Idén is nagy sikernek örvendtek a Nagybányai Magyar Napok – Erdély
Nagybányán a rohamos fogyás ellenére még mindig jelentős magyar közösség él, így a Nagybányai Magyar Napokon idén is több ezren vettek részt. A szervezők célja a különböző hagyományőrző programok során átadni a magyar kulturális értékeket főként a fiatal generációnak, ezáltal erősítve bennük a nemzeti identitást.
Hagyományőrző csoportok bemutatásával indult a 8. Főtér Fesztivál, amely néhány éve a Nagybányai Magyar Napok elnevezést is felvette.
A Főtér Fesztivál Nagybánya legnagyobb magyar rendezvénye. 2006-ban tartották meg először, a helyi magyar egyesületek korábban példa nélküli összefogásával. 2010-től az abban az évben bejegyzett Főtér Fesztivál Egyesület vállalja a rendezvény megszervezését.
Minden év szeptember közepén, a történelmi városközpontban rendezik meg, amelyet a fesztivál idejére jelképesen visszafoglal a város magyarsága. Erre utal jelmondata is, a közismert LGT sláger soraival: „Miénk itt a tér...!”
A Főtér Fesztivál ifjúsági rendezvényként indult, ez alapvetően ma is meghatározza programjait: sportvetélkedők, ügyességi- és csapatversenyek, színházi előadások, gyermekprogramok, táncház, koncertek, kocsmabulik, környezetvédelmi akciók, képzőművészeti kiállítások, kézműves vásár, hagyományőrző programok, lovagi tornák.
Jó irányba halad azonban afelé, hogy néhány éven belül a magyar városnapokká nője ki magát, amelybe nem csak a Nagybánya-környékiek, de az elszármazottak és távolabb élők is szívesen bekapcsolódnak, s ahol minden korosztály megtalálja a neki való programokat.
Erdély Ma
Az ártatlan áldozatokra emlékeztek Szabadkán - Délvidék
Ökumenikus istentisztelettel emlékeztek meg az 1944–45-ös vérengzések ártatlan áldozatairól a szabadkai Zentai úti temetőben szombaton.
A megemlékezés több száz résztvevője virágokat, gyertyákat, mécseseket helyezett el az azonosított áldozatok nevét felsoroló gránitlapok előtt, a tömegsírokat rejtő parcella gyepén és az ismeretlenek által néhány hete ellopott Vergődő madár című szobor talapzatán.
Kern Sólya Mária, a szabadkai képviselő-testület elnöke ünnepi beszédében úgy fogalmazott, hogy az idén még nagyobb az emlékezők fájdalma, hiszen meggyalázták az ártatlanul kivégzettek emlékét. Nem tudni, pusztán haszonszerzés vagy ideológiai ok vezérelte az elkövetőket, az azonban biztos, a történtek ismét feltépték azokat a sebeket, amelyeket az áldozatok rokonai hordoznak 1944–45 óta – mondta a politikus.
„Sokan szeretnénk hinni, hogy a tolvajok csak a fémet látták, s nem a jelképet, melyet számunkra a szobor jelent” – hangsúlyozta az elnök. Lehet, hogy a tett hátterében ideológiai ok húzódik, mert „napjainkban is számos, nemzeti gyűlöletet szító tettel és magyarveréssel kell szembesülnünk” – hangoztatta Kern Sólya Mária.
A politikus kifejtette, hogy a közösség remélte, a megbékélés jó irányba halad, de még várja azt a kormányhatározatot, amely jogi értelemben pontot tesz a kollektív bűnösség ügyére a Vajdaságban. Ám e szimbolikus gesztus után is még rengeteg lenne a tennivaló a történelmi igazságtétel területén.
Pásztor István, a vajdasági képviselőház és a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke a megemlékezés után újságíróknak úgy fogalmazott, hogy a mulasztásnak is üzenete van. „Ha két hét nem elég arra, hogy a rendőrség egy ilyen ügyben hatékonyan eljárva eredményt tudjon produkálni, ha két hét nem elég ahhoz, hogy a szerb kormány világos mondatokat fogalmazzon meg az eset elítélésével kapcsolatban”, azt kell mondani, „igaz, hogy semmi nem történt, de sok minden történt” – jelentette ki a politikus.
A vajdasági magyar közösség minden évben a halottak napjához kapcsolódva tiszteleg az ártatlan áldozatok előtt, az idén Szabadka mellett több mint egytucatnyi településen tartanak megemlékezéseket.
MTI, MNO, Patrióta Európa Mozgalom
Turul-szobrok a Kárpát-medencében - Turul-emlékmű - Dolha - Kárpátalja
1903-ban a dolhai csata 200. évfordulója alkalmából a falu főterén emlékoszlopot avattak, tetején egy aranyozott turullal.
1923-ban az oszlopot és a turulmadarat megrongálták. 2003-ban állították vissza a turulmadarat, mely Matl Péter szobrászművész alkotása.
A Muravidéken is él a legtisztább magyar forradalom emléke
Lendván a Muravidéki Magyar Önkormányzati Nemzeti Közösség (MMÖNK) szervezésében tartották a Bánffy Központban az 1956-os forradalom emlékének szentelt fórumot, melyen dr. Kovács Attila történész előadását hallhatta a közönség.
Horváth Ferenc, az MMÖNK elnöke köszöntőjében arról beszélt, hogy '56 emléke iránt van még adósságunk. Majd átadva dr. Kovács Attilának a szót, reményét fejezte ki, hogy a Muravidéken is él a legtisztább magyar forradalom emléke.
Dr. Kovács Attila történész tényszerűen, a legújabb kutatási adatokra támaszkodva mutatta be az októberi és novemberi eseményeket, benne Rákosi, Gerő, Nagy Imre és a forradalmi ifjúság szerepét, Moszkva befolyását, a jugoszláv „részvételt", végül a menekültek sorsát és a forradalom utáni megtorlásokat, kitelepítéseket és kivégzéseket.
A történész arra a kérdésre is választ próbált adni, hogy mennyiben változtatta meg a magyar forradalom a magyar nemzet imázsát a térségben, illetve Európában és a világban.
Nagyban, hiszen a II. világháború után a rákényszerített zsidódeportálások miatt, majd a háborúból való kilépésre képtelen politika miatt kialakuló „utolsó csatlós" szerepkör miatt magyarnak nem volt jó lenni.
Ez '56-tal megváltozott, hiszen a forradalmat kiváltó kommunista blokk nyugati szimpatizánsai, az európai kommunista pártok és mozgalmaik is sorra szakítottak az elembertelenedett ideológiával. Sartre, Camus és más intellektuelek pedig rádöbbenve a bolsevista propagandagépezet általi dicsőítések hamisságára, sorra léptek ki a pártjaikból. 1956, majd az 1968-as dicstelen „Prágai tavasz" és Csehszlovákia megszállása a 80-as évekre megérlelte a keleti blokk államaiban a rendszerváltásokat, s ezzel együtt a Szovjetunió széthullását.
A lendületes előadás és a tények tükrében a szép számú közönség végül kérdésekkel halmozta el az előadót.
„Van jövőképünk, kellő összetartásunk és akaraterőnk” - Lendva - Muravidék
Lendva Község XVII. ünnepére pénteken, október 25-én került sor, ezúttal a lendvai vár ódon falai között. Az esemény kapcsán Anton Balažek polgármester kiosztotta az idei kitüntetéseket, az egybegyűlt közönség pedig színvonalas kultúrműsort láthatott.
Lendva Község az ünnepet az 1366. október 28-ai esemény kapcsán tartja neg, amikor I. Nagy Lajos király vásártartási joggal ruházta fel a Lendva kulturális fejlődéséért is sokat tevő Bánffy családot. Lendva ezzel ugyanolyan jogokkal rendelkezett, mint Buda. A lendvai Bánffy-birtok felkerült az akkori Európa gazdasági, politikai és később polgári térképére. Ezen kívül még egy fénylő ok volt az ünnepség megtartására a lendvai várban: idén van 440 éve, hogy Lendván napvilágot látott az első nyomtatott könyv, Kultsár György protestáns prédikátor és tanár könyve. A könyvet a várban otthont találó Bánffy család készíttette.
Anton Balažek polgármester a szép számban egybegyűlt polgároknak ünnepi beszédében kiemelte Lendva gazdag történelmének, múltjának jelentősebb fordulatait, kezdve a rómaiak, a magyar nemesi családok, a protestánsok, a polgárosodás időszakától egészen a jelenig. A múltban élő közösségek jelentős gazdasági és kulturális szellemiséget, nyomot hagytak a városban.
– Sikeresek csak azok a közösségek lehetnek, melyeknek van víziójuk és amelyek egységre törekednek. Lendva Községnek van víziója, kellő összetartása és akarata, hogy a múlt és a jövő összekötő kapcsa legyen. A mostani idők túl merész célok megvalósításához nem kedvezők, de ez nem kifogás a felelősség előli kitérésre és az átlagosságban való meghúzódásra – mondta az ünnepi szónok.
Népújság - Szlovéniai Magyarok Hetilapja
Kicsinységük ellenére őrzik magyarságukat muravidéki magyarok
A Muraszombati Baráti Kör karöltve a Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézettel az idén is megszervezte a muraszombati szórványmagyarság hagyományos találkozóját, az immár ötödik Őszi Találkozót.
Szép számú közönség látogatott el a muraszombati várban szervezett rendezvényre, mely a Baráti Kör hímzőcsoportja kiállításának megnyitójával indult. A szakkörben Horváth Margit népi iparművész vezetésével nyolc asszony szorgoskodik.
A kiállításon az utolsó évben készült horgolt kézimunkák, valamint hetési, zalai, erdélyi, illetve alkalmi és polgári hímzések láthatók. A kiállítást Horváth Margit és Kepe Lili, az MNMI igazgatója üdvözölte. Sečko Zsuzsanna, a Baráti Kör elnöke ez alkalommal is kifejtette, hogy a muraszombati magyarság kicsinysége és az egyesületi tagok kora ellenére őrzi magyarságát és ápolja anyanyelvét, hagyományait, kultúráját. A találkozó kulturális műsorral folytatódott, melyben a domonkosfai, a hármasmalmi, a kapcai népdalkor, a szombathelyi Nefelejcs énekkar, valamint a Baráti Kör énekkara a gyerekekkel mutatkozott be. A műsor után finom kínálat melletti hagyományos, jó hangulatú társalgás zárta a találkozót.
Népújság - Szlovéniai Magyarok Hetilapja
Bethlen Gábor-szobrot avattak Kolozsvárott - Erdély
Úgy cselekedjünk, hogy megmaradjunk erdélyi magyarokul, ősi nyelvünkben és vallásunkban gyermekeink fényes tekintetében és a szülőföldhöz való ragaszkodásunkban.
Bethlen Gábor - (1580 - 1629)
Az új világrend urainak törekvése éppen a teljes uniformizálás
Még sokáig kell menetelniük a székelyeknek térben és időben, hogy az önrendelkezés bármilyen formáját elfogadja Románia és az Európai Unió. És akkor még csak formáról beszélünk, nem valódi tartalomról. Az autonómia mint „etnikai nacionalizmus” a románok szemében fenyegető szeparatizmus is, még a végén egész Erdély vérszemet kap.
A kisebbségi jogok makacs elutasítása számos uniós tagállam érdeke, olyan kényes kérdés, amelyről még vitatkozni sem illik, mert az egyéni, emberi jogok védelme hálásabb és veszélytelenebb téma, mint a közösségi jogok bolygatása. Az új világrend urainak törekvése éppen a teljes uniformizálás, a politikai, etnikai, vallási és főleg kereskedelmi határok „légiesítése”.
Szentmihályi Szabó Péter
Magyar Hírlap
"Kedves Románia, nem tudok neked megbocsátani"
Az erdélyi születésű Angela Tocila úgy véli, Romániának csak akkor van szüksége Erdélyre, amikor erőforrásokat nyerhet belőle, vagy kulturális értékeivel büszkélkedhet. A blogger nem érzi magát Románia teljes jogú polgárának, a területi autonómiára pedig habozás nélkül igennel felel.
A román kormányzat, a vezető román politikusok és a helyi lapok többsége eddig ellentmondást nem tűrő módon a területi alapú székely autonómia ellen foglalt állást. A vasárnapi, 100-120 ezresre becsült menetelés nyílt üzenet volt számukra, és egyben jelzés is: a néhány tízezres megmozdulásokat követően ezt a kezdeményezést már nem lehet kézlegyintéssel elintézni. A hatóság ennek ellenére 15 ezres menetről ír, a Nemzeti Liberális Párt elnöke elfogadhatatlannak nevezi a menetet és annak célját, az egyik szociáldemokrata honatya pedig büntetőjogi feljelentést tett a szervezők ellen az alkotmányos rend megsértése miatt.
A két kiküldött román hírcsatorna tudósítói ezzel szemben már semlegesebb hangot ütöttek meg, az Adevarul liberális napilap cikke pedig kiemeli, bár nincs egységes uniós kisebbségi jogi szabályozás az autonómiaformákra, azok egymástól elkülönülve bizony normálisan működnek a kontinensen.
Autonómia: igen!
Az 53 kilométeres székely autonómiamenet nem csupán a román politikusok és médiumok ingerküszöbét lépte át. Egy román közíró, Angela Tocila, aki maga is Erdély szülöttje, kíméletlenül fogalmaz a „Kárpátokon túli Romániával” kapcsolatosan. Szavai szerint nem kívánja az országrész felsőbbrendűségét hirdetni, sem gyűlölködni. Viszont arra a kérdésre, hogy sok erdélyi román polgártársával egyetemben adna-e területi függetlenséget Székelyföldnek, „habozás, egy másodpercnyi gondolkodás nélkül” igennel válaszol.
A neves blogger honlapján megjelent írásában úgy véli, a Ceausescu-rendszerhez képest nincs változás a tekintetben, hogy Bukarest számára Erdély továbbra is csupán jövedelemforrás, sőt, a terület „nettó befizető”, ami azt jelenti, hogy többet fizet be a költségvetésbe, mint amennyit onnan visszakap. Tocila szerint a kormányzat maximum a túléléshez elegendő pénzt osztja vissza a térségbe.
Ezenfelül a román médiumok csak akkor említik Erdélyt, „amikor Károly herceg ellátogat a szász házába, egy-egy fesztivál kapcsán, és november 1-jén, amikor az egész ország elcsodálkozik a világítás (halottak napja) alkalmából kivilágított temetőinken” – panaszolja. Hozzáteszi: Kolozsvár Emil Boc, Temesvár a városközpontot elfoglaló cigányok, Nagyszeben pedig maximum a kulturális fővárosi cím miatt létezik a románok számára. „Tetszik a hangsúlyunk, a pálinkánk, a füstölt áruink és a gulyásunk, ami nem éppen a mienk, hanem a magyaroké” – folytatja a blogger.
Kedves Románia, mit jelent számodra Erdély?
A közíró a gazdasági elszigetelés részeként tekint az erdélyi autópálya félbehagyására, mely bekapcsolta volna a nyugati vérkeringésbe Romániát és Erdélyt, és kárhoztatja az erdélyi szenátorokat, képviselőket, akik Bukarestbe érve már alig hallhatóan képviselik a terület érdekeit.
„Kedves Románia, mit jelent számodra Erdély, egy tejben gazdag tőgyön kívül? Miért van az, hogy amikor úgy jó neked, mi magyarok vagyunk, és akkor emlékezel arra, hogy mi mégiscsak románok vagyunk, amikor a magyarok azt kiabálják, hogy minket akarnak? Miért nincs benned erő és főleg akarat elismerni azt, hogy Erdély a téged életben tartó motor, mint egy létfontosságú cső, mely táplál, hogy tovább élhess?” – teszi fel a kérdést Tocila.
Szerinte nem egyértelmű, hogy az erdélyi románok teljes jogú állampolgárnak tekinthetik magukat, hiszen ahogy fogalmaz: „Románia, egy anyja által magára hagyott gyermekként érzem magam és szintén egy magára hagyott gyermekhez hasonlóan nem feledlek, de nem is tudok neked megbocsátani, hogy magamra hagytál a bajban, és csak akkor jutok az eszedbe, amikor szükséged van valamire.”
Gabay Balázs
MNO
Székelyek
Nem lehet elég sokszor elmondani: először a saját sorokat kell összébb zárni, mint vasárnap. Minden erdélyi magyar pártnak, mozgalomnak kötelessége támogatni a mostanihoz hasonló kezdeményezéseket. Mert ekkor, és csakis ekkor létrejön a magyar nemzeti egység, és akkor a románok sem mondhatják, hogy forrófejű szeparatisták hőzöngenének az ország közepén.
Illetve mondhatják, de azzal csak nagyobb ellenállást váltanak ki… Mi, a magyar nemzet Erdélyen kívül élő tagjai mindig mellettetek leszünk, székely testvéreink, és ha a végén harmincan maradunk, akkor is számíthattok ránk. De bízzatok abban, hogy még nagyon sokáig milliószámra vagyunk és leszünk, nem pedig harmincan…
Szentesi Zöldi László
Magyar Hírlap