Bogár László szerint számos, a nyugati létformát nem átvevő, ősi szakrális rendben élő, főként ázsiai társadalom látszik a hivatalos GDP-adatok szerint koldusszegénynek, miközben hétköznapi életének megformálása szinte minden szempontból harmonikusabb és egészségesebb, mint egy európai nagyvárosban élő nyugati emberé.
Magyar Hírlap
„A cseheknek és szlovákoknak a német és magyar kisebbséggel kapcsolatos szörnyűséges tapasztalatai (…) a megújított Csehszlovákiát mély és végleges beavatkozásra kényszerítik”. Így szólt a hírhedt kassai kormányprogram VII. pontja, amelynek megalkotói világossá tették, mire számíthat a második világégés poklából még fel sem ocsúdott, a sok iszonyú egyéni és kollektív traumát még talán fel sem fogott magyarság a Felvidéken. S az „alkotók” még csak a látszatra sem ügyeltek. Arra például, hogy a „végső megoldás” árnyékában a „végleges beavatkozás” milyen iszonyatosan cseng. Semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek tehát.
Hogy e beavatkozás aztán – Benes dekrétumai ide, a kommunista diktatúra súlyos évtizedei oda – mégsem lett végleges, annak éppen mi, a megmaradt felvidéki magyarság vagyunk az élő bizonyítékai. Megfogyva bár, s talán törve is kissé, de a csehszlovák végső megoldás nem járt sikerrel.
Még akkor sem, ha a törekvés rá azóta is megszakítás nélküli, folyamatos, módszerei pedig egyre kifinomultabbak és körmönfontabbak. Az utódállam Szlovákia számos megnyilvánulásában érhetjük tetten ezeket az áprilisi kormányprogramban megfogalmazott törekvéseket. És ezen a „jog és szabadság” térségének álmodott Európai Unióhoz való csatlakozásunk sem enyhített.
Ellenkezőleg: a máig hatályon kívül nem helyezett dekrétumok „befogadásával”, az abban foglaltak szellemiségének megtűrésével a szlovák nemzetállam részéről folytatott csendes népirtás még veszélyesebbé vált. Aki nem értené, miről is van szó, lapozza fel előző számunkat: a népszámlálás adatai kijózanítóak.
Mindaddig tehát, míg ez így van, indokolt elevenen tartani a témát. Idei utolsó lapszámunkat ebben a szellemben szeretnénk e témának szentelni. Nem célunk természetesen – ez már csak terjedelmi okokból sem lenne lehetséges, de mindenekelőtt a nemo ultra posse tenetur maximába ütközne – hogy a témával kimerítően foglalkozzunk, arra pedig már csak a lap jellegére tekintettel sem vállalkozhatunk, hogy történeti-szakmai igénnyel közelítsük meg a kérdést.
Itt és most csupán arra vállalkozunk, hogy felhívjuk a figyelmet a velünk élő történelemre, annak is egyik – számunkra – legsötétebb fejezetére. Mindemellett a közelmúlt eseményeit összefoglalva rámutassunk, hol is tart a szlovák jogállam kontra nemzetállam párharc, vajon melyik fél áll éppen nyerésre…
Írásaink – melyek kiválogatásánál a dolog természetéből adódóan nem lehetett nem önkényesen eljárni – között találhatóak olyanok is, melyek jóval e lapszám apropóját adó események (vagyis a Benes-dekrétumok ügyében született petíció) előtt láttak napvilágot. Csak hogy szembesüljünk azzal: mennyi minden történt azóta, s mégis, mennyire nem változott semmi…
Idei utolsó lapszámunkat a 2005-ben a kassai kormányprogram 60. évfordulóján elfogadott Nyilatkozat (lásd erről szóló írásunkat) szellemében bocsátjuk útjára: „mert aki nem ismeri múltját, az kiszolgáltatja önmagát és közösségét a történelmi ismétlődés veszélyének”.
Felvidék.ma
innen bemásolható az újság online változata:
https://docs.google.com/viewer?url=http://www.felvidek.ma/phocadownload/felvideki_media/felvideki_magyarok/fm6.pdf
A Ruhr-vidékre több tízezer cigány érkezett Romániából és Bulgáriából. A tartományi belügyminisztérium a bűncselekmények, betörések emelkedéséről számol be. A tárcát vezető szociáldemokrata Ralf Jager szerint tévedés lenne azt hinni, hogy e problémákat a rendőrség képes megoldani. A lakosság körében aláírásokat gyűjtenek a romák bevándorlásának megakadályozásáért.
Magyar Nemzet
Cécile Duflot, francia szocialista lakásügyi miniszter kérte a párizsi érsekséget, hogy a téli hónapokban bocsássa a fővárosi hajléktalanok rendelkezésére üres vagy kevéssé kihasznált ingatlanjait. A kormány kilátásba helyezte a szóban forgó ingatlanok „rekvirálását” is, ha december végéig az egyház nem reagál. A párizsi érsekség közleményében hangoztatja, hogy intézményei sokat tesznek a hajléktalanok segítése érdekében. Az ingatlanok esetleges lefoglalását „fenyegetésnek” érzékeli.
Az ellenzéki konzervatív párt, a Sarkozy-féle Népi Mozgalom Uniója (UMP) úgy véli, hogy a szocialista kormány az egyházat tenné meg bűnbaknak a hajléktalanok számának növekedése miatt.
Népszabadság
Az Országgyűlés elnöke kifejtette azt a véleményét is, amely szerint egy olyan nemzet esetében, amelynek nincs egy világos értékrendet felmutatni képes, az eligazodásban segítő elitje, fennáll annak a veszélye, hogy a pusztulásba rohan. Márpedig a magyar szellemi elit – folytatta – 22 éve szekértábor-háborút vív, olyannyira megosztott, hogy a társadalom zöme teljes mértékben összezavarodott, elbizonytalanodott az értékeiben.
Kövér László szerint ez látható a fiatal generációkon is, például annak a kérdésnek a megválaszolásakor, hogy egy ingyenesen tanuló felsőoktatási hallgató köteles-e a Magyarországon megszerzett tudását legalább egy bizonyos ideig a közössége javára fordítani. Önmagában, hogy ez kérdés lehet (...), ennek az értékvesztésnek, elbizonytalanodásnak, zavarnak a kifejeződése” – értékelte, bírálva ugyanakkor azokat a politikai erőket, amelyek „meglehetősen alantas módon gyermekeket tolnak maguk előtt politikai harcba.
A rádióinterjúban a politikus fájónak nevezte az Alkotmánybíróság (Ab) azon közelmúltbeli döntését, amellyel alaptörvény-ellenesnek minősítette a hajléktalanok közterületen élésének tiltását. Különösen bántó volt – folytatta –, hogy az Ab politikai pályára lépett, és politikai tanácsokat osztogatott a törvényhozásnak, mondván, hogy a hajléktalanprobléma kezelése elsősorban szociális kérdés, és az államnak is ekként kell felfognia. Ezt így, ilyen differenciálatlan módon semmilyen alkotmányos elvből nem lehet levezetni – vélekedett Kövér László, úgy fogalmazva: úgy tűnik, hogy az Alkotmánybíróság nem minden tagja szokott kinézni az autójának az ablakán, amikor a valószínűleg egy elit negyedben lévő lakásától az Ab hivataláig utazik.
mno.hu
Igor Janke lengyel konzervatív újságíró Orbán Viktorról A csatár címmel írt életrajzi könyve egy interjúval zárul, amelyben Orbán érthetően fogalmazza meg küldetését Európában. Orbán szerint Európa krízise nem gazdasági krízis csupán, hanem kulturális.
Orbán a szabadsághoz való viszonya alapján az „A típus”-hoz tartozik, azaz a születésének pillanatában el van döntve, hogy ő 1. férfi; 2. magyar; 3. keresztény. Szerinte Európában most túlsúlyban van a „B típus”, amely szerint a szabadság abban áll, hogy bár "férfinak, magyarnak és kereszténynek született", joga van nem magyarnak, nem férfinak és nem kereszténynek lenni.
origo.hu
Mile Lajos szerint azok közül, akik kisebbségben maradtak, egy csapat azonnal elfogadhatatlannak tartotta a kongresszusi döntést. Érkezik egy hadüzenet a platformosok részéről, amelyben gyakorlatilag minden frontot megnyitnak, ha belegebed az egész LMP akkor is. Hogy egy kisebbségbe került csapat ilyen erőszakosan viselkedjen, az párját ritkítja. A legalapvetőbb közösen elfogadott szabályokat sem hajlandók betartani. A kiváltságosok gőgjével tahóznak le mindenkit, akinek éppen eltér a véleményük az övéktől. Ezeket a viselkedésjegyeket összesítjük, virtigli bolsevik mentalitás áll össze.
Népszabadság
Vámosi-Nagy Szabolcs adószakértő szerint muszáj volt új adónemeket bevezetni, hogy a költségvetési hiány három százalék alatt maradjon; nem lehet a következő generációkra hátrahagyni a magas adósságot. Számos „új résre” bukkant a kormány, olyan helyekre jutnak el az új közterhek, amelyek eddig nem voltak részei a magyar adórendszernek. Támogatható, hogy a vállalkozások között a készpénzben teljesíthető kifizetések havi minimuma 1,5 millió forint lesz. Magyarországon az éves gazdasági teljesítménynek a negyede nem adózik.
Magyar Hírlap, Patrióta Európa Mozgalom
Bayer szerint a nagy baloldali kultúrkampf része az is, ami a Nemzeti Színház körül zajlik. Alföldi Róbertnek most lejárt a mandátuma Miképpen tudni lehetett előre, hogy az előző kormány regnálása alatt Alföldi fog nyerni, úgy most sem okozott túl nagy meglepetést Vidnyánszky győzelme.
Vidnyánszky tehetséges, alkalmas, de nem az ő emberük. Tehát emberileg akarják majd kicsinálni, és nem fognak válogatni az eszközökben.
A kultúrkampf része mindaz, ami a felsőoktatás körül folyik. A „diákforradalom” nem az oktatásról szól. A kormány – nagyon helyesen – lényeges kérdésekben visszakozott, ám a diákság nem akar tárgyalni. Helyette ülősztrájkol, vonul, tüntet, balhézik.
A diákság mögött az ellenzék vigyorog és vicsorog, amely most véli megtalálni a fogást a kormányon, két év meddő küzdelme és hazudozása után.
Magyar Hírlap