Lovas István: Sajtószabadság kontra béke - A sajtószabadság alapvető emberi jog, de nem jogosít fel senkit mások vallásának a megsértésére
"Recep Tayyip Erdogan török elnök pedig hétfőn azt kifogásolta, hogy Netanjahu izraeli miniszterelnök személyében egy olyan kormányfő „merészelt menetelni Párizsban a terrorizmus ellen és a szólásszabadság mellett, akinek inkább arról kellene végre beszámolnia, hogy miként mészároltak le Gázában a nyáron gyerekeket és asszonyokat”."
A békétlenséget, a vallások, etnikumok és civilizációk békétlenségét szítja, aki a kettős mércét támogatja, tapsol neki, vagy akár cinkosként vigyorogva élvezi.
Obama amerikai elnök és John Kerry amerikai külügyminiszter globális felelőssége tudatában nyilván ezért sem akart részt venni azon a vasárnapi meneten, amelyet az iszlámgúnyoló Charlie Hebdo ellen elkövetett halálos támadás nyomán rendeztek Párizsban. És nyilván ezért nem reprodukálta a New York Times sem a most ötmillió példányban megjelent Charlie Hebdo címlapján látható újabb provokatív, iszlámgúnyoló blaszfémiát. A sajtószabadság alapvető emberi jog, de nem jogosít fel senkit mások vallásának a megsértésére – mondta csütörtökön a békepárti Ferenc pápa. Hozzátette, ha az anyját szidnák, az illető pofonra számíthatna.
Az „egységmenet” kapcsán Jimmy Carter volt amerikai elnök kijelentette, hogy a párizsi merényletekhez vezető okok egyike Palesztina izraeli megszállása, amely izzó felháborodás tárgya az iszlám világban. Recep Tayyip Erdogan török elnök pedig hétfőn azt kifogásolta, hogy Netanjahu izraeli miniszterelnök személyében egy olyan kormányfő „merészelt menetelni Párizsban a terrorizmus ellen és a szólásszabadság mellett, akinek inkább arról kellene végre beszámolnia, hogy miként mészároltak le Gázában a nyáron gyerekeket és asszonyokat”.
Az afganisztáni tálibok január 15-én ítélték el a Charlie Hebdo címlapgúnyrajzát, készítőit „az emberiség ellenségeinek” bélyegezve, és megígérve, hogy igazságot szolgáltatnak. (A francia rendőrség állományát kéretik megkettőzni.) Irán hivatalosan ítélte el a hetilap új számát.
Ezekről itthon nemigen olvashattunk. Arról is csak egy-két helyen, hogy január 14-én a nemzetközileg is legismertebb francia humoristát, a kameruni apától és francia anyától származó Dieudonné M’bala M’balát egy facebookos bejegyzéséért letartóztatták, hogy cellájában várja a vizsgálatot, vajon nem mentegeti-e a terrorizmust.
Színpadi bemondásai miatt vagy tucatszor agyonbüntetett Dieudonné azt posztolta ki, hogy Charlie Coulibalyként érzi magát. Vagyis egyszerre szimpatizált a hetilappal (Charlie), de a párizsi kóser szupermarketben gyilkoló Amedy Coulibalyval is. Letartóztatása bizonyítja, hogy a francia hatóságok csak Coulibalynak tekintik. Dieudonné kijelentésétől persze hirtelen agonizálni kezdenek azok, akik oly nagy szeretettel csüngtek az ukrán Jana Zsdanova (Femen) fedetlen keblein és a hátára festett „Öld meg Kirillt!” feliraton, amikor 2012. július 26-án fizikailag megtámadta a Kijevbe látogató moszkvai pátriárkát.
A szólásszabadság védelmi lázában égő Franciaországban január 9-én az államtanács megerősítette azt a bírói tilalmat, hogy Dieudonné bárhol felléphessen a korábban a színpadon elhangzott, antiszemitának ítélt megjegyzései és az általa kitalált „quenelle” (bal vállra helyezett jobb kéz, föld felé nyújtott bal kar) miatt.
A kormány „az antiszemitizmus fölötti győzelemként” ünnepelte a bírósági döntést. Ez két és fél órával azelőtt történt, hogy a színész Nantes városában megkezdte volna országos turnéját, miután egy nappal korábban egy nantes-i bíróság a fellebbviteli tiltással ellentétes döntést hozott, azzal az indoklással, hogy „a közrend megzavarásának kockázata” nem elegendő ok egy előadás előzetes betiltására, vagyis akkor, amikor még nem is lehet tudni, mi hangzik el a színpadon.
A szólás szabadságára oly érzékeny sajtónk azt sem tartja fontosnak megemlíteni, hogy Párizs a világ egyetlen városa, ahol tilos a palesztinok melletti szolidaritási tüntetés. Természetesen a szólásszabadság jegyében. De az sem volt nagyon olvasható, hogy 2008-ban a Charlie Hebdo menesztette a nagy hírű karikaturistát, Maurice Sinet-t („Siné”) „antiszemita” rajzaiért és Sarkozy fiát gúnyoló cikkéért. Talán nem véletlen, hogy a nyolcvanéves Henrie Roussel, a CH egyik alapítója most a Nouvel Observateur lapban azt írta, a meggyilkolt Stéphane Charbonnier túlzásba vitte a muzulmánellenes provokációt, és cionista lappá tette a Charlie Hebdót.
A brit BBC globális tévéadó egyenesben közvetítette a párizsi felvonulást. Akik tisztában vannak e közszolgálati adónak a 2013 májusa (ekkor vette át az igazgatást Danny Cohen évi 320 ezer font fizetésért) óta megtapasztalt műsorpolitikai változásával, megdöbbenve látták, amint a tüntetés egyik, Izraelből jött résztvevőjével a terrormerénylet zsidó áldozatairól beszélve, a riporter közbevetette: nem gondolja-e, hogy van olyan nézőpont is, amely szerint a palesztinokat sem lenne szabad gyilkolni. Hétfőre már a BBC-t felelőssé tevő mozgalmak alakultak, egyebek között a halált megvető szakmai bátorságot mutató, a sorból kilógó riporter azonnali eltávolítását követelve.
A Kaliforniában és Svédországban közel-keleti történelmet oktató Mark LeVine professzor az al-Dzsazíra televíziós állomásnak azt nyilatkozta, hogy a Charlie Hebdónál a gyilkosságokat elkövetők algériaiak voltak, és hogy Franciaország felelős „egymillió” algériai haláláért, az észak-afrikai ország gyarmati korából. Valamint, mondta LeVine, a francia és több nyugati kormány fegyverekkel támogatta azt az öldöklést, amelyet az algériai kormány rendelt el – százezer áldozatot követelve – a kilencvenes években, miután a választásokon az iszlamisták legyőzték. Demokratikusan. Kettős nyugati mérce, amely jövőbeni merényleteknek is lehet az egyik fő felbujtó ereje.
A párizsi kettősmérce-parádéból nekünk is kijutott. Élén a France24 globális televízió honlapjával, a francia, majd az angol nyelvű sajtó kezdte el a magyar miniszterelnöknek a vasárnapi emlékmenetben való részvétele elleni támadást. Azzal, hogy miként merészel Orbán Viktor ott gyalogolni, amikor a magyar sajtó a Tudósítók Határok Nélkül nevű szervezet sajtószabadság-indexén a hatvannegyedik. Az állandó viszály szításában és a civilizációs konfrontációk tüzelésében érdekelt nyugati cselédsajtó arról egyöntetűen hallgatott, hogy az első sorban menetelő Netanjahu miniszterelnök országának sajtója ugyanezen a listán a kilencvenhatodik. Arról is, hogy Izraelben tilos Mózes, Mohamed és Jézus gúnyolása.
Magyar Hírlap
Mint ahogyan nálunk „Je suis Charlie”-körökben kötelező lapunk bojkottálása egyetlen cikk egyetlen mondata miatt.
- See more at: http://magyarhirlap.hu/cikk/14763/Sajtoszabadsag_kontra_beke#sthash.lErRiENq.dpuf
Bayer Zsolt: Bevándorlók és egyebek
Goodfriend megint üzent. Az aljas farizeus Facebookon emlegette Szent István intelmeit, úgyhogy kezdjünk is ezzel.
Alig van unalmasabb, egyszersmind képmutatóbb dolog, mint Szent István királyunk intelmeiből ezen passzust idézni. Ráadásul csak és kizárólag azok idézik, akik amúgy gyűlölik Szent Istvánt együtt a magyar múlttal és hagyománnyal, s akik ezt a passzust is kizárólag saját földszintes érdekeik és gondolkodásuk szerint „használják”. Így aztán nem került elő az „idegenekről” szóló rész a 2004-es kettős állampolgárságról szóló népszavazáskor, akkor Gyurcsány „huszonhárommillió románjától” élveztek el a most Szent Istvánt idézgetők.
De legyen: idézzünk mi is a szent királytól. Mondjuk egy aktuális részt a törvényekből: „Ha tehát valamely pap vagy ispán vagy más hívő személy vasárnap olyan valakit találna, aki ökrökkel dolgozik, vegyék el tőle az ökröt, és a várnépnek adják eledelül. Ha pedig lovakkal dolgozik, vegyék el a lovat, amit ura, ha akarja, ökörrel megválthat (…).”
És nézzünk egy másik passzust, most az Imre herceghez írt intelmekből: „(…) Elsősorban arra tanítalak, azt tanácsolom és javaslom, sőt, igyekezek rábírni, drága fiam: ha azt akarod, hogy királyi koronádat megbecsülés övezze, olyan elővigyázatossággal és körültekintéssel óvd katolikus és apostoli hitedet, hogy példaképül szolgálj mindazoknak, akiket Isten alattvalóddá tett (…).”
Maradjunk ennyiben, Goodfriend? Vagy idézzünk egyebet is, ha már ennyire otthon vagy a históriánkban. Másik szent királyunk, László, 1092. május 20-ra hívott össze zsinatot Szabolcs templomába, amely zsinaton fontos törvények születtek. Ez a zsinat rendelkezett a papi cölibátusról. Itt szabályozták a tized szedését és a parancsolt ünnepek dátumait. Itt mondták ki a házasság fölbonthatatlanságát és a női becsület védelmét. Továbbá rendezték a zsidók és katolikusok viszonyát.
Többek között imigyen: „9. Ha az izmaelitáknak nevezett kereskedők közül valaki a kereszténység után körülmetéléssel visszatér a maga régi törvényéhez, távolítsák el lakóhelyétől és más faluba telepítsék. Akiket pedig ítélettel ártatlannak találnak, maradjanak meg lakóhelyükön vagy házukban. – 10. Ha zsidók a keresztények közül vennének feleséget, vagy egy keresztény nőt szolgálóleányként tartanának maguknál, az kapja vissza a szabadságát, s aki őt eladta, attól vegyék el a vételárat és adják a püspöknek. (…)
15. Ha valaki vasárnap vagy a nagyobb ünnepeken elkerülve a templomot kereskedne, veszítse el a lovát. – 16. Ha valaki vasárnap kereskedő-sátrat állít, a szent zsinat megparancsolja, hogy ahogyan építette, úgy bontsa le. Ha pedig megtagadja, 55 pénzt fizessen (…) 26. Ha vasárnap vagy más nagyobb ünnepeken a zsidók közül valakit dolgozni találnának, nehogy a kereszténység megbotránkozzon, a szerszámokat, melyekkel dolgozott, veszítse el.”
Mielőtt bárki megbotránkozna a zsidókkal szembeni „hátrányos megkülönböztetésen”, siessünk leszögezni, hogy a zsinat más népektől is megkövetelte a hozzánk való alkalmazkodást.
Például így: „31. Azok a latinok (olaszok), akik nem akarják követni a magyarok törvényes szokását, tudniillik akik miután a magyarok a húst elhagyták, ők hétfőn és kedden is húst esznek [hamvazószerda előtt], ha nem akarnak egyetérteni a mi jobb szokásunkkal, menjenek, amerre látnak. A pénzt azonban, amit itt szereztek, hagyják itt, kivéve, ha észhez térnek és velünk együtt elhagyják a húst.”
No lám, máris szügyig gázolunk a lényegben. Mert mégis csak valahol itt volna a lényeg. Az alkalmazkodásban. Ami nem egyirányú utca.
S ókori kövületként, avítt csizmaszárként vallom: mégis csak úgy van az jól, ha az érkező, a vendég alkalmazkodik a befogadókhoz. Például nem vág juhot a lakótelep erkélyén. Nem járatja burkában, nem veri, nem önti le sósavval asszonyát. Nem tart fenn a befogadó ország törvényeivel ellenkező törvénykezést képviselő iszlám erkölcsbíróságot meg iszlám erkölcsrendőrséget, amely esténként az utcát járva összefogdossa és megbünteti azokat, akik őszerinte nem viselkednek helyesen. Aztán pedig nem mészárol le embereket, ha azok olyasmit mondanak, írnak vagy rajzolnak, ami nem tetszik nekik.
Ha pedig erre képtelenek vagy nem hajlandók, akkor takarodjanak haza. Nem majd, nem is hamarosan, hanem azonnal.
S ezzel persze kinyitottunk egy másik ajtót is. A nagy és szent sajtószabadság ajtaját. Kevésbé patetikusan: szabad-e más vallását, bárminemű érzékenységét lábbal tiporni, sárba taposni. Erre mondják a liberálisok, hogy hát persze. Nem is mondhatnak mást. Hiszen ez a korszellem. S e korszellemtől olyan elviselhetetlen ez az egész.
Ez a korszellem szülte azokat a nyomorult ribancokat, akik félmeztelenül felugrálnak az oltárokra, és a mellükre firkált eszeveszett baromságokat mutogatják. Vagy ugyanők elmennek a Szent Péter térre Rómába, amikor a pápa miséjére várva hatalmas tömeg gyűlik össze, és a seggükbe dugják a feszületet, mert szerintük ez a tiltakozás jogos és nagyszerű formája.
Igen, és ez a korszellem szüli a Mohamed prófétáról készülő ocsmány karikatúrákat is. És a szilylászlókat, akik rózsadombi kutyasétáltatás közben megálmodják, hogy semmit és senkit nem szabad tiszteletben tartani. Se vallást, se hitet, se lelkiismereti ügyeket, sem pedig szent és sérthetetlen érzéseket. Ez pedig nagyon jól hangzik – nagyjából addig, ameddig az ember kamasz. Aztán kinövi. De a mi korunk úgy maradt. Megmaradt kamasznak. Megmaradt 1968 búbánatos álszabadságmámorában.
De mivel megmaradt kamasznak, hát a következetességet sem ismeri. Mert ugyanaz a száj, amelyik a semmit sem szabad tisztelni hazugságát hirdeti, máskor azt harsogja, hogy nem szabad karácsonynak hívni a karácsonyt, húsvétnak a húsvétot, nem szabad keresztet hordani, tilos nemzeti zászlót kitenni az iskolában, mert félő, hogy megsértjük a bevándorlók érzékenységét.
Nem lehetne, hogy egy irányban, egyféleképpen legyetek idióták? Mert így egy kicsit nehéz lesz szépen és gördülékenyen és problémamentesen feladnunk önmagunkat. Így zavar fog támadni a gépezetben, és a keresztény fehér ember még zajongva fog kipusztulni, gyerekek!
Végezetül pedig térjünk vissza Goodfriendhez.
Mert annál tényleg nincs nagyobb pofátlanság, mint hogy egy amerikai potentát mer bármit is mondani bevándorlásügyben. Csak azért, mert a mexikói határon sok száz kilométernyi kerítést építettetek, Goodfriend, és tűzparancs van érvényben arrafelé. Ott több ember leli halálát, mint lelte a berlini falnál. Úgyhogy nektek kuss, ha a bevándorlás kerül szóba!
Illetve, hogy halljunk ez ügyben normális szót is, hát idézzük John Lukacsot, aki a legjobb kortárs történészeitek egyike, és persze magyar. Ő így ír a déli beözönlésről: „(…) a mostani kormányzatok meggondolatlanul szélesre tárják a kapukat a trópusi délről bezúduló bevándorlók óriási tömegei előtt. Tán még abban a kijelentésben sincs túlzás, hogy a fő veszélyt az Egyesült Államok szemszögéből nem a Szovjetunió jelenti, hanem az úgynevezett harmadik világ. Ennek vad beözönlése egyre nagyobb mértékig, egyre nyilvánvalóbban van jelen az Egyesült Államokban.”
John Lukacs ezt 1984-ben írta. Azóta az Egyesült Államok fallal védi magát és lövet a határán, Európa pedig, szokásos késéssel, a bevándorlás fölöttébb szükséges voltáról gügyög.
De végül is már ez sem számít. Ami igazán számít, az Lukacs egyik kedvencének, John Buchannek a látomása, méghozzá a huszadik század elejéről:
„Vajon a technológia diadala tökéletesebbé teszi-e a civilizációt? Nem olyan jövendőt szabadít-e ránk, amelyben megfosztatunk a civilizáltságtól, és kivész életünkből minden nemesebb érték? Lidérces álmaimban ilyen világot látok. Úgy tűnik nekem – és ez nem teljes lehetetlenség –, hogy az emberiség olyan helyzetbe kerül, mint a jó árvaház lakói: gondoskodnak számára mindenről. Az új találmányok, a szállítás, a közlekedés tökéletesítése valósággal összezsúfolta az emberiséget. A földkerekségnek nem marad egyetlen olyan sarka sem, amelyet alaposan ki ne kutattak és használatba ne vettek volna, s nem lesz több földrajzi rejtély, amely lángra gyújthatná a képzeletet.
Széles országutak és rajtuk autókaravánok visznek a legtávolabbi vidékekre, és a fejünk fölött óriási repülőgépek szántják az eget, szállítják a hétvégi kirándulókat Afrika, Ázsia vadonjaiba. Mindenütt panziók, luxushotelek, az utak mentén sátortáborok és benzintöltő állomások. Az egyenlítői és polinéziai egykori vad törzseket turisták keresik föl, hogy megcsodálják őket, csecsebecséket, emléktárgyakat vásároljanak tőlük. A glóbuszt üdülővároskák hálózzák be, ahová az emberek elmenekülhetnek a lakhelyükről, megszabadulva a zord éghajlat megpróbáltatásaitól, és az örök tavasz jótéteményeiben lubickolhatnak.
Ebben a világban mindenki pihenésre lel. És mindenkit nyughatatlanság gyötör, a létről lemállanak a lelki fegyelem kötelékei.
Győzedelmeskedik a politika mechanikus bölcselete, és mindenkinek jut egy-egy takaros hely az államgépezetben. Mindenkinek meglesz a kényelme, de mivelhogy senkivel szemben nem támasztanak olyan igényt, amely miatt meg kellene erőltetnie az értelmét, mindenki az enyhe elhülyültség állapotába kerül.
A sekélyes elmékben bágyatag unalom és leküzdhetetlen kiegyensúlyozatlanság ver tanyát. Az élet nem áll másból, mint az élvezetek, a szórakozás hajszolásából. Az élveteg életmód, amelyet mostanság csak kevesen engedhetnek meg maguknak, a társadalom túlnyomó többségének megszokott létformájává válik. (…) A fényűző materializmus által elkábított civilizációt durva kihívások érték. A szabad emberek felé kihívást intéztek a szolgák. A csatornák mérget izzadtak magukból, ami úgy tűnik, megfertőzi a világot... Az európai hagyományt ázsiai lázadással támadják, történelmi kíséretükkel, janicsárokkal és asszaszinokkal.”
Mit számít ehhez képest egy Goodfriend, vagy bármi más…
Magyar Hírlap
Magyarország nem menekülttábor!
Magyarországon nem indokolt a gazdasági menekültek beáramlása, az, hogy Magyarország magyar akar maradni, teljesen normális felfogás – jelentette ki Rogán Antal hétfőn az M1 Ma reggel című műsorában.
A Fidesz parlamenti frakcióvezetője emlékeztetett arra, hogy Magyarországon ugyan csökkent, de még mindig van munkanélküliség, ezért elsősorban a magyar embereknek kell munkát adni.
Látható, hogy a nyugat-európai országokban, például az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Németországban miként borítja fel a keresztény országok belső rendjét a muzulmán közösségek jelenléte – mondta, hozzátéve: Magyarországnak sem érdeke az olyan gazdasági menekültek befogadása, akik olyan tradíciókat hoznak magukkal, amelyek idegenek a magyar hagyományoktól.
Rogán Antal arról is szólt, hogy a Fidesz február 4. és 6. között tartja frakcióülését, amelyen menedzsmenttervet készítenek a bérből és fizetésből élő családok számára. Megvizsgálják, hogy miként duplázható meg a ciklus végéig a kétgyermekes családok adókedvezménye, illetve hogyan egészíthető ki újabb elemekkel az otthonteremtési program. Megvizsgálják azt is, hogy miként lesz lehetőség újabb adócsökkentésre. A tanácskozás napirendjén szerepel a banki elszámoltatások áttekintése is – ismertette a frakcióvezető.
A frakcióülés témája lesz az országvédelmi akcióterv is. Meg kell határozni azokat a lépéseket, amelyekkel Magyarország határozottabban tud reagálni a külső kihívásokra és ehhez eszközöket kell adni a kormány és az Országgyűlés kezébe – mondta ezzel kapcsolatban Rogán Antal. Példaként említette: meg kell fogalmazni, hogy milyen eszközök alkalmazhatóak valakinek a kitiltására. Meg kell nézni, hogy csinálják ezt az amerikaiak – tette hozzá.
Az akcióterv része lehet – folytatta – a magyar emberek pénzén előállított nyereség itthon tartása is. Ha már működnek Magyarországon multinacionális vállalatok, amelyek képesek arra, hogy a magyar emberek pénzén előállított nyereséget kivigyék az országból, meg kel vizsgálni, hogy azt miként lehet az országon belül tartani – fejtette ki Rogán Antal, hangsúlyozva, hogy nem a termelő, hanem a szolgáltatást végző vagy kereskedelmi cégekre gondol.
Ha a magyar emberek pénzén termelnek nyereséget, akkor azt Magyarországon adózzák is le – érvelt.
A politikus a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában arról beszélt, hogy a terror réme napi valósággá vált Európában, ezért mind Magyarországnak, mind az európai országoknak át kell gondolniuk migrációs és terrorellenes politikájukat.
Úgy vélekedetett, hogy erre jó példát kínálhatnak az Egyesült Államok terrorellenes intézkedései, például az ügyben, hogy terrorfenyegetettség esetén a hatóságoknak miként legyen lehetőségük a hagyományos szabadságjogok, például az adatvédelem átlépésére.
Hozzátette: a keresztény kultúra a tisztelet kultúrája, amibe beletartozik az is, hogy más vallását nem lehet kifigurázni, abból gúnyt űzni. Ha megszegjük a tisztelet kultúráját, annak mindig vannak következményei – mondta Rogán Antal.
magyartudat
Szádeczky-Kardoss Irma: Szent István Intelmei és az idegenek, avagy az „idegenek" értelmezése az Árpád-kori jogéletben
Egy érdekesség 2015 augusztus 20-ra
A nemzetállamokat szétverni szándékozó neoliberális elmebetegek Szent István intelmeit, gondolatait szándékosan ferdítik el Amerikától, a budapesti nagykörútig.
Olvassuk el az illetékes szaktekintély, a tudós kutató leírásában a valóságot az "intelmekről"
Szent István tehát szelektált, és kifejezetten a férfiakra: a katonákra, harcosokra, vitézekre szűkítette az idegeneknek azon körét, amelynek rendszerint egyedi, olykor családos, esetleg nemzetségi befogadását és táplálását, tehát szolgálatba állítását hasznosnak. ezért kívánatosnak tartja és ajánlja. S maga szabja meg azt is, hogy milyen tágan lehet értelmezni, a harcosokon, vitézeken kívül kikre lehet még kiterjeszteni a fogalmat.
Az Intelmek VI. fejezetét az egyik leggyakrabban hivatkozott fordítási változatban idézzük:
:„A vendégek és a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állanak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas saijai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét
emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsd és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.
Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák".
Ez a fordítási változat a különböző szerkesztményekben utólag adott fejezetcímek szerint „a vendégek befogadásáról és gyámolításáról" beszél, másutt, például az ezredforduló díszes jubileumi Corpus Juriskban8 közölt fordítás pedig „a vendég és jövevény népek" hasznáról szól. Mindkettő eltér a fejezet tartalmától, mert mindkettő általánosít, különösen ez utóbbi változat, mert a mondanivalót szelekció nélkül teijeszti ki az idegenek vándorló tömegeire is akár.
Egész népek, néprészek, nemzetségek beáramlása és vendégül való befogadása kívánatosságának látszatát keltő interpretálásban. Pedig Szent István közel sem így fogalmazott. Nem populusról, nem gensröl szólt. Ő azt mondta: „in hospitibus et adventitiis viris tanta inest utilitas... ". Szent István tehát szelektált, és kifejezetten a férfiakra: a szó többi klaszszikus jelentésével is a katonákra, harcosokra, vitézekre szűkítette az idegeneknek azon körét, amelynek rendszerint egyedi, olykor családos, esetleg nemzetségi befogadását és táplálását, tehát szolgálatba állítását hasznosnak. ezért kívánatosnak tartja és ajánlja. S maga szabja meg azt is, hogy milyen tágan lehet értelmezni, a harcosokon, vitézeken kívül kikre lehet még kiterjeszteni a fogalmat.
A római példában a jeleseket/nemeseket és bölcseket nevezi meg, mint a római királyokat dicsőségre juttató idegenek seregét. Szó sincs itt népekről, népségről vagy a befogadandók általános, tehát válogatás nélkül mindenkire kiteijeszthető emlegetéséről, szó sincs liberalizált feltétel nélküliségről, szó sincs az ország kapuinak elvtelen kitárásáról! Ellenkezőleg: itt a kiváló s a kiválóság révén „hasznos" tulajdonságok szerinti válogatásról és egyedi differenciálásról van szó!
Az értelmezés szempontjából figyelemre méltó az is, ahogyan megparancsolja Imrének, hogy „adj nekik táplálást jóakarattal és tisztességes tartást, hadd éljenek nálad örömestebh, hogysem másutt lakozzanak ". A forrásul használt Corpus Juris még így fordít, a modernebb fordítások azonban itt is fellazítják a tartalmat, s a szolgálat és szolgálatba fogadás keretei közötti táplálás (nutrias) és tisztességes tartás (honeste teneas) helyett például „jóakaratú gyámolításról" és „becsben tartásról" beszélnek, s ezzel a lazább fogalmazással akaratlanul is a lényegről vonva el a figyelmet. Szent Istvánnak az országhatárok feltétlen átjárhatósága és a nemzeti egység fellazításának vélelmezett szándéka irányába terelve azt.
Mégpedig megalapozatlanul. Az eredeti szövegben ugyanis nem a mai értelemben vett „ország" és az idegenek relációjáról esik szó - ahogy lényegében mindkét fordítási változat sugallja -, mert a „hadd éljenek nálad örömestebb, hogysem másutt" útmutatásban, a „táplálásban" és „tisztességes tartásban/vendégül látásban" az uralkodó és a vendégek személy szerinti közvetlen alá-fölérendeltségi, szolgálati kapcsolatára szükül az ajánlás. Közvetlen gazdasági és jogi függőségi kapcsolatot jelez: királyi finanszírozás, irányítás és ellenőrzés alatt. Aminek gyakorlatát pl. Gizella királyné bajor kísérete tagjainak királyi birtokon való letelepítése is tükrözi.
Fricz Tamás: 2014. 01. 07. után vagy megértjük egymást, vagy elpusztítjuk egymást - Politikailag korrekt beszéd helyett az élethez és a valósághoz korrekt beszédre van szükség
Fontos!
Európa az új világháború előszobájába került. Rajtunk múlik - mindannyiunkon - hogy közönnyel, tudatlanul végignézzük, hogy mit tesz velünk a fegyvereladásban, a háborúkban, a mindenároni piacszerzésben érdekelt globális hatalom, és szótlanul megyünk a vágóhídra, vagy párt állástól, vallástól függetlenül egyénenként és társadalmi méretekben is azt mondjuk: állj, eddig és ne tovább!
Osszuk meg az anyagot - nagyon nagy a baj!
Mészáros László a Patrióta Európa Mozgalom alapítója
A mai napig nem tudjuk pontosan, mi történt 2001. 9. 11. napján (legfeljebb sejtjük…), a reakció viszont ismert: az Egyesült Államok meghirdette a terrorizmus és az iszlám fundamentalizmus elleni harcát. „Eredmény”: az Iszlám Állam létrejötte, s most az európai 9/11, azaz 01/07. Innentől kezdve két út maradt a glóbusz lakói számára: vagy megértjük egymást, vagy elpusztítjuk egymást.
Francis Fukuyama amerikai politológus a közép- és kelet-európai rendszerváltások, illetve a Szovjetunió szétesése, s így a két világrend közötti hidegháború megszűnése hajnalán 1989-ben tanulmányban, majd 1992-ben könyvben is (A történelem vége és az utolsó ember) kifejtette optimista nézeteit arról, hogy szerinte a liberális demokrácia a világon uralkodóvá vált, a nagy ideológiai és rendszerszintű törésvonalak megszűntek, a történelem ebben az értelemben véget ért. Az egész világon nagy port kavart munkában Fukuyama kiindulópontja az volt, hogy a világ megosztottságát elsősorban ideológiai, gazdasági, politikai konfliktusok okozzák, s a kommunizmus megbukásával ezek a konfliktusok végleg feloldódtak.
Erre mintegy válaszul, kvázi kritikaként jelent meg 1993-ban Samuel J. Huntingtonnak először egy tanulmánya, majd 1996-ban könyve A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása címmel. Huntington, Fukuyama alapszemléletével vitatkozva, abból indult ki, hogy a hidegháború megszűnése után az államok és országok már nem az ideológiák és rendszerek, politikai és gazdasági megosztottságok mentén kerülnek szembe egymással, hanem döntően kulturális, civilizációs, vallási alapon, amely küzdelemben a liberális demokrácia csak egy lesz a sokféle együttélési modell közül a világon. Tehát nemhogy vége a történelemnek, hanem igazából egy teljesen új történelem kezdődik el a 21. századtól.
A vita Párizsban, január hetedikén eldőlt: Huntingtonnak lett igaza. Az emberi természet legmélyebb, legalapvetőbb szembenállásai jelentek meg és kerültek felszínre: az etnikai, vallási, kulturális, civilizációs ellentétek.
Azt hittük mi, az euroatlanti világ tagjai, hogy utóbbiakat már meghaladtuk, túlléptünk rajtuk. Súlyosan tévedtünk, s tévedésünk rá fogja nyomni bélyegét a most elkezdődött évszázadra.
Tévedésünk pedig Fukuyama végzetes félreértésében gyökerezik: sokan elhittük – különösen az Egyesült Államok hitte el –, hogy a demokrácia és a kapitalizmus a világ egészében elterjeszthető, és a világ így teljesedik be.
Csakhogy nem számoltunk azzal, hogy a keresztény gyökereken alapuló gazdasági-politikai rendszerünk, az abból eredő kultúránk nem terjeszthető el más vallási gyökerekkel rendelkező népek és kultúrák között. Ugyanis utóbbiak – s most különösen az iszlám – ezt leigázásnak, agressziónak, beavatkozásnak és vallásuk meggyalázásának tartja. S legalább olyan fontos: mi azt hittük, vagy azt akartuk hinni, hogy az egyéni jólét, a gazdasági növekedés, az individualizmus és az egyéni szabadságjogok, az élet tisztelete minden nép és vallás számára a legfontosabb szempontok.
Súlyosan tévedtünk: más vallások számára az élettel kapcsolatban más kiindulópontok léteznek, mást jelent számukra a vallásalapító iránti tisztelet, a boldogság, a szabadság, az egyéni lét, mint nálunk. És ennek most megfizettük az árát.
Természetesen nemcsak nekünk, keresztény embereknek tűrhetetlen és elfogadhatatlan az iszlám fundamentalisták párizsi terrorakciója, hanem a mérsékelt iszlámhívőknek is (hangot is adtak ennek). A gyilkosság soha, semmilyen emberi konfliktusra nem válasz.
Ám mégis: ha élhető világot akarunk, ha azt akarjuk, hogy ne boruljon félelembe a glóbusz, ha azt akarjuk, hogy ne pusztítsuk el egymást, akkor alapvető fordulatot kell tennünk nekünk, keresztényi gyökerű euroatlanti embereknek.
A fordulat lényege a következő: a fensőbbségi érzést félretéve próbáljuk végre megismerni egymás kultúráját, vallását, szokásait, hiteit, életét.
Ugyanis minden bajunk gyökere az egymás nem ismerésében rejlik. Ha nem ismerjük egymást – ők sem minket! –, akkor nem is értjük egymást. S ha nem értjük egymást, akkor félünk egymástól. S ha félünk egymástól, akkor agresszívak leszünk. Most ez a veszély áll fenn – mindkét oldalon.
Egymás vallásának, kultúrájának, életszemléletének megismerése előtt ma egy óriási akadály tornyosul: a neoliberális, ultraliberális alapokon álló PC, azaz politically correct beszéd, amelyet a nyugati világot irányító (s a többi civilizációt, vallást is irányítani akaró) globális pénzügyi világhatalom erőltetett rá a közvéleményre, jól megfontolt célok alapján.
Politikailag korrekt beszéd helyett az élethez és a valósághoz korrekt beszédre van szükség.
Ennek alapján:
1. Őszinte vitát kell kezdeni a sajtószabadság mikéntjéről. Meggyőződésem, hogy a nagy világvallások, melyek a kultúrák és civilizációk alapjai, védendők, mert szakrálisak; meg kell értenünk, hogy a szakrális tabuk ledöntése értelmetlen, mert ezzel kultúrákat támadunk meg – viszont a kultúrák nem hagyják magukat. Sajnos ez történt január 7-én.
2. Nyíltan kell beszélni arról, hogy a másság a többséghez képest nem mindig a szebb és a jobb, hogy az etnikai-vallási kisebbségekkel való együttélés nem evidens módon kívánatos, csak feltételekkel, amelyek kidolgozandók. Nem lehet tabutéma a békétlen együttélés helyett a békés különélés lehetősége sem, ha nincs más mód a béke fenntartására. Európának vállalnia kell kereszténységét, mert az iszlám népek egyre erőteljesebben vállalják vallásukat, s csak két, gyökereit erősen és büszkén vállaló civilizáció élhet békésen egymás mellett.
3. Minden eddiginél fontosabb és sürgetőbb a nagy világvallások alapos megismerése. Tudnunk kell a nagy vallásalapítók tanairól, nézeteiről, életéről, hiteiről. Az iszlám, a kereszténység és a zsidóság egymáshoz való viszonyának elemzésekor se ijedjünk meg a tabuktól; mindhárom között vannak egyezések és nagy különbözőségek. Tárjuk fel ezeket bátran.
Egyetlen dolog nem megy: ha most, újra, megint, magukat a szólásszabadság „felkent” híveinek tartó neoliberálisok (ami nem keverendő össze a klasszikus liberalizmussal), a PC atyjai ismét el akarják torzítani a szólásszabadságot azzal, hogy brutálisan elnyomják a nekik nem tetsző nézeteket, a kényes kérdéseket feltevőket. Felelősségük óriási.
A kultúrák és vallások harca pusztuláshoz, a kultúrák és vallások kölcsönös ismerete és tisztelete, egyenrangúvá válása életben maradáshoz vezet.
mno
Magyarország két nagyhatalom hadszíntere - amit Goodfriend amerikai ügyvivő Magyarországon művel, az semmiféle diplomáciai játéktérbe nem fér bele
Magyarország hadszíntere egy olyan háborúnak, melyet az Egyesült Államok vív Oroszországgal – véli Földi László biztonságpolitikai szakértő. Szerinte előbbi gazdasága a békével és a „melegháborúval” is nyer. A szakember úgy véli: az Egyesült Államok elveszítette a mértéket és súlyos identitászavarban szenved; Közép-Európát biztonsági kockázatnak tartja, pedig épp fordított a helyzet.
Ebben a helyzetben nem szabad „nyulam-bulammá” válni – fogalmazott Földi, aki beszélt arról is, hogy szerinte amit André Goodfriend amerikai ügyvivő Magyarországon művel, az semmiféle diplomáciai játéktérbe nem fér bele.
Egy komoly propagandahadjárat folyik Magyarország ellen. Olyan lejárató akciók keretében, melyeknek a tüntetésszervezés csak egy része – jelentette ki Földi László biztonságpolitikai szakértő a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában.
– Ha a nemzetközi sajtót nézzük, akkor az tele van Magyarország elleni támadásokkal. Ma már egyértelműen azt mondják, hogy Orbán Viktor távozzon, legyen egy másik politikai rend. Nagyon keményen mennek az üzenetek. Hogy ebből a titkosszolgálat kimaradjon, az kizárt dolog – tette hozzá.
Az Egyesült Államok komoly identitászavarban van, egészen egyszerűen elveszítették a mértéket. Azt gondolják, hogy a „világ vezető csendőreként” nekik mindent szabad minden módon, ez pedig nem így van – hangoztatta.
Magyarország nem műveleti terület, hanem egy hadszíntér egy olyan háborúban, melyet nagyhatalmak, az Egyesült Államok és Oroszország vív egymással – szögezte le Földi László, aki szerint az Egyesült Államok mind a békét, mind a melegháborút meg tudja nyerni. Az USA gazdasága ugyanis lényegében a hadiiparra épül, ezért számára gazdasági szempontból a fegyveres konfliktusok is pozitívan hatnak. Ez az az előny, amelyet soha senki nem fog tudni Amerikával szemben megjátszani.
– Ha azt mondom, hogy az olajárak ilyen drasztikus csökkentésével Oroszországot, mely olajexportra épülő gazdaság, meg tudja bénítani, vagy a csőd irányába tudja elvinni, akkor Amerikai tud nyerni. Ha Oroszország azt mondja, itt a vége, és fegyverekhez fog nyúlni, kitör egy nem hidegháborúnak nevezett háború, Amerikai akkor is tud nyerni, mert a fegyverkezés miatt új impulzust kap a gazdasága, a hadiipart lehet mozgósítani – magyarázta.
Amerika abból indul ki, hogy neki Közép-Európa nemzetbiztonsági kockázat. Ez azonban pontosan fordítva van: Magyarország szempontjából nemzetbiztonsági kockázat, ha egy külföldi hatalom megpróbál titkosszolgálati befolyást gyakorolni a napi belpolitikai eseményekre. Ezt meg kell szüntetni, a hazai szolgálatoknak egyértelmű feladatuk, hogy szembeszálljanak ezzel a trenddel.
Nem vagyunk egy súlycsoportban, nyilván nem tudunk úgy beépülni a Fehér Házba, mint ahogy a CIA be tud épülni a magyar politikába. Ez egy veszélyes játszma, de nem szabad „nyulam-bulammá” válni sem. Tudomásul kell venni, hogy a kormány és a rendvédelmi szervek feladata az ország érdekeinek védelme, és ha ezt támadás éri, azzal nagyon keményen szembe kell szállni – tette egyértelművé.
Nem arról van szó, hogy van 8-10 ügynök, aki összevissza rohangál és tüntetéseket szervez. A titkosszolgálatoknak fedőszervei vannak, melyek alapítványok, kutatóintézetek lehetnek, ahová magyar értelmiségi fiatalokat hívnak meg és támogatnak. Egyfajta agymosáson mennek keresztül, elkötelezetté válnak egy kultúra vagy ország iránt, és utána egyetértve annak célkitűzéseivel, támogatják azt. (…) Amikor én meg tudok győzni valakit a saját igazamról úgy általában, akkor az a konkrét helyzetekben is segítséget fog nyújtani, ezt hívják telepített kapcsolati rendszernek – fejtette ki.
Beszélt arról is, hogy szerinte amit André Goodfriend amerikai ügyvivő Magyarországon művel, az semmiféle diplomáciai játéktérbe nem fér bele. Ez egyfajta politikai arroganciának a hátterét sejteti.
Kossuth Rádió, mno
Lovas István: Nyílt levél Franciaország budapesti nagykövetének - avagy gusztustalan francia politika napjainkban sem változott
Mai világunkban semmi sem az, aminek látszik, vagy aminek láttatni akarja velünk, a magukat világ urainak képzelő globalista "elit"
Roland Galharague úrnak
Tisztelt Nagykövet Úr!
A gyász egyetemes érzés, mint ahogyan a sajtószabadság védelme univerzális érték, azaz nem szabadna őket a politikai haszonelvűség síkjára lerántva viszonylagossá tenni.
Az ön és országa érdekében is írom ezt a levelet most, amikor a Charlie Hebdo nevű szatirikus hetilap párizsi szerkesztősége elleni szerdai, 12 áldozattal járó merénylet nyomán tapasztalt világméretű együttérzést önök már-már az ízlés határán túl igyekeznek fel- és kihasználni a saját és a már-már civilizációs konfrontációvá fajuló politikai korrektség jegyében is.
Ez az Alaszkától Koncz Zsuzsa énekesig tartó „Je suis Charlie” táblát tartás már olyannyira szinte kötelezővé és émelyítővé vált, hogy a New York Times-tól a hazai bloggerekig egymás után jelennek meg „Nem vagyok Charlie” cím alatt a különvélemények.
Ha a nyugati világban a muzulmánok szent alakjait gúnyoló karikatúrák nyomán megölt 12 újságíró iszonyatos végzetét olyannyira kötelező a velük azonosító „Charlie vagyok” felirattal demonstrálni, megmondaná, hogy a nyári gázai háborúban legyilkolt 11 palesztin újságíró miatt miért nem hullatott sem ön, sem kormánya, sem a nyugati világ kollektíve vagy országonként külön-külön egyetlen könnyet sem? Holott azok az újságírók még nem is gúnyoltak senkit, pusztán napi munkájukat végezték. Vajon jogos feltenni a kérdést, hogy őszinte-e a mostani gyász hőfoka, ha feltételezzük, hogy minden ember élete egyformán értékes éppen úgy, mint az újságíróké, akiket nem „illik” sehol a világon munkájuk közepette megölni.
A brit globális hetilap, az Economist tegnapi számának a párizsi kivégzésről írt vezércikkében ez olvasható, miután felteszi a kérdést, hogy a szabad beszédnek kell-e határokat szabni, akár saját magunk által, akár úgy, hogy azokat kívülről kényszerítik ránk: „A válasz erre hangsúlyos nem”. A szerkesztőségi véleményt megerősítve később ezt írják: „Még akkor is, ha egy kép vagy vélemény tiszteletlen, ízléstelen, nem szabad betiltani, hacsak közvetlenül nem szít erőszakot”.
Ön, gondolom és kijelentéssel alapján meg is vagyok győződve róla, e két, lényegében azonos és hangsúlyos véleménnyel egyetért. Ha pedig ez így van, Manuel Valls, az önök miniszterelnöke miért adta ki tavaly márciusban utasításszerűen az ukáznak nagyon nagy részben engedelmeskedő prefektusoknak, hogy ne engedjék fellépni területükön Dieudonné M’bala Mbalát, a nemzetközileg legismertebb francia komikust, noha még nem is tudták, hogy a milliók által kedvelt előadóművész mit fog mondani?
Vajon a félig francia, félig kameruni Dieudonnét miért ítélték el már oly annyiszor igen súlyos pénzbüntetésre és miért tiltották be nem egyszer fellépését? Vajon a vád – antiszemitizmus – nem tartozik az Economist és önök által most olyannyira kiemelt „hangsúlyos nem”-re és arra, hogy betiltani nem szabad a „tiszteletlen, ízléstelen” véleményt sem, holott Franciaországban nagyon sokan kételkednek abban, hogy Dieudonné megnyilvánulásai e kategóriában tartoznának. Netán azért, mert kijelentései azonnali erőszakot váltanának ki?
Fővárosukban jelenleg kategorikusan tiltják a palesztinok melletti tüntetést. Miért, nagykövet úr? És miért csak velük nem szabad szolidaritást kinyilvánítani? Az ilyen demonstrációk is tiszteletlennek és ízléstelennek minősülnek?
És ha a mély gyász és együttérzés hangos kifejezése most szinte kötelező a nyugati világ politikusainak 12 ember erőszakos halála miatt, akkor Francois Hollande, Franciaország elnöke 2012. december 20-án Algírban, az algériai parlamentben egyértelműen elítélve a francia gyarmatosítás ottani, brutális és igazságtalan voltát, miért utasította vissza Algéria népének döbbenetére azt, hogy bocsánatot kérjen a franciák által korábban megölt fél millió algériai miatt?
Azt pedig már csak mellékesen kérdezem, hogy miért hívta ön meg a holnap esti párizsi emlékező menetre Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt is, aki a „szabadság” és „demokrácia” ily vészterhes pillanataiban folyamatosan hangoztatott szent értékeit lövette véresre 2006 őszén, miután az illegális fegyverekkel is felszerelt rendőreiről előzetesen leparancsoltatta azonosító számukat, majd kitüntette a brutális támadássorozatok és véres tömegveretések rendőrparancsnokát?
Nagykövet úr, aggódom, hogy az itt felvetett kérdések nem csak engem mardosnak, és hogy az ön viselkedése nem fog túlzottan sok új barátot verbuválni azok táborából, akiknek már az sem tetszett – hogy korábbi időkre ne menjek vissza -, amikor Medgyessy Péter volt miniszterelnöknek és kommunista titkosszolgálati ügynöknek adományozták a becsületrend magas fokozatát?
Ha mélyen elgondolkodik, ugye egy picit ön is velem érez?
Kiváló tisztelettel:
Lovas István
Bayer Zsolt: A Majdan szellemei - Roppant fontos témákat talált az új esztendő elején a fekete öves spermákból álló honi „szabad” sajtó
Legnagyobb fogásuk a BVSC-uszoda felújított medencéjében fiával úszkáló potentát volt. Természetesen addig volt igazán érdekes a történet, ameddig azt hitték, egy fideszes politikus (a BVSC elnöke) úszkált egyedül a vízben. Aztán kiderült, hogy nem ő volt, hanem a sportegyesület alelnöke, azóta arra szorítkoznak, hogy tovább forgassák a fideszes politikus nevét, és természetesen a Tanú című film Bástya elvtársával vonjanak párhuzamot. (Megjegyzés: a párhuzam akkor lenne helytálló, ha az uszoda megnyitott volna, és a sportklub alelnöke nyitvatartási időben záratta volna le a medencét, hogy abban egyedül és/vagy a fiával úszkáljon, mint Bástya elvtárs.
De az uszoda még nincsen nyitva, tehát ilyesmi nem történt. Annyi történt, ami naponta megtörténik mindenütt a világban: egy intézmény vezetője a hivatalos megnyitó előtt kipróbálta a rábízott objektumot. Mindez szóra sem érdemes, csak errefelé, ahol a fekete öves spermák meg a retek proli „mikrobloggerek” már nem tudnak mit kitalálni, hogy cseszegessék a kormányt, a Fideszt, és persze mindenekelőtt Orbánt.)
Miközben ez a „skandalum” kitölti a honi „szabad” sajtó lapjait, aközben eddig nem jutott hely és idő Oliver Stone szavaival foglalkozni ugyanezeken a hasábokon és honlapokon.
Oliver Stone (A szakasz, Tőzsdecápák 1-2, Született július 4-én, Született gyilkosok, Halálkanyar, forgatókönyvíróként A sebhelyesarcú című Brian de Palma remekművet is jegyzi, eddig három Oscar-díj nyertese) jelenleg dokumentumfilmet forgat az ukrajnai válságról. E munkája keretében készített négyórás interjút Viktor Janukoviccsal. Stone a Facebookon írt egy bejegyzést, ezt most változtatás nélkül közöljük:
„Négyórás interjút készítettem Viktor Janukoviccsal Moszkvában egy ukránok által készített angol nyelvű dokumentumfilmhez. Ő volt Ukrajna törvényesen megválasztott elnöke, amíg az idén (2014-ben – a szerk.) február 22-én hirtelen el nem mozdították. A dokumentumfilm ennek részleteit tárgyalja és azt is, hogy az úgynevezett »lövészek«, akik tizennégy rendőrt és negyvenöt tüntetőt megöltek, valamint nyolcvanöt embert megsebesítettek, egy harmadik fél agitátorai.
Sok szemtanú, beleértve Janukovicsot és rendőrségi tisztviselőket, úgy vélik, hogy ezek a külföldi elemek Nyugat-barát szervezetekhez tartoznak – rajtuk a CIA kézjegyével. Emlékezzenek a Chávez elleni 2002-es »rendszerváltó« puccsra, amikor ideiglenesen eltávolították, miután pró- és anti-Chávez-demonstrálókra lőttek titokzatos lövészek különböző irodaépületekből.
Ugyanarra a technikára hasonlít, amelyet akkor alkalmaztak, amikor a venezuelai Maduro törvényesen megválasztott kormányát majdnem megbuktatták, amikor erőszakos cselekmények történtek a Maduro-ellenes tüntetők ellen. Csinálj elegendő káoszt, ahogy a CIA tette Iránban 1953-ban, Chilében 1973-ban és számos más puccsban, és a törvényes kormány megbuktatható. Ez Amerika lágy hatalmi technikája, amelyet úgy hívnak: »Rendszerváltás 101.«
Ebben az esetben a »majdani mészárlás« úgy jelenik meg a médiában, mint az instabil és brutális oroszbarát Janukovics-kormány eredménye. Emlékeztetnénk, hogy Janukovics egyetértett az ellenzéki pártokkal és három európai uniós ország külügyminiszterével kötött február 21-i egyezménnyel, hogy előre hozott választások legyenek. A következő nap az egyezmény értelmetlenné vált, amikor jól felfegyverzett, neonáci radikálisok arra kényszerítették Janukovicsot, hogy elszökjön az országból az ismételt gyilkossági kísérletek hatására. A következő napon egy Nyugatbarát kormány állt fel, amelyet rögtön elismert az Egyesült Államok (pont, ahogy a 2002-es Chávez elleni puccsnál).
Egy újabb mocskos történet, de a puccs tragikus következményeként a Nyugat fenntartja az »Oroszország a Krímben« narratíva dominanciáját, miközben a valódi értelmezés az »Egyesült Államok Ukrajnában«. Az igazság nem kerül adásba Nyugaton.
Ez a történelem szürreális perverziójának újbóli megismétlődése, mint Bush iraki háború előtti »WMD« kampánya (WMD = weapons of mass destruction = tömegpusztító fegyverek). De remélem, az igazság végül felszínre kerül Nyugaton, remélem még időben, hogy megállítsuk ezt az őrületet.”
Nos, erre nem volt idejük a fekete öves spermáknak. Viszont nagyon rövid időn belül ki fog derülni, hogy Oliver Stone egy tehetségtelen hülye, aki ráadásul kommunista is. Ugyanis a „kommunista” akkor szitokszó, ha a delikvens a globalizáció és az Egyesült Államok ellenfele. Amennyiben például Che Guevara-zászlók alatt nyalja Amerika seggét, ugyanakkor valami egyenlő társadalomról üvöltözik hülyeségeket a mikrofonba, nos, akkor nem kommunista, hanem újbaloldali, haladó fiatal. A „rendszer ellensége”.
Itt tartunk most. És persze ne feledjük: a szilylacika-féle fehérjehalmazok szerint igazságos társadalom és demokrácia akkor lesz, ha a még ki sem nyitott uszodában NEM úszik az egyesületi alelnök meg a fia.
Ha ők NEM úsznak, akkor az Egyesült Államok kinyírhat bárkit a Majdanon.
Akkor demokrácia van, és kész.
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Vég vagy kezdet
Aki ma kizárólag összeesküvés-elméletnek tartja, hogy az Egyesült Államok birodalmi érdekei szerint igyekszik beavatkozni például Kelet-Közép-Európa politikai viszonyaiba, az vagy teljesen hülye, vagy az Egyesült Államok ügynöke.
A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején két alapmű is megjelent.
A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején, amely időszakot leegyszerűsítve és önfelmentésként kizárólag a „rendszerváltás korszakaként” szoktuk emlegetni, két alapmű is megjelent.
Fukuyama még 1989-ben írta meg A történelem vége című esszéjét. Huntington – Fukuyama tételére válaszul – 1996-ban publikálta először esszéjét A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása címmel.
Fukuyama tétele az volt, hogy a hidegháború végeztével, a nyugatias típusú liberális demokrácia győzelmével véget ért az emberi történelem. Ugyanis az emberi fejlődés végpontja és egyben nyilván csúcspontja is a liberális demokrácia. S mivel ez győzött, a harcoknak vége, az emberiségre egy alapvetően unalmas, nyugodt kor vár, amely eltart az idők végezetéig. Huntington ezzel szemben arról értekezik, hogy a nyugati típusú liberális demokrácia nem egyetemes. A világban többféle civilizáció létezik és él egymás mellett, és korunkban ezen civilizációk között új összecsapások várhatók, az erőviszonyok módosulása zajlik.
Ma, huszonöt évvel a „rendszerváltások” után, mindenki megítélheti, Fukuyamának vagy Huntingtonnak volt-e nagyobb igazsága. Anélkül, hogy bárkit befolyásolni akarnék, emlékeztetek azokra az iszonyatos képsorokra, amelyeken nyugati emberek térdelnek valahol a szíriai vagy iraki sivatagban, és az Iszlám Állam fegyveresei készülődnek levágni a fejüket. Számomra ez a borzalom Huntington igazát támasztja alá.
És ne essünk abba a hibába sem, hogy kizárólag az iszlámot tételezzük a nyugati liberális demokráciával szemben álló civilizációnak. Hiszen önálló civilizáció a kínai, a japán (integrálva számos nyugati elemet), a hindu, a buddhista, az ortodox keresztény (Oroszország primátusával), a latin- és dél-amerikai civilizációk, valamint az afrikai (szubszaharai) világok, ez utóbbiak számos esetben a radikális iszlám befolyása alatt (lásd például Boko Haram).
Huntington külön említi az úgynevezett „magányos államokat”, amelyek civilizációk között ingadoznak vagy éppen civilizációt váltanak. Ezek közé tartozik a roppant erős és egyre inkább megkerülhetetlen Törökország, a végső pusztulás szélén álló Haiti, Etiópia vagy éppen Izrael (és szerte a világban létező zsidó diaszpóra, amelynek egyedül megengedett, hogy vallási alapon tagadjon számos liberális alapelvet. Miért is?).
Nos, mindezek ismeretében érdemes talán higgadtan végiggondolni a világ jelenlegi állapotát. Különös tekintettel arra, hogy az emberiség mai állapotában az önpusztítás mámorában létezik, és ezen önpusztítás, fenntarthatatlan életforma, a Föld nevű bolygó és erőforrásainak esztelen felhasználása és pazarlása, a végzetes és már most irreverzibilis szennyezés, a túlfogyasztás és minden rettenet elsősorban a nyugati liberális demokráciák sajátja (Kína zárkózik fel rohamosan ebben az esztelen és öngyilkos versenyben).
A liberális demokráciák vezető ereje pedig az Egyesült Államok. Az az Egyesült Államok, amely szintén jelentős változásokon esett át a hidegháború megnyerése óta. Például miközben rigorózusan ügyel nemzetállamként a demokratikus szabályok betartására, birodalomként egyre gyakrabban viselkedik közönséges latorállamként. Háborús bűnök elkövetése, a legalapvetőbb demokratikus és civilizációs szabályok semmibe vétele, kínzások, tárgyalás nélküli évtizedes fogva tartások, az egész világ, közte a legszorosabb szövetségesek titkos és törvénytelen lehallgatása – mindez jelzi az átalakulás folyamatát.
Aki ma azt hangoztatja, hogy a nyugati típusú liberális demokráciákkal nincs semmi baj, az Pangloss mester nyomdokain halad, és végtelen ürességről, ostobaságról tesz tanúbizonyságot. Aki ma azt hangoztatja, hogy az Egyesült Államok a szabadság és a demokrácia őrzője, az nem hajlandó tudomást venni a tényekről.
Aki ma kizárólag összeesküvés-elméletnek tartja, hogy az Egyesült Államok birodalmi érdekei szerint igyekszik beavatkozni például Kelet-Közép-Európa politikai viszonyaiba, az vagy teljesen hülye, vagy az Egyesült Államok ügynöke. Aki nem képes felfogni, hogy Ukrajna NATO-tagsága egész térségünk békéjét fenyegeti, az nem képes felfogni semmit sem. Aki nem látja, hogy itt Oroszország ellenében és Oroszország nélkül nem lehet semmilyen politikát csinálni, az egyszerűen idióta.
Aki pedig ezen realitások figyelembe vevőjét azzal vádolja, hogy elárulja a magyar érdekeket, és odadobja az oroszoknak, az egyszerűen gazember. Különös véletlen, hogy ezen vád legbőszebb hangoztatói döntő többségükben nem az oroszok, hanem a szovjetek feltétel nélküli kiszolgálói voltak, vagy miközben ezt sikoltozzák, CCCP feliratú pólót viselnek beteg és didergő lelkük felett.
Igen: az első világháború nem ért, nem is érhetett véget azzal az igazságtalan és ocsmány békével, amellyel megpróbálták lezárni. Az első világháború folytatása éppen a béke volt, amely szükségképpen torkollott a második világégésbe. És a második világháború sem ért véget, hanem folytatódott a hidegháborúval. S bizony, a tapasztalat alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem Fukuyama, hanem Huntington jóslata vált valósággá. Ez pedig akkor a negyedik világháború.
Persze aki gyűlöl gondolkodni, aki Pangloss mester tanítványa, s aki mindeközben csalhatatlannak is képzeli magát, az nyugodtan kijelentheti, hogy mindez nem így van. Éppen ilyen csalhatatlan nyugalomban ittak és neveztek mindenkit hülyének a született cinikusok a híres berlini kabarékban is, öt perccel az iszonyat előtt. Bizony, Hont András úr…
Amúgy boldog új évet mindenkinek.
Magyar Hírlap
Lovas István: Újabb elhallgatott hírek - Az egész emberiséget érintő ENSZ-szavazásról ismét hallgat a magyar média
Az elhallgatásban puszta véletlen, hogy a határozat ellen csupán két ország szavazott. Na, melyik kettő?
Most 4 napot vártam arra, hogy legalább a közpénzen működtetett, az USÁ-ban is saját tudósítóval, közpénzen működtetett MTI hírt adjon az ENSZ közgyűlésén két határozatról történt szavazásról. De a magyar médiában ismét totális volt a csönd.
December 2-án arra kellett az ENSZ közgyűlésén szavazni, hogy a világűrt tartsák fegyvermentesen. Az űrprogramokat működtető Kína, India és az Európai Űrhivatal tagországai a javaslat mellett szavaztak.
A határozatot elfogadták. 174 ország szavazott mellette, egy ország – Ukrajna – tartózkodott.
Két ország szavazott ellene. A két ország az Egyesült Államok és Izrael.
Aznap még egy határozat sorsáról döntöttek. Ennek témája az atomfegyverek közel-keleti terjedésének veszélyét kívánta hangsúlyozni.
A határozat felhívta Izraelt, hogy késedelem nélkül írja alá az atomstop egyezményt (Nuclear Non-Proliferation Treaty).
A határozat ellen Izrael, az USA, Kanada és Mikronézia szavazott.
Akiket érdekel az ENSZ határozat menete a benyújtástól a szavazásig itt találhatja: http://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=A%2F69%2F438