Ugyanakkor Magyarországról épp ilyen lekezelő tudatlansággal írtak az elmúlt évben. A hisztéria szó már eléggé elcsépelt, de nem tudok pontosabb kifejezést arra, ahogyan nemzetközi sajtó a magyar ügyeket tálalta.
Különösen Németországban és Franciaországban.
A hisztériakeltés középpontjában a jelenlegi miniszterelnök áll. Orbán Viktor az elmúlt választásokon olyan kiütéses győzelmet aratott, ami ritkaságszámba megy a demokráciákban. A baloldali politikusok (Magyarországon nem is igazán baloldaliak, sokkal inkább volt kommunisták, akik épp annyira marxisták, mint Al Capone) súlyos vereségük után kínjukban külföldre rohangáltak, hogy teljesen torz képet fessenek az országról.
Sok panaszt hallani a magyarországi antiszemitizmusról és a cigányellenes indulatokról. Igen, Magyarországon is léteznek előítéletek és szegénység is van. Mint ahogy minden országban. Szórakoztató, hogy három éve, amikor a volt kommunisták voltak hatalmon, a kutyát nem érdekelték ezek a dolgok Magyarország határain kívül.
Pedig akkor épp annyi kampós orrot ábrázoló karikatúra volt az országban, és cigányokat is gyilkoltak.
Orbán egyébként bevezette a Holokauszt Emléknapot, beemelte a tananyagba a Holokausztra vonatkozó ismereteket, törvénytelennek nyilváníttatta a Holokauszt-tagadást (ez utóbbival egyébként nem értek egyet, romantikusan ragaszkodom a szólásszabadsághoz). Pártja képviselői között három cigány származásút találunk, ami pontosan hárommal több, mint a volt kommunistáknál ülő roma képviselők száma. A fideszes Járóka Lívia az első európai parlamenti képviselő, aki roma származású.
A támadások valójában nem elvi, hanem a politikai jellegűek. Orbán legnagyobb ellenfelei mind baloldaliak (mellesleg, ha Daniel Cohn-Bendit és pár belga támad téged, biztos, hogy jó úton jársz). Ez eléggé ellentmondásos, mivel a baloldal épp olyan különadókat (Robin Hood adókat) követel manapság, mint amilyet Orbán bevezetett, megsarcolva a multikat.
Nagy izgalom övezte az alkotmányról szóló vitát is. Azon ment a vita, vajon jók-e a módosítások? Kérdezzenek meg erről két alkotmányjogászt, és három különféle választ kapnak. A magyar politikai rendszer a parlament önállóságán alapszik, csakúgy, mint a miénk itt Nagy-Britanniában. Ha az állampolgároknak nem tetszenek a változtatások, majd szépen az ellenzékre szavaznak, akik visszaállítják a dolgokat.
Jó pár ellenzéki politikus szégyenteljesen viselkedett. Groteszk képet festettek Magyarországról külföldön. Ezek egyike Konrád György író, aki annak a Szabad Demokraták Szövetségének volt alapítója, amelyet végleg száműztek a legutóbbi választásokon. Minden játékát kiszórta a babakocsiból és a magyar demokrácia végéről beszél. Valójában az fáj neki, hogy elmúltak azok az idők, amikor a haverjai péksüteményt rágcsálhattak a parlamenti büfében.
Ha van valaki, aki megérdemli a demokrata jelzőt, akkor az éppen Orbán. Csak épp a demokrácia nem jár automatikus igazságossággal, boldogsággal, békével és bőséggel.
Önmagában nem garantálja a hatékonyságot és az ésszerűséget sem (még Orbán híveinek sem tetszik pár intézkedése és személyi döntése). Orbán talán azt gondolja, hogy első kormányzása alatt, 1998-ban nem volt elég dinamikus. Arra irányuló igyekezetében, hogy most végleg eltakarítsa a kommunizmus romjait, kicsit talán túltolja a bringát. Azonban világos mandátumot kapott, és neki is joga van ahhoz, hogy hibázzon.
Budapesti barátaim és rokonaim (akik közül sokan ki nem állhatják Orbánt) döbbenten figyelik a rágalmakat és a magyarellenes indulatokat. Politikai ellenfelei nagy szívességet tesznek most Orbánnak. Amíg olyan vonalat nyomnak, ami ennyire abszurd módon elrugaszkodott a valóságtól, olyan szavazókat is a miniszterelnök mellé állíthatnak, akik egyébként nem szavaznának rá (ugyanis a gazdaság nem teljesít valami fényesen).
Egy év van hátra a választásokig, és mivel nem lógnak zsidók a lámpaoszlopról és az újságírókat sem zárták földalatti tömlöcökbe, a baloldal egy része kínos helyzetben találhatja magát.
A legtöbb magyar tudja, milyen volt diktatúrában élni. Az idősebbek a fasizmust és a kommunizmust is megtapasztalhatták. Senki sem kívánja vissza azokat az időket. Senki. Ha valaki azt állítja, hogy pár elkapkodott és vitatott törvény a demokrácia végét jelenti, az egyszerűen nevetséges, és sértő a magyar nép számára.
Az eredeti angol nyelvű cikk elérhető az alábbi oldalon:
http://www.guardian.co.uk/commentisfree/2013/apr/03/hungary-ignorant-nonsense
Baloldali kalózlobogó
Már egészen világos 1990 óta, hogy ha nem európai értékek szerint működő, balliberális tolvajok irányítják Magyarországot, akkor az önkényuralom és durva kirekesztés. Ez a díszes társaság baloldali kalózlobogó alatt hajózik, de csak az egészen hiszékenyek veszik be, hogy ez az érdekcsoport tényleg nem a bankokat, hanem a szegényeket képviseli.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Lázas állapot
A világon nincs még egy olyan hely, ahol a választás vesztesei külföldön keresnek szövetségeseket saját országuk elveszejtéséhez. Az Európai Unió szocialista képviselői mint kofák a piacon árulják Magyarországot, adják-veszik a hazájukat, rongálva a kormányt, gyalázva az országot.
Seszták Ágnes
Magyar Nemzet
A fekete bárány nem hallgathat
A gulyásszocializmusban azért vettek fel hiteleket az IMF-től, hogy a nép hangulatát szinten tartsák. Kopits úr akkoriban az IMF-nél osztotta az észt. Az MSZP-SZDSZ-kormány idején csődbe vitt országot 2008-ban ismét megfinanszírozta az IMF, nehogy előrehozott választásokat kelljen tartani, Kopits úr ekkor a magyar jegybank monetáris tanácsában tevékenykedett. S nem nagyon kiabált itthon, hogy ég a ház.
Torkos Matild
Magyar Nemzet
Ostoba képtelenséget terjesztenek Magyarországról
A Magyarországról szóló külföldi sajtóértékelésekről közölt írást a The Guardian netes kiadásában szerdán Tibor Fischer.
A Nagy-Britanniában élő magyar származású író a legnagyobb baloldali brit napilap kommentárrovatában szerda délután megjelent, „Mi a csoda ez az ostoba képtelenség, amit Magyarországról terjesztenek?” címet viselő publicisztikájában azt írja: kíváncsi lenne, mi lenne a reakció arra, ha egy magyar, aki nem beszél angolul és soha nem járt Nagy-Britanniában, szerkesztőségi cikkben esne neki az Egyesült Királyságnak azon a címen, hogy ennek az országnak nincs igazi alkotmánya, és ezért nem is tekinthető igazi demokráciának, „az államfő koitusz, nem pedig választás eredményeként” kerül tisztségébe, és David Cameron miniszterelnök királyi alapokmánnyal készül a szólásszabadság maradványainak lerombolására.
A szerző ez utóbbi kitétellel arra utal, hogy a brit kormány a legutóbbi évek sajtóetikai botrányai nyomán királyi pátensben tervezi rögzíteni a sajtótól elvárható magatartási normákat.
Tibor Fischer szerint egy ilyen szerkesztőségi cikk valószínűleg köznevetség tárgyává válna. Mégis pontosan ilyen szintű ostoba, lekezelő képtelenség irányul az utóbbi egy évben Magyarország ellen. „A hisztéria szóval sokszor visszaélnek, mégsem találok megfelelőbb kifejezést a Magyarországgal kapcsolatos, főleg németországi és franciaországi sajtóbeszámolókra” – írja a szerző.
Fischer szerint a baloldal – amely Magyarországon „nem igazán baloldal, hanem a volt kommunisták, akik annyira voltak marxisták, mint Al Capone” – teljesen összezúzódott, ezért képviselői külföldre mentek, hogy ott kreáljanak végletekig torz képet Magyarországról. Ha egyvalakit megillet a demokrata cím, az Orbán Viktor miniszterelnök, akinek EU-beli ellenfelei mind baloldaliak, áll a cikkben.
Kiállás Magyarország mellett
Egyre több helyről állnak ki hazánk mellett, legutóbb Klaus von Dohnanyi német szociáldemokrata politikus nyilatkozta: a magyar kormány tevékenységének számos pontját lehet bírálni, az azonban „tiszta hülyeség”, hogy Magyarország nem demokrácia. Korábban Jason Kenney kanadai bevándorlási miniszter védte meg Magyarország hírnevét Torontóban.
A magyar alaptörvény mellett állt ki – már nem először – Rupert Scholz volt német védelmi miniszter, aki egyben alkotmányjogász is. A francia Valeurs Actuelles jobboldali hetilapban Frédéric Pons budapesti különtudósító pedig Miért zavaró Magyarország? címmel írt arról: hazánk nem „antidemokratikus szörnyeteg”, Orbán Viktor pedig csak végrehajtja a programot, amiért megválasztották.
Nemrégiben gyakorlatilag helyre rakta Paul Lendvait a Die Presse objektív cikke a magyar földtörvényről. Ismert, Paul Lendvai a közelmúltban egy bulvárlapnak adott „objektív” beszámolót hazánkról Gulyás-orbánizmus nacionalista szósszal címmel.
Méltánytalanok és kettős mércét alkalmaznak azok a bírálatok, amelyek az Orbán-kormányt érik – foglalt állást Christopher H. Smith republikánus képviselő, az amerikai Helsinki Bizottság társelnöke, amikor A demokrácia röppályája – amiért Magyarország számít című meghallgatásához fűzött írásos nyilatkozatot.
A hazánkról szóló pozitív kommentárok gyakoribbá válása örömteli fordulatként értékelhető – vélekedett az MNO-nak adott interjújában Kumin Ferenc. A kormány nemzetközi kommunikációjáért felelős helyettes államtitkár elmondta azt is: a külföldi véleményformálás is egyfajta politikai hadszíntér, de fontos világossá tenni, hogy kiknek az álláspontját közvetítik.
MTI, mno.hu, Patrióta Európa Mozgalom