Húsz perc hazudozás
Fogyasztottak, amihez csak kedvük volt, egy nagy söjtöri lakomát rendeztek maguknak az ország kontójára, majd miniszterelnökük fölállt a bársonyszékből: „Főúr, majd ők fizetnek!” – mutatott a Fideszre, és lelépett. Hogy fogalmunk legyen róla, mit hagytak hátra: Magyarországnak csupán február közepétől március végéig egymilliárd dollárt kell visszafizetnie, ebből a 2008-as IMF-hitel kamat- és tőketörlesztése 654,7 millió dollár (Napi Gazdaság, február 13.). Sem ez az adat, sem más, az ország romlását, megörökölt eladósítását, gazdasági beszorítottságát tükröző számsor nem szerepelt az MSZP-kampányfilmben. Ehelyett egy tehetségtelenül összeállított, unalmas és hazug húszperces képsort láthatunk, egyelőre az MSZP honlapján. Minden ízében hazug propagandaanyag. Európában utoljára totalitárius államokban készültek hasonló gyűlöletkeltő filmecskék.
Körmendy Zsuzsanna
Magyar Nemzet
A békemenet résztvevőinek "gyűlölettől eltorzult arca, az orbáni diktatúra" egyik legjobb példája
Bizonyára helytelenül tettem, de azért kíváncsiságból megnéztem az MSZP tizenkilenc perces kampányfilmjét, mert tudni akartam, hogyan tette tönkre a Fidesz Magyarországot.
...Azért számomra a csúcspontot az jelentette, amikor a szöveget alámondó gyászos hangú személy a békemenet résztvevőinek "gyűlölettől eltorzult arcát" emlegette. Jaj, nem! Azoknak volt és marad örökre gyűlölettől eltorzult arcuk, akik ezt a filmet megrendelték, elkészítették és közreadták.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
Nosztalgia
Most, hogy Oroszország-szerte Sztálinra emlékeztek halálának hatvanadik évfordulóján, csak elgondolkodik az ember, hogyan lehet, hogy egyesek máig nosztalgiát éreznek a sokmilliós tömeggyilkos iránt. Merthogy nem kevesen könnyezik meg még mindig a postarablóból lett véreskezű szörnyeteget — néha elég, ha csak elhangzik a neve. És teszik ezt, miközben senki nem vitatja, mi borzalom tapadt Sztálin kezéhez, miként vált a földkerekség valaha volt legkegyetlenebb diktátorává.
Pilhál György
Magyar Nemzet
(ki mit hisz...)
Szerintem az SZDSZ haló pora viselkedik igazán racionálisan. Szemenként támad fel. Napóleoni ihletésű a Kuncze-Fodor bekerítő hadmozdulat. Bár mindkettőjük keresztneve Gábor, ez korántsem jelenti azt, hogy készek egy platformba tömörülni. Ők nem az egységben, hanem a többségben az erőt vallják.
Remélhetőleg még számos szabad demokrata porszemecske készül az újjászületésre, így annyi ellenzéki csoportosulás lesz, mint égen a csillag, mint réten a parlagfű. Ebből is látható, hogy a politikusok, legyenek bármilyen bukottak, bíznak karizmájukban. De vajon az összefogás, vagy sok kicsi sokra megy eszméje elegendő lehet-e a győzelemhez, s különösképpen a kétharmadhoz.
Kristóf Attila
Magyar Nemzet
Mérlegen a Simor-korszak
Simor saját védelmét szolgáló EKB-köpönyegen viszont eközben serényen szaporította a lyukakat, amiken át az országra ömlöttek a veszteségek. Tudva és ismerve, hogy az IMF-EU-kettős 20 milliárd eurós gigakölcsönt fog adni az országnak, a piac meg már nem ad egy centet sem, az alapkamatot az egekbe emelte. Nem volt mindegy, hogy alacsony vagy magas kamatért nem kapunk pénzt? Magas kamatokról a visszaút viszont hosszabb.
Jól számított, amikor arra gondolt, hogy az ebből adódó növekvő terheket majd az új kormány viseli. Ez a megfontolás vezette akkor is, amikor az IMF-EU kettős hiteleinek lejáratát is a következő kormányzat hivatali idejének utolsó évére, 2013-ra időzítette.
Ezzel kívánta borítékolni egy következő megszorításokra építő IMF-csomagot. Ezzel azonban kudarcot vallott.
A választások után hivatalba lépő kormányzatot pedig kamatemelési zuhataggal fogadta, hivatkozva annak kiszámíthatatlan (értsd ezalatt nem megszorításokra, de mégis pénzügyi egyensúlyra épülő) gazdaságpolitikájára.
Simor a NAV (korábbi APEH) mellett beiktatott egy "második adóhatóságot" is az MNB-be, ami a magas jegybanki kamatok miatt ezermilliárdot szedett el az államkassza elől, amikor ezeket a kamatbevételeket az ügyfeleket hanyagoló, kockázatmentes magas alapkamatból profitáló, külföldi tulajdonú bankoknak juttatta.
Boros Imre
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt: Kampány
Az a baj, hogy Budapest gyönyörű látképe nem tud tiltakozni. Ha tudna, tiltakozna. Ahogy tiltakozott eddig Bartók Béla jogutódja, Puskás Ferenc özvegye, az RTL, a Blikk és a Terrorelhárítási Központ.
Bartók Béla leszármazottja és Puskás Ferenc özvegye mondta ki a lényeget. Előbbi így fogalmazott: „Az a politikai csoportosulás, mely a közeli múltban nyíltan hangoztatta azt a véleményét, hogy a Bartók Bélával azonos településen élőket nem tekinti automatikusan magyar állampolgárnak, azok a politikusok, akik ezzel azt mondták ki, hogy ha Bartók Béla ma születne ott, ahol született 1881-ben, Nagyszentmiklóson, Magyarországon, akkor az MSZP szerint nem lenne magyarnak tekinthető, nos egy ilyen politikai csoportosulás akkor se nyúljon a mai határainkon kívül született valóban NAGY MAGYAROK nevéhez, ha ez éppen a mai politikai céljainak megfelelne.
… Bartók Béla hamvait két fia mindaddig nem hozta haza Magyarországra, amíg hazájában az önök felvállalt politikai elődpártja által fenntartott diktatúra uralkodott, és a hamvakat, kifejezett szándékukkal, nem a munkásmozgalmi panteonban, hanem a Farkasréti Temetőben helyezték végső nyughelyükre. Ne bolygassák békés nyugalmában azzal, hogy saját céljaikra a politikába rángatják!
Határozottan követelem, hogy azt a kampányfilmet, melyben Bartók Béla szerepel, azonnal vonják vissza a nyilvánosság elől!”
Soha, valószínűleg soha sem fogják megérteni Mesterházyék ezen sorok lényegét. Soha nem fogják megérteni, hogy a társadalom többsége szemében ők azt a múltat képviselik, amely múlt a társadalom többsége számára maga a bűn, a becstelenség, az iszonyat és a kárhozat.
És ezen a tényen semmit sem változtat az a tény, hogy 1994-ben, elvtársaikkal koalíciót alkotva, kétharmaddal győztek a választásokon. Ugyanis jó, ha tudjuk: 1994-ben is többen szavaztak a jobboldali formációkra, csak mivel rengeteg volt belőlük, a szavazatok elvesztek.
És az sem változtat semmin, hogy Mesterházy Attila például az életkoránál fogva nem lehet felelős semmiért, amit az MSZP „felvállalt politikai elődpártja” elkövetett.
A vállalás, az a bűn maga.
S ebből a vállalásból következik minden: a nemzettől való idegenkedés, amely suta és aljas bocsánatkérésekben manifesztálódik mostanában, egyszerű politikai érdekektől vezérelten.
Majd mindjárt kibújik a szög a zsákból, amikor a modern kori román politika egyik legnagyobb magyargyűlölőjét, Victor Pontát hívja meg országértékelő beszédjére díszvendégnek.
És kibújik a szög a zsákból, amikor pártja második legundorítóbb figurája, Szanyi Tibor veszi szájára a határon túli magyarságot. (Ha valaki kíváncsi rá, hogy kicsodák ezek valójában, nézze meg Szanyi beszélgetését Kálmán Olgával az ATV-n. És ne is csak Szanyin szörnyülködjön, sokkal inkább azon a nőn, aki ott Szanyi alá hazudozik, kéjjel.)
De hiába minden. Ezt soha nem fogják megérteni ezek. És pontosan ebbe a sorba illeszkedik Puskás Ferencné nyilatkozata és tiltakozása: „... propagandaanyagot azok politikai örökösei készítették, akik miatt a férjem huszonöt éven át nem térhetett haza, Magyarországra.”
Bizony-bizony, uraim, az a huszonöt év is tovább él magukban. Mesterházyban is, szegény oligofrén Török Zsoltban is. S tovább él Molnár Zsoltban, aki Puskás özvegyének szavaira azt bírta mondani, hogy „akkor bezzeg nem tiltakozott, amikor temetési segélyt kapott a szocialistáktól”.
Ebben a mondatban is benne van minden, ami szocialista. A penetráns bunkóság, prosztóság, érzéketlenség, aljasság és inszinuáció.
Harangozó Tamás is büszke lehet magára, nagy karrier vár rá abban a pártban. Ezért is, s persze azért, mert hétfőn a parlamentben azt merte mondani Polt Péter legfőbb ügyésznek, hogy a tábornokperben letartóztatottakat megverték az előzetesben, és kínozták őket. S hogy az ügyészség úgy működik, mint az ÁVO az ötvenes években.
Mondhatnám erre, hogy ti már csak tudjátok, hiszen azt az ÁVO-t az elvtársaitok működtették, de nem mondom, bár igaz. Nem mondom, mert Harangozó Tamásnak éppen úgy nincs fogalma semmiről, mint a többinek. Viszont az ostobák, a tudatlanok és az aljasok gátlástalanságával hazudozik bármit és bárhol és bármikor. Gané ember. Oda illik.
Oda illik, azok közé, akik ezt a kampányfilmet megrendelték, megcsinálták, bemutatták. És most, hogy minden érintett tiltakozik, agresszívan vagdalkoznak, mint egy surmó, kivarrt kidobólegény, illetve lapítanak, mint szar a fűben.
A kampányfilmjük pedig éppen olyan, mint ők maguk. Nincs benne egy szemernyi igazság, egy csöppnyi szerethetőség, egy falásnyi emberség, egy kortynyi tisztesség sem. A szocialisták és az ő kampányfilmjük.
Végül is önleleplező mestermű. És ez így jó. Megint világos és tiszta minden. Addig nincs megnyugvás, ameddig ti el nem takarodtok örökre. Az ország jövőjén kívül mindössze ez az „apróság” a jövő évi választás tétje.
Bayer Zsolt
Magyar Hírlap
Erkölcstan
Az erkölcstan kerettantervében a többi között olyan témák szerepelnek, mint a barátság, szerelem, kapcsolati háló, befogadás, elfogadás, empátia, őszinteség, hazugság, szeretet, lelkiismeret, megbocsátás, tisztelet, összetartozás, önismeret, önelfogadás, párkapcsolat, felelősség, házasság, család, szexuális visszaélések, pornográfia, családon belüli erőszak, környezettudatosság, ökológiai lábnyom, vallások sokszínűsége.
Az órákon a tanárral és egymással való beszélgetés során feldolgozható gondolatok például a szeretet kimutatásának formái, előítéletek kezelése, etnikai és vallási sokszínűség tudatosítása, az internet használatával és a virtuális közösségekkel kapcsolatos veszélyek tudatosítása, a tömegkommunikáció üzeneteinek dekódolása és a többi, és a többi.
Az ilyen beszélgetések vélhetően egyetlen gyereknek sem lesznek kárára, tekintve, hogy lassan több időt töltenek közösségi portálokon, mint alvással.
Korompay Csilla
Magyar Hírlap
Üveggyöngyök
Az átverések korszakának vége. Az emberek ma már azokban a politikai erőkben bíznak, amelyek az ígértek mellett ténylegesen tesznek értük, a nemzetért, a hazájukért. Az MSZP és egyáltalán a liberális oldal ma már hiába próbálja ellenkező megvilágításba helyezni a jobb életért hozott döntéseket, mint a rezsicsökkentést, a bankok és a multinacionális vállalatok közterheinek növelését vagy akár a családosok, gyermekvállalók szociális megsegítését.
Stefka István
Magyar Hírlap
Demszkyék csapdájában
A vízszolgáltatót az előző városvezetés ugyanúgy 17 milliárd forint körüli összegért értékesítette több mint 25 százalékos arányban, mint a szennyvíz elvezetéséért felelős társaságot. A vevők az Fővárosi Csatornázási Művek-nél is franciák és németek voltak. Szintén közös vonás, hogy a részvényekkel együtt az irányítás kizárólagosságát, az úgynevezett menedzsmentjogokat, valamint a törzsvagyon arányos részét is megkapták 25 évre.
Ezt tetézte még, hogy az eredeti szerződések szerint negyed évszázad elteltével a fővárosi önkormányzatnak ugyanannyiért kell visszavásárolnia a cégeket, mint amennyiért eladta azokat. A két társaság befektetői másfél évtized alatt több mint 60 milliárd forintot vittek ki Magyarországról menedzsmentdíj, illetve osztalék címén.
Miközben a beígért fejlesztések jelentősen elmaradtak, a budapesti lakosság terhei a sokszorosukra nőttek ebben az időszakban. A csatornahasználati díj a kilencvenes évek második felétől kezdve több mint az ötszörösére növekedett, egy-egy esztendőben az infláció többszörösével is megemelték a tarifát.
Magyar Nemzet
Fricz Tamás: Pont a Ponta?
Sok mindenkit meg lehet hívni egy párt országos évértékelőjére. Válogathatnak a hozzájuk tartozó – szociáldemokrata, liberális, konzervatív, radikális, EU-szkeptikus stb. – pártcsaládok tagjainak vezetői közül, s bizonyosan találnak szimpatikus, sikeres pártvezetőt, akinek a meghívása emeli az évértékelő fényét.
A szocialisták is választhattak volna vendéget, olyat, aki a magyar választópolgárok egy része számára szimpatikus, sikeres, megnyerő – tán még a nemzeti–konzervatív oldalon is. Igaz, mostanában kevés szociáldemokrata párt ad miniszterelnököt Európában, de ellenzékben lévő pártelnökök is szóba jöhettek volna Spanyolországtól Németországon át Bulgáriáig. Szóval sok mindenkit meghívhattak volna, ám a Magyar Szocialista Párt végül „jó érzékkel” úgy döntött, hogy Victor Pontát, a román baloldal miniszterelnökét hívja meg Budapestre március 9-ére.
Pont a Pontát!
Ez telitalálat. Legfeljebb egyet sajnálunk: hogy nem hívta meg vele együtt Robert Ficót is, a szlovák miniszterelnököt. Így lett volna teljes a kép!
Ki kell jelentenünk: az a párt, amelyik úgy tartja helyesnek, hogy éppen a magyarellenes megnyilvánulásairól és lépéseiről elhíresült román miniszterelnököt hívja meg egy, a párt számára fontos és kiemelt eseményre, annak az ország- és világlátásával, valamint erkölcsi beállítottságával meglehetősen nagy baj van.
Ponta a magyarok és Magyarország iránti „szeretetének” már számos jelét adta. A tavalyi választási kampányban azzal szította a magyarellenes érzelmeket , hogy fellépett a marosvásárhelyi orvosi egyetem magyar karával szemben, s nem kis részben ennek köszönhette maga és pártja a választási győzelmét. Ígéretét be is váltotta: megszüntette a magyar kart.
Túl ezen, kormányra kerülve kizárólag nemzetiségi alapon elküldte az erdélyi magyar prefektusokat és alprefektusokat, jelenleg küzd a székely zászló ellen, valamint a fejlesztési régiók átalakításával szét akarja szakítani a tömbmagyar székely területeket. Emellett olyan választási törvényt dolgozott ki, amely a magyar parlamenti képviseletet gyengítette volna, s ez csak azért nem lépett életbe, mert az alkotmánybíróságuk alkotmányellenesnek nyilvánította a törvényt.
Lehet persze, hogy Ponta nem zsigeri magyargyűlölő, pusztán cinikus hatalomtechnikus, aki tudatosan rájátszik a romániai magyarellenes indulatokra, de ha így van, az talán még visszataszítóbb.
Most végképp kiderült: Mesterházy Attila kolozsvári „kanosszajárása”, az erdélyi magyarok megkövetése 2004. december 5-éért őszintétlen lépés volt, melyet a szavazatszerzés szándéka kényszerített ki.
Az MSZP igazi arca és politikája mégiscsak a 2002 decemberi, amikor Medgyessy Péter és Kovács László a Kempinski Hotelben együtt koccintott Erdély Romániához csatolásának érfordulóján.
Márpedig ez az arc Kádár János arca, ez a politika Kádár János politikája, amelyet anno Ceausescuval, a Kondukátorral szemben oly „eredményesen” alkalmazott a kommunista pártfőtitkár; következményképpen az erdélyi–partiumi magyarok helyzete teljesen tarthatatlanná vált. Ennek a politikának, sőt ennek a világlátásnak a lényege a megalkuvás, az alárendelődés, a „merjünk kicsik lenni” elve, durvábban szólva a seggnyalás.
Valamint a nemzeti érdekek elárulása.
Vajon mit gondol minderről az RMDSZ? Mit gondol minderről Kelemen Hunor?
Vagy ők is helyeslik ezt a nagy húzást?
(Itt említeném Alföldi Róbert esetét: ő, mint a Nemzeti Színház igazgatója, valamelyik december elsején, akárcsak a szocialisták, a románokkal együtt akart megemlékezni – nagy ünnepség közepette – Erdély elcsatolásáról. Ezt már tervbe is vette, de az óriási tiltakozás megrémítette, és végül elállt „lélegzetelállító koncepciójától”. Ám megítélésem szerint tervével ott és akkor méltatlanná vált a nemzeti színházának igazgatói pozíciójára – amitől ő még természetesen lehet óriási színész és kiváló rendező.)
Hallom és olvasom, hogy a szocialista pártban is vannak néhányan, akik ellenzik a magyarellenes Ponta meghívását. Ám ez sovány vigasz, a tények magukért beszélnek: Ponta itt lesz Budapesten. És mosolyogni fog.
És a szocialisták folytatólagosan, következetesen, kitartóan nem változnak.
Fricz Tamás
mno.hu, Patrióta Európa Mozgalom