Nem kellene csodálkozni azon, hogy a görögök nem dalolva mennek a vágóhídra
Pósa Tibor szerint a görögök soha nem voltak elég érettek a közös valutához, és ma sem azok. Világos, hogy a görögök érdeke a kilépés. Csak ezzel tudjuk megadni az esélyt az országnak, hogy – hosszú távon egyszer majd lábra álljon. Vajon nem ugyanilyen hatást váltott volna ki Német- és Franciaországban vagy a Nyugat bármely államában, ha ilyen, a történelemben soha nem alkalmazott gazdasági szigor politikáját akarják elfogadtatni a lakossággal? Annak nem lettek volna politikai következményei? Vajon miért gondolták a nyugati vezetők, hogy bármely nép, amelytől a jövő ígéretét veszik el, majd örömmel rábólint erre? Talán nem kellene csodálkozni azon, hogy a görögök mégsem dalolva mennek a vágóhídra.
Magyar Nemzet
Az olaszok fellázadtak "a független hitelminősítők" ellen
Hivatalosan fel fogjuk kérni az olasz és európai hatóságokat, hagyják figyelmen kívül a hitelminősítői értékeléseket, amikor megítélik egy bank stabilitását és hitelezési helyzetét – jelentette be az olasz bankszövetség elnöke. A döntés mögött az áll, hogy a Moody’s leminősített 26 olasz bankot. Indoklásában épp annak a szigorú reformcsomagnak a rövid távon várható negatívumaira hivatkozott, amelyet ő maga is elvárt a kormánytól. Európai banki vezetők újra azzal próbálkoznak, hogy csökkenteni lehessen a három nagy hitelminősítő szavainak súlyát.
Napi Gazdaság
Egy józan zsidó politikus
Ehud Olmert volt izraeli kormányfő felszólította az izraeli vezetőket: mondjanak le az egyesített Jeruzsálemről, ha valóban békét akarnak.
Magyar Nemzet
Világraszóló skandalum: a tartalékot arra használták, amire hivatalosan való
A személycserén kívül más is hátráltatja a tárgyalások elkezdését. Az IMF-nek új problémája támadt. A szabályozás értelmében ugyanis az MNB devizatartalékairól a Monetáris Tanács döntene, nem a jegybankelnök. Az IMF attól tart, megismétlődik a korábbi eset, amikor Ukrajna az IMF hitelkeret befagyasztása után felhasználta a devizatartalékait, hogy stabilan tartsa fizetőeszköze értékét.
Népszava Patrióta Európa megjegyzése: Világraszóló skandalum: a tartalékot arra használták, amire hivatalosan való; pedig hát nemhivatalosan az a célja, hogy a spekuláns tőke akadálytalanul tudja ide-oda váltani a pénzét… Ennek nem szabad megismétlődnie!
A Magyartanárok Egyesülete-féléknek konszenzus az, ha mindenki elfogadja az ő álláspontjukat
A Magyartanárok Egyesülete szerint elfogadhatatlan, hogy az új NAT-ba politikai nyomásra olyan szerzők kerültek bele, akiknek az értékelésében viszonylagos tudományos konszenzus sincs. Szabó Dezső, Nyírő József és Wass Albert nem nemzeti konzervatívok, hanem nemzeti radikálisok. (Vajon most miért számít a politikai meggyőződés, miért nem a művész teljesítmény a lényeg?) Hoffmann Rózsa szerint az említett szerzők jeles, az adott korra nagy hatást gyakorló személyiségek voltak, akik méltán kaptak helyet az alaptantervben.
Magyar Nemzet
Bayer Zsolt Paul Johnson nyomán leszögezi: egy nemzetet halálra lehet éheztetni, el lehet venni a hazáját, ki lehet rabolni – de nem lehet elvenni a múltját, a hőseit és a legendáit, mert abba vagy belehal, vagy iszonyatos bosszút fog állni. Iszonyatosat és irracionálisat, amelybe aztán szintúgy ő hal bele. Nos, ha nem ez a cél, akkor kéretik vigyázni egy kicsit. Hátrébb az agarakkal Nyírőtől, de hátrébb a székely himnusztól is.
Magyar Hírlap
Az EU vezetése nem Európa nemzeteinek az oldalán áll
Bogár László szerint a megszorítás az a folyamat, amelyben az állam a belföldi szereplőktől anyagi erőforrásokat csoportosít át a külföldi szereplők felé. A megszorítás fontos eleme az uralkodó beszédmód által strukturális reformnak nevezett cselekvéssor, amelynek során az államháztartás kiadásainak szerkezetét úgy változtatják meg, hogy a lokalitás népének közösségi rendszerei rovására (főként egészségügyi-szociális és oktatási-kulturális szféra) igyekeznek növelni a lokalitásban tevékenykedő globális hatalmi tényezők (multinacionális vállalatok és globális bankok) által elsajátítható erőforrások részarányát (kivitt profit és kamat). Nyilvánvaló, hogy a globális birodalom mohósága a végső ok; az, hogy a mesterségesen keltett hisztériák nyomán egekbe vitt kamatokkal „túlszívatja” Európa lokalitásait. A helyzet abszurditását jelzi, hogy miközben az euró alapkamata fél százalék körül van, a görög társadalomnak mégis ötvenszázalékos kamatot kell fizetnie az államkötvények tulajdonosainak.
A franciák és a görögök is ez ellen a folyamat ellen léptek fel, ám nagy valószínűséggel arra számíthatunk, hogy a győzelmet megszerző jelölt némi kis tétovázás és taktikázás után ugyanott folytatja, ahol elődje abbahagyta. A szédítő iramban erősödő „proteszt” pártok az elvadult, destruktív indulaton kívül más „tudással” nemigen rendelkeznek.
Valóban fordulatra volna szükség. Csakhogy ehhez az egész globális hatalmi rendszer megváltoztatásán keresztül vezet, pontosabban -vezetne az út. Ám a tényleges erőviszonyok egyelőre teljesen illuzórikussá tesznek minden ilyen kísérletet, mint ahogyan azt Magyarország példája is bizonyítja. Még az egész földrész lényeglátásra épülő összefogása is kevés lenne egy ilyen kísérlethez.
Márpedig az Európai Unió a szigorú „paktummal” éppen az év elején indult el végzetesen hamis irányba. A két választás legfőbb tanulsága az a vészjósló tény, hogy Európa társadalmai sem tudással, sem kellő bátorsággal nem rendelkeznek, és így sorsuk megpecsételődni látszik.
Magyar Hírlap
Amikor értelmezhetetlenné válik a kereszténység
Kövér Tibor szerint a szabadságharc a pénzügyi szolgaság és kiszolgáltatottság elleni küzdelem. A szabadság hiánya, ha egy hitelezőnem csupán pénzének kamatos visszafizetését várja el, hanem hitelei által egy nép életformájának is irányt akar szabni. A hitelezőnek az életmódra, társadalomszervezésre irányuló elvárásait is teljesíteni kell. A pénz a szokásokban, életformában és erkölcsi értékrendben is társadalmi egyenértékest kíván. A kereszténység, amely egy uzsorást józan mérsékletre és felebaráti szeretetre biztat, vagy az iszlám, ahol hitük szerint tilos „pénzből pénzt csinálni”, azaz pénzkölcsön után kamatot szedni, kifejezetten ellenség. Így lesznek a pénztőkének kedvesek, akik bármilyen okból megtagadják a hitet, míg ellenséggé válnak, akik hordozzák a keresztet.
Ebben a tekintetben Hollandia ért el a legmesszebb, mert ott már értelmezhetetlen a kereszténység jelenléte, s az sem véletlen, hogy éppen a holland újságírók és politikusok támadják Magyarországot a legdühödtebben.
Magyar Hírlap
A görög politikai helyzetről
Pelle János szerint, a görög politikai helyzet sok tekintetben hasonló a weimari köztársaság végnapjaihoz, amikor a szélsőséges baloldali és jobboldali erők a gazdasági válság legnehezebb időszakában két oldalról fojtogatták a mérsékelt pártokból álló centrumot, és a németeket az egyik szélsőségtől a kommunistáktól való félelem a másik szélsőség, a nácik karjaiba hajtotta.
Magyar Nemzet
A történelem ismétli önmagát, csak a szerepek cserélődnek
Róna Péter szerint a függetlennek nevezett monetáris politika figyelmen kívül hagyja a felzárkózó országok számára különösen fontos Balassa-Samuelson-hatás következményeit. A válság nem kerülte el még a németeknél is fegyelmezettebb Spanyolországot sem, mert a baj gyökere nem a fegyelem, hanem a versenyképesség növekvő hiánya. A szerkezet feltételrendszere kizárja a felmerülő kiigazításokhoz szükséges eszközök alkalmazását. Az egyre versenyképtelenebb gazdaságoktól szadista badarság elvárni, hogy a bevételek növelése és a kiadások csökkentése megoldja a gondot. Az EU fejlett országai, élükön Németországgal, úgy szeretnék feloldani a kialakult gondot, hogy a közöttük és a periféria között létrejött versenyképesség-különbözet egy jottányit se csökkenjen.
A játéknak most vége. Sem a görög, sem a periféria más vergődő gazdaságát nem lehet talpra állítani egy drasztikus leértékelés nélkül, a leértékelést pedig csak az övezet elhagyásával lehet végrehajtani. Tragikus, hogy Németország pont azzal a kettős átokkal – a tornyosuló eladósodással és az adósság törlesztéséhez szükséges teljesítőképesség elsorvasztásával – sújtja a perifériát, mint amivel a győztes, de rövidlátó hatalmak kárhoztatták őt Versailles-ban. Pedig ő igazán tudhatná, hogy a periféria gazdaságainak összeomlását csak a demokrácia összeomlása követheti.
Népszabadság
A periféria országainak megállíthatatlan leszakadásáról
Róna Péter szerint Európa története immár tíz éve a periféria országainak megállíthatatlan leszakadásáról szól. Az euró nemcsak nem bizonyult a felzárkózás eszközének, hanem az övezeten kívül maradottaknál is nagyobb áldozatokra kényszerítette őket. De az áldozatoknak nincs gyümölcse, mert nem is lehet; a szigor bajnokai ma sem tudják felrajzolni, hogyan kovácsolhat fellendülést a megszorítás, mert nem is kovácsolhat. Kína és India elvitte Európából – az alacsony hozzáadott értéket termelő munkahelyeket. Azok az országok kerültek a legnagyobb válságba, amelyek az elvesztett alacsony szellemi tartalmat hordozó munkahelyeket nem tudták helyettesíteni a fokozottabb tudást és képzést igénylő tevékenységgel.
A periféria szűkös forrásait nem a tudásra, a kutatásra és fejlesztésre, hanem egymással versenyezve, az alacsony hozzáadott értéket termelő munkahelyek becsalogatására fordította, bízva az EU és az euróövezet szerkezetét szolgáló elméletben, miszerint a közös piac és a közös valuta a bérek és az árak párhuzamos konvergálását biztosítják.
Miközben az árak gyorsan közeledtek a fejlett piacok szintjéhez, a bérek messze elmaradtak, mert az alacsonyabb hozzáadott értéket termelő szerkezet csak egy alacsonyabb bérszint kitermelésére volt képes. (Sőt, a bérszint még annál is jóval alacsonyabb; hiszen ugyanazt a munkát ugyanolyan termelékenység mellett töredékével fizetik!)
A fejlett északi országok óriási versenyelőnnyel – bőséges tőkeellátottsággal, jelentős technológiahalmazzal, magas fizetőképességgel rendelkező, hatalmas belföldi piaccal, kidolgozott, jól működő intézményrendszerrel, kiváló egyetemekkel léptek be az Európai Unióba, illetve az euróövezetbe, szemben a periféria szerény eszköztárával. versenyképesség különbözet, a szabad tőke- és áruáramlás, továbbá a közös valuta hatására nemhogy nem csökkent, hanem tetemesen nőtt. Az EU-t a maastrichti szerződés és a közös valuta feltételei megfosztották a perifériát a sikeres felzárkózáshoz szükséges gazdaságpolitikai eszközök legfontosabbjaitól – így a leértékeléstől, a gazdaság tényleges teljesítőképességéhez szabott kamat- és árfolyam-politikától, az árak és bérek közötti olló szétnyílásának megakadályozásától, az ideiglenes védővámok bevezetésétől és a nemzetgazdaság igényeire alapozott szabályozás lehetőségétől.
Népszabadság