Kegytemplom és kolostor - Csíksomlyó - Székelyföld - Erdély

 

A Csíksomlyói kegytemplom és kolostor története a 15. századig nyúlik vissza. Ekkor telepedtek le itt a ferences szerzetesek, akik 1442 és 1448 között felépítették az első gótikus templomot és az ugyancsak gótikus kisméretű kolostort.

 

A templom felépítéséhez Hunyadi János is hozzájárult a török elleni győzelméből szerzett zsákmányból. A templomot, Sarlós Boldogasszony tiszteletére szentelték fel, ez ma is a templom búcsúnapja.

 

Ebből az első kolostorból mára mindössze egy portálé és egy pinceablak maradt fenn. A templomot és kolostort erős kőfallal vették körül, ahová a következő századokban a környék népe az ellenséges betörésekkor menekült.

 

Az épületeket a 17-18. században többször javították, bővítették, a templom 1802-re azonban kicsi lett és új templom építése mellett döntöttek.

 

Az új barokk templomot Konstantin Schmidt építész tervei szerint 1804-ben kezdték építeni. A tornyok építését 1830-ban fejezték be. A homlokzatok álló Mária-szobor 1837-ben készült, Rothenbacher brassói mester alkotása.

 

A templomot 1876. augusztus 20-án Fogarasy Mihály erdélyi püspök szentelte fel. 1948-ban XII. Piusz pápa basilica minor rangra emelte.

 

A templom berendezését nagyrészt Papp Miklós brassói festő és szobrász készítette. Az oltárok közül Szent Ferenc oltárképét 1838-ban Csűrös József kolozsvári festő festette.

 

A színes üvegablakok 1905-ben készültek Csehországban. A kegyszobor két oldalán álló Szent István király és Szent László szobrok 1905-ben a tiroli Grödenben készültek Jozef Runggaldier műhelyében.

 

Az orgonát 1931-ben Wegenstein Lipót temesvári mester építette, 2824 síppal Erdély legszebb orgonái közé tartozik.

 

A kegyszobor A Szűz Máriát a kis Jézussal ábrázoló kegyszobor a templom legértékesebb része. A hársfából faragott alkotás 1515 és 1520 körül készülhetett reneszánsz stílusban.

 

2,27 méter magasságával a világon ismert kegyszobrok legnagyobbika, alkotója nem ismert. A Napba öltözött asszonyt ábrázolja, lába alatt a holdsarló, feje körül 12 csillagból álló csillagkoszorú, fején koronával, jobb kezében jogarral, balján a Megváltót tartja.

 

Ez a kegyszobor a Mária-zarándoklatok központja, a zarándokok előtte fejezik ki hódolatukat, a lábát megcsókolják, megsimogatják, hozzá érintik kegytárgyaikat.

 

A szobor átvészelte az 1661-es nagy török támadást és tűzvészt. A monda szerint a török vezér látva az értékét el akarta vitetni, de a szobor olyan súlyossá vált, hogy nyolc pár ökörrel sem tudták megmozdítani. Ezt látva kardjával megsebezte a szobor arcát és nyakát, melynek nyomai ma is látszanak.

 

A korabeli beszámolók szerint a szobor néha földöntúli fényben tündököl, máskor nagy veszély idején szomorúnak látszik.

 

A csíksomlyói kolostor a 15. században a gótikus templommal együtt épült fel. A ferencesek már a kezdetektől fogva oktatták a környékbeli gyermekeket előbb csak alapfokon, majd magasabb szinten is.

 

A csíksomlyói gimnázium első említése 1630-ból származik. Az 1661-es törökdúlás után a szerzetesek helyreállították a templomot és a kolostort is, majd 1667-ben a gimnáziumot is újraalapították.

 

A ferencesek 1675-ben nyomdát is alapítottak, mely a 19. század végéig az erdélyi művelődés egyik legfontosabb terjesztője lett. 1727-ig a kolozsvári jezsuita akadémia nyomdájának alapításáig ez volt az egyetlen erdélyi katolikus nyomda.

 

Legfőbb alapítója a nagy műveltségű tudós szerzetes páter Kájoni János volt, akinek 1676-ban itt jelent meg első latin-magyar nyelvű egyházi énekeskönyve.

 

Később a nyomda mellett könyvkiadó is működött, ahol a nyomda termékeit kötötték, illetve a könyvtár köteteit újították fel.

 

A kolostor könyvtára Erdély egyik leggazdagabb egyházi gyűjteménye volt, ahol már évszázadok óta gyűjtötték az értékes köteteket. Köztük számos ősnyomtatvány, festett kódex és könyvritkaság található. A gazdag anyag annak is köszönhető, hogy a könyvtár szerencsésen átvészelte a reformáció időszakát és a háborúkat is.

 

A 17. században a kolostor mellett képíróműhely is működött.

 

A gimnázium fénykorát a 18. században élte. 1720-ban megkezdte működését a Páduai Szent Antal Társulat, 1730-tól pedig a Mária Társulat. Lukács Mihály csíki esperes adományából bentlakásos szeminárium létesült, mely a távolabb lakó gyermekek számára is lehetővé tette a tanulást.

 

1858-ban páter Simon Jukundián kántor- és tanítóképző iskolát alapított, ahol magas színvonalon képezték az erdélyi kántortanítókat.

 

1911-ben a ferencesek a gimnáziumot az egyházmegyének adták át, ekkor költözött a mai Márton Áron Líceum épületébe, ahol 1948-ig katolikus gimnáziumként működött.

 

A Kissomlyó hegyén ma három kápolna áll, a Salvator-kápolna, ennek keleti oldalán a Szenvedő Jézus kápolnája, a nyugati oldalon a Szent Antal kápolna. A legrégibb és leghíresebb közülük a Salvator-kápolna, melynek pontos építési ideje nem ismert.

 

A hagyomány szerint 1456. augusztus 8-án a Megváltó színeváltozásának napján Hunyadi János serege a Salvátor nevével az ajkán győzte le az ostromló török sereget. A kápolna tehát a Nándorfehérvári diadal emlékére épült, valószínűleg a 15. század második felében.

 

1680 körül Mikes Kelemen háromszéki főkapitány és Kálnoki Sámuel erdélyi kancellár adományából bővítették. Főoltára 1679-ben készült, középen a keresztet tartó Krisztust, oldalain pedig Szent Pál apostolt és Szent Katalint ábrázolja.

 

Mellékoltárain a fájdalmak embere és a mennyek királynője látható. Festése 1800 körül készült.

 

Az ajtó előtti kőkeresztet a gyergyóalfalvi hívek állították 1876-ban az 1567-es győzelem emlékére.

 

A hegy aljától a Salvator kápolnáig vezető meredek utat a nép Jézus hágójának nevezi, melyet a zarándoklatok alkalmával imádkozva szoktak végigjárni. Az út mentén több régi kereszt és stációs keresztek is láthatók.

 

A Szenvedő Jézus kápolna tulajdonképpen egy fülke, benne az oszlophoz kötözött térdeplő Jézus rendkívül szép, 1810-ben készített szobrával.

 

A Szent Antal-kápolnát 1750 és 1773 között építették a korábbi, 17. századi kápolna helyén barokk stílusban. Oltárképén Páduai Szent Antal látható.

Sárkányok kertje - Almásgalgó - Erdély Természeti csoda és legendája

 

A Sárkányok kertje egy sziklaképződmény az erdélyi Szilágyságban, mely felszíni erózióval jött létre. Zsibótól 9 kilométernyire délkeleti irányban helyezkedik el, Almásgalgó határában.

 

A 32,5 hektáros terület védelem alatt áll. A terület tudományos kutatása Cholnoky Jenő (1870-1950) professzor nevéhez fűződik, aki az Erdélyi-medence feltérképezése alkalmából tanulmányozta és leírta a Sárkányok kertjét is.

 

Almásgalgó határában a talaj rétegesen elhelyezkedő agyag, homokkő és apró szemű konglomerátumokból áll. Egy törésvonal mentén a völgy irányába dőlő oldal és a szelektív erózió alakította ki a kert különleges formáit.

 

Az alakzatok folyamatosan változnak az erózió miatt. A talajvíz hatására az egész völgyoldal a törésvonal irányába mozog.

 

A kert alakzatai átlagosan 10–12 méter magasak. Élettartamuk attól függ, hogy a tetejükön milyen védőréteg van.

 

Régebbi leírásokban 25-30 méteres alakzatokról is van említés, de mostanában a 10-15 métereseknél nagyobbak nincsenek.

 

A legenda A népi hiedelemvilág szerint a környéken élt valaha egy csodálatosan szép pásztorleány, akibe beleszeretett egy nyalka vadász.

 

Mivel a lány szegény volt, mint a templom egere, a szerelmüket nem nézte jó szemmel az a módos gazda, aki a lányát a vadásznak szánta. Egyszer, amikor a pásztorleány és a vadászlegény beszédbe elegyedett, a juhok szétszéledtek, és a tilalmasban kezdtek legelni.

 

A gazda, amikor észrevette ezt, elátkozta a pásztorleányt, mire az azon nyomban kővé vált a juhaival együtt.

 

Hajnalonként és alkonyatkor a nap oly módon világítja meg a kert szikláit, hogy az árnyékok játékában egy kis képzelőerővel felfedezhetjük a juhnyájat.

 

kattints a képekre - érdemes!

Fekete-Tisza forrása - Kárpátalja

 

A Tisza forrásának a Fekete-Tisza forrását tekintik, s innen mérik folyónk hosszát is.

 

A Fekete-Tisza a Máramarosi Havasokban, a Fagyalos hegységben ered 1265 m-es tengerszint feletti magasságban. A forráshoz 1889-ben, amikor még Magyarországhoz tartozott, egy kőfalat építettek, közepén egy kialakított csurgóval.

 

Trianon után a magyar nyelvű táblát cseh-ruszin kétnyelvű táblára cserélték. 1939-ben, a visszatéréskor, az emlékkő tetejére turulmadár került, melyet a szovjet fennhatóság alatt leszedtek.

 

Mostanra az emlékművet újra turul nélkül találjuk.

 

2006-ban a szegedi Geo-environ egyesület új, magyar-ukrán nyelvű táblát helyezett az emlékműre.

Medve tó - Szováta - Székelyföld - Erdély

 

A Medve-tó a Cseresznyés-hegy lábainál, festői környezetben, egyedi tulajdonságokkal rendelkező tó. Az erdőségekkel övezett, 502 méteres tengerszint feletti magasságban található, felülete meghaladja a 40000 m2-t, hosszúsága 306 m, szélessége 182 m, kerülete pedig 900 m.

Legmélyebb pontja 18.9 m.

 

Kialakulásának kezdetét napra pontosan ismerjük, ez 1875. május 27. A szovátai sós tavak keletkezése a só felszíni megjelenésével és a régi sóbányászattal áll szoros kapcsolatban, a tavak a hajdani bányák beszakadása, a könnyen oldódó só, valamint a beszivárgás következtében sós dolinákban alakultak ki.

 

Egy felhőszakadás, a tó a helyén található kaszáló beszakadása, és az így kialakult vízelnyelő elzáródása indította el a tó keletkezésének folyamatát. A tó vizének felmelegedését egyszerűen a nap melege okozza.

 

A jelenség annak köszönhető, hogy a folyamatosan a tóba ömlő Aranybánya-patak és az éves csapadék néhány centiméteres édesvízréteget képeznek a sós víz felületén. Ez a felszíni vízréteg pedig megakadályozza az alatta lévő sós víz kihűlését, amely állandó jelleggel gyűjti a meleget.

 

Tehát a kisebb sűrűségű édesvíz üvegházhatást hoz létre, meggátolja a sós víz felszínre jutását és lehűlését.

 

A Medve-tó vízhőmérséklete az elmúlt évtizedek során fokozatosan csökkent a folytonos fürdőzés miatt tó vize állandóan keveredett és a hőmérséklete 40 C fok alá süllyedt, most már nem éri el a kezdetekben mért 70 C fokot.

 

A vizének lehűlésében közrejátszott még a beömlő édesvízréteg apadása, mert minél kevesebb az édesvízréteg a tó felszínén, annál hidegebb a tó vize.

 

Kattints a képekre - érdemes!

Árpád-kori templomaink - Szent Márton székesegyház - és Közép-Európa legnagyobb vára, Szepes vára - Szepeshely - Felvidék

 

A település a 11. században keletkezett a megerősített bencés kolostor szomszédságában.

 

A városka Magyarországon egyedülállóan egyházi város volt, melynek egyetlen utcája a kanonoksor, mellette a püspöki palota és a székesegyház.

 

Eredetileg a 12. században a szepesi prépostság székhelye. A káptalan 1848-ig hiteleshely volt, rendkívül gazdag levéltárral.

 

1776-óta püspöki székhely, 1945-ben Szepesváraljához csatolták. A trianoni békeszerződésig Szepes vármegye Szepesváraljai járásához tartozott.

 

Szepeshely a világörökség része, tizenhat műemléképület szegélyezi. A székesegyház telis-tele van műkincsekkel, jóllehet tizenhárom hajdani gótikus szárnyasoltára közül ma már csak négyet láthatunk.

 

kattints a képekre - érdemes!

Ma van Szent István napja!

Ó, Szent István - Moldvai népének - előadja: Berecz András - rövid VIDEÓ!

 

kattints a VIDEÓRA:

http://www.youtube.com/watch?v=srB_K_lIF70

 

kattints a képekre - érdemes!

Bencés apátsági templom - Garamszentbenedek - Felvidék

 

Első írásos említése 1075-ből származik I. Géza királytól, aki gazdag adományokat ajánlott fel a bencés apátság számára.

 

Az adománylevélből kitűnik, hogy az itteni kolostor építése 1075 előtt megkezdődött, 1060 és 1075 közé tehető.

 

Az első templomuk az alapítás idejében épült román stílusban, amelyet a XIV. században gótikus stílusban átépítettek.

 

A templom többször leégett ill. elpusztult, utoljára az 1881-es tűzvész után építették újjá.

 

Ez a legrégebbi bencés apátságok egyike. Tornya 48 méter magas, a templomhajó hossza 38 méter.

 

kattints a képekre - érdemes!