Számos legenda kering arról, hogy honnan is származnak a székelyek. Nézzük, mit is ír erről Anonymus a Gesta Hungarorumban.
"Árpád vezér és nemesei sereget küldtek Mén Marót bihari vezér ellen. Ennek a hadseregnek Ősbő meg Velek lettek a kapitányai és vezetői. Ezek a szigetről nekiindulva […] a Kórógy vize mellett ütöttek tábort. Ott a székelyek, akik előbb Attila király népe voltak, Ősbőnek hírét hallva, békés szándékkal elébe jöttek, s önként kezesül adták fiaikat különféle ajándékokkal. Sőt, Ősbő serege előtt első hadrendként indultak Mén-Marót ellen harcba."
A hun-magyar krónika pedig a következőket írja:
"Maradt a hunokból még háromezer férfiú, ezek futással menekedtek meg Krimhilda csatájából, s elhatározták, hogy Csiglamezején szedelőzködnek össze. Féltek a nyugati nemzetektől, hogy hirtelen rajtuk támadnak, bementek hát Erdélybe, s nem hívták magukat magyaroknak, hanem más névvel székelyeknek.
A székelyek tehát a hunok maradékai, akik a többi magyarok visszatéréséig az említett mezőn tartózkodtak. Mikor tehát megtudták, hogy az említett magyarok visszatérnek Pannóniába, elébük siettek Ruténiába és együtt hódították meg Pannónia földjét. Ennek elfoglalása után részt kaptak belőle…"
Ne feledjük azonban, hogy Anonymus Gestáját mintegy háromszáz esztendő választotta el a honfoglalástól, a hun-magyar krónika pedig nyolcszáz évvel Attila után keletkezett. Az első hiteles adat a székelyekről a 12. századból való. Eszerint a székelyek és a besenyők a magyar sereg előtt harcoltak az ország nyugati határszélein.
Az egyik ütközet az Olsava mellett, a másik a Lajta mellett zajlott le. Tehát székelyek laktak a Morva folyó mellett, Sasvár körül, ahol később a sasvári ispánság terült el, valamint Moson megyében, ahol Árpád-kori oklevelek szólnak a székely telepekről. De ha megvizsgáljuk az Árpád-kori Magyarország történeti földrajzát, azt tapasztaljuk, hogy az országhatár szélén majd mindenütt találhatók székely telepek.
Erdélyben, a mai lakóhelyükön a 13. század óta említik őket. Az udvarhelyi, valamint a Marosvásárhely körüli székelyeket telegdi székely néven említik a középkorban. Valószínű, hogy az ő korábbi lakóhelyük a Bihar megyei Telegd környéke volt. Elképzelhető tehát, hogy a székelyek határvédő feladattal az ország szélein telepedtek meg. Mindazonáltal abban a kérdésben, hogy a székelyek vajon itt éltek-e már a honfoglalás előtt, nagyon eltérő a történészek véleménye.
Az semmiképpen nem valószínű, hogy hun eredetűek lennének, hiszen a hun birodalom rengeteg népet foglalt magába, és a hunok csak a vezetői réteget adták. Sokkal valószínűbb, hogy az avarok közé került ez a néprész, és itt élt a honfoglalás koráig. Kérdéses, hogy a magyarok miért nevezték őket székelyeknek, s miért nem azzal az összefoglaló névvel illették őket, amivel az avar birodalom népeit. A magyarok nyelvében ugyanis várkony volt az avarok neve.
Számos jel utal arra, hogy ugyanakkor valamely, a magyarokkal kapcsolatba került török néprész lehetett az ősük. Győrffy György feltételezése szerint a Volga mellékén élő eszkil bolgárokkal lehetnek rokonságban, illetve közülük váltak ki.
Az is elképzelhető, hogy a honfoglalást megelőzően ők vonultak be először a Kárpát-medencébe, mintegy előőrsként, és őket követték a magyarok, amikor a második besenyő támadás arra kényszerítette a hét magyar törzset, hogy bemeneküljön Erdélybe, illetve Magyarország keleti felébe. Ebben az esetben a magyarok valóban itt találták már őket. Forrásunk mindenesetre sajnos nagyon kevés a székelység eredetét illetően, leginkább csak a hagyományra hagyatkozhatunk.
mno
Mezővári református temploma a beregszászi járás egyik legszebb műemléke.
Az egykori önálló masszív harangtorony továbbépítésével alakult ki mai formája. Tornyát galériás, négyfiatornyos barokk sisak koronázza.
1703. május 21-én Tarpa népének példáját követve Vári piacterén is kibontották az Esze Tamás vezette kurucok a II. Rákóczi Ferenc által Lengyelországból hazaküldött, Cum Deo pro Patria et Libertate! - Istennel a hazáért és a szabadságért! - feliratú toborzózászlókat.
Ennek a jeles alkalomnak, vagyis a Rákóczi-szabadságharc kezdetének 311. évfordulója tiszteletére 2014. május 21-én közösen szervezett megemlékezést a településen a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Mezővári Alapszervezete, a Vári II. Rákóczi Ferenc Középiskola, a Rákóczi Szövetség mezővári, illetve középiskolai alapszervezete, valamint a Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet hagyományőrző műhelye.
A templom bejárata fölött tábla hirdeti:
"1703 máj. 21-én Tarpa népének példáját követve, Esze Tamás kurucai Vári piacterén is kibontották a Nagyságos Fejedelem zászlaját. Ringató bölcsője ezért e föld az 1703-1711-es szabadságharcnak. Állíttatta Vári népe 1989-ben"
kattints a VIDEÓRA!
http://www.youtube.com/watch?v=I4GjxtQ0M2o
A ma is négy középkori templommal büszkélkedő Torda egyik jelképe az ótordai református templom.
A református egyház XV. században épült templomát az idők során sokszor lerombolták, ám mindig újraépült. A ma álló tornyát 1904-1906 között építették, ebben ma egy harang lakik.
A templomtoronyban működő órát, a budapesti órakészítő mester, Müller János indította meg 1907. június 22.-én. Okmányok szerint az óra már a XVIII. században is működött, azonban az akkori torony összeomlásakor tönkrement.
A templomban lévő szószéket 1824-ben a kolozsvári kőfaragómester, Csűrös Antal készítette zsibói márványból. Az orgonát már 1767-beli írások is említik, de mai formáját 1910-ben nyerte el.
Katalónia (ma Spanyolország része) saját nyelve katalán - Székelyföld (ma Románia része) saját nyelve magyar
forrás: Izsák Balázs - a Székely Nemzeti Tanács elnöke facebook oldalának borrítóképe
kattint a VIDEÓRA - érdemes!
http://www.youtube.com/watch?v=pq38yA1oXIU
Visszakéri Mátyás király szülőházát a képzőművészeti egyetemtől a kolozsvári önkormányzat, az épülettel az idegenforgalmi kínálatot bővítené a 2021-es Európa kulturális fővárosa címre pályázó városvezetés.
Mátyás király szülőháza Kolozsvár legrégebbi emeletes háza, az 1440-es években Méhffi Jakab jómódú szőlősgazda tulajdonában állt, rendszerint nála szállt meg Szilágyi Erzsébet. 1443. február 23-án – az emléktábla felirata szerint március 27-én – itt született Hunyadi Mátyás.
Kolozsvártól 30 kilométerre, található Anonymus krónikájában is említett helyen, Kalotaszegen, a Kapus pataka mellett, az ősi hadiút mentén a tökéletes mértani formájú titokzatos hegy, a "piramishegy".
Gróf Esterházy János (1901-1957) előkelő főnemesi családból származott. A család 5000 holdnyi birtokának kilenctizedét veszítette el a trianoni békével Csehszlovákiához csatolt országrészben a földreform miatt. Az 1920-as évek közepén kezdte közéleti pályafutását, a magyarok visszaszorítását is magában foglaló "csehszlovakizmus" ellenzőjeként lépve fel.
Az 1935-ös választásokon Kassáról bekerült a csehszlovák parlamentbe. Önrendelkezési jogot, nemzeti, vallási és kulturális téren a fejlődés biztosítását, Szlovákia és Kárpátalja számára autonómiát követelt. Edvard Benes miniszterséget ajánlott neki, de ő csak úgy vállalta volna el, ha orvosolják a magyarság sérelmeit.
Az első bécsi döntés után, Esterházy János személyesen szlovák területen maradt, és megalapította a Szlovenszkói Magyar Pártot. A hetvenezres magyarság érdekeit védelmezte, és egyben a magyar kormánytól a szlovák lakosság jogainak betartását követelte a visszacsatolt területeken.
Többször tárgyalt a szlovák állam elnökével, Jozef Tisóval a magyar kisebbség jogairól, a szlovák parlamentben ő volt az egyetlen magyar képviselő. És ő volt a szlovák parlament egyetlen képviselője, aki a 68/1942-es alkotmányi törvény ellen szavazott, ami a zsidóság kitelepítéséről szólt.
Esterházy János zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek százainak segített a szökésben. Magyarország 1944. októberi német megszállása ellen memorandumban tiltakozott. A nácik rövid időre internálták, a Gestapo körözte. Pozsony szovjet megszállását követően a szovjet hatóságok internálták, de 12 nap után szabadlábra helyezték.
Majd Husák utasítására letartóztatták, és átadták a szovjet titkosszolgálatnak. Koholt vádak alapján tíz év szibériai kényszermunkára ítélték. 1949-ben kiadták Csehszlovákiának, ahol már 1947-ben halálra ítélték “a fasizmussal való együttműködése” miatt. Elnöki kegyelemben részesült, és életfogytiglant kapott. Külső segítséggel alkalma lett volna megszökni, de ezt elutasította, mondván hogy nem bűnös, tehát nincs miért szöknie.
Az 1955-ös általános amnesztia során a büntetését 25 évre csökkentették, de ebbe nem számították be a szovjet fogságban eltöltött időt. 1957. március 8-án a morvaországi Mírov börtönében meghalt. A parancsnok nem adta ki a hamvait a családnak, hanem Prágába szállíttatta. Az urna a Pankrác-i börtön főigazgatóságán került elhelyezésre több éven keresztül (1965-ig), amikor döntés született, hogy 57 más politikai fogoly maradványaival együtt a Motol-i temető közös sírjában helyezzék örök nyugalomra.
1993-ban magyarországi kérésére az orosz legfelsőbb bíróság Esterházy ítéletét semmisnek mondta ki, s rehabilitálta őt. Ez azonban az amúgy EU-hoz tartozó két tagállamban, Csehországban és Szlovákiában mind a mai napig nem történt meg, hivatalosan továbbra is háborús bűnösnek számít. Emlékét a Mírov melletti temetőben jelképes sír őrzi, a környéken élő és távolabbról idelátogató magyarok gyakran felkeresik.