Bogárdi Szabó István a református zsinat új lelkészi elnöke szerint a keresztény-konzervatív eszme azért jelent értéket, mert az élet alapvető kérdéseit evidenciaként kezeli, s ezeket nem megvitatni kell, hanem elsajátítani. Üdvös lenne, hogy ezeknek az értékrendeknek a megvitatása tisztességesen menjen végbe.
Jelenleg ebből keveset tapasztalunk, inkább az értékrendekben is pártoskodás figyelhető meg. Nem lenne méltóbb, ha újra arról kezdenénk beszélni, mi a politika hivatása, feladata, mit kell a politikusnak tenni ahhoz, hogy tiszteljük és megbecsüljük?
A magyar média szereplői sem állnak magasabb erkölcsi színvonalon, mint a politikusok. Egyfelől ott vannak az újságírók, akik a szólásszabadság nevében, elkényeztetett kamaszként bárkit, bármikor kicsúfolhatnak, de rájuk szólni sem lehetett soha. Azt szokták mondani, hogy aki a korszellemmel házasodik, korai özvegységre ítéli magát.
Divatok jönnek, mennek, ha eközben az egyház nagy erővel igazodik, egyszerre csak azt veheti észre, hogy ő maga is kiment a divatból. Ki kellene gyógyulnunk gyorsan a maradék utópiából, amely átfertőzte a nyugati társadalmakat, és komolyan kellene venni, hogy az emberi együttélés hihetetlen bonyolult, nehéz, konfliktusokkal terhelt, nehezen kezelhető, nagy odafigyelést igénylő valóság – szeretet kell hozzá.
Magyar Hírlap
Doug Bandow, a Cato Institute vezető külpolitikai szakértője a Forbes-ben írja: az Egyesült Államokban kétpárti konszenzus az állandó beavatkozás, nézeteltérés a részletek körül van. Egyetlen felelős politikus sem akarja azt állítani, hogy akár egyetlen probléma másutt ne tartozna Amerikára.
Egyetlen, az amerikai kivételességben hívő hazafi se állítaná, hogy van valami, amit az USA kormányának nem kellene követelnie vagy rákényszerítenie a világ többi részére. Bármikor és bárhol keveredik valamibe Washington, a helyzet megromlik.
A Balkánon az USA az etnikai tisztogatást etnikai tisztogatással váltotta fel, és precedenst teremtett az orosz beavatkozásra Grúziában és Ukrajnában. Szomáliában Amerika változatlan káoszt hagyott. Afganisztánban az USA 13 évet töltött azzal, hogy sikertelenül próbálja átalakítani a törzsi nemzetet.
Irak megtámadása a nem létező tömegpusztító fegyverek elpusztítása céljából 4500 amerikai és 200 ezer iraki életébe került, tönkre tette az iraki társadalmat, elszabadította a radikális szenvedélyeket, amelyek most az Iszlám Államban öltöttek testet, és megerősítette Iránt.
Líbia bombázása állandósított egy ezreket gyilkoló, alacsony technikájú polgárháborút, fegyvereket terjesztett szerte a régióban, elnyúló hatalmi harcot indított a mesterséges államban, és még egy otthont kínált fel az ISIL gyilkosoknak. Jemen amerika-barát kormányát megdöntötték, a kitartó USA-támogatás ellenére, amely az antiterrorista együttműködés összeomlásához, növekvő iráni befolyáshoz, és polgárháború felé süllyedéshez vezetett.
Washington Iszlám Állam elleni új háborújának az egyetlen biztos eredménye a fokozott dzsihadista toborzás. Majdnem minden új intervenció kísérlet az előző USA-akciók teremtette problémák orvoslására, és minden katonai lépés valószínűleg majdnem garantáltan még nagyobb problémákat okoz.
És a gyakorló külpolitikusok mégsem ismerik el szinte soha, hogy a dolgok nem mennek jól. Az USA külpolitikáját bolondok működtetik. Ezen csak az amerikai nép változtathat.
transform.hu
Jan Mainka, a Budapester Zeitung és a The Budapest Times főszerkesztője szerint az Egyesült Államok világelső a különböző kormányok destabilizálásában, és megdöntésében, de a legnagyobb pancser, amikor arról van szó, hogy a romokból újra fenntarthatóan működő rendszereket hozzon létre.
A közvetetten érintett országok kártalanításáról és a járulékos károk elkerüléséről ne is beszéljünk. Már egyre több EU-politikus látja be, hogy Oroszország és Ukrajna sikeres béketárgyalásainak először is az az alapfeltétele, hogy az amerikaiakat és abszolút eltérő érdekeiket sikerüljön minél távolabb tartani a tárgyalóasztaltól, vagyis európaiak között dolgozzák ki a konfliktus európai megoldását.
Ebben egyébként Magyarország vezető szerepet játszana. Ahelyett, hogy a Nyugat most lenézően fintorogna Orbán Oroszországgal kapcsolatos reálpolitikája miatt, inkább elgondolkodhatna azon, hogyan lehetne Orbán és Putyin nyilvánvalóan jó kapcsolatát a béke folyamatának előmozdítására felhasználni. Magyarország részvétele a jövendő béketárgyalásokban fontos bizalomépítő intézkedésnek bizonyulhat.
Budapester Zeitung
Deák András György, az MTA kutatója szerint a Nyugat annyiban félreismerte az oroszokat, hogy nem vették komolyan nyilatkozataikat. Az oroszok elmondták: ha rajtuk múlik, az ENSZ keretei között maradnak, de ha mások nem tartják be a szabályokat, úgy ők sem fogják.
Ilyen szabálysértésként értelmezték, hogy az Egyesült Államok 2003-ban megszállta Irakot, hogy elősegítette a grúz változásokat és a 2004-es ukrán narancsos forradalmat. Miután pedig Koszovót a legtöbb nyugati állam elismerte, Oroszországban erősödött a meggyőződés, hogy az USA egyoldalúan átrajzolja az országhatárokat, és expanzív politikát folytat.
Az orosz elnök erre reagálva két erős jelzést küldött. A 2007-es müncheni biztonságpolitikai konferencián Putyin burkoltan jelezte: ha a szabálysértés a norma, akkor ők is meg fogják sérteni azokat. Amikor pedig a 2008-as NATO-csúcstalálkozón Bushék belevetették a napirendbe a grúz és az ukrán NATO-csatlakozást, a találkozóra meghívott Putyin zárt ülésen elmondta: ha az ukránokat beleerőltetik a szövetségbe, akkor az ország akár szét is eshet.
A 2004-es ukrán narancsos forradalom idején Putyin finomabb eszközökkel dolgozott. Bízott abban, hogy ezt a választást ugyan elbukta, de az ukrajnai nyugatos romantika lecsillapodik, az ukránok rájönnek, hogy senkinek sem kellenek, a nyugat nem finanszírozza az országot.
Ez valamennyire be is igazolódott, ugyanis Juscsenko megbukott, és újra jött az oroszbarát Janukovics. Akkor jött a következő fordulat, amikor 2013 decemberében az oroszok a létező legjobb gazdasági ajánlatot - több mint 30 százalékos engedmény a gáz árából, és egy 15 milliárd dolláros hitelkeret - letették Ukrajnának, csak hogy az ne lépjen be az EU szabadkereskedelmi övezetébe és ezzel a nyugati érdekkörbe.
Janukovics bukása után Putyin pedig így gondolkodhatott: „Nem kellett a legjobb ajánlatom. Újra megcsináljátok azt, amit 2004-ben. Hogyan állok így a választóim elé?” Az orosz elnök ezt követően félretolta a nyugattal való gazdasági kapcsolatokat. A prioritás az lett, hogy „Ukrajnát nem engedjük”. Putyin célja a konföderatív Ukrajna, olyan alkotmányos rendszerrel, amely garantálja, hogy nem lesz NATO-tag.
Haszon Magazin
Bayer Zsolt szerint aki egy kicsit is figyelte az eseményeket, nagyon hamar rádöbbent, hogy a Majdanon nem csak ukránok harcolnak ukránok ellen, hanem jelen van egy másik erő is: az Egyesült Államok. Az igazi cél az, hogy Ukrajnából amerikai támaszpontot csináljanak az Oroszország ellen irányuló rakéták számára, valamint az, hogy az Oroszország és az EU közötti közeledést, gazdasági együttműködést megakadályozzák
A Berlin-Moszkva tengely mindig is réme volt az Egyesült Államoknak, ezért a zavarkeltés és Ukrajna „felégetése” igazán nem nagy ár ezen együttműködés megakadályozásáért. Különösen figyelemre méltó a Jobb Szektor fellépése, ugyanis esetükben egy valódi náci pártról van szó, amely terrorcselekményektől és hétköznapi, valamint politikai gyilkosságoktól sem riadt vissza.
A nyugati és az amerikai médiában ezekből az alakokból lettek az ukrán „szabadságharcosok”. Nyíltan támogatták és bátorították ezeket az erőket a törvényes ukrán hatalom elleni harcra.
Bayer emlékeztet rá, hogy 1989 októberében, az iraki kurdok elleni gáztámadás utáni évben Bush elnök nemzetbiztonsági direktívát adott ki, amelyben az Egyesült Államok és Irak közötti jó viszonyt hosszú távú érdeknek nevezte. 1990 áprilisában a szenátus republikánus többségének vezetője, Bob Dole meglátogatta Szaddám Huszeint, átadta Bush elnök üdvözletét.
Érdekes az is, hogy Andor László miképpen mutatja be az Egyesült Államok politikáját Venezuelában: a 2000-ben újraválasztott Hugo Chávez elnök szálka volt Washington szemében, elsősorban szociális reformjai, globalizációellenes retorikája, valamint Oroszországgal és Kínával kötött katonai egyezményei miatt.
2002. április 11-én a hadsereg vezetése a »civil társadalom« demonstrációira hivatkozva – az elnököt elrabolta. Az amerikai és spanyol nagykövetek pedig az új elnök üdvözlésére siettek. Mivel azonban a puccs népi demonstrációkat és tömegsztrájkot vont maga után, az elnököt 48 órán belül visszahelyezték hivatalába.
2004-ben új eszközt találva céljuk eléréséhez: az elnök visszahívását. A visszahívási kampányt szervező »civil« mozgalmakat jelentékeny összegekkel támogatta az egyesült államokbeli National Endowment for Democracy.
Bayer szerint érdekes a fenti szövegben, hogy a baloldali Andor László idézőjelbe teszi „civil társadalom” és „civilszervezetek” fogalmat.
Hogy is írta Andor? Hugo Chávez elnök szálka volt Washington szemében az Oroszországgal és Kínával kötött katonai egyezményei miatt. De akkor azt magyarázza meg valaki, Oroszországnak miért kellene tétlenül néznie, hogy amerikai rakétákat telepítsenek a NATO-támaszponttá váló Ukrajnába.
Magyar Hírlap
Máté T. Gyula újságíró szerint Yes, Sir! - Washington ezt és csak ezt várja el tőlünk. Ez az a szövetséginek nevezett politika, amit Varsótól Budapestig megkövetelnek tőlünk.
Orbán Viktort alapvetően azért akarják gyűlöletessé tenni, mert nem alkalmazkodik a megrendeléshez. Orbán Viktor a minap nyíltan elmondta: nagyon nem szerette a szovjeteket.
Sőt, volt, amikor ésszerűnek tűnt tengerentúli befolyást telepíteni Magyarországra. Akkor. Ma Magyarország függetlenségét, érdekeinek és értékeinek érvényesítését az szolgálja, hogy – tartva a nyugati barátságot – kelet felé is nyissunk.
Magyar Hírlap
Tamás Pál ellenzéki politológus szerint Merkel is tudja, amit Orbán: Európa akkor lesz nagy, ha az orosz nyersanyagkincsekkel valamilyen módon összekapcsolódik.
168 óra
Tóth Gy. László politológus szerint van abban valami végtelenül reménytelen, hogy az ukrán antikorrupciós bizottság elnöki tisztjének egyik várományosa Grúzia volt elnöke, a közismerten oroszellenes, amerikai-grúz kettős állampolgár Miheil Szaakasvili, aki ellen különböző bűncselekmények elkövetésének gyanúja miatt nemzetközi elfogatóparancs van érvényben.
A két fél valószínűleg joggal vádolja egymást, de az orosz származású szakadárok a szülőföldjüket védték, és ehhez kapták Oroszország támogatását.
Miután az Egyesült Államok az ENSZ és a Biztonsági Tanács jóváhagyása nélkül évtizedek óta rendszeresen hajt végre katonai akciókat, a nemzetközi jogra való hivatkozás egyszerűen képmutatás.
Magyar Hírlap
Stephen Walt, a Harvard Egyetem professzora megállapította, hogy Washington határozottan elítéli Oroszország ukrajnai beavatkozását, pedig Ronald Reagan elnöksége idején egy, a mostanira kísértetiesen emlékeztető helyzetben ugyanígy járt el Nicaragua esetében.
Annyi a hasonlóság, hogy úgy tűnik, Putyin Ronald Reagan egykori kottájából játszik. Az elemző a Foreign Policy című külpolitikai folyóiratban megjelent elemzésében rámutatott, hogy az akkori és a mostani hatalompolitikai konstelláció szinte azonos: mindkét esetben egy, a fő vetélytársa terjeszkedését aggodalommal figyelő nagyhatalomtól van szó, amely attól tart, hogy riválisa a határai közelében, a saját „hátsó udvarának” tartott területen avatkozik be.
Magyar Hírlap
A 168 óra ellenzéki hetilap emlékeztet arra, hogy, hogy a NATO felvette tagjai közé az egykori Varsói Szerződés szinte valamennyi országát és „magába tagosította” az egész Baltikumot is. De mindezt Moszkva szinte szó nélkül tudomásul vette.
De arról, hogy a „korona gyöngye”, Ukrajna, amely bő 300 éves „örök szövetségben” élt Oroszországgal, ugyancsak leváljon, a „Majdan” néven elhíresült tavalyi kvázi forradalomig soha szó sem esett. Ukrajna Nyugat-barát fordulata halálra rémítette az oroszokat.
Olyan jövőt vízionáltak, ahol Ukrajna benne a Krím félszigettel belép a NATO-ba (a készség Kijevben megvolt), és akkor az a tarthatatlan és abszurd helyzet áll elő, hogy az orosz fekete-tengeri flotta hatalmas szevasztopoli támaszpontja NATO területre kerül.
Ezt megelőző Putyinék „lenyelték” a Krímet, ami egyébként sem volt túl nehéz, mert az ott élő orosz többség soha nem érezte magát ukránnak. A félsziget egyébként is autonóm terület volt, miképp mondjuk Spanyolországban Katalónia, és szó nem érné a ház elejét, ha a katalánok ugyanúgy döntenének, mint a krími oroszok.
Nem igazán érti a lap a sírás-rívást: a II. világháború óta nem a Krím elcsatolásával rajzolták át először Európa térképét, mert a koszovói függetlenség egyoldalú deklarálásával ilyen már történt, és van még pár jelentkező. A skótok például.
Hiába zsarolja az Egyesült Államok és az unió szankciókkal Oroszországot, Ukrajnáról nem mond le. Olyan államberendezkedést készít elő ott, amely két orosz autonóm terület (Donyeck, Luhanszk) révén de facto gátja tud lenni Ukrajna nyugati integrációjának. Ugyanakkor az sem elképzelhető, hogy a Porosenko rezsim csatlakozzon az Eurázsiai unióhoz”.
Putyinnak esze ágában sincs háborút viselni a németekkel. Oroszországnak hatalmas mozgástere van, éspedig Európán kívül. Az orosz elnök tudomásul vette, hogy de facto kirekesztették a G8-ból, Európa kapui bezáródtak, az Egyesült Államokkal nyíltan konfrontálódik, és Ázsia felé fordult.
Két klub van a kezében. Az egyik a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SOC) amelynek tagja rajta és Kínán kívül az összes volt közép-ázsiai szovjet köztársaság és az lesz hamarosan India is; a másik a BRICS. Ezek a blokkok politikailag is, pénzügyileg is kihívói lehetnek az európai integrációs szervezetnek.
Idén júniusban a baskíriai Ufában a SOC és a BICS együttes csúcsértekezletet tart, szóval Putyin elszigetelése lázálom. Ukrajna csupán egy gyalog egy nagy-nagy sakktáblán, nem szabad túlértékelni, ami ennek az országnak a keleti felén zajlik. Nagyobb tétek vannak másutt. 168 óra
A hivatalos információk szerint a Kárpátaljáról behívandók aránya háromszorosa az országosnak, s a Beregszászi járásból behívandók száma magasabb, mint a kárpátaljai átlag. Brenzovics László, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke szerint csak abban reménykedhetnek, hogy hivatalos ígéretnek megfelelően a sorkatonákat kiképzésüket követően nem viszik hadműveleti területre. Hivatalos ukrán forrás szerint a hadkötelesek fele külföldön tartózkodik, és számuk egyre nő.
Magyar Hírlap