Magyarország nem menekülttábor!
Magyarországon nem indokolt a gazdasági menekültek beáramlása, az, hogy Magyarország magyar akar maradni, teljesen normális felfogás – jelentette ki Rogán Antal hétfőn az M1 Ma reggel című műsorában.
A Fidesz parlamenti frakcióvezetője emlékeztetett arra, hogy Magyarországon ugyan csökkent, de még mindig van munkanélküliség, ezért elsősorban a magyar embereknek kell munkát adni.
Látható, hogy a nyugat-európai országokban, például az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Németországban miként borítja fel a keresztény országok belső rendjét a muzulmán közösségek jelenléte – mondta, hozzátéve: Magyarországnak sem érdeke az olyan gazdasági menekültek befogadása, akik olyan tradíciókat hoznak magukkal, amelyek idegenek a magyar hagyományoktól.
Rogán Antal arról is szólt, hogy a Fidesz február 4. és 6. között tartja frakcióülését, amelyen menedzsmenttervet készítenek a bérből és fizetésből élő családok számára. Megvizsgálják, hogy miként duplázható meg a ciklus végéig a kétgyermekes családok adókedvezménye, illetve hogyan egészíthető ki újabb elemekkel az otthonteremtési program. Megvizsgálják azt is, hogy miként lesz lehetőség újabb adócsökkentésre. A tanácskozás napirendjén szerepel a banki elszámoltatások áttekintése is – ismertette a frakcióvezető.
A frakcióülés témája lesz az országvédelmi akcióterv is. Meg kell határozni azokat a lépéseket, amelyekkel Magyarország határozottabban tud reagálni a külső kihívásokra és ehhez eszközöket kell adni a kormány és az Országgyűlés kezébe – mondta ezzel kapcsolatban Rogán Antal. Példaként említette: meg kell fogalmazni, hogy milyen eszközök alkalmazhatóak valakinek a kitiltására. Meg kell nézni, hogy csinálják ezt az amerikaiak – tette hozzá.
Az akcióterv része lehet – folytatta – a magyar emberek pénzén előállított nyereség itthon tartása is. Ha már működnek Magyarországon multinacionális vállalatok, amelyek képesek arra, hogy a magyar emberek pénzén előállított nyereséget kivigyék az országból, meg kel vizsgálni, hogy azt miként lehet az országon belül tartani – fejtette ki Rogán Antal, hangsúlyozva, hogy nem a termelő, hanem a szolgáltatást végző vagy kereskedelmi cégekre gondol.
Ha a magyar emberek pénzén termelnek nyereséget, akkor azt Magyarországon adózzák is le – érvelt.
A politikus a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában arról beszélt, hogy a terror réme napi valósággá vált Európában, ezért mind Magyarországnak, mind az európai országoknak át kell gondolniuk migrációs és terrorellenes politikájukat.
Úgy vélekedetett, hogy erre jó példát kínálhatnak az Egyesült Államok terrorellenes intézkedései, például az ügyben, hogy terrorfenyegetettség esetén a hatóságoknak miként legyen lehetőségük a hagyományos szabadságjogok, például az adatvédelem átlépésére.
Hozzátette: a keresztény kultúra a tisztelet kultúrája, amibe beletartozik az is, hogy más vallását nem lehet kifigurázni, abból gúnyt űzni. Ha megszegjük a tisztelet kultúráját, annak mindig vannak következményei – mondta Rogán Antal.
magyartudat
Szádeczky-Kardoss Irma: Szent István Intelmei és az idegenek, avagy az „idegenek" értelmezése az Árpád-kori jogéletben
Egy érdekesség 2015 augusztus 20-ra
A nemzetállamokat szétverni szándékozó neoliberális elmebetegek Szent István intelmeit, gondolatait szándékosan ferdítik el Amerikától, a budapesti nagykörútig.
Olvassuk el az illetékes szaktekintély, a tudós kutató leírásában a valóságot az "intelmekről"
Szent István tehát szelektált, és kifejezetten a férfiakra: a katonákra, harcosokra, vitézekre szűkítette az idegeneknek azon körét, amelynek rendszerint egyedi, olykor családos, esetleg nemzetségi befogadását és táplálását, tehát szolgálatba állítását hasznosnak. ezért kívánatosnak tartja és ajánlja. S maga szabja meg azt is, hogy milyen tágan lehet értelmezni, a harcosokon, vitézeken kívül kikre lehet még kiterjeszteni a fogalmat.
Az Intelmek VI. fejezetét az egyik leggyakrabban hivatkozott fordítási változatban idézzük:
:„A vendégek és a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állanak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas saijai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét
emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egy nyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő. Ennélfogva megparancsolom neked fiam, hogy a jövevényeket jóakaratúan gyámolítsd és becsben tartsad, hogy nálad szívesebben tartózkodjanak, mintsem másutt lakjanak.
Ha pedig le akarnád rombolni, amit építettem, vagy szétszórni, amit összegyűjtöttem, kétségkívül igen nagy kárt szenvedne országod. Hogy ez ne legyen, naponta nagyobbítsd országodat, hogy koronádat az emberek nagyságosnak tartsák".
Ez a fordítási változat a különböző szerkesztményekben utólag adott fejezetcímek szerint „a vendégek befogadásáról és gyámolításáról" beszél, másutt, például az ezredforduló díszes jubileumi Corpus Juriskban8 közölt fordítás pedig „a vendég és jövevény népek" hasznáról szól. Mindkettő eltér a fejezet tartalmától, mert mindkettő általánosít, különösen ez utóbbi változat, mert a mondanivalót szelekció nélkül teijeszti ki az idegenek vándorló tömegeire is akár.
Egész népek, néprészek, nemzetségek beáramlása és vendégül való befogadása kívánatosságának látszatát keltő interpretálásban. Pedig Szent István közel sem így fogalmazott. Nem populusról, nem gensröl szólt. Ő azt mondta: „in hospitibus et adventitiis viris tanta inest utilitas... ". Szent István tehát szelektált, és kifejezetten a férfiakra: a szó többi klaszszikus jelentésével is a katonákra, harcosokra, vitézekre szűkítette az idegeneknek azon körét, amelynek rendszerint egyedi, olykor családos, esetleg nemzetségi befogadását és táplálását, tehát szolgálatba állítását hasznosnak. ezért kívánatosnak tartja és ajánlja. S maga szabja meg azt is, hogy milyen tágan lehet értelmezni, a harcosokon, vitézeken kívül kikre lehet még kiterjeszteni a fogalmat.
A római példában a jeleseket/nemeseket és bölcseket nevezi meg, mint a római királyokat dicsőségre juttató idegenek seregét. Szó sincs itt népekről, népségről vagy a befogadandók általános, tehát válogatás nélkül mindenkire kiteijeszthető emlegetéséről, szó sincs liberalizált feltétel nélküliségről, szó sincs az ország kapuinak elvtelen kitárásáról! Ellenkezőleg: itt a kiváló s a kiválóság révén „hasznos" tulajdonságok szerinti válogatásról és egyedi differenciálásról van szó!
Az értelmezés szempontjából figyelemre méltó az is, ahogyan megparancsolja Imrének, hogy „adj nekik táplálást jóakarattal és tisztességes tartást, hadd éljenek nálad örömestebh, hogysem másutt lakozzanak ". A forrásul használt Corpus Juris még így fordít, a modernebb fordítások azonban itt is fellazítják a tartalmat, s a szolgálat és szolgálatba fogadás keretei közötti táplálás (nutrias) és tisztességes tartás (honeste teneas) helyett például „jóakaratú gyámolításról" és „becsben tartásról" beszélnek, s ezzel a lazább fogalmazással akaratlanul is a lényegről vonva el a figyelmet. Szent Istvánnak az országhatárok feltétlen átjárhatósága és a nemzeti egység fellazításának vélelmezett szándéka irányába terelve azt.
Mégpedig megalapozatlanul. Az eredeti szövegben ugyanis nem a mai értelemben vett „ország" és az idegenek relációjáról esik szó - ahogy lényegében mindkét fordítási változat sugallja -, mert a „hadd éljenek nálad örömestebb, hogysem másutt" útmutatásban, a „táplálásban" és „tisztességes tartásban/vendégül látásban" az uralkodó és a vendégek személy szerinti közvetlen alá-fölérendeltségi, szolgálati kapcsolatára szükül az ajánlás. Közvetlen gazdasági és jogi függőségi kapcsolatot jelez: királyi finanszírozás, irányítás és ellenőrzés alatt. Aminek gyakorlatát pl. Gizella királyné bajor kísérete tagjainak királyi birtokon való letelepítése is tükrözi.
Fricz Tamás: 2014. 01. 07. után vagy megértjük egymást, vagy elpusztítjuk egymást - Politikailag korrekt beszéd helyett az élethez és a valósághoz korrekt beszédre van szükség
Fontos!
Európa az új világháború előszobájába került. Rajtunk múlik - mindannyiunkon - hogy közönnyel, tudatlanul végignézzük, hogy mit tesz velünk a fegyvereladásban, a háborúkban, a mindenároni piacszerzésben érdekelt globális hatalom, és szótlanul megyünk a vágóhídra, vagy párt állástól, vallástól függetlenül egyénenként és társadalmi méretekben is azt mondjuk: állj, eddig és ne tovább!
Osszuk meg az anyagot - nagyon nagy a baj!
Mészáros László a Patrióta Európa Mozgalom alapítója
A mai napig nem tudjuk pontosan, mi történt 2001. 9. 11. napján (legfeljebb sejtjük…), a reakció viszont ismert: az Egyesült Államok meghirdette a terrorizmus és az iszlám fundamentalizmus elleni harcát. „Eredmény”: az Iszlám Állam létrejötte, s most az európai 9/11, azaz 01/07. Innentől kezdve két út maradt a glóbusz lakói számára: vagy megértjük egymást, vagy elpusztítjuk egymást.
Francis Fukuyama amerikai politológus a közép- és kelet-európai rendszerváltások, illetve a Szovjetunió szétesése, s így a két világrend közötti hidegháború megszűnése hajnalán 1989-ben tanulmányban, majd 1992-ben könyvben is (A történelem vége és az utolsó ember) kifejtette optimista nézeteit arról, hogy szerinte a liberális demokrácia a világon uralkodóvá vált, a nagy ideológiai és rendszerszintű törésvonalak megszűntek, a történelem ebben az értelemben véget ért. Az egész világon nagy port kavart munkában Fukuyama kiindulópontja az volt, hogy a világ megosztottságát elsősorban ideológiai, gazdasági, politikai konfliktusok okozzák, s a kommunizmus megbukásával ezek a konfliktusok végleg feloldódtak.
Erre mintegy válaszul, kvázi kritikaként jelent meg 1993-ban Samuel J. Huntingtonnak először egy tanulmánya, majd 1996-ban könyve A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása címmel. Huntington, Fukuyama alapszemléletével vitatkozva, abból indult ki, hogy a hidegháború megszűnése után az államok és országok már nem az ideológiák és rendszerek, politikai és gazdasági megosztottságok mentén kerülnek szembe egymással, hanem döntően kulturális, civilizációs, vallási alapon, amely küzdelemben a liberális demokrácia csak egy lesz a sokféle együttélési modell közül a világon. Tehát nemhogy vége a történelemnek, hanem igazából egy teljesen új történelem kezdődik el a 21. századtól.
A vita Párizsban, január hetedikén eldőlt: Huntingtonnak lett igaza. Az emberi természet legmélyebb, legalapvetőbb szembenállásai jelentek meg és kerültek felszínre: az etnikai, vallási, kulturális, civilizációs ellentétek.
Azt hittük mi, az euroatlanti világ tagjai, hogy utóbbiakat már meghaladtuk, túlléptünk rajtuk. Súlyosan tévedtünk, s tévedésünk rá fogja nyomni bélyegét a most elkezdődött évszázadra.
Tévedésünk pedig Fukuyama végzetes félreértésében gyökerezik: sokan elhittük – különösen az Egyesült Államok hitte el –, hogy a demokrácia és a kapitalizmus a világ egészében elterjeszthető, és a világ így teljesedik be.
Csakhogy nem számoltunk azzal, hogy a keresztény gyökereken alapuló gazdasági-politikai rendszerünk, az abból eredő kultúránk nem terjeszthető el más vallási gyökerekkel rendelkező népek és kultúrák között. Ugyanis utóbbiak – s most különösen az iszlám – ezt leigázásnak, agressziónak, beavatkozásnak és vallásuk meggyalázásának tartja. S legalább olyan fontos: mi azt hittük, vagy azt akartuk hinni, hogy az egyéni jólét, a gazdasági növekedés, az individualizmus és az egyéni szabadságjogok, az élet tisztelete minden nép és vallás számára a legfontosabb szempontok.
Súlyosan tévedtünk: más vallások számára az élettel kapcsolatban más kiindulópontok léteznek, mást jelent számukra a vallásalapító iránti tisztelet, a boldogság, a szabadság, az egyéni lét, mint nálunk. És ennek most megfizettük az árát.
Természetesen nemcsak nekünk, keresztény embereknek tűrhetetlen és elfogadhatatlan az iszlám fundamentalisták párizsi terrorakciója, hanem a mérsékelt iszlámhívőknek is (hangot is adtak ennek). A gyilkosság soha, semmilyen emberi konfliktusra nem válasz.
Ám mégis: ha élhető világot akarunk, ha azt akarjuk, hogy ne boruljon félelembe a glóbusz, ha azt akarjuk, hogy ne pusztítsuk el egymást, akkor alapvető fordulatot kell tennünk nekünk, keresztényi gyökerű euroatlanti embereknek.
A fordulat lényege a következő: a fensőbbségi érzést félretéve próbáljuk végre megismerni egymás kultúráját, vallását, szokásait, hiteit, életét.
Ugyanis minden bajunk gyökere az egymás nem ismerésében rejlik. Ha nem ismerjük egymást – ők sem minket! –, akkor nem is értjük egymást. S ha nem értjük egymást, akkor félünk egymástól. S ha félünk egymástól, akkor agresszívak leszünk. Most ez a veszély áll fenn – mindkét oldalon.
Egymás vallásának, kultúrájának, életszemléletének megismerése előtt ma egy óriási akadály tornyosul: a neoliberális, ultraliberális alapokon álló PC, azaz politically correct beszéd, amelyet a nyugati világot irányító (s a többi civilizációt, vallást is irányítani akaró) globális pénzügyi világhatalom erőltetett rá a közvéleményre, jól megfontolt célok alapján.
Politikailag korrekt beszéd helyett az élethez és a valósághoz korrekt beszédre van szükség.
Ennek alapján:
1. Őszinte vitát kell kezdeni a sajtószabadság mikéntjéről. Meggyőződésem, hogy a nagy világvallások, melyek a kultúrák és civilizációk alapjai, védendők, mert szakrálisak; meg kell értenünk, hogy a szakrális tabuk ledöntése értelmetlen, mert ezzel kultúrákat támadunk meg – viszont a kultúrák nem hagyják magukat. Sajnos ez történt január 7-én.
2. Nyíltan kell beszélni arról, hogy a másság a többséghez képest nem mindig a szebb és a jobb, hogy az etnikai-vallási kisebbségekkel való együttélés nem evidens módon kívánatos, csak feltételekkel, amelyek kidolgozandók. Nem lehet tabutéma a békétlen együttélés helyett a békés különélés lehetősége sem, ha nincs más mód a béke fenntartására. Európának vállalnia kell kereszténységét, mert az iszlám népek egyre erőteljesebben vállalják vallásukat, s csak két, gyökereit erősen és büszkén vállaló civilizáció élhet békésen egymás mellett.
3. Minden eddiginél fontosabb és sürgetőbb a nagy világvallások alapos megismerése. Tudnunk kell a nagy vallásalapítók tanairól, nézeteiről, életéről, hiteiről. Az iszlám, a kereszténység és a zsidóság egymáshoz való viszonyának elemzésekor se ijedjünk meg a tabuktól; mindhárom között vannak egyezések és nagy különbözőségek. Tárjuk fel ezeket bátran.
Egyetlen dolog nem megy: ha most, újra, megint, magukat a szólásszabadság „felkent” híveinek tartó neoliberálisok (ami nem keverendő össze a klasszikus liberalizmussal), a PC atyjai ismét el akarják torzítani a szólásszabadságot azzal, hogy brutálisan elnyomják a nekik nem tetsző nézeteket, a kényes kérdéseket feltevőket. Felelősségük óriási.
A kultúrák és vallások harca pusztuláshoz, a kultúrák és vallások kölcsönös ismerete és tisztelete, egyenrangúvá válása életben maradáshoz vezet.
mno
Magyarország két nagyhatalom hadszíntere - amit Goodfriend amerikai ügyvivő Magyarországon művel, az semmiféle diplomáciai játéktérbe nem fér bele
Magyarország hadszíntere egy olyan háborúnak, melyet az Egyesült Államok vív Oroszországgal – véli Földi László biztonságpolitikai szakértő. Szerinte előbbi gazdasága a békével és a „melegháborúval” is nyer. A szakember úgy véli: az Egyesült Államok elveszítette a mértéket és súlyos identitászavarban szenved; Közép-Európát biztonsági kockázatnak tartja, pedig épp fordított a helyzet.
Ebben a helyzetben nem szabad „nyulam-bulammá” válni – fogalmazott Földi, aki beszélt arról is, hogy szerinte amit André Goodfriend amerikai ügyvivő Magyarországon művel, az semmiféle diplomáciai játéktérbe nem fér bele.
Egy komoly propagandahadjárat folyik Magyarország ellen. Olyan lejárató akciók keretében, melyeknek a tüntetésszervezés csak egy része – jelentette ki Földi László biztonságpolitikai szakértő a Kossuth rádió Vasárnapi Újság című műsorában.
– Ha a nemzetközi sajtót nézzük, akkor az tele van Magyarország elleni támadásokkal. Ma már egyértelműen azt mondják, hogy Orbán Viktor távozzon, legyen egy másik politikai rend. Nagyon keményen mennek az üzenetek. Hogy ebből a titkosszolgálat kimaradjon, az kizárt dolog – tette hozzá.
Az Egyesült Államok komoly identitászavarban van, egészen egyszerűen elveszítették a mértéket. Azt gondolják, hogy a „világ vezető csendőreként” nekik mindent szabad minden módon, ez pedig nem így van – hangoztatta.
Magyarország nem műveleti terület, hanem egy hadszíntér egy olyan háborúban, melyet nagyhatalmak, az Egyesült Államok és Oroszország vív egymással – szögezte le Földi László, aki szerint az Egyesült Államok mind a békét, mind a melegháborút meg tudja nyerni. Az USA gazdasága ugyanis lényegében a hadiiparra épül, ezért számára gazdasági szempontból a fegyveres konfliktusok is pozitívan hatnak. Ez az az előny, amelyet soha senki nem fog tudni Amerikával szemben megjátszani.
– Ha azt mondom, hogy az olajárak ilyen drasztikus csökkentésével Oroszországot, mely olajexportra épülő gazdaság, meg tudja bénítani, vagy a csőd irányába tudja elvinni, akkor Amerikai tud nyerni. Ha Oroszország azt mondja, itt a vége, és fegyverekhez fog nyúlni, kitör egy nem hidegháborúnak nevezett háború, Amerikai akkor is tud nyerni, mert a fegyverkezés miatt új impulzust kap a gazdasága, a hadiipart lehet mozgósítani – magyarázta.
Amerika abból indul ki, hogy neki Közép-Európa nemzetbiztonsági kockázat. Ez azonban pontosan fordítva van: Magyarország szempontjából nemzetbiztonsági kockázat, ha egy külföldi hatalom megpróbál titkosszolgálati befolyást gyakorolni a napi belpolitikai eseményekre. Ezt meg kell szüntetni, a hazai szolgálatoknak egyértelmű feladatuk, hogy szembeszálljanak ezzel a trenddel.
Nem vagyunk egy súlycsoportban, nyilván nem tudunk úgy beépülni a Fehér Házba, mint ahogy a CIA be tud épülni a magyar politikába. Ez egy veszélyes játszma, de nem szabad „nyulam-bulammá” válni sem. Tudomásul kell venni, hogy a kormány és a rendvédelmi szervek feladata az ország érdekeinek védelme, és ha ezt támadás éri, azzal nagyon keményen szembe kell szállni – tette egyértelművé.
Nem arról van szó, hogy van 8-10 ügynök, aki összevissza rohangál és tüntetéseket szervez. A titkosszolgálatoknak fedőszervei vannak, melyek alapítványok, kutatóintézetek lehetnek, ahová magyar értelmiségi fiatalokat hívnak meg és támogatnak. Egyfajta agymosáson mennek keresztül, elkötelezetté válnak egy kultúra vagy ország iránt, és utána egyetértve annak célkitűzéseivel, támogatják azt. (…) Amikor én meg tudok győzni valakit a saját igazamról úgy általában, akkor az a konkrét helyzetekben is segítséget fog nyújtani, ezt hívják telepített kapcsolati rendszernek – fejtette ki.
Beszélt arról is, hogy szerinte amit André Goodfriend amerikai ügyvivő Magyarországon művel, az semmiféle diplomáciai játéktérbe nem fér bele. Ez egyfajta politikai arroganciának a hátterét sejteti.
Kossuth Rádió, mno
Lovas István: Nyílt levél Franciaország budapesti nagykövetének - avagy gusztustalan francia politika napjainkban sem változott
Mai világunkban semmi sem az, aminek látszik, vagy aminek láttatni akarja velünk, a magukat világ urainak képzelő globalista "elit"
Roland Galharague úrnak
Tisztelt Nagykövet Úr!
A gyász egyetemes érzés, mint ahogyan a sajtószabadság védelme univerzális érték, azaz nem szabadna őket a politikai haszonelvűség síkjára lerántva viszonylagossá tenni.
Az ön és országa érdekében is írom ezt a levelet most, amikor a Charlie Hebdo nevű szatirikus hetilap párizsi szerkesztősége elleni szerdai, 12 áldozattal járó merénylet nyomán tapasztalt világméretű együttérzést önök már-már az ízlés határán túl igyekeznek fel- és kihasználni a saját és a már-már civilizációs konfrontációvá fajuló politikai korrektség jegyében is.
Ez az Alaszkától Koncz Zsuzsa énekesig tartó „Je suis Charlie” táblát tartás már olyannyira szinte kötelezővé és émelyítővé vált, hogy a New York Times-tól a hazai bloggerekig egymás után jelennek meg „Nem vagyok Charlie” cím alatt a különvélemények.
Ha a nyugati világban a muzulmánok szent alakjait gúnyoló karikatúrák nyomán megölt 12 újságíró iszonyatos végzetét olyannyira kötelező a velük azonosító „Charlie vagyok” felirattal demonstrálni, megmondaná, hogy a nyári gázai háborúban legyilkolt 11 palesztin újságíró miatt miért nem hullatott sem ön, sem kormánya, sem a nyugati világ kollektíve vagy országonként külön-külön egyetlen könnyet sem? Holott azok az újságírók még nem is gúnyoltak senkit, pusztán napi munkájukat végezték. Vajon jogos feltenni a kérdést, hogy őszinte-e a mostani gyász hőfoka, ha feltételezzük, hogy minden ember élete egyformán értékes éppen úgy, mint az újságíróké, akiket nem „illik” sehol a világon munkájuk közepette megölni.
A brit globális hetilap, az Economist tegnapi számának a párizsi kivégzésről írt vezércikkében ez olvasható, miután felteszi a kérdést, hogy a szabad beszédnek kell-e határokat szabni, akár saját magunk által, akár úgy, hogy azokat kívülről kényszerítik ránk: „A válasz erre hangsúlyos nem”. A szerkesztőségi véleményt megerősítve később ezt írják: „Még akkor is, ha egy kép vagy vélemény tiszteletlen, ízléstelen, nem szabad betiltani, hacsak közvetlenül nem szít erőszakot”.
Ön, gondolom és kijelentéssel alapján meg is vagyok győződve róla, e két, lényegében azonos és hangsúlyos véleménnyel egyetért. Ha pedig ez így van, Manuel Valls, az önök miniszterelnöke miért adta ki tavaly márciusban utasításszerűen az ukáznak nagyon nagy részben engedelmeskedő prefektusoknak, hogy ne engedjék fellépni területükön Dieudonné M’bala Mbalát, a nemzetközileg legismertebb francia komikust, noha még nem is tudták, hogy a milliók által kedvelt előadóművész mit fog mondani?
Vajon a félig francia, félig kameruni Dieudonnét miért ítélték el már oly annyiszor igen súlyos pénzbüntetésre és miért tiltották be nem egyszer fellépését? Vajon a vád – antiszemitizmus – nem tartozik az Economist és önök által most olyannyira kiemelt „hangsúlyos nem”-re és arra, hogy betiltani nem szabad a „tiszteletlen, ízléstelen” véleményt sem, holott Franciaországban nagyon sokan kételkednek abban, hogy Dieudonné megnyilvánulásai e kategóriában tartoznának. Netán azért, mert kijelentései azonnali erőszakot váltanának ki?
Fővárosukban jelenleg kategorikusan tiltják a palesztinok melletti tüntetést. Miért, nagykövet úr? És miért csak velük nem szabad szolidaritást kinyilvánítani? Az ilyen demonstrációk is tiszteletlennek és ízléstelennek minősülnek?
És ha a mély gyász és együttérzés hangos kifejezése most szinte kötelező a nyugati világ politikusainak 12 ember erőszakos halála miatt, akkor Francois Hollande, Franciaország elnöke 2012. december 20-án Algírban, az algériai parlamentben egyértelműen elítélve a francia gyarmatosítás ottani, brutális és igazságtalan voltát, miért utasította vissza Algéria népének döbbenetére azt, hogy bocsánatot kérjen a franciák által korábban megölt fél millió algériai miatt?
Azt pedig már csak mellékesen kérdezem, hogy miért hívta ön meg a holnap esti párizsi emlékező menetre Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnököt is, aki a „szabadság” és „demokrácia” ily vészterhes pillanataiban folyamatosan hangoztatott szent értékeit lövette véresre 2006 őszén, miután az illegális fegyverekkel is felszerelt rendőreiről előzetesen leparancsoltatta azonosító számukat, majd kitüntette a brutális támadássorozatok és véres tömegveretések rendőrparancsnokát?
Nagykövet úr, aggódom, hogy az itt felvetett kérdések nem csak engem mardosnak, és hogy az ön viselkedése nem fog túlzottan sok új barátot verbuválni azok táborából, akiknek már az sem tetszett – hogy korábbi időkre ne menjek vissza -, amikor Medgyessy Péter volt miniszterelnöknek és kommunista titkosszolgálati ügynöknek adományozták a becsületrend magas fokozatát?
Ha mélyen elgondolkodik, ugye egy picit ön is velem érez?
Kiváló tisztelettel:
Lovas István
Bayer Zsolt: A Majdan szellemei - Roppant fontos témákat talált az új esztendő elején a fekete öves spermákból álló honi „szabad” sajtó
Legnagyobb fogásuk a BVSC-uszoda felújított medencéjében fiával úszkáló potentát volt. Természetesen addig volt igazán érdekes a történet, ameddig azt hitték, egy fideszes politikus (a BVSC elnöke) úszkált egyedül a vízben. Aztán kiderült, hogy nem ő volt, hanem a sportegyesület alelnöke, azóta arra szorítkoznak, hogy tovább forgassák a fideszes politikus nevét, és természetesen a Tanú című film Bástya elvtársával vonjanak párhuzamot. (Megjegyzés: a párhuzam akkor lenne helytálló, ha az uszoda megnyitott volna, és a sportklub alelnöke nyitvatartási időben záratta volna le a medencét, hogy abban egyedül és/vagy a fiával úszkáljon, mint Bástya elvtárs.
De az uszoda még nincsen nyitva, tehát ilyesmi nem történt. Annyi történt, ami naponta megtörténik mindenütt a világban: egy intézmény vezetője a hivatalos megnyitó előtt kipróbálta a rábízott objektumot. Mindez szóra sem érdemes, csak errefelé, ahol a fekete öves spermák meg a retek proli „mikrobloggerek” már nem tudnak mit kitalálni, hogy cseszegessék a kormányt, a Fideszt, és persze mindenekelőtt Orbánt.)
Miközben ez a „skandalum” kitölti a honi „szabad” sajtó lapjait, aközben eddig nem jutott hely és idő Oliver Stone szavaival foglalkozni ugyanezeken a hasábokon és honlapokon.
Oliver Stone (A szakasz, Tőzsdecápák 1-2, Született július 4-én, Született gyilkosok, Halálkanyar, forgatókönyvíróként A sebhelyesarcú című Brian de Palma remekművet is jegyzi, eddig három Oscar-díj nyertese) jelenleg dokumentumfilmet forgat az ukrajnai válságról. E munkája keretében készített négyórás interjút Viktor Janukoviccsal. Stone a Facebookon írt egy bejegyzést, ezt most változtatás nélkül közöljük:
„Négyórás interjút készítettem Viktor Janukoviccsal Moszkvában egy ukránok által készített angol nyelvű dokumentumfilmhez. Ő volt Ukrajna törvényesen megválasztott elnöke, amíg az idén (2014-ben – a szerk.) február 22-én hirtelen el nem mozdították. A dokumentumfilm ennek részleteit tárgyalja és azt is, hogy az úgynevezett »lövészek«, akik tizennégy rendőrt és negyvenöt tüntetőt megöltek, valamint nyolcvanöt embert megsebesítettek, egy harmadik fél agitátorai.
Sok szemtanú, beleértve Janukovicsot és rendőrségi tisztviselőket, úgy vélik, hogy ezek a külföldi elemek Nyugat-barát szervezetekhez tartoznak – rajtuk a CIA kézjegyével. Emlékezzenek a Chávez elleni 2002-es »rendszerváltó« puccsra, amikor ideiglenesen eltávolították, miután pró- és anti-Chávez-demonstrálókra lőttek titokzatos lövészek különböző irodaépületekből.
Ugyanarra a technikára hasonlít, amelyet akkor alkalmaztak, amikor a venezuelai Maduro törvényesen megválasztott kormányát majdnem megbuktatták, amikor erőszakos cselekmények történtek a Maduro-ellenes tüntetők ellen. Csinálj elegendő káoszt, ahogy a CIA tette Iránban 1953-ban, Chilében 1973-ban és számos más puccsban, és a törvényes kormány megbuktatható. Ez Amerika lágy hatalmi technikája, amelyet úgy hívnak: »Rendszerváltás 101.«
Ebben az esetben a »majdani mészárlás« úgy jelenik meg a médiában, mint az instabil és brutális oroszbarát Janukovics-kormány eredménye. Emlékeztetnénk, hogy Janukovics egyetértett az ellenzéki pártokkal és három európai uniós ország külügyminiszterével kötött február 21-i egyezménnyel, hogy előre hozott választások legyenek. A következő nap az egyezmény értelmetlenné vált, amikor jól felfegyverzett, neonáci radikálisok arra kényszerítették Janukovicsot, hogy elszökjön az országból az ismételt gyilkossági kísérletek hatására. A következő napon egy Nyugatbarát kormány állt fel, amelyet rögtön elismert az Egyesült Államok (pont, ahogy a 2002-es Chávez elleni puccsnál).
Egy újabb mocskos történet, de a puccs tragikus következményeként a Nyugat fenntartja az »Oroszország a Krímben« narratíva dominanciáját, miközben a valódi értelmezés az »Egyesült Államok Ukrajnában«. Az igazság nem kerül adásba Nyugaton.
Ez a történelem szürreális perverziójának újbóli megismétlődése, mint Bush iraki háború előtti »WMD« kampánya (WMD = weapons of mass destruction = tömegpusztító fegyverek). De remélem, az igazság végül felszínre kerül Nyugaton, remélem még időben, hogy megállítsuk ezt az őrületet.”
Nos, erre nem volt idejük a fekete öves spermáknak. Viszont nagyon rövid időn belül ki fog derülni, hogy Oliver Stone egy tehetségtelen hülye, aki ráadásul kommunista is. Ugyanis a „kommunista” akkor szitokszó, ha a delikvens a globalizáció és az Egyesült Államok ellenfele. Amennyiben például Che Guevara-zászlók alatt nyalja Amerika seggét, ugyanakkor valami egyenlő társadalomról üvöltözik hülyeségeket a mikrofonba, nos, akkor nem kommunista, hanem újbaloldali, haladó fiatal. A „rendszer ellensége”.
Itt tartunk most. És persze ne feledjük: a szilylacika-féle fehérjehalmazok szerint igazságos társadalom és demokrácia akkor lesz, ha a még ki sem nyitott uszodában NEM úszik az egyesületi alelnök meg a fia.
Ha ők NEM úsznak, akkor az Egyesült Államok kinyírhat bárkit a Majdanon.
Akkor demokrácia van, és kész.
Magyar Hírlap
Bayer Zsolt: Vég vagy kezdet
Aki ma kizárólag összeesküvés-elméletnek tartja, hogy az Egyesült Államok birodalmi érdekei szerint igyekszik beavatkozni például Kelet-Közép-Európa politikai viszonyaiba, az vagy teljesen hülye, vagy az Egyesült Államok ügynöke.
A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején két alapmű is megjelent.
A nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején, amely időszakot leegyszerűsítve és önfelmentésként kizárólag a „rendszerváltás korszakaként” szoktuk emlegetni, két alapmű is megjelent.
Fukuyama még 1989-ben írta meg A történelem vége című esszéjét. Huntington – Fukuyama tételére válaszul – 1996-ban publikálta először esszéjét A civilizációk összecsapása és a világrend átalakulása címmel.
Fukuyama tétele az volt, hogy a hidegháború végeztével, a nyugatias típusú liberális demokrácia győzelmével véget ért az emberi történelem. Ugyanis az emberi fejlődés végpontja és egyben nyilván csúcspontja is a liberális demokrácia. S mivel ez győzött, a harcoknak vége, az emberiségre egy alapvetően unalmas, nyugodt kor vár, amely eltart az idők végezetéig. Huntington ezzel szemben arról értekezik, hogy a nyugati típusú liberális demokrácia nem egyetemes. A világban többféle civilizáció létezik és él egymás mellett, és korunkban ezen civilizációk között új összecsapások várhatók, az erőviszonyok módosulása zajlik.
Ma, huszonöt évvel a „rendszerváltások” után, mindenki megítélheti, Fukuyamának vagy Huntingtonnak volt-e nagyobb igazsága. Anélkül, hogy bárkit befolyásolni akarnék, emlékeztetek azokra az iszonyatos képsorokra, amelyeken nyugati emberek térdelnek valahol a szíriai vagy iraki sivatagban, és az Iszlám Állam fegyveresei készülődnek levágni a fejüket. Számomra ez a borzalom Huntington igazát támasztja alá.
És ne essünk abba a hibába sem, hogy kizárólag az iszlámot tételezzük a nyugati liberális demokráciával szemben álló civilizációnak. Hiszen önálló civilizáció a kínai, a japán (integrálva számos nyugati elemet), a hindu, a buddhista, az ortodox keresztény (Oroszország primátusával), a latin- és dél-amerikai civilizációk, valamint az afrikai (szubszaharai) világok, ez utóbbiak számos esetben a radikális iszlám befolyása alatt (lásd például Boko Haram).
Huntington külön említi az úgynevezett „magányos államokat”, amelyek civilizációk között ingadoznak vagy éppen civilizációt váltanak. Ezek közé tartozik a roppant erős és egyre inkább megkerülhetetlen Törökország, a végső pusztulás szélén álló Haiti, Etiópia vagy éppen Izrael (és szerte a világban létező zsidó diaszpóra, amelynek egyedül megengedett, hogy vallási alapon tagadjon számos liberális alapelvet. Miért is?).
Nos, mindezek ismeretében érdemes talán higgadtan végiggondolni a világ jelenlegi állapotát. Különös tekintettel arra, hogy az emberiség mai állapotában az önpusztítás mámorában létezik, és ezen önpusztítás, fenntarthatatlan életforma, a Föld nevű bolygó és erőforrásainak esztelen felhasználása és pazarlása, a végzetes és már most irreverzibilis szennyezés, a túlfogyasztás és minden rettenet elsősorban a nyugati liberális demokráciák sajátja (Kína zárkózik fel rohamosan ebben az esztelen és öngyilkos versenyben).
A liberális demokráciák vezető ereje pedig az Egyesült Államok. Az az Egyesült Államok, amely szintén jelentős változásokon esett át a hidegháború megnyerése óta. Például miközben rigorózusan ügyel nemzetállamként a demokratikus szabályok betartására, birodalomként egyre gyakrabban viselkedik közönséges latorállamként. Háborús bűnök elkövetése, a legalapvetőbb demokratikus és civilizációs szabályok semmibe vétele, kínzások, tárgyalás nélküli évtizedes fogva tartások, az egész világ, közte a legszorosabb szövetségesek titkos és törvénytelen lehallgatása – mindez jelzi az átalakulás folyamatát.
Aki ma azt hangoztatja, hogy a nyugati típusú liberális demokráciákkal nincs semmi baj, az Pangloss mester nyomdokain halad, és végtelen ürességről, ostobaságról tesz tanúbizonyságot. Aki ma azt hangoztatja, hogy az Egyesült Államok a szabadság és a demokrácia őrzője, az nem hajlandó tudomást venni a tényekről.
Aki ma kizárólag összeesküvés-elméletnek tartja, hogy az Egyesült Államok birodalmi érdekei szerint igyekszik beavatkozni például Kelet-Közép-Európa politikai viszonyaiba, az vagy teljesen hülye, vagy az Egyesült Államok ügynöke. Aki nem képes felfogni, hogy Ukrajna NATO-tagsága egész térségünk békéjét fenyegeti, az nem képes felfogni semmit sem. Aki nem látja, hogy itt Oroszország ellenében és Oroszország nélkül nem lehet semmilyen politikát csinálni, az egyszerűen idióta.
Aki pedig ezen realitások figyelembe vevőjét azzal vádolja, hogy elárulja a magyar érdekeket, és odadobja az oroszoknak, az egyszerűen gazember. Különös véletlen, hogy ezen vád legbőszebb hangoztatói döntő többségükben nem az oroszok, hanem a szovjetek feltétel nélküli kiszolgálói voltak, vagy miközben ezt sikoltozzák, CCCP feliratú pólót viselnek beteg és didergő lelkük felett.
Igen: az első világháború nem ért, nem is érhetett véget azzal az igazságtalan és ocsmány békével, amellyel megpróbálták lezárni. Az első világháború folytatása éppen a béke volt, amely szükségképpen torkollott a második világégésbe. És a második világháború sem ért véget, hanem folytatódott a hidegháborúval. S bizony, a tapasztalat alapján nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem Fukuyama, hanem Huntington jóslata vált valósággá. Ez pedig akkor a negyedik világháború.
Persze aki gyűlöl gondolkodni, aki Pangloss mester tanítványa, s aki mindeközben csalhatatlannak is képzeli magát, az nyugodtan kijelentheti, hogy mindez nem így van. Éppen ilyen csalhatatlan nyugalomban ittak és neveztek mindenkit hülyének a született cinikusok a híres berlini kabarékban is, öt perccel az iszonyat előtt. Bizony, Hont András úr…
Amúgy boldog új évet mindenkinek.
Magyar Hírlap
Lovas István: Újabb elhallgatott hírek - Az egész emberiséget érintő ENSZ-szavazásról ismét hallgat a magyar média
Az elhallgatásban puszta véletlen, hogy a határozat ellen csupán két ország szavazott. Na, melyik kettő?
Most 4 napot vártam arra, hogy legalább a közpénzen működtetett, az USÁ-ban is saját tudósítóval, közpénzen működtetett MTI hírt adjon az ENSZ közgyűlésén két határozatról történt szavazásról. De a magyar médiában ismét totális volt a csönd.
December 2-án arra kellett az ENSZ közgyűlésén szavazni, hogy a világűrt tartsák fegyvermentesen. Az űrprogramokat működtető Kína, India és az Európai Űrhivatal tagországai a javaslat mellett szavaztak.
A határozatot elfogadták. 174 ország szavazott mellette, egy ország – Ukrajna – tartózkodott.
Két ország szavazott ellene. A két ország az Egyesült Államok és Izrael.
Aznap még egy határozat sorsáról döntöttek. Ennek témája az atomfegyverek közel-keleti terjedésének veszélyét kívánta hangsúlyozni.
A határozat felhívta Izraelt, hogy késedelem nélkül írja alá az atomstop egyezményt (Nuclear Non-Proliferation Treaty).
A határozat ellen Izrael, az USA, Kanada és Mikronézia szavazott.
Akiket érdekel az ENSZ határozat menete a benyújtástól a szavazásig itt találhatja: http://www.un.org/ga/search/view_doc.asp?symbol=A%2F69%2F438
Lovas István: Ha Hawaii és Peking mellettünk, ki ellenünk? - Csak nem Goodfriend, a jóbarát?
1. tétel.
A legváratlanabb helyről acélozták meg lelkünket december 4-én.
Hawaiiból, ahol a Hawaii Egyetem fő campusán (Hilo) a gyönyörű szigetcsoport függetlenségi mozgalmának tagjai „visszavicsorítottak az oroszlánnak”, mint mondták. Úgy, hogy eltávolították az amerikai csillagos-sávost az egyetem főbejáratánál lévő zászlórúdról. S maradt a hawaii zászló, az egykor önálló Hawaii lobogója.
Hatalmas perpatvar lett belőle, ugyanis az Egyesült Államokban ez bűncselekmény. Ott a zászlók középületen és köztereken tartását, a felvonás módját és minden egyebet részletes zászlótörvény (US Flag Code) írja elő olyan szigorral, hogy ha azt nálunk bevezetnék, a balliberális média a „jobboldali konzervatív” Frankfurter Allgemeine Zeitungon át (mínusz Ulfkotte) egészen a „neofasiszta diktátorok!” üvöltéssel ránk rontó John McCain szenátorig rosszhírünk újabb bűzlő bizonyítékára mutatna rá.
E törvény szerint az USA-ban egyetlen nemzet vagy nép zászlaja nem loboghat magasabban, vagy akár azonos magasságban, mint az amerikai zászló. Kivétel az ENSZ lobogója, de az is csak a New York-i ENSZ palota előtt.
Az erősödő Hawaii függetlenségi mozgalom nem felejti, hogy az Egyesült Államok 1898-ban az önálló Hawaiit egyszerűen ellopta népétől és bekebelezte.
Egyre több hawaii mond le ma amerikai állampolgárságáról, és csak hawaii állampolgárnak tekinti magát, amiről van dokumentuma.
A hilói campus aktivistái a csillagos-sávos zászló eltávolítása utáni vitában idéztek a Nemzetek törvényének 18. cikkelyéből. Ez így hangzik: „Mivel minden ember természeténél fogva egyenlő, és tökéletes egyenlőség van jogaik és kötelezettségeik terén, ahogyan az szintén a természetből következik, a nemzetek emberekből állnak, és őket megannyi szabad személynek tekintjük, akik a természet állapotában élnek együtt, a természet révén egyenlők, és a természettől ugyanazokat a kötelezettségeket és jogokat öröklik. Az erő vagy gyengeség e tekintetben semmilyen különbséget nem okozhat. A törpe éppen olyan ember, mint az óriás; egy kis köztársaság nem kevésbé szuverén, mint a leghatalmasabb királyság”.
Ugye, világos? A még csak nem is független Hawaii élvezzen ugyanolyan jogokat, mint a szuperhatalom Egyesült Államok!
A hawaii diákok Emmerich de Vattel svájci filozófus és jogtudós 1758-ben kiadott Nemzetek törvénye című munkájából idéztek.
A kötet hatása óriás volt. George Washington, az Egyesült Államok első elnöke annyira beleszeretett, hogy 221 éve késlekedik azt visszavinni a philadelphiai könyvtárnak.
Szerencsénkre azonban maradt belőle több példány. Például a hilói diákoknak. Hogy e 18. cikkely révén nálunk is a bátrakat igazolják és a passzívak lelkét acélosabbá tegyék.
2. tétel
„Most végre pozitív irányban változik a történelem”, mondta a szuverén Magyarország demokratikusan megválasztott miniszterelnöke december 17-én Belgrádban Kína és 16 közép- és kelet-európai ország Belgrádban tartott kétnapos találkozóján.
Hogy miért változik pozitív irányban? Mert Magyarország, Szerbia, Macedónia és Kína aláírta a Belgrád-Budapest közötti expressz vasútvonal kiépítéséről szóló megállapodást. „Magyarország fekvése eddig leginkább azt hozta magával, hogy mindenfajta hadseregek mentek keresztül az országon. Úgy érezzük, hogy most végre pozitív irányban változik a történelem, mert áruk fognak keresztülmenni és vasútvonal fog keresztülmenni Magyarországon”, mondta Orbán.
Li Ko-csiang kínai kormányfő a találkozón nem csak arról beszélt, hogy Magyarország földrajzi adottságai a vasútvonal megépítésével domborodnak majd ki még jobban, de azt is, hogy ez kulcsfontosságú részét képezi majd a Kínát az európai kontinenssel összekötő szárazföldi-tengeri szállítási folyosónak.
Aleksandar Vucic szerb miniszterelnök pedig azt emelte ki, hogy a két főváros között a jelenleg 8 órás menetidő 2017-re, a vonal elkészültével 2 és fél órára csökken.
Eddig sem a kínai miniszterelnök, sem Kína elnöke, sem a kínai kormány egyetlen tagja soha, semmilyen módon vagy formában sem a magyar kormányt, sem a magyar népet nem bírálta. Csak méltatott és dicsért.
3. tétel
Ugyancsak a magyar miniszterelnök jelentette ki december 16-án, közvetlenül a belgrádi találkozó megkezdése előtt, ott értesülve az USA újabb, ellenséges lépéséről, hogy Magyarországot az USA „műveleti területté” nyilvánította: „A magyar kormány egyelőre nem tudja, mi az oka annak, hogy az Egyesült Államok több száz millió dolláros forrást különített el arra, hogy mintegy kéttucatnyi közép- és kelet-európai országgal szemben akcióterveket készítsen és hajtson végre kifejezetten azért, hogy nyomás alá helyezzék e két tucat ország kormányát”.
Így látja ezt Orbán Viktor, aki neofasiszta diktátor, mint arról John McCain-től értesültünk, aki „hivatalos amerikai álláspontot fogalmazott meg”. (Népszava, december 18).
A szuverén Magyarország kormánya az ország műveleti területté nyilvánításáról és az azt célzó akciótervről nem Washingtontól kapott értesítést és felhívást előzetes megbeszélésekre, hanem azt nyilvános előadásokból kellett megtudnia. Ezeket az akciókat „nemzetközi pénzből” hajtják majd végre, mondta el értesülését a miniszterelnök. A „nemzetközi pénz”, tegyük hozzá, olyan forrást jelent, amelynek felbukkanása a Klubrádiótól a „Ria, ria Norvégia/drogéria” flashmobokig és civilszervezetekig kézdörzsölést, magas fokú élvezetet és még lelkesebb „éljen az USA, vesszen Magyarország” mondanivalójú cikkek megírását váltja ki.
4. tétel (kérdésnek álcázva)
A magyar kormány és az USA-val a vatteli értelemben is egyenrangú magyar nemzet Washingtonból és egy néhány vazallus kormányától (lásd az EU engedelmességét az orosz szankciók ügyében) folyamatosan durva bírálatokat kap. Hogy Orbán Viktor bírálata egyúttal a magyar népé is, azt a balliberálisok ugyan tagadják, de saját emberük szájából talán elhiszik. Simonyi András volt washingtoni magyar nagykövetet idézzük (ismételten e lapban), aki a Klubrádiónak azt nyilatkozta, „Súlyos kritikával érintette Magyarországot John McCain szenátor”. Magyarországot tehát.
De ha az amerikai kormány megszólal, legyen az Victoria Nuland külügyi helyettes államtitkár, Hillary Clinton volt amerikai külügyminiszter, Clinton volt vagy Obama jelenlegi amerikai elnök, Magyarország, népe és választott kormánya csak durva bírálatokat kap, a demokratikus Magyarországot politikai foglyokat kivégző diktatúrákkal összemosva.
Mint André Goodfriend budapesti amerikai ügyvivőtől, aki „a diplomáciai életben szokatlan élénkséggel jelenik meg a magyar közéletben, tüntet…” (Népszava, december 15.) Tüntet!
Akkor tehát ki a jó barát és ki a rossz barát?
Ami Hawaiit, és különösen Hilót illeti, az Budapestről keleti irányban - például Pekingen át - rövidebb úton érhető el, mint Washington és New York felé.
Aloha, barátaink!
Magyar Hírlap
Kristály Lehel: Fekete kezek - a washingtoni szuperhatalmi státust élvező ország irányítói közé befészkelte magát a Cosa Nostra, amely most figyelmeztette Orbánt, hogy túl messzire megy
„A washingtoni Cosa Nostra figyelmeztette Orbánt, hogy túl messzire megy” – idézte a napokban közreadott dolgozatában a közép-európai térséggel foglalkozó megfigyelők véleményét Christine Stone, az amerikai Ron Paul Institute agytröszt munkatársa. Arról pedig, hogy milyen területeken megy „túl messzire” a magyar miniszterelnök, felsorolta, hogy Orbán komolyan feldühítette Washingtont a paksi megállapodással és az orosz szankciók megkérdőjelezésével, valamint azzal, hogy a Vlagyimir Putyin orosz elnök elleni gyűlöletkampány dacára is kitartott a Déli Áramlat mellett.
Christine Stone tegnap még életben volt. Pedig nagyon erős a mondat, amit Washingtonról megfogalmazott: az Amerikai Egyesült Államok fővárosában, vagyis a gazdasági, atom- és mindenféle tekintetben globális szinten szuperhatalmi státust élvező ország irányítói közé befészkelte magát a maffia.
Tekintsük át röviden annak a bűnszervezetnek a történetét, amelynek figyelmeztetéséről Christine Stone megemlékezett.
A La Cosa Nostra néven is ismert maffia pánolasz–amerikai bűnszövetkezet, az olasz maffia amerikai ága, amely a 19. század második felében, a szicíliai és dél-olasz emigrációs hullám után alakult ki. Az olasz–amerikai maffia az egyik legnagyobb bűnszervezet az Egyesült Államokban. Olyan nagyvárosokat tart irányítása alatt, mint Chicago, Detroit, Boston, Pittsburgh, Milwaukee, Cleveland, Philadelphia, Providence, New Jersey és New York.
Az amerikai maffia története a La Mano Nerával, vagyis a Fekete Kézzel kezdődött. Ez a szervezet zsigerelt ki olaszokat és más nemzetiségű emigránsokat New Yorkban: általában zsaroló leveleket küldött, ha nem kapta meg azt, amit szeretett volna. A fenyegető leveleken néha aláírás helyett egy fekete tintába mártott kéz állt.
Napjainkban adva van egy kivételességtudattól fűtött globális szuperhatalom, amelynek tulajdonképpen csak az elöljáróit mozgatja egyfajta birodalomépítő tudatosság. (Francis Fukuyama, a világhírű politológus 2006-ban azt írta Amerika válaszúton című könyvében, hogy „az amerikai nép a szíve mélyén nem birodalomépítő”.)
Ennek a szuperhatalomnak a testén 2001 szeptemberében arab szélsőségesek egy csoportja olyan vérző sebet ütött, amelyet a mai napig képtelen kiheverni, cserébe pedig lerohanta Irakot és Afganisztánt, szétverte a két ország berendezkedését, s hírszerzői olyan kínvallatásnak álcázott bosszút álltak több tucat ártatlan emberen, hogy Adolf Hitler halálfejes kápói már csaknem ártatlan Miki egereknek tűnnek fel így, a visszapillantó tükörben vizsgálva őket.
Mindezekhez képest, adva van még ugyanakkor egy, az Európai Unióban is a saját útját járó Közép-Európa, benne a Visegrádi Négyekkel, s köztük is a nyugati szemmel 2010 óta meglehetősen önjáró, de viszonylagos gazdasági sikereket felmutató Magyarországgal. Egy olyan országgal, amely 1956-ban elsőként emelte fel a fejét a kommunista pribékek kínpadján, ahová a második világháború után a győztes nagyhatalmak lökték, és amely térséget azokban az időkben méltatlanul elfelejtettek Amerikában, de karvalyként csaptak le rá és baloldali kormányaira az 1989-es rendszerváltás után a globalizáció jegyében.
Washingtonban – Christine Stone szerint a Cosa Nostrában – akkor indult be az igazi zsibongás, amikor hazánkban öt, egymás után megnyert választással világraszóló felhatalmazást nyert a magyar nemzeti érdeket előbbre tartó Fidesz. Ekkor vádolta meg korrupcióval André Goodfriend, az Egyesült Államok nagykövetségének ideiglenes ügyvivője Magyarországot és annak adóhatóságát, majd néhány hét alatt az is kiderült, hazánkra műveleti területként tekintenek az amerikai fővárosban. Sarah Sewall, a washingtoni külügyminisztérium egyik államtitkára december 9-én akciótervet jelentett be olyan – köztük európai – országok vonatkozásában, ahol támogatni kell a korrupcióellenes reformot.
Ha levelet írt volna, csak a fekete tintába mártott kezet hiányolnánk a végéről.
Ezek után csak annyit üzenhetünk a szíve mélyén nem birodalomépítő amerikai népnek, hogy legyen békés a karácsonya, a Cosa Nostra zsebében táncoló elöljáróinak pedig azt, hogy csak ne figyelmeztetgessék Magyarországot.
Washington először tegyen rendet a saját portáján.
El a fekete kezekkel Magyarországtól!
Magyar Hírlap