Bajnai Gordon több alkalommal nevezte a magyar gazdaság egyik problémájának a minimálbér „magas” összegét. A Haza és Haladás Alapítvány tanulmánya felveti a minimálbér befagyasztását is.
A legkisebb bér összegét területenként differenciálnák, és az átlagbér harminc százalékára csökkentenék. Egyes régiókban 66 ezer forint lenne a minimálbér. Palkovics Imre, a Munkástanácsok Országos Szövetsége elnöke szerint a minimálbér csökkentése társadalmi és gazdasági szempontok szerint is teljesen irreális felvetés. A legkisebb bér ma sem fedezi a létminimum költségeit.
Magyar Hírlap
Gazdag László szerint Bajnai Gordon elképzelése nemcsak közgazdasági dilettantizmus, de erkölcstelen is. Ezzel esne az amúgy is gyenge vásárlóerő, ami végzetes lenne a magyar gazdaság számára. Ismét előtérbe kerülne a humántőke leértékelése, ami már évtizedek óta a legnagyobb rákfenéje ennek az országnak.
Az első Orbán-kormány idején, amikor drasztikusan nőtt a minimálbér és általában a munkabér, nyoma sem volt a növekvő inflációnak. Bogár László szerint éppenséggel ez, a gyarapodó reálbér – 1998-2005 közötti – időszaka volt a rendszerváltás utáni Magyarország aranykora. A tartós gazdasági visszaesést az irreálisan alacsony munkabér okozza.
Magyar Nemzet
Szergej Mihejev, a moszkvai Politikai Konjunktúra Intézetének igazgatója szerint az Európai Unió túlságosan is függ az Egyesült Államoktól, Amerika azonban, mivel nem érdekelt a két pólus közeledésében, megerősödésében, és az oszd meg és uralkodj elve alapján mindent megtesz azért, hogy az EU és Oroszország között éles választófal legyen.
Többek között a volt szocialista országok révén folyamatosan fenntartja a feszültséget, a fenyegetettség érzését, hogy megmentőként és a biztonság garantálójaként kínálhassa magát. Ha Európa és Oroszország kiegyezne, e logika felborulna, s Amerikára nem lenne szükség.
A Kaukázusban, s a térségben másutt
amelyek leginkább fenyegetik Oroszország biztonságát. Közép Ázsiában Amerika az úgynevezett nem kormányzati szervezeteken keresztül a legradikálisabb iszlamistákat segíti.
Ugyanez a veszélyes játék folyik a Közel-Keleten is, az egész civilizált világot nehéz helyzetbe hozzák. A demokrácia nevében Washington Szaúd-Arábiától, a jelentős részben az al-Kaidához kötődő arab felkelőkig a legretrográgabb, agresszívebb rezsimeket és erőket támogatja. S teszi ezt tudatosan, hogy a vetélytársai Oroszországtól Európán át Kínáig belesüppedjenek ebbe a kilátástalan háborúba, s ne maradjon erejük a fejlődésre. Kína nem törekszik globális uralomra, s mivel nincs igazi szövetségese, érdekelt az együttműködésre Oroszországgal. Kína olyan geopolitikai stratégiai partner, amellyel összefogva ellensúlyozni lehet az egypólusú világ fenntartására törekvő Egyesült Államokat.
Magyar Nemzet
Megtalálta a kormány a 10 százalékos lakossági rezsicsökkentés fő forrását: megemelte a nem lakossági felhasználók számára az energiafelhasználás egyes költségelemeit. Az árampiacon a háztartásoknak januártól 11,9 százalékkal kisebb összeget kell fizetniük az elosztásért és a rendszerhasználatért.
A középfeszültségen vételezőknek (kkv-knak) viszont 26,33 százalékkal, a nagyfeszültségen vételezőknek (a nagyfogyasztóknak, például a Mercedesnek vagy az Audinak) pedig 41,29 százalékkal kell többet fizetniük.
A háztartási áramfelhasználók ettől az évtől nem kötelesek drága zöld energiát vásárolni, a lakossági gázfelhasználóknak sem kell kifizetniük a rájuk jutó részt a biztonsági gáztároló fenntartási költségeiből.
Világ Gazdaság
Fónagy János szerint a rendszerhasználati díjak emelése 2-2,5 százalékos hatást gyakorolhatna az egyetemes szolgáltatásból már kieső, azaz viszonylag nagyobb áramfogyasztók számlájára. Ugyanakkor ezek a cégek a versenypiacon vásárolják a villamos energiát, ahol több tucat cég verseng a megbízásaikért. Korábban az áramkereskedőknél akár tízszázalékos kedvezményt is el lehetett érni.
Az, hogy a mostani árcsökkentés mely energiacégekre milyen pénzügyi hatást gyakorol, egyelőre nem ismert. A mérték cégenként különböző lehet, de
.
A kormány a sok tekintetben, monopolhelyzetű közműszektorban kétségtelenül a mostaninál sokkal nagyobb mértékű közösségi tulajdont látna szívesen. Csakúgy, mint számos olyan nyugati országban, amelyek közösségi tulajdonú cégei Magyarországon éppenséggel magánbefektetőként jelentek meg.
Népszabadság
Negyven- (a rendőrség szerint tizenöt) fős cigány társaság támadott meg fiatal sportolókat egy szigethalmi szórakozóhelyen, kettőjüket életveszélyesen megkéselték. A garázdák hozzátartozói megfenyegették az egyik sértett családját és azt a budapesti kórházat is, ahol a két fiút ápolják. Csibra Tibor szakértő szerint aki ilyen sérüléseket képes okozni pillanatok alatt, az fiatal kora ellenére is gyakorlott késforgatónak számít, és kétes képességét kocsmai csetepatékban vagy más bűncselekmények elkövetésekor szerezte. Magyar Nemzet A rendőrség a fenyegetők ellen ugyanakkor nem indított semmilyen eljárást, holott azok Sávoly Gergő egyik áldozat családtagjait is zaklatták Szigethalmon. Szintén nem indít eljárás garázdaság, illetve más bűncselekmények miatt azok ellen, akik tömegesen támadtak rá a szigethalmi sörözőben az ott szórakozó társaságra. Vona Gábor szerint 22 éve nem hajlandó egyetlen kormány sem szembenézni azzal, hogy itt valamit nagyon elrontottak, amikor a jogokat a kötelességek elé sorolták. Tipikus az is, hogy a „cigánybűnözők” családja még életveszélyesen meg is fenyegeti a sértettet és családját. Mivel a rendőrségnek pedig szinte kötelező a cigányokat védeni, így melyik család az, amelyik nem riad meg az ilyen fenyegetéstől. Ilyenkor hol vannak a jogvédők? mandiner.hu
Amikor Oláh Gergő megnyerte az X-Faktort, Bayer Zsolt azt gondolta, „mennyire szép és csattanós választ adott az összes, magyarokat rasszistázó rohadéknak a nép, amikor ezt a tehetséges, szimpatikus, szerény és meghatóan mélyről jövő cigány fiút szavazta meg a verseny győztesének”.
„Ez a mélyről jött és nagyon is szerethető cigány fiú egymaga többet tett a cigány-magyar konfliktus enyhítéséért, mint az összes »jogvédő« gazember együttvéve”.
„Aztán eljött szilveszter éjszakája, és kést rántanak és szúrnak. Szívre, sokszor egymás után. Az elviselhetetlenség esszenciája még csak ezután következik! Ugyanis a késelők családjai nem magukba fordulnak, nem összetörnek, nem bocsánatot kérnek – hanem megfenyegetik az áldozatokat és azok családtagjait: ha vallomást mernek tenni, akkor még több vér fog folyni”. Bayer szerint „Legyen minden Oláh Gergő, és éljen velünk boldogan. Az állatok meg ne legyenek. Sehogyan se. Ezt kell megoldani – de azonnal és bárhogyan!”
Magyar Hírlap
A Ferenciek terén lévő aluljáró meglátogatására hívta a főpolgármester Szabó Máté ombudsmant. Tarlós István szerint ha Magyarországon úgy lehet értelmezni az emberi jogokat és szabadságjogokat, ahogy az aluljárókban teszik, akkor „csak gratulálni tud”. Kétéves munkánkat tették tönkre – hangsúlyozta a városvezető.
Magyar Hírlap
Miután Susan Rice ENSZ-nagykövetből nem lehetett külügyminiszter (helyette John Kerry szenátort jelölte Obama a posztra), most a Pentagon leendő vezetése körül kerekedett vihar. Az elnök Chuk Hagel volt nebraskai republikánus szenátort emelné a tisztségbe, de Hagel nézetei a washingtoni elit beidegződéseitől sok tekintetben idegenek.
A legfontosabb tényező, hogy a törvényhozás 80-90 százalékához képest függetlenül gondolkozik az Egyesült Államok Izrael-politikájáról. Nem volt hajlandó olyan hűségnyilatkozatnak beillő politikai akcióban, amelyeket a zsidó lobbiszervezetek indítottak Irán ellenében. Pár éve úgy nyilatkozott, hogy a zsidó lobbi sok embert megfélemlít a Capitolium dombon. „De én az Egyesült Államok szenátora, és nem Izrael szenátora vagyok”.
Ha a vehemens ellenzés dacára mégis sikerülne keresztülvinni Hagel jelölését, akkor a nemzetbiztonsági kabinet vezetője olyan személy lenne, aki jelentős háborús tapasztalattal büszkélkedhet, ez pedig a tárca döntéseinek alaposabb megfontolását vetítené előre.
Magyar nemzet
Bogár László szerint a „szerkezeti reform” lényege az, hogy a „bennszülöttek” ön-újratermelési rendszereinek fenntartását szolgáló összegek egyre nagyobb hányadát a kamat- és profitszivattyúkon keresztül kiszívják az adott országokból. Tragikomikus módon ez most már arra az Amerikai Egyesült Államok elnevezésű nemzetállamszerű „lokalitásra” is igaz, amelynek államadóssága békeidőben elképzelhetetlen szintre emelkedett.
A világot a kezében tartó szuperstruktúra még arra sincs tekintettel, hogy ennek a országnak a költségvetése valójában amiatt halmozott fel ilyen súlyos deficiteket, illetve államadósságot, mert a birodalom roppant méretű globális „rendészeti” költségeit is neki kell állnia.
A birodalom most már egész Európát egyetlen bezúzandó lokalitásként kezeli. Az euró ellen folytatott háború lényege az, hogy a birodalmi pénzfegyverként működtetett dollár megőrizhesse domináns tartalékvaluta szerepét, így az impérium továbbra is tetszés szerint inflálhassa el a világ országainak döntő többségében felhalmozott több tízezermilliárd dollárt.
Európa uralmi struktúrái egyelőre katasztrofálisan rossz válaszokat próbálnak adni erre a kihívásra. Föderatív reformjaik valójában csak a birodalmi kifosztó mechanizmusokat teszik majd még hatékonyabbá.
Magyar Hírlap
Blahó Miklós szerint John Maynard Keynes 1928-ban abból a feltevésből indult ki, hogy ahogy az ember egyre hatékonyabban elégíti ki a vágyait, nyilvánvalóan mind kevesebbet fog dolgozni, hogy a szó filozófiai értelmében is jó élete lehessen. Tévedett. A hatalmi viszonyok és az emberi telhetetlenség ugyanis megakadályozza e prófécia valóra válását.
Robert és Baron Skidelsky Mennyi az elég? című könyvükben kifejtik: a szerzésvágy etikája „folyamatos és céltalan vagyonteremtésre kényszerít, olyasmire, ami korábban nem létezett, s ami alighanem a kapitalizmus különös jellegzetessége”.
A kötetben és a megjelenése óta adott interjúkban Skidelsky makacsul ismételgeti, hogy ami velünk és körülöttünk történik, annak nincs értelme. A kapitalista rendszer világunknak ezen a részén a korcsosuló szakaszába lépett, aminek legfőbb bizonyítéka, hogy a pénzügyi szolgáltatások iparága uralkodóvá vált.
„Az angol-amerikai típusú individualista kapitalizmus a ragadozó szellemű plutokráciának kedvez, amely lefölöz minden hasznot, a szabadság és a globalizáció retorikájával igazolva ténykedését”. E krízis hatására mégis újra fel kéne vetni azt, amit Keynes, hogy tudniillik mire való a vagyon. Képzeljük el azt a világot, nógat Skidelsky, amelyben hetente csak tizenöt órát dolgozunk, mert a technológiai változásoknak köszönhetően ennyi is elegendő, de nem keresünk kevesebbet, mint ma, mert munkánk gyümölcsét egyenlőbben osztják el.
A jövedelem újraelosztásának átgondolását sürgeti Larry Summers harvardi professzor, volt pénzügyminiszter is, aki szerint a múlt század nagy válsága óta most először ez fontosabb teendő, mint a növekedés ösztönzése, mert a mostani krízis előtti nagy fellendülés hasznából a középosztálynak vajmi kevés jutott.
Skidelsky úgy látja, hogy nem a növekedéspárti gazdaságpolitika hozta magával a borzasztó fordulatot, hanem a szabadpiaci növekedéspárti doktrína, amely abból táplálkozott, hogy tarthatatlannak ítélte az állami beavatkozás keynesi teóriáját a növekvő munkanélküliség és infláció láttán, túlzottnak a szakszervezetek hatalmát a bérek alakításában, az adózást pedig büntető jellegűnek nyilvánította.
Az amerikaiak felső egy százaléka ugyanis 1970-ben a vagyon csupán tíz százalékával rendelkezett (az 1940-es 16 százalékkal szemben), mára viszont több mint harminc százalékát kaparintotta meg.
Népszabadság
Lóránt Károly szerint kevés reményre ad okot az is, ha a jelenlegi válságot összehasonlítjuk az 1929-33-as gazdasági válsággal, amikor is a krízis kitörését követő negyedik évben (ami a jelenlegi válság időskáláján 2012-nek felel meg) a gazdaság mind Európában, mind Amerikában tartósan fellendült. Ám akkor a fellendülést a gazdaságpolitika gyökeres megváltozása előzte meg, a „majd a piac megoldja” gazdasági liberalizmust az állam aktív szerepvállalására épülő gazdaságpolitika váltotta fel.
A fellendülést hatalmas állami infrastrukturális beruházásokkal indították be. Az Egyesült Államokban a New Deal keretében gyors pénzügyi segítséget nyújtottak a legszegényebbeknek, közmunkaprogramokat szerveztek főleg a fiatal munkanélkülieknek, nagy megrendeléseket adtak a magániparnak utak és közművek építésére, munkásvédelmi törvényeket hoztak, jelentősen leértékelték a dollárt és megrendszabályozták a bankokat, amelyek felett az elnök felügyeletet gyakorolhatott.
Az akkor hozott törvények egészen az 1990-es évek nagy pénzügyi liberalizációs hullámáig fennmaradt. Jelenleg azonban Európában az unió vezetői a régit, az Európát már csődbe vitt politikát igyekszenek tovább erősíteni.
Az Angela Merkel által erőltetett költségvetési megszorítások már eddig is megakadályozták a gazdasági fellendülést.
Az Európai Külügyi Tanács tanulmánya szerint az Európáról alkotott német elképzelés nem fog működni. Lóránt szerint nem lehet a döntéshozatalt úgy tovább központosítani, hogy közben az eszköz nélkül maradt nemzeti kormányok problémáit a beavatkozási eszközükkel rendelkező ne vállalja magára.
Nem lehet legitimálni egy olyan uniós politikát, amelyet a széles európai közvélemény nem hagyott jóvá. A tanács tagjai Európa vezető politikusai, s bár a tanulmány csak a szerzők nézeteit fejezi ki, mégis jelzi, hogy az európai elit elérkezettnek látja az időt a realitásokkal való szembenézésre.
Magyar Nemzet