Magyar emlékek a nagyvilágban - Hudecz László (1893-1958) - emlékek - Vatikán - Sanghaj
A kalandos sorsú Hudecz László (1893-1958) egy hatgyermekes mérnökcsalád első gyermekeként született Besztercebányán , Felvidéken. A Budapesti Műszaki Egyetemen végzett 1914-ben, és 1916-ban már a Magyar Királyi Építészkamara tagja volt. Az I. világháborúban orosz fogságba esett, később, 1920-ban kalandos úton Sanghajba szökött, ahol először egy amerikai építőcég alkalmazottjaként megtanult angolul és kínaiul, majd 1925-ben önállósodott.
1942-ben tiszteletbeli konzul lett. Több felekezet templomát is - térítés nélkül - megtervezte Sanghajban. Az 1940-es évek második felében családjával elhagyta Kínát, és Svájcban, Luganóban telepedtek le, onnan Rómába ment, ahol egy különleges feladatot kapott: a Szent Péter sírját kutató nemzetközi csoport tagja lett, így vált szemtanújává annak, hogyan találták meg a Szent Péter földi maradványait tartalmazó urnát.
Később San Fransiscóban leltek új otthonra. Hudecz László amerikai állampolgárként halt meg, hazájától távol, de végső nyughelye a besztercebányai temetőben, a családi kriptában található.
A kínai metropolisban a legszebb épületek “a sanghaji art deco atyjának”, azaz Hudecz Lászlónak a nevéhez fűződnek, az általa ide tervezett épületeket kincsként tartják számon. A műveltebb sanghajiak szerint a népeink között ívelő híd két pillére: Petőfi Szabadság, szerelem című költeményének népszerűsége (ez kötelező olvasmány a kínai iskolákban) és Hudecz építészete.
A Kínai Írószövetség sanghaji tagjai pedig már csak azért is megkülönböztetett figyelemmel fordulnak Magyarország felé, mert székházuk – a város ékköve – egy igazi Hudecz-palota.
A Sanghajnak 65 épületet tervező Hudecz László egykori lakóházát kulturális központtá alakítják. A házon belül helyet kapó Hudecz Múzeum kialakításáról szóló megállapodást a közelmúltban írták alá Sanghajban.
Magyar emlékek a nagyvilágban - Bethlen István síremléke - Moszkva - Oroszország
Az orosz főváros egyik híres műemlék-együttese, a Donszkoj kolostor tőszomszédságában található az a temető, ahol tömegsír rejti a sztálini belügyminisztérium, az NKVD számos neves és névtelen áldozatát. E sírba fektették a két világháború közötti Magyarország legtehetségesebbnek tekintett politikusát, Bethlen Istvánt (1874-1946), aki 1921 és 1931 között a kormány élén állott.
Bethlen gróf régi arisztokrata család sarjaként fiatalon kapcsolódott be a politikába, 1901-ben már honatyaként vonult be az Országházba. 1919-ben aktív politikai szerepet vállalt a Tanácsköztársaság megdöntésében, ő képviselte a bécsi ellenforradalmi komitéban a Horthy Miklós vezetésével megalakult szegedi kormányt. Miniszterelnökké választását követő egyik első törvényjavaslata - IV. Károly elvetélt puccskísérletei után - a Habsburg-ház trónfosztására vonatkozott.
Trianon a személyében is érintette (erdélyi birtokai román fennhatóság alá kerültek), a kialakult állapotokat azonban józan fejjel mérlegelte. Elsősorban a belpolitikai helyzet megszilárdításával, ügyes kompromisszumokkal, nemzetközi téren pedig aktív diplomáciával igyekezett az ország helyzetén javítani. Miniszterelnöksége idején vették fel Magyarországot a Népszövetségbe.
A Bethlen-korszak politikai és gazdasági eredményeit az 1929-ben kitört világválság jelentős részben megsemmisítette. Lemondott miniszterelnökségéről - közéleti súlyát azonban megőrizte. Tekintélyét erősítette, hogy szembeszállt a fokozódó jobboldali radikalizmussal. 1943-1944-ben az angolszász orientáció markáns személyisége volt, amit sem az országot 1944-ben megszálló németek, sem az őket kiverő szovjetek nem felejtettek el.
Bethlen István a náci megszállás alatt illegalitásba vonult, ám a szovjet belügyi alakulatok elől már nem tudott elrejtőzni. Elfogták, Moszkvába vitték, és ott élete végéig börtönben tartották. Halála időpontja sokáig bizonytalan volt, a mára elfogadott dátum: 1946. október 5-e, ekkor húnyt el a Butirszkaja börtön kórházában, nagybetegen.
A KGB irattárában 1993-ban fellelt dokumentumokból derült ki, hogy a moszkvai Donszkoj kolostor melletti temetőben, a politikai elnyomás áldozatainak egyik tömegsírjában találhatók Bethlen István maradványai. Hamvait 1994-ben szállították haza, és temették el, de 17 éve márvány síremlék őrzi az egykori magyar kormányfő emlékét is a Donszkojban.
Böjte Csaba és az ausztráliai magyarok üzenete a Világtalálkozónak - rövid VIDEÓ!
kattints a VIDEÓRA!
http://www.youtube.com/watch?v=L-zUSxA9c60&feature=youtu.be
A Fidesz nemzeti listát állít az EU választásra - ez az össznemzeti érdekek európai szintre emelését jelenti - rövid összefoglaló a délvidéki jelölt véleményéről
A össznemzeti lista képviselőinek együtt kell dolgozniuk a magyarság érdekében Brüsszelben is.
A listán szerepel, az óbecsei születésű, Deli Andor is. Ő a Délvidékieket fogja képviselni a Brüsszelben. Szerinte a közös kiállás a legfontosabb, ugyanis az elmúlt parlamenti ciklusában, az EP-ben számos olyan helyzet akadt, amikor Magyarország lejáratásával voltak más képviselők elfoglalva.
A Kárpát-medence egy közös élettér, és Magyarország helyzete, renoméja meghatározza a határon túli nemzetrészek helyzetét.
A délvidéki magyarság szempontjából az időzítés pedig nem is lehetne talán jobb, ugyanis Szerbia januárban kezdte meg a csatlakozási tárgyalásait az EU-val.
A nemzeti és az európai ügyek nem választhatók el egymástól, hiszen az Unió a szabad és egyenrangú nemzetek Európája, ami nem létezhet függetlenül az Uniót alkotó tagországoktól.
Patrióta Európa Mozgalom
Magyar emlékek a nagyvilágban - Magyar és örmény hősi halottak emlékműve - Jereván - Örményország
Örményország fővárosában 2002-ben avatták fel azt az emlékművet, amely – a világban eléggé szokatlan módon – egyszerre tiszteleg egykori ellenségek előtt. A négyszögletű, zömök oszlop rózsaszín tufából épült – Jereván központjának házaira jellemző ez az építőanyag.
Az Örményországban a II. világháború alatt és után elhunyt magyar hadifoglyok, illetve a Szovjet Hadsereg alakulataiban harcoló, és Magyarországon életüket áldozó örmény katonák emlékét egyszerre őrző obeliszk felállításának gondolatát a magyarországi örmény közösség vezető képviselői fogalmazták meg.
Az emlékmű Jereván egyik központi terén áll, az örmény fővárosba látogató magyarok – hivatalos küldöttségek tagjai és turisták egyaránt – rendre felkeresik a közös emlékoszlopot, ahol virágokkal fejezik ki tiszteletüket az elhunytak iránt.
Míg Budapesten, a Fiumei úti sírkertben mintegy háromszáz örmény katona alussza örök álmát, Örményországban Gümriben, valamint Szevanban, Szpitakban és másutt sok magyar katona és hadifogoly nyugszik. Sírjaikat éppúgy, mint a jereváni obeliszket és közvetlen környezetét a helyi hatóságok óvják és gondozzák.
Jerevánban az avatás előtt magyar föld és víz került a gránittalapzatba, Pestszentlőrincen, az Uzsok téren hasonló, ám a Kaukázusból hozott elemek kaptak helyet az emlékkő alatt, amellyel – a jereváni oszlop avatásával egyidejűleg – az örmény haza tisztelgett magyarországi hősi halottai előtt.
Magyar emlékek a nagyvilágban - A lengyel nép magyar nemzet iránti tiszteletét megörökítő emléktábla - Varsó - Lengyelország
2011 márciusában a magyar és a lengyel államelnök felavatta Varsóban azt a kétnyelvű emléktáblát, amellyel a lengyel nép köszönetét fejezi ki a magyar népnek az 1919-21 közötti években országának nyújtott – lőszer- és fegyverszállítmányban testet öltő – katonai segítségért. Az 1919-21 közötti években a Magyar Királyság közel 100 millió gépfegyverlőszert, óriási mennyiségű tüzérségi lövedéket és más hadifelszerelést juttatott el Lengyelországnak, elősegítve ezzel a lengyel fegyveres erők győzelmét a Vörös Hadsereg felett. Lengyelország 91 év után e bronztáblával fejezte ki köszönetét a baráti gesztusért a magyaroknak.
Az 1919-21-es “lengyel-bolsevik háború” a függetlenségét 123 évi felosztottság után az I. világháború végén, 1918-ban visszaszerző Lengyelország keleti határainak kialakításáért és függetlenségének megőrzéséért folyt.
A lengyelek több mint százezer hadifoglyot ejtettek, s hatalmas területről sikerült kiszorítaniuk a Vörös Hadsereget.
Magyar emlékek a a nagyvilágban - Zichy Mihály (1827-1906) szobra - Tbiliszi - Grúzia
Zichy Mihály (1827-1906) festő, grafikus. Nemcsak a magyar romantikus festészet kiemelkedő alakja, de az orosz cárok udvari festője is volt, aki húszéves korától – néhány éves párizsi és rövid hazai megszakítással – egészen haláláig, negyvenkilenc évig dolgozott Oroszországban. Pesten jogot hallgatott, majd Bécsben festészetet tanult, 1847-ben pedig – ajánlással – Szentpétervárra került, és a cár egyik rokonának rajztanára lett.
Nehéz évek után 1853-ban cári megrendelésre egy gatcsinói vadászatról rajzsorozatot készített, és ezzel elnyerte az udvari művész címet.
Zichy Mihályt “nemzeti festőjükként” tisztelik a grúzok, mivel ő illusztrálta Sota Rusztaveli középkori művét, a grúz nemzeti eposznak tekintett, A tigrisbőrös lovag című verses elbeszélést. Illusztrációi jelentős hatással voltak a grúz művészekre is.
2011. március 1-6 között a Nemzeti Parlamenti Könyvtár dísztermében nagykövetségünk Zichy Mihály kiállítást rendezett, melyen 140, Magyarországon őrzött kép, illusztráció és rajz másolata mellett bemutatásra került csaknem minden, ott fellelhető eredeti Zichy alkotás.
Fentieken kívül kiállításra kerültek azok az eredeti fényképek és jelmezek, melyeket Zichy az eposz illusztrációihoz beállított színpadi élőképekhez használt, valamint Rusztaveli művének első, eredeti, Zichy által illusztrált példányai.
A kiállítás megnyitását nem sokkal megelőzően szimbolikus új helyre (a Rusztaveli sugárút melletti parkba) költözött Kiss Sándor magyar szobrászművész 1987-ben készített bronz Zichy-szobra is, amelyet legutóbb a Tarlós István főpolgármester vezette budapesti küldöttség is megkoszorúzott. Zichy Mihály nevét utca is őrzi Tbilisziben.
Magyar emlékek a a nagyvilágban - Sáska László Afrika-kutató sírja - Arusha város temetőjében - Tanganyika
Az Afrika-kutató Sáska László (1890-1978) az erdélyi Nagyenyeden született, iskoláit a híres enyedi kollégiumban végezte, feljegyezték róla, hogy már akkor mindene volt a kaland, a természetjárás, a rovar- és növénygyűjtés. Beiratkozott a kolozsvári orvosi egyetemre, de tanulmányait már Budapesten fejezte be.
Az első világháborúban Stájerországban, Cilliben teljesített kórházi orvosi szolgálatot, majd a háború után Budapesten, később Isaszegen nyitott rendelőt. 1932-ben különös kalandra vállalkozott: anyagilag sikeres orvosi praxisát felhagyva, ugyancsak kalandvágyó ifjú feleségével felkerekedtek és letelepedtek Abesszíniában, ahol Hailé Szelasszié császár vejének orvosa lett.
Abesszínia Albert Schweitzereként is emlegették, hiszen a négymillió lakosú területen ő volt az egyetlen orvos. Közel fél évszázadot töltött el ott. Az olasz megszállás elől 1937-ben sikerült Tanganyikába áttelepülnie, ahol a Meru vulkán tövében elterülő Arusha városában talált végső menedéket. Itt teljesedett ki orvosi és kutatói tevékenysége, és itt domborul sírja is. A két világháború között tudósításait, afrikai leveleit rendre közölték a korabeli lapok: a Magyar Vadászújság, a Természettudományi Közlöny, az Enyedi Hírlap.
Számos gyűjtőutat tett Abesszíniában, Szomáliában, Kenyában, Ugandában, Kongóban és Tanganyikában. Gyűjteményeivel megajándékozta a világ nagy múzeumait, hagyatékát – csaknem egy mázsa súlyban – a Magyar Földrajzi Múzeumnak küldte haza.
Sáska doktor orvosi szakmája keretében évtizedeket szentelt a malária és a rák gyógyításának. Kutatótevékenységéért az Angol Királyi Rákkutató Intézet levelező tagjává választotta, A maláriától a rákig c. könyvét saját költségén adta ki.
Fél évszázados munkássága elismeréseként a Semmelweis Orvostudományi Egyetem jubileumi, Arany diplomával tüntette ki.
Magyar emlékek a a nagyvilágban - Wigner Jenő sírja - Princeton - USA
Wigner Jenő Pál (1902-1995), az egyik legkiválóbb magyar–amerikai kutató, aki Nobel-díjat kapott "az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezéséért és alkalmazásáért." Egyike volt azon 20-as évekbeli tudósoknak, akik gyakorlatilag újjáteremtették a fizika tudományát.
A polgári családban született Wigner több mint kortársa volt Budapest híres tudósainak, akik közé Erdős Pál, Teller Ede, Neumann János és Szilárd Leó is tartozott. A Fasori Evangélikus Gimnáziumban Rátz Lászlótól, a legendás tudóstól és tanártól (aki Neumannt is tanította) tanulhatott matematikát, fizikát pedig a neves tanártól, Mikola Sándortól. 1920-ban beiratkozott a Műegyetem vegyészmérnöki szakára, ám 1921-től a Berlini Műszaki Főiskolán folytatta tanulmányait, majd a Kaiser Wilhelm Institutban dolgozott.
1930-ban az amerikai Princeton Egyetem - Neumannal együtt - felvette tanárai közé, itt eltöltött valamennyi időt Einsteinnel is. A késő harmincas években kiterjesztette kutatásait az atommagokra. Kidolgozott egy fontos általános elméletet az atommag-reakciókra, ezen kívül alaposan értett a mérnöki tudományokhoz is. Az atomreaktor kifejlesztését a nevéhez kapcsolják. A háború idején nagy szerepe volt a Manhattan-terv melletti agitációban, ami az atombomba megépíttetéséhez vezetett, Hitler megfékezése érdekében. Azonban nagyon letörte, hogy Japánra le is dobták a bombát.
1963-ban megkapta a fizikai Nobel-díjat. 93 évesen Princetonban érte a halál. Itt temették el, feleségével, nem messze Neumann János sírjától.
Végül ejtsünk szót magyarságáról. Még utolsó éveiben is szívesebben és könnyebben beszélt magyarul, mint németül vagy angolul. A Nobel-díjasoknak abba csoportjába tartozott, akik vállalták magyarságukat, és hálát érzett szülőhazája iránt: "Sok víz folyt le a Dunán, mióta utoljára fürödtem benne. Az idő azonban nem mosta le hálaérzetemet születésem helye iránt." Másutt így írt Magyarországról: "Nem felejtettem el, hogy bölcsőm volt, hogy sokáig éltetett, hogy ott szereztem meg tudásom alapját."
Vörösmarty Mihály verseiből hosszú sorokat tudott kívülről idézni élete alkonyán is. Magyarul nem tudó lánya elmondása szerint, ha nagyon elmélyült a munkájában, egy furcsa énekdallamot dúdolt, ami valahogy így hangzott: "Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs..."
Az 1956-os forradalom eseményeit követve megállapította: "… a nyugat karba tett kézzel nézte a magyar nép mozgalmának véres elnyomását." (Wigner, 1966). 1976 után többször hazalátogatott, 1994-ben megkapta a Magyar Köztársaság rubintokkal ékesített érdemrendjét. Halálakor is magyar származású fizikusként emlegették.
Magyar emlékek a nagyvilágban - Kalpka György emlék a temetőben - Ewelme - Anglia
Egy magyar hős emlékének megörökítése talán a legfurcsább módon Klapka György (1820-1892) nevéhez kapcsolódik. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ifjú tábornoka Komárom várának védelmével írta fel a nevét a történelem lapjaira. Klapka tüzértisztként került a magyar testőrségbe, ahol öt évet töltött el.
A 48-as forradalom kitörése után felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak, személyes bátorsága és harctéri sikerei révén gyorsan emelkedett a ranglétrán. Különösen a Tavaszi hadjáratban tüntette ki magát, majd 1849 májusában a Szemere-kormány helyettes hadügyminiszterévé nevezték ki, de hamarosan lemondott tisztségéről, hogy a komáromi vár parancsnoka legyen.
Irányítása alatt a Duna két partján álló erődrendszer bevehetetlen erősséggé vált, amelynek védői a világosi fegyverletétel után még hetekig kitartottak. Klapka hosszas alkudozás után csak szeptember 27-én kötött egyezséget a császáriakkal, amely szabad elvonulást garantált a védőknek.
Klapka György Londonba, Párizsba és Lipcsébe, majd Svájcba ment, az orosz-török háború kitörése után pedig Konstantinápolyba utazott és felajánlotta szolgálatait a Portának. 1866-ban az általa Sziléziában felállított Magyar Légió élén megkísérelte a visszatérést hazájába, de a porosz-osztrák kibékülés nem kedvezett a vállalkozásának. Végül az 1867-es Kiegyezést követően ő is amnesztiát kapott, s most már véglegesen hazatérhetett. Itthon Illava, majd szülővárosa, Temesvár választókerületének képviselője lett, de néhány év után visszavonult a közélettől. Budapesten, temetésén több tízezer ember énekelte a Klapka-indulót.
Emlékét a történelmi Magyarország területén több tábla és szobor őrzi (a legismertebb a révkomáromi), de a nagyvilágban a legérdekesebb Nagy-Britanniában, az Ewelme nevű falucska temploma melletti sírkertben található.
Itt nyugszik ugyanis Jerome K. Jerome, a “Három ember egy csónakban” és más művek szerzője. Olvasói közül feltehetően kevesen tudják, hogy a nevének közepén a “K.” Klapka György nevét idézi, aki a család barátjaként a szabadságharc bukását követő emigrációban vendégszeretetüket élvezte. Az író felvette a Klapka nevet. Akiben kétségek élnek, annak elegendő bizonyítékul szolgálhat a sírkő, amelyre az író teljes nevét rávésték.
___________________________________________