Hortobágyi Gábor: Megjegyzések Gerendás Péter búcsúleveléhez

                    Olvasom, hogy Gerendás Péter is megírta a búcsúlevelét és elhagyja az országot. Péter menj utadra. Ám ha kérhetem az itthoni sikertelenségedet, pénztelenségedet, anyagi kudarcaidat ne fogd se származásodra, se a jelenlegi rendszerre, mert ez nettó hazugság.   Te írod, mindig is másodvonalbeli zenésznek számítottál, ami előre vetítette, hogy az idő múlásával művészeted már nem lesz piacképes bármennyire zseniális is az. Egyszerűen eljárt feletted Magyarországon az idő. Ezt tudomásul kell venni. Ahogy gondolom te sem vetted komolyan, hogy hatvanévesen még haknizol majd vidáman és boldogan élsz. Ez a világ nem ilyen - máshol sem. Sok szerencsét kívánok neked és a családodnak egy másik országban - bár szerintem ott talán még jobban fogsz nélkülözni, amint az ottani tizenöt perced letelik. Szó nélkül viszont nem tudok elmenni leveled néhány mondata felett. »Az egyik ok a hazánkban tapasztalható fasizálódás.« Magyarország nem fasizálódik, csak ti a kudarcaitokat, erre kívánjátok fogni. Arról van szó, hogy szépen lassan lecserélődik a magyar értelmiség krémje, mert a társadalom nem tart a múltbélire igényt. Egyrészt mert mindig is szolgája volt a balliberális politikai maffiózóknak és azok kegyelemkenyerén élt, másrészt mert a társadalom már nagyon unja azt a jajveszékelést, amit bemutatnak egzisztenciaféltés okán. A társadalom valóban elutasít, de sem nem megbélyegez, sem nem kilök magából. Pláne nem faji alapon. Ez csak a kényszerképzetetek, egy olyan már-már undorító védekező-támadó mechanizmus, ami szerintem aljasság azokra nézve, akiket a valódi fasiszták és nácik megsemmisítettek. Hortobágyi Gábor  

Nyílt levelem a rettegő Gerendás Péternek

                      Te tehetséges vagy, és szükség van rád. Itt. Azonban nem erre a Gerendásra, nem a hisztizős, fasisztázós, sértett zenészre. Számos zsinagógai koncertedet halottam. Közepes tehetségű zenésznek és jó embernek, zsidónak tartottalak. Eddig.   Most sem haragszom. Egyszerűen csalódott vagyok, hogy beálltál a sorba. A riogatók és fasizmust kiáltó remélem nem bérrettegők közé. Ha nyílt és riasztó mértékű zsidógyűlöletet szeretnél látni, menj Nyugat-Európába! Ahol lassan minden katolikus templomra jut egy mecset. Ott tényleg veszélyben leszel, lehetsz. Az ember álmodozik, hogy majd kint... Ami nem baj. Sőt, divat. Meg elégedetlenkedik, hogy itt nálunk bezzeg milyen szar... Ami érthető. Magyarok vagyunk, tehát dohogunk. Azonban szülőföldünket lefasisztázni egyéni szociális problémáink miatt, méltatlan és igazságtalan húzás. Nem rád vall. Engem is lezsidóztak nyilvánosan és nekem sincs munkám. A különbség köztünk, hogy te tehetséges vagy és szükség van rád. Itt. Azonban nem erre a Gerendásra, nem a hisztizős fasisztázós sértett zenészre. Nem arra, akit egy gyurcsányfegyenc sirat és aki önmagát sajnálja-sajnáltatja a Facebookon. Nem arra, aki csak a Jobbikosokat látja Magyarországból. Nem arra, aki megfutamodik, ha egy nő beszól neki az utcán. Péter, hová süllyedtél...? Gerendás = minőségi gondolkodás. Vagy csak egyenlő volt? Remélem nem. Ugye nem? Téged nagyon sok magyar ember szeret és senki sem akar innen elűzni. Gémesi Gábor

Fekete Péter nyílt levele - Meghívó Gerendás Péternek

                            Fekete Péter, a Békéscsabai Jókai Színház igazgatója nyílt levélben invitálja Gerendás Pétert színházába dolgozni. Az előzményekről: Gerendás Péter Liszt Ferenc-díjas zeneszerző a Facebookon közölte, hogy elhagyja az országot. Az okokat búcsúlevélben foglalta össze, melyben úgy fogalmazott: "15 lemez, számtalan rangos díj után úgy döntöttem, hogy befejezem itthoni tevékenységemet. Ennek számos oka van.   Az egyik ok a hazánkban tapasztalható fasizálódás. Néhány éve történt, hogy az utcán egy negyven körüli hölgy amikor meglátott, azt mondta, »te szemét patkány«. Úgy éreztem, a szívemből egy darab kitépve ott gurult el az aszfalton. Azon gondolkodtam, miféle gyűlölet bujkál ma az emberekben, amikor én, aki nem vagyok politikus (náluk szakmai ártalom az ilyesmi), televízióinterjúim során a gyermekeimről beszéltem, zenémmel vagy szövegeimmel, viselkedésemmel senkit nem bántottam, ilyet váltottam ki valakiből, aki feltehetően anya, vagy az lesz egyszer".   "A második vonalban születtem, és ott is maradtam. Később a saját lábamra álltam. De a rádiók nagyon keveset játszották a dalaimat, emiatt nem lehettek slágerek azok. Az elenyésző számú koncertek helyét átvették a vendéglátóhelyek és a céges, sonkatekercs mellé játszott aláfestő zenék. …  Koncertek nincsenek. Felkérnek, aztán lemondják. Ötévente csinálok baráti segítséggel, saját szervezésben egy-egy nagyobb produkciót, de két hónap próba, felkészülés, az életművem bemutatása után kicsit zsebbe kell nyúlnom a végén, miután mindent kifizettem. Maradnak a vendéglátóhelyek, ahol mikroszkopikus összegeket fizetnek, és néha még abból is alkudnak. Volt egy nagyon jó színházi ötletem is, de senkit nem érdekelt, de még csak vissza se hívtak, hogy ezt elmondják nekem" - fejti ki a zenész levelében.   Fekete Péter levele:   Kedves Péter, Szomorúsággal olvastam leveledet, melyben azt írod, hogy elhagyod az országot – közös hazánkat. Panaszkodsz sok mindenre: közérzetre, anyagiakra, a jövőkép hiányára. Ha így érzed, nem is tehetsz másként. Amennyire tudok, szeretnék segíteni. A Békéscsabai Jókai Színház társulata örömmel vár Téged a teátrumba. Gyere, költözz Békéscsabára, akár családostól is (talán az élet kicsit olcsóbb is itt, mint Budapesten); mi segítünk új otthont találni, ha erre igényed van. Munkát kínálunk Neked: fellépést, zeneszerzést, alkotási lehetőségeket. Anyagi biztonságból pedig annyit, amennyit egy átlagos vidéki színház nyújtani tud. Hívunk, gyere közénk, építsd tovább azt, amihez a legjobban értesz: a zenédet, az előadó-művészetedet! Szeretnénk segíteni Neked, és te is segíts abban, hogy közösen bebizonyíthassuk: ez egy befogadó, szeretettel teli, alkotásra kész és képes ország, ahol, ha valaki bajba kerül, talál segítő kezeket. Mi itt, a Jókai Színházban hisszük, hogy ezt így is lehet, és nap mint nap teszünk érte, hogy így legyen! Nálunk ismeretlen fogalom az – és meg is marad annak! –, amit Te máshol oly erősen tapasztalni vélsz: "A mocskos zsidózás, a nácik szerecsenmosdatása, a politika kufárkodása az emberek létező előítéleteivel, a már szinte természetes hétköznapi terminológiává lett bizonyos 'zsidó háttéruralomról, zsidó bankárokról' szóló hazugságok, összeesküvés-elméletek és ezzel egyidejűleg a jól bevált bűnbakképzés általánossá válása, a folyamatos cigányozás, buzizás…" Nálunk nyoma sincs annak, amiről Te föntebb beszélsz, kimondani és olvasni is fájdalom ezt számunkra. Ismétlem, gyere közénk, alkoss, itt befogadó közösséget találsz, szívesen mesélnek neked erről a közegről, és a benne uralkodó hangulatról, a nálunk már megfordult – s hozzánk szívesen visszajáró – művésztársaid. Kérlek, ne hallgass azokra, akik szomorú helyzeted kapcsán is azonnal „aktuálpolitizálnak”, és ezzel is megosztani akarnak minket – magyarokat! Békéscsaba vár, még ma hívlak telefonon! Üdvözlettel: Fekete Péter szinhaz.hu

Szentmihályi Szabó Péter: Próbálom megérteni annak az okát, hogyan és miért tudtak eleink annyi maradandót alkotni a mainál sokkal rosszabb körülmények között. Mostanában bármilyen, a jövőnek is szóló nagyobb beruházás, építkezés azonnal kiváltja a reflexszerű tiltakozást: minek ez, miért nem ér rá akkor, amikor jobban megy az országnak, inkább osszák el a pénzt a szegények között.   A liberális demokrácia rendszere az oka ennek, mert az átmenetiségre és ideiglenességre épül, változó népszerűségét állandóan mérik, ciklusokon áthúzódó építkezésbe kockázatos belevágni, mert a következő kormány úgyis leállítja. Különös módon ennek a demokráciafelfogásnak alig van érzéke a közjóhoz és a jövőhöz fűződő felelősséghez, katedrálist nem épít, mert az évtizedek vagy évszázadok alatt készül el, de még egy labdarúgó-stadion megépítése is aggályos, mert a „nép” azt mondja, előbb tanuljanak meg a fiúk focizni a grundon. Olyan ez, mint az örök vita a bérekről, emeljék-e a béreket, hogy aztán jobban dolgozzanak, vagy dolgozzanak jobban, aztán majd emelik a béreket.   (Magyar Hírlap

Németország is kivetett szektoriális különadót

Magyarország számára azok a külföldi befektetők lehetnek igazán fontosak, amelyeknek az ország nemcsak addig érdekes, amíg maximális profitot hoz, hanem hajlandók bizonyos áldozatvállalasra is a magyar emberekért. Ám amikor a magyar kormány áldozatvállalást vár el, nyilvánvalóvá kell tennie, hogy a szűk esztendők után, ha beindul a gazdasági növekedés, honorálja az áldozatot. Azon külföldi stratégiai befektetőkkel, amelyek nem partnerek a közös teherviselésben, szintén törekedni kell a konszenzusos megoldásra. Hellner Zoltán Magyar Nemzet

Nem lehetünk elég hálásak azért, hogy rászánták magukat az önleleplezésre

                  Ennek az "értelmiségnek" rögeszméje, hogy valamelyik népet mindig fel kell szabadítani, fel kell zárkóztatni, meg kell gyógyítani, elmaradottságukat különböző alapítványok segítségével csökkenteni, hagyományaikat, kultúrájukat nevetségessé, szellemi szolgaságukat pedig örökletessé tenni. "Filozófusok, és publicisták, zenészek és tudósok, színházi emberek és filmkészítők, képzőművészek és költők, Greenpeace-aktivisták, internet- és SMS-terjesztők - össze kell fognia mindenkinek, aki demokratikus és köztársasági Magyarországot akar" - szól a felhívás. Ismerős szöveg, és nem lehetünk elég hálásak azért, hogy rászánták magukat az önleleplezésre. Szentmihályi Szabó Péter Magyar Hírlap

Állj, eddig és ne tovább! - Felhívás!

                  Ötven, magát értelmiséginek mondó osztrák és német, szakmájukat tekintve filozófus, publicista, zenész, tudós, képzőművész és költő kiáltványban buzdítja Európa polgárait a magyar kormány megdöntésére. Lázadást szítanak, Magyarországot a kontinens "rothadó gócának" nevezik. Mint írják, a magyar népet fel kell szabadítani, az Orbán-kormány egyre fasizálódó uralma alól. A kiáltványt a marxista nézeteiről elhíresült dramaturg, Klaus Pierwass szövegezte, melyben a szélsőbaloldali és a balliberális nézetek egybefonódnak. Íme, újra összenőtt, ami összetartozik: az internacionalizmus és a globalista kozmopolitizmus. A leginkább árulkodó mondat a kiáltványban az, amikor arról írnak, „az Orbán-kormány zavartalanul jobboldali rezsimmé alakítja át az államot.” Igen, itt a lényeg: az európai közvélemény e főgurujai, felkent véleménymondói számára a „jobboldaliság” főbenjáró bűn. Ezek a hölgyek és urak semmit sem értettek meg a demokráciából! Túl e kiáltványon, immáron nyilvánvaló, hogy erőfitogtatás kezdődött egy Európa-uniós nemzet ellen, ahol a kezdeményezők többek között az Európai Unió Parlamentjében ülő baloldali, szélsőbalos és liberális képviselők. Állj, eddig és ne tovább! Az Európai Bizottság, a Tanács és a Parlament rossz úton jár. Saját felelősségükről kívánják elterelni a figyelmet. Az évek óta elhúzódó gazdasági válság kialakulásában elszámolni valójuk van. Magyarország pellengérre állítása a lényegről történő figyelem elterelés. Bizony, elégtelenre vizsgáztak, itt az ideje az Unió teljes szerkezetének átalakítására. A régi uniós tagállamok pénztőkései nyomorba döntötték Közép-Kelet és Dél-Európa polgárait. A válság egyre mélyül és talán az utolsó csepp a tengerben Ciprus, ahol az uniós vezetés már a magánvagyonok egy részét is elvette. Az IMF és az Európai Központi Bank által vezérelt erőszakos hitelnyújtási cunami és annak feltételrendszere az érintett országok gyarmatosítását, polgárainak elszegényítését jelenti. Magyarország ebből nem kér. Keservesen, de saját erőből fogunk kilábalni a ránk erőltetett adósságból. Példát szeretnénk mutatni arról, hogy hogyan lehet újabb adósságok elkerülésével a nehézségeket vállalva, de szabadnak maradni. Ez rémiszti meg a multinacionális cégek és bankok gazdáit. A hajánál előrángatott magyar ügyek, amelyeknek nagy többsége a hazai bukott politikusok és külföldi elv-barátaik hazugságain alapulnak, eltörpülnek a valós uniós gondok mellett. Kettős mércét állítanak és provokálnak bennünket, az Unió egyenrangú tagjait, akik e közösségben békében, saját erőből vállalták fel a válságból történő kilábalást. Kijelentjük, hogy csakis az igaz érveket fogadjuk el és párbeszéd alapján azokat az Európai Unió szabályai szerint figyelembe is vesszük. Most arra kényszerülünk, hogy a keresztény Európa gyökereiből táplálkozva, hazánk védelme érdekében meghirdessük nemzetünk szellemi honvédelmét. Szólítunk minden közéleti gondolkodó magyar embert, értelmiségit, a tudomány embereit, de minden a nemzetéért felelősséget érző hazafit, hogy tömörüljünk egységbe azért, hogy a hasonló megnyilvánulásokra békés eszközökkel, tényekkel, igaz érvekkel tudjunk reagálni. A Civil Összefogás Fórum és a Patrióta Európa Mozgalom, valamint a Civil Összefogás Közhasznú Alapítvány várja a szellemi honvédelemben részt venni akarókat. A pártérdekeket kiszolgáló hazudozókat tükör elé kell állítanunk. Meg kell védenünk a tiszta és demokratikus választásokon kialakult, a polgárok többségének véleményét tükröző politikai akaratot, meg kell védenünk azt a legitim módon megválasztott kormányzatot, amely a demokratikus, jogállami normák betartásával működik immáron harmadik éve. Vagyis, meg kell védenünk a demokráciát Európa baloldali-balliberális véleményvezéreitől, mindenkitől, aki kétségbe vonja egy EU-s ország jogát a szabadságra és a nemzeti szuverenitásra! A fentiek szerint meghirdetjük a szellemi honvédelmet, amelyhez a "Békemenet" civil kurázsin alapuló erejét is csatlakoztatjuk. Várjuk a jelentkezéseket a következő címre várjuk: info@civilosszefogas.hu (Jelentkező neve, elérhetősége feltüntetésével, és a " Patrióta Európa Mozgalom" megjelöléssel) Figyelem! Amennyiben a rákattintásnál a e-mail cím bármelyik magánhangzójára esetleg ékezet kerülne, azt kérjük korrigálni szíveskedjenek - levenni az ékezetet a küldés előtt! Érthetetlen központi rendszerhiba miatt pl. az "a" betűre ékezet kerülhet!!! CÖF alapító szóvivői CÖKA kuratóriuma Patrióta Európa Mozgalom alapítója    

Stefka István: Lázítás

                            Szítsatok lázadást – üzenik a magyaroknak. Osztrák és német színházi emberek, köztük Elfriede Jelinek Nobel-díjas drámaíró üzent Magyarországnak: az Orbán-kabinet jobboldali, diktatórikus rezsimmé alakítja át az államot, éppen ezért Európa értelmiségének össze kell fognia, ha demokratikus és köztársasági Magyarországot akar, s be kell avatkoznia, hogy a magyarok ne váljanak a kontinens rothadó gócává.   Ez szép. Hát ide jutottunk. Egy maroknyi, a választásokon súlyos vereséget szenvedett, úgymond hazai értelmiség itthon és külföldön folyamatosan, lankadatlan erővel aláássa a magyarság gazdasági függetlenségre irányuló küzdelmét, és hazug információkkal félrevezeti a tájékozatlan, balliberális külföldi értelmiséget. Miután a magyar balliberális oldal előreláthatólag képtelen törvényes eszközökkel kormányzó erővé válni – a Fidesz–KDNP három éve tartó népszerűsége is ezt bizonyítja –, ezért itthon a fiatalok egy részét erőszakos akciókra biztatja, külföldi támogatóit pedig arra ösztökéli, hogy szítson lázadást békeidőben a magyar nép által törvényesen megválasztott többségi koalíciós parlament és a kormányzat ellen, személy szerint Orbán Viktor miniszterelnök leváltását kell kierőszakolni. Ez akár terrorisztikus cselekménnyé is válhat. Ilyet uniós ország ellen még senki sem merészelt tenni. Tudja Elfriede Jelinek Nobel-díjas drámaíró és társai, akik aláírták hazugságokra épülő kiáltványukat, hogy hol van Magyarország? Tudja, kik lakják, milyenek a magyarok, mennyire befogadók, mit tettek Európáért, a kereszténységért, az európai kultúráért több mint 1100 év óta? Tudja ez az osztrák hölgy, hogy mi az a diktatúra, mi az a bolsevizmus, mit jelent a szovjet megszállás, a kommunista bábkormány alatt és vasfüggöny mögött élni? Tudja Jelinek Elfriede és az eszmetársai, hogy a magyarok 1956-ban a világ legnagyobb szárazföldi hadserege ellen harcoltak, hogy kivívják a szabadságukat és a függetlenségüket? Olvasott arról, hogy a forradalom és szabadságharc alatt és után sortüzekkel ezreket mészároltak le, végeztek ki, és ezreket vetettek börtönbe, vertek agyon, tízezreket megfigyeltek, egzisztenciálisan tönkretettek? Tudja, kedves hölgyem, ez a diktatúra nem az, amiről manapság hazánkról a kényelmes fotelból, kávéházakból önök képzelődnek… Sem az osztrákokat, de a németeket sem bántottuk soha, és nem akartuk fellázítani népüket a törvényes kormányuk ellen. A mérges, megmondó kisebbség nem azok az osztrákok, németek, akik több mint kétszázezer menekült magyarnak adtak 1956 után ideiglenes vagy végleges otthont. Maguk nem azokat az osztrákokat és németeket jelentik, akik hálásak voltak a magyar nemzetnek, amely 1989-ben a szögesdrótot átvágva, a sorompót felhúzva a magyar határnál tízezrével engedte ki az NDK-s menekülteket a szabad világba. Maguk aláírók, lázítani akarók nem azok az osztrákok, németek, akik tisztelik a magyarokat azért, mert bátor tettükkel hozzájárultak a német újraegyesítéshez. Az osztrák, német és a magyar emberek történelmi barátságát nem engedjük besározni. Önök részben olyan, az önök hazájában élő emigránsoknak hisznek – Paul Lendvai, Imre és Ákos Kertész, valamint társaik –, akik közül többen Rákosi és Kádár diktatúráját kiszolgálták, most pedig a nyugati pénzvilág emberei, haszonélvezői. Vegyék már végre észre, felhasználják és kihasználják önöket! Magyarországon nincs diktatúra, parlamentáris demokrácia van, és az igazságszolgáltatás független. Nem Orbán Viktortól és a mérsékelten jobboldali pártszövetségtől kell félteni Magyarországon a demokráciát, hanem a bolsevista pártdiktatúra (MSZMP) utódpártjaitól, a volt beépített kommunistáktól, leszármazottaiktól, akik valóban vissza akarják csempészni a balliberális hatalmat, amely az ország népének teljes kifosztására, elszegényítésére szövetkezett. Kérem, ezek ellen fogalmazzanak üzeneteket. Stefka István Magyar Hírlap  

Fricz Tamás: Ha-Ha-ha! – második felvonás

                            Megint eljöttek. És persze sokszor fognak még jönni. A facebookos, hahás, OHÁ-s, bajnai gordonos, Együtt 2014-es, Király utcai Sirály klubos, saul alinskys stb. fiatalok március 30-án, a Fidesz 25. születésnapján délután ismét megjelentek a párt Lendvay utcai székháza előtt, és tüntettek.   Tüntetésük mottója ezúttal: „Mostantól az önkény ellen! Mostantól a jogállamért!” A Fidesz pedig egy egyszerű molinóval fogadta őket: „Békés ünnepet!” Hát hiszen húsvét volna, nagypéntek. Komolyabban kell foglalkozni ezekkel az egyetemista vagy nem egyetemista lányokkal és srácokkal, mert teljesen nyilvánvaló, hogy a következő egy évben, egészen a választásokig újra és újra jelen lesznek a köztereken, tüntetni és demonstrálni fognak, változatosabbnál változatosabb flashmobokat mutatnak majd be Saul Alinsky „intéseinek” szellemében. Nem fogják megengedni, hogy a következő időszakban ne figyeljünk oda rájuk; Alinsky utasításait követve nyomni, szorongatni, préselni fogják politikai ellenségüket, az Orbán-kormányt és a Fidesz–KDNP-t, nem hagyják, hogy utóbbiak egy pillanatra is időt nyerjenek, fellélegezzenek, összeszedjék magukat. S mivel fiatalok és „hamvasak”, s küzdő-, illetve kitartóképességük a generációs adottságoknál fogva is mérhetetlen, tartós jelenlétük a nyilvánosságban és a közéletben könnyen megjósolható.   A diktatúra ellen lépnek fel? De mit is akarnak, kik is ezek a fiúk és lányok? Fel kívánnak lépni az önkény ellen – mondják –, amelyet az Orbán-kormány épített ki. Fel kívánnak lépni a diktatúra ellen, mert már – ha nem tudnánk – Magyarországon diktatúra van. Ja, és a diktatúra azzal épült ki „végképp”, hogy a negyedik alkotmánymódosítás életbe lépett április elsején, ami megszünteti az Alkotmánybíróság mozgásterét. Eléggé meglepő módon jómagam is voltam fiatal, tettem/tettünk a főiskolán – ahová jártam a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején – néhány ellenálló lépést, lázadoztunk a főiskolai vezetés ellen, de ott azt nem sokáig tűrték, s választhattunk kirúgás vagy bent maradás között. Az ugyanis valóban diktatúra volt, ráadásul „puha” diktatúra. Tehát megértő vagyok a fiatalok lázadásaival szemben. De a hülyeséget nem szeretem. Hülye módon lázadni nem érdemes. Attól nem leszünk nagy arcok, kedves barátaim. Ugyanis nézzük csak: önkény, diktatúra. Ezek nagyjából hasonló tartalmú fogalmak; a politológiai irodalom szerint a diktatúra vagy önkényuralom egy olyan személy vagy csoport uralma, amely felhatalmazás nélkül monopolizálja a hatalmat, döntéseinek nincs korlátja, megszünteti az ellenzéki kontrollt, nincsenek szabad választások, nincsenek szabadságjogok, nincs szabad sajtó, nincsenek hatalmi ellensúlyok, jogi és alkotmányos korlátok stb.   A diktatúra és a gyülekezési jog A Lendvay utcai tüntetők szerint önkényuralom és diktatúra van Magyarországon. Erről másodszor beszélnek a gyülekezési jogot szabadon érvényesítve, sőt úgy, hogy legutóbb birtokháborítást is elkövettek. Önkényről beszélnek, gyülekezési és véleménynyilvánítási jogaikat szabadon gyakorolva. Ez „zsír” sőt „lol”, srácok és lányok. Ez értelmes és logikus. És még oda is mennek a Gyorskocsi utca elé, hogy tiltakozzanak jogellenesen székházfoglaló társaik előállítása ellen. Ez már nekem egy kicsit önkényes magatartásnak tűnik, fiúk és lányok, lányok és fiúk. Vagy éljen a birtokháborítás, vesszen a tulajdonjog? A kommunizmusban tényleg minden közös, vagyis minden a Tiétek. Bravó, sőt mondhatnám: bravisszimó!   Az ellenzék léte a demokrácia alapja A tartalomról: Magyarországon szokatlan, európai léptékkel mérve óriási állampolgári felhatalmazást kapott a Fidesz–KDNP a választásokon, melyek szabadok voltak. Magyarországon az ellenzék – melynek léte egyébként egyik alapfeltétele a demokráciának – minden fórumon és a nyilvánosság színterein felléphet, hallathatja hangját, illetve törvényes jogosultságai vannak. Érvényesülnek az emberi és állampolgári jogok, mint a fenti példa is bizonyítja. A rendkívül színes ellenzéki sajtó és média – 168 órától Magyar Narancsig, Klubrádióig és ATV-ig – nap mint nap leírhatja és elmondhatja, hogy ő már nem írhat le és nem mondhat el semmit, mert itt diktatúra van, és cenzúra van, s a cenzúra elfojtja a saját véleményt – fejtik ki saját véleményüket minden nap százszor és ezerszer. S még valami. Totális tévedés vagy valami más, hogy az Alkotmánybíróság (Ab) korábbi döntései végleg megsemmisültek. Továbbra is kiindulhat belőlük az Ab, ha ezek nem ütköznek az új alaptörvénnyel, ez esetenként dől el. Totálisan nem igaz, hogy az Ab nem emelhet szót mostantól a parlament törvényeivel szemben. Valamelyest szűkült az Ab jogköre, de nem szűnt meg; ez azért van, mert az Orbán-kormány egy szélsőségesen aktivista Ab-t át akar alakítani egy kevésbé aktivista Ab-vé. Ez kétharmados döntés kérdése: Európában van ilyen, s van olyan alkotmánybírósági gyakorlat is, az egyik szélesebb jogokat ad, a másik szűkebbeket, mint az új magyar gyakorlat.   Magyarország Ab-modellt vált Itt teszem hozzá, hogy Svájcban a szövetségi törvényekre nem terjed ki az alkotmánybíráskodás, a skandináv államokban nem hoztak létre Ab-ket, az Egyesült Királyságban pedig hagyományosan fel sem merül az Ab létrehozása, s egyébként is ahány ország, annyiféle jogkörű Ab. Magyarország pedig Ab-modellt vált. Ez tehát az a rémes diktatúra és önkény? Ugyan már! Ugyan már! Tehát hátrább az agarakkal, lányok és srácok. Több ésszerűséget és higgadtságot kívánok, bár tudom, Saul Alinsky-ből nem lesz soha Paul Alinsky. De hát Istenem, az ember próbálkozik. A következő tüntetésetek után is ezt teszi az ember. Hátha segít rajtatok. Fricz Tamás mno.hu

Huszonöt éves a Fidesz

                                A Fidesz alakulásának jelentőségét éppen a kora határozza meg. A huszonöt éves párt idősebb a rendszerváltozásnál. A Fidesz nem következménye, hanem előfutára volt a XX. század utolsó nagy történelmi sorsfordulójának, a rendszerváltozásnak.   Aktív részese volt azoknak az eseményeknek, amelyeket alapjaiban befolyásolni még nem tudott. Ezt a pártot nem a demokrácia születése tette meggyőződéses demokratává. Megalakulása a kommunizmus alatt a valódi népuralom magyarországi létrejötte iránti igény megtestesülése volt, független szervezetként jelent meg az állami erőszakkal kikényszerített függőség idején. Politikai öntudatra épített a diktatúra által erőltetett politikai tudattalanság időszakában. Nemet mondott a kommunizmus ajánlatára, amely a korlátozott szabadságért és létbiztonságért cserébe a közügyek kisajátítását és a hatalom kritikájáról való teljes lemondást várta el. Követelte a teljes szabadságot, hogy a szabadon választott, elszámoltatható és leváltható hatalom európai életformát, polgári jólétet teremtsen. Lincoln mondása lebegett a szeme előtt: "a nép kormánya, a nép által, a nép érdekében". Balog Zoltán, Gulyás Gergely  Magyar Nemzet