A magyar föld védelmében
Az állattartást vállaló helybeli gazdálkodók nyerték el a Bükki Nemzeti Park igazgatósága által kiírt földhaszonbérleti pályázatokat. A nyertes pályázóknak maradéktalanul be kell tartaniuk a természetvédelmi előírásokat, és lakhelyük illetve székhelyük nem lehet az érintett termőföld 20 kilométeres körzeténél távolabb. Hadat üzent a kormány a spekulánsoknak és a zsebszerződéseknek. Fazekas Sándor hangsúlyozta: a jogi környezet átalakítása és több jogszabály módosítása is elengedhetetlen a hatékony fellépéshez. Szükséges, hogy a büntető törvénykönyv is nevesítse ezt a csalási formát. A miniszter fel fogja kérni a legfőbb ügyészt, hogy intézkedjen a zsebszerződések semmisségének megállapításáról.
MH 12. 03. 30.
Még beszélni sem lehet az egyik legfontosabb nemzeti ügyünkről
Az Ide tartozunk Facebook-csoport elérte, hogy a Magyar Televízió letiltsa Pesty László Cigány út című dokumentumfilmjének ismétlését. A film alapja Forgács István Hírszerzőn megjelent tanulmánya adta, ami a cigányság helyzetéről szól, és rögtön vihart is kavart. Forgács kijelentette: nem tartozik a cigányok közé, amennyiben szerintük a nyomorba sokat szülni kulturális jog és érték, ha nem akarnak tudni a családon belüli erőszakról a cigánysoron vagy arról, hogy mennyi a cigány elítélt Baracskán. S akkor sem, ha egy társaságban az hangzik el, hogy a többségi társadalomban mindenki rohadt rasszista. A film betiltását a leghangosabban az Egymillióan a Magyar Sajtószabadságért, vagyis a Milla üdvözölte. Pesty László nem gondolta, hogy ekkora erők mozdulnak meg ellenük. Vitát akartak kiváltani. Bizonyos vélemények nem hangozhatnak el hosszú évek óta. Az egyik oldalról még annak a jogát is el akarják venni, hogy elmondhassa a véleményét. A film készítői meghallgatták volna a másik oldal véleményét is, de ők nem beszélnek velük. Felkérték őket szereplésre, s ez továbbra is él.
Seszták Ágnes szerint az MTVA a könnyebbik utat választva meghátrált, nem a tiltakozás hatására, hanem az elől a politikai nyomás elől, ami emberileg tönkretette Dörner Györgyöt, visszaléptette Bozsik Yvettet, és jó úton halad Forgács és Pesty morális kicsinálása felé. Ezt a filmet az emeli a többi cigányokkal foglalkozó alkotás közül, hogy nem a magyarokat teszi felelőssé a feszült magyar-cigány ellentétekért, hanem megpróbál olyan témákat is feszegetni, amelyekről a társadalom évtizedek óta épp az ilyen Milla-féle megmondók miatt hallgat. Egyetlen politikus, szociológus vagy jogvédő sem meri a témává emelni a születésszabályozás problémáját, pedig ez még Indiában is sikeres. Egyfajta kulturális hagyományra hivatkozva nyeletik le a többséggel, hogy a 13-14 éves kislányok szülnek, és meg sem állnak hét-nyolc gyerekig. Lakatos Attila borsodi vajda egy másik időzített bombáról, az egymás közötti házasodás veszélyeiről szólt. A Pesty-Forgács páros filmjének őszintesége a nézőt megrendítette, a Milla véleménymonopóliumát pedig megsértette. Pedig a Társaság a Szabadságjogokért szerint a sarkos megfogalmazás, az éles vagy akár megbotránkoztató nézetek kifejezése, a tényfeltárás pedig különösen része a szólás szabadságának.
Forgács István szerint a film minden szereplője mert és akart tenni azért, hogy történjen valami változás. Nem hibáztatja a leszakadt cigány közösségeket, arról beszél csupán, hogy mindenkinek meg kell értenie: van saját felelőssége is. Azoknak a cigány családoknak is például, amelyek egész falvak életét keserítik meg. Forgácsék képzést szerveznek cigány vállalkozóknak, fiataloknak, tudatosabb közösségeket próbálnak létrehozni, közvetítenek az intézmények és a cigány közösségek között. A rendőrtanoncok a forgatás után szinte sorban álltak, s azt mondták, civilként nagyon szívesen elkísérnék terepre, pár napot töltenének is ott, mert kíváncsiak lettek, át akarják élni a cigányok helyzetét. Ők már nem esetleges előítéleteik, hanem tapasztalataik alapján fognak hozzáállni a kérdéshez. „Ehhez képest minket vádolnak azzal, hogy fasisztákat akarunk faragnia rendőrökből”.
MN 12. 03. 24.
Egy ellenzéki értelmiségi a magyar demokrácia állapotáról
Kéri László nem szereti a balliberális média sipítását, amikor túl könnyen diktatúrát kiabál. Diktatúra ott van, ahol attól kell félned, hogy éjjel elvisznek, ahol munkatáborok vannak. A demokrácia nagyon fontos intézményei igenis működnek még. Működik a parlamentizmus, 2014-ben is működni fog a választás és a választhatóság rendszere, szólásszabadság van. Kéri szerint a Fidesz-hatalom lehetséges konszolidációjának hajtóereje nem a párton belül van. Olyan folyamatos nyomás alatt tartják majd a külföldi befektetők, a nyugati média, a politikusok, integrációs intézmények, hogy kénytelen lesz belátni: így nem megy tovább. Nem a fideszes választók, nem a hazai média és végképp nem a szétesett itthoni ellenzék fogja rákényszeríteni a kormányzó elitet a váltásra. Ha a Fidesz mégis képtelennek bizonyul a konszolidációra, akkor lehetséges, hogy a mai széttagolt ellenzék megalkot egy olyan szervezeti egyeztetési szintet, amely alternatívát kínálhat. Mégis úgy gondolja, hogy a korrekciós kényszer előtt Orbán és környezete meghajol majd, s 2014-ben jöhet egy újabb Fidesz kormány.
168 óra
A pénzhatalmasságok és a demokrácia
Újvári Miklós szerint van néhány kiemelt cég és cégcsoport, amely anélkül, hogy felfedné tulajdonosi hátterét, olyan mértékű állami megrendelést halmoz fel, hogy egy idő után megkerülhetetlenül nagyra nő. Nagyon kevés kivételtől eltekintve mindenki kiegyezésre törekszik az új rendszerrel. Elfogadja másodhegedűsi, beszállítói, alvállalkozói szerepét, megérti a játékszabályokat, és hónapok alatt képes megtalálni a helyét. Néhány, az északi kultúrkörbe tartozó európai állam kivételével a szép elveket és a gyakorlatot alig sikerült a miénknél jobban közelíteni egymáshoz. Görögországban két család, Olaszországban a szervezett bűnözésből kinőtt rendszer, Ausztriában a pártelitek, az Egyesült Államokban a pénzügyi elit tett szert demokratikus mértéket meghaladó túlhatalomra.
(VG 12. 03. 23.)
A mezőgazdaság átalakításáról
Egri Sándor szolnoki őstermelő szerint a rendszerváltozás legnagyobb vesztese a magyar vidék mivel a szó szoros értelmében kihúzták lába alól a talajt, a vidéki társadalom jelentős része fölöslegessé vált. Minél többet kényszerül kiadni az önkormányzat és az állam szociális segélyre, munkanélküli-járadékra, közmunkások kényszerű foglalkoztatására, annál inkább felértékelődik az önfoglalkoztatás, azok munkája, akik ugyan nem exportárut állítanak elő, ám nem is kérnek segélyt a közösből. A tőkés nagyüzem kizárólagos célja a profit maximalizálása a lehető legcsekélyebb befektetéssel. A családi gazdaság célja a helyi foglalkoztatás. EU-ban az átlagos birtokméret 19 hektár. Az ésszerűen karbantartott vidék érték, aminek egy része nem piacosítható, mégis nélkülözhetetlen. A vidék „karbantartása”, a vidéki táj arculatának formálása, a biológiai sokféleség megőrzése – a monokultúrás nagyüzemi termelési móddal ellentétben – társadalmi igény, megmaradásunk, megújulásunk forrása. Az EU-ban régóta bevett gyakorlat a mezőgazdaság, ökoszociális pilléren nyugvó támogatása; ettől – is – olyan zöld, olyan szépen karbantartott az osztrák táj.
(Nb 12. 03. 24)
A budapesti hajléktalanokról
Tarlós István fontos ténynek nevezte, hogy tavaly október és idén március között egyetlen ember hűlt ki budapesti közterületen. Ez is sok, de abból indult ki, hogy az előző ciklusban évi 30-as átlag jött ki, akkor a két adatot össze se lehet hasonlítani. A fővárosban három helyszínen összesen ötszáz új férőhelyet nyitottak meg. Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke szerint messziről indultak az álláspontok, de széles körű együttműködés alakult ki a kérdésben. Az utcán élőket folyamatosan el tudták helyezni az üres férőhelyekre, jó együttműködés alakult ki a közterület-felügyelőkkel és a rendőrökkel. Jelenleg 400-500 körül van azon hajléktalanok a száma, akik a főváros cégeinél kaptak munkát. (NG 23)
(NG. 1203.23.)
A rozsályi közmunka szabályai
A rozsályi közmunka szabályai szerint „Időben jövünk dolgozni. Dolgozunk. Nem lopunk. Nem iszunk.” Sztolyka Zoltán polgármester szerint aki ennyit nem tud betartani, az nem érdemli meg, hogy az önkormányzattól munkát kapjon. Szolyka 2006-ban ráébredt, ha azt akarja, hogy a rozsályiak jobban éljenek, bent kell tartani a faluban a pénzt. Abból indul ki, hogy egy faluközösség szinte mindent elő tud teremteni, amire szüksége van. 1,7 hektáron termelnek krumplit, s tél végén fél áron adhattak belőle a lakosságnak. A falu vezetői annak idején 85 hektárnyi földterületet megtartottak a településnek, s azóta még gyarapították is. Ezen alapul a gazdaság, a kommunális veteményes, a gyümölcsös, a tölgyerdő és a mezőgazdasági géppark. Lett ötven disznóból álló konda, vágóhíd, betongyártó műhely, jóléti bolt, vasútállomás, faluház, szabadtéri színpad, közös lekvárkészlet és saját tévéadó. De még ennél is fontosabb: munka. 125-128 munkanélküli közül 85-90 ember fog az idén dolgozni. Akik a közmunkaprogramban szereztek gyakorlatot, például mezőgazdasági gépek szerelésében, azokat szívesen alkalmazzák a környékbeli nagygazdák vagy cégek. Mindenki olyan feladatot kap, amit el tud látni. „Ha mégse jól kapál, visszaküldöm, megkapálja még egyszer. De olyan nincs, hogy hibázik, aztán kidobom. Hacsak nem lop”. Az alapítvány nyitott egy élelmiszerboltot is, ahol az őstermelők terményeit eladják egy fillér haszon nélkül. Stolyka szerint az élet egyszerű, csak Budapesten bonyolítják. Rozsályon ugyanazt csinálják, amit a magyar ember száz éve. Csak mintha az utolsó húszban elfelejtették volna. (Nb 12. 03. 24)
A nyugat jólétének ára a perifériák periférián tartása
Fricz Tamás szerint nem vettünk észre, hogy a Nyugat jólétének ára nem más, mint hogy a centrumországok a perifériákat folyamatosan a periférián tartják, használja és kihasználja a periféria energiáit, piacait, munkaerejét, kiszivattyúzza onnan az erőforrásokat, ezzel újabb dinamikát adva a centrumszerep megőrzéséhez. Sajátos csapdahelyzetben vagyunk: a centrum érdeke az, hogy mi – miközben soha sem érhetjük el az ő színvonalukat – kritika nélkül álmodozzunk és ábrándozzunk róluk. Mi lenne, ha egyszer csak szakítanánk az alávetettség érzésével? Ha a Nyugatot tárgyilagosan szemléljük, azt is észrevesszük, hogy szabadságjogaik, mérhetetlen liberalizmusuk mögött vér, újra vér és elnyomás húzódik meg a történelemben. „Most ne beszéljünk az összes fontos nyugati ország híresen kegyetlen gyarmatpolitikájáról, s a „legszabadabb” Egyesült Államokról, amelyik a történelmét a bennszülött indiánok kegyetlen lemészárlásával és a feketék rabszolgamunkára kényszerítésével alapozta meg. Hol is voltak akkor az emberi jogok, a szabadságjogok, uraim?” Felnőtté és büszkévé kell válnunk nekünk, közép- és kelet-európaiaknak. És érdemes azokhoz fordulnunk, akikkel az érdekeink egyeztethetők. (MH 12. 03. 24.)
Az államadóságról
Csaba László szerint a görögök megmentésével nagyot fordult a nemzetközi hangulat, a dél-európai államok csődveszélye is kisebb, ezért, ha a kormány elég ügyes, elkerülhetjük az EU-IMF hitelfelvételt. Véleményét egy szűkebb körű megbeszélésen Orbán Viktorral is közölte.
Csaba szerint tíz százalékkal erősebb lenne a forint, ha a kabinet nem megy neki a Magyar Nemzeti Banknak. (MH, 12. 03. 20) Német Dávid, az ING szenior elemzője szerint egyik fél sem törekszik arra, hogy létrejöjjön a megállapodás. A nemzetközi környezet és Európa megítélése annyit javult, hogy egyelőre Magyarország nem jelentene fertőzésveszélyt az eurózóna országaira. (NG. 12. 03. 20) Róna Péter szerint a deficit érdemi csökkentéséhez Orbánéknak uniós kényszerre kell hivatkoznia. A pénzügyminiszterek tanácsa megszavazza a felfüggesztést, Orbán pedig elmondhatja, milyen buták és igaztalanok. De hát mit lehet tenni? Megszorítunk. (168 óra)
Viszonyunk a nyugattal – történelmi távlatban
Bogár László szerint István király volt az első azoknak a sorában, akik megpróbáltak hosszú távú, egyenrangúságon nyugvó egyezséget kötni a Nyugattal. Az ezt követő évszázadokban azonban drámai jeleit láthattuk annak, hogy a Nyugat a maga részéről soha sem gondolta komolyan ezt az egyezséget, és befolyásának növelésével a mi létszerveződési módunk gyökeres átalakítására törekedett. A Hunyadiak fellépése volt az utolsó átfogó kísérlet arra, hogy a Nyugattal való folyamatos súrlódásunkat egy új egyezséggel próbáljuk tompítani. Még mindig azzal áltatjuk magunkat, hogy a Nyugat a haladás, a felemelkedés, a méltó emberi élet egyetlen letéteményese. Ám ez már 907-ben sem volt igaz. Csakhogy ma már igen nehéz a szabadulás ebből a saját magunk által épített történelmi csapdából, mert a magyarság egy része elemi szinten sem képes felfogni e csapda természetét. Legalábbis erre utal az a tragikomikus tény, hogy egyelőre a szabadságnak és rabságnak még a meghatározásában sincs semmiféle egyezség. (MH, 12. 03. 20.)